Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-09-10 / 109. szám
4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1992. május 9-10., szombat-vasárnap Szövetkezeti munkanélküliek Egy új zsellérség kora? Az ellenállók hadserege már az elmúlásba tart Beszélgetés Iván Antallal ellenállókról és partizánokról A múlt év őszéig a mezőgazdaságban dolgozók biztonságban érezhették magukat, ismeretlen volt számukra a munkanélküliség. A szövetkezetek foglalkoztatási kötelezettsége keretében ledolgozott óraszámok - férfiak esetében évente minimum 1500, nők esetében 1000 óra - után jogosultságot szereztek a társadalombiztosítási ellátásra, táppénzre, nyugdíjra. Az idénymunkák befejeződése sem okozott különösebb gondot, hiszen a melléküzemágak télen is biztosították a kereseti lehetőséget. Manapság keveset hallani az egykori ellenállókról, partizánokról. Bezzeg volt időszak történelmünk során, amikor nagy szerencsét jelentett egy partizán ős, vagy akár csak egy rokoni kapcsolat is. Azután sikké vált a partizánigazolvány, amiért egyesek álddozatokra is hajlandóak voltak. Most viszont? Iván Antal nyugdíjas alezredessel, aki a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége vezetősége tagja, a megyei koordinációs bizottság elnöke, beszélgetünk az ellenállás egykori és mai dolgairól.- Ön elmondta, hogy önkéntesként lépett be az első magyar demokratikus hadseregbe és 1945. március 4-én felesküdött az új magyar kormányra. Ezt kővetően a szovjet hadsereg oldalán Ausztriába vonult,ahol segítő feladatokat láttak el, ugyanis közben a háború véget ért. Mi volt ebben az ellenállás?- Ha ezt összehasonlítom a nyugati ellenállási mozgalom, valamint az egykori Szovjetunióban kibontakozott partizánmozgalom eredményeivel, ez nem is lehetett ellenállás. Gondolja el, hogy az adott történelmi helyzetben, a magyar körülmények között mit lehetett tenni. A háború utolsó évében a kommunisták részéről történtek szabotázsok, fegyveres akciók, azonban ezek elszigeteltek maradtak. A szabad magyar demokratikus hadseregben pedig csak a lehetősége adatott meg annak, hogy fegyverrel is harcoljunk a fasizmus ellen. Én úgy ítélerh meg, hogy a Debrecenben megalakult 6. hadosztály és az 1. hadosztály tisztességesen helytállt a rendfenntartó feladatok ellátásában. Akkor már nem a fegyvereké volt a szó, a mielőbbi béke érdekében kellett erőkifejtéseket tenni, bár még előfordultak fegyveres összecsapások.- Mi történt később?- Mi, katonák hazatértünk Ausztriából, s tettük itthon a dolgunkat. Személy szerint én maradtam a hadsereg kötelékében, s innen mentem nyugdíjba 1979-ben. Itthon mi alakítottuk meg a budapesti őrzászlóaljat. A közrendre és a biztonságra vigyáztunk, részt vettünk az új Magyarország építésében.-Ez a tevékenységük nem lehetett sikeres, mert a későbbi politikai vezetés agyonhallgatta a katonák tevékenységét, viszont előtérbe került a partizánmozgalom. Nem gondolja?- Nem ismerem ennek a pontos hátterét. Akkor nehezen éltem meg, most viszont nem kutattam utána. Bizonyára szerepet játszott ebben Rákosinak a tízmillió fasiszta magyarról vallott felfogása. Noha igaz, hogy mi voltunk az utolsó csatlós ország, de az egész nemzetet nem lehet bűnösnek tekinteni. Akkor az a fajta szélsőséges megítélés jutott érvényre, ami a legjobban megfelelt a hazai vezető klikknek hatalma megtartása érdekében. A nagy testvér szolgai majmolása a partizánmozgalom hazai " eredményei " után való kutatást fejlesztette ki. Nos, lett is ennek eredménye.-Arra gondol, amit úgy emlegetnek az emberek, hogy nálunk úgy szaporodtak a partizánok, mint erdőben a gomba?- így is lehet mondani. Volt egy időszak, amikor anyagi javakkal, előmenetellel járó dologgá vált partizánnak lenni. Lett is tagja bőven a partizánszövetségnek, hiszen sógor a komát igazolta. Persze akárki nem lehetett tag. Arra vigyázott a mindenható pártállam. így fordulhatott elő számos esetben, hogy éppen azokat nem vették fel, akik valóban harcoltak is. Nemcsak egy szélsőbalos megítélés. hanem egy, a nemzeti érzést sárbatipró, és a haverizmust előtérbe állító összefonódás került előtérbe. Ezzel sok tisztességes embert megsértettek, félre állítottak, s az igazi ellenállást is besározták.- Gondolja, hogy megváltozott a vélemény az ellenállásról?- Szövetségünk a FIR-nek, az ellenállók nemzetközi szövetségének tagja. Pártoktól független szervezet, s csak azok lehetnek a tagjai, akik valóban a fasizmus ellen küzdöttek. Kétségtelen, hogy baloldaliak vagyunk, de minden elkötelezettség nélkül. Kevesen vagyunk, hiszen sokan meghaltak már.- Mondana néhány gondolatot a Nógrád megyei ellenállási mozgalomról?- Sokan vettek részt az ellenállásban a megyében is, még ha ezt csak passzív ellenállásnak is titulálják. A Nógrádi-csoportról nem kívánok szólni, ezt egyébként is túlbeszélték már. Sokkal inkább kell szólni a karancslejtősi ellenállókról, meg az üldözötteket segítőkről, a szövetséges pilótákat bújtatókról. Ez is ellenállás volt. Erőszak, a háború ellen. Végeredményben nem mindenki juthatott el a fegyveres harcig. Méltatlánul megfeledkeztünk róluk, pedig már oly kevesen élnek, alig százharmincán van- nak.- Ön azt mondta, hogy él a szövetségük. Mit csinálnak, mi lehet a feladatuk csaknem ötven évvel a háború után?- Elsősorban a gondoskodás, az érdekvédelem. Gondoskodni arról, hogy aki dokumentumokkal tudja igazolni, hogy valóban a fasizmus ellen harcolt, a sorainkba vegyük,s legalább erkölcsi támogatásban részsítsük. Anyagilag is megtennénk, ámde erre nincs lehetőségünk. Bíztatás már történt, de ezeknek a beteg, megrokkant, elfáradt embereknek a kárpótlása érdekében ténylegesen még semmi sem történt. Pedig nagyon kellene.-Országosan is kevesen lehetnek már. S ahogyan múlik az idő, úgy fogyatkozik a létszámuk. (Jgy véli, hogy az egykori ellenállók hadserege becsülettel a feledés homályába vonulhat?- Valóban nagyon kevesen vagyunk, s igen különbözőek az egészségi és anyagi körülményeink. Végül is csak azt mondhatom, hogy jobban kellene becsülni múltunknak ezt a részét is azért, hogy a jelenben és a jövőben is megmaradjon és erősödjön a nemzeti érzés, ami az alapja minden törekvésünknek. Az egykori ellenállók tisztességes erkölcsi és anyagi megbecsülésével a mai nemzedék azt bizonyíthatja, hogy vállalva a történelmi folytonosságot, elítéli az erőszakot, a különféle izmusokat, a legpusztí- tóbbat, a fasizmust. Vajon van-e erről aktuálisabb pillanat beszélni, mint a fasizmus felett aratott győzelem közelgő évfordulóján? Pádár András A recesszió azonban a szövetkezeteket is utolérte. A kiegészítő tevékenységek háttérbe szorultak, a termelőszövetkezetek egyre kevesebb jövedelemre tudtak szert tenni. A múlt év őszétől - az új foglalkoztatási törvény alapján - a gazdaságok lehetőséget láttak arra, hqgy azokra a téli hónapokra, amikor nem tudnak munkalehetőséget biztosítani az embereknek, közös megegyezéssel szüneteltessék foglalkoztatásukat. A dolgozók erre az időre munkanélküli járadékot kaptak, ugyanakkor tsz-tagságuk nem szűnt meg, a munkakönyvük is a szövetkezetnél maradt. A munkaadók számára is kedvező volt ez a helyzet, hiszen megtakaríthatták a bérköltséget és annak minden járulékát. De ez az állapot nem tartott sokáig. Az új szövetkezeti és átmeneti törvény eltörölte a „foglalkoztatási kötelezettség szünetel” intézményét, kiszolgáltatottá téve, lehetetlen helyzetbe hozva ezzel mezőgazda- sági dolgozók tízezreit. Am dr. Keller András, a Földművelésügyi Minisztérium foglalkoztatáspolitikai főosztályának oSzi- tályvezetője az elmondottak ellenkezőjét állítja. Nevezetesen: az új szövetkezeti és átmeneti törvény pontosan a zavaros és ellentmondásos helyzetet próbálta megszüntetni. A törvény szellemében - a megváltozott körülményekhez igazodva - a szövetkezet és tagja közötti korábbi munkamegállapodás átalakul munkaviszonnyá, aminek jogi szabályozásában már az új Munka Törvénykönyve az irányadó. A jövőben a szövetkezeti dolgozókkal is ugyanolyan munkaszerződést kell kötni, mint bármely más munkavállalóval. Cserébe ugyanazok a jogok - szabadság, vég- kielégítés, felmondási idő, túlmunkára vonatkozó előírások, minimálbér - illetik meg őket is, mint minden más munkavállalót.-A szüneteteltetés hatályon kívül helyezése - mondja az osztályvezető - váratlanul érte a szövetkezeteket is, a tagságot is. Most el kell dönteniük a munkaadóknak, hogy továbbra is foglalkoztatják-e valamennyi tagjukat, vagy felmondanak nekik és fizetik a végkielégítést, vagy esetleg közös megegyezéssel válnak meg egymástól. A gazdaságok nem lesznek abban a pozícióban, hogy valamennyi dolgozójukat továbbra is foglalkoztathassák, fizessék utánuk a társadalombiztosítás terheit, ezétf hamarosan eldől, hányán kerülnek munkaviszonyba és hányán távoznak.- Mennyi embert érint ez az intézkedés?- Az ipari szövetkezeteket is ideértve közel 50 ezer azoknak a száma, akiknek időről időre szüneteltették a munkaviszonyát és közben kapták a járadékot. Körülbelül 23-25 ezer embernek megoldódott a sorsa: ők - mivel amúgyis elkezdődtek a szezonmunkák - visszakerültek a szövetkezetekhez, foglalkoztatásuk biztosított.-... a többiek meg kapják a munkanélküli járadékot. És ha kevésnek bizonyul a dolgos kéz a nyári munkák dandárjában?- Nincs kizárva, hogy a tsz- ek alkalmi munkásokat fogadjanak, de utánuk is fizetni kell majd a tb-járulékot.- Nem gondolja, hogy ezzel a fekete munka burjánzik el?- Ez már az ellenőrzés dolga. A munkaügyi központok a jövőben fokozottabban ellenőrizni fogják azokat, akik munkanélküli járadékra jogosultak.-Mi lesz a mezőgazdasági szezonjellegű munkák befejeztével? A most munkába állottaknak mi garantálja télen a keresetüket, foglalkoztatásukat?- A Munka Törvénykönyve értelmében, ha a tsz nem tud munkát biztosítani a munkavállalónak, akkor állásidőt kell számára fizetni. Ez is közrejátszik abban, hogy a szövetkezetek csökkentik a munkaviszonyban állók létszámát és egyre több lesz a vállalkozó jellegű jogviszonyban foglalkoztatottak száma.- Ez egy új alternatíva, vagy egy új zsellérség megjelenése?-Az új szövetkezeti törvény lehetőséget kínál az úgynevezett vállalkozói jellegű jogviszony létesítésére. Ez nem munkaviszony és az illető nem is lesz rögtön egyéni vállalkozó. Átmenet csupán a későbbi egyéni vállalkozás felé. De nem nevezném zsellérségnek.- Mondana egy példát?- Ha valaki megállapodást köt a szövetkezettel, hogy bérbe vesz, vagy megvásárol tőle egy teherautót, és azzal szállítást végez a számára. A jövedelem ebben az esetben nem garantált, annyit keres, amennyit tud. Az ilyen esetekben kialakult jogviszonyra azonban nem a Munka Törvénykönyve, hanem a Polgári Törvénykönyv az irányadó.- A minisztérium illetékesei nyugodtak?- A munkaviszonyban álló munkavállalók helyzete rendben lesz. Akik kiesnek a foglalkoztatottak köréből, kapják a munkanélküli járadékot, azt követően az önkormányzatoktól a szociális segélyt. Ne kérdezze, hogy azt meddig, mert erről külön törvény rendelkezik majd. A munkaviszony jellegű jogviszonyból kiesők, nevezetesen a tönkrement egyéni vállalkozók és vállalkózási jellegű tevékenységet folytatók sorsa jelent majd gondot. Ezzel kapcsolatosan többféle elképzelésünk van, például az, hogy az önkéntes alapon működő önsegélyező biztosítási rendszert - állami segítséggel, vagy anélkül - kiterjesszük erre a körre is. Kritikus időszakot él át a mezőgazdaság, várhatóan csak az év végén fog kiderülni, hogy kivel kötnek munkaszerződést a megmaradó gazdaságok és kinek mondanak fel. Várhatóan csak az év- utolsó hónapjaiban robban ki a mezőgazdasági munkanélküliség száma, de mint az osztályvezető mondta: a minisztériumnak az a célja, hogy ellátatlanul senki ne maradjon. Legfeljebb munka nélkül, vagy idénymunkásként? Újvári Gizella A Cseh és Szlovák Köztársaságban közelgő parlamenti választások meghatározzák északi szomszédunk mindennapjait. Felszínre kerül a hónapok óta egyre több vitát kavaró kérdés: vajon önálló lesz-e Szlovákia? Mit hoz a közelgő választás a magyar kisebbségnek, feloldódnak-e a belső konfliktusokból eredő feszültségek? Duray Miklóssal, a szlovákiai magyarság egyik szószólójával többek között ezekről a kérdésekről és jelenlegi helyzetükről beszélgettünk.- Korábbi nyilatkozataiban olvashattuk, hogy a szlovákiai magyar kisebbséggel szembeni türelmetlenség terén igazi áttörésre csak akkor lesz lehetőség,, ha -a szlovák önrendelkezés már elérte fhő sikereit. Miért? Milyen előnyt jelenthetne ez a nemzetiségek számára ?-Talán érdemes onnan kezdeni, hogy mi ennek a türelmetlenségnek az oka? Csehszlovákia a nemzetállam szellemének jegyében született 1918-ban. Akkor a nemzetállamot úgy képzelték el, hogy a cseh és a szlovák nemzet alkotja azt, így ezen nemzetek önrendelkezési joga érvényesül. (Erre azért volt szükség, mert az akkori 13,5 milliós cseh és szlovák közül Megszabadulunk-e a hetvenéves görcstől? Interjú Duray Miklóssal, a szlovákiai magyarság egyik „szószólójával” körübelül 5 millió más nemzetekhez tartozott.) Ez az elképzelés a mai napig él, annak ellenére, hogy nyilvánvaló volt kezdettől fogva az ellentmondás. Az 1945-öt követő években az akkori nemzetközi politikai helyzetet szándékozott a csehszlovák politika kihasználni arra. hogy valóban nemzetállamot hozzon létre, tehát kiűzzön, kiutasítson, kitelepítsen mindenkit, aki nem szláv, EZ akkor csak a németekkel szemben sikerült. A magyarokkal szemben - főleg a nemzetközi diplomáciai nyomás miatt nem tudtak ilyen lépéseket végrehajtani. Nem szűnt meg tehát az eredeti szándék és a valóság közötti ellentmondást, még mindig éltek és élnek Csehszlovákiában nem csehek, és nem szlovákok. Ebből az időszakból hagyományo- zódik a gondolat, hogy Szlovákiát is nemzetállammá kell alakítani: vagyis, hogy az etnikai határ és az államhatár egybeessen, de úgy, hogy az államhatár maradjon ott, ahol van. A türelmetlenség a magyarokkal szemben ebből gyökerezik, konkrétan, hogy a magyarok mindezek ellenére - miután megpróbálták egyrészüket kitelepíteni, vagy az országban széttelepíteni, vagy nemzetiségük megtagadására kényszerítették őket - a magyarok még mindig ott vannak, léteznek. Ezért mondtam azt a korábbi nyilatkozataimban, hogy csak akkor fog megváltozni a helyzet, ha a szlovákok az önrendelkezési folyamat során olyan si-’ kereket érnek el, amellyel úgy érezhetik, hogy az országukat nem fenyegeti veszély, már ami az ő nemezállam elképzelésüket csorbítaná. A csehekkel szemben is van egyfajta félelem és egy türelmetlenség, ezek a megnyilvánulások elsősorban akkor fognak csökkenni, ha a szlovákok önmagukért felelősséget tudnak vállalni, mert akkor szükségszerűen rádöbbennek arra, hogy nem lehet másként szervezni egy országot, csak az ott élő polgárokkal együttműködve.- Mondana néhány szót a szlovákiai magyar kisebbség jelenlegi helyzetéről?- Szinte közhelyszámba megy, hogy meg kell különböztetni az általános jogi helyzetet és a sajátos jogi helyzetet. Általános értelemben javult a helyzet a rendszerváltással, de ezzel egyidőben a kisebbségek jogi helyzete visszafejlődött még a kommunista időszakhoz képest is, ugyanis most még azok ag . alkotmányos biztosítékok nincsenek meg; amelyek akkor megvoltak. Érdekességként, lehet elmondani, hogy amíVapr 1968-ban elfogadták az első Kisebbségi törvényt Csehszlovákiában. akkor azt a kor széllé-' mének a szintjén fogadták el, és nem volt jó, de akkor a közfelfogás körülbelül ilyen volt Európában. Viszont az új alkotmányban - amit 1990 januárjában fogadott el a szövetségi gyűlés az általános emberi és szabadságjogokról -, gyakorlatilag hatálytalanították ezt a korábbi törvény. Ez az új alkotmány még a húsz évvel ezelőtti szellemben sem fogalmazza meg a kisebbségi jogokat, hanem beszűkíti azokat. Ennek következtében majdnem lehetetlenné teszi a nemeztiségek helyzetének a jogi normákkal szintjén való kezelését.- Mondana erre konkrét példát is?- Van egy nyelvtörvény Szlovákiában, ami alapvetően diszkriminálja a nemzeti ke- sebbségeket. Következményeként sok esetben házasságkötéseket, temetéseket sem hajlandóak magyar nyelven tartani.- Néni lehetséges az, hogy a tapasztalható megosztottság, ami valamelyest létezik, felülről irányított hatás eredménye?- Valóban szó lehet ilyenről, hiszen két évvel ezelőtt pontosan tapasztaltuk azt, hogyan próbálták szétverni a politikai kapcsoltatainkat. Próbálták le- hetelenné tenni, hogy egy olyan politikai erő alakuljon ki, amely a magyarok zömét összefogja.-Hogyan értékeli a szlovákiai magyar kisebbség és magyarországi magyarság viszonyát? _ Duray Miklós-A két ország közötti viszony mindenképpen befolyá-d söl ja a határ két oldalán élő polgárok kapcsolatát, és az intézményes kapcsolatokat is. A negatívumok mellett több pozitívumot is fel lehet sorolni, hiszen azok a struktúrák, amelyek nem hivatalosan alakultak ki. a csehszlovákiai magyarok körében, mind Magyarországon, azok megtalálták egymáshoz az utat, és ma. amikor ez nyilvánossá és intézményessé válik, ezek emelkednek legalitás szint- jére. Fenyvesi Ágnes
