Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-08 / 108. szám

Kiket is képviselnek a szerbek? A jugoszláv küldöttség státu­sának tisztázatlansága miatt teg­nap ismét nem sikerült megkez­deni Helsinkiben azt a tanácsko­zást, amely az Európai Biztonsá­f i és Együttműködési Értekezlet eretéocn a bosznia — hercego­vinál válságra próbálna megol­dást ajánlani. Nem sokkal a meg­nyitó után az elnöklő csehszlo­vák fődelegátus berekesztette a zárt ajtók mögött folyó ülést, mi­után heves szópárbaj robbant ki arról, valójában kiket is képvisel­nek az egykori Jugoszlávia nevé­ben megjelent szerb diplomaták. Frantisek Janusnak, a csehszlo­vák delegáció vezetőjének köz­lése szerint az 52 ország képvise­lői most nem hivataloskonzultá­ciók útján próbálnak valamilyen kompromisszumos formulát ki­dolgozni. (MTI) Busht már várták... Számos embert letartóztatott csütörtökre virradóra a rendőrség Los Angelesben a szálloda előtt, ahol George Bush és kísérete lakik. Az elnök szerda este azért érkezett a kaliforniai nagyvárosba, hogy megismerje az elmúlt napok zavargásai okozta károkat és tanácskoz­zék Los Angeles és a polgárjogi szervezetek vezetőivel. Szállodája előtt többszaz fős tömeg gyűlt össze, tiltakozva az ellen, hogy a rend­őrség nem lépett idejében fel a gyújtogatások, fosztogatások ellen. Moszkva: Kabul Is a veszteséglistán Győzködik Líbiát Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár úgy döntött, hogy Líbiába küldi személyes megbízottját. Vlagyi­mir Petrovszkij főtitkár-helyet­tesnek arról kellene meggyőznie a líbiai vezetőket, hogy hajtsák végre az ENSZ Biztonsági Taná­csának Líbiával kapcsolatban hozott határozatát. Afganisztáni feloszlatás Az afganisztáni ideiglenes ve­zetés első rendeletéivel feloszlat­ta a kommunista pártot, a volt kormányt, a volt parlamentet és a megelőző rendszer titkosrend­őrségét. Egyben bejelentették, hogy „népi bíróságot” fognak felállítani „az áruló, kommunista tisztségviselők” elítélésére. Izraeli bojkott Izrael bojkottígéretének meg­felelően nem küldi el delegáció­ját a közel-keleti békefolyamat keretében induló többoldalú tár­gyalások két helyszínére: Brüsz- szelbe, ahol a regionális kérdések közül a gazdasági fejlesztés, és Ottawába, ahol a menekültprob­léma kerülne napirendre. Mint a jeruzsálemi külügyminisztérium szóvivője szerda este közölte, a döntésről szóban tájékoztatták az EGK 12 tagországa, illetve Kanada izraeli nagykövetét Kurd kampány — áldozatokkal Kedd este óta tizennégyen haltak meg a kurdok által ellen­őrzött iraki Csamcsamál város­ban, a választási kampány során megszaporodott zavargásokban. A Kurdisztáni Front — a térség de facto kormánya — szerdán több intézkedést is hozott, ön­mérsékletre szólítva fel az érin­tetteket. Megfigyelők szerint a mind hevesebbé váló összetűzé­sek veszélyeztetik a május 17-re tervezett első szabad kurdisztáni választás megtartását. Kabul és az új afgán vezetés immár menthetetlenül távolra sodródik. Nem a világtól, még kevésbé a környező muzulmán államoktól. Moszkvától távolo­dik, szélsebesen, s ebben nem­csak a brezsnyevi döntés utáni ti­zenhárom év a ludas, maguk az orosz vezetők is. A moszkvai saj­tó az elmúlt napokban mind hangsúlyozottabban marasztalja el ezért a felelősöket, bár egyelő­re bűnbakokot még nem keres­tek. Nadzsibullah bukása előrelát­ható volt. A félresikerült orosz diplomáciai manőverek azonban súlyos károkat okoztak Oroszor­szágnak. Legutóbb a Megapolis Expressz című hetilap villantott fel érdekes részleteket ezekről a tétova lépésekről. A lap jól értesült forrásokra hivatkozva közölte: loan Andro­nov, aki Alekszandr Ruckoj alel- nök személyes megbízottjaként Kabulba tartott, a külügy sürgős táviratára kénytelen volt vissza­fordulni, elszalasztva ezzel az utolsó alkalmat, hogy közvetle­nül tárgyaljon az ellenzékiekkel, még mrelott azok bejutnak Ka­bulba. A külügy esek az utolsó pilla­natig életképesnek vélték a ka- buli kormányt, s ezért vetették latba befolyásukat. E zűrzavar láttán egyértelmű a kérdés: ki kit irányít Moszkvában, hiszen Ruckojt nem más, mint Borisz Jelcin elnök bízta meg az afgán ügyek kézbevételével, minde­nekelőtt azért, hogy elérjék a még mindig fogságban lévő szov­jet katonák szabadon bocsátását. A mudzsahedinek bevonulásá­val azonban ez a téma is háttérbe szorult, az ellenzék a hatalmon marakodik, ki figyel most az orosz követelésekre? A sajtó a szélesebb értelem­ben vett moszkvai Afganisztán- politika átgondoltságát is hiá­nyolja, minduntalan párhuza­mot vonva az ezzel szemben ta­pasztalható amerikai aktivitással és következetességgel. Érthetet­lennek véli, hogy az az ország, ahol tizenötezer egykori szovjet katona vesztette életét, egyszer- csak perifériára kerüljön a moszkvai diplomaták szemében. Arról nem is beszélve, hogy Oroszországhoz sokkal köze­lebb van, mrnt az Egyesült Álla­mokhoz. További presztízsveszteség, hogy az afganisztáni rendezés­ben korábban egyenrangú szov­jet felet mára gyenge orosz utód váltotta fel. Washington ezen a pályán is egyedül maradt. A trónbeszédből kiderült Következik a vasút, majd a szénbányák Folytatódik a privatizáció Nagy-Britanniában II. Erzsébet angol királynő szerdai trónbeszédéből kideriilt: a brit kormány — az ellenzék rendúletíen ellendrukkersége közepette — rendületlenül foly­tatja az állami tulajdon eladásá­nak 13 éve Margaret Thatcher kezdeményezte folyamatát. Leg­közelebb az államvasutak, a Bri­tish Rail szolgáltatásait privati­zálják és sorra kerülnek a British Coal-hoz tartozó szénbányák is. A brit kiárusítás szelleme azo­nos a magyaréval, vagy a többi kelet-európai privatizációéval: erőteljesen csökkenteni akarják az állam pénzügyi és politikai fe­lelősségét a gazdaságban, növelni akarják az állami bevételt, és erő­síteni a piacgazdaságot. A gya­korlat azonban aligha hasonlítha­tó össze. Nagy-Britanniában többnyire profitáló óriásvállala­tokat adnak el, amelyek vagy ele­ve is világcégek voltak (például a British Petroleum, vagy a British Aerospace), vagy azzá válhatnak és válnak (például a British Tele­com, vagy a British Gas). Nem a kormánynak kell felkutatnia, rá­beszélnie a lehetséges vevőket, éppen fordítva: a befektetők ver­sengenek a lehetőségért. Az el­adás módszere a nyilvános rész­vénykibocsátás és jegyzés — köz­vetlen értékesítés csak egy-két ki­vételes esetben volt. Másfelől a brit kormánynak nem 2000-nél is több vállalatot, hanem csak néhány tucatot kell eladnia. Magyarországon ural­kodó volt az állami szektor, ám Nagy-Britanniában 1979-ben, a folyamat kezdetekor is csak a GDP töredéke származott az ál­lami tulajdonból. 1979 óta 42 állami vállalat ment át részben vagy egészben, egy vagy több szakaszban ma­gántulajdonba Nagy-Britanniá­ban. E cégek háromnegyede a közszolgáltatásokban működik. Az eladásokból eddig 35 milli­árd font volt a költségvetés bevé­tele. A rekorder a British Gas, az állami gázművek volt, amely 1987-ben 5,4 milliárd fontért kelt el. A kormány terveiből az tűnik ki, hogy a következő öt év­ben évente átlagosan is 5-5 milli­árd font költségvetési bevételre lehet számítani a kiárusítások­ból. A közszolgáltató cégek priva­tizáció utáni tarifapolitikáját és a szolgáltatásuk minőségét függet­len testületek ellenőrzik. A gáz­művek felügyeleti szerve például éppen szerdán fenyegette meg perrel a British Gas-t, ha záros határidőn belül nem csökkenti legalább 4,3 százalékkal a gáz árát 18 millió hazai fogyasztója számára. Igaz, ez is csekély ah­hoz képest, hogy a British Gas beszerzési árai az utóbbi hat év­ben 8 százalékkal csökkentek, tarifái viszont 19 százalékkal nőttek. Ez arra vall, hogy az álla­mi monopóliumok pusztán ma­gánmonopóliummá alakítása Nagy-Britanniában sem gyógyír minden fogyasztói panaszra. De a kormány törvényhozási úton, új működtetési engedélyek ki­adásával törekszik a hagyomá­nyos egyeduralmak megtörésére is. Ez érinti például az 1984-ben és az idén két részletben privati­zált British Telecom vonalait, és a British Rail pályáin is futhat­nak majd más cégek vonatai. Mostanáig az állami egységek közel kétharmadát eladták Nagy-Britanniában, és ezzel az állami tulajdon hozzájárulása a GDP-hez 14 százalékról 3 száza­lékra csökkent. Az 1979-es más­fél millió állami munkahelyből 800 ezer átkerült a magángazda­ságba. 13 évvel ezelőtt az 57 mil­lió lakosú Nagy-Britanniában a felnőtt lakosság 3 százalékának volt részvénye, ma ez az arány tartósan 20 százalék fölött van. A részvényeket megtartó kisbe­fektetők több mint felének pri­vatizált cégekben fekszik a pén­ze. Ez sem jelzi azonban a privati­zációkban résztvevők tényleges számát. Egy-egy nagyobb rész­vénykibocsátásra öt-nyolcmil- lióan is jelentkeznek. Nem ritka a tízszeres túljelentkezés a lakos­ság köréből. A visszaszámlálás után persze kevesebbnek jut részvény. Az intézményi befek­tetőkkel szemben a magánbefek­tetőket részesítik előnyben, az utóbbiak közül pedig azokat, akik kevesebb részvényt kértek. Majd a vevők közül is sokan már a tőzsdei forgalom első napjai­ban eladják papírjaikat. A több­ségnek néhány száz vagy ezer fontnyi profit jut — erről a várha­tó piaci ítélethez képest mérték­tartó elsődleges részvényár- megállapítás gondoskodik. A kormány eldönti, hogy az elsődleges eladásban a privati­zált cégek részvényeiből mennyi kerülhet külföldre. A külföldi ré­szesedés a tőzsdei forgalomban azután szabadon változik. A kül­földi részesedést eddig csak a British Aerospace repülőgép- és hadianyaggyártó cég esetében korlátozták hosszú távra is. Az elmúlt 13 évben 1,2 millió tanácsi lakást is eladtak, további 12 milliárd fontért. A lakástulaj­donosok aránya 52 százalékról 67 százalékra nőtt Nagy-Britan­niában. (MTI) Ahol az étkeinket nemesítik (Folytatás az 1. oldalról) — Tapasztalataik szerint mennyire versenyképes a magyar zöldség a belföldi és nemzetközi piacokon? — A kilátásaink nem túl biz­tatóak. A holland, az olasz por­tékával aligha tudjuk felvenni a versenyt. Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy a volt szocia­lista piacokon nem támasztottak minőségi követelményeket, így ott nagy mennyiségben is el lehe­tett adni a kevésbé tetszetős zöldfélét is. Ehhez alkalmas volt a hazai feldolgozói háttér is. Ma azonban — sajnos — hiába sike­rül szín- és ízanyagban jó termést előállítani, ha a konzervgyárak berendezései nem képesek ezt olyan „köntösbe öltöztetni”, hogy megállja a helyét a nyugati üzletekben is. Itt mondom el azt is, hogy 8-10 évvel ezelőtt az or­szágban 28-30 ezer hektár terü­leten termesztettek zöldborsót, tavaly ez 8-10 ezer hektárra csökkent. — Ha ez a tendencia tovább folytatódik, veszélybe kerülhet az önök léte is? — Bármilyen nehéz helyzet­ben is vagyunk, én bizakodom. Nekünk is váltanunk kell. A jó minőségű étkezési zöld- és sár­gaborsófajták termesztését kell előtérbe helyeznünk. Ehhez megfelelő adottságokkal rendel­kezünk. Támaszkodhatunk a ta­pasztalt szakembergárdára és a kutatónk, Csizmadia László hozzáértésére. Ő jó ideje ered­ményesen végez kísérleteket a rezisztencia-nemesítés terüle­tén, magyarul a különböző fajták betegségek elleni ellenállóké­pességét szeretné fokozni. — Hány embernek nyújt meg­élhetést az intézet? — Tavaly 40 dolgozónk volt. Itt, helyben jelenleg öt család él, a többiek Selypről, Zagyvaszán­tóról, Palotáshalomról jönnek naponta. Az ország kutató inté­zetei közül az elmúlt évben még nekünk is sikerült* nyereséges évet zárni. Az idei esztendő — ha nem is hoz látványos eredményt — a dolgozóinknak változatlanul biztosítja a munkalehetőséget. Az is bizonyos, hogy az utánpót­lással sem lesz gond, hiszen fiata­lok is akadnak a munkások kö­zött. (b. k.) Nem emelik a dijat (Folytatás az 1. oldalról) A biztosításfelügyelet vezetője hangsúlyozta: évi 3 millió szerződésről, 20 milliárd forintos piacról van szó. Komoly szakmai és politikai felelősség há­rul tehát az illetékes hatóságokra és szervezetekre. Be kell látni azt is, hogy mindenképpen módosítani kell a jelenlegi jogszabályt, amely szerint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás soha nem lehet nye­reséges. Ha ugyanis ez nem történik meg, félő, hogy a biztosítók majd nem lesznek hajlandók ezzel az üzletággal foglalkozni. Ehhez ugyanis joguk van, mert a biztosítás megkötése csak az ügyfelekre és nem a biztosítókra nézve kötelező. Az A VF-nek az a javaslata, hogy kalkuláljanak nyereséget a díjba, de azt azonnal úgynevezett bonus tartalékba helyez­zék, vagyis a tárgy évet követően ebből az összegből adjanak díjkedvezményt a balesetmentesen vezető autósoknak. Becslések szerint a Magyarországon illegálisan működő osztrák biztosítók 20-60 ezer közötti szer­ződést kötöttek eddig, ami azt jelenti, hogy ezen az úton évente 300-600 millió schilling áramlik ki az országból — mondotta Asztalos László. A magyar kormány szerint a legjobb megoldás az lenne, ha ezek a cégek legálisan jelennének meg az ország­ban. ígéret van arra is, hogy ennek feltételeit a ma­gyar hatóságok gyorsított eljárással teremtik meg. Mindezt már közölték az osztrák biztosító intéze­tekkel, érdemi választ azonban eddig nem kaptak. Gondot okoz az is, hogy a magyar állampolgárok nem tudják: devizajogszabályokat sértenek azok­kal, ha Ausztriában hamis osztrák lakcímet be­mondva, schillingért kötnek biztosítást. A biztosí­tók és a brókerek azonban tisztában vannak azzal, hogy Magyarországon csak itt kiadott engedéllyel lehet biztosítási tevékenységet folytatni. A Magyar Biztosítók Szövetsége rövidesen összeállítja azok­nak a személyeknek a listáját, akik életbiztosítás il­legális kereskedelmével foglalkoznak, az APEH is vizsgálni fogja ténykedésüket. (MTI) Szeptembertől: földet a kárpótlási jegyekért Más igazságtételt (Folytatás az 1. oldalról) A három frakció korábban hangoztatott és most megerősí­tett véleménye szerint: egy, a Göncz Árpád köztársasági elnök által is kezdeményezett bizottság kompetenciájába azonban csak az elmúlt évtizedek eseményei­nek, és egyes személyek politikai felelősségének kivizsgálása tar­tozhat, nem pedig a büntetőjogi felelősség megállapítása. A koalíciós képviselőcsopor­tok javasolják: a kormány dol­gozza át korábbi, 1990-ben a Parlament elé terjesztett, határo­zatijavaslatát, amellyel egy poli­tikai felelősséget vizsgáló bizott­ság felállítását kezdeményezte és készítsen újabb javaslatot, amely tartalmazná az 1990-es doku­mentum alapelveit, a köztársasá­gi elnök egy történelmi tényfel­táró bizottság felállítását célzó kezdeményezését, valamint az azóta benyújtott képviselői ja­vaslatokat. Kónya Imre szerint Göncz Árpád kezdeményezése után várható, hogy az ily módon átdolgozott határozati javaslat általános támogatást élvez majd a Parlamentben. Az egyeztető bizottság ülésén ezen kívül Kónya Imre tájékoz­tatta frakcióvezető társait az MDF képviselőcsoportja hétvégi ülésének témáiról. Bejelentette: a tanácskozás középpontjában gazdasági politikai és szociálpo­litikai kérdések állnak, továbbá — kormánytagok részvételével — elemezni kívánják az elmúlt két év gazdasági folyamatait, va­lamint a jövő gazdaságpolitiká­jának főbb szempontjait. Egy kérdésre válaszolva Kónya Imre határozottan cáfolta, hogy a hét­végi frakcióülésen szó lenne Ku­pa Mihály pénzügyminiszter esetleges menesztéséről, mivel — mint mondta — szó sem lesz személyi kérdésekről, hiszen ezek nem is tartoznak a frakció kompetenciájába. A három frakcióvezető csü­törtöki ülésén hangsúlyozták: rendkívül nagy súlyt kell helyez­ni a mezőgazdaságra, ezen belül a mezőgazdasági tulajdonváltás meggyorsítására. A frakcióveze­tők javasolni fogják a kormány­nak: növeljék meg a megyei kár­pótlási hivatalok dolgozóinak létszámát. Ezzel kapcsolatban állást foglaltak amellett, hogy le­hetőleg már szeptembertől föld­höz kell juttatni a kárpótlási je­gyek tulajdonosait. Az az igény is megfogalmazódott: a kárpótlási hivatalok azoknak az ügyeit so­rolják előre, akik maguk kíván­nak földjeiken gazdálkodni. A Nemzetközi Vöröskereszt napja Talán nincs is még egy világ­nap, amelyet nem egy esemény­re, nem egy nemzetközi szerve­zet alapítására, hanem egy em­ber születésnapjára emlékezve tartanának. A Nemzetközi Vö­röskeresztes Napot ugyanis azért ünnepük május 8-án, mert 1828- ban ezen a napon született Henri Dunant, a Nemzetközi Vöröske­reszt svájci megalapítója. Dunant már a krími háború idején felfigyelt a sebesültek szo­morú sorsára, majd az olasz sza­badságharc kitörésekor a csata­tereken, kivált a solferinói ütkö­zet után látottak megdöbbentet­ték. A sebesültekkel akkortájt ugyanis nemigen foglalkoztak, közülük nagyon sokan megme­nekülhettek volna, ha megfelelő egészségügyi ellátásban része­sülnek. Dunant tapasztalatait a „Solferino emlékei” című köny­vében összegezte, s elhatározta egy nemzetközi segélyszervezet létrehozását. Kezdeményezésére magán- társaság alakult Genfben, majd 1863-ban Dunant megalapította a Sebesült Katonáknak Nyújtan­dó Segély Nemzetközi Bizottsá­gát, a Nemzetközi Vöröskereszt elődjét. Dunant, aki egyik alapí­tója volt az Interparlamentáris Uniónak is, tevékenységének el­ismeréseként 1901-ben Nobel­békedijat kapott. Az általa létre­hozott segélyszervezet, valamint a háborús felek magatartását szabályozó 1864-es — és az iraki háborúban oly sokat emlegetett — Genfi Egyezmény gyorsan teijedt az egész világon, s ma is alapvető szerepet játszik az egészségügyi problémák megol­dásában. (A Genfi Egyezményt egyébként szintén Dunant fogal­mazta meg.) Magyarország 1881-ben csat­lakozott a vöröskeresztes moz­galomhoz. A Nemzetközi Vöröskereszt legfőbb szerve a Nemzetközi Konferencia, koordinációs szer­vei pedig a Képviselők Tanácsa és az Állandó Bizottság. A legutóbbi, a 25. Konferen­ciát 1986. október 23-31-én tar­tották Genfben. A 26. Konfe­rencia színhelye 1991. november 29. és december 6. között Buda­pest lett volna, de a palesztin tag- szervezet részvétele körüli vita miatt a tanácskozást elhalasztot­ták. A Nemzetközi Konferenciá­kon a nemzeti társaságok képvi­selői, a Genfi Konvencióban részt vevő kormányok képvise­lői, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának és a Vöröskereszt Társaságok Ligájának képviselői vesznek részt. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága a nem­zetközi jog által elismert intéz­mény. Konfliktusok idején minden alkalmasnak látszó kezdemé­nyező lépést megtehet, amennyi­ben a résztvevő felek hozzájárul­nak a bizottság bekapcsolódásá­hoz. A bizottság eddig több mint 120 nemzeti'vöröskeresztes tár­saságot ismert el. A bizottság ki­zárólag svájci állampolgárokból áll, székhelye Genf. Tevékenysé­gének elismeréseként a szervezet a Vöröskereszt Társaságok Ligá­jával együtt 1963-ban Nobel-bé- kedijat kapott. A Nemzetközi Vöröskereszt segélynyújtó tevékenységében az 1991-es esztendő rekordév volt. A legtöbb támogatást Afri­ka kapta, a segélyakciók megnö­vekedését az afrikai éhínség, a háborúk, az Öböl-válság, az ázsiai természeti katasztrófák, valamint a korábbi kommunista országok társadalmi és gazdasági zavarai tették szükségessé. Ä Nemzetközi Vöröskereszt 1991- ben mintegy 263 millió svájci frankot fordított — 45 különbö­ző nagyobb akció keretében — összesen hatmillió ember megse­gítésére. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents