Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-07 / 107. szám
1992. május 7., csütörtök PÁSZTÓ ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Jézus, Kádár és Pozsgay tekintete Vár a tiltott területen Hosszú ideig tiltott terület volt a bujáki vár környéke, de vége a tiltásnak. Eltűntek a marcona posztok, benőtte a gaz a figyelőállásokat, leszerelték a sorompókat. A régi és új vadászösvényeken régen, és ma is köztiszteletben álló férfiak keresik a vadászkalandokat. A legfontosabb különbség talán annyi, hogy a vadászszerencse és a lakoma zavartalansága érdekében nem zárnak el szinte hermetikusan hatalmas területet a külvilágtól. Ezért aztán csak bizakodhatunk abban, hogy a kirándulók (is!) hosszú idő után ismét birtokukba vehetik a vidéket. A hatodik a takarítónő „Csécseiek”. Ez állt annak a névtelen levélnek a végén, amelyet szerkesztőségünk kapott. A levélírók kifogásolták: miért 6 fős apparátus irányítja a községet, arányában többen, mint az Ecseggel közös tanács idején? Barna István csécsei polgár- mester szerint a testület jóváhagyásával történt az apparátus létszámának megállapítása, amely a következő: polgármester, jegyző, egy-egy pénz- és adóügyi előadó, adminisztrátor, s egy 6 órás alkalmazású takarítónő. Az Ecsegtől való szétválás után, az apparátust bemutatták a falugyűlésnek is.- Az adóbevallástól kezdve, az útlevél ügyeken át, a munka- nélküliek gondjáig, mindennel foglalkozunk. Nem küldünk el senkit sem, aki hozzánk fordul - mondta a polgármester. - A faluért dolgozunk, az itt élőket szolgáljuk. Ha valakinek gondja van velünk, az jöjjön el, s mondja el a baját. Érdekes egyébként, hogy az áprilisi falufórumon senki sem elégedetlenkedett. Vendégségben fogadóséknál „Mondjatok, mit lehet itt csinálni?” — Amikor néhány éve felépítettük ezt a szép nagy házat itt Ko- zárdon, akkor még nem tudtuk, hogy mibe vágunk. Gyermekünk nincsen, idős szüleinket azóta elveszítettük. Amikor még éltek akkor is, de mostanra naggyá, túlméretezetté vált kettőnk, a feleségem és magam számára. Aztán hiába érezzük magunkat pestinek. A lelkünk mélyén beleszerettünk ebbe a tájba. Lelkesen hirdettük, hogy Kozárd a világ közepe! Azóta nézetünk változott, de lelkesedésünk nem. Alapító tagjai vagyunk a 90-ben létrejött Magyar Falusi-Tanyasi Vendégfogadók Szövetségének. S azóta is a mai vendégfogadás modern formáit keressük, s úgy tűnik megtaláltuk és hamarosan alkalmazni is fogjuk. Köziéi Miklós és felesége foglalja össze mindjárt a beszélgetés kezdetén, mire is vállalkoztak, mivel próbálkoznak a falusi vendéglátás szolgálatában, nem utolsósorban saját anyagi hasznuk érdekében. — Azt gondoltuk: ha Kozárd kevés, a mi kettőnk ajánlata nem elég vonzó, akkor társulunk, összefogunk a környéken a hozzánk hasonló céllal próbálkozókkal. Csupán egy ilyen házaspárral találkoztunk, de ez elég lesz szárnyait bontogató vállalkozásunk sikeréhez - mondja Köziéi Miklós, miközben kedves szavakkal mutatja be üzlettásukként Antal Attilánét, akinek férjével Hollókőben található biztatóan fejlődő teaházuk és vendégfogadójuk. — Mikiékkel Pesten találkoztunk először, a szövetség valamelyik értekezletén. A falusi-tanyasi idegenforgalom hívei maradtunk továbbra is. Csak minőségében szeretnénk ezen túllépni. Szinte abban a percben, amikor a Parlament végleg döntött, hogy hazánk rendezi a világkiállítást, megkötöttük a Kozárdra, Hollókőre, Szé- csényre és környékére építő vendégfogadói programot - meséli lelkesen Antalné, miközben mutatja az esztétikus kivitelű, több nyelvű ismertetőt tartalmazó, ízléses programfüzetet. — Lényege:színes változatos kínálat a világörökség színhelyén, majd a gazdag program után elszállásolás a kozárdi és hollókői fogadókban. — Nem csak ezen a két helyen szállásoljuk el majd a vendégeket. Külhoni és belföldi ta- pasztalacserén is jártunk. Ott láttuk, hogy egy-egy napi program végén a vendégekért kocsival mennek vendéglátóik és viszik őket saját lakásukra, biztosítanak számukra vacsorát és reggelit, és másnap viszik őket vissza csoportjukhoz. Hasonlót szeretnénk mi is - mondja Köziéi Miklós. Alsótoldon és Cserhátszentivánon kötöttünk szerződést olyan családokkal, akik szívesen vállalnak majd hasonló feladatot. Bár ezek a programok csak 1996-ra készültek, addig is befektetünk, gazdagítjuk a vendégfogadás feltételeit és várjuk kedves vendégeinket, hiszen a tréningezést elkezdtük, méghozzá élesben. Mi várjuk a világkiállítást. Szabó Gy. Sándor Útépítés • Palotás. Bő 3 millió forintos költséggel a napokban fejezték be a községben a Sugár út és Lehel út felújítását, az útpadkák kiépítését. Elkészültek az ABC-üzlet és a benzinkút környékének aszfaltozási munkálatai is. Faluszövetség • Pásztó. A városházán tartotta kihelyezett ülését a közelmúltban az Önkormányzatok Mátrai Szövetsége, amelyre a Cserhát-völgyi települések jegyzőit is meghívták. A közgyűlés napirendjén tájékoztató hangzott el a TB-törvényről és a szabd orvosválasztás kérdéseiről. Jo példa a bériek hozzállása A „másság : probléma Az állami gondozott gyerekek sokszor kitagadottaknak érzik magukat. Nehezen találják meg helyüket az életben, s társadalmunkban deviánsoknak különcöknek számítanak. Budapesten a „másság ” problémája hatványozódik. Erről beszélgettünk dr. Populás Antallal a második kerületi Csepkő utcai nevelőotthon igazgatójával, akinek kezdeményezésére a fővárosban nehezen beilleszkedő iskoláskorú állami gondozott gyerekek részére Béren, egy igazi családias, falusi otthont hoznak létre.- Sok hiábavaló próbálkozás előzte meg ezt. Végül találtunk egy olyan községet, ahol segítő szándékkal állnak e kérdés megoldásához. Amikor Mació Lászlót, a község polgármesterét felkerestük, elutasító válasz helyett felajánlott egy régi épületet. Nagy öröm volt’ számunkra, s példaként tudom emlegetni a bériek hozzáállását! Egyesület Erdőtarcsán Húsz évig állt itt az elet Dengeleg a Egyházasdengeleg kisközség Héhalom és Szirák között. A legutóbbi népszámlálás adatai alapján 604 lélek lakja. Az elmúlt rendszer idején, hosszúhosszú éveken keresztül, közigazgatásilag Szirákhoz tartozott a település, s mint a polgármester, Kovács Tibor megjegyezte: az utóbbi húsz évben állt itt az élet. Aztán rendszer- váltás fordulatával itt is változott a kép. A faluközösség élén újonnan választott vezetés ténykedik, akik nem tettek nagy fogadalmakat, csak azt ígérték: megszervezik a falu önálló életét. Ennek az ígéretnek volt egyik legfontosabb mozzanata, amikor sikerült a község lelkét, az általános iskolát ismét visszahozni a faluba. Ez a lépés természetesen nem kis kiadással járt, hisz mintegy félmillió forintos ráfordítással kellett felújítani az oktatási intézménynek helyet adó volt nemesi kúriát, ahol négy tanteremben jelenleg 61 diák tanul. Nevelésükben, oktatásában öt főállású és kettő maga útján óraadó tanár vesz részt. A dengelegiek kulturális életének megmozgatására viszont még nem találtak olyan személyt, aki a felkínált tiszteletdíjért ügybuzgalommal vetné bele magát e nagy feladatba. A polgármesteri hivatalban azt is megtudtuk, hogy több beruházást már megvalósítottak a településen, így korszerűsítették a közvilágítást, megépítették, leaszfaltozták a Sport utat, felújították a ravatalozót. Az egyházasdengelegiek vállakozó kedvét dicséri, hogy az egyre élesedő piaci viszonyok ellenére, többen is élelmiszer- boltot nyitottak, de van zöldséges, kőműves, lakatos, sőt cukrászda is nyílik hamarosan. Az önkormányzat nem feledkezett meg a fiatalokról sem, akik kedvéért bérbe vett egy épületet,aholjól felszerelt klubot alakított ki számukra. A jelek azt mutatják, hogy az itt élő emberek sem ülnek ölbe tett kézzel: kiaknázzák a fordulat adta lehetőségeket. (vété) nulla Gyöngyösön az ácsmesterséget. Csapatcsillésként dolgozott Jobbágyiban a föld alatt, majd a pesti metróépítkezéseken folytatta. Ötvenkét éves korában kinyugdíjazták. Hatvanévesen tudta kiharcolni, hogy elismerjék betegségét, a szilikózist. A harcnak nincs vége. Kilenc éve pereli a metrót, azóta tart a huzavona. Citálják bíróságra, forgatják, ropogtatják, kikérdezik egészségünk őrei, de kártérítést Varga András azóta sem kapott. Egészen fiatalon ácsta- noncként a gyöngyösi önképzőkörben ismerkedett a festészettel. Drága vászon helyett papírzsákra festegetett, de ez is sok örömet jelentett a számára. S amikor pesti melós- ként gyarapította az ingázók táborát, munka után inkább a képcsarnokok környéke vonzotta. Nem a miiértő szűkös mellényével, inkább az egyszerű és szerény érdeklődő művészet iránti vágyával kereste a szépet. A „művész úr”, ahogyan tanítója annakidején nevezte, megtalálta amit keresett. Evek óta fest. Jézus, Kádár és Pozsgay tekint ránk a vásznakról. Karcsú várak és magas bércek születnek ecsetje nyomán. Munkáiból hamarosan kiállítás nyílik a a püspöki ifjúsági táborban. —szgys-vallus— Hagyományápolók Országos vetélkedő Széchenyiről Pásztóiak a döntőben Bátka Nikoletta, Tóth Henrietta, Sándor Beáta A Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Haza és Haladás Alapítvány, Bonyhád város polgármestere és a Széchenyi kör országos vetélkedősorozatot hirdetett meg 1991-ben, az általános iskolák hetedik osztályos diákjai számára. A kiírás, témaként a legnagyobbnak mondott és tartott magyar, gróf Széchenyi István életútját, műszaki, gazdasági, írói és politikai munkásságát, s személyének szerepét jelölte meg témaként. A kiírás szerint a verseny három szakaszból áll. Az elsőben a jelentkezett csapatok három fordulóban pontszerző levelező verseny feladatait oldják meg, majd a legeredményesebb csapatok jutnak be a második fordulóba, amely már elődöntő is egyúttal. Nos, a pásztói Dózsa György Általános Iskola három hetedikes leányzója - név szerint Bátka Nikoletta, Sándor Beáta,- Gyurián s végül, de nem utolsó sorban Tóth Henrietta, aki szellemi vezéregyénisége volt a csapatnak - véghez vitte azt a bravúrt, hogy bejutott a szeptember 19- 21-ig tartó országos döntőbe, ahol írásbeli és szóbeli feladatok megoldásában is meg kell mérkőzniük ellenfeleikkel. A szép sikert elérő diáklányok sikerének egyik kovácsa Rónai Gáborné történelemtanár, aki inspirálta a tanulókat a versenyen való részvételben, míg másik jelentős közreműködője az értékes eredménynek Antalné Prezenszki Piroska könyvtáros volt, aki a csapat felkészítésében jeleskedett, s egyúttal ellátta a bonyhádi elődöntőre utazás kísérői feladatait is. A pásztóiak - és mi is - bízunk abban, hogy lapunk hasábjain a csapat további sikeres szerepléséről számolhatunk majd be az országos döntő után.-vtA 65 éves Varga András, amikor a hatodik elemiben a rajzórán megoldotta a feladatot, a tanító úr gúnnyal jegyezte meg: „a művész úr j már megint kész... ” Hogyan is leheti volna a ! szurdokpüspöki szegény em- I bér fiából festőművész? Eset- ! leg szobafestőnek mehetett | volna. Helyette inkább kitaÖsszefogott néhány erdőtar- csai lokálpatrióta, s hogy egy kis színt vigyenek a község életébe, megalapították a szabadidős társaságot és egyesületet. A társaság vezetőjét. Markóné Podonyi Piroskát kérdeztük a részletekről.- Honnan jött az ötlet?- A fiatalok sokan eljártak a faluból szórakozni, hisz a kocsmán kívül más kikapcsolódási lehetőséget nem találtak. Gondolkodtunk: legyen a falunak valamelyest megtartó ereje, amely ráadásul összehozza az embereket. Hát így alapítottuk meg 1987—ben az egyesületet, amelynek jelenleg 41 tagja van.- Milyenek a programjaik?- Főleg a téli hónapokban működünk, hisz nyáron a mezei munka divatos errefelé is. Januárban egy közgyűléssel kezdünk, ahol elmondjuk terveinket. Idén például volt egy jól sikerült pótszilveszterünk, farsangi bál. A gyerekeknek rendszeresen rendezünk játékdélutánt, s régi hagyományok felelevenítésére megtartottuk a tollfosztót, amiről annyit: régen egy-egy házban összeült a falu apraja-nagyja, s libatollat fosztottak, amivel a párnát és a dunnát tömték ki. Közben régi történeteket meséltek egymás Szórakoztatására. E hagyományt mi is felelevenítettük. Szoktunk Ez a rongyból készült csicsó Gyurián felvétele szőni szőnyeget is, amit errefelé csicsónak hívnakm az emberek. — Úgy érzi, sikere van a társaságnak?-Égy 600 fős faluban nagy eredménynek számít, ha 50-60 ember összejön alkalmanként, s • kulturált körülmények közt jól érzi magát. Többek véleménye, hogy szüksége volt a kezdeményezésre a település lakóinak.