Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-05 / 105. szám

A század legsúlyosabb faji megmozdulása Los Angelesben vasárnap vi­szonylagos nyugalom volt és hét­főtől megszüntetik az éjjeli kijá­rási tilalmat. A nemzeti gárda és a hadsereg többezer katonája azonban a rendőrség kérésére még a héten a városban marad, hogy biztosítsák a rendet. Az el­múlt napok a század legsúlyo­sabb faji megmozdulásának bi­zonyultak: a vasárnapi mérleg szerint 49 ember veszítette éle­tét, a sebesültek száma megha­ladja a kétezret. Tízezer épület, üzlet esett a tűz, illetve a foszto­gatók martalékául. Több bíróság vasárnap is dolgozott, hogy meg­kezdhessék a mintegy 9000 le­tartóztatott fosztogató és egyéb bűnöző felelősségre vonását. George Bush elnök bejelentette, hogy a héten ellátogat Los Ange­lesbe. Kolozsvári cenzúra A Romániai Emberi Jogokat Védelmező Liga és a romániai Helsinki Bizottság nyilatkozat­ban tiltakozott hétfőn amiatt, hogy Kolozsvár polgármestere elrendelte a konferenciák és egyéb nyilvános jellegű rendez­vények előzetes cenzúráját. A nyilatkozat rámutat, hogy a ren­delkezés kirívóan sérti az alkot- *• mányt, és arra kéri a kormányt, a J parlamentet és Kolozs megye prefektusát, haladéktalanul te­gyék meg a szükséges intézkedé­seket a törvényesség helyreállítá­sára. Gheorghe Funar, a februári helyhatósági választásokon a Vatra Romaneasca pártjának, a Románok Nemzeti Egységpárt­jának színeiben megválasztott polgármester mint ismeretes, hadjáratot indított a magyar, il­letve kétnyelvű cég- és névtáblák ellen is. Rendőrgyilkosság Ismét megöltek egy rendőrt is­meretlen merénylők Algériában, egy másik terrorista csoport pe­dig súlyosan megsebesített egy csendőrt. A kormány kíméletlen harcot hirdet a terrorista csopor­tok ellen, s elsősorban a véglege­sen feloszlatott Iszlám Üdvfron­tot, a FIS-t vádolja azok irányítá­sával. Ausztria-lottó Az Ausztria-lottó 18. heti nyerőszá­mai a következők: 4, 5, 20, 26, 27, 33, a pótszám 2 A jokerszám: 041456 A18. heti nyereményjegyzék: a 4 db 6 találatos szelvényre egyenként 2.766.834 schillinget fizetnek, az 5 plusz 1 találatos szelvények 527.015 schillinget, az 5 találatosak 15.544 schillinget, a 4 találatosak 349 schillin­get, a 3 találatosak 29 schillinget ér­nek. A 4 darab telitalálatos joker szel­vényre egyenként 819.742 schillinget fizetnek. A Visegrádi Hármak csúcstalálkozó) a Nagyszabású regionális ta­nácskozás színhelye lesz szerdán Prága: a tavaly őszi krakkói ta­lálkozó után ezúttal a csehszlo­vák fővárosban ülnek tárgyaló- asztalhoz a Visegrádi Hármak ál­lam- és kormányfői. A szerdai csúcsot megelőzően ma a magyar — csehszlovák — lengyel közép-európai regionális keret külügyminiszterei tartanak eszmecserét Prágában. A meg­beszélésjelentősegét emeli, hogy a Visegrádi Hármak diplomáciai vezetői mellett a tárgyalóasztal­nál foglalnak helyet az Európai Közösség „trojkájának” külügy­miniszterei, illetve Frans Andri- essen, az EK „külügyminisztere” is. (Az EK elnöki tisztéről lekö­szönt Hollandia mellett jelen lesz a jelenleg elnöklő Portugália és a soron következő Nagy-Britannia külügyminisztere is. Ez utóbbi­val, Douglas Hurd-del magyar kollégája, Jeszenszky Géza két­oldalú találkozót is lebonyolít.) A „trojkák” találkozója kap­csán Bába Iván, a magyar Kül­ügyminisztérium helyettes ál­lamtitkára előrebocsátotta: Bu­dapest nem konkrét eredménye­ket vár a párbeszédtől, inkább egyfajta „ötletparádéra” számít a Visegrádi Hármak európai in­tegrációjának további teendőit illetően. Magyarország a többi között felveti: kívánatosnak tar­taná, ha bevonnák az Európai Közösség egyeztető mechaniz­musaiba a különféle nemzetközi fórumokon, így például az Euró­pai Biztonsági és Együttműkö­dési Értekezlet tanácskozásain. A magyar ajánlkozásra ugyanis eddig csekély hajlandóságot mu­tatott az Európai Közösség. Bu­dapest várhatóan szóvá teszi azt is, hogy lassúnak találja az EK- val kötött társulási szerződésé­nek életbe léptetését. Az elhúzó­dó ratifikációs folyamat ellenére máris lehetőség lenne számos, az egyezség számos pontjának al­kalmazására. Előreláthatólag megvitatják azt is, a Visegrádi Hármak mi­ként alkalmazkodhatnának az Európai Közösség és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) szerződése után kiala­kuló helyzethez. Nemzetközi politikai kérdések között teríték­re kerül az új Jugoszláviához való viszony ügye is. A magyar delegáció egyéb­ként a Visegrádi Hármak együtt­működésének eddigi eredmé­nyeit részletező komoly tanul­mánnyal indul Prágába. Mihály, az exkirály ellen Bukarestben a napokban saj­tóközleményt hozott nyilvános­ságra az Antonescu marsallról elnevezett Liga, s ebben tudatja: elhatározta, hogy követeli Mi­hály exkirály bíróság elé állítását. A dokumentum szerint „le­vonták a végső következtetése­ket azokból a körülményekből, amelyek között az exkirály 1944. augusztus 23-án megszervezte az államfő letartóztatását, 1946. májusban pedig nem volt hajlan­dó megkegyelmezni neki”. A Liga bejelentette továbbá, hogy folyamatban van egy rész­letes tanulmány kidolgozása „az exkirály felelősségének megálla­pítására az 1944 szeptemberben Moszkvában aláírt fegyverszü­neti megállapodás létrejöttében, Romániának a Vörös Hadsereg által történt megszállásában és az elkövetett bűntettekben”. Varsó Kié a fegyveres erő? Lengyelországban tovább tart a „háború a csúcson”, amelynek tétje egyre kevésbbé a nemzetvé­delmi miniszter sorsa, egyre in­kább Lech Walesa államra hatal­mának kiterjesztése a fegyveres erőkre. Ismert, hogy Jan Paiys nemzetvédelmi miniszter köz­vetve katonai puccs előkészíté­sével vádolta meg az államfőt, mire Jan Olszewski miniszterel­nök szabadságra küldte, s egy bi­zottságot hozott létre a vad ki­vizsgálására. Az ígéretekkel el­lentétben e bizottság jelentését nem hozták nyilvánosságra, csu­pán annyit szivárogtattak ki ar­ról, hogy Walesa közvetlen be­osztottjai valóban a miniszter „háta mögött” folytattak megbe­széléseket egyes tábornokokkal, s a jobboldali sajtó ezt Parys vád­jai igazolásának minősíti. Az el­nök viszont ezt sosem tagadta, s állítása szerint ilyen tárgyalások­hoz mint a fegyveres erők főpa­rancsnokának nemcsak joga van, hanem egyenesen kötelessége... Követelésére a szqm különbi­zottságot állított fel, hogy pártat­lan testületként vizsgálja meg az ügyet, amely megkezdte tevé­kenységét, amikorbeielentették: a miniszterelnök héttői hatállyal visszahívja Paryst szabadságáról. A parlamenti bizottság erre fel­kérte a kormányfőt, hogy hosz- szabítsa meg Parys szabadságo­lását vizsgálata befejeztéig, s a miniszterelnök e kérésnek eleget tett. A bizottság azt is felpana­szolta, hogy az ügyről a kor­mánybizottság nem adta át a leg­fontosabb dokumentumokat. Walesa viszont felszólította Sze- remietiew miniszterhelyettest, hogy az ügy tisztázásáig semmi­lyen szervezeti és személyi mó­dosításokat ne hajtson végre a hadseregben. Az eset kapcsán Walesa már nem egyszerűen Parys távozását követeli, hanem azt, hogy köz­vetlenül neki rendeljék alá a nemzetvédelmi és a belügymi­nisztériumot. Az a jobboldal azonban, amely döntő szerepet játszott elnökké választásában, most elkeseredett harcot folytat Walesa hatáskörének növelése ellen. Ezért olyan abszurd teóri­ákat is kész kidolgozni, mint amit Piotr Wierzbicki, a Nowy Swiat című, a kormányhoz közel, de tőle jobbra álló lap főszerkesztő­je fejtett ki újságjában. Azt javasolta, hogy a parla­ment ne fogadja el a tervezett új alkotmányt, csupán egy ideigle­nes alaptörvényt, amely addig lenne csak hatályban, amíg Wa­lesa az államfő. Ennek az alkot­mánynak egyetlen tényleges funkciója az volna, hogy érde­meire való tekintettel Walesa ál­lamfő maradhasson, de kizáró­lag reprezentatív funkciói lehes­senek, a politikai életbe való be­leszólási jog nélkül. (MTI) Mindegyikben jelképes sírhantot emelnek Címeres fejfa a doni magyar temetőkbe Kijelölték azt a négy Don-kanyar környéki magyar temetőt, ahol júliusban megkezdik a második világháború harcai során elpusztult katonák sírjainak rendbehozását. A Don menti magyar honvédsírok gondozására létrejött fényeslitkei alapítvány kuratóriuma úgy dön­tött, hogy elsőként a kolbinói, a marki, a ftorozsezojei és a jekatyeri- novkai templomkertekben lévő sírhantokat hozzák rendbe. Egy ötö­dik temetőt is helyreállítanak az idén, a pontos helyszínt Boldireszka, Oszkino, Uriv, és Osztrogozsszk közül júliusban, Oroszországban vá­lasztják majd ki az oda utazó kuratóriumi vezetők. Mártha Tibor, a Fényeslitkei Alapítvány kuratóriumának elnöke az MTI tudósítójának elmondta: a temetkezési helyeket körbekerí­tik, parkosítják, majd mindegyikben egy jelképes sírhantot emelnek. A sírhantnál elhelyeznek egy két méter magas, hazánk címerével dí­szített, tölgyfából faragott keresztet. A címeres fejfákat a pálházai er­dészet üzeme készíti, onnan szállítják majd a Don-kanyarba. A to­vábbi mintegy húsz nagyobb magyar temetőt — amelyekben több mint 120 ezer katona, hadifogoly és munkaszolgálatos áldozat alusz- sza örök álmát — a jövő év végéig hozzák rendbe. A kegyeleti emlék­helyek gondozását azután helyi orosz lakosok látják el, szerződésben vállalt munkájukért minden évben fizet az alapítvány. A magyar temetők rendbehozására a Fényeslitkei Alapítvány az orosz Voronyezs és Lipeck megyei metropolitától kapta meg a hivata­los engedélyt, mivel a sírok nagy része a Don menti templomok kert­jeiben találhatók. Az alapítványhoz csatlakozni szándékozók egyéb­ként felajánlott összegeiket a Kereskedelmi és Hitel Bank 443-10855 számú számlájára fizethetik be. A külföldi támogatók devizaszámla­száma a kisvárdai banknál: 401-601701443. Jobb mint a CIA A kutatónő látta a Szovjetunió összeomlását Judy Shelton, az amerikai Stanford egyetem kutatója négy évvel ezelőtt kezdett arról írni, hogy a Szovjetunió az összeom­lás szélén áll. Megjelent egy — az Egyesült Államok diplomáciai és hírszerzési köreiben nagy fel­tűnést keltő — könyve is "Az el­jövendő szovjet összeomlás” címmel. A szerző most elmondta az AP amerikai hírügynökség diplomáciai munkatársának, hogy több mint három évvel ez­előtt, miután a későbbi könyv néhány részletét cikkek formájá­ban közzétette, CIA-ügynökök keresték fel. — Miért közölt ilyesmit? A publicitás kedvéért, vagy azért, mert szenzációt hajszol? — kér­dezték tőle. — Meggdöbbentem ezektől a kérdésektől — emlékezik vissza Judy Shelton —, s azt válaszol­tam, hogy tudományos munkán dolgozom. A CIA munkatársait az zavar­ta, hogy Shelton számai és követ- keztetesei különböztek az ameri­kai hírszerzés hivatalos adatai­tól, véleményétől. Az ügynökök elpanaszolták: az egyetemi kuta­tó megállapításai arra sarkallhat­ják a Kongresszust, hogy meg­kérdőjelezze a CIA értékelését a szovjet helyzetről. — Huszonöt éven át mindent elmondtak az elnöknek, amit a Szovjetunióról tudni lehetett, ki­véve azt, hogy az összeomlás kü­szöbén áll — mondta Dániel P. Moynihan szenátor, aki koráb­ban a szenátus hírszerzési bizott­ságának elnöke volt. Moynihan azt javasolta, hogy a CIA-t ren­deljék a külügyminisztérium alá. Masok egy Országos Hírszerzési Központ megalakítását indítvá­nyozták. William Colby volt Cl A-igaz- gató azt mondotta: a Szovjetunió helyzetének értékelésénél az volt a hírszerzés fő problémája, hogy két Szovjetunió létezett, a polgá­ri és a katonai. — Éveken át haj­togattuk, hogy a szovjet gazda­ság képtelen egy tisztességes pár cipőt készíteni, de kitűnő rakétá­kat gyárt. Colby véleménye szerint a hi­degháború megszűntével le kel­lene állítani a legköltségesebb elektronikus eszközöket, példá­ul csökkenteni lehetne a műhol­dak számát. A jelenlegi CIA-igazgató, Ro­bert Gates nem állítja, hogy szer­vezete mindent lát, mindenről tud. Már 1986-ban, amikor ki­nevezése előtt a kongresszusi bi­zottság meghallgatta, felvetette, vajon eléggé alaposak-e a CIA- nak a Szovjetunióval kapcsola­tos értékelései. Kulturális együttműködés Magyarország és Hamburg között Kulturális együttműködési megállapodás jött létre a Magyar Köztársaság Művelődési és Köz­oktatási Minisztériuma, vala­mint Hamburg Szabad- és Han- zaváros Kulturális Hivatala kö­zött. A három évre szóló egyez­ményt hétfőn Budapesten, a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztériumban Andrásfalvy Ber­talan kultuszminiszter, valamint Christina Weiss, Hamburg Sza­bad- és Hanzaváros kulturális szenátor asszonya a sajtó jelenlé­tében írta alá. Az ünnepélyes alkalomkor Christina Weiss hangsúlyozta: fontosnak tartják, hogy a „fel­épülő Európa-házban ne csak a gazdasági, műszaki terület, ha­nem a kultúra számára is legyen hely.” A most aláírt egyezmény keretében opera, balett és prózai színházak vendégjátékára nyílik lehetőség, s magyar színházi szak­emberek utazhatnak hamburgi tanulmányútra. Megegyeztek abban is, hogy támogatják írók, költők műveinek kölcsönös be­mutatását, illetve megvizsgálják milyen konkrét együttműködési lehetőségeket kínál az 1996-os budapesti Expo. (MTI) 1968 márciusában, a súlyos gettólázadások után, neves poli­tikusokból, társadalomtudósok­ból álló bizottság tárta fel az Egyesült Államok fekete lakos­ságának helyzetét. A jelentés fő mondanivalója: az ország két, egymástól elkülönülő,—fehér és fekete — társadalom felé tart. 1988-ban a szakértők megállapí­tották, hogy a jelentés „prófétai” volt, sőt: még a legborúlátóbbak sem látták előre, hogy milyen sú­lyos egyenlőtlenségek alakulnak ki. A helyzet az elmúlt négy év­ben sem javult. A fekete csalá­dok csaknem 32 százaléka él sze­génységben — a fehéreknél ez az arány 10,7 százalék. A munka- nélküliség a feketéknél kétszer akkora, mint a fehéreknél, s ijesztően magas a tizenévesek­nél: minden harmadik nem dol­gozik — elsősorban ezek közül kerültek ki a Los Angeles-i fosz­togatók, gyújtogatok. A csecse­mőhalandóság átlag kétszer olyan magas a feketék között, mint a fehéreknél, az átlagélet­korjóval alacsonyabb és fekete a börtönlakók nagy többsége is, minden ötödik fiatal férfi rács mögött van. Egyúttal egyre több katona fekete, a hivatásos hadse­reg állományának csaknem 30 százaléka. Á munkanélküliség közepette sok fiatalnak, különö­sen a szakképzetleneknek ez az egyetlen lehetőség a munkára, a társadalomba való beilleszke­désre. A hatvanas évek, Lyndon Johnson demokratapárti elnök óta sok milliárdot fordítottak jó­léti célokra, a nincstelen feketék szociális felkarolására, egyen­lőbb, sőt, helyenként kiemelt ér­vényesülési lehetőségekre: bizo­nyos közszolgálati munkakörök­ben egyenlő képességek esetén előnyt kell adni a színes bőrűek- nek, a magángazdaságban tilos a megkülönböztetés és erőfeszíté­seket tettek a közoktatásban szé­lesebb fekete értelmiség, közép- osztály kialakítására is. A fekete polgárság kiszélese­dése azonban mitsem változta­tott azon, hogy a nagyvárosok szegénynegyedeiben minden ko­rábbinál nagyobb létszámú, „szub-proletariátusként” emle­getett réteg alakult ki, amely képtelen beilleszkedni napjaink­nak a korszerű technikán alapuló amerikai társadalmába. A gettók rosszul felszerelt iskoláiból sok fiatal gyakorlatilag írástudatian­ként kerül ki — ám így csak töre­dékük tud elhelyezkedni. A helyzetet súlyosbítja, hogy a gye­rekek többségét az anya neveli, csonka családban. A szociális se­gélyekből telik a létfenntartásra — de arra már nem, hogy a mun­kanélküli tizenéves részesedjék annak a jómódú társadalomnak a javaiban, amely körülveszi. Ez a táptalaja a tömeges bűnözés­nek, kábítószerezésnek, amely nemcsak Los Angelest, hanem az ország feketék által is lakott nagyvárosait általában jellemzi. A republikánus kormányok, Ronald Reagan és George Bush alatt a feketéket is szolgáló jóléti kiadások jelentősen csökkentek és háttérbe szorult a kisebbsége­ket aktívan támogató politika. A konzervatívok véleménye sze­rint — amit a fehér lakosság többsége, pártállásától függetle­nül támogat — bebizonyosodott, hogy nem lehet (az immár amúgy- is hiányzó) pénzzel megoldani a szociális problémákat. Az egy­re ijesztőbb mértékű bűnözés közepette, amelynél a tettesek nagy többsége fekete, a faji kér­dés elsőrendű szerepet játszik a politikában: Bush elnök 1988-as választási győzelmében a de­mokrata Michael Dukakis felett talán döntő hatása volt egy tv- hirdetésnek, amelyben Bush — alaptalanul — azzal vádolta Du­kakist: Massachusetts állam kor­mányzójaként szabadon engedi a nemi erőszakért elítélt feketé­ket. A felmérések szerint azóta, hogy Johnson elnök a 60-as években nagyszabású, részben máig működő programokat hir­detett meg a feketék felemelésé­re, egyetlen demokratapárti el­nökjelölt sem kapta meg a fehér szavazók többségének támoga­tását és a Johnson óta eltelt 30 évben csak egyszer volt demok­rata elnöke az országnak. A faji kérdés közvetetten szerepet ját­szik az idei elnökválasztáson is: erősíti George Bush helyzetét, miután az amerikai fehérek többsége a rendet, a biztonságot állítja első helyre. Bili Clintont, a demokrata jelöltet szociális érzé­kenysége alapján támogatják a fekete szervezetek — ami csak csökkentheti esélyeit a novem­beri választáson, hiszen a fehé­reknél sokkal nagyobb arány szokott szavazni, mint a feketék­nél. — hiteltelenül A Los Angeles-i labda túl magas volt ahhoz, hogy arab-iszlám oldalról ne csapták volna le: az Egyesült Államokkal radikálisan szembehelyezkedő felek keményebb, az Amerika iránt barátilag vi­selkedő arab rendszerek higgadtabb, de egyöntetűen bíráló megjegy­zésekkel illették annak az országnak az igazságszolgáltatását, amely Líbiától biztonsági tanácsi határozatokkal megtámogatva követeli két állampolgárnak kiadatását a skóciai Lockerbie fölött négy éve fel­robbant repülőgép elleni merénylet miatt. Maga Líbia hivatalos hírügynöksége, a JANA hétvégi kommen­tárjában úgy értékelte a fekete bőrű autóst összeverő fehér rendőrök felmentését, illetve a meglepő ítéletet követő faji zavargásokat, hogy ezekből világos: az amerikai igazságszolgáltatás elveszítette hitelét. „Hogyan léphet fel az emberi jogok védelmezőjeként egy olyan or­szág, amelynek igazságszolgáltatása kudarcot vallott, s ahol az embe­ri jogokat sárba tiporják?” — hangzott a hírszolgálati iroda költői kér­dése, amelyhez hasonló következtetésre jutott az Al-Bajan című ma­rokkói baloldali újság vezércikkírója is. Amerikának — írta — nincs többé lehetősége a „nemzetközi leckéztető” szerepében fellépni. Ali Akbar Hasemi Rafszandzsani iráni elnök megállapítása sze­rint „a más országok ügyeibe különféle címeken beleavatkozó Egye­sült Államoknak másoknál nagyobb szüksége van a reformokra saját dolgait illetően”. Az emberjogi mozgalmak aktivistáinak — mondta — hagyniok kellene a világ egyéb térségeit, és az Egyesült Államokba kellene rohanniok. Az Amerika-ellenességgel nem vádolható Öböl-menti orszá­gok sajtója, amennyiben kommentálta, szintén nem kímélte az ame­rikai igazságszolgáltatást. A szaúdi Arab News Ronald Reagan és George Bush konzervatív elnökök politikájának tulajdonította „a fa­jok közötti kapcsolatok megromlását”-t. A Lockerbie-ügyben a közvetítés hálátlan feladatát ellátni igyekvő Egyiptom félhivatalos napilapja az Al-Ahram is megkérdő­jelezve látta vasárnapi vezércikkében az amerikai igaszságszolgálta- tás hitelét, s így azt, hogy a terrorizmussal gyanúsított két líbiai ügyét garantáltan elfogulatlanul ítélhetné meg egy amerikai bíróság. A világ új berendezkedését illetően mérsékelten lelkes arab vi­lágban az egypólusú rendszer bírálói már Los Angeles előtt is — ter­mészetesen Lockerbie-vel összefüggésben — mind erősebben hallat­ták hangjukat. Egy kairói publicista a minap írása címében — a véle­ményoldalon, de nem ellenzéki orgánuma hasábjain — azt kérdezte: az arabok ellen született-e az új világrend? IÍ.CÍ tflFSflclflloiH HXCjL*S A gettólázadás erősíti Bush újjáválasztási esélyeit

Next

/
Thumbnails
Contents