Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-27 / 124. szám
1992. május 27., szerda SZÉCSÉNY ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Szénagyüjtők A felvétel Varsány határában készült. A lucernatábla szárított termését az utóbbi időben — sajnos! - egyáltalán nem fenyegette nedves, esős időjárás ... Fotó: Rigó TiborSzép úticél: Párizs Június 15-től az UNESCO palota kertjében kiállítást rendeznek a szervezet megalakulásának évfordulóján. Erre az alkalomra egy hollókői palóc ház is készül a nevezett területen. Nos, azért nem épül, mert elemeit hungarocellből fogják gyártani, aminek az ősi palóc vályog technológiához nem sok köze van. Az ideiglenes épület pincéjében egy éttermet is kialakítanak, födém pedig nem készül, hogy a látogatók megtekinthessék az épület tetőszerkezetét is. Mindezt leszámítva „eredeti” hollókői palóc lesz a ház, tisztaszobával és konyhával. A berendezés jelentős része a Szé- csényi Kubinyi Ferenc Múzeum gyűjteményéből kerül a Szajna parti városba. Valamennyi tárgy éredeti palóc népművészeti alkotás, ha nem is mindegyik származik Hollókőről. A szécsényi múzeum szakembereinek május 28-ig kell összeállítaniuk a szükséges berendezési tárgyakat. A századelő paraszti életformájára jellemző sublót,láda vagy „kasz- nyi”, valamint a többi, házi készítésű használati tárgy mielőtt a nagy útra „indulna”, a hónap végén Budapesten is megtekinthető lesz egy kiállításon. Mint a múzeum dolgozói elmondták, az UNESCO palota kertjében, a ház mellett egy óriáskerék is épül, ami forgás közben tizenkét különféle tájképi részletet mutat be a Hollókői Ófaluról. Faragó Z. Fentről jött a segítség Piliny. A kisközség önkormányzata idei legfontosabb és egyben legnagyobb volumenű fejlesztési célkitűzése a két tantermes, korszerű alsótagozatos általános iskola megépítése. Az ehhez rendelkezésükre álló alap egy tantarem és némi kiegészítő helyiség a klubkönyvtárban. A megfontolt tervezést a pályázat megírása, majd a feszült várakozás követte. Az utóbbi épp a napokban oldódott. Az „oldószer” pedig nem más mint az a hír, miszerint a pilinyiek megkapták a remélt céltámogatást, nevezetesen: 1,6 millió forintot. Ki fizeti a „tandíjat?” A falu megválasztotta, a törvény megvédte Varsány község polgármesterét, Bárány Dénest lemondásra szólították fel a képviselő-testület tagjai, ő azonban maradt - olvashatták egy korábbi lapszámunkban. Mi történt az események óta az önkormányzat berkeiben? - Erről szól az alábbi írás. Alighanem hónapokig tartana még a lemondatás körüli háborúskodás, ha időközben annak híre nem futna. Számtalan helyen elmesélik a helybéliek, de „hivatalos úton” is eljut a jelzés a megyeszékhelyre. A község jegyzője, Bárányné Biliinger Erzsébet - aki szintén nem rokon, mint ahogy még számtalan Bárány a faluban - jogértelmezési szándékkal megkeresi ugyanis a Belügyminisztériumot, mert tudomása szerint, (és még néhány képviselő is így vélekedik) távolról sem egyértelmű a helyzet. Április elején azután megérkezik a válasz, s kifejezetten a jogszerűség és a törvényesség tényének tisztázása érdekében a köztársasági megbízott képviseletében dr.Szita András és dr. Fabók Pál is. Akik azután a soron következő testületi ülésen, április 10-én az érdeklődő helybéliek jelenlétében teszik helyére a kérdést. Eszerint, az önkormányzatnak nincs joga lemondatni a polgármestert! A szervezeti működési szabályzatot ugyan megváltoztathatják, ámde az erre igennel szavazó négy képviselő ehhez kevés. Ettől a pillanattól kezdve pedig minden következő lépés - beleértve a helyzete magaslatára lépett korelnök előterjesztésében megszavazott határozatokat is - törvénytelen és jogsértő, tehát érvénytelen. Ennek „előszele” napokkal megelőzte már a közgyűlést. Alighanem ennek tudható be, hogy két képviselő benyújtotta lemondását. Az egyikük Bárány Barnabás volt. Tiszttartó András nem vett részt az ülésen, s bár távolmaradását nem jelezte, a családjában történt váratlan haláleset ezt érthetővé tette. A többi képviselő tudomásul vette az elhangzottakat, s a tanulságot Pálmány András fogalmazta meg akkor, amikor a falu igazi érdekeiről szólt. Számtalan megoldatlan lényegi kérdésben kell döntenie a testületnek. Nincs értelme helyettük áldatlan személyi vitákba bonyolódni, s ha rajta múlik, hasonló eset nem fog bekövetkezni. Maga a község lakossága pedig felelős döntéseket vár el választott tisztségviselőitől. Olyanokat. mint az útépítéssel kapcsolatban hozott határozat. A tisztségében megerősített polgármester ugyanis kiszámolta, hogy ha most rendelik meg a munkálatokat, kedvezményt kaphatnak. Az így visszakapott pénzt viszont más téren használhatják fel. Erre az eseményre bárki mondhatja, hogy a varsányiakon kívül aligha foglalkoztatja sokáig az embereket. Csakhogy nincs még egy hete, hogy egy hasonló kisközségben hasonló ügyben „tett rendet” a szuverén önkormányzati testület tagjainak fejében jogértelmezésével a Köztársasági megbízott területileg illetékes képviselője. Az ilyen esetek „sikere”az elfecsérelt tekintély, az elpazarolt idő. Az egyik olyan nehezen szerezhető ismét vissza, (s gyakran végleg odavan) akár a másik. Az ilyen harcoknak nincsen, mert nem lehet győztese. Vesztese viszont már a küzdelem kezdetétől maga az állampolgár! Mind Varsányban, mind máshol. G.Szűcs László Óvodafelújítás • Piliny. Hamarosan itt a nyár, az ilyenkor szokásos karbantartás, rekonstrukció azonban már a napokban megkezdődött község óvodájában. A munkálatok elvégzésével iparosokat bízott meg a helyi önkormányzat. A festéseken, javításokon kívül kisebb átalakítást is elvégeznek a szakemberek az intézmény állagának megóvása érdekében. Ketten a „ringben” • Nógrádsipek. Pályázaton keresett megfelelő személyeket nemrégiben a nyugdíjazás miatt megüresedett általános iskolai igazgatói állás betöltésére a helyi önkormányzat képviselő-tes- tülete. A jelentkezési határidő letelt, a felhívásra ketten adták be pályázatukat, s a közeli napokban az is eldől majd, hogy melyikük lesz a szerencsés kiválasztott. Két keréken ügyeskedtek Ságújfalu. Kerékpáros ügyességi versenyt rendeztek nemrégiben a helyi általános iskolában. A diákok közül kezdetben mindösz- sze tizen kaptak kedvet ahhoz, hogy bravúros mutatványaikkal sikert próbáljanak. Ám közvetlenül a „derbi” előtt - a fiúk közül - még néhányan beneveztek. A nézelődők - amellett, hogy nagyon sokféle „bringát” láthattak - kitartóan szurkoltak, s jól szórakoztak a szlalomozó, vizet szállító, két rúd között egyensúlyozó versenyzőkön, akik a gyorsasági szakasszal zártak. A zsűri döntése alapján a következő eredmények születtek: az alsósok közül Csonka Róbert vitte el a pálmát. Szelei Krisztián a második, Tözsér Dániel a harmadik lett. Az ötödik-hatodik osztályos korcsoport legjobbjának Cseh Zoltán bizonyult. Utána következett Antal Márk illetve Kiérném Viktor. A két utolsó évfolyamot képviselők között legeredményesebben Győri László szerepelt. A mezőny második legügyesebbje Gyurkó Henrik lett. A harmadik helyet holtversenyben Dénes Tamás és Oláh József szerezte meg. Szent Jób pártfogásában Hatfős csapat dolgozik az új patikában kép:Rigó T. „Ez már a túlélésre megy” Állat- és kirakodóvásár volt a minap Szé- csényben. Utcahossznyi területen zajlott az adok-veszek, - a színes toliakból font portörlőtől a fateknőkön át a tizenegyezer forintos „csodaautóig” - árúk garmadája várta itt a vevőket. Hogy a pénztárcák tartalma miként aránylód a portékák tömegéhez, elárulták a tíz-húsz forintra „játszó” alku-tétek, a szabadkozó félmondatok pulton innen és azon túl. A kispénzű vevő, ha túl borsosnak találta az árat, legfeljebb bosszúsan elsomfordált, egy másik eladóig. Az árakat lejjebb srófolgató kereskedőnek viszont sokszor kellett szembesülnie a lehangoló mellőzéssel. Legtöbbjük a hangját sem kímélte: harsányan kínálta készletének darabjait. Egyikük közelebb lépett és rekedten odasúgta:- Ez már nem éri meg, csókolom. Épp, hogy megélünk belőle. Az ember talpal, hajnalban kel, helyet foglal, előtte áruért kilincsel. Meg is kapja. Szabott árért, minden papír nélkül. Ha otthagyja, elhozza más. Itt pedig? Lassan kiszorítanak bennünket a külföldiek. Adót nem fizetnek, se tb-járulékot. Tudok olyan helyet, ahol még helypénzt is alig. Mi lesz ennek a vége? Az, hogy visszalépünk - válaszol a saját kérdésére, aztán csendben hozzáteszi: Nevet, azt nem kell megírni.. . A salgótarjáni S.T. minden szavára rábólint, majd hevesen gesztikulálva magyaráz:- Meg kellene szigorítani az áruk ellenőrzését. Behoznak mindenféle kétes értékű holmit, aztán minket szidnak a vásárlók. Engem sért az is, hogy a magas vámra hivatkoznak, holott annak a többszörösét keresik meg a piacon. Nekem elhiheti, részünkről ez az egész a túlélésre megy - mondja keserűen a pásztói Sipos László, aki kilenc éve vásározik, mint vállalkozó. - Egyszerű a helyzet: ha önnek van pénze, nekem is van, vagy fordítva. S most az utóbbi áll fenn. Csak ne bántana úgy, amit látok. Nézze meg például a mi ócska, öreg autóinkat, meg a „szegény’’külföldiek Toyotáit. Fordjait. Vagy azoknak a csodajárgányait, akik beállnak nálunk a munkaközvetítő iroda elé, s a markukba röhögnek ... írja csak meg, nyugodtan! Ugyanezen a napon a szécsényi állatvásártéren is nagy volt a nyüzsgés. A néhány évvel ezelőttit csupán megközelítette, de azért a felhozatal még mindig jelentősnek bizonyult. Az eladók többsége a Jászberény körüli tanyavilágból érkezett a sok visító vásárfiával: a különféle korú és súlyú malacokkal. A jószágok meglehetősen magas áron kerültek volna értékesítésre - ha a nézelődőkön kívül a vevők is nagyobb számban jönnek el. Horváth Lajos (stílszerűen Lajosmizséről) véleménye szerint az emberek nem vásárolnak már jószágot leadásra. Akik mégis visznek néhányat, azok a saját és családjuk ellátására nevelik őket. Nem érdemes ugyanis a drága takarmányon hizlalni a malacokat, legfeljebb annak, aki maga termeli meg a kukoricát is. A „forgalom” visszaesésében a borsos árak is bizonyára közrejátszottak. Egy-egy szebb süldő ugyanis négyezer forint körüli összeget kóstált, de kismalacot már ezer forintért is lehetett vásárolni. Sőt az eladó többnyire azt is hozzátetette, hogy lehet alkudni. A sertéseken kívül lovak, valamint néhány kecske, borjú, és egy birka várta új gazdáját. Nem éppen sikerrel. A büfésátrakat is kevesen keresték fel, ami nem csoda, hiszen a csípős, szeles időben aligha száradt ki az emberek torka, arról nem beszélve, hogy áldomást se nagyon volt mire inni... Mihalik-Faragó Új hivatal a városban Egy olyan műemlékekben gazdag településnek, mint Szé- csény, miért nincsen idegenforgalmi hivatala? - kérdezik egyre gyakrabban a szécsé- nyiek. A városi önkormányzat képviselő-testületének köszönhetően hamarosan pótolják ezt a hiányosságot. A városatyák ugyanis nemrégiben hozzájárultak ahhoz, hogy a művelődési és ifjúsági centrumban kapjon helyet a leendő hivatal. A szécsényi úgynevezett „piros ház” földszintjén egy dekoratív külsejű kis részleg nyílt nemrégen. A Szent Jób névre keresztelt patikáról van szó, mely a város második gyógyszereket, gyógyhatású készítményeket forgalmazó egysége. Ezen kívül, mint magánkézben lévő gyógyszertár, szűkebb hazánkban szintén a második helyet foglalja el. Vajon mennyiben nyújthat többet a Szent Jób, mint az állami patikák? Erre kértünk és kaptunk választ a vezetőjétől, Szabóné Rózsahegyi Katalintól. Ideális helyen, a település központjában, szemben az orvosi rendelővel kaptunk helyet egy éppen kihasználatlan helyiségben. Tehát van egy kis helyzeti előnyünk, s ez elsősorban azoknak jó, akiknek fáradságos elgyalogolni a másik gyógyszertárig. Másrészt azon igyekszünk, hogy egyedi igényeket kielégítsünk. Ennek nálunk valamivel rövidebb az átfutási ideje. A vevőkörünk természetesen még csak most kezd kialakulni, hiszen csak pár hete nyitottunk - mondta a vezetőnő. Szent Jób a sebek, fekélyek odaadó gyógyítója volt. Hasonló feladatokra vállalkozott a nevét viselő gyógyszertár is. (m.j.) Az ajtó csakis befelé nyílik Aki érdekeket akar egyeztetni. a legnehezebbet próbálja. Bőséges információkkal támasztják alá ezt a megállapítást az érdekegyeztető fórumok, melyek már elnevezésükben is merész önbizalomra utalnak. Hiszen nem kevesebbről van esetükben szó. mint nemzedékek különböző korú és felfogású képviselőinek valamint a máról holnapra élő téeszeknek a közös nevezőre hozásáról. Senkinek nem mond újat az, hogy a sajátját mindenki foggal-körömmel védi. S amikor új tulajdonhoz jutás van kilátásban. ki-ki a legeslegjobbat szeretné, ami egy és ugyanaz az egykori, közösbe adott vagyonkával. A bajok itt kezdődnek. Mert nem ritka, hogy a volt termőket erdősítették, vagyis már visszafordíthatatlanul más célt szolgálnak, mint egykor. A változtathatatlan tények tudomásulvétele azonban nem megy egyik percről a másikra, s főleg nem szubjektív, érzelmi megnyilvánulások nélkül. S ahogy lenni szokott, az „enyém, tied”problémakörét - vérmérséklettől függően - keserű könnyek, indulatos megjegyzések kísérik. Hihetetlen, milyen erős a kétkezi munkával termékennyé tett régi tulajdonhoz való kötődés! Ma is látom például a reményvesztett, rimóci idős asz- szony pityergő arcát. Nem a maga, hanem a gyerekei javát akarta. Ő volt az az elszánt, aki nem kérte a téesz beleegyezését ahhoz, hogy felszántassa a földjét. Lépését meg is magyarázta: „de hisz’ a főd nem várhat, be kell űtetni!” Önhatalmú intézkedése miatti pénzbírság hírére meg nem ijedt, de nem értette, mi rosszat tett... „Be nem teszem oda többet a lábam!”- fogadkozott a fórum parttalan vitáit megúnt földije. De máshol, mások is megelégelték az érdekek ütköztetését. Az érvek megkoptak, így aztán, a sokadik alkalommal itt és ott csak megszületett a várva várt egyezség. Talán mert rájöttek, hogy olyan ajtót feszegetnek, ami csakis befelé nyílik. M.J.
