Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-23-24 / 121. szám
6 HÍRLAP HÉTVÉGI MAGAZIN 1992. május 23-24., szombat-vasárnap NÓGI iái )ti MAP M 0 /] fíöt tjfjí/ 0 A leszállójel elkészült UFO-világtalálkozó Budapesten Először csak szájról-szájra járt a hír, amit a későbbiekben egy hirdetés is megerősített: „Akarja látni az UFO-leszállót? Hívja a következő telefonszámot __” Ü gyes, mondhatnánk röviden. De vajon ki és hol alakította ki. főleg milyen céllal? Hiszen az ufók - az azonosíthatatlan repülő jelenségek - titkát tudomásunk szerint még nem sikerült megfejteni. Bár több mint három évtizede megalkották a lincos nyelvet - a lingua cosmica, a kozmikus nyelv angol összevont rövidítéséből de mindeddig nem sikerült alkalmazni. Az új mesterséges nyelvre állítólag könnyen meg lehetne tanítani a földkívülieket. A természetes számsor leadása után, az egyes számokkal végzett műveletekből fejthetők meg a műveletek szimbólumai, vagyis az azoknak megfelelő jelek. Mindez egyelőre még utópia, bár ki tudja meddig? A budaörsi repülőtéren egyaránt fogadnak és indítanak szolgálati, sport- és magánrepülőgépeket. A mentők, a rendőrség, a vízügyesek hivatalos célból éppenúgy igénybe veszik a le- és fölszálló pályát, mint a sportrepülők, vagy a különböző kft-k légimadarai. A repülőtér vezetője. Oláh Attila, készségesen invitál Budaörsre:- Meghívom egy kávéra és egy repülésre - mondja.- És mit fogok látni? Ufókat?- Le- és felszállópályát, és egy ufó-jelet.-Mekkora ez és milyen?- Nagyjából százszor százméteres területen fehér murvából a cirill „Zs” betűre emlékeztető formát alakítottak ki.- Megfogalmazásából arra lehet következtetni, hogy nem a budaörsi repülőtér volt a beruházó, a kivitelező.-Nem! Egy vállalkozó fizette a költségeket. Egyébként, ahogy az elő van írva. az illetékes hatóságokról az ufó-leszál- lójel kialakítására engedélyt kértünk és kaptunk.- Oláh úr! Ön már látott ufót? Én még sajnos nem! A beruházó, kivitelező Ambrus Sándor vállalkozó. Amikor telefonon keresem, kolléganője udvariasan érdeklődik:- Ambrus úr tárgyal, milyen ügyben keresi?- Ufo-ügyben - válaszolom, és ez a bűvös jelszó segít. A vonal túlsó végén Ambrus Sándor.- Parancsoljon mire kíváncsi?- Például arra, hogy egy vállalkozó miért költi a pénzét ilyen bizonytalan hasznú beruházásra?- Honnan tudja, hogy bizonytalan? Töprengjen csak el! Ha száz évvel ezelőtt valaki azt mondta volna, hogy majd 1992-ben lesz egy doboz, ami előtt emberek milliói ülnek és nézik a műholdas tévé-közvetítést, egyszerűen őrültnek tartották volna. Nézze, én nem tudom, hogy vannak-e földönkívüli repülő objektumok, vagy sem de azt igen, hogy az első ufó-világtalálkozót én rendezem meg Budapesten. Ez egy szigorúan üzleti vállalkozás.- Ha az Ón megbízásából kialakított jelre leszállna egy ufó, hogyan üdvözölné?-Gondolom egy nálunk fejlettebb civilizációból érkező találna arra módot, hogy kommunikáljunk. Nos, nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy egy ufó-világtalálkozó haszna biztos több lesz, mint amennyibe a fehér murva elterítése került. A budapesti UFO egyesületnél Kiss József arra adott választ, miért pont a cirill „ZS” betűre emlékeztető forma lett a budaörsi ufó-leszállójel:- Csaknem két évtizeddel ezelőtt Spanyolországban egy nem azonosítható repülő objektumból dobtak ki egy aranylemezt, és azon volt ilyen alakzat.- Nehezen feltétezhetö, hogy egy másik - esetleg nálunk fejlettebb civilizációból érkező lények - ilyen egyszerű jelre leszállítónak. Gondoltak-e valamilyen fejlesztésre ?- Először az éjszakai kivilágítást szeretnénk megoldani és utána alakítanánk ki egy figyelő rendszert. Antenna segítségével egy berendezés fogadná és automatikusan írásban is rögzítené a Budaörsre érkező jeleket. Ezeket elemeznénk és így meg tudnánk állapítani, hogy tartózkodott-e a repülőtér térségében olyan objektum, aminek mi nem ismerjük a jelzéseit. Gondolom a fejlesztési elképzeléseket majd ősszel a világtalálkozón tudjuk egyeztetni. Szabó Margit UFO - lesen Rémület a laktanyában A Magyarországon 1989 végén lezajlott UFO-s események legérdekesebbike talán a kis mátrai településen, Támaszén tmárián történt. Ezúttal az eseményeket a történtek után nem sokkal készített hanganyag segítségével elevenítjük fel. S ezt tesszük annál is inkább, mivel a magyar sajtóban e nevezett eseményről többször számoltak be, de ezek olykor talán nem voltak a legpontosabb leírások. Az így, „első kézből” kapott információ torzítás mentesen kerülhet az olvasók kezébe. Az események megindítója az 1989. október 20-án este kezdődő óriási dübörgés volt, melyből Diószegi Lajos honvéd a következőképpen számolt be: Dübörgő hang V ______________________________/- Ezen az estén felállított őr voltam. Óriási dübörgő hangot hallottunk, mintha hőlégballont fújtak volna, és a dübörgés 10-20 másodpercenként nagyon felerősödött. Az erdő felől jött. Nemsokára az ügyeletesek szóltak a többieknek és felébresztették a készenléti szolgálatot is. A hangjelenség időnként olyan erős volt, hogy a katonák elmondása szerint a hideg szaladgált a hátukon. A hang felerősödése idején az épület ablakai is beleremegtek. Mintegy másfél-két óra hoszáig tartott a „hangorkán”. Sokan először még azt hitték, hogy talán Bélapátfalván robbantják a követ, vagy a visontai hőerőmű ludas a dologban. Persze, a több hónapja ott szolgáló katonák egyből tudták - erről szó sem lehet, hiszen akkor ezeket a zajokat máskor is hallottták volna. Fürjes Péter a következőkről számolt be:- A biztosító őrrel kimentünk a toronyhoz, hogy meggyőződjünk, valójában milyen rendellenesség van odakint. A monoton dübörgő hangokat ekkor is hallottuk. Az őrzónába érve egy nagy villanást láttunk, mintha vakuval fényképeznének. Ezután már odakint nem történt semmi különös, a hangokat leszámítva, melyek Verpelét irányából jöttek, de képtelenk voltunk meghatározni milyen távolságból. Hajnali kettőkor Diószegi honvéd az egyes őrtorony ablakából három fénypontot pillantott meg, melyek egyre közelebb jöttek. A három fémszerű tárgy átmérője kb. 60 centiméter lehetett. Az érdekességük az volt, hogy piros és kék fények haladtak előttük.- A laktanya háta mögött lévő erdőből jöttek, majd az egyik berepült a körletbe, a másik a tisztilakások felé, a harmadik Verpelét irányába repült tovább - mesélte Diószegi Lajos. - Amikor a torony közelébe értek, a falon lévő kombinált óra - melyben van egy hőmérő és egy iránytű - furcsa dolgokat művelt, mutatója, hol jobbra, hol balra lendült, majd hirtelen többször teljesen átfordult. Mindössze néhány másodpercig tartott az egész, de jól meg tudtam figyelni. A laktanya parancsnoka - miután értesült az eseményekről - telefonált a verpeléti laktanyába, ahol megerősítették a katonák beszámolóját. De ők úgy vélték, hogy a Gagarin hőerőmű kéménye bocsájt ki ilyen hangokat. A történtek után egy kiküldött bizottság megvizsgálta a környéket, de semmilyen fizikális elváltozást nem.tapasztalt. A másik eset pontosan négy hétre rá történt november 17-éről 18-ára virradóra. Kés Ferenc ekkor volt őrparancsnok. Az örök sötétedés után 5 óra 40 perckor az égbolton vörös ködöt láttak megjelenni. Diószegi Lajos ezen az estén ugyancsak szolgálatot teljesített abban az őrtoronyban -, amiből az elmúlt alkalommal a gömböket figyelte meg - újból furcsa jelenségeknek lehetett tanúja. Vörö- A vörös köd egy helyben koncentrálódott és nemsokára egy Szaturnuszhoz hasonló tárgy emelkedett ki belőle. Közben egy óriási fénypászma világította meg az őrtornyot és környezetét. A fény az erdő fölött lévő szabályos gömbszerű testből áradt. Enyhe rosszullét fogott el, hányingert éreztem és a fejem is fájt. Ekkor már azt is tapasztaltuk, és furcsállottuk. hogy az állatok nyugtalanul viselkednek. Ezen az estén még négy katona négy villanásszerű fényt is érzékelt, hasonlót mint egy hónappal ezelőtt. Az egész eseménysorozat legérdekesebb epizódja, amiről ugyancsak Diószegi Lajos számolt be, hajnali fél kettőkor történt.- Az erdő nyiladékában - amely felett a vörös fényeket is észrevettük - fehéren fénylő pontokat láttam. Közeledtek az őrtorony irányába. Ekkor már jobban megtudtam ezeket a „valamiket” figyelni. Az óriási emberszerű lények testét teknősbéka páncélzatra emlékeztető bőr borította, ami a sötétben igencsak fehérlett. Nem volt kezük. A törzsük alatt valamiféle csőszerűségek lógtak le, melyek a törzs másik oldalához kapcsolódtak. Amikor ezeket a lényeket figyeltem, észrevettem, hogy a disznók az ólakban úgy visítanak, mintha Ölnék őket, a birkák karámokban valósággal egymást taposták. Ekkor már nagyon féltem. — x A kémény volt? V ____________ J A laktanya parancsnok beszélgetésünk közben tette fel a következő kérdést: az őrszolgálati utasítások előírásait alkalmazta-e? - Igen. - válaszolta Diószegi Lajos.- Nagyon megijedtem, kinyitottam az ajtót és kiszaladtam. Majd így szóltam: -Állj, ki vagy? Továbbra is közeledtek felém, és ezt támadási szándéknak véltem, ezért újra felszólítottam őket: - Állj vagy lövök! Fel akartam húzni a géppisztolyt, de nem tudtam. Pedig ki volt biztosítva. Teljesen le voltam meredve. Közben olyan hangokat hallottam, mint amikor egy villanymotor felgyorsít, a másik pillanatban meg olyat, mint amikor valaki nagyon csámcsog. A legfurcsább az volt, hogy a lények mozogtak, mintha valaki lassan emelgetné őket, mint sakk-figurákat. A fej részen hosszú búraszerű képződményt figyeltem meg. A toronyhoz közel lévő villanypózna mellett mentek el, pont a feléig értek. Lehettek vagy 3-4 méteresek. Lent a torony tövében a kutya nagyon nyüszített, s annyira félt, hogy a lánccal las- saib-lassan felcsavarta magát a torony egyik lábára. Egy másik őr ezen a hajnalon még látott egy olyan fényjelenséget az égen, amely háromszor-négy- szer akkora volt, mint egy közönséges csillag. Folyamatosan változtatta a színét vörösről zöldre, majd fehérre. Egyre kisebb lett majd eltűnt. Ez már reggel hat óra tájban történt. A legérdekesebb az volt, hogy ekkor már csillagot egyébként sem lehetett látni az égbolton, csak ezt az egyet. A laktanya parancsnok újból átvizsgáltatta a környéket, de semmi különösnek mondható nyomot nem találtak. - így fogalmazott: - Mi is voltunk fiatalok és katonák, és egy kis fantáziával kikerekedhetnek ilyen történetek. A katonák persze teljes felelősséggel állítják, hogy ami történt ezen a két nevezetes éjszakán, nem képzelgés volt. A hanghatást megerősítették a helybéliek és a verpeléti őrség is. A Heves Megyei Hírlap munkatársai '89 november végén arról érdeklődtek a Gagarin hőerőmű főosztályvezetőjénél, hogy eredhetett-e onnan zaj. Zsóri László elmondta, hogy októberben egyetlen egyszer, 27-én 4 óra körül folyt az egyik blokk kiürítése, de ez csak öt percen át tartott, és sokkal kisebb hangerővel járt. Ugyancsak a hőerőmű mellett levő falvakból nem érkezett bejelentés ilyen hangról, így teljeen kizárhatjuk, hogy a megjelölt estén észlelt hanghatások a Gagarin hőerőműből származtak. Egy magát megnevezni nem akaró bejelentő - néhány héttel az események után - december elején ugyancsak különleges eseménynek volt tanúja a falu határában, amikor kör alakú, néhány méter átmérőjű fénypászmát vett észre egy ház tetején. A fényforrás valahol a ház felett lehetett, de nem volt látható. A kör alakú fényfolt ide-oda mozgott a ház tetején, először le, majd jobbra és balra. Mindez néhány másodpercig tartott. Szemtanúk szerint szólt a gépkocsivezetőjének, aki azonnal meg is állt, de ő már nem látott semmit a furcsa magasból eredő fényekből. Végül a mátrai falucska izgalmas történetéből néhány hasznos következtetést levonhatunk. 1989 októberében és novemberében többen figyeltek meg a sarki fényhez hasonló jelenséget hazánk területén, amikor a tamaszentmáriai események játszódtak. Lehet, hogy a katonák sarki fényt láttak? Lehet. De továbbra is maradnak nyitott kérdések. Mik voltak a va- kuzásra emlékeztető felvillanások, mik lehettek a Szatur- nusz-szerű tárgy és a 60 centi- méteres repülő fémgömbök, és mi okozhatta az órákig tartó óriási dübörgéseket? És mik lehettek azok a 3 és fél méter magas emberszerű furcsa lények? Mindezek csak látomások, melyek az ijedt katonák élményében elevenedtek meg? Aligha! Magyarázatokkal ugyan nem szolgálhatunk, de a legképtelenebb megfigyeléseket sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Hiszen az állatok, a disznók, a juhok és az őrkutyák viselkedése, őrjöngése megerősíti bennünk azt a gondolatot, hogy valami rendkívülinek is - mit ma még felfogni és megérteni sem tudunk - történnie kellett. V. Tana Judit Háromgarasos találmány Irinyi nem gazdagodott meg a gyufából (FEB) Egy professzor balul sikerült kísérlete adta az ötletet a bécsi Polytechnikum egyik hallgatójának, Irinyi Jánosnak. Miközben figyelte az idős kémiatanár bemutatóját, aki az ólom hyperoxidját hiába dörzsölte kénvirággal. Irinyi növendéknek rögtön eszébe ötlött: mi lenne, ha a kén helyett foszfort használnának. Valójában ebből állt a robbanásmentes, zaj nélküli gyufa feltalásának lényege. A korábban használt dörzsgyufa csak Irinyi módosításával vált veszélytelenné, mindennapos használati cikké. A százhetvenöt esztendővel ezelőtt, (1817. május 17-én) született Irinyi még nem volt húszéves, amikor rájött a robbanásmentes gyufa nyitjára. Ró talán éppen fiatalságából eredő tapasztalatlansága miatt az első jelentkezőnek igen mondott, és mindössze a foszfor árát, a három garast kérte ötletéért. A Bécsben lakó magyar, Rómer István végül is hatvan forintot adott Irinyinek a szabadalmi jog fejében. Nagylelkűsége ellenére az előrelátó kereskedő meggazdagodott, nem úgy a feltaláló. Mindenesetre a bécsi sikeren fel- buzdúlva Irinyi folyamodvánnyal fordult Pest Városa Nagyságos és Nemes Tanácsához. „Olyan gyújtófácskák készítésére kéretik engedély, amelyek a fellobbanáskor nem zajonganak, s kén nélkül is készíthetők, miáltal semmi szagot sem csinálnak” írta. Az Atheneaum 1840-es évfolyamának május 12-én megjelent számában már tudósítás számolt be arról, hogy „egy nemrégiben keletkezett gyufagyára van Irinyi János hazánkfiának Pesten, a Józsefvárosban, az ősz és a József utca alsó szögletén, a Tajnay- házban, ahol a legolcsóbb és legjobb gyufákat rendelheti meg.” Irinyi gyufagyára a bécsinél olcsóbban adta a gyufát. A nagy kereslet miatt emelnie kellett volna a termelést, de a konkurencia közbelépett. Rómer, a szabadalom megvásárlója töméntelen mennyiségű gyufát szállított Bécsből Pestre. A céhek pedig a mesterlegények elcsábításával vádolták Irinyit , sőt még a vidéki taplószedők is alaposan rátámadtak. Ugyanis megélhetésüket féltették. A gyufa elterjedésével ugyanis fölöslegessé vált a taplógomba, amit kovával csiholtak, hogy tüzet tudjanak gyújtani. A honi gyártmányokat annyira pártoló Kossuth Lajos megpróbált segíteni Irinyin. Kossuth lapjában, a Pesti Hírlapban hirdette meg a közadakozást: „Gyűjtsenek tízezer forintot, hogy abból egy vegyészlaboratóriummal felszerelt gyufagyárat építhessenek." A terv megvalósulását nagyban hátráltatta, hogy a bécsi udvar nyomására Kossuthnak le kellett mondania a Pesti Hírlap szerkesztéséről. Néhány évvel később újra kapcsolatba került Irinyi Kossuthtal, de nem a lapszerkesztővel, hanem a kormányzóval. Az 1848-as forradalom kitörése után olyan vegyianyaggyárat kellett létesíteni, ahol lőport is lehet gyártani. Kossuth iránti elkötelezettségéhez nem férhetett kétség. Talán bátyja nézeteit is figyelembe vette Irinyi József, amikor társaival megfogalmazta a nevezetes tizenkét pontot. A könyörtelen megtorlás éveiben a két testvér börtönben várta a többévi szabadságvesztésről szóló ítéletet, azonban egy rendkívüli amnesztiának köszönhetően csak néhány hónapig raboskodtak. Irinyi birtokán próbált gazdálkodni, nem sok haszonnal. Élete utolsó éveiben teljesen visszavonultan élt, régi könyveit, írásait lapozgatta. Annak idején az 1840-es évek elején Hermann álnéven próbált híveket szerezni a nyelvújításnak. Az általa kitalált műszavak - oxigén, éleny, hidrogén: lé- geny, szilícium: kovany, foszfor: villany - feledésbe merültek. Csak 1895- ben bekövetkezett halála után kezdték a feltalálók között emlegetni. Egyre többet idézték hitvallását: „Egyedül az igazság győzhet, s azt csak a kutatás útján lehet megtalálni; a természet felett úgy szerezheted meg uralmadat, hogy megismered.” Szabó Margit
