Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-23-24 / 121. szám
4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1992. május 23-24., szombat-vasárnap Á Kz átalal ailás, v agy a képmutató is két éve volt?- Hogyan fejlődött Magyar- országon a demokrácia? Eltün- tek-e azok a „maradványok”, amelyeket a Kádár-korszakban elítéltünk? Dr. Medgyessy Péter. - A demokrácia fejlődését talán a kormány eskütételének napjához kötném. A parlament rövid időn belül megválasztotta az Alkotmánybíróságot, megtörtént a hatalommegosztás a végrehajtói és a törvényhozói hatalom között. Az elmúlt két évben komoly gondokkal járt az örökölt struktúra visszafejlesztése, a kormány kényszerhelyzetben volt. Le kellett építenie azokat az iparágakat, amelyeket nem lehet nyereségesen üzemeltetni, másrészt fel kellett fejlesztenie új iparágakat, ami tulajdonos- váltással is jár. A politikai élet fejlődése azzal indult, hogy létrejött a koalíciós kormányzat. Kormány- párti oldalon negatív a Tor- gyán-féle jelenség, ez némileg kudarc. A másik oldal, itt az SZDSZ-re utalok, gyakran obstruktiv szerepet töltött be, gyakran csak az ellenzékiség kedvéért mondott valamit. Formai változás Puszta Béla: - Különösen a politikai intézményrendszerben történtek nagy változások. Az említettek mellett pozitív fejleménynek tartjuk a köztársasági elnök hatáskörét, amely már nem kirakatjellegű. Nem tartom kardinális kérdésnek az indulási pontot, de azért annyit megemlítenék, hogy a változásokban az előző parlamentnek van bizonyos érdeme, amelyet betetőzött a választás. Hiba lenne figyelmen kívül hagyni, hogy az a parlament a békés rendszerváltásra vonatkozó megállapodásokat jóváhagyta. Viszont azt ki kellene hangsúlyozni, hogy ez mind formai oldal. A működés egy másik dolog. A demokrácia tartalmi kifejeződésében több olyan elem is van, ami veszélyezteti a demokráciát, nem csak a Torgyán-je- lenség. Nem a konszenzuskeresés jellemző, hanem inkább a konfliktuséleződés. Nem úgy látom, hogy ez egyértelműen az ellenzéki pártok nyakába varrható. Sőt, az SZDSZ-es paktum adta meg a kényelmes kormányzás lehetőségét. Megjelent a politikai közéletben a félelemkeltő, néha gyűlöletkeltő politizálás. Ezt szintén veszélyesnek tartom, mert az érvekről veszi el a figyelmet, és állít szembe. Montesquieu mondta, hogy a mértéktartás a demokrácia működtetésének alapfeltétele. Ez csorbát szenvedett. /-----------------------------------------S R omlik a helyzet v___________________________ Gusztos István: - Ha a mai magyar demokráciát dátumhoz akarjuk kötni, csak jelképes jelentőségű lehet. A közvetlen előzmény a Kádár nevével fémjelzett rendszer működésképtelenségének egyértelművé válása, miközben volt már egy kiútkeresés az MSZMP-n belül, és a társadalom más rétegeiben is. Az örökség, amit a kormány kapott, nagyon súlyos, de távolról sem olyan borzalmas, mint a szomszédos országokban. A paktumként említett megállapodás lehetővé tette volna a konszenzuskeresést. Erre volt is esély egy darabig. Úgy érzem, Az Antall-kormány 1990. május 23-án tette le az esküt. Ez a kronológiák egyetlen közös pontja. Dátumok egyeznek még, de a hozzájuk kapcsolódó események már eltérőek. Egy példa: 1991. február 7-éről azt jegyezte fel az ellenzék, hogy a kormány határozott a bérszabályozásról, a bérköltségnövekmény utáni adózásról. E napról a kormánypártiak úgy emlékeznek, hogy Antall József miniszterelnök félórás telefonbeszélgetést folytatott Ante Markovié jugoszláv miniszterelnökkel a jugoszláviai fegyverszáilitási ügyről. Kerekasztal-beszélgetést szerveztünk a demokrácia két évéről: a demokrácia fejlődéséről, a sajtó szabadságáról, a hatalom koncentrálódásáról - s egyáltalán arról, hogy minek a két évét éltük 1990 tavasza óta. Gusztos István salgótarjáni középiskolai tanár, dr. Medgyessy Péter, a Nógrád Megyei Kárrendezési Hivatal vezetője, Puszta Béla, a Magyar Szocialista Párt megyei ügyvezető alelnöke és dr. Vár- konyi József, a Köztársasági Megbízott Területi Hivatalának vezetője vitázott. hogy egy éve folyamatosan romlik a helyzet. Úgy látom, hogy minden, ami konszenzus volt, felrúgásra ítéltetett, hogy ma, ha belemegyünk egy megállapodásba, biztosak lehetünk benne, hogy az csak addig tart, amíg nincs ereje a mai koalíciónak annak megváltoztatására. Kettős játékot érzek, ami minden demokratikus folyamat veszélyeztetője. M. P.:- Elég súlyos vádként hangzott el, hogy a kormánykoalíció kétkulacsos politikát folytat. Hadd bocsássam előre, hogy nagyon nem értek egyet a kétharmados jogszabállyal. Meggyőződésem szerint helyesebb lenne a minősített többséget megállapítani, éppen azért, hogy ha valamelyik párt megnyert egy választást, lehetősége legyen négy évig felépíteni egy politikai vagy gazdasági struktúrát. A főváros kormányzásáért például egyedül az SZDSZ-nek kell felelősséget vállalnia. Lehet, hogy keményen hangzik, de én a sarkított dolgokat előbbre- vivőnek tartom, mint azt, amikor folyton konszenzust keresünk. Lehet, hogy aranyközépút keletkezik, de az nem vezet sehová. / \ A hatalom V ___________________________ G . /.: - Egyetértünk abban, hogy a kétharmados törvények száma sok. Hogy ez így alakult, az azon is múlt, hogy a rendszerváltásnak nevezett valami megtörtént velünk, semmint cselekedtük. Ennek következtében nincs ma a porondon olyan politikai erő, amelyik jogosan állíthatná, hogy úgy kell itt történniük a dolgoknak, ahogyan én mondom. Még a választás sem ad ilyen szempontból a demokratikus struktúra kiépítésére az előzmények után teljes körű felhatalmazást. M. P : - Nekem ellentétes a véleményem. A parlamenti demokrácia lényege éppen abban rejlik, hogy kizárólag a népszavazás és egy demokratikus választás alapozhatja meg a kormányzás hatalmát. P. B.:- Rendben van, de azzal nem tudok egyetérteni, hogy a választásokat megnyert párt kizárólagosságot kapjon. A demokrácia működéséhez az is hozzátartozik, hogy a hatalmi ágak kiegyensúlyozzák egymást. Bár a paktumot magát támadtuk, azt elismertük, hogy kormányozni kell az országot, és az ellenzéknek is van ebben szerepe, hogy segítse a hatalomra jutott kormányt. Viszont az is tapasztalható, hogy bizonyos megállapodásokból visz- szalépnek, illetve az Alkotmánybíróság és a köztársasági elnök tevékenységéről is vannak olyan vélemények, hogy másképp gondolják már, mint amikor létrehozták. Nyíltan vagy burkoltan megjelennek olyan dolgok, amelyek az én olvasatomban azt jelentik, hogy ezt a hatalmi egyensúlyt olyan irányba szeretnék felborítani, hogy az a hatalom koncentrálását eredményezze. Dr. Várkonyi József: - El lehet képzelni, hogy 1982-ben egy hasonló beszélgetés lezajlott volna Magyarországon bárhol? Ez a demokrácia. A magyar társadalom 60-70 százalékának nincs gyakorlati tapasztalata arról, hogy milyen is egy működő demokrácia. Negyven éven keresztül egy jelöltre lehetett szavazni. /----------------------------------------N Mi a demokrácia? \ __________________________/ A mikor a demokráciáról beszélünk, az alapkérdéseket kellene tisztázni. Vegyük tudomásul, hogy a demokrácia első alapkérdése a szabad választás. A demokrácia alapintézményei létrejöttek. Ez a két alappillér. A másik kérdés az ország szuverenitása. Elérkeztünk oda, hogy a magyar nép szabadon dönt a sorsáról. Mi a demokrácia? Az, hogy a többségi döntést elfogadjuk. Az ország választott, kialakultak a parlamenti erőviszonyok, a kormány megkapta négy évre a megbízatását, arra, hogy alkotmányos keretek között gyakorolja a végrehajtói hatalmat. Merem állítani, hogy ez a kormány minden címkézés ellenére teljes demokratizmussal működik. Az más kérdés, hogy ki hogy éli meg a demokráciát. Van, aki úgy éli meg, hogy elvesztette a 15 éven keresztül gyakorolt hatalmát.- Számít ma, ha valaki párttag? M. P.:- Én nem voltam MDF-es, amikor hivatalvezető lettem. A megyei kárrendezési hivatal dolgozói között egyetlen párttag sincs. Én nem éreztem, hogy számítana, hogy párttag vagyok, vagy sem. P. B.:- Azt hiszem, hogy számít. G. /.: - A leghatározottabban az a benyomásom, hogy a politikai megbízhatóság számít, méghozzá jobban, mint néhány évvel ezelőtt. Amikor erről beszélek, nem csak a kormánykoalícióra gondolok, mert a klientúra kiépítésére az SZDSZ is törekszik bizonyos önkormányzatokban. V. - Azt, hogy ki milyen párthoz tartozik, mindenkinek a saját lelkiismerete, véleménye határozza meg. Magyarországon 10-15 párthoz lehet ma tartozni. A közéletben természetesen számít, de erről senki nem köteles beszámolni. Olyan értelemben, hogy előnnyel vagy hátránnyal jár-e a párttagság, a magyar jogrendszer 1990 óta semmiféle jogszabályt nem tartalmaz. Semmi előny, semmi hátrány, abból, hogy valaki bármelyik pártnak a tagja, nem származhat.-Koncentrálódik-e a hatalom az Antall-kormány időszakában? M. P.\ - Nem. P. B.: - Tendenciajelleggel igen. V.J.:- Példát kérek rá. P. B.:-A hatalom koncentrációs folyamatába veszem azt, ahogyan a privatizáció zajlik, ahogyan az államigazgatás működik, és ahogyan az általam említett Alkotmánybíróságot, illetve a köztársasági elnököt támadják, és ide sorolnám a tömegkommunikációban most zajló eseményeket. G. /.: - Koncentrálódik a hatalom. Azt is leszögezem, hogy én azok alapján próbálok véleményt alkotni, amelyeket szociológiai folyamatoknak nevezek. V. J- Véleményem szerint a hatalom koncentrálódását csak jogi vonalon lehet megítélni. Más a szociológia és más a jogállam jogrendszere. A magyar jogrendszerben egyetlen olyan jogszabály vagy törvény nincs, amelyik a hatalom növekedésére vagy túltengésére mutatna. Tehát nem koncentrálódik a hatalom, ez egy cimke. Nagyon hajlamosak vagyunk mostanában címkézni. Ha valakinek nem tetszik valami, akkor egyből azt mondja, hogy Magyarországon nincs demokrácia. Nyilvánvaló, hogy adott esetben az érdekek nem esnek egybe azokkal az intézkedésekkel, amelyeket maga a parlament éppen a demokratikus fejlődés érdekében megszabott. Hadd tegyem hozzá: a kormány teszi azt a feladatát, amelyre az országgyűlés felhatalmazta.- Hogyan ítélik meg önök a sajtót, mint a leginkább közvéleményformáló médiát? M. P.:-Nem látszik úgy, hogy a sajtót bárki bármiben is korlátozná. A mai magyar sajtó nagyobbik része vagy SZDSZ-es, vagy MSZP-s, és a sajtón belül harmadik-nagyedik helyen állnak a kormányszimpatizáns lapok. Ami a rádiós és televíziós háborút illeti: meggyőződésem, hogy Hankiss Elemér alkalmatlan a szerepkörére, távolról sincs az, hogy egyensúlyt tartana ellenzékiek és kormánypárt között, inkább az SZDSZ-esek javára billen rádióban és televízióban is a mérleg.- v Médiacirkusz v__________________) Azt tapasztalom, hogy akik az elmúlt 20-30 évben hittek a volt rendszerben, azokban van egy nagy adag csalódottság, mert nekik nem sikerült, és némi ellendrukkerkedés, hogy ne sikerüljön ezeknek sem. Es amikor azt mondom, hogy kicsit ellenséges a sajtó, arra gondolok, hogy nagyon gyakran undorkodik és köpköd kívülről olyasmin, amin belülről kellene együtt sajnálkoznunk. G. /.:-Ehhez hasonló érveket hallottam már az elmúlt néhány évtizedben. Ami a médiumok körül történik, abban tetten érhető egy koncentrációs szándék. A szabályok megalkotása hiányzik. Ehelyett személyek keresése folyik megfelelő posztokra. Semmi nem indokolja ezt a cirkuszt, amivel legfőképpen az a bajom, hogy ízléstelen, pitiáner, amit ezzel a két emberrel művelnek. Nagyon komoly szívfájdalmam, hogy úgy érzem, a kormánynak nincsen lapja. Tudniillik, a kormány önmagát valahová középre helyezi. Azok a lapok, amiket magához közelállónak szokott nevezni, az én mércém szerint útszéliek. Minden lapszámban van valami, ami bíróságért kiált... V.J.:- Ez is bíróságért kiált, hogy útszéliek a lapok. Magyarországon jelenleg sajtószabadság van. Itt van az a nagyon lényeges kérdés, hogy tudatilag hogyan éljük meg a demokráciát? Élnek még a régi beidegződések, amiket nagyon könnyű adott esetben egy-egy felszíni jelenséggel összekapcsolni. A sajtó olykor tüneti, látszatdolgokat a valóság, az igazság színében tüntet fel. Nagyon fontos, hogy a sajtó a tényeket reálisan, a valóságnak megfelően írja meg. Ha az újságírónak egyéni véleménye van, írja meg publicisztikában, kommentárban. De a kettőt összekeverni, egy bizonyos prekoncepciót érvényesíteni a tények leírásában is, ez az, amit nem volna szabad. P. B.: - Mi nem kötöttünk annak idején megállapodást a sajtóról. Hibás az a kérdés, hogy ellenzéki-e a sajtó? Én azt fogadom el, hogy melyik lapra hány ember fizet elő? Ez a legfontosabb mérce. ( ^ Nyomot hagyott V___________________________- Milyen esemény hagyott önökben mély nyomot 1990 tavaszától? V.J.:- Nagyon szívesen emlékszem az 1990. március 25-i országgyűlési választásokra, majd az április 8-i második fordulóra, és nagyon szívesen emlékszem arra, amikor a szabadon választott parlament az első ülését megtartotta. De arra is, amikor bejelentették, hogy a szovjet csapatok elhagyták Magyarországot. És ha már a demokrácia veszélyéről beszélünk, akkor arra is, hogy 1991. augusztus 20-án a szovjet puccs meghiúsult. G. /.:- Az a bajom, hogy utólag, mégpedig nem is túl nagy távlatból nézve, ami nagyon fontosnak tűnt, már csaknem jelentéktelen. Ahhoz képest, hogy milyen feszültségek vannak ma, ezek súlytalanná válnak. Természetellenes állapot után a természeteshez hozzászokni nekem nem tart sokáig. Nem értem, hogy miért kell emlegetni folyton, hogy többpártrendszer van. P. B.: - Az előzőeken túl ide sorolom a taxisblokádot, a Demokratikus Charta megalakulását, ami a téma szempontjából sem jelentéktelen. M. P.:- Első megközelítésben keserű szájízzel vehette tudomásul az MDF a helyhatósági választásokat, de számomra ez egyértelműen azt jelentette, hogy Magyarországon demokrácia van. —„A demokrácia két éve” jegyében szerveztük a beszélgetést. Ha más kifejezéssel élnének, hogyan fogalmaznák meg: minek a két évét éltük? V. Az ország újjászületésének a két évét éljük. Természetesen ez nem népünnepély. Senki nem ígérte, hogy olyan díszmenet lesz, ahol mindenki boldogan vonul. P. B.: - A mámor és a józa- nodás két éve. Mámor abban, ahogy a változások elindultak, hogy Magyarország történetében ilyen feltételek mentén kormány nem kezdte még meg működését, mint az Antall-kormány, gondolok itt a belső és külső támogatás mértékére. Józanodás abban az értelemben, hogy sokan felismerték, hogy az országot vezető koalíció jónéhány kérdésben nem az általa keltett várakozások szerint irányítja az országot. G. /.:-Persze a születő demokrácia két évét éltük meg. Hangsúlyozottan szubjektiven, számomra a remények, tájékozódások, iránytévesztések, és a társadalmi állapot egészét illetően a képmutatás két éve. Már a reményben képmutatás volt, mert félelem volt benne. Lehet félni attól is, ahogyan néhány ember ebben az országban megszólal. M.P.:- A gazdasági átalakulás két éve, aminek az illúzió volt a jellemzője. Sokak számára hozott anyagi áldozatot és bizonytalanságot, de szükséges negatívum volt, aminek több mint 90 százaléka az előző rendszerből jött át. DUDELLAI ILDIKÓ FOTÓ:GYURKÓ PÉTER
