Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-23-24 / 121. szám

Arab terroristák őrizetben Arab terroristákat vettek őri­zetbe Szentpéterváron az állam­biztonsági szervek — írta tegnapi számában a Nyezaviszimaja Ga- zeta. A lap értesülései szerint a három vagy négy palesztin egye­temistát azért tartóztatták le, mert több szentpétervári nyugati konzulátus diplomatája ellen tervezett merényleteket. Nem fenyegeti agresszió Kubát Az Egyesült Államoknak nin­csenek agresszív szándékai Ku­bával szemben, az amerikai kor­mány nem támogatja — noha fi­gyelemmel kíséri — a kubai kor­mány erőszakos megdöntésére irányuló előkészületeket — je­lentette ki Edward Perkins, Wa­shington állandó ENSZ-képvise- lője a Biztonsági Tanács ülésén. Bombariadó a parlamentben Bombariadó szakította félbe csütörtökön a szófiai parlament munkáját. Sztefan Szavov, a 240 fős törvényhozás elnöke jelen­tette be a plenáris ülés résztvevő­inek, hogy a belügyminisztérium értesülései szerint állítólag po­kolgépet helyeztek el az épület­ben. A honatyák távoztak az ülésteremből, a rendőrség szak­értői lezárták a parlament épü­letét, de szerencsére semmiféle robbanószerkezetet nem talál­tak. Igen az uniószerződésre A brit parlament alsóháza péntekre virradóra 336 szava­zattal, 92 ellenében, első olvasat­ban jóváhagyta az EK maastrich- ti uniószerződéseit. Nagy győze­lem ez John Major miniszterel­nöknek: a vártnál kevesebb, mindössze 22 kormánypárti képviselő szavazott az uniószer­ződések ellen, Nagy-Britannia különállását féltve. Gesztusértékű jelzés műkinccsel Elkerülni a kettős adóztatást Magyar—ukrán egyezmények Antall József kormányfő és a hivatalos látogatáson Magyaror­szágon tartózkodó ukrán miniszterelnök, Vitold Fokin jelenlétében tegnap a kétoldalú kapcsolatépítést segítő dokumentumokat írtak alá a Parlamentben. Kupa Mihály pénzügyminisz­ter ukrán partnerével, Grigorij Pjatacsenkóval a pénzügymi­nisztériumok közötti megállapo­dást írt alá. Eszerint az ukrán fél megtesz minden erőfeszítést a két ország közötti nyitott pénz­ügyi elszámolási kérdések mi­előbbi megoldása érdekében. A felek emellett elősegítik közös vállalkozások létrehozását. Fon­tosnak tartják azt is, hogy a ket­tős adóztatás elkerüléséről, illet­ve a beruházások védelméről szóló megállapodások kidolgo­zása mielőbb elkezdődjék, és a dokumentumok lehetőleg már jövőre aláírhatóak legyenek. Kádár Béla külgazdasági mi­niszter és ukrán kollégája, Ana- tolij Voronkov kereskedelmi, gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési kormány­közi bizottság létrehozásáról szóló megállapodást látott el kézjegyével. A dokumentum szerint a bizottság feladata lesz a többi között a gazdaságpolitikai, illetve az európai integrációs tö­rekvések egybevetése. A bizott­ság kétévente felváltva Magyar- országon, illetve Ukrajnában tartja üléseit. Ugyancsak a külgazdasági mi­niszterek írták alá az áruk és szol­gáltatások idei cseréjének úgy­nevezett indikativ listáját. A do­kumentum leszögezi: a vállala­tok közötti kölcsönös kereskede­lem — az áruk és szolgáltatások listái alapján — szabaddevizá­ban, államközi klíring alkalma­zása nélkül, folyó világpiaci ára­kon történik. Megállapodás született a két nemzeti bank közötti együttmű­ködésről is. Ezt Bőd Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és Vagyim Hetman, az Ukrán Nemzeti Bank vezetőségének el­nöke írta alá. A dokumentum in­formációcserét indítványoz a jegybankok között. Emellett konzultációkat tartanak a köl­csönös elszámolások racionális rendszerének kialakításáról. Az ukrán nemzeti valuta bevezetése után pedig a bankok együttmű­ködnek annak kidolgozásában, hogy a nemzeti valutákat miként alkalmazhatnák kereskedelmi, illetve nem kereskedelmi elszá­molásokban. Az aláírást követően Antall József miniszterelnök rövid üd­vözlőbeszéd kíséretében egy, a XVIII. század elejéről származó ikonnal ajándékozta meg Vitold Fokint. A műalkotás történeté­ről a magyar kormányfő el­mondta, hogy még a második vi­lágháború idején került Magyar- országra, és a magyar kormány most egy magángyűjtőtől vásá­rolta meg. A jeles műalkotást most azzal a szimbolikus jelen­téssel nyújtják át az ukrán kor­mányfőnek, hogy a műkincsek­nek vissza kell kerülniük jogos tulajdonosukhoz — mondta An­tall József, hozzáfűzve: szívesen vennénk, ha a magyar műkin­csek is visszakerülnének Ma­gyarországra. (MTI) Szakmunkáskedvezmény (Folytatás az 1. oldalról) Ebbe az átlagba azonban nem számít bele az év végi részesedés és ajutalom, de a bányászati hű­ségjutalom igen. A kedvezményt az veheti igénybe, akinek szakmunkás-bi­zonyítványa vagy ezzel egyenér­tékű szakképesítése van, s az öregségi nyugdíj megállapítása­kor figyelembe vett szolgálati ideje alatt 15 éven át szakkép­zettségének megfelelő munka­kört töltött be. Igénybe veheti ezt a kedvez­ményt az a vasúti dolgozó is, aki­nek legalább két szakvizsgája van. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium által, a Munkaügyi Minisztériummal és az illetékes érdekképviseleti szervvel egyetértésben megjelölt munkakörökben azonban ele­gendő egy vasúti szakvizsga is. A kedvezményre jogosító időt a szakvizsga megszerzésétől lehet számítani. Az érvényes előírások szerint szakmunkáskedvezményre jo­gosító időnek kell tekinteni a szakmunkástanuló-időt, sőt a katonaidőt is, ha a katonaságot megelőzően és követően 30 na­pon belül a szakképzettségének megfelelő munkakörben dolgo­zott az illető. Ha valaki több szakmában is szerzett szakmunkás képesítést vagy ezzel egyenértékű szakké­pesítést, az átlagkeresetet abban a munkakörben foglalkoztatot­tak keresetének figyelembevéte­lével kell megállapítani, amely­ben a leghosszabb ideig dolgo­zott. (FEB) Az utódlás nincs napirenden (Folytatás az L oldalról) A kabinet ezt a véleményt egy indiai újságíró álláspontjának, egy kellően nem ismert ese­ményhez fűzött kommentárjá­nak, a sajtószabadság részének tekinti. — Gombár Csaba fel­mentésének megtagadásáról egyébként nincs további monda­nivalónk — tette hozzá László Balázs. A szóvivő reagált arra a pénte­ki újságokban napvilágot látott, a Washington Post című ameri­kai lapból tallózott cikkre, amely Antall József egészségi állapotát taglalja, és a politikai utódlás kérdésével is foglalkozik. László Balázs bejelentette: soha senki sem állította, hogy Antall József egészséges lenne. Köztudott, hogy a miniszterelnök lympho­ma betegségben szenved. Az éf elején újabb kezelésben része­sült, és a kezelés időszakosan to­vább folytatódik. A kormányfő egészségi állapotáról időben újabb tájékoztatást adnak ki. A betegséggel összefüggésben fel­vázolt politikai találgatásokkal kapcsolatban úgy vélte: bármi­kor bármelyik politikus távozhat a közéletből, így mindig nyűik le­hetőség a találgatásokra. Ám en­nek nincs aktualitása sem a kor­mány, sem pedig az MDF részé­ről. Antall József egészségi állapota A Miniszterelnöki Sajtóiroda pénteken az alábbi közleményt jut­tatta el az MTI-hez: „A magyar sajtó- és hírközlő szervek belföldi híresztelésekre épí­tett külföldi újságcikk alapján foglalkoztak dr. Antall József minisz­terelnök betegségével. Az elmúlt másfél esztendőben a Miniszterel­nöki Sajtóiroda és a kezelőorvosi csoport több alkalommal adott ki tájékoztatást a miniszterelnök egészségi állapotáról. Ennek megfele­lően korábban is jelentek meg itthon és külföldön hivatkozások, talál­gatások a miniszterelnök betegségével összefüggésben. Tekintettel arra, hogy egész hivatali működése alatt, illetve azt megelőzően az át­alakulás politikai időszakában szinte szabadság kivétele nélkül, fo­lyamatosan látta el munkáját, a politikai vonatkozású megjegyzése­ket nem kívánjuk kommentálni. A betegség jelenlegi állapota és ke­zelése nem ad valós okot egyes találgatásokra, de az a legtermészete­sebb a közéletben, hogy bármely tisztségben bárkinek a lehetséges utódjával foglalkoznak a politikusok. Ez sem a kormányzattal össze­függésben, sem a Magyar Demokrata Fórum elnökségével kapcso­latban a valóságban nem merült fel. Az előbbiekkel összefüggésben — függetlenül a megjelent újságcikktől — közöljük a miniszterelnök kezelését és vizsgálatát kezdettől folytató orvosi csoport nevében dr. Németh György egyetemi tanár és dr. Rák Kálmán egyetemi tanár ál­tal május 22-én kiadott orvosi jelentést: „A miniszterelnök sajtóban is többször ismertetett betegsége: nyi- rokrendszer-betegség, „non-Hodgkin-lymphoma”. Egy esztendeig a műtétet és az első kezelést követően sem panasz, sem tünet nem je­lentkezett. Jelenleg a januári röntgensugárzást kiegészítő kemoterá­piás kezelése folyik. A még néhány alkalommal megismétlendő keze­lés a tudomány mai állása szerint jó esélyt ad a gyógyulásra. Emellett szól, hogy a most elvégzett kontrollvizsgálatok szerint máris jelentős javulás észlelhető. A miniszterelnököt munkája ellátásában sem a ke­vés tünettel járó alapbetegség, sem a kezelés nem gátolja. A miniszter- elnök orvosi szempontból is teljesen munkaképes. Azon a néhány napon, amikor a kezelés folyik — meghatározott időpontokban — hosszabb és távolabbi külföldi látogatás nem látszik célszerűnek. A kezelések közti külföldi utazásai zavarmentesen zajlottak.” Német—francia seregtest A seregtest egyelőre 35.000 emberből áll majd, egy franciapáncé- loshadosztály, annak német megfelelője, és a már meglevő közös francia-német dandár alkotja majd. Hogy lesznek-e benne más nem­zetiségű katonák, azt egyelőre nem tudni, de a két ország a La Ro- chelle-ben véglegesített megállapodás alapján arra számít, hogy az Európai Közösség más országai is küldenek kisebb-nagyobb egysé­geket máj ebbe a különleges alakulatba. Az is kérdés, hogy milyen lesz a vezényleti nyelv, lesz-e külön egyenruha, kikből áll majd a vezérkar? Ezt még korántsem döntötték el. Ennél azonban sokkal komolyabb problémák is megoldásra vár­nak. Az „európai rendeltetésű” alakulat ugyanis még akkor sem lesz egyértelműen felhasználható, ha 1995-re véglegesen létrejön. Feladatairól egyelőre ugyanis csak általános érvényű kijelentések hangzottak el. S ha ezek jelentősek is, pillanatnyilag még megfogha- tatlanok. A két ország vezetői által meghatározott első feladat mindjárt az, hogy a seregtest részt vesz a közös európai védelemben akkor, ha a közösséget támadás érné. Arra azonban senki sem ad jelenleg még választ, hogy ez miként történik majd. Esetleg a NATO alárendeltsegében? Ez megfelel a né­met kötelezettségeknek, de ellentétes a jelenlegi hivatalos francia ál­lásponttal, még akkor is, ha korábban Párizs — részben nyíltan, rész­ben titkos szerződések formájában — ilyen esetben kötelezettséget vállalt az együttműködésre. „Ma azonban más szelek fújnak. A világ képe, a fenyegetés jellege megváltozott. Az akkori kötelezettségek ma másként merülnek fel” — mondotta erről a francia elnök egyik közeli munkatársa. Párizs és Bonn egyaránt azt hangoztatja, hogy a seregtest és az eset­leges jövendő európai hadsereg nem lesz a NATO versenytársa, ha­nem annak valódi, „európai pillére”, kiegészítheti azt. Végered­ményben az Észak-atlanti Szövetség római csúcstalálkozója valóban elfogadta ezt a kevéssé körülhatárolt megfogalmazást, nem támasz­tott kifogást a seregtest létrehozása ellen, s az Európai Közösség is el­fogadta annak felállítását a maastrichti csúcstalálkozón. Dick Cheney amerikai védelmi miniszter éppen néhány napja is­mételte meg, hogy Washingtonnak nincs kifogasa az ügy ellen. Ma- astrichtban pedig valóban megállapodtak arrról, hogy kidolgozzák a „Tizenkettek” közös védelmi politikáját, s arról is, hogy a katonai kérdésekben ma egyedül illetékes testületet, a Nyugat-európai Uniót valamilyen módon integrálják majd a közösségbe. — Ennek módoza­tai azonban még meglehetősen ködösek. Nem világos, hogy az Unió milyen irányítótestület lenne, lehet-e alárendeltségébe sorolni a jö­vendő európai hadsereget. Nem kevésbé ködös egyelőre a megvalósítás módja a seregtest fel­adatait illetően sem. Ezek egyike, a békefenntartó szerep, kifejezet­ten hasznos és szükséges lenne a ma Európájában, de a közös haderő csak három év múlva lesz működőképes. Ekkor is gondot okoz majd az a kérdés, hogy miként vehetnek részt német katonák ilyen akciókban, hiszen a Szövetségi Köztársaság al­kotmánya tiltja az ország területén, illetve adott esetben a NATO mű­ködési körzetén kívül történő felhasználást. Párizsban egyelőre csak vállrándítással felelnek erre a kérdésre. — 1995-ig még sok minden megváltozhat, a német alkotmány is. Enélkül a változás nélkül augha valósíthatná meg a közös alakulat harmadik feladatát, a katonai eszközökkel végrehajtott humanitárius akciók teljesítését. A két ország olyan jellegű feladatokra gondol, mint amelyeket nemrégiben Iránban a kurdok megmentésére hajtot­tak végre, s amilyenekre nyilvánvalóan a jövőben is szükség lehet, akár Európában, akár azon kívül. Miként és hogyan — ezt 1995-ig rá­érnek meghatározni. Egyelőre a szándék fontos — mondották erről az illetékesek La Rochelle-ben. A technikai részletekről még van idő megállapodni. A francia és a német tisztek mindenesetre már júliusban összeülnek, hogy megkezdjék a közös seregtest felállítását.------------------------—------­A kisebbségi jogokra vonatkozóan Románia elfogadja az amerikai figyelmeztetéseket Az amerikai törvényhozás, a kormány véleményét, hogy Romániában maradéktalanul tiszteletben kell tartani a ki­sebbségek jogait, elfogadjuk. Bizonyos vagyok benne, hogy kormányunk további lépéseket tesz majd, ám a bonyolult helyzetben kölcsönös türelemre van szükség. Erről beszélt Aurel Dragos Munteanu, washingtoni román nagykövet az MTI tudósítójának. Munteanu ismert író, akinek neve a Ceausescu-val szembeni ellenállásban vált ismertté. A rendszer megdöntése után a rá­dió és a tévé élén állott, majd a közelmúltig ENSZ-nagykövet volt, két New York-i év után he­lyezték át Washingtonba. Mun­teanu emlékeztetett arra, hogy első könyvei a bukaresti Kriteri- onnál jelentek meg magyarul, és személyes barátság fűzi a romá­niai magyar szellemi élet számos alakjához, akiknek oldalán a Cea- usescu-rendszerben kiállt a ki­sebbségi jogok védelmében. — Máig büszke vagyok erre — és egyes, a magyarokat támadó ro­mániai lapokban ma is gyakran szidnak, támadnak ezért. Úgy vélem, az ilyen erők igen rossz szolgálatot tesznek Romániának — mondotta. A nagykövet szerint egymás megismerése és tisztelete, az erő­szak és az előítéletek feladása ve­zethet a történelmi gyökerű konfliktusok enyhüléséhez. — Olyan országokat, ahol nagy lé­lekszámú kisebbségek élnek, csak azokkal egyetértésben lehet kormányozni, maradéktalanul tiszteletben tartva a kisebbségek jogait. Az utóbbiaknak pedig — azonosságuk feladása nélkül — el kell fogadniuk az országot, amelyhez tartoznak. Nem kell a kereket feltalálnunk: az idevo­natkozó nemzetközi szerződé­sek, Európa liberális, demokra­tikus hagyományai pontosan tükrözik, mit jelentenek a ki­sebbségi jogok — azokat biztosí­tani kell — fogalmazott. A gya­korlattal kapcsolatos kérdések­re : miért nem tartják meg e jogo­kat például Kolozsvárott, ahol Munteanu is élt, miért kurtítot­ták meg a magyar tévéadásokat, amelyeket 1989-ben ő indított újra el, a nagykövet azzal vála­szolt, hogy távolléte miatt sző­kébb hazája ügyeiről nem tájé­kozott. A Tőkés László püspö­köt a bukaresti parlamentben ért durva támadásokról szólva a nagykövet kifejtette, hogy nagy elismeréssel adózik Tőkésnek, aki kimagasló szerepet játszott 1989 decemberében. — Nem szabadna vele így bánni, tisztele­tet érdemelne. Ugyanakkor mind a magyar, mind a román közösség vezetőit figyelmeztetni kell, hogy fogalmazásukat a má­sik oldal néha lázítónak tartja. Tőkést a legkevésbé sem gyanú­sítom románellenességgel, de szóhasználatával — amikor pél­dául önrendelkezésről beszél — akaratlanul is félreértésekre ad­hat alkalmat. Néha magyar bará­taimnak is elővigyázatosabbnak kellene lenniük, hiszen meggon­dolatlan kijelentéseik azoknak adnak muníciót, akik az ilyen le­hetőségeket ki akarják használni — mondotta. Az amerikai kormány, a tör­vényhozás ismételten, nyilváno­san is figyelmeztette már a ro­mán vezetést, hogy elvárja az emberi, a kisebbségi jogok mara­déktalan érvényesülését, ettől teszi függővé a kapcsolatok to­vábbi fejlesztését, többek között a legnagyobb kereskedelmi ked­vezmény megadását. Munteanu szerint a kérdésben legutóbb be­terjesztett kongresszusi határo­zattervezet ugyan „nem túl jó szövegezésű” és „sok benne a múlt iránti nosztalgia”, de ter­mészetes, hogy a szilárd amerikai demokrácia véleményt mond, s ez Kelet-Európa számára hasznos. — Valóban kifejezik aggodal­mukat a törvényhozásban, a kül­ügyminisztériumban, s termé­szetesen az észrevételeket tiszte­letben tartjuk, azokra válaszo­lunk. Bizonyos vagyok abban, hogy kormányom további lépé­seket tesz majd, de tudjuk, hogy a bonyolult helyzet megoldásá­hoz türelem is kell — közölte. Egyes befolyásos amerikai sze­mélyiségek, köztük Max Kam- pelman nagykövet javaslatáról, hogy próbálkozzanak külső köz­vetítéssel a kisebbségi kérdés­ben, Munteanu kijelentette: ez megfelelő előkészítéssel adott esetben hasznos lehet — bár em­lékeztetne korábbi külső beavat­kozásra, az ’40-es bécsi döntésre. Lawrence Eagleburger, a kül­ügyminiszter első helyettese a hónap végén látogat Bukarestbe, ahol e kérdések is nyilván napi­renden lesznek, hiszen Eagle- burger ismételten személyesen is kiállt a magyar kisebbségi jogok mellett. Munteanu szerint Buka­restnek „jó esélyei,, vannak arra, hogy megkapja a legnagyobb ke­reskedelmi kedvezményt. A kér­dés eldőlte nyilván függ a romá­niai választások lefolyásától — ám a szavazás időpontját még mindig nem tűzték ki. A kérdésre, mikor ír ismét, Munteanu mosolyogva vála­szolt: — Változatlanul író va­gyok, erre nagyon büszke, s re­mélem, hamarosan visszatérhe­tek az irodalomhoz. (MTI) Magyar—román előrelépés? Fia csak a diplomáciai „kön­töst” nézzük, viszonylag kedvező mérleget mutat a magas, állam- titkári szinten folytatott e heti magyar-román külügyi tárgyalá­si menet. Mindkétfél,, őszintének és konstruktívnak” nevezte a megbeszéléseket, s noha áttörés­ről sem Katona Tamás, sem kol­légája, Teodor Melescanu nem beszélt, a holtpontról való el­mozdulásról, új megközelítések­ről viszont szót ejtettek. Vagyis reménykedhetünk az előrelépésben? Közelebb jutha­tunk a régóta szorgalmazott ma­gyar-román alapszerződés alá­írásához, amely remélhetőleg csakugyan új korszakot nyithat­na a keleti szomszédunkkal eny­hén szólva hullámzó kapcsolata­inkban? A szerződés 80 száza­lékban készen áll — mondták most a diplomaták, ám matema­tikailag bármennyire is kisebb­nek tűnjön a hátralévő, vitatott kérdések aránya, sajnos közis­mert, hogy az igazi nehézséget épp a lezáratlan ügyek jelentik. A kisebbségi jogok csomagja, a Bukarest által igényelt határga­rancia, a kolozsvári konzulátus régóta „jegelt” megnyitása mind olyan téma, amely lassíthatja a közeledést. Fel kell készülni a hosszabb diplomáciai helybenjárásra? Re­mélhetőleg nem. Bármilyen mé­lyen gyökerezők legyenek is sok szempontból is ellentétek, sze­rencsére akad számos olyan terü­let — a beruházásvédelemtől az összeurópai integráció folyama­tának igenléséig —, ahol ezúttal valamelyest rugalmasabb buka­resti magatartást lehetett érzékel­ni. Ez az áttöréshez, az alapkér­dések megoldásához persze ke­vés, de pont a magyar-román vi­szony az, amelynek legcseké­lyebb javulása is örvendetes hír. így az is, hogy Románia a ki­sebbségek sokat vitatott problé­májának kezelésével kapcsolat­ban nem zárkózott el a román­német szerződés formulájának alkalmazásától. (Ez lehetővé te­szi, hogy Németország konkré­tan támogassa a romániai német nemzetiséget.) Fia kis lépésekkel haladunk, de előre, az nem baj. Csak visszafelé ne menjünk. (FEB)

Next

/
Thumbnails
Contents