Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-21 / 119. szám
Tibetben megsértik... A londoni székhelyű Amnesty International tegnap felszólította a kínai vezetést, hogy szüntesse be az emberi jogok durva megsértését Tibetben. Az AP és a Reuter által idézett jelentésében a szervezet sürgette a pekingi kormányt: bocsássa szabadon az összes politikai foglyot, vagy lelkiismereti okból bebortönzöt- , tét, illetve folytassanak le ellenük tisztességes, részrehajlástól mentes bírósági tárgyalást, s a biztonsági erők szüntessék be a kegyetlenkedéseket és gyilkosságokat. Thaiföld: 40 halott ^Mintegy 80 ezer ember gyűlt össze tegnap Bangkok északi, egyetemi körzetében, hogy a rendkívüli állapot bevezetése ellen tiltakozzék. Az AP helyszíni beszámolója szerint az üzletek zárva vannak a thaiföldi fővárosban, s a kitört kirakató üzletekkel szegélyezett utcák többsége kihalt. A thaiföldi vezetés adatai szerint az elmúlt napokban 1300 embert tartóztattak le. A Reuter jelentése szerint a bangkoki kórházakban további negyven ember halt bele az összecsapások során szerzett sebeibe. Azerbajdzsán kilép » Azerbajdzsán semmisnek tekinti tagságát a Független Államok Közösségében. A korábbi elnök, Ajaz Mutalibov által alánt valamennyi szerződés érvénytelen, hiszen a parlament nem ratifikálta őket — állapította meg Abulfaz Elcsibek az Azerbajdzsán Népfront elnöke a Kom- szomolszkaja Pravdának adott nyilatkozatban. Az elnök nem fogadja el az államközösséget, mert annak tagjai szerinte valójában nem függetlenek. Kubában bántalmazták Csehszlovákia erélyesen tiltakozott a kubai hatóságoknál amiatt, hogy Havannában bántalmazták a CSTK hírügynökség tudósítóját. A csehszlovák külügyminisztérium követelte, hogy garantálják valamennyi Kubádban tartózkodó csehszlovák ál- i lám polgár biztonságát. Jiri Di- •enstbier külügyminiszter az ITAR-TASZSZ tudósítása szerint az ügy kapcsán kijelentette, hogy az objektív tájékoztatást nyújtó csehszlovák újságírók ilyen körülmények közepette elkerülhetetlenül összetűzésbe kerülnek a kubai hatóságokkal. Horvátország és Bosznia-Hercegovina államszövetségben? Lerombolt repülőtér Horvátország és Bosznia- Hercegovina államszövetségének gondolatát kedvezőnek nevezte Alija Izetbegovic bosznia- hercegovinai elnök, aki a Hina horvát hírügynökség szerint megerősítette: országa muzulmán és horvát közösségének vezetői nemrég Splitben Horvátország és Bosznia-Hercegovina konföderációja mellett foglaltak állást. A jugoszláv légierő kedden lerombolta a hercegovinál főváros, Mostar repülőterét is — közölte tegnap szemtanúkra hivatkozva a Politika Ekspres című belgrádi napilap. A mostari reptér volt az egyik legfontosabb légitámaszpont Bosznia-Hercegovinában. ’’Félelmetes tragédia, ami Boszniában zajlik. Európa nem látott ilyet a második világháború befejezése óta. Minden jóakaraté embernek és főleg a hívőknek együttérzést kell tanúsítaniuk, és segíteniük kell ottani testvéreinket” — jelentette ki a tegnapi általános kihallgatáson a boszniai helyzettel kapcsolatban II. János Pál pápa. (MTI) Dienstbier csehszlovák külügyminiszter: „...azt építhetünk, amit akarunk” Júi Dienstbier csehszlovák külügyminiszter szerint „végre megkezdődik a tárgyszerű vita” a bős — nagymarosi kérdésben — annak nyomán, hogy a magyar fél kedden bejelentette az 1977-es szerződés egyoldalú megszüntetését. A polgári mozgalom kedd esti prágai választási gyűlésén Dienstbier úgy értékelte a magyar lépést, hogy az „végül is pozitív” következményekkel jár, abban az értelemben, hogy a magyarok „rontották saját pozíciójukat” a csehszlovák külügyminiszter szerint várhatólag folytatódó tárgyalásokon. „Saját területünkön most azt építhetünk, amit akarunk” — mondta Dienstbier. Egyben megismételte azt a nézetet, hogy a szerződés felmondása csupán gyakorlati jellegű gesztus, ami semmit sem változtat a helyzeten. Japánban hiába segítenek a rendőrök Nem kapós a gengszter Nem hozott eddig eredményt az észak-japáni rendőrségnek az igyekezete, hogy munkahelyet szerezzen a jó útra térni kész volt bűnözőknek. Fukusima körzet hatóságai arra is hajlandók voltak, hogy munkaközvetítő hivatalt nyissanak a volt bűnözők részére — eddig azonban még egyetlen volt gengszternek sem sikerült munkahelyet szerezni, annak ellenére sem, hogy a hivatal februárban történt megnyitása óta szép számmal jelentkeztek munkhelyet kereső egykori bűnözők. A rendőrségnek ez az eljárása összefügg azzal, hogy Japánban március 1-jén a szervezett bűnözés ellen új törvény lépett hatályba, amely az eddiginél nagyobb hatalmat ad a rendőrségnek és a helyi hatóságoknak, hogy lecsapjanak a szervezett bűnözésre, a „jakuzára”. A „jakuza” tiltott szerencsejátékokkal, kábítószer-kereskedelemmel, prostitúcióval és zsarolással foglalkozik. A hatóság becslései szerint az országban jelenleg háromezernél is több bűn- szövetkezet tevékenykedik, körülbelül 90 000 taggal. (MTI) SZDSZ-„ajánlat” az MDF-nek: Vádindítvány Göncz Árpád ellen Kónya Imre (MDF) napirend előtti felszólalásával kezdte meg tegnapi munkáját az Országgyűlés. A frakcióvezető ismertette a koalíciós képviselőcsoportok előző esti együttes ülésén elfogadott állásfoglalását, amelyet Göncz Árpád keddi döntésével kapcsolatban hoztak. Kónya Imre hangoztatta: a kormánypárti képviselők pártpolitikai szempontoktól mentesen fogalmazták meg állásfoglalásukat, munkájukban az alkotmányosság, a jogrend és a jogállam tisztelete vezette őket. Az MDF-képvise- lőcsoport vezetője reményét fejezte ki, hogy Göncz Árpád megváltoztatja — a koalíciós pártok szerint — hibás döntését. Hozzátette: a „remény nem mentesíti” a koalíciós pártokat attól a felelősségtől, hogy a „maguk részéről minden törvényes eszközt igénybe vegyenek” a jogrend helyreállítására. Tölgyessyi Péter (SZDSZ) hangsúlyozta: az alkotmány világosan kimondja, hogy a Magyar Televízió és a Magyar Rádió nem kormánypárti, hanem párt- semleges és a pártpolitikától független intézmény. A frakcióvezető álláspontja szerint Göncz Árpád alkotmányos feladatát teljesítette és a demokrácia felett őrködött, amikor nem írta alá Gombár Csaba felmentését. Emlékeztetett arra, hogy a köz- társasági elnök szava ügydöntő, végleges és felülbírálhatatlan. Az ellenzéki képviselő javasolta: a kormánypártok — ha úgy gondolják, hogy alkotmánysértés történt — tegyék meg a szükséges, törvényben biztosított lépéseket, a képviselők egyötöde nyújtson be vádindítványt Göncz Árpád ellen. Ha ezt nem teszik meg, akkor kétségessé válik, hogy a koalíció valóban komolyan képviseli saját álláspontját. Orbán Viktor (Fidesz) folytatta a napirend előtti felszólalások sorát. A frakcióvezető kifejtette a Fidesznek azt az álláspontját, hogy a két médiummal kapcsolatos konfliktus fő oka a rádió és a tévé vezetőinek az a szándéka, hogy megvédik intézményük függetlenségét. Orbán Van-e kiút? Amióta nyilvánvalóvá vált, hogy a köztársasági elnök nem menti fel a Rádió elnökét, az ezzel foglalkozó nyilatkozatokban a legtöbbször szereplő szó a felelősség. Göncz Á rpád az államszervezet demokratikus működéséért vállalt felelősséget — hangsúlyozta. A ntall József pedig többször szólt a saját és kormányának politikai felelősségéről. A kormánykoalíció képviselői figyelmeztették az államfőt a döntéséért reá háruló felelősségre, az ellenzék viszont dicsérte a köztársasági elnök döntésében kifejeződő felelősségérzetet. Csak fenyeget-e a válság, vagy már ki is alakult? A helyzet — sajnos — máris válságos. Mert, ha egyazon ügyben egyszerre támad konfliktus a köztársasági elnök és a miniszterelnök, az államfő és a parlamenti többség, a koalíció és az ellenzék képviselői között, s ebben őrlődik a Magyar Rádió és a Magyar Televízió, akkor ez bizony az egész tömegtájékoztatást érintő belpolitikai válság. Politikai „taxisblokád”? A mostani válság — miként a koalíciós képviselők megfogalmazták —, a legerősebb támadás, amely az alkotmányos rendet a taxisblokád óta érte. Semmi sem lenne rosszabb annál, ha a mai helyzet hasonlóvá válna a taxisblokádhoz abban, hogy a dolgok eldöntésének lehetősége kikerülne az utcára. Van-e kiút? A választ nem lehet mással kezdeni, mint a bevezetőben említett felelősség igényének hangoztatásával. Most nagyon is szükség van a politikai presztízs-szempontokon felülemelkedőjózanságra, minden párt önmérsékletére, arra az egyetemesfelelősségre, amely valamennyi politikai erőt a válságmegoldására kötelez. Ennek eredői pedig egy irányba mutatnak: a lehető legrövidebb időn belül el kellfogadni a médiatörvényt. Nem lehet fontosabb nemzeti érdek, mint az, hogy még a legélesebb konfliktus is törvényes alapon rendeződjék. (FEB) A tét 35 milliárd dollár Elvesznek az ultramodern felhőkarcolók? A Reichmann-sztori Viktor szerint a parlamenti kormánytöbbség köszönettel tartozik a köztársasági elnöknek, mert már eddig két alkalommal (a kárpótlási törvény és az elévülési törvény esetében) akadályozta meg, hogy alkotmányellenes törvények lépjenek hatályba. Mindkét döntés után ugyanolyan bírálat érte Göncz Árpádot, mint most. Mivel az idő a köztársasági elnököt igazolta, a Fidesz szerint a kormánytöbbségnek meg kell értenie: tevékenységüknek alkotmányos korlátái vannak. Végezetül Orbán Viktor arra kérte Antall József miniszterelnököt, hogy független intézmények vezetői helyett saját minisztereinek alkalmasságát vizsgálja meg. Füzessy Tibor (KDNP) frakcióvezető napirend előtti felszólalásában úgy vélekedett, hogy a médiaelnökökkel kapcsolatos vita még korántsem ért véget, a helyzetet alaposabban meg kell fontolni. Azonban örömmel vette tudomásul, hogy az az indoklás, amely — véleménye szerint — a köztársasági elnök leveléből hiányzott, az ellenzéki képviselők napirend előtti felszólalásaiban elhangzott. Gál Zoltán (MSZP) frakciónyos szempontból egyaránt az egyedül helyes megoldás volt. Különös tekintettel arra a helyzetre, amely a kulturális bizottsági hercehurca nyomán alakult ki, illetve figyelemmel arra, hogy a Ház folytatja a média- törvény vitáját. A frakcióvezető nem tartotta kizártnak, hogy az aláírás elutasítása miatt politikai kampány indul a köztársasági elnök ellen. Prepeliczay István (FKGP) a 35-ös képviselőcsoport média- szakértője nem lepődött meg a köztársasági elnök döntésén. A képviselő nem tartja jó megoldásnak, hogy a miniszterelnök akkor kérte fel a kulturális bizottságot a két média elnöke alkalmasságának vizsgálatára, amikor végre már megvolt a remény arra, hogy a Parlament elé kerül a médiatörvény. Fodor István (független képviselők csoportjának vezetője) hangsúlyozta: az idő azt igazolta, hogy a köztársasági elnök mindig átgondoltan cselekedett, amikor ilyenfajta véleménykülönbségbe került a kormánnyal. Göncz Árpád tehát nyilván most is megfontolta, hogy miért döntött így. Az ügynek Fodor István szerint két oldala, politikai és alvezető kiemelte: az államfő ' kotmányjogi tartalma is van. döntése politikai és alkotmá- (MTI) Az utóbbi évek, hónapok világméretű recessziója sok világrekord üzleti bukást hozott. Minden idők rekordjának a kanadai ingatlanfejlesztők, a Reichmann-fivérek bukása ígérkezik, ha a hét végén kért kanadai bírósági védelem árnyékában nem tudják megmenteni legalább 35 ultramodern felhőkarcolóból és posztmodern környékükből álló nemzetközi irodahelyiség-birodalmukat, amelynek brnttó értéke akár 35 milliárd dollár is lehet, nettó érteke azonban — a családi vállalkozás adósságainak leszámítása után — közel járhat a nullához. A hatvan év körül járó, mélyen vallásos, ortodox zsidó Reichmann-fivérek — öten vannak: Louis, Edward, Albert, Paul és Ralph, de Louis és Edward nem foglalkozik üzlettel, ők visszavonultan étnek New Yorkban, illetve Jeruzsálemben — útja Magyarországról indult. Apjuk, Sámuel, a húszas évek végén, a gazdasági válságban erősödő antiszemitizmus elől költöztette a családot Bécsbe. Reichmann Samuel sikeres tojás- és baromfikereskedő volt. Egy ötlet gazdagította: hűtött tojást tett el télire, amikor ritka a piacon a friss áru. A nácik ausztriai bevonulásának napján, 1938. március 15-én, a család Párizsba menekült. Onnan ugyancsak a németek elől költöztek tovább 1940-ben, előbb Spanyolországba, majd a marokkói Tangerbe. Ott pénzváltó-ügyletekből gyarapodott a vagyon, s a pénz egy részét csokoládéba fektették. Akkoriban ez egyike volt a háború sújtotta Kelet-Európá- ban használatos „valutáknak”. A családanya, Renée Reich- mann titkos és életveszélyes utakat tett Ausztriába és Magyarországra, üldözötteket menteni — a nácikat, a nyilasokat csokoládéval vesztegette meg. A Reichmann-fivérek először Marokkóban kóstoltak bele az ingatlanfejlesztésbe: egy jótékony célú, iskolákat építő amerikai társaság ügynökei lettek. 1954-ben úgy érezték, az Izrael megalakulása óta növekvő zsidóellenesség nem sok jóval kecsegteti őket az arab világban, s Kanadát választották új lakóhelyül. Hihetetlen gazdasági fellendülés előtt állt akkoriban az észak-amerikai ország. A Reichmann-fivérek csempe- és egyéb építőanyag-importtal kezdték — üzletük mérete félévente megkétszereződött. A csempeüzlet nevét és Paul Reichmann görög mitológia iránti érdeklődését megörökítő Olympia and York nevű új családi vállalkozásuk az ötvenes évek végén kezdte meg világméretű pályafutását az ingatlanfejlesztésben. Ók voltak az elsők, akik hatalmas irodai blokkokat építettek a nagyvárosi központokon kívül. Igaz, nemcsak a kényelmesebb tér meg az olcsóbb tarifa hajtotta karjukba a nagyvállalati bérlőket, hanem más meggyőző technikákat is alkalmaztak. A New York-i World Finance Center-t például részben úgy töltötték meg, hogy jövendő bérlőik alól előzőleg kivásárolták Wall Stre- et-i székházaikat. Ők voltak az elsők, akik fantáziát láttak a lerobbant, értéktelennek tűnő kültelkekben. 1977-ben 50 millió dollárért vásároltak nyolc elhagyatott felhőkarcolót ugyancsak New Yorkban. Öt év alatt a terület értéke megtízszereződött. Ők voltak az elsők, akik újfajta finanszírozási technikát alkalmaztak : nem (csak) meglévő ingatlanaikat táblázták be a bankhitelek fejében, hanem a jövendő bérlőkkel kötött, rögzített bérű szerződéseket is elzálogosították. És ők voltak az elsők egy építési technológiával is, amely forradalmian gyorsította és olcsóbbá tette a felhőkarcoló-építkezést: számítógép vezérelte, függőlegesen mozgó platformon helyezték el az építőanyagot, az élelmiszert, sőt az illemhelyeket is. így az építőknek többé nem kellett leszállniuk a földszintre a legelemibb szükségletükért sem. 1988-ban kezdtek terjeszkedni Európában, vállalva egy elhagyott kelet-londoni, Temze-parti rakpartvidék, a Canary Wharf irodanegyeddé fejlesztését. Ám közbeszólt a hihetetlen méretű recesszió. Amikor kezdtek, 50 fontnak ígérkezett egy négyzetyard irodahelyiség évi bére, ma a valóság 10 font. Kanadai, amerikai ingatlanaik értéke, jövedelme is csökkent. Az üzlettel foglalkozó három fivér kénytelen volt egy-egy kisebb országéval vetekedő méretű adósságba verni magát — most hirtelen 12 milliárd dollárt követeltek rajtuk a bankok. Hozzájárult nehézségeikhez, hogy a nyolcvanas évek végén Amerikában megvettek néhány energiaipari, fa- és papíripari céget is, és ezek végül csak vittek, de nem hoztak pénzt. A Reichmann-fivérek még tavaly is a világ hetedik leggazdagabb családjának számítottak, megelőzve az angol királyi családot. Hármuknak összesen 14 gyermekük van. Hihetetlen gazdagságuk ellenére szerény középosztálybeli szinten élnek Torontóban. Szabadidejüket imádsággal, templomba járással, kulturális érdeklődéssel és nemzetközi jótékonykodással töltik. A Szentírásban elrendelt tized-adó mintájára jövedelmük 10 százalékát költik jótékony célra szerte a világon. Á család kevés közeli ismerője közül valaki így jellemezte Paul Reichmannt: „Nem a pénz hajtja. Megvan a határa, hogy egy ember mennyi luxust képes fogyasztani. Szerény életmódjával ő ezt a határt sokkal hamarabb elérte, mint mások. Öt a játék motiválja, az, hogy minél nagyobbat és jobbat állítson elő, minél csavarosabb és fantá- ziadúsabb terveket képzeljen el”. Lehet, hogy az összeomlást megelőző bírósági védelem megfosztotta a Reichmann-családot a legyőzhetetlenség mítoszától. De bizonyos, hogy ha néhány hónapon belül a nulláról kell újrakezdeniük, akkor sem esnek kétségbe, hanem újrakezdik — mondják ismerőik. (MTI) Kazahsztán lemond az atomfegyverekről A washingtoni tárgyalásokon Kazahsztán végképp lemondott az atomfegyverekről, így remélhetőleg hamarosan aláírhatják a megerősített START-szerződést a négy szovjet utódállammal: a George Bush amerikai és Nur- szultan Nazarbajev kazah elnök keddi tárgyalásairól kiadott közös közlemény szerint Kazahsztán kötelezettséget vállal, hogy a START-szerződés érvénybe lépésétől számított hét éven belül felszámol területén minden atomfegyvert. (MTI) Kinkel, a joviális Politikai nevelőatyjának tartja a hétfőn német külügyminiszterré kinevezett Klaus Kinkel a hivatalából saját kérésére 18 év után elbocsátott hallei ravasz rókát, Hans-Dietrich Genschert. Bárhogyan is vélekedjenek személyéről, Genscher nyomába, Genscher cipőjébe belelépni, senkinek sem lesz könnyű. Ha nem is Genscher cipőjébe, öltönyébe egyszer már belebújt Klaus Kinkel. Vagy Teheránban, vagy Thaiföldön történt meg az eset, mindenesetre tény, hogy a pincér szószt öntött Kinkel ruhájára, aki kénytelen volt igénybe venni az idősebb pályatárs segítségét és legalább egy számmal nagyobb öltönyét. Klaus Kinkel hosszabb ideig Genscher keze alatt dolgozott a bel- és a külügyminisztériumban, útjaik akkor váltak szét, amikor Kinkel Pul- lachba, a nyugatnémet hírszerzés központjába költözött át. A metzingeni sváb igazi területe azonban a jog: 1982-től egészen a hétfői napig megszakítás nélkül az igazságügy-minisztériumban dolgozott, először államtitkárként, majd miniszterként. A neve elé rakott állandó jelző a „joviális”, ám a joviális modor mögött nyakasság rejtőzik. Kinkel például nem tágít attól az elgondolástól, hogy az államnak és a terroristáknak valamiképpen ki kell egyezniük egymással. 1989-ben tárgyalt is bebörtönzött, s éppen éhségsztrájkoló terroristákkal, némi tekintélyre téve szert a „Vörös Hadsereg Frakcióban”. Az 55 éves Kinkel kondícióját rendszeres sportolással őrzi: teniszezik, kocog, fát vág. Négy gyermek — három lány és egy fiú — édesapja. Kinkéit gyakran emlegetik az idősek, az ápolásra szorulók, a szellemileg károsultak ügyvédjeként. Ä kiállást mellettük egy tragikus baleset csak erősítette: tíz évvel ezelőtt Petra nevű lányát elgázolta egy autóbusz.
