Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-16-17 / 115. szám
Békési László, a Németh-kormány pénzügyminisztere szerint: 4 HÍRLAP ____________________ SZEMTŐL SZEMBE 1992. május 16-17., szombat-vasárnap K upa sütheti a kenyerét, ha nincs benne A kormány önmagát népszerűsítő osztogató gazdaságpolitikájának veszélye már az idén fennáll. Ennek iszonyatos következményei lehetnek. Kimerülnek a devizatartalékok, megugrik az infláció, a fizetőképtelenség veszélye jön elő. Az MDF-éhez hasonló gazdaságpolitikát az MSZMP csinált 1985-ben. Erről is beszélt Békési László, a Németh-kormány pénzügyminisztere abban az interjúban, amelyet lapunknak adott Balassagyarmaton, ahol az MSZP által szervezett fórumon tartott előadást.-A legunalmasabb szállóige lett „az elmúlt 40 év”. Amikor az Antall-kormány működésbe lépett, sokan tűnődtek azon, meddig élhetnek az erre való hivatkozásból. Tulajdonképpen mit örökölt a kabinet? Antallék öröksége V___________________________- Nagyon terhes ez a gazdasági örökség. Először is van egy rendkívül rossz gazdasági struktúra, amely végül is négy évtized alatt alakult ki. Ennek lényege a túlméretezett ipar és mezőgazdaság, fejletlen infrastruktúra, amely közép, vagy gyenge fejlettségi színvonalú termelésre képes. Ennek óriási piacai voltak a KGST-orszá- gokban, s a Szovjetunióban. Ezek garantált piacok voltak, tehát megkímélték a fejlődéstől és a versenytől ezt a gazdasági struktúrát, ezért annak a konzerválása nagyon mély. A tömegtermelés energia- és alapanyagszükségletét pedig a KGST biztosította. Tehát lényegében az egész magyar gazdaság alapszituációját ez az örökség határozza meg. Teljesen jogos azt mondani, hogy egyetlen kormány, így az Antall-kormány sem képes arra, hogy rövid egy-két esztendő alatt virágzó gazdaságot teremtsen. — Ezt talán nem is várják tőle.-A kérdés tehát valójában az, hogy ilyen feltételek mellett az Antall-kormány által folytatott gazdaságpolitika optimális-e vagy nem. Kihasználja-e a lehetőségeket, lehetne-e másképp csinálni? Ez a „más” ugyanúgy nem hozhatna látványos fellendülést, de az átalakulás kevesebb feszültséggel, kevesebb teherrel járna. Reálisan ez lehet az egyetlen kérdés. Az összes többi érzelmi, illetve politikai kérdés, de annak számomra nem sok értelme van. Nos, e tekintetben azt gondolom, van néhány markáns terület, amelyet az Antall-kormány rosszul csinál, ezért elmaradnak az előnyök, vagy nagyobbak a veszteségek, mint objektíve elkerülhetők lennének. Hármat emelnék ki: az első a privatizáció, azaz a tulajdonviszonyok átalakítása, ahol nagyon torz sorrend érvényesül: első helyen van egy politikai igazságtétel, kárpótlás és reprivatizáció. Második helyen van (a sorrend didaktikus, mert ezek egyszerre történnek) a politikailag lojális klientúra kielégítése, harmadik helyen a megtűrt, de nehézkesen kezelt külföldi tőkebefektetés. Nem a gazdasági hatékonyság alapján történik az állami tulajdon privatizálása, hanem politikai szekvensek vannak. Nem épülhet ki emiatt a szociális védőháló az átalakulás nagy veszteseinek védelmére, hiszen sem a társadalombiztosítás, sem a nyugdíj- és egészségbiztosítás, sem a települési önkormányzatok nem kapnak ebből a vagyonból. Következésképpen a befolyó jövedelmekből döglődnek, amelyek persze hogy kevesebbek, hiszen csökken a gazdasági teljesítmény. A külföldi tőke vonakodva jön az országba, teljesen érthető módon, hiszen vagy nehézkes feltételeket támasztanak számára, vagy azt látják, hogy nem egyenlő feltételekkel versenyeznek a klientúrában. Ez a komoly befektetőket egyáltalán nem vonzza. A legnagyobb gazdasági erőforrásból - amely rendelkezésére áll a kormánynak - ez az óriási állami vagyon biztos, hogy nem az optimumot hozza ki, hanem lényegesen kevesebbet. /--------------------------------------------x Alibi szöveg v ________________________) A második kérdés, ami egyszerűen katosztrofális, a keleti piacok teljes feladása. Az ugyanis ma már csak alibi szöveg, hogy persze, azért csökken, mert nem tudnak fizetni. Persze, hogy nem tudnak fizetni. Ezt egyébként lehetett látni már a mi időnkben is. Akkor ennek az a módja, hogy tűz- zel-vassal, a kölcsönös érdekek alapján átmenetileg előtérbe kell helyezni a termékkereskedelmet, s nem pedig az, hogy politikai megfontolásokból kí- gyót-békát üvöltözni, és utána azt mondani a magyar vállalkozónak, hogy menj ki, aztán kereskedj! Ez vicc. Abban aztán végképp semmi törvényszerűség nincs, hogy ezeknek a piacoknak most már több, mint a 85 százaléka egyszerűen elveszett. Ez bizony százmilliárdos veszteségeket okoz évente, és emiatt van többszázer munkanélküli. Van még egy harmadik dolog, amit mondanom kell, ez pedig a költségvetés, az államháztartás egészen elképesztő kezelése. Ezek azok a karakterisztikus pontok, ahol biztos, hogy nem jó az a vonal, amit a kormány követ.-Mit szól ön ahhoz a Kupa Mihály általi elképzeléshez, amely szerint türelemmel kell lennünk, mert a gazdaság olyan, mint a kenyérsütés? Mire számíthatunk akkor, ha kisült ez a kenyér?- Először is, a kenyérsütési példa azért abszurd, mert várhatja, hogy megkeljen a kenyér, ha nincs benne élesztő. Elég sokáig fog tartani, akkor is nyers lesz. Furcsa Kónya _______________ M inden attól függ, milyen vonal mentén folyik tovább a gazdaságpolitikai irányítás. Ha ez a vonalvezetés megy korrekciók nélkül, akkor nagyon hosz- szan elnyúló gazdasági recesz- szió lesz, ami 8-10 évet is igénybe vehet. Hogyha ezeken a kulcspontokon hajlandó változtatni, akkor lerövidíthető. Négy-öt év alatt úgysem lehet megúszni, ez egészen biztos.-Kónya Imre egy televíziós vitában fejtette ki, hogy ha beágyaznák az ellenzék elképzeléseit a kormányéba, az azért nem lenne jó, mert akkor a választók nem tudják elkülöníteni a vonalakat, és zavarba jönnek a következő választásokon. Egy példát is említett: a tranzitdíjak emelését ellenzéki javaslatra fogadták el, s nem is lett jó.- Ha ilyet mondott, az nagy melléfogás, mert normálisan egyetlen polgári demokráciában sem így működik a parlament. Ellenkezőleg! Az ellenzék tulajdonképpen a kormány lelkiismerete, az ördög ügyvédje, amely az összes lehetséges hibára felhívja a figyelmet. A megoldási módokból pedig minden polgári kormány igyekszik a legjobbakat kiválasztani és beépíteni, s ez nyilvánvaló, mert annyival kevesebb a saját hibalehetősége. Senki nem fogja az éppen hatalmon levő kormánynak a tevékénységét leértékelni azért, mert jó megoldásokat nem a saját kútfejéből vett, hanem uram bocsá’, átvette az ellenzéktől!-Ha az ilyen kijelentésekből indulunk ki, beszélhetünk-e az ellenzék hatékonyságáról?- Az ellenzék akkor lehet konstruktív, ha azt tapasztalja, hogy van értelme a munkájának. Ha azt tapasztalja, hogy politikai presztízs alapján mindent visszavernek, akkor nem tud konstruktív lenni. Az alapigazság az, hogy konstruktív ellenzék csak konstruktív koalíció működése esetén létezik.-Az ellenzék végül is csak formálisan működne?- Nézze, hogyha az ellenzék tevékenységét azon méri le, hogy mi az, ami a parlamenti döntésekben érvényesül, akkor tényleg formális. Am azt gondolom, hogy nem ez az egyetlen mérce. Az is mérce, hogy az ellenzék, éppen ezzel az állandó kritikai attitűddel (még akkor is, ha nem érvényesülnek a javaslatai) felhívja a figyelmet a valóságra, a lehetséges megoldásokra, az elkövetendő, vagy elkövetett hibákra. Ha a társadalom egy kormányzati tevékenység eredményét mindig csak a saját bőrén érzi, az borzasztó nagy baj. Mert akkor valójában nem tudhatja, hogy lenne-e más alternatíva. Akkor sorscsapásként éli meg azt a tevékenységet, amit az irányítói vele végeznek. Persze hogy ilyen körülmények között messze nem igazán hatékony az ellenzék munkája, de azt nem mondanám, hogy formális. Hogy mikor volt érdemi, az ebben a szituációban nem a konkrét törvények születésekor dől el, hanem majd a következő választásokon.- Fennáll-e ténylegesen az a veszély, hogy a kormány a választási kampányban, mondjuk jövőre, elkezd osztogató gazdaságpolitikát folytatni, ami azt a látszatot kelti, hogy ő ezt kigaz- dálkodta, tehát sikeresen működött?- Ez a veszély nem jövőre áll fenn, hanem már az idén. Ennek az előjelei látszanak. / N Erőlködés V_____________________________ Ez a gazdaságélénkítő követelés, ami felerősödött a kormánykoalícióban, annak a jele, hogy a politika már nem viseli el a gazdasági kudarcokat, következésképpen pozitív gazdasági fejleményeket próbálnak kierőszakolni, amelyeknek nincsenek meg a reálgazdasági feltételei. Ez voluntarizmus. Ugyanaz, mint volt ’85-ben, csak most az MDF csinálja, nem az MSZMP. Ennek iszonyatos következményei lehetnek. De ha ezt most elkezdik, még ’94 előtt konzekvenciáiban megjelenik, és a gazdaság benyújtja a számlát. Azt nem lehet megúszni. Azzal csak veszíthetnek. Kimerülnek a devizatartalékok, megugrik az infláció, fizetőképtelenség veszélye jön elő. Ez sajnos így működik. Mondok egy példát: a nemzeti bank előterjesztette az 500 dolláros valutakeret jóváhagyását a kormány elé. Nagyon népszerű lesz, bár az emberek többsége ma már nem tud 500 dollárt megvenni. Hogy közben ezeket az 500 dollárokat egész másra kellene fordítani, még akkor is, ha jók a devizatartalékok, mondjuk infrastruktúrafejlesztésre, vagy új munkahelyek teremtésére, arról nem szól senki. Valamikor Kádárék azt mondták, „közérzetjavító intézkedéseket kérünk az elvtársaktól!”. Na! Most ugyanaz van, közérzetjavító intézkedések. Be fogják vágni az 500 dollárt. A magyarok így-úgy-amúgy majd felvásárolják, (akinek nincs pénze, annak a nevén mások) - pillanatok alatt le fognak esni a 4 és fél milliárdos devizatartalékok. És akkor megint mi lesz? Ugyanaz lesz, mint Grószék idején, hogy a devizatartalékokat elköltik Gorenjére. Most már nem Gorenjére fogják elkölteni. Én nem sajnálom, nem erről van szó. De nincs itt az ideje.--------------------------------------------N a ugye! V___________J B iztos, hogy csinálnak majd ilyeneket. Hogyha túl nagy lesz a munkanélküliség, akkor a jegybank olcsó hiteleket fog kinyomni, ami mögött nincs valódi forrás, életben fognak tartani egyébként életképtelen cégeket, és azt fogják mondani, „na, ugye!” Ezek borzasztó dolgok. Nagyon veszélyesek, és nem az érdemi megoldások felé visznek, ezt pedig nagy hibának tartom.- Kupa Mihály szerint az idei költségvetési hiány nem haladja meg a tavalyit, bár az eddigi túlteljesítés alapján ez optimizmusnak tűnhet. Mit eredméélesztő! nyezne, ha (egy pesszimista számot mondva) 150 milliárdos mínusszal zárnánk az évet?- Három következménye lehet. Az egyik, ha a megtakarításokból finanszírozzák (ami a lakosság és a vállalkozók megtakarítása), akkor ezt a pénzt a pénzpiacon kell felvenni, a költségvetés ezt csak úgy tudja, ha magasabb kamatokat ad, mint az egyéb bankok. Ez fölviszi a kamatlábat, megnöveli az inflációt az egyik oldalon. A másik oldalon elvonja a bankoktól azokat a forrásokat, amelyekből beruházni lehet, illetve a gazdaságot lehet hitelezni, finanszírozni. Ha nem a pénzpiacról veszi fel, hanem külföldi hitelekből finanszírozza, akkor a nettó adósságállomány növekedik. Ez öngyilkosság. És a jövőt költi. A harmadik eset, ha egyiket sem csinálja, hanem a jegybank hosszú lejáratú hitellel finanszírozza meg. Amögött a hitel mögött nincs termelés, nincs valódi jövedelem. Ez semmi más, minthogy a költségvetés inflációs jövedelmet termel, illetve költ el. Ekkora költségvetési hiányt egyszerűen nem lehet megengedni.- Viszont kizárni sem lehet.-Azért kellene a kormánynak már most dolgozni kőkeményen azon, hogy lefaragja a kiadásokat. Amit elkezdett, az helyes, behajtani a kintlevőségeket, vagy legalább azoknak egy részét. Az államháztartási reformot csinálni kellene, nem elodázni.- Pótköltségvetés nem készül? (--------------------------------------------^ Elintézve? v ______________________________- Nem tudok róla. Egyelőre tagadják. Azt mondja a kormány, hogy nem kell. Én is azt mondom, hogy az igazán megalapozott pótköltségvetést az első félévben nehéz benyújtani, legalább a félév eredményeit ismerni kell. De a kiadáscsökkentő programokon már most kellene dolgozni. Tavaly is kellett volna pótköltségvetés. A tavalyi költség- vetés sem bírta ki, majdnem kétszerese volt a hiány. Nem csináltak semmit. Majd be fogják terjeszteni a zárszámadásnál, hát, igaz, hogy nem 78 milliárd lett, hanem 118, de istenem! Viszont volt megtakarítás, finanszíroztunk, el van intézve. Nem igaz. Nincs elintézve. Dudellai Ildikó A Heti Magyarország főszerkesztője a sajtó függetlenségéről: Aki a pénzt adja, az a főhatóság „Ez egy költségvetési szerv, itt nincs mese” Ha egy országban egyetlen közszolgálati rádió van, az nem vonhatja ki magát a kormány hatása alól. Ugyenez vonatkozik a televízióra is. Hogy Gombár Csaba függetlenné tette a rádiót azt nem vitatta, de tűrhetetlennek minősítette Alexa Károly, a Heti Magyarország főszerkesztője, akivel Salgótarjánban, az MDF közéleti ankétjának szünetében beszélgettünk.-Május 8-án történt az ön főszerkesztői beiktatása. Az új vezetés mennyiben jelent újfajta lapot?- Mindenképpen változtatni kell. Eddig a felszínen történtek változások: egy-két ember jött, egy-két ember elment, de igazából a lap régi struktúrája nem változott meg. Nem azért kell változtatni az újságon, mert rendszerváltozás van, hanem mert másfajta újságra van szükség. Jönnek új emberek, és a lap külleme is átalakul. Belpolitikai jellegű marad, de erőteljesen „családi magazinná” válik.-A kormányhoz való viszonyuk is változik? Egyáltalán, hogyan fogalmazná meg a Heti Magyarország hovatartozását?- Az a fajta mentalitás, az a fajta ízlés, politikai akarat, ami a választásokon többséget kapott, számomra rokonszenves. Az MDF munkájában benne van pár év az életemből. Ez nekem a kormánypártiság. Az újság a Hírlapkiadó Vállalat lapja, végül is állami eltartottak vagyunk. Ennek az újságnak is privatizálódnia kell előbb-utóbb. A tét az, hogyha ez bekövetkezik, milyen tőkét hozzunk be magunk alá?- Hogyan ítéli meg ön a sajtó helyzetét, amikor eléggé gyakori kifejezés lett, hogy ellenzékivé vált a sajtó?- Ez így túl egyszerűsített. A sajtó mindig is kiszolgáló szerepet végez, nem termel értéket. A sajtó egy része valóban sokat tett az átalakulás érdekében. Ezek részint kormánypártivá, részint ellenzékivé váltak. A választások idején megvolt az esély arra, hogy „liberális” legyen a sajtó. A sajtó eleve el- lenzékies volt, mást képzelt el, mint ami a választásokon bejött. Azt támogatta is, de a választások után riadalom, másrészt felkínálkozás is volt bennük, mert azért kormánypártinak lenni jó dolog. Az információk jó része onnan származik. De aztán a kormányzatnak és a parlamenti többségnek más dolga volt, nem figyelt erre, hagyta, hogy a dolog visszarendeződjék. Hogy nincs KDNP és kisgazda napilap, ez abszurdum.- Várható-e eltolódás az „ellenzéki sajtó” irányából? Mert aligha tagadható, hogy hatalmi harc folyik a médiákért.- Nem osztom azt a felfogást, hogy a negyedik hatalmi ág volna a sajtó. A sajtó nem csinál politikát, a politika csinálja a sajtót. Nyilván, ez árnyaltabb ettől. Én azt tapasztalom, hogy hullámzik ez a dolog. Például a Népszabadságnál elég világosan látszódik, hogy a miniszterelnök személyével, vagy a kormányzattal szemben sokkal csöndesebb tónust használnak, mint korábban. A gond az, hogy a tények nagyon tudatos válogatása történik. Jellemző példa, hogy nemrégiben a Magyar Hírlap közölte a két év eseménytörténetét. Abszolút hamis dolog volt. A tények mind igazak, de mik maradtak ki belőle?! Volt példa arra, hogy a sajtó nem hírekből csinált álhíreket, ilyen galádság volt a „hordóügy”, de számtalan hasonló történt. Normális világban ez nem kormánypártiság, hanem jogi kérdés. Ha három újságírót bepereltek volna a Btk. alapján, ezek az ügyek nem lennének.- Mi a véleménye Gombár Csabának, a Magyar Rádió elnökének felfüggesztéséről?- Ez nyilvánvalóan hatalmi kérdés. Az nyilvánvaló, hogy ha az országban egyetlen közszolgálati rádió van, az nem vonhatja ki magát a kormányzati hatás alól. Ebben lehet paktumokat kötni, de az elképzelhetetlen, hogy a rádió elnöke fölött ne legyen egy felsőbb fórum. Az, hogy egy ember ilyen totális hatalmat birtokoljon (ez a tévére is vonatkozik), az nem megy. Ez egy költségvetési szerv, itt nincs mese.-A parlament kulturális bizottságának néhány tagja azért áll Gombár Csaba mellett, mert függetlenítette a rádiót. Ez baj?- Ez tűrhetetlen. Ez nem működik így.- S hogyan kel! működnie?- A média egy része nyilván üzleti érdekeket képvisel, de a munkálkodáshoz szükséges összeg zöme költségvetési pénz, amit a parlament szavaz meg. Aki a pénzt adja, az a főhatóság. D. I.
