Nógrád Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-16 / 91. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. április 16., csütörtök Filmpremier és ankét Az értelmiségnek az értelmiségről Salgótarján Város Önkormányzata, a József Attila Művelődési Központ, a Nógrád Megyei Moziüzemi Vállalat és a Salgótarjáni Értelmiségi Fórum április 17-én, pénteken 17 órakor filmpremiert szervez. A művelődési központ színház- termében ekkor mutatják be a Jancsó Miklós-Hemádi Gyula alkotópáros Kék Duna keringő című új filmjét. A vetítés után a filmről, az értelmiség problémáiról beszélgetés lesz az intézmény klubjában. — Hogyan került a helyi értelmiségi fórum a szervezők közé? - kérdeztük dr. Fekete Mihályt a fórum egyik kezdeményezőjét, alapítóját.- Minden alkalmat ki kell használnunk arra, hogy az értelmiség találkozzon, véleményt cseréljen. S mi más kínálna erre jobb lehetőséget, mint egy műalkotás, mint egy olyan film, amely azzal is foglalkozik, ami minket is izgat: hol van ma az értelmiség helye a társadalomban, konkrétabban egy város közösségében. Salgótarjánban azt tapasztaljuk, hogy az értelmiségnek csak egy kis része aktivizálódott a pártokban, a zöme visszahúzódott a közélettől. Ez nem természetes állapot, hiszen az értelmiségnek mindé lényeges kérdésben halMi sem természetesebb, minthogy az elmúlt héten sok szó esett a költészetről mindenféle sajtóorgánumban, a televízióban, a rádióban egyaránt. Az ok kézenfekvő: április 11-én József Attila születésnapja volt, a líra ünnepét ültük. Nem olyan hangosan, nem olyan látványosan, mint korábban, de már az sem kevés, hogy egyáltalán létezik még ez a szimbolikusan piros betűs nap a naptárban. De, hogy miféle gondok közepette létezik, az többek között a rádió 168 óra műsorából is kiderült. Hisz lehet-e vajon fesztelenül éltetni, méltatni a világirodalmi szinten sem akármilyen színvonalú magyar költészetet, akkor, amikor az egyik legnagyobb képviselőjének Radnóti Miklósnak az abdai szobrát meggyalázzák, vörös festékkel „vérezik be” ismeretlen tettesek. Felfoghatatlan számomra ez a cselekedet, mert legjobb tudomásom szerint Radnóti verseit, életművét a rendszerváltással nem kell, nem lehet átértékelni, már csak azon egyszerű oknál fogva sem, mert ő éppen a fasizmus „jóvoltából” nem élte meg a szocialista időszak egyik fázisát sem Magyarországon. Most mégis valaki (vagy valakik) szemében ő is bűnösnek, bűnbaknak tetszik. A szelídség, a humánum költője! Jóllehet a szobrot már megtisztították, a gyalázat marad ... Nem volt túlzottan ünnepi hangulatban Faludy György neves Villon fordítónk sem, amikor ugyanebben a műsorban a költészetről faggatták. Ő úgy érzi, hogy a lírával az egész világon baj van, mert meghaltak az igazán nagy költők. Meg aztán -fejtegette - a költészet a történelem során mindig is pe- riódikusosan változott: a termékeny időszakokat apályok követték. Ha egy civilizáció hanyatlik, akkor azt általában a költészet sínyli meg legelőbb. A racionalitás nem kedvez a versírásnak. A sok-sok éves külföldi bolyongás után hazatelepült éltes korú költő persze a magyar viszonyokra is tett néhány malíci- ózus megjegyzést. Ostoba, szégyenletes dolognak tartja, hogy a demokráciában a különböző pártállású és nézetű költők egymással nem érintkeznek, s a szigligeti alkotóházban még azt is figyelik, hogy a másik melyik újságot olvassa. Mert ugyebár az is minősít. Mindettől függetlenül persze Faludy napjainkban is ír verset, a legutóbbit például két héttel ezelőtt „követte el”. Ez számára nemcsak lelki szükséglet, hanem testi funkció is. Nos ez az, amiben más költők esetében is bízni lehet. .. «{C 3fc Tudom, hogy lesznek - talán nem is kevesen - akik berzenkednek, hogy már megint Vit- ray Tamásról írok. (Bár szű- kebb és tágabb környezetemben nem ismerek senkit, aki egyetértett volna a március 15-én Budapesten elhangzott követeléssel, amely az ő vesztét is kívánta.) Egyszerűen arról van szó, hogy a magyar televíziózás egyik legrégibb s egyszersmind legjobb szakembere újólag okot szolgáltatott rá, hogy odafigyeljünk munkájára. Ismét új műsort indított, immár ki tudja hányadikat az évtizedek során. Ezúttal nem eredeti ötletekkel rukkolt ki, hanem korábbi „kunsztjait” mixelte együvé Töltsön velem egy estét (... hátha érdemes) címmel. A Mikroszkóp Színpadról közvetített élő adást színesítették bejátszások, telefonbeszélgetések, társasjátékok, a riportalanyoknak feltehető kérdések. Bár a műsor alapvetően régi recept alapján működött - amennyiben az érdekes, valamilyen szempontból az átlagból kiemelkedő embereket kereste - mégis frissnek tetszett. Valószínűleg azért mert jól sikerült kiválasztani a szereplőket, akik közül különösen Németh Miklóssal, a nemzetközi bankvilágba, konkrétan Londonba „emigrált” exminiszterelnökkel folytatott közvetlen hangú beszélgetés számíthatott közérdeklődésre. Egyébiránt ez volt az egyetlen olyan betét, amelynek volt -ha szőrmentén is- politikai kicsengése, - divatos szóval élve - üzenete is. Egy közel kétórás program bizony extra hosszúnak minősül a televízióban. Vitray érdeme, hogy a több mint száz perc észrevétlenül, szinte egyetlen unalmas pillanat nélkül eltelt. Sőt anélkül, hogy élő bogarakat fogyasztottak volna a színpadon, vagy maskarába öltözve jelent volna meg a műsorvezető. Ismét bebizonyosodott, hogy mesterkélt hókuszpókuszok nélkül is lehet élvezetes, kulturáltan szórakoztató műsort csinálni. Egy kellemes élménnyel lett hát gazdagabb, aki a hétfő estét „Vitray Tamással töltötte”.- csongrády Élő hagyományok Nagycsütörtök, zöldcsütörtök L assan tavaszi víg- ságba forduló Nagyböjt utolsó bűnbánati napjaihoz tartozik Nagycsütörtök, vagy németből tükörfordítással nyert szóval: zöldcsütörtök. Ez utóbbi kifejezéséhez Bőd Péter a XVIII. században teológiai magyarázatok egész sorát fűzte. Érdemes közülük egyet idézni:„mivel az ótörvénybeli ceremóniák elszáradván, ezen a napon újat, az úr vacsoráját állította helyébe a mennyből való Csemete” - így írta le a kissé körülményes barokk nyelv az Oltáriszentség alapítását. Az ősegyházban még ezen a napon sem léphettek be nagy bűnösök a templomba, hanem az előtérben kérték a többiek imáit bűnbocsánatért. Később ez lett a kéregetők tartózkodási helye - a tápaiak ajkán „kódusok színje” - ekkor azonban már az alamizsna fejében járt az ima a hívek üdvösségéért. Az ilyenkor elvárt bűntől való tisztulás jegyében szinte kivétel nélkül mindenütt gyónni ment falvaink katolikus népe. Igaz, a középkori Sopronban áldomással várta a templomatya a bűnbánókat - de ma már ennek semmi nyoma. Gyónás előtt a családtagok, barátok és ismerősök egymás bocsánatát kérték az év közben adott sérelmekért. Vajon lesz-e még követője idén ennek a szép szokásnak? A nagy csütörtöki liturgia a lábmosás szertartása, amit Jézus nyomán gyakorolt az egyház, sőt Habsburg uralkodók is így tettek minden évben tizenkét nincstelen öreggel. Gyergyóban, Bukovinában falusi plébánosok napjainkban is gyerekek lábát mossák meg az alázat és az összetartozás jeleként. Egyébként az ekkor való tisztálkodás nagy szimbolikus erővel bír a magyar nép képzeletében. A szegediek szótlanul jártak nagycsütörtök éjszakáján a Tiszára mosdani, beteg gyermekeikkel együtt, így remélve egészséget az elkövetkező évben. A dolog hátterében az ősi varázslatokon túl középkori legenda áll, ami az üldözött Jézusról szól, aki menekülés közben patakba esett, de baj nem érte, mert a kövek megpuhultak teste alatt, nem úgy, mint az üldözők kőszíve. Játékká lett a Pilátus-verés középkori szertartása, amit valaha szintén e napok gyakoroltak. A bűnbánati zsoltár után a pap megütötte a templom lépcsőjét, annak emlékére, hogy Jézus halálakor kettéhasadt a jeruzsálemi templom kárpitja. Erre a nép botokkal ütni-verni kezdte a padokat. E zután elcsendesedtek a templomok, „a harangok Rómába mentek” mondják, meri a feltámadásig nem kondítják meg azokat, csak a kereplő száraz kattogása hallatszik. (Rémi) latnia kell hangját, a véleményének meghallgatása nélkül e rétegről nem dönthet senki. így a filmet követő ankéttől is azt reméljük, hogy segít önbizalmunk helyreállításában, saját identitástudatunk megfogalmazásában. Meggyőződésünk, hogy kulturáltan, civilizált módon, - ahogyan az művelt értelmiségiektől elvárható - fogjuk megvitatni ezúttal is, és később is a múltúnkkal, jelenünkkel kapcsolatos kérdéseket, a jövő kilátásait. Cs.B. A Föld napja 1992 Április 22-e a Föld napja. Ebből az alkalomból a Társadalmi Egyesülések Nógrád Megyei Szövetsége felhívással fordult a fiatalokhoz, környezetbarátokhoz. Ebben - Adamis Anna javaslatait tolmácsolva- arra kérik a természetszerető gyermekeket és felnőtteket, hogy tegyék szebbé környezetüket, ültessenek erdőket, tegyék virágossá a balkonokat, a lakótelepeket, a településeket, ahol élnek. Új vonása a felhívásnak, hogy felemeli szavát a környezetbarát csomagolási módszer mellett. Arra indítja a fiatalokat, hogy a kidobált műanyagflakonokból, aluminium és kartondobozokból építsenek elrettentő szemétszobrokat, készítsenek tiltakozó táblákat, hogy elgondolkodásra késztessék az arra- járó felnőtteket. A Föld napi akció jelmondata: „És mi arra születtünk, hogy a Föld sebeit begyógyítsuk életünkön át!” A szervezők várják minden környezetbarát csatlakozását, aki egyetért e programmal. Csütörtököt mondunk „Ha beleöntesz egy kanál bort egy hordó szennyvízbe, szennyvizet kapsz. Ha beleöntesz egy kanál szennyvizet egy hordó borba, szennyvizet kapsz.” (Schoppenhauer entrópia-törvénye Murphy törvénykönyvéből) Mélyre ástak szénügyben a bányásznyugdíjasok. S amint látszik: érdemes volt! Ha az esetek száz százalékában biztosítják az ötvenegy százalékos parlamenti jelenlétet (ma még mindez csak a boldogult Asimov-féle sei—fi világa), akkor jogrendszerünk előbb-utóbb kialakul, s végre rend lesz. Ha nem, akkor csak abban bízhatunk, hogy bejutunk Európába lakatlefeszítés és hengerzártörés módszerével. Ha másképp nem lehetséges. És akkor nem kell az ENSZ Biztonsági Tanácsáig menni munkajogi és jogos járandóság ki nem fizetési problémánkkal. Kontinensen belül mindez elintézhető lesz. „Ember, küzdj __’’Egyelőre kontinensen belül marad Rimóc és Varsány földvitája, melynek kicsúcsosodása az április 22-i Föld napjára várható. Hogy ki vetette el az őszi búzán kívül a sulykot is, az majd kiderül. Egyelőre az árakon kívül a sérelmeket is rögzítik a mezei leltárba. Van belőlük bőven. Régi agrár- szakértőnk, a rimóci nyúl csak nagyokat pislogott, amikor a vita várható kimeneteléről faggattuk. Mindenesetre kifejezetten jó, hogy ezek a bajok csak most kerültek felszínre, mert ha pár évvel ezelőtt egyik község a Szovjetuniót, a másik az Egyesült Államokat nyeri meg ügyének, kész az atomkatasztrófa.- Nem új dolog ez - hangsúlyozta végrehajtói minőségében Óvári Péter a salgótarjáni belváros új parkolási rendjéről. Utánanéztünk. Valóban nem új, a XVII. században is jártak gyalog. Németországban! Olyan utakon, amilyeneken például a megyeszékhelyen a Beszterce- telepre közlekedünk a XX. században. Szóval, tényleg nem új dolog ez, mint ahogy az sem, hogy megígérik: majd kijavítják az utakat. Csütörtöki postánkból Több kérdést intéztek szóban és írásban rovatunkhoz. Mivel hatáskörileg még egyes bolygók is hozzánk tartoznak, így természetesen minden feltett kérdésre megválaszolunk ezután is. (Csak emlékeztetőül: kérdezni ebben az országban már lehet. Laikus Oszkárnak: Ki van zárva, hogy a „Bárányok hallgatnak” című, 5 Oscart nyert film forgatási helyszíne Varsány lett volna. Ha olvassa lapunkat, kiderül: ott nem hallgatnak a bárányok. „Nyuszika” jeligére: Meg tudom mondani, miért pont a nyuszi hozza a húsvéti tojást: mert a többi állat nem ér rá! „Kibírhatatlan a rezsim” jeligére: Nyugodjon meg! Nemcsak az ön rezsije ilyen szörnyű. Az én rezsim se kismiska, és ugyanez még sokak rezsijére igaz. Én bízom abban, hogy lesz még kedvezőbb rezsim. Balázs József Hátrányos helyzetű gyermekek a város peremén Sikerélmény szükséges Negyedszázados a diákotthon Baglyasalján Az Általános Iskolai Hétköznapi Diákotthon Salgótarjánban, a baglyasaljai városrészben huszonöt évvel ezelőtt, 1967.március 1-én nyitotta meg kapuit a hátrányos helyzetű gyermekek előtt. Az alapító igazgató, Kun István akkor harminc gyermeket nevelt itt. Jelenleg ez a létszám, több mint dupláját teszi ki. A negyedszázados évforduló kapcsán beszélgettünk az intézmény vezetőjével Botár Bélával és helyettesével Nagy Jánossal az otthon céljairól, a gyermekek életéről.-A hétközi diákotthon feladata tulajdonképpen az állami gondozásba vétel, a nevelő otthonba kerülés megelőzése a salgótarjáni és városkörnyéki települések gyermek- és ifjúságvédelmében - mondta az igazgató. Napjainkban a növekvő munkanélküliség miatt egyre több család küzd anyagi, megélhetési gondokkal, s kerül perifériára. Ezeknél a családoknál nagy segítséget jelenthet, ha gyermeküknek hétfőtől péntekig elhelyezést biztosítunk.- - Hogyan foglalkoznak a hátrányos helyzetű diákokkal?- A gyermekek a tanulásban kevés sikerélményhez jutnak, sok negatív hatás éri őket, így önértékelésük alacsony. Ezeken a területeken kell tehát javítanunk. A problémát indirekt módon közelítjük meg: a hangsúlyt a szabadidős tevékenységekre helyezzük. Ezzel az a célunk, hogy sok sikerélményhez juttassuk a gyermekeket, s ezáltal javul a tanulmányi eredményük is. A hangsúlyt a konfliktus- mentes problémamegoldásra helyezzük, a Gordon-féle pedagógiai metódust alkalmazzuk munkánk során. Tudatosan terápiás módszereket hozunk létre a problémák megoldásához.- Mit takar ez a kifejezés?- A művészetek, a sport, a játék és a munka területén különböző szakkörök működtetésével (önismereti csoport, dramatikus játék, zene, ének, főző, báb-szakkör és önvédelmi sport) juttatjuk pozitív élményekhez a tanulókat, hiszen ezeken a területeken ugyanolyan képességűek, mint bármely más gyermek. Alapvető fontosságúnak tartjuk a toleranciát, a gyermek kiszolgáltatott helyzetének megszűntetését és a neveléscentri- kusságot az oktatással szemben. Mindezek megvalósításához létkérdés a jó felkészültségű, elhivatott pedagógus, akinek a gyermekszeretet a legfőbb jellemzője.- Két fő célt tűztünk ki munkánkban: a sikeres pálya- illetve párválasztást - fűzte hozzá Nagy János. Természetesen a családi életre nevelést is igen fontosnak tartjuk. Lényeges, hogy az iskolából kikerülve a gyermekek megállják a helyüket az életben!-Hogyan ünnepelték meg a huszonöt éves évfordulót?- Egy hetes programsorozatot szerveztünk - válaszolta Botár Béla. A megemlékezést kulturális műsorral kezdtük, amelyet a zeneiskola, a táncház, a Gagarin Általános Iskola s a KIVISZI Színpad számaiból állítottunk össze. Szakmai programunkon B. Aczél Anna, főiskolai tanár tartott előadást a gyermek- és ifjúságvédelem aktuális kérdéseiről. Szerveztünk sakkversenyt a város iskolái között, majd a programokat a diákotthon műsorával zártuk, amellyel a város képviselőinek, tanárainak, szülőknek, s a volt tanítványoknak kedveskedtünk.- „Egyedül” aligha lennének képesek nemes céljaik megvalósítására.-Valóban így van. Ezért a igyekeztünk jó kapcsolatot kialakítani a város iskoláival, intézményeivel. A Gagarin Általános Iskola rendszeresen segíti az otthonban élő gyermekek életét. Jó az együttműködésünk a városi rendőrkapitánysággal, a gyermekideggondozó intézettel, a családsegítő központtal, a gyámhatósággal is. Nagyon fontos dr. Jambrich Veronika főorvosasszony munkája, mert nagy szükség van a rendszeres egészségügyi vizsgálatra. Sok segítséget kapunak a város önkormányzatától. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy miközben egyre több hasonló gyermekintézményt zárnak be szerte az országban, a baglyasaljai hétközi diákotthont nem fenyegeti ilyen veszély. Szakmailag, anyagilag jelentős támogatást kapunk dr. Hajdú Katalintól és munkatársaitól, azaz a szociális és egészségügyi osztálytól. így lehetőség nyílik arra, hogy sok gyermek térítés- mentesen étkezhessen a diákotthonban.- Mennyire lehet ebben a munkában felmérni az eredményességet?- Nálunk az a gyermek sikeres, amelyik bejut, elvégzi a szakmunkásképző iskolát és nem utolsó sorban megállja a helyét az életben. Áz idei tanévben minden diákotthoni nyolcadikos tanulót felvettek valamilyen középiskolába. Ez is azt jelzi, a hétközi diákotthon hasznosan működik. Szikora Ágnes