Nógrád Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-08 / 84. szám

1992. április 8., szerda PÁSZTÓ ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Bérnek és Sziráknak szeretne segíteni Egy sikeres üzletember hazatér?! A megyei vezetést nem érdekli? Egységben az erő Nyugodt tekintetére, külön­leges karakterű arcára a sok küzdelem, s az idő rányomta bé­lyegét. Ennek ellenére kedves a mosolya, és beszéde nyugodt, kimért. Minden szavának, mon­datának súlya van. Pontosan ér­kezett a béri találkozóra, mi késtünk és mégis ő kért elné­zést. Andrew Bártfai, azaz Bán­fai András, a sikeres üzletember 1956-ban elhagyta szülőhazá­ját, de nem felejtett el egy szót sem magyarul. A kiejtése, akár egy beszédtechnikái tanáré. Sok magyar és elszármazott hazánk­fia tanulhatna tőle.-Kezdjük az elején. Hol szü­letett?- Budapesten, de utána mind­járt elköltöztünk szüleimmel Szirákra, ahol a harmincas években édesapámnak egy kis kocsmája üzemelt. Valamikor ez a község járási székhely volt. Az elemi iskola elvégzése után Apcra költöztem a nagynéném- hez, mert Hatvanban végeztem középiskolai tanulmányaimat. Amint betöltöttem tizennyolca­dik életévemet, megszereztem a jogosítványt, és taxiztam egy ideig. Mérnök szerettem volna lenni. Jelentkeztem a műszaki egyetemre, azonban anyagi helyzetem miatt, két szemeszter után abba kellett hagynom ta­nulmányaimat. Elhelyezkedtem egy kötöttárugyárban, amit 1947-ben államosítottak. Mivel jól értettem a szakmához, kine­veztek a vállalat igazgatójának. Három évig vezettem, de azután leválltottak, mert az édesapámat kuláknak minősítették volt kocsmája miatt. Ám szakmailag elismertek és így műszaki igaz­gató lehettem ebben a gyárban, ahol azelőtt elsőszámú vezető voltam. Lelkileg nagyon meg­viselt. Amikor elérkezett a ma­Segítenék, de hogyan?! gyár történelem egyik legszo­morúbb dátuma, 1956, akkor feleségemmel együtt elhagytuk az országot.- Ausztriába menekültek, ahol a német nyelv tudása mi­att, szintén könnyen elhelyezke­dett egy kötöttárugyárban és mindjárt az igazgató aszisztense lett. Miért távoztak Svájcba?- A feleségem azt mondotta, túl közel vannak az oroszok. Ezért 1958-ban elköltöztünk a szomszédos Svájcba, ahol egy kis textilüzemben helyezked­tem el, mint a vezető aszisz­tense. Nehéz volt „beküzdeni” magunkat az őslakosság közé. Ismert dolog, hogy a svájciak nehezen fogadják el a bevándor­lókat. Néhány év eltelte után - ez 1964 körül volt -, amikor megvásárolhattam ezt a kis gyá­rat, és a női nadrágok divatba jöttek, elég szép kis vagyont si­került gyűjtenünk.-A vállalkozást 1974-ben eladta. Egy ideig export - im­port árukkal foglalkozott, majd miután ebben is nyereséges lett, Kanadába vándorolt a család. Önt ezek szerint csak addig ér­dekli egy feladat, amíg sikerre nem viszi?-így is mondhatjuk. Kana­dában viszont letettem a ván­dorbotot. Eddigi vállalkozásai­mat átadtam fiamnak, aki a mai napig kitűnően vezeti ezeket.- S hogyan került vissza üzle­temberként hazájába?-Kizárólagos terjesztője va­gyok a Septifos környezetkí­mélő termékeknek, amelyek a szennyezett emésztőgödrökhöz kapcsolódó rendszerek tisztítá­sára alkalmasak. Én szeretnék segíteni az anyaországomnak, és sokan szeretnénk, akik mesz- sze éltük le életünket hazánktól. Sajnos a rendszerváltás után nem látom azt a lelkesedést, mint 1945-ben, amikor tényleg romokban hevert az ország.-Milyen tervei vannak Bér­rel?- Amikor én születtem, akkor ez a község éppen, hogy csak lé­tezett. Ma azonban óriási fejlő­désnek indult és az előbb emlí­tett termékeknek itt szeretnék a távoli jövőben egy csomagoló­üzemet létesíteni.- Úgy tudom, azért Szirákról sem feledkezett meg?-Ez természetes. Hiszen a szüleim nyughelye is itt van eb­ben a községben. Sok csodála­tos gyermekkori élményem fű­ződik ide. Nehéz látni, hogy ma csak a múltjából él. Éppen ezért határoztam el, hogy a II. világ­háborúban elesett hősök em­lékművének elkészítését anya­gilag és erkölcsileg is támoga­tom. Bártfai András nem az első nógrádi, aki szeretne segíteni. Viszont a jelszót itt kellene ki­mondani. Szeli Sára Döntött a polgármester Pont került a pásztói lengyel piac sorsára. Az önkor­mányzat település- és vállalkozásfej­lesztési bizottsága megtárgyalta, s el­fogadásra a polgár- mester elé terjesz­tette azt a javaslatot, hogy a piacot a PSE sporttelepére he­lyezzék. Dr.Dobrovoczky István polgármester saját hatáskörében döntve a kérdésről, zöld utat adott az előteijesztésnek. A város rendőrkapitá­nya garantálta, az új helyen is képesek lesznek majd fenn­tartani a törvényes rendet és biztonsá­got. Az árusok hely­pénzéből származó bevétel a sportegye­sület pénztárát gaz­dagítja, enyhítve ezzel a PSE forrás­hiányán. Hűtlenség? Alakulóban volt a cser­háti falvak gázegyezmé­nye. Eredményeként veze­tékes gáz kerülhetett volna a falvakba. A mun­kák összehangolását Palo­tás vállalta, de otthagyva a társulást, megyén kívüli partnert talált... A múlt év végén Budapesten miniszteri szintű egyeztetés volt a nyugat-európai országok képviselőivel, miszerint, a kül­földi államok segítik a magyar önkormányzatok fejlődését. Kormányunk természetesen pénzt kért, de ezt a partnerek el­hárították, mondván: az ellenő­rizhetetlenül elfolyik, viszont ha szakmai tanácsot, módszer­tani segítséget kérünk, azt kor­látlanul kaphatunk. E szakmai segítségnyújtás egyik konkrét megnyilvánulása idén, április 2-án Bujákon tör­tént. Itt a Pásztó és körzete pol­gármesterei számára összehí­vott találkozón a Svájci Köz­ségszövetség vezetőségi tagja, Fritz A. Scheurer tájékoztatta a -vártnál kevesebb létszámban - megjelenteket hazája önkor­mányzatainak működéséről. Előadásának sarokpontjaként hangzott el, hogy Svájcban, az önkormányzatok működése so­rán, mind a helyi, mind a kanto­nális szintet tekintve, a lakosság megkérdezése nélkül semmi sem történik. A találkozó szépséghibája volt, hogy az eseményre meg­hívott megyei közgyűlés testü­leté, illetve hivatala nem képvi­seltette magát. A megjelentek viszont szá­mos kérdést tettek fel Scheurer úrnak, amelyek főként az adó­zást, a népszavazást, a lakosság közéleti aktivitását, s a költség­vetési gazdálkodást érintették. Megtudtuk: a községszövet­ség részére több magyarországi meghívás is érkezett, ők azon­ban a Magyar Faluszövetséget célozták meg, mivel rokon vo­násokat éreztek a két szervezet működésének céljaiban. Arra a kérdésre, miért éppen Scheurer urat bízták meg ezzel a feladattal, a következőt vála­szolta:-Már tizenötödik alkalom­mal vagyok Magyarországon, ráadásul a feleségem idevalósi, így túlzás nélkül elmondhatom: elég jól ismerem az itteni viszo­nyokat.- Könnyedén meg tudja vonni akkor az elmúlt két esz­tendő változásainak a mérle­gét?-Leginkább azon tudom le­mérni, hogy az utóbbi időkben már nem félt a feleségem, ami­kor a magyar határra értünk.- Milyen szakmai tapasztala­tok birtokában utazik vissza Svájcba?-Azt állapítottam meg, míg hazámban csak két önkormány­zati szervezet van, a községszö­vetség és a kantonszövetség, addig itt több kisebb szervezet között oszlik meg az a politikai hatalom. Pedig, ha összefogná­nak komoly politikai erővé ala­kulhatnának át. Hiszen, mint a mondás is sugallja: egységben az erő. (vallus) Rendhagyó buszváró Béren Ezt a buszvárót a béri munkanélküliek építették a községháza megbízásából. Minden alkotórésze - az oldalfalaktól a tetőzetig - fából készült. Formájával szervesen belesimul környezetébe. Helyi adók • Szarvasgede. Április elsejé­től az önkormányzati testület döntése értelmében bevezették a lakossági és a vállalkozási adót. Az ingatlanonként kivetett lakossági 800 forint, a szemé­lyenként megállapított vállal­kozási adó pedig 500 forint évi terhet ró a községben élőkre és az ott vállalkozókra. Népszokások • Alsótold. Húsvéti népszoká­sok címmel nyílik kiállítás a Toldi Miklós Körzeti Általános Iskola galériájában. Az ünnep néprajzi és egyháztörténeti vo­natkozásait, ezek írásos és tár­gyi dokumentumait ismerhetik meg a gyerekek és a látogatók. Francia program • Pásztó. Április 10-e és 17-e között egyhetes nyelvi, idegen- forgalmi, turisztikai és pedagó­giai tanfolyam lesz magyar kö­zépiskolás diákok és francia előadók részvételével. A képzés során a diákok a frank nyelv szépségei mellett az ország ide­genforgalmi nevezetességeivel ismerkednek. A tanfolyam vé­geztével záróvizsgát tesznek, amely feljogosítja őket magyar diákok franciaországi idegen- vezetésére is. Hasonló nyári programot szervezenek majd francia gimnazistáknak Pász- tón. Várják a tanítókat • Kalló. Általános iskolai taná­rok, tanítók részére szervez há­rom szemeszteres etikai és val­láserkölcsi képzést a községi II .Rákóczi Ferenc Népfőiskola. A szombat reggeltől vasárnap estig tartó programra 30 Kálló környéki nevelő jelentkezett, a szervezők viszont 50 pedagó­gust várnak. „Fának, vasnak is van lelke Egészen biz­tos, hogy így van. Hinném akkor is, ha egy művészember mondaná. De még hiteleseb­ben hangzik számomra egy pap szájából. Annak a vé­kony, mond­hatni vézna embernek az ajkáról, aki mi­után leteszi a papi szolgálat nehéz terhét, kevésnyi megmaradt szabad idejé­ben a fafara­gásban, a vas­virágok formá­lásában leli örömét. Vélhe­tően kevés egyházfi ő a sok közül, aki a Jarábik atya és első faragott székelykapuja szentostya es a kehely gyöngéd emelését, örökül kapta a véső, a kalapács és a hegesztőpáka erős szorítá­sával. E szép és nemes párosí­tás jelenti Jarábik János kállói katolikus káplán emberi gaz­dagságát.-Nem látok ebben semmi különöset - mondja szerényen Jarábik káplán úr, miközben bemutatja az asztalosműhe­lyét, de mindenekelőtt azt a székelykaput, amelyet évekkel ezelőtti nagy nekigyürkőzésé­ben alkotott a parókia belső udvarára, mintegy köszönté­séül az oda betérőknek. A sarokban betonból öntött corpus, a műhely fala mellett egy útszélre felállítandó ke­reszt támaszkodik. A plébánia falain gyökerekből kiállított szobrocskák, mind tulajdono­sának fantáziáját, alkotói ké­pességét dicsérik.- Ahogyan az embernek lelke van, a fának, vasnak a természetnek ugyanúgy - em­líti -. Ezzel az ősi igazsággal találkoztam 11 éves gyerekfej­jel, barátom édesapjának du- navarsányi portáján. Bognár­mester volt az öreg, szerette, becsülte a fát, mely kenyeret, munkát adott családjának. Vé­gül ne tűnjék szerénytelenség­nek, ha a Biblia világát idé­zem, amikor arra utalok, hogy Jézus nevelőapja is asztalos volt. Soha nem felejtem el, amíg élek. A jászárokszállási tanya­világban poroszkáltam haza­felé, egy hittanóra után, ami­kor belebotlottam egy halat bekapó madárba. Persze gyö­kérből volt az istenadta, csak az én lelki szemeim előtt jelent meg a madárral táplálkozó hal képe. S, ha betekintesz a szo­bámba, megláthatod a szállási madaramat, fent a falon. így vagyok sok mindennel. Amit elképzelek, azt próbálom megcsinálni. Erdélyi barátaim­tól kapott képeslapokból tárult elém egy csodálatosan szép, emberi világ. Meg aztán a Szent István kávé fadobozának reklámképei jelenthették Er­délyt. '72 óta viszont nincs olyan nyár, hogy ne töltsék ott néhány napot. írtam, jegyzetel­tem, fényképeztem az agyam­ban és a masinával is. így szü­letett meg az erdőtarcsai temp­lom hatalmas székelykapuja. Próbára tette a vésőt és a keze­imet. Egy álló télen át munkát adott, de nagyon szépre sike­redett. Úgy vagyok mint a prédiká­cióval: megszülöm, csodálatos érzés, aztán már az új feladatra gondolok. Szerintem minden­féle alkotásban az ember ha­sonlít a teremtőhöz. Isten te­remtett, s mi alkotunk. Ha va­lóban mindenki így érezne, akkor az emberek éreznék munkájuk örömét. Sajnos ez nincs teljesen így! Mégis a saját örömömöm másokkal is megosztom. Kál­iói fiatalember Babucz Bara. Kedvet kapott tőlem, Oktatga- tom. Közös munkánk a kállói templom kálváriasorozata ... «Bl)» II HU ■■ —————dl Dűlő, amely két oldalról is „megtámadható” Háború Héhalomban? Héhalom község polgármestere szerint miért lenne háború? Nagy Lajos és néhány gazdatársa szerint megérdemelnék, hogy több helyen is szétparcellázott földjeiket a Temetőhosszú dűlő­ben összpontosíthassák, hiszen ők már akkor is túrták a földet, amikor mások messze kikerülték a parasztkodást. Csató Sándor tsz-elnök szerint a gazdák makacs ragaszkodása miatt a Teme­tőhosszúhoz nem történt előrehaladás. A „községi béke érdeké­ben” írja az elnök: nem teszik ki magukat a többi igénylő jogos kritikájának és senkinek nem adnak ki földet ebben a dűlőben. Harmos János, Kiss Ferenc Füzér János, Szita Mihályné nevében is beszél Nagy Lajos. Ő az, aki a legbátrabban, s a legel- keseredettebben küzd vélt, vagy valós igazáért:- Tizenhétszer voltam a té- esz-irodán ebben az ügyben. Végül az elnökhelyettes meg­ígérte, hogy kapunk földet a Temetőhosszúban, más néven a Falujáró dűlőben. Jó lett volna. Ez a föld két oldalról is megtá­madható: szántáskor és vetés­kor. Jelenleg több helyre is ki kell menni az igával. A Brach-féle uradalom savós föl­djével kínlóduk évek óta. Távol a falutól, oda-vissza menet át kell haladni a termelőszövetke­zet földjén. 1980-ban adtak föl­det. Volt, aki a faluban kapott, mi a dengelegi határban. Akkor nem volt ellenvetés, most vi­szont a falu békéjét félti tőlünk az elnök - mondja keseregve Nagy Lajos. Csató Sándorral nem sikerült beszélnem, helyette az elnök, hosszú és korrekt levélben írta meg a földkérőkkel kapcsolatos álláspontjukat, amelynek lé­nyege: a tagi érdekérvényesítés, a tsz gazdasági érdekei miatt a kikérők óhaját nem tudják telje­síteni ... Ha Nagy Lajos úr biz­tos igazában, akkor hivatalos úton orvosolhatja sérelmeit. A polgármester azóta tárgyalt a gazdákkal és a téesszel is be­szélt. Véleménye szerint ez nem kárpótlási ügy, földcseréről van szó. A szövetkezet nem haj­landó a temető melletti földterü­letet megbontani. Viszont fel­ajánlott Nagy Lajoséknak egy ennél magasabb aranyko­rona-értékű parcellát a 9-es táb­lában. A gazdákon múlik, hogy elfogadják-e? - szgys -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents