Nógrád Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-30-05-01 / 102. szám

1992. április 30-május 1csütörtök-péntek BALASSAGYARMAT ÉS KÖRNYÉKÉ HÍRLAP 5 A hősök emlékére Drégelvpalánkon a Drégelyvár parkban áll az I. és Il.világhábo- rúban hősi halált halt helybeliek neveit megörökítő emlékmű Az Országgyűlés jegyzője lett Akinek szolgálat a munka „Ha jó vagy másokhoz, mgadhoz vagy a legjobb" - vallotta Benjamin Franklin. Arisztotelész ezt felvilágosult önzésnek ne­vezte. De a legtöbb gondolkodó szerint is, minél inkább belefe­ledkezünk egy szolgálni való ügybe, annál emberibbek vagyunk. A mai magyar valóságra igazán ráférne ha a „valamit mindig valamiért” elv által vezérelt helyett gyakrabban kerülnének elő­térbe a feladatukat az előbbi értelembe vett szolgálattal végzők. Mert sokan vannak ilyenek is. Juhász Péter, a Keresztény- demokrata Néppárt balassa­gyarmati országgyűlési képvi­selője szerény, de nagytudású ember hírében áll. Munkájának elsimeréseként nemrég megvá­lasztották a parlament jegyzői közé. A mindössze nyolc ilyen poszt egyik helye ugyanis Ba­logh Gábor keresztény demok­ratából független képviselővé válásával megüresedett. A tiszt­ségre alkalmas szenátort a KDNP frakció jelölhette ki, ho­natyáink ezt követően titkosan voksoltak Juhász Péter mellett.- Mi a dolga az országgyűlés jegyzőinek?- Részt vesznek az ülések irányításában, vezetik a hozzá­szólások listáját, segítenek a név szerinti szavazásoknál, ők készítik a zárt tanácskozások jegyzőkönyveit, de feladatuk az Farkas András rajzai R eprezentatív kivitelű, könyvészetileg is nagy értéket képviselő kép­zőművészeti album lá­tott napvilágot Balassagyarma­ton, Farkas András rajzai - Ma­dách Imre Az ember tragédiája című művéhez címmel. A beve­zetőt dr. Kerényi Ferenc iroda­lomtörténész és dr. Szabó Péter művészettörténész írta, szer­kesztette Kovalcsik András. Az albumot a Horváth Endre Kiad- ványi Alap, a Nógrádi Mecénás Alapítvány, az OTP Bank Rt. Nógrád Megyei Igazgatósága, a Mohácsy Alapítvány és Balas­sagyarmat Önkormányzata anyagi támogatásával a Balas­sagyarmati Honismereti Kör és a Madách Imre Városi Könyv­tár jelentette meg. A kiadvány elkészítésében Oroszlánná Mé­száros Agnes működött közre. Az album szerkezete világos, áttekinthető, ebben is illik a művészhez, akiről szól. Három nagy része szerves egységben van egymással, így nemcsak a művész emléke előtt tisztel­gésre, hanem munkásságának áttekintésére, életműve lénye­gének érzékeltetésére is alkal­mas, jóllehet egyetlen témacso­portot, Tragédia-illusztrációkat tartalmaz. Ebben viszont a tel­jességet nyújtja, ami annál is inkább hangsúlyozandó, mert hiszen Farkas András, a festő, a grafikus, az illusztrátor gondol­kodásában egész életén keresz­tül éppen a nagy drámaköltő e műve játszotta az egyik megha­tározó szerepet. Az album első része a két bevezető tanul­mányból áll. A második rész tartalmazza az illusztrációkat, a harmadik a bibliográfiát, az el­ismeréseket, a díjakat, a kiállí­tások, kritikák, ismertetések, nyilatkozatok jegyzékét, amely ugyan nem teljes, de a nagy szakmai érzékkel történt kitűnő válogatás következtében semmi lényeges nem maradt ki belőle, a nagyközönség számára mégis szinte teljesnek tekinthető. R öviden a két bevezető tanulmányról. Dr. Szabó Péter írása „A tanítvány vallomása” címet Vrséli. * Mindazonáltal nemcsak a művész, illetve az életmű iránt érzett mély rokon- szenv fogalmazódik meg benne, hanem mintegy összefoglalását adja Farkas András munkássága lényegének, s jellemző megál­lapításokat tartalmaz a Tragé­dia-illusztrációkkal kapcsolat­ban. Farkas András (1920. no­vember 30. - 1991. március 22.) a Kassa melletti Abaújszi- náról indult, parasztcsalád hete­dik gyermekeként látta meg a napvilágot. A pesti Képzőmű­vészeti Főiskolán 1944-ben végzett. A kor legrangosabb képzőművészeti folyóirata, a Szépművészet ekkor a friss dip­lomások között őt tartotta a leg­tehetségesebbnek. A szerző föl­sorolja főiskolás képei címeit is: Nyár, Tehenek, Mosónő, Mag­vető, Templom. Szinte jelképe­sek ezek a címek, hiszen a mű­vész további munkásságában is töretlenül ez a tartalom van je­len, mélyül tovább, a föld népe, a munkálkodó ember iránt ér­zett tisztelete és szeretete, je­gyében. Nekik, a hétköznapok hőseinek szól Farkas András művészete. Háború, hadifogság után>. 1947-től él Balassagyar­maton. Festői munkássága rriel- lett mindig is készített illusztrá­ciókat, ezeken belül Madách drámakölteménye folyamatosan foglalkoztatta. Dr. Kerényi Ferenc Egy kép­zőművész „olvasónaplójából” című tanulmánya Az ember tra­gédiája illusztrálása nagy ha­gyományára hívja föl a figyel­met, emlékeztetve a klasszikus értékű illusztrátorokra, Than Mórra, Zichy Mihályra, a kor­társakra, Kondor Bélára, Kass Jánosra és a többiekre is. Far­kas András illusztráció soroza­tai ehhez a hagyományhoz kap­csolódnak, sorozatai azonban merőben ezektől eltérő interpre­tációkként értékelendőek. A z album gerincét ma­guk az illusztrációk alkotják. Ez a rész a mottóként választott őates-idézettel kezdődik:,,... olvasd újra művét, s úgy fog hatni reád, mint valami véres aktualitás; Korod és életed le­gégetőbb problémáival találko­zol; szédülten és remegő ujjak­kal teszed le a könyvet.” Való­ban, a művész számára ez a drámaköltemény életének több meghatározó alkotói szakaszá­ban is időszerűenk látszott, ezért is készített több sorozatot a műhöz kapcsolódva. Ezek nemcsak stilárisan különböznek egymástól, hanem a mindenkori hangsúlyok megfogalmazásá­ban is, az adott korszak lénye­üléseket követő nap az elkészült dokumentumok hitelesítése is. Sokkal többet részt vállalnak tehát az országgyűlés munkájá­ban. Ez a feladat valójában szolgálat, amely célja segíteni a parlamentet, hogy hatékonyab­ban végezhesse munkáját, (fá) ges kérdéseinek megfelelően. Farkas András összesen hét sorozatot készített Madách Imre Az ember tragédiája című mű­véhez, 1949-ben (technikája tus), 1951-ben, ez csonka soro­zat (tus), 1966-ban (toll), 1972- ben (tus),1973-ban, ez az 1949-es újrarajzolása (toll), 1976-ban (szén) és 1980-ban (tus). Az illusztrációk jelenleg a család tulajdonában vannak, ki­véve az 1951-es sorozatot, amelyet a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum a csesztvei Madách Emlékmúzeumban mu­tat be a közönségnek. Az album teljes képet nyújt e sorozatok­ról, a madáchi mű lényegéről, nem utolsó sorban Farkas And­rás filozófiai mélységű gondol­kodásának alakulásáról. A könyv összeállítói ha­talmas munkát végez­tek. Áttekintették a művész életéről és munkásságáról szóló irodalmat is. Az album végén olyan válo­gatott irodalomjegyzéket adtak közre, amely egyrészt jelen formájában is hiányt pótol, másrészt a további kutatás jó alapja lehet, addig is, amíg Far­kas András életművének művé­szettörténeti értékelése megtör­ténik. mér Telkek lakásépítéshez • Érsekvadkert. Megállapo­dott az önkormányzat a helyi Magyar-Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezettel, hogy 1,3 millió forintért nyolc hektár földet kap telkek kialakítására. Az egyezség révén harminc új lakás építésére nyílik lehetőség a Vörös Hadsereg úton. Közös beruházás • Magyarnándor, Cserhátha- láp, Debercsény, Herencsény és Cserhátsurány önkormány­zatinak együttes beruházásában készült el - Cserháthaláp és Cserhátsurány között - az öt te­lepülés közös szeméttelepe. A hulladéklerakódéval előrelátha­tóan 20Ó5-ig megoldódnak a falvak szemétgondjai. Könyvtár és faluház • Debercsény. Hamarosan megkezdődik annak a magyar- nándori állami gazdaságtól 1,3 millió forintért vásárolt épület­nek a felújítása és átalakítása, melyben könyvtárt és faluházat rendeznek be, s a polgármesteri hivatal is itt kap helyet. Az át­adást augusztus 20-ra tervezik. Költözik a posta • Balassagyarmat. Korszerű­sítik a helyi postát, ezért a fel­újítás idejére - ez év május 1-től 1993. december 31-éig - a volt patyolat helyére költözik a hiva­tal. Az önkormányzat - a posta- igazgatóság kérésére és a város érdekeit szem előtt tartva - nem kér bérleti díjat, de az üzemelte­tés és az átalakítás költségeit a posta fedezi. Katyi néni száz nyara Érsekvadkert legidősebb lakója özvegy Kopisz Já­nosáé, leánykori nevén Halaj Katalin. A törékeny termetű, madárcsontú anyóka száz nyarat élt meg ezidáig, mert­hogy 1892. április 30-án látta meg a napvilágot.-Édesanyám Nagy Kata­lin, Édesapám Halaj János egyaránt földműves család­ból származott — emlékezett a jóbeszédű Katyi néni, akit szülőfalujában, Vadkerten kicsik és nagyok csak így szólítanak. - Öten voltunk testvérek, jómagam második a sorban. Alig nőttem ki a földből, már kapáltam, ké­sőbb meg jártam apámmal Pestre, a vásárba. Rövidke szünetet tartott, majd összeszedve a gondola­tait, így folytatta:-Itókás ember volt az apám, vásárba menet rendre meglátogatta az útbaeső kocsmákat. Megtörtént, hogy miközben ő odabent iddo- gálta a borát, odakint ellop­ták a szekérről a malacokat. Nagy károm származott be­lőle - nevetett jóízűen-, mert nem futotta szoknyára va­lóra. Mennem kellett tehát véle, nehogy ismételten lába kéljen a malackáknak. A nénike remek egészség­nek örvend, mindössze na­gyot hall. A múltkorában új szemüveget csináltattak neki, s ekkor derült ki, még kar­tonja sincs az orvosnál. Ért­hető büszkeséggel említette: nincs őneki kutya baja sem, a templomba is egyedül jár.- Megeszek én mindent, igaz-e? - mosolygott az őt gondozó 77. éves Katalin lá­nyára. - Kedvelem a fekete kávét, a pohár söröcskét is megiszom ebéd után. Szere­tem olvasni a Bibliát, mor- zsolgatni a rózsafüzért. Ha elfárdtam, elbóbiskolok a székben, este 8-9 tájban le­fekszem. Reggel 5-kor pedig már talpon vagyok. A mamika memóriája ko­rához képest úgyszólván csodálatos. Azt ugyan nem tudta napra pontosan meg­mondani, mikor kötöttek há­zasságot a tőle tizenegy esz­tendővel idősebb férjével, a személyi igazolványából vi­szont kiolvastuk: Érsekvad- kerten, 1911. november 11-én álltak oltár elé. Csak­nem hatvanhat évig tartottak ki egymás mellett jóban és rosszban, s 96 éves korában hunyt el élete párja. Öt gyermeket neveltek fel, négy lányt és egy fiút.- Jóságos ember volt az én apim — sóhajtott nagyot Ka­tyi mama. - Angyali nyuga­lommal áldotta meg a te­remtő, órákat képes volt el­üldögélni és pipázgatni. Én voltam a gazda, én mondtam meg, mit, hogyan. Aztán együtt, a legkisebb összezör­renés nélkül mindent szépen elrendeztünk. A szüleikhez hasonlóan ők is földdel foglalkoztak. Ne­héz sors volt ez, ám a ma­móka mégis melegséggel a szívében gondolt vissza a dolgos évtizedekre. Meg­élénkült fáradt tekintete, amikor felidézte a hegynek felfutó tizennégy sor szőle­jüket, az alatta elterülő gyü­mölcsös cseresznye-, körte-, alma-, szilva fáit, a gazdagon termő aranyló búzamezőt. A nemrégiben elkészített családfa szerint, özvegy Ko­pisz Jánosnénak és néhai fér­jének hatvanhat élő leszár­mazottja van. A gyerekek száma kettő (három meg­halt), az unokáké tizenhá­rom, a dédunokáké harminc, az ükunokáké huszonegy. Mitagadás, ritkaságszámba menően terebélyes família! A település valaha élt leg­idősebb embere állítólag 103 évet számlált. Özvegy Ko­pisz Jánosné talán még őt is túlszárnyalhatja. Sikerül-e, nem-e, nem tudni. A „fősze­replő” szűkszavúan csak ennyit mondott:- Addig élek, amíg a jó Is­ten akarja. * * Érsekvadkert Katyi nénijét ma, csütörtökön ünnepség keretében köszöntik a 100. születésnapja alkalmából. Kolaj László Herencsényben megkezdődött a kaptárok sorozatgyártása Kenyérkereseti lehetőség: méhészkedés munkanélkülieknek! Akik a kaptárokat gyártják (balról jobbra): Paulik Tibor, Maj- dán István és Szalai Róbert Fotó: Rigó Jó hír a méhészeknek, illetve méhészkedni kívánóknak: a he- rencsényi Kaptár Kft. meg­kezdte az alacsonykeretes ra­kodó kaptárok sorozatgyártását. — Az első száz darabot meg­rendelésre készíttettük - mondta Majdán István üzemve­zető. - Ezentúl folyamatosan eleget teszünk a vevői igények­nek. Évente kétezer kaptárt tu­dunk készíteni. A darabszám a későbbiekben gyarapodhat is, hiszen növelni kívánják a létszámot. Jelenleg öten dolgoznak az üzemben, ahol a későbbiekben tizennyol­cán keresik majd a kenyerüket. A szakemberek jól tudják: az alacsonykeretes rakodó kaptár a jövő prototípusa. Előnyei közül megemlíthetjük: a kezelése egyszerű, jól elkülöníthetők a mézfajták, jobban gépesíthető a méztermelés, a kisebb keretből több fér a pergetőbe, s így gyor­sabbá válik a méznyerés.- Hamarosan tizenöt- és hu­szonnégy keretes fekvő kaptá­rokat is gyártunk - tájékoztatott az üzemvezető. - Ezen túlme­nően megrendelésre faipari tö­megcikkeket is előállítunk. A mézüzem területén talál­ható megyénk egyetlen mé­hészboltja, melyben minden kapható, amire a mesterség mű­velőinek szükségük van. Anél­kül, hogy reklámot akarnánk csinálni az üzletnek, megemlít­jük: az országban itt lehet a le­golcsóbban műlépet vásárolni. A kaptár sorozatgyártásának beindítása lehetővé tesz egy nagyszerű kezdeményezést.- Elöregedett a méhésztársa­dalom, ráférne már a fiatalítás - magyarázta Magyar Sándor, a Kaptár Kft. ügyvezetője. - En­nek érdekében segíteni kívánjuk azokat, akik méhészkedéssel akarnak foglalkozni. Hitelbe ad­juk a kaptárakat, s az újdonsült méhészek mézzel fizetnek érte. Első lépcsőben százötven-két­száz vállalkozó támogatására gondolunk. Ezáltal munkanél­küliek is új egzisztenciát te­remthetnek. Ahhoz azonban, hogy egy fi­atalember sikeres méhésszé vál­jon, elméleti ismeretekre is szüksége van. Az ügyvezető megemlítette: összefogással megkezdődne megyénkben a méhészképzés. Ebben segít­hetne többek között a TIT, a Munkaügyi Központ, nem utol­sósorban pedig az OTP. amely újrakezdési támogatással já­rulna hozzá a jó ötlet megvaló­sításához. (kolaj)

Next

/
Thumbnails
Contents