Nógrád Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-25-26 / 98. szám
1992. április 25-26., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP 7 Kolozsvári levél Mi lenne, ha Mátyás életre kelne? Görög katolikus mise a szabad ég alatt Fadrusz János Mátyás szobra A mikor e sorok írásához kezdek, Kolozsvár főterén (ahol lakom) megkezdődött a görög katolikusok miséje. Vasárnap van, s két-há- romszázan állnak a Mátyás király monumentális lovasszobrát körülvevő macskaköves burkolaton. Az egyházi énekek szüneteiben a főpapok, vagy a papok valamelyike hirdeti az igét, hol az ó-, hol pedig az újszövetség tételeire hivatkozva. A szobor oldalánál, ugyancsak a szabad ég alatt három-négy pap is gyóntat: tisztes távolságban állnak sorban az emberek, akik bűneikért bocsánatot várnak vagy remélnek. Több mint másfél éve már annak, hogy a legfőbb egyházi személyiségnek a római pápát elismerő román nemzetiségű hívek a nagy király szobra előtti teret foglalják el vasámaponkét és más egyházi ünnepeken, s ott imádkoznak esőben, hóban, kánikulában vagy csontfagyasztó hidegben. Sajnáljuk őket, mi magyarok is, hiszen a kommunizmus korában ezt a felekeze- tet nyomták el a legdurvábban Romániában. Számos papjuk mellett állítólag hét püspök szenvedett és fejezte be életét a börtönök poklában. Persze a fegyházak nehéz kapui nagyon sokszor zárultak be a római katolikus, a protestáns és a neo-protestáns hívek vezetői, pásztorai után is. Évekig a fogházak kenyerét ette Márton Áron gyulafehérvári püspök is, aki 1944-ben itt, ebben a főtéri ősi, római katolikus templomban bátran emelte fel szavát a zsidóüldözések ellen és általában az elnyomottak, az üldözöttek érdekében. S ugyanúgy szembeszállt a kommunistákkal is. Nyelvtanulás - pártolási jegy A „Beszélni tudok Európában” elnevezésű alapítvány támogatására pártolói jegyeket ad ki a győri Multiker Kiadó. Az alapítvány az idegen nyelvek elsajátításának ösztönzésére létesült, s támogatni kívánja az idegennyelv-ismeretek átadásában, illetve befogadásában kiemelkedő teljesítményt nyújtó tanárokat, iskolákat, diákokat. Az ügyet felkarolta a hasonló céllal megalakult kiadó, amely módszertani segítséget és korszerű eszközöket biztosít általános iskolásoknak és kezdő nyelvtanulóknak. A pártolói jegyek árusítását a különben a vi- zitúrák, kirándulások szervezésével foglalkozó győri Sellő Egyesület vállalta. Az együttműködő partnerek az ország valamennyi általános iskoláját tájékoztatták az alapítvány céljairól és a harminc forintos pártoló jegyekből összegyűlő összeg felhasználásáról. Számítanak arra, hogy jegyvásárlással diákok és tanárok egyaránt támogatják kezdeményezésüket. Ezzel összefüggésben a Sellő Egyesület felajánlotta, hogy a legtöbb jegyet megvásároló iskolák között négynapos dunai hajóutakat sorsol ki nyereményként. Emellett egy-egy 10 ezer forintos bonnal jutalmazza azokat az iskolákat, amelyek száznál több pártolói jegyet rendelnek. A bonok tíz százalék kedvezményre jogosítják az iskolákat több Győr-Moson-Sopron megyei vendéglátóhelyen, illetve húsz százalék kedvezményt vehetnek igénybe tulajdonosaik a Sellő Egyesület által szervezett különböző hajóúta- kon. A Farkas utcai ősi református templomban éppen az elmúlt napokban tartottak ökomenikus istentiszteletet a kommunista hatalom alatt vétlenül meghurcolt, megkínzott és hosszú évekre börtönökbe zárt magyar lelkipásztorok részvételével. Szomorú, de felemelő istentisztelet Dr. Csiha Kálmán erdélyi református püspök sok tucatnyi nevet olvasott fel, de ,jelennel” csak alig húszan-harmincan válaszoltak. Sokan a börtönökben vagy kényszermunka telepein pusztultak el, mások alig szabadulásuk után csukták le örökre szemüket, néhányan pedig a sok szenvedéstől hajtva „világgá” mentek, s úgy néz ki, nehezen térnek valaha is vissza arra a földre, ahol emberi, lelkipásztori minőségükben, méltóságukban olyannyira megalázták őket. Szomorú, de felemelő istentisztelet volt. Kár, hogy nyelvi nehézségek miatt a börtönviselt és még élő görög katolikus papok nem vettek (nem vehettek?) részt rajta. Pedig ők valóban, alaposan megszenvedtek hitükért, amelyet a börtönök kapui előtt sem voltak hajlandók megtagadni. D e miért miséznek a román görög katolikusok Isten szabad ege alatt? Azért, mert a kommunista rendszerben nemcsak a püspökeiktől, papjaiktól, imakönyveiktől, hitüktől fosztották meg őket, hanem templomaiktól is. Ha nincs egyház, akkor nem lehetnek hívek sem, tehát templomra sincs szükség - valahogy így érveltek az ország akkori vörös A Magyar Irodalomtörténeti Társaság április közepén három napos tudományos konferenciát rendezett Arany János születésének 175. évfordulója alkalmából. Békéscsabán a tanítóképző főiskola főigazgatója, dr. Köteles Lajos üdvözölte a résztvevőket, majd felolvasta Göncz Árpád köztársasági elnök levelét. Antall József miniszterelnök ugyanúgy levéllel tisztelte meg a tanácsokozást. A köszöntök után Határ Győző, Londonban élő Kos- suth-díjas író emlékezett meg Arany Jánosról Halandó létünk cukrozott epéje címmel. Ezután Nagy Miklós, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanára olvasta fel Mindennapi kenyerünk: Arany János című tanulmányát. Délután Gesztre - ahol rövid ideig tanítóskodott Arany - látogattunk el, majd Bihar- ugrára. Szabó Pál író házához. A második napi előadássorozatból kiemelendő Imre László egyetemi docensnek, (aki a KLTE Bölcsészettudományi Karának dékánja) az idei Toldy-érem birtokosának dolgozata, melyben A honvéd özvegye című verset Arany költészetének pályafordulataként elemezte. Komlovszki Tibor irodalomtörténész előadásából kiderült, hogy Arany nem csuurai. így került az országban és Kolozsváron is minden görög katolikus templom az ortodox (görögkeleti) egyház birtokába. Az ortodoxok pedig nagyrészt nyíltan behódoltak a hatalomnak. Tényleg forradalom volt? 1989 decemberében állítólag forradalom volt Romániában. Kivégezték a Ceausescu házaspárt. Mindenki őszinte és mélyreható változásokat remélt. De a diktátor-házaspár szelleme újraéledt! Az olyannyira várt változás nem következett be. A mai urak egyszerűen megtagadták az egyházi vagyonok, az elvett templomok visszaadását. Ez - úgy tűnik - fondorlatos és jól kitervelt politikai fogás is, mivel sokan úgy vélik, hogy a görög katolikus templomok visszaadása elindíthatna egy igen nehezen megállítható folyamatot, s ez - szerintük - elsősorban a magyar egyházaknak kedvezne, hiszen csupán Kolozsváron több tucatnyi volt egyházi ingatlant kellene visz- szajuttatni azoknak a magyar felekezeteknek, amelyektől kegyetlenül kisajátították. A sok ingatlan között igazán reprezentatív iskolaépületek vannak, de találhatók közöttük szeretethá- zak, aggmenházak, kórházak és eredetileg más rendeltetésű épületek. Ha ezeket visszakapnák a szóbanforgó egyházak, akkor minden további nélkül megoldódhatna a magyar nyelvű oktatás Kolozsváron. De hát éppen ezt nem akarják a hatalmasságok! A szélsőséges román politikusok, az úgynevezett nacionalista vátrások arról „papolnak” pán Ilosvai Péter históriáját használhatta fel a Toldi trilógiája megírásához, hanem forrása lehetett Vörösmarty Mihály Toronyi Tamás vitézi életéről írt munkája. A továbbiakban Dávidházi Péter tartott szabad előadást Arany kritikai modernségéről, majd Bécsy Tamást és Szőnyiné Szerző Katalint az Arany-lapok kritikáiról hallgathattuk meg. Németh G. Béla, Kovács Sándor Iván (egyetemi tanár, a Társaság elnöke), Réz Pál- Radnóti Sándor (a Holmi c. folyóirat szerkesztői), Praz- novszky Mihály és - a romániai magyarság képviseletében - Danielisz Endre és Zuh Imre tartottak beszámolót Arany-kutatásaik eredményéről. A konferencia harmadnap áttette székhelyét Nagyszalontára, Arany János szülővárosába. Itt először a temetőbe vezetett az utunk, ahol fejet hajtottunk Szél Kálmánná Arany Juli- ána (1841-1865), Arany leányának sírja előtt. A temetőt elhagyva megkoszorúztuk Arany János ülő szobrát, melyet március 2-án avattak fel nemzetközi nagy rendezvény keretében. A szobor Kiss István alkotása, mely Nagykőrös, a testvérváros segítségével juthatott végre méltó helyére. Ezek után meghallgattuk Hubay Miklós lírai hangú emlékezését, majd Tódor Albert soha nem tapasztalt hévvel és gyűlölettel, hogy a forradalom után a román gyerekeket és tanerőket „elüldözték” egyes (hagyományosan magyar, de később vegyessé alakított) iskolákból, holott az igazság az, hogy teljesen magyarnak csupán egyetlen középiskolát tekinthetünk Kolozsvárott, mégpedig az egyházi előképzést szolgáló református líceumot, ahol jelenleg alig többen, mint százan tanulnak a többezer magyar anyanyelvű iskolás közül. N o, de Kolozsvár egyébként igen szép, történelmi levegőjű főteréről indultunk el, onnan, ahol az egész teret uraló monumentális Szent Mihály templom, Fadrusz János Mátyás szobra, a gyönyörű (jelenleg népművészeti múzeumnak berendezett) Bánffy-palota, a római katolikus plébánia, a Wesselényi-ház (amelyben e sorokat gépelem) és sok más dolog is a tér magyar múltjáról és fejlett civilizációjáról beszél. A jelenlegi (úgymond demokratikus hatalmasságok) azonban szeretnék minden jelét eltűntetni a tér magyar jellegének. Csakhogy ahhoz földig kellene rombolni az egész történelmi-építészeti együttest! Az emberek lelkét igyekeznek rombolni Ezt, ugyebár, mégsem tehetik, hát más, kisebb „fegyvertényekhez” folyamodnak. Olyanokhoz, amelyek alig vehetők észre, és nem az épületeket, a műemlékeket, de az emberek lelkét rombolják, s egyesek butaságát, korlátozottságát, s az európai szellemtől igen távol Arany János mérnök, az új polgármester köszöntötte az egybegyűlteket. Gondolataiból idézek: .Arany szellemisége bennünket testvérré köt. Nagyszalonta a forradalom előtt és után is szigetnek bizonyult: nem volt etnikai probléma. A Szalonta-Sarkad határátlépő megnyitásával szeretnénk, hogy a belépőnek az első benyomása jó legyen. A kultúra alappillére legyen Sza- lonta ... Nagy elégtétel ez a találkozás.” A városban azután a helytörténet kiváló tudója Danielisz Endre vezetett bennünket. Tőle tudtuk meg, hogy a városka ma 21 ezer lelket számlál (Arany idejében 10 ezerre rúgott a lakossága), ennek 61,7 %-a magyar, nagyobb hányada református. A helység legrégibb építménye a híres csonkatoálló gondolkodásmódját bizonyítják. Egyetlen példát említek csupán: a római katolikus plébánia földszinti részén Kolozsvár egyik legelőkelőbb és legmuta- tósabb üzlete nyílt meg, amely üdítőleg hat a butikok erdejében. Igen ám, de az üzlet bejáratához - egyébként stílusos - kovácsoltvas firma került. De mihaszna, ha kétnyelvű! Leparancsolták hát helyéről a város új vátrás vezetői. Nevetséges, apró ügy, ugye? rony, ezt követi a református templom. Ennek jelenlegi lelkésze Mikló Ferenc, Tőkés László egykori osztály- és szobatársa. Az Isten házában irodalmi és zenés előadásokat is szerveznek. A háromezer férőhelyes templomban az Arany-évfordulókor mintegy hatezren szorongtak kint és bent. „Ez itt a magyarság legnagyobb találkozóhelye” - mondta Danielisz Endre s mutatta: De erősek a falak, védenek! S mi mindent értettünk. Atellenben van az iskolaépület utódja, ahol Arany tanult, majd jegyzősködött. Elzarándokoltunk Arany János szülőházához, pontosabban a portához, hiszen a ház azóta talán már a negyedik. De a kút még ugyanaz, s a „bólogató eperfa” szintén. Az Arany János Művelődési Egyesület (elnöke Fekete Pál Péter fizikatanár) arra törekszik, hogy a házból is múzeum lehessen. Két percre az Arany-portától Sinka István szülőházához érkeztünk. Kétnyelvű emléktábla a homlokzaton, egynyelvű (Túrkeve ajándéka) a kerítésen belül. Nem baj - nyugtatott bölcsen Danielisz Endre - ez népnevelés. Hadd tudja a román ember is, hogy ki élt itt. Újabb két perc múlva a Zi- lahy-háznál kötöttünk ki. Az épület két szárnyra szakadt két gazdája révén: az egyik még őrzi az eredeti falakat, a másik új, ormótlan elemekkel cserélte De lélekromboló. S ez is hozzátartozik Kolozsvár nagy, ősi magyar épületekkel övezett főteréhez, ahol néhány perccel ezelőtt ért véget a görög katolikusok miséje, s a Szent Mihály templomban már a harmadik misét celebrálja az éppen soros plébános. I stenem, mi is lenne, ha Mátyás és bronzba öntött papája életre kelne?! Megoldana-e valamit is a legendás király hagyományos igazságérzete? Okos György azt fel. Nem fájt a szíve érte ... Megálltunk Tóth Árpád édesapjának alkotása Románia egyedüli Kossúth-szobra előtt is. 1901-es felállítása óta kétszer húzták le, kétszer tették vissza. A legutóbbi forradalom alatt a szobor felemelt kezére helyezték a lukas román zászlót. Hónapokig szimbólum volt. Ebédelni Tenkére ruccantunk át. Megkóstoltuk a híres fürdő gyógyforrásának vizét. Menetközben értesültünk róla, hogy nem messze van Árpád nevű falu, ahol Arany az 1849-es bukás után a papiakban húzta meg magát. Meglepetten gyűjtögettük; hány neves embert is adott Nagyszalonta! A már említetteken kívül Földi Jánost, akiről Csokonaival kapcsolatban tanultunk, vagy az újabb időkből dr.Kiss Ferencet, Kossúth-díjas orvos professzort, kinek anatómiai atlaszát a világ minden táján használják. Délután magyar iskolások adtak műsort Arany verseiből és dalaiból, majd a Toldit dramat- zálták, szép tiszta ejtéssel. Végezetül a nevezetes csonkatornyot, ami ma Arany János Múzeum böngésztük át. S ahogyan a nap indult lefelé a maga járásán, úgy indultunk mi is vissza Békéscsabára, s intettünk búcsút meleg szívű vendéglátóinknak. Jöttünkkor mindenki Isten hozott!-tal fogadott. Most mi Isten veletek!-et mondtunk. Boros Ágnes Irodalomtörténeti konferencia Arany János nyomában Nagyszalontán „Ez itt a magyarság találkozóhelye” * %
