Nógrád Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-25-26 / 98. szám
4 HÍRLAP 1992. április 25-26., szombat-vasárnap Sikerek és gondok közepette „Nem táncolok a napi pártpolitika ütemére” Beszélgetés Korill Ferenccel, a megyei közgyűlés elnökével-Köszönöm, jól vagyok és nyugodtan alszom - felelte Ko- ■ rill Ferenc, s nyomban hozzátette: Ez nem „kincstári” válasz ' a részemről, mert tényleg jól érzem magam. Közel másfél év elteltével sem bántam meg, hogy belevágtam ebbe a „nagy kalandba” s egyelőre semmi nem kényszerít arra, hogy abbahagyjam, feladjam. Persze nem a „muszáj Herkulesek” csakazértise hajt.Ellenkezőleg - talán e kijelentésemmel sokakat meglepek -, távlati lehetőségeket látok az önkormányzati megyében, s egyre in-, kább megfordul a fejemben a; folytatás is ... Természetesen, nem a cím meg a rang érdekel,’’ hiszen soha nem székekben gondolkodtam, hanem megoldandó dolgokban. A megyegyűlés működő önkormányzat-Én készséggel elfogadom, amit mond, de azért az olvasók kedvéért szeretném, ha néhány meggyőző érvet is mondana kedvező lelkiállapota indoklására.- Jóleső érzéssel tölt el, hogy a megyegyűlés nem politikai- ingyencirkusz, hanem működő ' önkormányzat, ahol a józan ész és a tenniakarás a mértékadó, nem pedig az indulatok vezérelte pótcselekvések. Sikerült az új alapelveken működő, kis lét-" számú hivatal kiépítése is, mégpedig nagyobb megrázkódtatások nélkül. Ez a szervezet egyrészt képes biztosítani a szakmai folyamatosságot, másrészt alkalmas az új típusú feladatok megoldására is. Ez persze nem jelenti azt, hogy „készen vagyunk”, hogy a gépezet hibátlanul forog, s az alkotó pihenhet a babérjain. Ugyancsak a mérleg pozitív előjelű serpenyőjébe kívánkozik néhány komolyabb kezdeményezésünk. Ezek sorából kiemelném a Nógrád sportjáért és a Mecénás alapítványok megszületését. Arra törekedtünk, hogy a közgyűlés vállaljon itt szerepet, felelősséget, - noha ez nem kötelező számára -, de egyúttal bízza a pénz elosztását a vezetők, a hivatal helyett a szakmák képviselőire, a felhasználókra, és érvényesítse a közpénzek elosztásának leghatékonyabb ellenőrzési módját, a nyilvánosság működését. Úgy tűnik ez sikerült, s ezekkel a forrásokkal jelentős mértékben hozzájárulunk ahhoz, hogy a kultúrát, a sportot - Nagy Lászlóval szólva — segítsük átvinni a „túlsó partra”. E sorban tudom említeni annak a koncepciónak az elfogadtatását is, mely szerint nem létezhet a megye átfogó, korszerű fejlesztési terv, azaz jövőkép nélkül. Bár a gyakorlatban ezt a tervezettnél lassabban sikerül megvalósítani. Ugyanakkor jó esélyünk van arra, hogy ehhez osztrák kormánysegélyt kapjunk. Ebből a szempontból is nagyon fontosak a megyei önkormányzat újtípusú nemzetközi kapcsolatai, amelyeknek önma- gukon túlmutató jelentésük van. Ezek eredményeként lett Nógrád tagja az Európai Régiók Gyűlésének és jegyzik nevét Bécsben, Párizsban, Münchenben, Luzemben. A munkamegosztás az egyetlen helyes út- Emlékszem, hogy a választások idején, s még egy darabig azok után is, nem kevés ellenérzés volt tapasztalható a megyékkel, mint regionális alakulatokkal szemben. Ma mi a helyzet e téren?- Valóban sokáig a megyeel- lenesség volt az egyetlen közös nevező valamennyi politikai tényező számára. A megye volt a bűnbak, amelyre mindent rá lehetett fogni. Egyfelől ez volt a kommunizmus utolsó bástyája, másfelől ez volt a főispáni rend fenyegető réme. E két szélsőség között teljesen elsikkadt ennek a szintnek a valóságos közigazgatási, szakmai szerepe. Úgy érzem, hogy néhány ponton azért már sikerült áttörni ezt a falat, oldódik a kezdeti fagyos, bizalmatlan légkör, ami a megyéket övezte. Gyakorlatban derült ki, hogy a „fölszállott a páva a vármegyeházára, sok szegény önkormányzatnak szabadulására” parafrázis eleve hibás. Ugyanis nem a megyétől való megszabadulás jelenti az önkormányzati szuverenitást. A régi megyétől igen, de az már nincsen és ma a helyi önállóságra leselkedő valódi veszélyt a kormányzati központosítási törekvések jelentik. Jó néhány önkormányzat kezd rájönni, hogy a kiszorítósdi helyett egyre inkább a munkamegosztáson alapuló együttműködés lehet az egyetlen helyes út.- Lehet ezt konkrét példával is igazolni?- Méghozzá többel is. A megye részvételével, esetenként kezdeményezésére létrejött ön- kormányzati társulások - pl. a telefontársaság, a Belső Nógrádi Gazdaságfejlesztő Társulás- , vagy a megvalósulás előtt álló megyei vállalkozásfejlesztési központ, mind ilyenek. Ezek a szerveződések hitem szerint előremutató elemei az új közigazgatási-önkormányzati szisztémának. Több mozgástérre lenne szükség- Eddig valóban csak a „szépről” esett szó, de mélyebb ismeretek nélkül is feltételezhető, hogy komoly problémákkal, feszültségekkel is találkozott az elmúlt időszakban. Mi okozott igazán gondot önnek a megválasztásakor vállalt programja megvalósítása során? Úgy is kérdezhetném, hogy a körülmények, feltételek ismeretében, a szerzett tapasztalatok birtokában mennyire aktuális még ez a program?- A kérdés utóbbi felére felelek először. Nagyon remélem: én nem járok úgy, hogy választási programom minimuma a megvalósítás során maximummá válik. Ebből gondolom kiderül, hogy sok mindent nincs okom változtatni az akkori elképzeléseimen. Ugyanakkor némely dologban csalódtam, van, ami másként alakult, mint gondoltam. Egyebek közt azt reméltem, hogy nagyobb mozgásterük, sokkal több vállalkozási szabadságuk lesz az önkormányzatoknak. Sajnos ez nem így van. Mozgásterünk teljes egészében behatárolt az állami költségvetés által és az utóbb megjelent hatásköri és vagyontörvények is szűkítést jelentenek az önkormányzati törvényhez képest.- Ön szerint ez nincs ellentmondásban az eddig elmondottakkal?- Szerintem nincs. Én ugyanis a reméltnél kisebb mozgástérről beszéltem és nem annak teljes hiányáról.-Jó, „megadom magam”. Kérem folytassuk azzal, ami hátráltatta az ön munkáját!- A fent említett változások még nem teljeskörűek. Még mindig sokan próbálnak polti- kai tőkét kovácsolni a megyeel- lenességből. Felfesteni a falra egy olyan megyeképet, ami már nem létezik s kivont karddal hadakoznak ellene. Ezekben a törekvésekben persze mindig kimutathatóak egyéni politikai ambíciók. Vannak emberek, akik saját céljaik érdekében még arra is képesek, hogy demagóg hangulatkeltéssel, álhírek terjesztésével, hazugságokkal ártsanak a megyének. Itt jegyzem meg, hogy én megye alatt soha nem a hivatalt, a közgyűlést értem, hanem az itt élő embereket, az önkormányzatokat, valamint megoldandó feladatainkat. Nógrádot is a tettek minősítik-Apropó: milyen ma Nógrád megye megúélése az. ország közvéleményében? Ön sok mértékadó kormánypárti és ellenzéki politikussal, más megyebeliekkel, külföldiekkel találkozik. Mit tapasztal: menynyire élnek még a korábbi pejoratív jelzők, elmarasztaló sablonok? Van e már valami oldódás, nyitás ezen a téren?- Külföldön természetesen szó sincs az elmarasztaló megítélésről. Ott csak az számít, hogy miként jelenünk meg, mit mondunk, mit viszünk a tarsolyunkban. Ez azért is fontos, mert a közeljövőben két rendkívül komoly bemutatkozása várható Nógrádnak a világ előtt. Rio de Janeiróban lesz egy környezetvédelmi világkonferencia, ahová pályázat alapján meghívást nyert Hollókő és Belső-Nógrád fejlesztési terve. Párizsban az Unesco világörökségek kiállításán ugyancsak Hollókő mutatkozik be. Az előkészületek során olyan minősítést kaptunk, ami garanciát jelent a sikeres szerepléshez. Ezekkel a példákkal csak azt akarom mondani, hogy ahol a tények és a tettek beszélnek, ott nincs baj. Ez vonatkozik az országon belüli megítélésre is. Például a legmagasabb szintű sportvezetés aszerint mond véleményt, hogy itt sportalapítványt hoztunk létre, támogatóan viszonyulunk a sporthoz. De ugyanide tartozik, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök vállalta a megyei díszpolgári cím átadását, Antall József miniszterelnök pedig felavatta a megye jelképeit. Én mindenesetre úgy látom, hogy a megyével, Salgótarjánnal komoly embereknek istenigazából nincs semmi bajuk. Ez a város ma annyiban „kis Moszkva” a közvéleményben, amennyiben „vörös Csepel” vezeti a „harcot” és a Váci út felel neki...” Ez azonban csak a dolog egyik oldala. A megye megítélése a megyén belül illetve innen történő különböző megnyilvánulások alapján bizonyos körökben sokkal rosszabb az előzőekben jelzetteknél illetve a valóságos helyzetnél. A megyeszékhely áthelyezésére vonatkozó balassagyarmati kezdeményezés kedvezőtlen fordulatot hozott a megye minősítésében. Szerintem az a néhány ember, aki ezt a kampányt elkezdte, illetve erőltette, súlyos hibát követett el azzal, hogy érvek és szakmai program helyett gyalázkodással, ellenségkereséssel akart érvényesülni. Másrészt ez a kezdeményezés azért ártott a megyének, mert a „zűrös, olcsó kis komédiák” elterelték a figyelmet, az energiákat a valóban fontos feladatokról. Felhecceit, félrevezetett ön- kormányzatok megyeszékhely ügyben szavazgatnak, miközben Szabolcsból, ahol -hozzánk hasonlóan - közismerten súlyos problémák vannak, a többszöröse érkezett be a sikeres pályázatoknak, mint innen. Ezt minisztériumi szinten is szóvátették a kormányelőterjesztés előkészítése során. A megyeszékhelyet csak érvekkel lehet áthelyezni- Ha már itt tartunk kénytelen vagyok megkérdezni: hol tart ma a megyeszékhely vita? Ön szerint hogyan dől el a két város „párviadala”?- A hecckampány remélem kimúlt, de hatása számos egyéb ügyben visszaköszön. Nyilván lehet és kell is erről beszélni, vitázni is, de ésszerű politikai döntés is csak úgy születhet, ha felelősen végiggondolják e változtatás közigazgatási, szakmai, gazdálkodási, funkcionális előnyöket, hátrányokat. S ha az észérvek és a tények alapján igazolódik, hogy a megyeszékhelynek Balassagyarmaton a helye, akkor legyen ott. De csakis akkor! Van egy olyan benyomásom, hogy miután ez a „művelet” előbb-utóbb kikerülhetetlen, itt a dolog meg is áll. Engem mindenesetre eddig nem győztek meg, a követett módszert és stílust pedig mesz- szemenően elítélem. Es csak halkan jegyzem meg, hogy ez nemcsak a megyének, hanem a kezdeményezésnek is sokat ártott. Egyébként ma nem ez a legfontosabb kérdés. A „nagy párviadalok” egyike, hogy milyen lesz a közigazgatás, az önkormányzatok, - benne a megyei - sorsa. A megyei önkormányzat alternatívája ugyanis jelenleg a köztársasági megbízott intézménye és így a tét nem más, minthogy középszinten parlamentáris típusú, választott rendszer erősödik-e, vagy az állami centralizáció, a prefektúra jelleg. Én mindenesetre határozottan az előzőre szavazok és a sikeréért dolgozom. Természetesen ez nem jelentheti a jelenlegi rendszer változatlanságát, hiszen véleményem szerint például megyei szinten is közvetlenül kellene választani a testületet. A törésvonal nem a pártok között van-Ön - mint közismert - az SZDSZ jelöltjeként jutott ebbe a székbe. Kell-e elszámolnia munkájáról ennek a pártnak, vannak e speciális elvárások a párt részéről Önnel szemben? Hogyan ítéli meg az SZDSZ az Ön pártsemleges magatartását?- Én „sem rokona, sem ismerőse nem vagyok senkinek.” Azaz önállóan gondolkodó autonóm emberként és nem pártkatonaként végzem a munkám. A jelölésem is rendhagyó módon alakult, nem volt klassszi- kus „pártindíttatás”. Kétségtelen, hogy a Szabad Demokraták Szövetségéhez tartozom, támogattak is, de nemcsak ők. Én sem az indulás előtt, sem a megválasztásom óta pártutasításokat nem kaptam, de el sem fogadtam volna. Azt tartom, hogy vállalt politikai alapállásomnak a dolgokhoz való viszonyomból kell kiderülnie. Ami pedig az úgynevezett semlegességemet illeti, annak legalább három fő eleme van; az önkormányzat képviseletében egyenlő távolságot tartok a parlamenti pártoktól, nem táncolok a napi pártpolitika ütemére és végül nem „utálom hivatalból”, a más párthoz tartozókat, minden emberrel tudok tárgyalni a megoldandó ügyek szolgálatában. Ez nem esik nehezemre, mert szerintem az igazi választóvonal egyre inkább a tiszta fejű, cselekvőképes, ill. a zűrös, teljesítményképtelen emberek között húzódik, és kevésbé a párt-törésvonalak mentén. Ugyanakkor nyomatékkai említem, hogy mindezekben nem oldódik fel politikai gondolkodásomban a liberális értékek melletti elkötelezettség, a Szabad Demokraták Szövetségéhez való tartozás. Gyakorlati példaként említem a tekintélyelvű, paternalista kormányzati törekvésekkel kapcsolatban, valamint az igazságtétel kérdésében kifejtett álláspontomat. A megyei lap kedvezően változott-Gondolom nem lepi meg túlságosan, ha kihasználom az alkalmat és megkérdezem: mi a véleménye a megyei sajtóról, egész pontosan a Nógrád Megyei Hírlapról? Mi tetszik önnek és mit tart kevésbé jónak a mi munkánkban?-Nem udvariasságból mondom, de a megyei lapot - a sajtó manapság túlgerjesztett szerepe közepette - a tisztességes, mértéktartó újságok közé sorolom. A Nógrád Megyei Hírlap az maradt, aminek lennie kell: egy lap. Persze nem hallgatom el a kritikát sem. Számomra nem elég érdekes az újság. Ennek a lapnak egyszerre három dolgot kell tudnia: a világeseményekről, az ország dolgairól és a megyei helyzetről tájékoztatni az olvasókat. Az első két területen javulást érzek, de arról nem vagyok meggyőződve, hogy a megyéből mindig a legfontosabb kérdésekkel foglalkozik az újság és sajnos nem minden jelentős kérdés jelenik meg lapjain. Ez azért lényeges, mert az olvasó az újságban megjelentek alapján kap képet a dolgok állásáról.- Nem hiányzik az ön munkájához, egy olyan közvetlen szócső, mint korábban a megyei lap volt?- Egyáltalán nem. Ugyanakkor azt tartom: elengedhetetlen, hogy egy megyének saját lapja legyen, amit szívesen olvasnak az ott élő emberek. Ez a mi érdekünk is.- Köszönöm a beszélgetést. Csongrády Béla Korill Ferenc: Nem a cím, a rang, hanem a feladat érdekel Ti mit kérdeznétek a megyei közgyűlés elnökétől? - vetettem oda kollégáimnak, miközben gondolataimat rendezgetve készülődtem a beszélgetésre.- Kérdezd meg: hogy van - javasolta az egyik munkatársam s abban a pillanatban talán ő maga sem hitte, hogy valóban ezzel az „eredeti fordulattal” fogom kezdeni a kérdések sorát.
