Nógrád Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-24 / 97. szám
1992. április 24., péntek PÁSZTÓ ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Egy korsócskával kezdődött. Békés, csendes káliói utca, századelőn épített, hosszúgangos házakkal. Az udvarokon esténként, ha nem is eper, de legalábbb diófák bólingat- nak, a porták rendbekapva mutatják magukat az errefele vetődő idegennek. Egy konrét házat keresünk, ahol Korom- painé Ignácz Magdolna lakik. Amikor a porta kapuját megnyitjuk, fekete, keverék kutya szalad elénk, éles hanggal jelezve gazdájának: vendég érkezett. A ház asszonya már várta jöttünket, s invitál minket a csalóka, szeles áprilisi odakintről a jól befűtött szobába, a melegbe. Már az előszobában tátva marad a szánk, hisz a falakon, a padlón, s mindenütt ahol tenyérnyi szabad hely van, elmúlt korok üzenete tekint reánk. Van itt minden, korsó, köcsög, tányér, tálak, régi rokka, a fal mentén igazi falusi lóca. A szobába belépve aztán, ha esetleg eddig nem is, most már biztosan megcsapja az embert a történelem lehellete. A falon szentképek, békésen megférve a régi családi fotográfiákkal, a polcokon komoly imakönyvgyűjtemény régi kalendáriumok, löszbabák és szőlőgyökér figurák társaságában. Úgy érezzük, mintha egy múzeumban lennénk, viszont itt, ellentétben azzal, meg lehet fogni mindent. Kézbe vehetjük az apa 1937-es, székesfővárosi rendőrcsákóját, áhítattal nézhetjük az első világháborús, rozsdaette kozákkardot, s a háztól nem messze becsapódott amerikai légibomba repeszdarab- jait. Amikor rákérdezünk egy-egy tárgy eredetére, már hallhatjuk is a hozzá kapcsolódó történetet. Az egyik rajz kapcsán megtudhatjuk, hogy férje 1956 után együtt ült Darvas Ivánnal, s emlékül, barátságuk jeléül, emlékeztetőül az átéltekre ajánlja a kis alkotást a neves művész sorstársának, akivel még hosszú-hosszú esztendőkön át levelezett.-Hogyan alakult ki ez a gyűjtőszen vedély ?- Öt évesen kaptam későbbi gyűjteményem első darabját, amely egy kis korsócska volt. Egyébként 1949-ig Budapesten élt a családunk, s a háború után költöztünk Kálióra, ahol ebben a házban, amely családi örökségünk volt, éltünk. Először a körjegyzőségen, majd a tanácson dolgoztam. Mivel több falu is hozzánk tartozott, jártuk a környéket, s ahogy mentünk, mindig megláttam valamit. Szemet szúrt, mi mindent kiraktak az emberek a házból. Észre vettem, hogy az eresz alatt a csukásokban, vagy avas zsírral félig telve, milyen szép edények vannak kihajítva. Egyrészt sajnáltam ezeket a tárgyakat, másrészt éreztem, ez a huszonnegyedik óra, hogy az ember tárgyakat mentsen meg. Ha ismerőseimnél, a rokonságnál láttam valamit, ami tetszett, azt elkértem. így gyarapodott a mostani gyűjteményem, amely ki- kapcsolódást, s nagy örömet jelent számomra. (gyurián t.-vallus t.) Jobban megy a maszeknak A MÉH Vállalat pásztói átvevőhelyének kezelője, Szomszéd Zoltán azt mondja, nem éri már meg igazán hulladékkal foglalkozni, hisz a környék ipari üzemei becsukták kapujukat, illetve olyannyira visszafogták termelésüket, hogy a régi szép időkhöz képest, negyedére esett vissza a forgalom.- A lakosság sem jeleskedik?- Maga szívesen gyűjtögetné, kötegelné, s cipelné ide a színes újságot, ha tudná, hogy 10 fillért kap kilójáért? Ráadásul olyan áron kínálják az újsámúlté. Szerintem találtak egy magasabb átvételi árat fizető helyet.- Nem esett még szó a színesfémekről.- Az utóbbi időben több alkalommal is kifosztották a telephelyet, megszabadítva minket minden színesfémtől. Azóta csak az olcsóbb sárgarezet és alumíniumot veszem.-Mennyire érzi meg, hogy eléggé elszaporodtak a magán színesfém kereskedők?- Hihetetlen, hogy mennyi felvásárló foglalkozik a rézzel, A MÉH előbb kérdez, aztán fizet got a standokon, hogy az embereknek lassan pénze sem lesz megvenni azokat. A mi problémánkat nehezíti az is, hogy elég nehéz vevőt találnunk a magazinokra, mivel a papírgyárak szívesebben kapnak a feketefehér lapokért, amit talán köny- nyebb feldolgozniuk. Régebben a pásztói nyomda is idehordta a papírhulladékot, de ez már a bronzzal, alumíniummal. Persze egyszer csak elfogy ez is. Nem hinném, hogy valakinek otthon a kertben teremne?! Csak lopással lehet nagyobb tömegben hozzájutni, azt pedig nem ide hozzák, hisz itt nyoma marad a dolognak. Hát nem egyszerűbb odavinni, ahol nem kérdeznek, csak fizetnek?-gyurián-vallusNépfőiskola keretében Gazdaképző Erdőkürtön Befejezéséhez közeledik az a nyolcvanórás alapfokú gazdaképző tanfolyam, amelyet Erdőkürtön az idei év elején indítottak. A heti nem túl időigényes - négyórás - elfoglaltság gyakorlati foglalkozást is tartalmaz. A gödöllői egyetem oktatói által tartott előadásokon főleg állat- és növénytermesztéssel és a kisárútermelés modernizálásával foglalkoztak. Ezen kívül közgazdasági alapfogalmakkal és biogazdálkodással ismerkedtek. A község fejlesztésének hosszabb távú tervei között szerepel az állattenyésztés fejlesztése, a mezőgazdasági munka színvonalának az emelése, a kertészet, a kisárútermelés korszerűsítése. E követelményeket figyelembe véve is kellenek a hozzáértő, jó szakemberek. Napjainkban sok szó esik az egészséges táplálkozásról, a vegyszermentes növények termesztéséről. Szervánszky Józsefné, polgármester elmondta: a község helyzetét felmérve, lehetőségeit számba véve a mezőgazdasági vállalkozásokban, a falusi turizmus fellendítésében látja a jövőt. Az előbbi miatt indították a már említett képzést is, amit különböző szinteken majd tovább folytatnak. Ehhez kapcsolódik megvalósításra váró álma: a biogazdálkodás is. A vegyszermentes gyümölcs- és növénytermesztés lesz, ami igazi rangot adhat az erdőkürti terménynek. (r.j.) Népszokások ® Alsótold. Húsvéti népszokások címmel nyílt kiállítás a tavaszi szünet utáni első tanítási napon az alsótoldi Toldi Miklós Körzeti Általános Iskolában. Az ünnep egyháztörténeti és néprajzi vonatkozásait képekben, dokumentumokban feldolgozó iskolagalériai kiállítás diákok és tanárok közös munkáját dicséri. Életkedv ® Erdőtarcsa. A házépítési, otthonteremtési kedv — a nehéz körülmények ellenére is — „fellendülése” reményt ad arra, hogy nem öregszik el a falu. A fiatalok közül többen úgy határoztak, hogy helyben teremtenek egzisztenciát. Derűlátásukat igazolja, hogy az utóbbi néhány évben felépült 15 új lakás. Pénzszűke • Erdökürt. 900 ezer forintot költhetnek évente a 12 millióból szociális célokra. Ebből fizetik az önkormányzat rendszeres és rendkívüli segélyeit, a gyámügyi és nevelési segélyeket. Finanszírozzák az étkezési hozzájárulást és ápolási díjakat. Évente több millió forintot költ a salgótarjáni közúti igazgatóság a téli felfagyások, csapadékelvezető árkok tisztítására, terelővonalak felfestésére, az utak tavaszi nagytakarítására. A kidőlt, kidöntött vagy éppen elvitt fényt visszaverő vezetőoszlopok pótlása sem olcsó mulatság. Ezekre mindenhol nagy szükség van, de különösen az olyan kanyargós hegyi utakon, mint a Pásztó és Szé- csény közötti 21—22. sz. út. Képünkön a salgótarjáni közúti igazgatóság szakembere Csernyik József új terelőoszlopot telepít, háttérben a cég Mercedes Unimog fúrógépe, amely segíti munkáját. Április 25-én, szombaton: Rali a Cserhát völgyében Idén első alkalommal több Pásztó környéki települést is érint a Salgó Rali II., amely szombaton rajtol a Cserhát vendéglőtől. A Cserhátszentiván — Herencsény útvonalon 9.15 és 13.05 óra között futnak a gépek, a rali I. autói 13.35 és 17.40 között foglalják el ezt az útszakaszt. Terény és Buják között a rali II versenyzői 9.50 és 13.30 óra, a rali I. autói 14.10és 18.15 között versenyeznek. A Kálló és Vanyarc közötti 7 kilométeres távon 10.30 és 14.25, valamint 14.50 és 18.55 között mérik össze erejüket kocsik és versenyzők. Vanyarc és Szirák között 10.50 és 14.40, valamint 15.10 és 19.15 óra között mennek a raliautók. Ekkor az érintett községek forgalmát lezárják. De a verseny illetékesei, a települések polgármesterei és a Volán szakemberei megoldják a legfontosabb járművek közlekedtetését, földútakra terelve a forgalmat. A főcímben foglaltak ritka erénynek számítanak napjainkban. Abban az időszakban, amikor gyakoribb vendég a csőd, a felszámolás, mint a nyereség a vállalatok, vállalkozások életében. A Fővárosi Kézműipari Vállalat Bőrdíszmű Gyáregysége pásztói üzeme azonban állja a sarat, nem roppant össze a volt szocialista exportlehetőségek visszafejlődése, s a piac beszűkülése miatt. A múlt rendszer jól prosperáló pásztói üzemei között, szinte utolsó mohikánként tartják a frontot, s foglalkoztatnak 160 főt, akik mintegy 130 millió forint termelési értéket állítanak elő. A részletekről Király Vilmos gyáregységvezetővel beszélgettem. Egyszerűen jól esik bejönni a munkacsarnokba, ahol a színek tobzódásán túl, meglepő, hogy ennyi asszonynak munkát tudnak adni. Fotós kollégám is ezt erősítette, amikor megjegyezte: végre egy üzem, ahol a csarnokban nem csak egy söprögető munkással találkozunk, hanem zajlik az élet.- A gazdasági nehézségek azért minket is sújtanak, - fog mondandójába az üzemvezető, - hiszen a tavalyi év végén, minőségi létszámleépítés keretén belül 18-20 főt kellett elkülde- nünk, az idén pedig az adminisztratív létszámot kell csök- kentenünk mintegy 10 fővel. Vállalatunk három gyáregysége közül az ózdi megszűnt, így a továbbiakban a pásztói és a budapesti üzemek próbálják felA szakmunkástanulók jövője nagyrészt az üzemen múlik. venni az egyre inkább éleződő versenyt a konkurenciával.-Milyen megrendelésük van most? Miben tudnak versenyre kelni ellenfeleikkel?-Jelenleg német megrendelésre, bérmunkában készítünk valódi bőr női táskákat. Hosz- szabb távra nem tudunk tervezni, hisz következő megrendeléseink attól is függenek, hogy elégedettek-e munkánkkal partnereink. Ami az elvárásokat illeti, sorolom: minőség, gyorsaság, olcsóság. Ez utóbbinál kemény ellenfelekre találtunk az oroszok, olaszok, kínaiak, csehek esetében, akik az áraink alá mennek, csak megrendelést kaphassanak. Egy komplett női táskáért mi 160 forintot kapunk.-A vállalatuk nyereséges, fizetőképes, van munka. Kell ennél több?- A helyzet valóban nyugod- tabb, mint múlt évben, hisz akkor a szakmunkásképzést is meg kellett szüntetnünk. Nagy örömünkre az idén újra tudtuk indítani, s jelenleg 25 tanuló képzése folyik üzemünkben, akik létszámát jövőre 35 főre szeretnénk emelni. Terveink közt szerepel, hogy átvesszük a megszűnt ózdi üzem 16 tanulóját is, akiknek kollégiumi elhelyezését is meg tudjuk oldani. Égyébként tanulóink teljesen külön kis üzemben ténykednek, önálló megrendelésekkel, elszámolással. Most térítőkét, portörlőket készítenek bérmunkában. A szakmunkásképzés különben 5 éve indult, azóta 3 osztály végzett. Remélem, hogy lesz majd munkája az elkövetkező évek pályakezdőinek. Vallus Tibor Tavaszi úttakarítás Újra indították a szakmunkásképzést „Fizetőképesek vagyunk!”
