Nógrád Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-21 / 94. szám
1992. április 21., kedd BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Amiről most beszélünk, az nem az egyház tulajdona Ima hozza a gyógyulást? Sámsonházán kalapács alá kerülnek a volt egyházi földek - egy mondatban összesűrítve ezt fogalmazza meg szerkesztőségünkbe küldött levelében a sámsonházi Vámos Ilona. Hosz- szabb az írás és hosszabb a történet, kezdjük ezért a visszatekintéssel. Ne osszák fel az egyházi földeket! Wladár János evangélikus lelkész felszólította az akkori földbirtokosokat — Plachy Tamást, Thomka Ferencet és Je- zerniczky Károlyt-, hogy birtokaik egy részét ajándékozzák a sámsonházi kulturális intézmények fenntartása és működtetése céljára. Mint az egyházi irattárban őrzött, megsárgult iratokban olvashatjuk, „ők azt készséggel meg is tették”. Az 1864-es tagosításkor a birtokukból kihasítottak 45 ka- tasztrális holdat lelkészi földnek, 21-et tanítói földnek, hét templomi és egy hold szőlőt. A 74 katasztrális hold jövedelme egy évszázadon át biztosított anyagi fedezetet az intézmények fenntartásához. Ez volt a múltunk - írja Vámos Ilona -, de nézzük most a jelenünket: 1992. március 27-én értesítették a falu lakosságát, hogy akik a kárpótlási jegyre földet akarnak kivenni, azok jöjjenek az este hat órakor kezdődő megbeszélésre. Körülbelül ötvenen mentek el. A polgármester asszony ismertette a licitre kijelölt földeket. Hiányoltam, hogy a jelenlévők közül senki sem reagált a polgármesternőnek azon szavára, hogy licitáci- óra kerülnek az egyházi földek. Úgy gondolom, az emberek vágya az, hogy az őseiktől örökölt földeken gazdálkodjanak. Miért mennének ők licitálni az egyházi földekre? Az önkormányzatnak viszont miért kell kalapács alá tenni a falu közösségének volt vagyonát? Álljunk meg itt az idézésben. A levélíró kérdéseit a polgár- mesternek, Képes Gyulánénak továbbítottuk. A válasz: — Tessék már megérteni, nem az önkormányzat, a téesz "teszi kalapács alá” a földeket. A téesz viszont törvényesen jár el. Az önkormányzatnak annyi köze van az egészhez, hogy megalakította az érdekegyeztető fórumot. A fórumnak joga van kifogásolni a téesz javaslatát, mint ahogy ez történt is, de végül sikerült kompromisszumra jutni. A faluban az úgynevezett papi-kántori oldal egyházi föld volt. A téesz által kijelölt földek sorrendiségének megállapításánál ez a terület a lista végére került. Nézzük újra a levelet: „Szót kértem, és javasoltam, ne osszák fel az egyházi földeket! Adják oda bérbe a téesz- nek, és az bérletet fizessen az egyház pénztárába. Vagy ha bérlő akad a faluban, akkor annak is ki lehetne adni. A ‘polgármestert erről is megkérdeztük:- Nem is lehet erről tárgyalni! Az egyház az ingatlanokat kapta vissza, a földet nem. Az a terület, amiről beszélünk, nem az egyház tulajdona. Utolsó idézetünk: „Bízom a polgármester asz- szony találékonyságában, hogy megtalálja a jogszabályok útvesztőjében a kiskaput, mely szerint elkerülhetővé válik az egyházi földek licitálása.” És az utolsó válasz:- Biztos, hogy elkerülhetővé válik. A tagi részarányt, a tagi és a kárpótlásra szánt földterületeket összeadva körülbelül 60 holdra van igény. Ez az első három helyet sem meríti ki azon a listán, ahol ötödikként szerepelnek az egyházi földek. Lehet, hogy nagyon jószándékú a levélíró, de ismernie kellene a törvényeket és a lehetőségeket. Imaház lesz az orvosi rendelő? Van azonban ettől élőbb probléma is a községben, szintén összefüggésben az egyházi vagyonnal, egészen pontosan a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésével. A sámsonházi önkormányzat is megkapta a Művelődési és Közoktatási Minisztérium levelét. Ezúttal az evangélikus egyház jelentette be igényét. Két ingatlan volt az egyházi területen. Közülük az egyházi iskolából később kulturház lett. Az épület ma is áll, igaz, nem túl stabilan. A másik épület kántorlakás volt, azt lebontották, és orvosi rendelőt építettek a helyére. Ez utóbbi ma is nagyon jó állapotban van, beépítették a védőnői lakást, a vizesblokkot, nemrégiben kapott új tetőt. A két ingatlan más-más helyrajzi számmal szerepel a nyilvántartásban. Az evangélikus egyház nem a rozzant, régi egyházi iskolai javadalomra jelentkezett - a bejelentett igény alapján a rendelő épületére jegyeztetett be 10 évre szóló elidegenítési és terhelési tilalmat a minisztérium. A polgármesteri hivatalban úgy tudják, talán imaház lenne a rendelőből. Minősítés nélkül adjuk tovább az információt: imaház van már a faluban, de ha a „talán”-ból „tényleg” lenne, akkor Bárkányba járnának orvoshoz a sámsonháziak.- Dudellai Flórián-nap • Nagybárkány. Az egy éve felelevenített hagyomány folytatásaként ismét Flórián napi ünnepséget tart május 3-án, vasárnap a Nógrád Megyei Tűzoltóparancsnokság, amelyen az országos, a megyei és a városi parancsnokság, a megyei közgyűlés képviselői, valamint nemzetközi képviselők is részt vesznek. Az ünnepség tíz órakor szentmisével veszi kezdetét, majd megkoszorúzzák a Flórián szobrot. Az egész napos programban szerepel a megyei tűzoltóverseny, tűzvédelmi felszerelések kiállítása valamint rajztárlat is. Elnyert pályázatok • Kisbárkány. Az útépítésre ketten, a faluház bővítésére kiírt pályázatra öten jelentkeztek az önkormányzatnál. A csütörtöki testületi ülésen hosszú vita után döntöttek a képviselők a nyertesekről. Kilétüket egyelőre nem fedte fel az önkormányzat, mivel őket még nem értesítették. Az üzletvezető bizakodik Erdőszéli „oázis” Az ételválaszték hagyományos. fotó: gyurkó Kanyargós erdei út, elhagyatott táj. A fáradt vándor már-már reményt vesztve visz- szafordul, amikor is egy erdőszéli „oázishoz” ér. Szorospatakon, a Mátra Fogadó új vezetéssel ismét kinyitotta kapuit. Az üzletvezető, Feranecz Attila vállalkozó a nem csekély bérleti díj ellenére, amit a városgazdálkodási vállalat számlájára havonta fizet, bizakodik. Az üzlet beindulni látszik, legalábbis a hétvégére szóló éttermi asztalfoglalások és egy-két csoport váratlan vagy várt megjelenése ezt igazolja. Nem csügged, pedig a vendéglátóipar hanyatlása kézzelfogható, nagyvárosi viszonylatban is, hát még egy idegenforgalmi- lag nem éppen frekventált, elhagyatott erdőszélen! Amit a vendégsereg megszerzésére „bedobott” néhány figyelemfelkeltő hirdetés a megyei lapokban, éjfélig nyitvatartó étterem, élő zenével fűszerezve, no meg a konyhaséf, aki megye- szerte híres mesterszakács. Ezzel a kínálattal úgy véli, idecsalogatja az alföldi, sőt talán külföldi turistákat. Hisz meghitt erdei hangulatban, ízletes tájjellegű ételek elfogyasztása... ez az, ami szem szájnak ingere! De hopp! Álljunk meg egy szóra! Az étlapon nem szerepel egyetlen tájjellegű étel sem, hacsak nem a kétszemélyes Mátra tál hivatott e nemes cél szolgálatára. Az ételválaszték egyébként a hagyományos, jól ismert és már-már elcsépelt magyar konyha remekeit tartalmazza, nem éppen bő kiadásban. Nem tűnik-e alaptalannak a nagy bizakodás? Ezt látszik megcáfolni az az elkeseredett megállapítás is, hogy a vendégek összetételét kénytelen a tulajdonos önként befolyásolni. Ugyanis a fiatalabb korosztály duhajkodása máris költségnövelést eredményezett. Ezt az új szőnyegpadlón ejtett borpecsét és elnyomott cigarettacsikk igazolja. Jöjjön hát a középréteg, aki kissé lelassult tempójával és pénztárcájával elég kíméletesen, intelligensen szórakozik ahhoz, hogy egy vendéglátóiparban bizakodó befektető üresedő zsebét megkímélje! Sajnálatosan épp ez a réteg szokott le - a megfeszített munkatempó és a családi költségvetés nehézségei miatt - a szórakozásról. Marad még lehetőség: a külföldi turista. Kérdés csupán, elegendő kínálat-e számára a zöld erdő, a csicsergő madarak és a csend? Ezekre a kérdésekre az idő adja meg a választ. Addig nem tehetünk egyebet, mint, hogy mi is bizakodunk. — elká — A Lakitelek Alapítvány támogatásával Csaknem kétszázezer forint Utcára kerülnek? Azért, hogy az utcára került ügyfelek ne az utcán várakozzanak, a nagybátonyi mozgalmi házba szeretne költözni a munkaügyi központ ki- rendeltsége. Az épület az önkormányzat tulajdonában van, amely így két tűz közé került, mert a mozgalmi házban dolgozó szervezetek viszont nem akarnak ráállni a cserére. Felvetődött már ez decemberben is - azóta sem történt érdemben semmi. Bár a mozgalmi ház alapterülete sem nagyobb a hivatalénál, az elrendezése jobb körülményeket biztosítana. A kirendeltség néhány hétig még tud várni. Ha akkor sem jutnak kompromisszumra a pártokkal, akkor ügyfélváró helyett marad - a járda. A Magyar Demokrata Fórum a Lakitelek Alapítvánnyal támogatja a nemzeti megújhodást, a nemzeti értékeinket gazdagító tevékenységeket, együtteseket és köröket. Ez alkalommal Bátonyterenyén kérdeztünk meg néhány intézményt, hogy mivel pályázott az alapítványnál? A Bartók Béla Általános Iskolában Nemes Lászlóné igazgató elmondta, hogy a kétévenként rendezett hagyományos Bartók kórustalálkozó megrendezésére kértek támogatást. A Lakitelek Alapítvány 30 ezer forinttal támogatta őket, ámde még ők is megfejelték ezt háromezer forinttal. A találkozón hat kórus vett részt nagy sikerrel. Jelen volt Lukin László tanár úr is, aki sok szakmai tanáccsal látta el a részvevőket. A Kossuth Lajos Általános Iskolában Gugi László igazgató tájékoztatott arról, hogy a felső tagozat 30 ezer forintban részesült a Kossuth-napok megrendezését segítendő. Az alsó tagozatosok 12 ezer forintot kaptak élőzenei bemutatókra. Ezt évente két alkalommal rendezik meg. Ilyenkor a zeneiskolás tanárok tartanak koncertet a gyerekek számára az évszaknak megfelelő zenei anyag bemutatásával. Az idei első koncertet pénteken rendezték a húsvéthoz kötődő művek megszólaltatásával. Venter László, a bátonytere- nyei zeneiskola igazgatójától kaptuk a felvilágosítást, hogy ők 25 ezer forintot kaptak az alapítványtól zenei tábor megszervezéséhez. Eddig már négy alkalommal rendeztek zenei tábort a zeneiskolák részvételével. Az idén június második felében rendezik meg a tábort Szorospatakon. Ezek a zenei ifjúsági táborok jó alkalmat nyújtanak arra, hogy a fiatalokat mélyebben megismertessék a kamarazene szépségeivel, a zenekari munka fortélyaival, olyan ismeretekkel, amikre az év közben kevesebb idő jut. A tábort pedig hangversennyel zárják. A bátonyterenyei nevelőotthon égetően aktuális témára kapott 20 ezer forintot. Tanácskozást szerveztek a megye nevelői számára drog devianciáról. A városi könyvtár igazgatója Kecskés Andrásné elmondta, hogy a felnőtt-könyvtári előadások és vetélkedők költségeire 20 ezer, a gyermekkönyvtári író-olvasó találkozókra 12 ezer forintot kapnak. Ezek közül kiemelhető Áz én kedvenc versem című rajzos pályázat, amelyre több mint 200 rajzot készítettek a gyerekek. Ezek döntő részét ki is állították. A polgármesteri hivatal 20 ezer forintban részesült. Az alapítvány ennyivel támogatja a hátrányos helyzetű gyerekek nyári táborozását. A tíznapos együttlétre több mint 60 gyereket szeretnének elvinni. Ennek a megrendezését az önkormányzat majd 200 ezer forinttal támogatja. Nem úgy van az, mint volt rég Nem tudom, kinek mi a véleménye a címben szereplő sorokról és arról a nótáról, amely a Bikini együttes előadásában vált slágerré. Nekem tetszik. De azok már kevésbé, akik "Végre megszabadultunk tőlük!" címen gondozatlanul hagyják a fényképen szereplő szovjet hősi emlékművet a Kisbárkányhoz tartozó Bedepusztán. Talán nem jutottak volna eszembe e gondolatok, ha történetesen nem arra visz az utam. Azokról elmélkedtem, akik nemrég még nem győzték ajnározni a "hős felszabadítókat", aztán olyat fordultak, mint Pál apostol. Szóval nem ártana, ha néhány dolog úgy lenne, "mint volt rég". Ugyanis azok a hős felszabadítók (vagy megszállók, nevezzük őket, ahogy tetszik) nem jókedvükből álltak oda a fasiszták ágyútü- zébe. Akárki akármit mond, az ő fejükben csak az járt, hogy az ellenséget ki kell kergetni ebből az országból is. Próbáljunk végre elszakadni azoktól a zavaros gondolatoktól, amelyek most tucatjával özönlenek a különböző médiákból, megzavarva egészségesnek mondható értékítéletünket. Mert ez az emlékmű nem azoknak épült, akik Ivánt és Jurijt a frontra küldték. A szobor és tetején a csillag azoké, akik meghaltak azért, hogy ebben az országban is elinduljon az újjáépítés, egy új ország megteremtése. Hogy ez nem a terveknek megfelelően sikerült? Az már egy másik történet. (HES) Kisbárkány - Bedepuszta, 1992.
