Nógrád Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-13 / 62. szám

1992. március 13., péntek SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 A legújabb tavaszi divatkollekciók bemutatója és vására a salgótarjáni CENTRUM ÁRUHÁZBAN! _________________________________________________(2166) S algótarján és környéke Munkaalkalom a kőbányában # Karancslapujtő. A tavalyi év folyamán kezdte meg műkő; dését a községben a HOMKŐ Kft. A kőbányászat céljaira al- pított vállalat húsz dolgozót foglalkoztat, ami a mai viszo­nyok között nem csekélység. Eddigi működésük eredményes és kifizetődő volt. Korszerűsített közvilágítás ® Sóshartyán. Két utcában is jobb látási viszonyok között közlekedhetnek a faluban. Az ÉMASZ szakemberei ugyanis sűrítették a villanyoszlopokat, a hálózat egy részén pedig a régi, hagyományos világítás helyett nátrium lámpákat szereltek fel. A rekonstrukció mintegy 400 ezer forintba került. Pályázat tereprendezésre ® Kishartyán. Az orvosi ren­delő környékének rendbetéte­lére írt ki pályázatot a polgár- mesteri hivatal. A határidő már­cius 31-én jár le, mindeddig négy elképzelés futott be a hiva­talba. Közmeghallgatás # Etes. Közmeghallgatás lesz a helyi kultúrotthonban március 16-án, hétfőn 17 órától. A köz­ség vezetői számot adnak az eddig végzett munkáról, vala­mint szóba kerülnek az idei fel­adatok is. Pavilonok a buszfordulóban # Karancskeszi. A falu köz­pontjában meglévő autóbusz­fordulót szeretné úgy kialakí­tani a helyi önkormányzat, hogy pavilonokat telepítenének a te­rületre. A tervek elkészültek, már „csak” vállalkozók kelle­nének, akik kereskedelmi, vagy szolgáltatási tevékenységet folytatnának a település köz­pontjában. Bármerre is já­runk Salgótarján­ban, észak felé nézve a város leg­több pontjáról lát­hatjuk a Ka- rancs-hegységet, ami Salgótarján oxigéntermelő tü­deje, s nemcsak a városképhez tarto­zik hozzá: termé­szet- és környezet­védelmi szempont­ból is jelentős. Ezért is lenne fontos megóvása, a tőle keletre elterülő Medves-hegységgel együtt. Első lépés­ként tájvédelmi körzetté nyilvánítot­ták a vidéket, de még rengeteg ten­nivaló lenne, amire állami pénzeszkö­zök nincsenek. Ezért nagy jelentő­ségű az a helyi kez­deményezés, ami műit év végén jött létre Karancs-Med- ves Természetvé­delmi Alapítvány néven. A kurató­rium a tájegység kü­lönböző területein érdekelt szakembe­rekből áll, és egyik célja, hogy közös nevezőre hozza az érintetteket, a szel­lemi erők egyesíté­sére. Az alapítvány nem tudja átvenni a hivatásos termé­szetvédelem felada­tait. Célja a táj érté­keinek óvása, meg­ismertetése, feltá­rása. Van még egy el­képzelés: a terület igazi ékessége a salgói vár. Rekonst­rukciója, romlásá­nak megállítása már nagyon időszerű, természetesen fi­gyelembe véve a műemlékvédelmi szempontokat is. Je­lenleg folyik a szponzorok szerve­zése, de akadtak már kisebb-na- gyobb befizetések, ami a jövőre nézve bíztató. Salgótarján városközpontja Tavaszelőn megpezsdül a téren az élet- Gyurkó ­Nepál nyugodtabb - de itt sem rossz A város, amelyiknek sok szíve van A Magyar Televízió munka­társai a napokban forgatták a „Ász” című televíziós műsor legújabb produkciójának betét­filmjeit Salgótarján Ász-jelölt­jeiről. A műsor szerkesztője Há­tai János mesélt a városban szerzett tapasztalatairól:- Amikor egy-egy új szín­helyt felkeresünk, mindig meg­van bennünk a félelem, vajon lesznek-e fiatalok, akik mások, mint az eddig produkcióban fel­lépők, vagy bezárul a kör, és már csak ismételjük magunkat. Itt a városban megtaláltuk, aki­ket kerestünk.- Salgótarján miben volt más, mint az előző helyszínek?- A város rossz helyzetben van, a növekvő munkanélküli­ség, a romló szociális viszo­nyok majd’ mindenkit érinte­nek, ami mégsem fog ezen mű­soron meglátszani. Ez nem je­lenti, hogy hamis képet festünk ezekről a fiatalokról, Salgótar­jánról. Mi azt akarjuk bemu­tatni, az országnak ennek a ne­héz helyzetben lévő vidékén, élnek olyanok, akik helyze­tükbe nem nyomorodtak bele.- Sokan élesen bírálják ezt a várost, polgárairól meglehető­sen lesújtó véleménynél vannak. Ön nem tartott attól, itt majd nem találja meg a számítását?- Bennünk nem éltek ilyen fajta előítéletek. Mi, akik a krémet keressük, a krémet talál­juk meg, vagyis a jót próbáljuk meg kihozni minden dologból. A tapasztalataink alapján el­mondhatom, sok szíve van en­nek a városnak, sok érzelmi tar­talékot lehetett itt felfedezni. Melyek lesznek azok a pro­dukciók, kik lesznek azok a gyerekek, aki szerepelnek a te­levízió nyilvánossága előtt? Mi­lyen különlegességre akadtak Tarjánban a tévések? Április 4-én az élő adásban kiderül. El­dől, ki lesz Salgótarján Ásza. Dalolva nevelte nyolc gyermekét „Hulló falevél suttogva be­szél, suttogva beszél a falevél.” - halkan, kissé bizonytalanul, majd egyre határozottabban száll az ének, míg végül min­denki dúdolja a visszatérő ref­rén sorait. S aki dalra fakasztja vendégeit az nem más, mint Somoskőújfalu legidősebb pol­gára a 96. esztendejében járó Balázs Józsefné Sipos Margit néni, akinek nőnapi köszönté­sére voltunk hivatalosak a na­pokban. Az önkormányzati kép­viselő-testület, az egyesített szociális intézmények és a vá­rosi Vöröskereszt képviselői lá­togattak el a Csontváry utcába, ahol Sipos Margit néni él, özve­gyasszony lánya féltő, gondos­kodó „szárnyai" alatt. Nemcsak most éled a kis lakás, hiszen az ünnepelt tizenegy gyermeke kö­zül még nyolcán élnek: hat le­ány és két fiú. Szétszórta őket a sors, az ország különböző vidé­kein élnek, de nincs olyan hét­vége, hogy közülük valaki ne lá­togatná meg az édesanyját. A mostani jeles napon is (it lánya szorgoskodik a lakásban. Nem csoda, ha minden ragyog és a helyén van.- Édes fiam, ne felejtse el le­írni, hogy 13 unokám és ugyan­ennyi dédunokám van. Ok az én kincseim. Amíg bírtam, itt nya­raltak nálam. Csak a jó Isten a megmondhatója, hogy mennyi palacsintát, krumplilaskát sü­töttem nekik. Most meg én nya­ralok Anna lányomnál, Pannika pedig most az én édesanyám - néz hálás tekintettel a mellette ülőre Margit néni, miközben mentegetőzve simítja végig fe­hér haját megjegyezve: még arra is telt az erejéből, hogy be- ondolálja.- Él bennem egy emlék éde­sanyámról, amíg élek nem felej­tem el mondja Piroska az egyik legidősebb lány. Tél volt, ami­kor egy vándorló koldus beté­vedt hozzánk. Gyereklányként elálmélkodtam, amikor anyánk megmosta a koldus lábát és enni adott neki. Pedig mi is sze­génységben éltünk, csak a sze­rencsétlenhez képest voltunk gazdagok. Margit néni örömtől-öreg- ségtől remegő kezében megcsil­lan a pohár, benne nyeletnyi édes likőrrel köszöntvé vendé­geit és szellemesen sommázza békés öregkorának titkát:- Az Istenben bíztam mindig. Margit néni sosem nélkülözi gyermekei társaságát Áldott uram korai elvesztése után, benne bízva neveltem a gyerekeimet. Dalolva neveltem őket.. . Nem vetettem el egyiket sem. Nem úgy, mint most teszik, hogy nem keli a gyerek. Anél­kül, azok nélkül nein élet az élet. Nagyon szerettem őket. Most az ő gondoskodásuk segít. Akinek ilyen jó gyerekei vannak, annak még nem szabad meghalni. szgys-gyurián Nyárra bezár az uszoda? Már tizenegy esztendeje üzemel Salgótarján fedett uszodája. A közeljövőben felújításra szorul, valószínű­leg a nyáron végzik majd el a nagyjavítást - terjedt el az úszás, szaunázás szerelmese­inek körében. Mint Godó Tibor, a léte­sítmény vezetője elmondta: a hír igaz, a vízforgató be­rendezést hosszú távon nem lehet toldozni-foldozni, amúgy is országos rekord­nak számít a 11 évi folyama­tos üzemelés. A rekonstrukció költsége mintegy kétmillió forint lesz, ezt az önkormányzat még nem szavazta meg. A javítás három hónapot vesz igénybe - s azért tervezik pont nyárra, hogy a dolgozóknak ezalatt a strandon tudjanak munkalehetőséget biztosí­tani. — béjé — Péntek 13 Ez itt a rossz hír hűlt helye. Mert ma, pénteken, tizenharmadikán nem akarunk rosszról írni. S reméljük, holnap sem ad­hatunk számot arról, hogy pénteken és tizenharma­dikán baleset érte, felgyú j­tották, kirabolták, leütöt­ték, összeverték, miegy­más. Hiszen talán a babonás emberek különös gonddal vigyáznak magukra. A hi­edelmekre fittyet hányok pedig épp órájuk - nehogy beteljesüljön valami vég­zet, mert ha a babona egy­szer bejön, nincs megállás. Szóval, ma mindenki vigyáz. Mi. is. És ezen in­telmeket talán olvashatják is. Ha néni esnek áldozatul számítógépeink a Péntek 13 vírusnak... Balázs J. Alapítvány a természetért Egy amerikai Tarjanban Bizony. Mégpedig a klubban. De ne ijedjenek meg, nem va­lamelyik afrikai törzs tagjai köl­töztek be a Balassi Bálint könyvtár falai közé. Persze, amikor először hallottam az ütemes tam-tam-ot, magam is meglepődtem, ezért aztán kí­váncsiságomat kielégítendő, benyitottam az ajtón, s lássanak csodát, nem lőttek rám egy nyílvesszőt sem odabentről, sőt, két mosolygós lány integetett, kerüljek beljebb, s ugyan foglal­jak már helyet körükben, ne vi­gyem el az álmukat. Meglepeté­sem csak fokozódott, amikor beszélgetésünkbe kezdve észre vettem, egyikük ugyan kereste a magyar szavakat, de angolul annál inkább megérttette magát. Aztán mindenre fény derült: Heather O’Neal az USA-ból, Michigan állam egyik kisváro­sából érkezett hazánkba, hogy az amerikai Békehadtest szer­vezésében, hatvanad magával segítse a magyarországi angol nyelvi oktatást. Arról, hogyan ismerkedett összeg Csengődi Eszterrel, a „kéri” elsős diákjá­val, s hogyan kötöttek ki a kö­zös kongázásnál, hallgassuk meg az érintettet:- Nyolcadikos voltam a Ga- garinban, amikor Heather meg­érkezett az iskolába. Nekem is tartott órákat, sőt ő készített fel többünket az alapfokú angol nyelvvizsgára is. Egyik alka­lommal épp családias, baráti légkörben kólázgattunk, amikor előszedte a kongáját és egy szambát kezdett el játszani rajta. Nagyon megtetszett. Meg is kértem, megtanítana-e engem is játszani rajta? Ő természete­sen szívesen mondott igent és azóta együtt kongázunk.- S van saját kongód is?- Sajnos nincs, de feltaláltam magam s egy persiles dobozt kipreparáltunk otthon, hogy le­gyen min gyakorolnom.-Mondd, Heather, hogyan kerültél épp ebbe a városba?- Teljesen véletlenül. Egy ka­lapból kellett kihúznunk, ki, hová kerül. Nekem csak annyi kívánságom volt, hogy hegyek közé kerülhessek. Ez a táj az otthonomra emlékeztet.- Eszter tőled tanult kon­Heather O’ Neal és Csengődi Eszer kongatanulás közben gázni, s te kitől tanultál?- Mielőtt 1990-ben Magyar- országra érkeztem, ugyanilyen szolgálat keretén belül, két évig Nepálban voltam. Ott ismerked­tem meg ezzel a hangszerrel. Terveim közt szerepel, hogy ismét visszamegyek Nepálba és esetleg Pakisztánba is.- Miért vonzódsz ennyire Nepálhoz? Nem jobb egy civili­záltabb országban élni, mint egy elmaradottban?-Én a kalandot keresem. Nepálban élni, az egy egészen más világ. Az ott élők gondta­lanok, boldogok, mert miért ne legyenek azok, ha mást úgysem tudnak csinálni? Minden egé­szen más: nincs rohanás, s az emberek az utcán ott nem olyan morcos arccal jönnek-mennek, mint itt. Ez eleinte olyan szokat­lan yolt nekem, hogy nem akar­tam itt maradni. Aztán, megis­mertem az országot, s az itteni problémákat is. így már minden érthetőbb.-Szabadidődben mivel fog­lalkozol szívesen?- Most hárfázni tanulok, de szívesen kirándulok, járom az erdőt, a természetet, festegetek és apró állatfigurákat, hangula­tos kis díszeket készítek, ame­lyekkel a lakásomat dekorálom.- Kapsz fizetést az általad végzet munkáért?-Csak a létfenntartásomhoz szükséges összeget kapok, amelyből semmi extra dolgot nem tudok venni. Ez egy apoli- tikus, emberi szeretettel kapcso­latos küldetés, szolgálat, amely nem a haszonszerzést, hanem a segítségnyújtást tűzte ki céljául.- Hadd mondjam még el azt, - szól Csengődi Eszter, - hogy aki szeretne megtanulni kon- gázni, annak szívesen segítünk ebben, minden ellenszolgáltatás nélkül, ha megkeresnek engem a 16-203 telefonszámon, vagy a salgótarjáni kereskedelmi szak­középben, hétfő kivételével 8 és 14 óra között. Várjuk az érdek­lődőket. Vallus - Gyurián

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents