Nógrád Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-10 / 59. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. március 10., kedd Egy pórul járt vásárló keservei A hiányos százforintos A minap vásároltam az egyik üzletben. Fizettem, a visszajáró pénzt pedig betettem a pénztárcámba. Később vettem észre, hogy a visszakapott százasok közül az egyiknek hiányzik egy sarka! Kicsit mérgelődtem, s elgondolkodtam, hogyan kellene túladni rajta? Jutott eszembe ekkor, hogy tulajdonképpen ostoba rendele- teink az okai, hogy az emberek csalni kezdenek! Mert például köztudott, hogy az ilyen „hiányos” pénzt nem fogadja el senki, ha észreveszi! De hát én is kaptam, s rajtam kívül már bizonyára sokan jártak így! Tudom: be lehet vinni a bankba s ott beváltják! De hát a bank jelen esetben Salgótarjánban van, én pedig Bátonytere- nyén lakom! Sebaj! Megvárom amíg legközelebb Tarjánba kell mennem, s majd akkor beváltom! így oda is a százasom, hiszen az útiköltség 96 forint. Lakatos Lászlóné Gyógyír irodalomkedvelőknek Manapság, amikor gombamódra születnek és múlnak ki újságok, érdektelennek tetszik egy új lapot méltatni, köszönteni. A március 8-ai keltezéssel indult Extra Vasárnap azonban kuriózumnak számít ebben a kavalkádban, hiszen egy újabb „közéleti és irodalmi lap”-al gazdagodott a mai magyar sajtó palettája. A fejléc két orientáló jelzője közül az utóbbi a jelentősebb, hiszen - a kultúra barátainak leplezetíen örömére - azt jelzi, hogy —a sok rossz tapasztalat mellett és ellenére - mégiscsak akad némi pénz, kurázsi és vállalkozókedv a literatúra szolgálatára. Egyelőre csak remélni lehet, hogy az olvasók is méltányolják ezt a nemes igyekezetét és kegyeikbe fogadják a májusig kéthetente - aztán pedig várhatóan hetenként - megjelenő irodalmi újságot. Erre biztosítéknak látszik a lap rangos, neves főmunkatársi gárdája, hiszen Jovánovics Miklós - mint igazán rutinos, hozzáértő főszerkesztő - köré többek között Bertha Bulcsu, Görgey Gábor, Hegedűs Géza, Hernádi Gyula, Ne- meskürty István, Szakonyi Károly, Vámos Miklós sorakozott fel. Nem akármilyen névsor, ráadásul valamennyien le is tették névjegyüket már az első számban. De érdeklődésre tarhat számot Ungvári Tamás A szabad verseny kopói című cikke a kultúra helyzetéről a nem igazi piacgazdaság idején, de nem kevésbé az Aczél Györgyről összeállított „Mozaikkép”, vagy a szerb parlament elé kerülő közoktatási törvénytervezet „bácskai szemmel”. Van a lapnak színház, mozi, könyv rovata -mindez majdhogynem természetes - de - s ez már valamivel szokatlanabb dolog egy ilyen karakterű lap esetében - viszonylag nagy terjedelemben foglalkozik a gazdasággal, az utazással és az úgynevezett társasági élet kérdéseivel is. Sajátos igényeket elégíthetnek ki a Társkereső és a Rébusz című rovatok. A kivitelében szolidan korszerű -ha úgy tetszik klasszikus újságformátumú - Extra Vasárnap - minden jel arra mutat - nyeresége a szellemi közéletnek, függetlenül attól, hogy az impresszumban ki szerepel kiadóként. - csébé Kellemes kirándulóhely a szomszédos Heves megyében található noszvaji Delamotte kastély. A felvételeinken látható barokk műemlék közel egyidős a sziráki kastélyszállóval. -GyurkóIsmerősöm tanítónő. Alacsony, kövérkés, és halványvörösre festi őszülő haját. Régebben ő alakította meg az iskolában a Magyar-Szovjet Baráti Társaságot. Akkoriban aggatta tele a folyosót a kommunizmus hős építőinek mosolygó képeivel. Az osztályában meg Lenin-sarkot csinált. Legalább harminc példányban mutatta be a közismerten szerény Vlagyimir II- jicset: poharakra mázolva, albumokból kinyírva, rozsdásodó jelvényeken, kopott képeslapokon, elszürkült gipszszobrocskák alakjában, és ki tudja még hogyan. Ha közeledett november hetedike vagy április negyediké, krepp-papírral díszítette az osztályát, növendékeivel meg Alekszej Panty eleje v meg Sztyepán Scsipacsov verseit harsogtatta. Május elsején a felvonulásra készülődve ő Szélkakas osztogatta kollégáinak a vörös zászlókat az építőipari vállalat székháza mellett. Ha valaki nem akarta kezébe venni a proletár internacionalizmus lobogóját, azt kíméletlenül följelentette. Teljesen érthetetlen volt számára, hogy a vallás még egyáltalán létezik. Borzadállyal vetette le egyik tanítványa nyakából a keresztet, máskor meg kollégáján gúnyolódott, aki pappal temettette el házastársát. A templomot mániákusan kerülte. Inkább a hosszabb utat választotta hazafelé, nehogy a templom melett haladjon el. A rendszerváltás idején pár hónapig zavarodottnak tűnt, de csakhamar föltalálta magát. Elsőnek tűzte mellére a koronás címert, és tagja lett a Demokrata Fórumnak. Plakátokat ragasztott, ünnepségeket szervezett, előadásokat vállalt. Hadd mondjam meg, hogy újabban már aranykereszt fityeg a nyakában, és bigottan vallásos. Vasárnaponként ott láthatjuk áhitatos arccal az áldozok között, körmenteken pedig ő viszi a templomi lobogót. Pedagógus lévén csak hittant tanít. Serényen gyűjti a szentképeket, a Mária-szob- rocskákat. Úton-útfélen szidja a régi rendszert, amely nem adott hitet a gyermekeknek, lezüllesztette az országot. Lelkesedése határtalan. Már most krisztustövist keres nagypéntekre, hogy még idejében koszorút fonhasson a Megváltó fejére.- Attól függ, hogy kinek a fejére kerül - ütöm el tréfával a dolgot. Ugye világos? Nagy Zoltán Hogyan adózzunk? Személyi jövedelemadó ügyben Vámosi Nagy Szabolcsot, az APEH főosztályvezetőjét kérdeztük.- Építmény hasznosítás, ingatlan bérbeadás. Sokan a jövedelemszerzésnek - jövedelem kiegészítésnek - ezt a módját választották. Rájuk milyen szabályok érvényesek?- Korábban hetven vagy nyolcvan százalékos diktált jövedelemtartalmat is választhatott az építmény hasznosítója a tételes“ költségelszámolás helyett, de az épület után nem alkalmazhatta az amortizációs lehetőséget. 1992. január 1-jétől lehetővé válik a hasznosított építmény értékcsökkenésének költségenként! elszámolása. A törvény területi és időarányos amortizációs leírást engedélyez. Területarányosság alatt azt kell érteni, hogy az egész ingatlanból mekkora területet hasznosít a tulajdonos (haszonélvező), az időarányosság alatt pedig az éven belül, a hasznosítás időtartamára eső százalékot kell tekinteni. Az amortizáció alapja az adott ingatlan szerzéskori értéke. Természetesen az építményhasznosítás jövedelménél is alkalmazható a tételes költségelszámolás helyett a bevétel 10 százalékának megfelelő költséghányad. (A költségtérítés itt is a bevétel része.)- Ki számít az új adótörvény értelmében egyéni vállalkozónak?- A szja szempontból nemcsak az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező magán- személyt tekintjük egyéni vállalkozónak, hanem azt is, aki az erre vonatkozó külön jogszabály szerint egészségügyi és szociális vállalkozást folytat, aki a korábbi jogszabályok szerint kisiparosnak vagy magán- kereskedőnek minősül, vagy a jogi személy részlegét szerződéses rendszerben üzemelteti, az egyéni ügyvédi tevékenységet folytató magánszemély, a mezőgazdasági kistermelést végző magánszemély, akinek az a tevékenységéből árbevétele az évi kétmillió forintot nem haladja meg, a közjegyző. Egyéni vállalkozás esetén is a jövedelmet úgy állapítjuk meg, hogy a bevételből le kell vonni az annak megszerzése érdekében felmerült, igazolt költségeket. A bevételt meghaladó kiadást, a veszteséget az egyéni vállalkozó előre elhatárolhatja az elkövetkezendő öt adóévre. Az egyéni vállalkozásból származó bevétel havi ezer forinttal csökkenthető akkor, ha az egyéni vállalkozó szakmunkástanulóképzést folytat, vagy legalább 50 százalékban csökkent munkaképességű alkalmazottat foglalkoztat. A bevételekre, az elszámolható költségekre, valamint az ezekkel összefüggő nyilvántartási és bizonylatozási rendszerre vonatkozó előírásokat a személyi jövedelemadó törvény mellékletei tartalmazzák. Vágtálvi Ottó kiállítása A magyar tenger arca Balassagyarmat. A Nógrádi Mecénás Alapítvány támogatásával rendezik meg Vágfalvi Ottó festőművész kiállítását a Rózsavölgyi Márk Zeneiskola Milyen város Salgótarján? I. Hitelesebb városkép kialakítására lenne szükség Felvidéki településtípusok jellemzői - A feudális falu - Kenyereden, de nem szegény Napjainkban új, történetileg is hitelesebb városkép kialakítására lenne szükség. Nemcsak azért, mert halvány jelek utalnak arra, erősödik az itt lakókban az összetartozás igénye, és Salgótarján várossá nyilvánításának 70 éves évfordulóját ünnepli, hanem elsősorban azért, mert semmi biztosíték sincs arra, hogy a korábbkúgyoldalú- ságokat nem váltják föl újabb- bak. Mi a biztosíték arra, hogy most hitelesebb városkép alakul ki? Mindenekelőtt az elfogultságok nélküli, történelmi szemlélet erősítése, amint arra több hely- és várostörténettel foglalkozó kutató, történész is gyakran fölhívja a figyelmet. Dr. Horváth István például szintén azt hangoztatja, hogy ez a szemlélet szélesebb körben is elterjedjen, mindenekelőtt el kell helyezni Salgótarjánt a magyar településfejlődési folyamatban. Ezúttal természetesen nem vállalkozhatunk arra, hogy ezt egyetlen cikk keretében megte- gyíik, csupán néhány szempontra hívjuk föl az olvasó figyelmét, illetve pár, a közvéleményben meggyökeresedett közhely történelmietlenségére utalhatunk. E vidéken a polgári város kialakulása a múlt század közepén kezdődött. Milyen típusokat mutat föl ez idő tájt a magyar városfejlődés? Az egyik az Erdei Ferenc tanulmányából ismert alföldi város, ami speciális gazdasági, kulturális szervezet. Ennek alapja a mezőgazdaság, az állattartás. A másik az úgynevezett pannon város, ahol a kereskedelem, a kulturális kapcsolatok a meghatározóak, a nyugati fejlődéshez való természetes kapcsolódás. A harmadik a felvidéki, a negyedik az erdélyi várostípus. A felvidéki típus jellegzetessége, hogy nyersanyaglelőhelyre, illetve annak földolgozására épül föl. Ez a középkorban elsősorban a nemesfém volt, a múlt században a szén, mint fűtőanyag és energiahordozó. Mendöl Tibor, a negyvenes években már publikált városfejlődési tanulmányából ismerjük, hogy ő Salgótarjánt a felvidéki várostípus körébe sorolta, annak is legdélibb láncolatához. Mindez hogyan jelenik meg Salgótarján történetében? Súlyos konfliktusok közepette. Ezek közé tartozik az 1920-as trianoni békekötés, tudniillik ezzel Salgótarján addigi város- fejlődési szakasza lezárult, mert korábbi városkörzetét elveszítette mind a nyersanyag, mind a munkaerő tekintetében. Kiesett a felvidéki városfejlődési közegből. Ezt megelőzően tovább vizsgálandó az is, hogy a múlt század közepén megindult magyarországi modernizációs fejlődés során a feudális keretek között az élet működéséhez elégséges erővel rendelkező község meg tud-e felelni a kapitalizmus kihívásának? Milyen termelési tevékenységgel rendelkezett tehát a feudális falu? A múlt század eleji hagyományos struktúrától némileg eltérővel, de működőképessel. E sorban figyelmet érdemel a dohány termesztése. Továbbá, ahogy Mocsáry Antal is leírta, a makkos erdőkben „igen sok sertést tenyésztettek”, feltűnő volt „az erdők dús vadállománya”, s ez föltételezi a vadászatot, a vadhús-földolgozást, bőrmegmunkálást stb., híres volt a gyógynövényhasznosítás. Egyáltalán, Mocsáry szavaival élve, „szép kiterjedésű határja van, mely hegyes, de hasznos”. Tehát már akkor megjelenik a haszonelv, ami nem a feuális gazdálkodás alap- tulajdonsága. A feudális faluról szólva, érdemes emlékeztetni egy téves beidegződésre is. Ez a „kenyeret len Tarján” elnevezés. Itt nincs másról szó, mint egy eredeti leírás téves értelmezéséről, 1945 után pedig ennek átpoliti- zálásáról. A jelzőért Radványi Ferenc XVIII. század elejei Tar- jánra vonatkozó leírásához kell visszamenni. Ez a török utáni idők viszonyait tükrözi. Radványi írta le, a falu „reá volt utalva, hogy lisztszükségletét más vidékről, leginkább az Ipoly völgyéből szerezze be, ezért a helységet kenyeretlen Tarjámnak nevezték”. E szövegben lényeges az „is” szó, valamint a liszt hiányára utaló rész. Azaz, már az eredeti forrás szerint sem igaz, hogy csak ke- nyeretlennek nevezték - hiszen, mint szó volt róla, a falu egyebekben gazdag volt, e javaiért tudott lisztet is venni -, tehát az emlegetett kenyeretlenség nem a szegénység szinonimája, hanem csupán a hegyvidéki község termelési szerkezetére utal. Viszont a jelzőt később átvette Bél Mátyás, sőt, még Mocsáry Antal is említi 1826-ban, bár már csak így: „hajdan kenyeretlen Tarjánknak nevezték. A jelző az ötvenek évektől újabb nagy karriert futott be, bár az a fajta szegénység, amire ekkoriban politikai utalás történik, már a kapitalista útra lépett településre vonatkozhat. Okkal? Ok mélkül? Ez már Salgótarján fejlődésének újabb korszaka, a kapitalista idők viszonyai vizsgálatának tárgyát jelenti. (Folytatjuk) —mér Diákpályázat Salgótarján várossá nyilvánításának hetvenedik évfordulója alkalmából pályázatot hirdettek a J.A. Gagarin Általános Iskolában fotó, képzőművészeti és történeti kategóriában. A múlt év decemberében kiírt pályázatra gazdag anyagot küldtek be, gyerekek százai vették a fáradságot a település múltjában való búvárkodáshoz. Legbőségesebb anyag a képzőművészeti kategóriában érkezett be, mintegy félezer pályamunka. Ezekből százat állítottak ki az iskolagalériában, „Hetvenéves városunk” címmel. A különböző műfajú anyag az életkor sajátosságait figyelembe véve igen színvonalas volt. Többek között Szilágyi Dóra, Szlovacsik Szabolcs, Sza- lontay Virág, László Zsanett, Fodor Judit, Túróczy Réka, Csiky Orsolya, Pásztor Diána, Csincsik Andrea, Oszvald Virág munkái keltették föl a figyelmet, de még lehetne sorolni azon tanulók nevét, akik tehetséges munkákkal szerepeltek. Egyidejűleg látható volt az iskolagalériában a fotókiállítás is. Itt ugyancsak a teljesség igénye nélkül említendő például Horváth János, vagy Bagyinszki Adám neve. A történeti kategóriában huszonegy pályamunkát értékelhetett az iskolai zsűri. Hogy szintén csak jelzésként néhány példát említsünk, Csiky Orsolya várostörténeti pályamunkát készített, Kolláth Mariann az egészségügy fejlődést tekintette át dolgozatában, Fodor Emőke üzemtörténettel rukkolt ki. Külön megemlítendő Szabó Zoltán és Purucki Sándor közös munkája. —mér 'alériájában. Március 12-én Í6.30-kor megnyitót mond Réti holtán festőművész. Közreműködik Kanyó András fuvolán, léti Emőke gordonkán.
