Nógrád Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-09 / 58. szám

1992. március 9., hétfő BALASSAGYARMAT ES KÖRNYÉKÉ HÍRLAP Európa beköltözött Gyarmatra Erre még nem volt példa. Több okból sem. De mert a szükség úgy kívánta, hát meg­született. Balassagyarmaton, a Kereskedelmi és Vendéglátói­pari Szakmunkásképző Iskola modem, európai színvonalú élelmiszerüzlet hozott létre. Dr. Bacskó József, az intézmény igazgatója mesélt a mini-marke­ting születéséről: — Iskolánk szakmai képzése - ugyanis sok vendéglátói, ke­reskedelmi egységet felszámol­tak, vagy privatizáltak, illetve bérbe adtak -, bizonytalanná vált. Megoldást kellett találni a szakmai képzésüket illetően, ezért gondoltunk, létrehozzuk saját üzletünket. Az intézmé­nyünk tehát vásárolt egy bolthe­lyiséget. A belső teret nekünk kellett megfelelően kialakít­tatni, felújítani, amihez az anyagi fedezetet a minisztérium biztosította. Megoldottuk, hogy új, korszerű berendezések ke­rüljenek az üzletbe. így a bolt egész belső tevékenységét szá­mítógép irányítja, például az árukészlet-, pénzkészlet nyil­vántartása is ezen keresztül va­lósul meg. A vásárló csak any- nyit tapasztal, hogy a pénztáro­sok is számítástechnikai eszkö­zökön dolgoznak. — A kialakult egység mind­amellett, hogy szolgálja speciá­lis termelői képzésünket - foly­tatta az igazgató -, ellátja majd a tanulói alapképzést is. Össze­gezve az üzlettel kapcsolatos tevékenységünket, célunk hár­mas: gazdaságosan működni, megfelelni a pedagógiai elvárá­soknak és nem utolsó sorban feladatunknak érezzük a kör­nyék régen várt vásárlási igé­nyeit jó színvonalon kielégí­teni. -fá­Kis-nagy szövetkezet Nyolc éve önálló a Balassa­gyarmati Faipari Kisszövetke­zet, mely jelenleg nem egészen harminc embernek ad biztos kenyeret. Kicsi, ám eredmé­nyeit tekintve mégis nagyszerű kollektíváról van szó.-A tavalyi árbevételünk 34 millió forint volt, melyhez 3,5 milliós nyereség párosult ­mondta Jancsó László elnök. - Mindez lehetővé tette, hogy négyhavi jutalmat fizessünk. A kisszövetkezetben ismeret­len az elbocsátás. Sőt, olyan sok a megrendelés, hogy nem győ­zik teljesíteni. Élénk az érdek­lődés az itt előállított kiegészítő kisbútorok iránt, márcsak azért is, mert viszonylag olcsóak. Litavszki Pál (balról) és Benkó Gábor asztalosok Fotó: Rigó A helybélieknek nem kell ilyen műemlék! A vadkertiek kálváriája A Szent Kereszt kálváriatemplom még áll Csinos kis kápolna áll Érsekvadkert határában. Az arra tévedő idegen szívesen álldogál az aprócska templom kerítése mellett, élvezve a színhely hangulatát. De hamar szemébe ötlik az épület falán húzódó hatalmas repedés. „Elhanya­golták" - vélheti a bámészkodó. A helybéliek azonban ismerik az épületet, tudják, mi mindent tettek már érte. Ha befalazták a nyílást, pár hónap múltán újból ott tátongott a rés. A falusiak persze próbálkoztak, még az alapokig is leástak, megerő­sítve azokat, de minden szándék, és minden munka eredménytelen volt. „Amit reggö’ raktak, leomlott estére, amit este raktak, leomlott reggö’re.” Megelégelték a vadkertiek a sok hiába való ténykedést, elhatározták, megszabadulnak a kápolnától, és egy újat építenek. Megkezdődött a szervezkedés, így a falu lakói tavaly februárjától gyűjtögetni kezdték egy alapítvány számláján az új szentély építéséhez szükséges összeget. — Azért gondoltunk egy új kápolna építésére - emlékezett vissza Urhán István, az alapítvány el­nöke mert szakértők megállapították, régit nem érdemes már felújítani. — Az épület mozgó agyagtalajon áll - mondta Schlosser Attila, az Esztergomi Érseki Hivatal építésze —, amit talajmechanikai vizsgálatok iga­zoltak. Jelenlegi állapotában életveszélyes. Ér­demes megjegyezni, az érseki hivatal szakrefe­rensei szerint ez a kápolna egyházművészetileg sem értékes. Ahhoz, hogy az új templom felépül­hessen, a régit le kell bontani, és mert az aprócska épület nem tartozott a falu műemlékkincsei közé, a helyi polgármesteri hivatal és az egyházi ható­ságok kiadták a bontáshoz szükséges engedélyt. — A helyi polgármesteri hivataltól ez év január 13-án, az egyház hozzájárulását pedig már tavaly novemberében megkaptuk. - Nagy József, az új templom építéséért létrejött alapítvány kuratóri­umának tagja már-már lemondóan mesélte a to­vábbi eseményeket. - Előző év november 28-án itt jártak az Országos Műemlékvédelmi Felügye­lőségtől, hogy számba vegyék az érsekvadkerti értékeket. Szóba került a Szent Kereszt kápolna, a szakember pedig úgy döntött, védetté kell nyilvá­nítani ezt az 1903-as épületet. — Ez lett a mi vesztünk - vette át a szót Urbán lst\’án -, ugyanis a műemlékfelügyelőség egy ja­nuár 23-án keltezett levélben a polgármesteri hi­vatal bontási határozata ellen közvetlenül a Köz- társasági Megbízott Nógrád Megyei Területi Hi­vatalához fellebbezett. Február 8-án bontottuk volna a templomot, a polgármesteri hivatalba pe­dig 7-én megérkezett az említett levél. — Következő hétfőn, február 10-én azonnal útra is keltünk - folytatta Nógrádi László, a falu polgármestere a történetet -, és felkerestük a köz- társasági megbízott hivatalát Salgótarjánban. De hiába tettük meg az utat, két napra rá határozatot kaptunk, amely megsemmisítette az önkormány­zatunk bontási engedélyét. — Nem hagytuk ennyiben a dolgot! - szólt közbe Nagy József. - Február 17-én az új temp­lom alapítvány kuratóriumának tagjai elmentek Budapestre, az Országos Műemlékvédelmi Fel­ügyelőség Igazgatóságára, hátha sikerül őket meggyőzni. Sajnos nem jött létre megegyezés, ezért megállapodtunk, március 5-én lejönnek Ér- sekvadkertre az OMF szakemberei. A márciusi megbeszélésen kiderült: a műem­lékvédelmi szakemberek mindenféleképpen ra­gaszkodnak ahhoz, hogy a kápolna továbbra is álljon! Dr. Fejérdy Tamás, az OMF Igazgatósá­gának munkatársa kijelentette, a műemlékvé­delmi felügyelőség állja a feltárás és a repedés helyrehozásának költségeit. Az érsekvadkerti polgárokat azonban nyugtalanítja, hogy az OMF nem tud teljes garanciát vállalni, ők pedig ismerik kápolnájukat! Felmerül a kérdés, vajon miért nem keres a falu másik helyet az új templomának? — Az őseink erre a helyre építették a kápolnát. Meg akarjuk őket tisztelni azzal, hogy az újat is oda építjük - magyarázta Molnár János, az egy­házközség világi elnöke. - Meg máshol nem is lenne hely az új templomnak. S a folytatás? Marad az aprócska kápolna, vagy győz a falu, lebontják? Minden az újabb szerke­zeti, statikai vizsgálatok után derül ki. (fenyvesi) Tengerszem a település főutcája alatt? Törnek a vízcsövek Bercelen Dobrocsi János vízdíjbe­szedő Bercelen. De ez csak ki­csit később derül ki, amikor a feketehajú fiatalembertől már megkérdezem a hóna alatt tar­tott, piros és a végén pamacsz- szerűen bevont botot látva:-Csak nem címfestőhöz van szerencsém? Merthogy amíg voltak, céhbe tömörültek, külön szakmaként működtek a címfes­tők, még a céhjelvényükben is láthattuk a hosszú botot a végén labdaszerűen bevonva valami­lyen puha anyaggal. A bot a kéz­támaszték szerepét töltötte be a precíz rajzolásban-festésben, a pamacs arra szolgált, hogy a tábla felületét a bot vége ne kar­colhassa össze.- Vízdíjbeszedő vagyok, nem címfestő — így Dobrocsi János, aki éppen eleget hallgatja a tréfálkozó megjegyzéseket nap- és Bércéi hosszat, hogy mi a fene az a hóna alatt. Hát, nem a kutyák ellen kell.- A vízórák a kiskertekben vannak, sajnos, gyakran gazos, elhanyagolt területen, ami ne­hezíti a munkámat. Amúgy is három helyett dolgozom. A pamacsos végű bot (a pártállamban még zászlót tar­tott) meg arra való, hogy a vízó­rák üveglapjáról a piszkot letö­rölje anélkül, hogy minduntalan hasra kelljen vetődnie és a mélyben kézzel kotorásznia a vízórák üveglapjain, hogy a számok egyáltalán leolvashatók legyenek. Mit jelent, hogy há­rom helyett dolgozik? Amióta a pásztói vízmű vállalathoz tar­toznak (azelőtt balassagyarmati volt a vállalati székhely, de on­nan évekkel ezelőtt leváltak) ő egy személyben a közeli vízte­lep kezelője, a vízóra leolvasója és díjbeszedő is. Meg minden más, ami ezzel a munkával együtt jár.-A telepen Guta és Bércéi között négy kutunk van. Bércéi község lakossága naponta két­százötven-háromszáz köbméter vizet fogyaszt átlagosan. A ku­tak bírják, a víz azonban eléggé nitrátos itt is, sajnos. A kutak jó tizenkét-tizenhárom éve mű­ködnek, a legfiatalabb most há­rom éves. A társulás megszűnt ugyan, de éppen mert a község­ben újabban egyre gyakoribb a csőtörés. Az önkormányzatban erősödő nézet, hogy ennek mie­lőbb utána kell járni! Vannak vélemények - egyen­lőre nem szakmaiak, ami na­gyon sokba kerül és még nem tudjuk, honnan lesz rá pénz, hogy elvégeztessük a műszaki felmérést - miszerint itt gondat­lanul ment a fektetés. Nincs homokágyba téve sehol a cső­rendszer. Más hiányosságok is szóba kerültek. Sokan például csak mostanában tudták meg, hogy az új települési részen, az Ifjúság úton a bejelölés a térké­pen mindkét oldalon befejezett tényként rögzíti (!) a vízhálózat meglétét. Holott azt már min­den gyerek is tudja - csak az egyik oldalon van vezeték!- Mi lehet az oka a feltűnően sok csőtörésnek? Tíz év után jogi szempontból hasznos lehet egy műszaki felmérés?- A köztársasági^megbízottat is megkérdeztük. Ő sem tartja lehetetlennek, hogy utólag fel­mérjék, hol történtek mulasztá­sok. A szakaszoló tolózárak többsége is rossz. A csőtörések hetente előfordulnak, van hét, amikor két-három esethez ri­asztanak. Ez egy nagyváros vi­szonylatában is sok lenne. Sze­rencsére az emberekkel nincs ennyi baj. Rendesen fizetik a vízdíjat, legfeljebb azt nem érti senki - velem együtt -, hogy miért kell újabban negyedéven­ként mindent leolvasni, díjbe­szedni a korábbi évenkénti gya­korlathoz képest. A berceli vízcsőhálózat „rej­télyei” egyre többet foglalkoz­tatják az embereket. Sokan kér­dezik a díjbeszedőtől - mi az oka a töréseknek?! A berceli képviselők most azt fontolgat­ják, hogy még december vége előtt, amikortól ugyanis minden önkormányzat átveszi a körze­téhez tartozó vízmű, vagy telep tulajdonjogát, gondját - felmé­ressék a valós műszaki helyze­tet. És ha kell, pereljék a kivite­lezőt! Abban ugyanis, hogy a főutca alatt tengerszem húzó­dik, vagy a közeli szandai kő­bánya robbantásai az oka a töré­seknek - csak kevesen hisznek Bercelen. (T.Pataki) Az idén 1,2-1,8 millió háromne­gyed literes üveg csemegeuborkát tartósítanak a Magyar-Cseh­szlovák Barátság Termelőszövet­kezet dejtári konzervüzemé­ben. Ebből 20Ü-300 ezer lesz a hosszában ne­Uborka gyedéit, amelyet idehaza értékesí­tenek, a többit döntő többségben Ausztráliába ex­portálják. A tsz kisebb hányadban Palo­táshalomról szerzi be, na­gyobb részben az általa több, mint 14 hektáron meg­épített támrend- szeres eljárással termesztek meg az alapanyagot, (gy 120 környék­beli család jut többletjövede­lemhez. A tsz az idén a nagyobb mérető uborká­kat is átveszi. Balassagyarmat és környéke Gépek ajándékba • Balassagyarmat. A Magyar Kábel Művek helybeli gyára két elektromos targoncát és a hozzá szükséges akkumulátortöltőt ajándékozott a 217. számú Szondi György Ipari Szakmun­kásképző Intézetnek, segítve ezáltal a vasipari tanműhely zökkenőmentes üzemeltetését. Nyugdíjasklub • Terény. Nyugdíjasklub ala­kult a közelmúltban a települé­sen, melynek vezetőjévé dr. Molnár Imréné házi szociális gondozónőt választották. Az alakuló összejövetelen mintegy ötven idős ember vett részt, s megállapodtak abban, hogy szerdánként tartják a foglalko­zásokat. A klub első, múltheti rendezvényén Szlobodnyik András jegyző adott tájékozta­tást az átalakulási és az új szö­vetkezeti törvényről. Kettős szerepben • Galgaguta. Ma, hétfőn tart­ják az általános iskolások vers­mondóversenyének döntőjét, melyen azok a tanulók vesznek részt, akik az elődöntőn pro­dukciójukkal kivívták az indu­lás jogát. A zsűri elnökévé dr. Bálint György címzetes egye­temi tanárt kérték fel, aki kettős szerepet lát el, hiszen a nyugdí­jasklub esti foglalkozására is hivatalos. A televízióból is jól ismert és népszerű Bálint gazda a kultúrnövények - így az erre­felé gyakori málna és uborka - termesztéséről tart előadást az érdeklődőknek, majd kérdé­sekre válaszol. Rendelettervezet • Érsekvadkert. A képvi­selő-testület rendelettervezetet alkotott az első lakáshozjutók lakásépítésének és -vásárlásá­nak, valamint a kedvezményes és megemelt kamatozású laká­sépítési és vásárlási hitelek tá­mogatására. Ezekre a célokra az idén 1,6 millió forintot szándé­koznak fordítani. A rendeletter­vezet elfogadásáról a testület március végi ülésén döntenek. Jó világ volt Debercsényben! Eseménynek számít, ha ide­gen érkezik Debercsénybe, a ma mindössze 250 lelket szám­láló talepülésre. Minket is meg­néztek a helybeliek, ám a be­szélgetés elől nem zárkóztak el.- Bíró Gábornak hívnak — mutatkozott be egy férfi, aki nyugodtan letagadhatna tízet a 75 esztendejéből. Szó szót követett, s kiderült, egy kádármesterrel hozott össze a jó sorsom.- Ötvennyolc évig űztem a szakmát. Annyi hordót megcsi­náltam, hogy az összes nem férne be a kertembe. Az idős ember megjárta a II. világháborút, a tűzvonalban harcolt. Hat esztendeig ette a hadifoglyok keserű kenyerét. A diskurzusunkat hallgató 72 éves feleséget közös életükről kérdeztem.- Egy mulatságban ismerked­tünk össze. Jómagam 19 éves voltam, amikor összeházasod­tunk. A világégés alatt született Bíró Gábor és felesége a fiunk. Budapesten laknak, két unokánk van. A téeszből men­tem nyugdíjba - sorolta. Az öregek nosztalgiával em­lékeztek azokra a boldog időkre, amikor még jó világ volt Debercsényben. Csend, nyuga­Fotó: Rigó lom, senki nem zavart senkit. Mostanra megbolydult a világ, minden tönkremegy, egyik em­ber másiknak az ellensége. Mária néni nagyot sóhajtott: - Elszállt a béke, akárcsak az ifjúságunk! (kolaj)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents