Nógrád Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-30 / 76. szám

1992. március 30., hétfő

BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE

HÍRLAP 5

Egy palóc falu története

Dézsmajegyzék 1548-ból

Bátony jobbágylakóinak nevét egy 1548-as dézsmajegy- zékből ismerjük, melyet még a magyar adószedők készítettek. Név szerint a következő családfőket írja össze az adószedő a településen: Beréni Márton, Fodor András, Gender Lőrinc, Kebel István, Nyikos Demeter, Pap Mihály, Subwoka (Sulyok?) Benedek, Thassol János, Thót Simon, Varró György.

A fent megnevezett tíz családfő és családja fizet dézsmába (tized) 420 kéve gabonát-valószínűleg búzát vagy rozsot. Földművelő tevékenységüket ezek a családok minden bizonnyal folytatták volna, ha

meg nem jelenik ezen a tájon is a török. így két év múlva már csak a családok egy részével találkozunk az összeírásban, és egyúttal a töröknek is adóznak.

1851-ben 535 férfira jut 514 nő. 1014 magyar, 27 cigány, 8 zsidó. 1027 fő római katolikus, 14 református, nyolcán a zsidó vallást követik. Bátony jegyzője ekkor Hangonyi János, a bírói tisztet Sulyok Márton töltötte be. A tanácsos (törvénybíró) öregebb Nagyfalusi János.

Dr.Szomszéd András levéltáros-történész: Nagy bátony - fejezetek egy palóc falu történetéből 1851-ig című könyvéből valók a fenti részletek.

Elfogadták az adórendeletet

Mátranovák képviselő-testü- lete elfogadta a helyi adókról szóló rendeletet, így rövidesen sor kerül az adók

bevallásához szükséges ívek kézbesítésére. A testület a második negyedévtől kezdődően állapította meg a díjakat.

Három adó- forma összegéről döntöttek a képviselők: a magánszemélyek, illetve vállalkozók kommunális adójáról, valamint az iparűzési adóról. A magánszemélyek kommunális adója lakástulajdononként és bérleményenként évi 1500 forint lesz.

Az adózással összefüggő kérdésekről a polgármesteri hivatalban kaphatnak részletesebb felvilágosítást.

A bevallási íveken feltüntették, hogy az ebek összeírásával kapcsolatban is nyilatkoztatni kívánják a lakosságot.

Félreértések elkerülése végett: erre a védőoltások nyilvántartásának elkészítéséhez van szükség.

Amatőr művész kiállítása

Erdei Sándor iparművész nyitotta meg csütörtökön Barna Katalin óvónő első önálló kiállítását a nagybátonyi Erkel Ferenc Általános Iskola galériájában. fotó: gyurkó

Fontos nekik, hogy fontosak legyenek

„Miért mondják ránk, gyogyósok?”

— Dédelgetni kell bennük a gondolatot, hogy nagyon boldogok lehetnek — bár a társadalom most nem játszik rá erre.

A kisterenyei 3. számú általános iskolában (közismertebb nevén a kisegítő iskolában) Szabó Istvánná igazgatóval és Magócs Jánosné pedagógussal ülünk a csöppnyi irodában.

— Ez egy kicsi iskola, sok gonddal. — Hallottuk már ezt máshol is, de ez a hely más. Végigjártuk az osztálytermeket, néha igyekezni kellett, hogy mosolyogni tudjunk. Hivatalos megfogalmazásban imbecillis, debilis és retardált gyerekek között vagyunk. Közérthetőbben a gyengeelméjű, értelmi fogyatékos tanulók látványa hat nyomasztóan.

— Nehezebb ide bekerülni, mint az egyetemre — mondja az igazgatónő. — A családsegítő központ végzi el az óvodások iskolaérettségi vizsgálatát. Ha felmerül a fogyatékosság gyanúja, a GYIVI szakértői csoportja is megvizsgálja a gyereket, ők utalhatják ide.

Két éve indítottak Kistere- nyén felzárkóztató osztályt. Az induló nulladikosok ma már elsősök, mert az elsős tananyagot két évre húzták szét. Az első év alatt fejlesztik a készségeket és megszerettetik az iskolát. Év végén elágaznak az utak, a gyerekek zöme normál iskolába megy.

Az itt tanulók változó mértékben fogyatékosok, de ez elválaszthatatlanul együtt jár a lelki sérüléssel. Erről ezt halljuk:

— Azért harcolunk, hogy a fogyatékosok minél előbb kerüljenek be ide. Volt olyan tanuNehezebb bekerülni, mint az egyetemre.

fotó: Gyurkó P.

lónk, aki sima első osztályban kezdett, és kilenc éves volt, amikor nálunk folytatta. Érezte a mellőzöttséget, és azt a magatartászavart nem lehet levetkőzni, amit az váltott ki, hogy mindig háttérben volt.

— Hogyan élik meg a gyerekek a saját fogyatékosságukat?

— Vannak, akik nem képesek tudomásul venni. Az értelmesebbeket irritálja leginkább, ők nagyon érzékenyek. Sokszor megkérdezik, miért mondják ránk, hogy gyogyósok? Azt kell erősíteni bennük, hogy nem rosszabbak másoknál, és részterületeken csakugyan vannak tehetségesek.

Ezeknek a gyerekeknek kell a sorompó. A túlzott liberalitás nem vezet eredményre.

—Az önök tevékenysége csak félig lehet eredményes, ha a szülök nem csatlakoznak ehhez. Hogyan lehet megbarátkozni ezzel a gondolattal?

— Ezt tudomásul kell vennünk. Legalizáljuk, hogy a gyerekek magasabb fokon állnak, mint a szüleik. Sokan pénteken már elkeserednek, nem akarnak hazamenni a hétvégére. Ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy ilyen az élet. Az intézetben élő gyerekek sehol sem tartanak a mieinkhez képest. Megszervezik ugyan az életüket, de nem ők maguk.

— Mi lesz a gyerekekkel, ha itt elvégzik a nyolc osztályt?

— A bátonyi ISZI-ben tanulhatnak tovább. A baj az, hogy agyilag megállnák a helyüket, de nehéz helyzetbe jutnak, amikor kikerülnek ebből a védő-óvó környezetből. A szülők pedig nem mennek utánuk.

Sokan nem tudják elképzelni, de nagyon sok sikerélményünk van. Akad persze keserűségünk is: ha a gyerek elvégzi a középiskolát, és utána nem tud elhelyezkedni. Ha valahova kellene a szociális háló, ide kellene. De ezzel, sajnos, mi nem tudunk mit kezdeni.

— Dudellai —

Bátonyterenye és környéke

Felvételi után

• Bátonyterenye. Megérkeztek a visszajelzések a zeneiskola felvételizős növendékeiről. Az 1991/92-es tanévben négy növendék felvételizett zeneművészetig szakközépiskolába. Koós Ágota és Plachi Rita hegedű, Mátyás Adrienn gordonka, Kovács Zoltán klarinét szakon nyert felvételt. Felkészítő tanáraik: Ventemé Szebe- rényi Ilona, Oraveczné Orsó Erzsébet, Gazsi Éva és Venter László. Koós Ágota Nyíregyházán, Mátyás Adrienn Békéscsabán, Plachi Rita és Kovács Zoltán Budapesten folytatja tanulmányait.

Természetbarát kör

• Mátraverebély. Az elmúlt héten 22 fővel alakult meg a természetbarát kör. A csoport célja többek között a környéken lévő források rendbetétele, madáretetők elhelyezése. A kör vezetője Sári György.

Vállalkozói kamara

• Bátonyterenye. A közelmúltban találkoztak a polgár- mesteri hivatal vezetői és a vállalkozók. Ez utóbbiak felvetették, terveik között szerepel egy, a kisvárosokban még szokatlan, ezért példaértékkel bíró vállalkozói kamara létrehozása.

Speidl Zoltán beszámolt

Speidl Zoltán országgyű-. lési képviselő tartott beszámolót két éves parlamenti munkájáról telt ház előtt csütörtökön a nagybárkányi polgármesteri hivatalban. Országos jellegű gondok vetődtek fel a találkozón. A

képviselő kapott kérdést az infláció növekedéséről, és a nyugdíjakról is. A fórumon Tótfalvi Sándor, az MDF megyei irodavezetője és Frisch Oszkár, az FM megyei hivatalának vezetője is részt vett.

Gondolt már arra is, hogy tüntetni kellene

„Ha géppisztolyom volna, bosszút állnék..."

Olvasói levelet hozott a postás szerkesztőségünkbe. A feladó Lehoczki Károly, Nemtiben élő bányász nyugdíjas, többek közt ezt írta:

"Ahogyan a Bánk bánban szólt Tiborc panasza II. Endre királyhoz, úgy szeretném elmondani én is, ami a szívemet nyomja. Tudom, nagyurak már nincsenek, de lesznek nemsokára népnyomorítók helyettük."

Amikor megérkeztem Le- hoczkiék portájára, a feleség nyitott ajtót. Elmondtam, mi járatban vagyok, mire az asszony hívta az urát. Erős testalkatú, hatvanas éveit taposó, bányász- munkaruhás férfi mutatkozik be, ő írta a levelet. Csak ketten megyünk be a konyhába, az asszony nem tart velünk. Gondolom ő már ismeri férje mondandóját, tudja, minek leszek részese.

Amint odaülök az asztalhoz, mint az a bizonyos derült égből villámcsapás érnek a férfi indulatos, mennydörgő szavai.

— Ha géppisztolyom volna, bosszút állnék mindazért, amit velünk, nyugdíjas bányászokkal csinálnak. Attól tartok, hogy

egy tár lőszer nem is lenne elég azokra, akik miatt a nyugdíjas nem csak éhezik, de fázik is nemsokára.

— Kikre gondol? - kérdem, mire ugyanolyan indulattal folytatja, mint az előbb. Ha most egy panellakásban lennénk, már biztos átkopogott volna a szomszéd.

— Azokra, akik megalkusz- nak és elveszik tőlünk, bányászoktól azt a pénzt, amiért életünk javán át a föld alatt dolgoztunk, tőlünk, akikkel szemben a legnagyobb terrort alkalmazták a békekölcsön jegyzésnél, akik ma szerencsétlen, elöregedett, megfáradt emberek vagyunk. Követelem, hogy a szénpénzt adják vissza. Ha azt nem lehet, akkor adjanak szenet, amihez természetes jogunk van.

Riportalanyom is érzi, hogy kicsit vehemensebben zúdítja rám az évek sora alatt szerzett keserű élmények tapasztalásait, mert visszafogja hangját.

— Ne haragudjon, hogy ilyen indulatos vagyok, de engem 27 év munka után, 1975-ben, 45 évesen küldtek nyugdíjba, mert balesetet szenvedtem. Rámrobbantották a bányát. Bár egyik szememet elveszítettem, munkaképes maradtam, ennek ellenére nyugdíjba helyeztek, mert szabadulni akartak tőlem. Én ugyanis népi ülnök és a társadalom-bíróság elnöke voltam. Nem néztem jó szemmel, hogy a vezetők lopnak a bányánál. Ä munkásaikkal építtették fel a családi házaikat. Mivel tudták, hogy én nem tartom a számat, nem számítottam megbízhatónak. így aztán kapóra jött számukra a balesetem, hogy tőlem megszabaduljanak.

— Tudja ezt valamiképpen bizonyítani?

— A mai napig vannak bizonyítékaim. Nagyon fáj nekem, hogy azért, mert becsületes voltam,.így elbántak velem. De van más is, ami nagyon rosszul esett.

Kovács László, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete volt főtitkára jó ismerősöm volt. Amikor hozzá fordultam, először még segített, de másodszorra már azt mondta: ha a pártból nem lépek ki, akkor segített volna. Én azonban 1979— ben kiléptem az MSZMP-ből,

mivel nem győztem elviselni a falu csúcstitkárának haszonta- lanságait.

Beszélgető partnerem nyugalma csak eddig tartott. Aztán felindultsága ismét erőt vesz rajta.

— Száz százalékos rokkant vagyok, dolgozni nem tudok, de ha valaki megmondja, ki az ellenségünk, aki a bányászok pénzét elveszi, akkor négykézláb csúszva megyek oda, és ha kell, lövök.

Végső elkeseredésemben, már mindenre elszántam magam. Az öngyilkosságtól csak az tart vissza, hogy tudom, családom megtorolná halálom - mondja megbicsakló hangon, elérzékenyülve. Aztán gyorsan magára talál, s folytatja.

— Gondoltam már arra is, hogy tüntetni kellene, de az emberek olyan csillagászati távolságra kerültek egymástól, hogy még ilyen ügy érdekében sem lehet összefogni őket. Nem tudom, az életem sora hová jut, de vállalok mindent, nem ismerek határt az igazam keresésében.

(vallus)

Pénzre várok, nem fizetek

Ördögi körben a fatelep (is)

Fél évvel ezelőtt egy angol cég felmérte és átvilágította, sőt vállalta, hogy vevőt hoz. Megjelent egy osztrák érdeklődő, ám a vásár elmaradt. Változás mégis lesz, április elsejétől belső részvénytársasággá alakul az Érdért Vállalat. Ez, ha jól működik, végleges lehet. Ha nem, könnyebb lesz a privatizáció. A kisterenyei, 19. számú telepen Vendel László műszaki vezetővel és Répás Sándorné irodavezetővel beszélgettünk.

— A múlt évben kezdődő beruházási nehézségeket viselni kell, de a negyedév jónak ígérkezik. Január - februárban voltak értékesítési gondjaink. Az alapanyagbeszerzésünk nagyon jó. A most rendelkezésünkre álló 8000 köbméter lombosfű- részrönkkel fél évig teljes kapacitással tudunk dolgozni. Ennek az értéke 50 millió forint. Ha nem látnánk perspektívát, nem fektettünk volna bele ennyt.

Az elsődleges fafeldolgozó telep számára a hazai piac a meghatározó. Csakhogy:

— 30 illetve 60 napos fizetési kérelmük van a vevőknek, sőt hallottunk már 90 napos határidőről is. Végül is az árbevételt ez nem befolyásolja, de állandóan vámunk kell a pénzünkre. Ezt hozza a piaci helyzet: kell az ám, de a vevők is pénzre várnak, addig nem tudnak fizetni. Ez egy ördögi kör.

Tavaly 250 milliós nyereséggel zárta az évet a vállalat, de mind a telepnek, mind az Er- dértnek sok a kinnlévősége. Ők így is nyolc napon belül tudnak fizetni az alapanyagért.

Exportban az olasz piacot már megnyerték, tavaly is folyamatosan szállítottak. De a magas költségeket nem tudják realizálni. A tőkés azt mondja, ennyit fizet. Ha jó, jó - ha nem, nem.

— Dudellai —

Exportban az olasz piacot már megnyerték. Gyurkó P. felv.