Nógrád Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-28-29 / 75. szám
4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1992. március 28-29., szombat-vasárnap Nógrádnak is helye van Európában! Új elveken szerveződnek a nemzetközi kapcsolatok Hivatása és szenvedélye a pénzhez köti „Féltem a fiút, de hiszek benne ... Vendégségben id. Kupa Mihálynál A megyei közgyűlés külföldi kapcsolatai iránt érdeklődvén, először azt kellett tisztáznom, hogy beszélgetőpartnerem, Kovács Erika milyen minőségben is válaszol kérdéseimre:- Bár szervezetileg a közoktatási és művelődési osztály dolgozója vagyok, ebben a témában a megyei közgyűlés hivatalának nemzetközi kapcsolatokért felelős munkatársaként nyilatkozók. Bár osztályunkon van hagyománya e tevékenységnek - a valamikori ifjúságpolitika részeként végzett nemzetközi cserekapcsolatokra gondolok - ez a terület is olyan, amely nem sorolható be egyetlen osztály hatáskörébe sem, közvetlenül a megyei elnök felelős érte. Ugyanakkor praktikusan szükség van egy olyan emberre, aki nyomon követi az eseményeket, közvetíti az információkat, segít a szervező- munkában. Örültem, hogy én kaptam ezt a megbízatást.- Akkor hát vágjunk a közepébe ... Ön hogyan ítéli meg: a megye külkapcsolatai mennyiben különböznek a rendszerváltást megelőző időkhöz képest?- Én a korábbiakban „közelről” nem ismertem e folyamatokat, de úgy vélem régebben több volt a protokolláris elem a nemzetközi kapcsolatokban. Annak idején sok minden csak vezetői szinten realizálódott. Ugyanakkor a hosszú évek óta jól működő cserekapcsolatok némelyikének támogatása és szervezése életben tartandó örökség a megyei közgyűlés számára is. Mi sem természetesebb azonban, hogy napjainkban a nemzetközi kapcsolatok is alapvetően új elvi alapokon szerveződnek. Ezek hátterét az jelenti, hogy hazánk tagja lett az Európa Tanácsnak, s társult tagja az Európai Közösségnek. Elsőként annak az információs igénynek a kielégítését említeném, amellyel a Magyarország iránt érdeklődők jogosan fellépnek. A megyének a települések és a kormányzati szint közötti speciális helyzetéből adódóan fel kell vállalnia azt a közvetítő szerepet, amelyet csak ez a szint képes hatékonyan gyakorolni. Másrészt az egységes Európa megvalósításában az államok közötti kapcsolatokon, európai intézményeken túl egyre fokozódó szerep jut a különböző országok egyes régiói közötti közvetlen együttműködésnek. Ma Magyarországon a megye az egyedüli szint, amely képes ennek az elvárásnak megfelelni és a regionális kapcsolatok révén gyorsan és hatékonyan elősegíteni hazánk felzárkózását a fejlett Európához. Nekünk persze elsősorban olyan együttműködésre van szükségünk, amely az önkormányzati és a hatásköri törvény szellemében segít tapasztalatokhoz jutni olyan országokban, melyekben sok évtizedes hagyományai vannak a demokratikus államberendezkedésnek.- A fenti elvek alapján milyen konkrét kapcsolatok vannak kialakulóban?- A korábbiak közül változatlanul intenzív Nógrád megye és a Bajor Ifjúsági Kör közötti kapcsolat: 1992-re érvényes szerződéssel rendelkezünk. Szintén élő kapcsolat az izraeli, amely a bajor fél csatlakozásával háromoldalúvá vált. A sok éves múltú közép-szlovákiai kapcsolatok elsősorban az intézmények, az amatőr művészeti csoportok szintjén élnek tovább. A megyei közgyűlésnek célszerűbb lenne a határmenti szlovák területekkel kiépíteni szorosabb kapcsolatot. Erre jó lehetőséget kínál csatlakozásunk a határmenti szlovák kerületek CSEMADOK-szervezetei és a határmenti magyar megyék önkormányzatai együttműködésére létrejött kezdeményezéshez. 1990-ben szövődött az olasz- országi Calabriával val kapcsolatunk. Űj kapcsolata a megyei önkormányzatnak a Bécs várossal és tartománnyal, valamint a svájci Luzern várossal illetve kantonnal megkezdődött együttműködés, melyek keretében sor kerül a megye közigazgatási szempontú elemzésére, valamint az igazgatási és szervezési struktúrákra vonatkozó javaslatok közös kidolgozására. Az Európai Régiók Gyűlése a múlt hónap közgyűlésén elfogadta megyénk csatlakozási kérelmét. Mivel a szervezetnek már több mint 190 régió a tagja, a kapcsolatteremtésnek komoly perspektívája teremtődött meg. A megyei közgyűlés ezzel ma még talán fel sem mérhető információszerzési lehetőséghez jutott. Abban van a felelőssége, hogy ezt jól kihasználva, az ismereteket továbbítsa a megye különböző szféráiba, az egyes településekre. Új utakat fog megnyitni az Európai Régiók Gyűlésének munkacsoportjainak tevékenységébe való bekapcsolódás is.-Úgy tudom, hogy e szervezet legutóbbi közgyűlésén, ahol a Nógrád is felvétetett, Ön is részvett. Kérem mondjon valamit élményeiről.- A február 3-a és 5-e között Mannheimben rendezett közgyűlésen Mátis András megyei tanácsnokkal, a sziráki Kastély Szálló igazgatójával együtt képviseltük szűkebb pátriánkat. A mintegy ötszáz fős plenáris ülésen elhangzott előadásokból tisztázódott bennünk az ERGY törekvéseinek lényege: a régiók érdekvédelme és képviselete, amely az úgynevezett „legalsóbb szinten való határozathozatal” elvén alapszik. Ebből az következik - nem lebecsülve az állami vagy kormány szinteket -, hogy minden, ami csak eldőlhet az élet valamennyi területén, lehetőleg a régiók szintjén dőljön el.- Nyelvi nehézségeik nem voltak?- A világnyelveken szinkron- tolmácsolás volt. Nekem Mátis András fordított, ő perfekt német. Én sem vagyok teljesen járatlan a német nyelvben, de beláttam, hogy ez nem elég s már képezem is magam tovább. Csongrády Béla (Ferenczy-Europress) Nyolcvanhatodik évében jár. Jogi doktor, amihez a kereskedelmi akadémián szerzett kiegészítő képesítést. 1938-ban a Pesti Első Hazai Takarékpénztárnál lett bank- tisztviselő. Hivatása és szenvedélye (az egyik legismertebb hazai numizmatikus) egyaránt a pénzhez köti. Hatvan százalékos hadirokkant. Három gyermek - két fiú, egy lány - apja. Nyugdíja 7.000 forint - 50 szolgálati év után. A kopottas budai bérház nincs messze a Déli pályaudvartól, az I. emeleti lakásba azonban alig-alig szűrődik be a külvilág zaja. A házigazda: idősb Kupa Mihály jópár esztendőt letagadhatna matuzsálemi korából; ruganyos léptű, szikár, magas ember, friss testi-szellemi kondícióban.- Misi azon az éjszakán született, amikor Teleki Pál miniszterelnök öngyilkos lett. (1941. április 3. - a szerk.) Az elemiben nem tartozott éppen a legjobb tanulók közé, de aztán a gimnáziumban megemberelte magát. Azután jött '56 . .. de erről ne beszéljünk. Hallgat, arcát tenyerébe támasztva tűnődve néz - talán vissza, 36 év távolába. Az újságíró nem faggatózik, olvasta a miniszter-fiú nyilatkozatát: rendszer elleni támadás miatt kiakolbólintották a gimnáziumból .. . börtöntársai közül többet kivégeztek . .. Szabadulása után segédmunkás lett a Chino- inban . ..- Azt hiszem, a gyárban töltött évek alapozták meg a munkabírását. De a kitartás, a következetesség, az alaposság családi örökség is. Misi különben- külsőleg inkább az édesanyjára és az én édesapámra hasonlít. Persze, gondolom, tőlem is kapott valamit. A három műszak mellett esti tagozaton fejezte be a gimnáziumot és végezte el a közgazdasági egyetemet. id.Kupa Mihály: Remélem konvertibilis lesz a forint Kupa Mihály junior nevét a személyi jövedelemadó bevezetésekor ismerte meg az ország. A rendszerváltás után egy ideig csend volt körülötte. Közvetlenül a választások után Antall József felajánlotta, hogy legyen a pénzügyminisztérium államtitkára. Akkor nemet mondott. Rabár Ferenc lemondása, 1991. decembere óta viszont a pénzügyi tárca első számú embere.-Ha engem kérdez, most is azt mondtam volna, hogy ne vállald a miniszterséget, még nem jött el a te időd ... Mert szerintem, igenis még várnia kellett volna. Féltem, de ettől függetlenül hiszek benne. Rengeteget tanult, míg ide eljutott. Tud németül, angolul, beszél franciául. Felkészült, nemigen lehet zavarba hozni. Szerintem egyetlen igazán kemény, nagy ellenfele van: az idő - s ebbe beleértem a közvélemény türelmetlenségét is. Kevés .. . kevés... kevés az is, ami a családnak, a gyerekeinek és nekünk, a szüleinek jut. Ha nagyritkán együtt vagyunk, a feleségem a kedvenc ételét főzi, töltött káposztát - nem nagyon zsírosán. Misi persze ismeri hobbimat, gyűjtőszenvedélyemet. Ha járja a világot, mindig hoz ilyen-olyan külföldi bankjegyet a kollekciómba. Hetvenhat éve, 10 éves kora óta rabja a numizmatikának. Az első világháború idején vöröskeresztes kislegényként, katonáktól kapott fémpénzekkel alapozta meg gyűjteményét. Ma övé az ország magántulajdonban levő legnagyobb numizmatikai szakkönyvtára. Hosszú ideig a Magyar Numizmatikai Társaság egyik vezetője volt.-A pénz nemcsak fizetési eszköz, sokminden más is. Lehet az értékmegőrzés eszköze, meg hobbi, szenvedély is. Önmagában is művészi érték. Ha nem tudná, a numizmatika a történelemtudomány legtöbbet mondó segédtudománya. De azt biztos tudja, hogy a világ legnagyobb inflációja a magyar pénzhez, a pengőhöz fűződik. Pedig a pengő még „igazi” bankjegy volt, komoly aranyfedezettel. Meg elődjének a koronának is volt „tekintélye”, hisz 1914-ben épp annyit ért, mint a svájci frank. S talán ön is hallotta hírét a nevezetes Kossuth-bankónak. Annak idején mintegy hatvan millió pengőforintnyit adtak ki belőle. A szabadságharc leverése után Haynauék akár halállal is büntethették azokat, akik nem szolgáltatták be. Mégsem gyűlt be még a fele sem a kancelláriára. Féltett kincsként dugdosta a nép - már csak azért is, mert ott állt rajta az egykori pénzügyminiszter, Kossuth Lajos aláírása... Az újságíró önkéntelenül is felsóhajt: ugyan mikor lesz híre, neve, átválthatósága a forintnak, mondjuk Kupa Mihály aláírásával. A szenior Kupa elmosolyodik.-Nálunk már régen nem a pénzügyminiszter írja alá a bankjegyeket. De remélem, még a fiam idejében konvertibilis lesz a forint. . . Szabó Margit Negyvenkettő júniusában fogott kezet Horthy Miklóssal „A háború után azt mondták, nácibérenc vagyok.. Harckocsizóként élte át a Hon-kanyar poklát Szerkesztőségünkhöz írt levelében, Sz. Sándor pásztói lakos így fogalmazott:,,... a közelmúltban lapjukban foglalkoztak a Don-kanyarban harcolt magyar egységekkel. Az ott történteknek én is tanúja voltam, mivel a 30. magyar harckocsiezred őrvezetőjeként, magam is végigjártam azt a poklot A levélírót otthonában kerestem fel.-Milyen körülmények között került a frontra?- 1940. december 2-án vonultam be Munkácsra, a 12. kerékpáros zászlóaljhoz, ahonnan, miután megkaptuk a kiképzést, 1941. június 28-án indultunk a front felé, meg sem állva az ukrajnai harctérig, Izjumig. Itt azonnal beleütköztünk az ellenségbe, géppuska tüzet kaptunk, s eltemettük első halottunkat, Suhajda Jancsit.- Milyen érzés volt találkozni a harctéri halállal?- Bizony nagyon furcsa. Nekünk kellett eltemetnünk azokat a cimborákat, akikkel korábban heteket, hónapokat töltöttünk egy fedél alatt. Tömegtemetések voltak. Adódott olyan szituáció, hogy támadást kaptunk, belelőttek a zászlóaljunkba, s pillanatok alatt hetvenhat holttest volt körülöttünk. Az egyik földimnek nem találtuk a fejét, hiába kerestük. Ilyen esetekkel sajnos naponta találkoztunk.- Meddig voltak a fronton?-Az első alkalommal, karácsonyig voltunk kint, azután visszatértünk Magyarországra, ahol az a hír fogadott bennünket, hogy feloszlatják a zászlóaljunkat. Szabadságot kaptunk, majd 1942. január 17-én jelentkeznünk kellett Esztergomban, a páncélos laktanyában. Itt alakult meg március 1-jén, a 30. harckocsiezred két könnyű és két nehéz harckocsiszázaddal, amelynek mi is tagjai lettünk. A németek a legmodernebb hadi- technikát biztosították számunkra. Elkezdődött a kiképzésünk, ami június első feléig tartott, amikor a zárógyakorlat alkalmával, találkozhattam Horthy Miklóssal.-Amit így utólag, gondolom történelmi pillanatként értékel. Mondana részleteket a találkozásról?-A zárógyakorlatot, egy direkt erre a célra, orosz minta alapján épített makett-városban tartották, amit a vendégek az Esztergom melletti Strázsa hegyre telepített tribünről tekintettek meg. Ott volt többek között a német, olasz és román katonai attasé is. Engem, mint segédvezetőt jelöltek ki egy szakaszvezető mellé, hogy Horthy-t és közvetlen kíséretét, egy terepjárón a tribünhöz vigyük. Oda közeledve, kürtös jelezte érkezésünket, aki egy topolyafa tetetjéről figyelte jöt- tünket. Amikor az "öreg" kiszállt, Szombathelyi Ferenc altábornagy - később vezérezredes lett - kiadta „a vezérkar vigyázz!” majd „a vezérkar jobbra nézz!” vezényszavakat és díszmenetben Horthy elé ment. A gyakorlat végeztével levittük az "öreget” a kocsijához, ahol, amikor kiszálltunk, bal kezét a vállamra téve, jobbjával kezet fogott velem, majd azt mondta: "Köszönöm fiúk".- Mikor mentek, immáron páncélosként ismét a frontra?- 1942. szeptemberében. Az állomásaink: Voronyezs, Szto- rohszajev, Kuliv, Urigná, aztán Opocsnyitól öt kilométerre, a "kanyarban" csináltunk téli szállást. Hamarosan azonban kezdett terjedni a hír: lehet, hogy leváltanak bennünket a németek, s mehetünk haza. Aztán az egyik nap, ebédtájt, megjelent egy ismeretlen őrnagy, sorakozót rendelt el, s azt mondta: Ti azt gondoljátok, hogy megyünk haza? Hát nem, fiúk! Itt fogtok megrohadni! Ti trágyázzátok meg az orosz földet! ...- Ilyen volt a többi tiszt is?-Nem mind volt ilyen vaddisznó. Volt egy csoport, akik teljes mértékben kiszolgálták a németeket. Persze a visszavonulás idején, már alig volt tiszt velünk. Vagy elestek, vagy, ami gyakoribb volt, leléptek, cserben hagyták a legénységüket. Sokat el is kaptak közülük a németek. Leleményes őrmesterek, szakaszvezetők álltak az élre, mondván: „Fiúk, ne hagyjuk egymást”.- férjünk vissza a beszélgetés előző fonalához . . .- 1943. január 15-én bekerítettek bennünket. Úgy huszonnyolcezren voltunk a gyűrűben. Hajnalban a németekkel közösen kitörtünk és kb. tizenhárom ezrünknek sikerült megszabadulnunk. Visszavonulás közben még ért bennünket 2-3 komolyabb támadás, s ekkor, az Őszkor partján veszítettük el a századparancsnokunkat. Amikor ezt mondja, könnybe lábad a szeme, megbicsaklik a hangja Sz. Sándornak.- Hogyan történt?- Rádión szóltak, vigyázzunk, nagyobb erőkkel állunk szemben. A parancsnok körülnézett a távcsővel, az irányzó még rá is szólt, vigyázzon, nagyon lőnek az oroszok. Csak hadd lőjenek! - jött a válasz. Pár pillanattal később, homlokon csapta egy 22 mm—es nehézpuska lövedéke...- Mi történt önökkel ezután?- Nemsokára kilőtték a páncélosunkat, s egy hadapród őrmester vezetésével, hol gyalog, hol kocsin utazva, kerestük az utat hazafelé. Volt olyan, hogy hajnalban indultunk és mire megvirradt, már két repülő támadásán estünk túl. Rengetegen voltunk, jobbára fegyver nélkül, éhesen, lerongyolódva ténfe- rengtünk. Sokan zsákokba csavarták a lábukat, már nem volt bakancsuk. Aztán beértünk Oszkorba, az akkori front mögötti utolsó vasútállomásra. Volt ott egy nagy raktár, tele ruhával, élelemmel. Az emberek fáztak, majd megbomlottak az éhségtől, mégsem kaptunk semmit. Pár órával később felgyújtották az egészet, úgy ahogy volt, tele mindennel.- Mit ettek?- Döglődő lovakat gyakran találtunk ... Nehezen elvergődtünk Kijevig, ott volt a végső gyűjtőhely. Persze ennivaló itt sem volt. Tudja mit ettünk ’43 farsangján? - kérdi. Két akkora főtt krumplit, mint egy tyúktojás, meg egy kanál marmoládé lekvárt. Az egyik kiskőrösi cimborám mondta is: komám, otthon meg túrósbéles ...-Mikorra értek Magyarországra?- 1943. március 2-án. A tífusz miatt, hat hétig voltunk karanténban.- Milyen volt a viszony a német és a magyar katonák között?- Amikor a háború visszájára fordult, sem élelmiszert, sem benzint nem kaptunk tőlük. A legrosszabb helyekre a magyarokat küldték. De ezt már 1941- ben észrevettük Ukrajnában. Sokszor volt az egységünk SS és Wermacht csapatok között. Ők kenték a vajas kenyeret, mi meg csak néztünk.- Közvetlen harci kapcsolatba került az oroszokkal? Szemtől szembe?- Ilyen eset nem volt, de olyan igen, hogy a mi páncélosunk alá fészkelte magát egy orosz golyószórós. A parancsnokunk attól tartva, hogy bajt okozhat nekünk, azt a parancsot adta, hogy teljes gázzal álljak le róla, s aztán odalövet repesszel. Úgy is lett. Után megnéztük, mi maradt belőle. Csak a fegyver csövéből kandikált ki egy kicsi a földből. Az orosz katonát el is temettük.-Milyen tárgyi emlékei maradtak a frontról?-A sebesülések forradásain kívül egy szilánk, ami a mai napig vándorol a combomban, néhány fénykép, kitüntetés, s a fájó emlékek. Amikor leszereltünk, fekete bárányokká lettünk. Amikor a későbbi munkahelyemen megrokkantam, s az igazamat kerestem, azt vágták a szemembe: Hallgass, te nácibérenc vagy. Pedig csak azt tettem, amit tőlem és mástól is elvárt, megkövetelt a haza. Vallus Tibor
