Nógrád Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-27 / 74. szám

Nem lesz „közösködés” Albániában Az albán választás győztese, a Demokrata Párt kizárta, hogy az Albán Szocialista (volt kommu­nista) Párttal közösen alakítson kormányt. Sáli Berisha, a De­mokrata Párt vezetője a vatikáni rádiónak adott nyilatkozatában tegnap kijelentette, hogy a piac- gazdaság és az emberi jogok al­kotják a jövendő kormány alap­vető elkötelezettségét. Sáli Be­risha értésre adta: azt várja Olaszországtól és a többi nyugat- európai országtól, hogy meg­nyitják határaikat a kivándorolni akaró albánok előtt. A koszovói albánokról kijelentette, hogy jo­got kell kapniuk az önrendelke­zéshez. A francia kéksisakosok Toulonból indulnak Április negyedikén érkeznek meg Jugoszláviába az ENSZ bé­kefenntartó erőinek első francia katonái. A francia kéksisakosok kedden indulnak Toulon kikötő­jéből, külön e célra igénybe vett szállítóhajókkal, amelyek a ka­tonákkal együtt felszerelésüket, így gépkocsijaikat is elviszik. A francia egységek második cso­portja április hetedikén indul út­nak a touloni hadikikötőből. Idegen tengeralattjárót észleltek Idegen atom-tengeralattjárót észleltek az államközösség hadi­tengerészeti egységei szerdán délelőtt a murmanszki haditen­gerészeti bázistól nem messzire, a Kola-öböl bejáratánál — jelen­tette be a hadiflotta főparancs­noksága csütörtök délelőtt. A tengeralattjáró hovatartozásáról a moszkvai tévé és rádió által is­mertetett bejelentés nem tett említést. Az idegen tengeralatt­járót, amely körülbelül egy órán át volt megfigyelhető az orosz te­rületi vizeken, ugyanabban a tér­ségben fedezték föl, ahol másfél hónapja egy amerikai tenger­alattjáró ütközött össze orosz társával. EBEE-értekezlet: az első szakasz befejeződött Főbiztosa lehet a nemzetiségi ügyeknek Befejeződött tegnap Helsinkiben az Európai Biztonsági és Együtt­működési Értekezlet negyedik utótalálkozó­jának első, külügymi­niszteri szakasza. A zárónap első felé­ben még folytatódtak a felszólalások. Zdenko Srabalo külügyminisz­ter-helyettes, a horvát delegáció vezetője drá­mai szavakkal ecsetelte a délszláv konfliktus borzalmait. Mint rámu­tatott, Horvátországnak eddig mintegy 20 milli­árd dollárnyi kárt oko­zott a háború. Kérte az EBEÉ-t, hogy igyekez­zék hatékony segítséget nyújtani a válság rende­zéséhez. Az utolsó nap kapott szót Örményor­szág és Azerbajdzsán küldötte is. Szavaikból kiderült, hogy állás­pontjaik nem közeled­tek egymáshoz a kara- bahi válság kérdésében. Mától a szakértői kül­döttségek folytatják a munkát, s várhatóan jú­liusig a most felvetett ja­vaslatokat és gondolato­kat végső formába ön- tik. Nyáron, ugyancsak a finn fővárosban az ál­lam- és kormányfők gyűlnek össze, hogy alá­írják a többhónapos aprólékos munka ered­ményeként megszüle­tendő Helsinki-2. záró­közleményt. Az utótalálkozó első szakaszában a küldött­ségek nagy hangsúlyt fektettek a földrész biz­tonságát fenyegető nemzetiségi probléma megoldásának szüksé­gességére. A legtöbb de­legáció támogatta azt a holland javaslatot, hogy az EBEÉ-n belül hoz­zák létre a nemzetiségi ügyek főbiztosának in­tézményét. A főbiztos egy nagytekintélyű dip­lomata lehetne, aki a fe­szültséggócok alakulá­sát igyekezne megaka­dályozni, személyes je­lenlétének a latbaveté- sével. Az elmúlt három napban a magyar diplo­mácia is élénk tevékeny­séget fejtett ki Helsinki­ben. Jeszenszky Géza külügyminiszter, aki az első szakaszban a ma­gyar küldöttséget is ve­zette, több kétoldalú megbeszélést is folytatott, köztük csehszlovák és osztrák kollegájával, va­lamint az ukrán külügy­miniszter-helyettessel. Jeszenszky Géza az utótalálkozó befejező napján magyar újság­íróknak elégedetten nyilatkozott a tanácsko­zás kimeneteléről. Véle­ménye szerint a helsinki ülésszak elérte célját atekintetben is, hogy lö­kést adjon az EBEÉ- nek az utóbbi időszak­ban felgyülemlett prob­lémák megoldási lehe­tőségének felkutatásá­hoz. Végezetül leszö­gezte, az EBEÉ-nek fő­ként válságmegelőző szerepet kell játszania a jövőben. Napi két ára ingyenszex Az észak-olaszországi Vercelliben naponta két órán keresztül ingyenes szolgáltatást nyújtanak a helyi prostitu­áltak. Egy nagy példányszámú Torino környéki lapban be­harangozott reklám nem maradt eredmény nélkül: az urak hosszú sorokban kígyóztak a könnyű vérű olasz hölgyek „fogadóhelyiségei” előtt. Az ingyenszexre vágyakozóknak csak egy követelménynek kell megfelelniük: a kondom — gumióvszer — használata kötelező. A sajátságos jelenség mögött a helybéli és a várost el­árasztó nigériai prostituáltak között dúló kemény konkur- renciaharc húzódik meg. Az olasz hölgyek szerint jól menő üzeletágukat a Vercellit ellepő 390 afrikai nő tönkre tette, mivel velük már 2000 forintnak megfelelő összegért „szinte mindent meg lehet csinálni”, sőt még általában a kondom­hoz sem ragaszkodnak. Az olasz nők ezzel a rendkívül ala­csony árral nem tudják felvenni a versenyt. 3500 forint alá nem mennek. A gratis szexszel régi kuncsaftjaikat akarják visszahódítani. (FEB) ENSZ-ellenőrök Irakban Szaddám belátta ••• Mohamed Hamza az-Zubeidi iraki miniszterelnök tegnap kö­zölte, Szaddám Húszéin utasí­totta kormányát, hogy könnyítse meg az ENSZ-ellenőrök mun­káját, és a Biztonsági Tanács ha­tározataival összhangban min­den kívánt létesítményt nyisson meg az ellenőrök előtt. Az iraki kormányfő a Nemzetközi Atom­energia Ügynökségnek (IAEA) az A1 Atheer bázis lerombolásá­ra vonatkozó döntéséről szólva kijelentette, hogy az pusztán po­litikai alapon született. Egyúttal tagadta, hogy a központ nukleá­ris kutatások céljaira szolgál­na. (MTI) A Munka T örvénykönyve (Folytatás az 1. oldalról) A sajtótájékoztatón aktuális kérdésekről szólva elhangzott: az első két havi adatok szerint a Szolidaritási Alapba a befizeté­seknek csak 30-40 százaléka jut el. A Munkaügyi Minisztérium a Pénzügyminisztériummal kar­öltve konkrét lépésekre készül a kintlevőségek behajtására. A kormányzat ettől függetlenül mindig is garantálni fogja a mun­kanélküli-járadékok kifizetését — mondotta Kiss Gyula. A munkanélküliségi ráta a legutóbbi adatok szerint elérte a 8,5 százalékot. Súlyos jelenség, hogy a munkanélküliség szem­pontjából az ország érezhetően kettészakadt. A legnagyobb ará­nyú Kelet-Magyarországon, ahol már a 16-18 százalékot is el­éri, míg Budapesten 3 százalék körül mozog, és Nyugat-Ma- gyarországon is az országos átlag alatt van. Biztató jelenség azonban, hogy a munkanélküliség növe­kedésének üteme lassult. Amíg 1991. februárjában a növekedés üteme 25-28 százalékos volt, idén februárban már csak 8 szá­zalék körül mozgott. Riasztó je­lenség azonban, hogy egyre több pályakezdő van állás nélkül, szá­muk már elérte a 30-35 ezret. Kiss Gyula marad Nem készül személyi változás a Munkaügyi Minisztérium ve­zetésében, annak ellenére, hogy ez bizonyára ellentétes egy ember ambíciójával — mondotta Kiss Gyula, munkaügyi miniszter újság­írói kérdésre válaszolva a sajtótájékoztatóján. A miniszter azután sem kívánta nyilvánosságra hozni, hogy kiről is van szó, miután a sajtótájékoztatón kérdés formájában elhangzott: a minisztérium politikai államtitkárának a miniszteri posztot célzó ambícióiról szólnak a pletykák. Annyit azonban előre jelzett válaszában, hogy amennyiben az adott személy ambíciói túllépnek bizonyos határo­kat és a minisztérium működését akadályoznák, akkor ő személye­sen fogja meghozni az adott helyzetben szükséges konkrét intézke­déseket. Tőkés László a vállalkozókért Tőkés László sze­rint azoknak ígér jö­vőt az élet, akik vál­lalkozni tudnak. Egyházuk is a gazda­sági vállalkozás útjá­ra lépett, mert bebi­zonyosodott: a hívők adományaiból nem képes megélni, segé­lyekre pedig hosz- szabb távon nem szá­míthatnak — a nagy­váradi református püspök erről csütör­tökön Debrecenben beszélt, amikor vál­lalkozókkal találko­zott. Kijelentette: korábban azért tá­madták, mert egyhá­zi ember létére politi­zál, most biztosan kritika éri a vállalko­zások támogatásáért is. Ennek ellenére úgy tekinti: az egyház is egy evangéliumi vállalkozás, amely ha valami nyereséget hoz és közhasznú, akkor betölti egyházi hivatását. Tőkés László a ta­lálkozó kapcsán ren­dezett sajtótájékoz­tatón bejelentette: a közeljövőben 50-50 százalékos tőkeré­szesedéssel magyar — román vegyes vál­lalatot hoznak létre, amelynek egyik ala­pítója a Kiralyhágó- melléki Református Egyházkerület. Major: nem lett színes a szürkéből A londoni vicc szerint, ha megkérdezik John Major miniszterelnö­köt, hogyan kéri a kávéját, tisztán, vagy tejjel, azaz feketén vagy fe­héren, a legszívesebben azt felelné, hogy szürkén. Majort nem a választók bizal­ma, hanem a Nagy-Britanniában kormányzó Konzervatív Párt parlamenti képviselőinek kegye emelte a kormányfői székbe 1990. novemberben, Margaret Thatcher puccsszerű eltávolítása után. A kikezdhetetlenül udvari­as, mindig közvetlenül, barátsá­gosan mosolygó, most 49 éves Majortól azt várták, hogy semle­ges egyénisége segít egységesíte­ni a kormánypárt viszálykodó sorait, egyszerű, nem nyomasz­tó, „népi származék” személyi­sége pedig visszanyeri a pártnak a mélyülő gazdasági recesszió­ban elvesztett népszerűséget. Azóta másfél év telt el, és a brit kormánypárt 13 év óta először igen esélyesnek látszik a hata­lom, vagy legalábbis az abszolút többség elvesztésére. Major szinte jelképe annak a társadalmi programnak, amelyet hirdet: az önerőből feltörekvő kisember sikerének a kedvező, támogató, kaszt-előítéletektől mentes környezetben. Apja ere­detileg vándorcirkuszi akrobata­ként kereste a család kenyerét, majd kiöregedvén kertitörpe- gyártó üzemet alapított, de bele­bukott. John Major az anyagi ne­hézségek és tulajdon lustasága miatt mindössze 16 éves koráig járt iskolába. Utána gyorsan vál­togatta munkahelyeit, volt iro­dista, bankfiú, épitőmunkás és sokáig munkanélküli. Húszéve­sen aztán helyesen választott: belépett a National Chartered Bankhoz képesítés nélküli gya­kornoknak. Másfél évtized múl­va már a bankelnök személyi tit­kára volt. Mitagadás, áldozato­san dolgozott: a bank ügyeiben eljárva egyszer Nigériában kishí- ján fél lábát veszítette egy autó­balesetben. 1979-ben a Thatcher asszonyt hatalomra segítő hatalmas kon­zervatív választási győzelem Ma­jort is besöpörte képviselőnek a parlamentbe. Ugyanakkor bankjának elnöke, egy korábbi pénzügyminiszter, búcsúzóul felhívta az új kormányfő figyel­mét a csendes, de bulldogszerű- en szívós, kedves, de humortalan fiatalemberre. Kisebb kormány­hivatali állások után Major 1987-ben pénzügyminiszter-he­lyettes lett. Két év múlva That­cher asszony kipróbálta, mint külügyminisztert. Ez nem volt si­keres döntés, néhány hónap múlva a következő megbízatást azonban mintha Major testére szabták volna: 1989. októberben pénzügyminiszter lett. Thatcher asszony nagyra értékelte, hogy Major szilárd tud maradni az inf­láció elleni küzdelemben, még­sem szerez ellenségeket magá­nak. Állítólag Major volt az egyetlen, aki még a kormányfő­nek is ellent tudott mondani, anélkül, hogy a „Vaslady” meg­sértődött volna. Major gazdasági szakember, ezért nem használta ki a választá­sok előrehozására a külső válsá­gokat sem, amelyeket egyébként példásan kezelt — az Öböl-há­borút, a tavaly augusztusi szovjet puccskísérletet —, vagyis az olyanfajta veszélyhelyzeteket, amelyeket elődje biztosan gyors választási győzelemre fordított volna, mint annak idején a Falk- land-háborút. Nem, Major előbb eredményeket akart felmutatni, eltakarítani Thatcher asszony leggyűlöltebb örökségét, a köz­ségfejlesztési fejadót, aztán a gazdaság fellendülésében biza­kodott, amely egyszer bizonyo­san megkezdődik, de hogy az áp­rilis 9-i választások előtt már nem, az is biztos. Major nem har­cos, hanem a számok és érvek embere, és lehet, hogy a számok április 9-én cserbenhagyják őt. Egy európai a Kaukázusban Az új Sevardnadze Eduard Sevardnadze hétéves távoliét után Moszkvából visszatért szülőföldjére, Grúziába, hogy átvegye az ideiglenes államtanács ideiglenes elnöki posztját. Hét év nagy idő, különösen mosta­nában. Sem a hazatérő nem ugyanaz többé, sem a haza, ahová visszatér. Az az ember, aki tizenhárom esztendőn keresztül — a párt helyi első titkáraként — a Birodalom grúz tartományának csak Moszkvá­nak felelősséggel tartozó helytartója volt, most a re­pülőtérről először II. Iljához, az ország legfőbb egy­házi méltóságához, a pátriárkához hajtatott. Visszatérése Tbiliszibe fantasztikus történelmi és személyi vargabetű. Olyan ember helyébe hívták haza, akit tavaly májusban a szavazatok 86,5 száza­lékával választottak az ország elnökévé, aki „a grúz Walter Scott” és külföldön is ismert antikommunis- taként járta meg Eduard Sevardnadze börtöneit. Az élet bonyolult. A tavaly eufórikusán ünnepelt antikommunistát elűzték. Visszahívták egykori fogvatartóját és — Zviad Gamszahurdia hívei sze­rint — megkínoztatóját. Mert Eduard Sevardnadze útja az első titkári szék, tehát a legfőbb helyi hata­lom felé a belügyminiszteri poszton és a KGB-tá- bomoki rangon keresztül vezetett, e minőségében pedig nyivlánvalóan ő volt minden grúz politikai disszidens legfőbb üldözője. Sokan emlékeznek arra, hogy a hazatérő első tit­kár korában mai fülnek alig elviselhető dicshimnu­szokat zengett a pangás nagyfőnökéről, Leonyid Brezsnyevről. Ez az érem egyik oldala. Á másik: a helyzet és Sevardnadze ismerői szerint mindezt an­nak idején nemcsak személyi előnyök reményében tette, hanem azért is, hogy ezen az áron viszonylag nagy mozgásteret vívjon ki a birodalmon belül Grú­ziának és Grúzián belül a valóban újat akaró, véle­ményüket nyílt fórumokon deklaráló „másként” gondolkodóknak. Igen, azon az áron is, hogy kemé­nyen lesújtott a Gamszahurdiához hasonló, tehát a reformokat nem felülről váró ellenzékiekre. Az, hogy Grúziának miért jó Sevardnadze visz- szatérése, nyilvánvaló. Gamszahurdia országlása nemzetközi elszigeteltségbe taszította az országot, amely mellesleg nem tagja a Független Államok Közösségének és nemzetközi jogi elismerése is ké­sik. A nagy nemzetközi tekintélyt és rokonszenvet élvező honfitárstól Tbilisziben nem alaptalanul várják, hogy kivezeti őket az izoláció vadonjából. De vajon jelent-e valamit a világnak az, hogy ilyen ismertségű és formátumú államférfi él ismét Grúziában? Alighanem igen. Nem véletlen, hogy a volt kolléga és mai barát, Genscher német külügy­miniszter „erőt és sikert” kívánt a hazatérőnek. Áz, hogy a Kaukázusban megjelent egy európai, segít­het lecsendesíteni a világ egyik legveszélyesebb tér­ségében az indulatok viharát. (FEB) Örményország Rendkívüli állapot Levon Ter-Petroszjan örmény elnök tegnap rendeletben erősí­tette meg, hogy rendkívüli gaz­dasági állapot lépett életbe az or­szágban. Ä már a múlt héten meghozott intézkedés oka a gaz­daság aggasztó állapota, a súlyos energiaválság és a határmenti te­rületeken folyó ellenségeskedés. A hírügynökségek arról is beszá­molnak, hogy a parlament szer­da este megszavazta a saját pénz, a dram, illetve váltópénze, a lu­ma bevezetését. A pénz nyomá­sáról máris megkezdődtek a tár­gyalások külföldi cégekkel, fel­iratait és képeit azonban a helyi központi bank illetékesei terve­zik meg. Míg Nyugat-Európa reszket: Dél-Amerika orosz, lengyel munkaerőt csábít Nyugat-Európa reszket az összeom­lott keleti tömbből várható kivándorlási hullámtól, néhány dél-amerikai kor­mány viszont orosz, lengyel és más nyelvű hirdetésekkel igyek­szik odacsábítani a munkaerőt — írta a The Wall Street Jour­nal csütörtökön. Ed­dig Argentína, Vene­zuela, Brazília, Chile, Uruguay és Paraguay tanúsított érdeklő­dést a kelet-európai munakerő iránt. Hans Neumann, a venezuelai elnök cseh származású be­vándorlási szakta­nácsadója elmondta: Latin-Amerika la­kosságának több mint ötven százaléka 18 éven aluliakból te­vődik össze. A szub- kontinensnek nem arra van szüksége, hogy még több gye­rek szülessék, hanem arra, hogy olyan fel­készült felnőttekre tegyen szert, akikkel gyorsabban fejlőd­het. — Márpedig ez bevándorlók alkal­mazásával inkább megvalósítható, mint úgy, hogy magunk képezzük ki embere­inket arra a szintre, amivel amazok már rendelkeznek — mondta. (MTI) Vallás­háborúk? Drámai kérdést tesz fel Lóri Báláján, a karabahi nemzeti mozgalom egykori alapítója: „Miért nem sora­kozik fel a keresztény Euró­pa úgy Örményország mö­gött, ahogyan az iszlám vi­lág támogatja Azerbaj­dzsánt? Vallásháborúk korát él­tük meg újból? Visszakö­szönnek olyan idők, amikor Róma keresztesháborút ví­vott, Bizánc a hit jegyében hódított, s az oszmán biro­dalom Allahra hivatkozva Bécs kapujáig nyújtózko­dott? Ne hunyjuk be a sze­münket! Nem áll-e hagyo­mányos katolikus — ortodox ellentét is a szerb-horvát vérontás mögött, amit Bosz­niában tovább bonyolít a muzulmán jelenlét? A Kö­zel-Keleten nemcsak izraeli — arab (nem kevésbé zsidó — mohamedán) egy más - nakfeszülések rombolnak, de „belmuzulmán” síita — sunita hitviták is. S Karabah örményeinek harca Azer­bajdzsán környezetével va­lóban nem kizárólag nem­zeti színekbe öltöztethető. Pedig az is elég volna. Igazuk lehet azoknak, akik az új Európa ki- és ösz- szeforrását ittragadt vallási f örcsöktől is féltik? Való­an választóvonallá válhat ma Európa közepén katoli­kus — pravoszláv földrajzi határ? Hunyadi Jánosra volna szükség a mai Kara­bah békéjéhez? Aligha. Vi­szont a nagy világegyházak egymás közötti hathatós bé­kességkeresése nekünk is létérdekünk lenne: a csap­kodó nemzeti-etnikai villá­mok vallási felhangok nél­kül is közveszélyesek. Jó, ha például a protestáns egyhá­zak képviselői erre is gon­dolnak európai tanácskozá­sukon, nálunk, Budapesten. (FEB)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents