Nógrád Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-24 / 71. szám

1992. március 24., kedd BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Állattartó családból származik Bányászból juhasz Oravecz Mihály volt bányász pontosan harminchárom évet és száznyolcvannégy napot töltött el a szorospataki bányában, ahol csapatvezető vájárként ke­reste a kenyerét. Később nagyot fordult az élete. A bányák Nógrád megyé­ben tulajdonképpen megszűn­tek, az ott dolgozóknak pedig új kenyérkereset után kellett néz­niük. Igaz, hogy a nyugdíjat a megdolgozott becsületes évek után kapják, ám az ember nem lehet el munka nélkül. Oravecz Mihály Bátonytere- nyén lakik, de az újonnan vál­kák szeretetébe. Úgy szokás ezt mondani, hogy juhászdinasztiá­ból származom. Már a dédapám is ezzel foglalkozott, őt követte a nagyapám, aztán az apám. Most van körülbelül ötven juh, aminek a gondját viselem, mel­lette pedig ott vannak a kisbárá- nyok. Várom majd az átvevőt, hogy leadhassam őket. Kül­földre viszik a jószágokat: Olaszországban, Franciaor­szágban nagy keletjük van a magyar állatoknak. — Elégedett ember?-Nem mondhatnám. Régeb­ben nagyobb becsülete volt a Oravecz Mihály juhász, kedvenc állatai társaságában lalt foglalkozása a juhászat, minden áldott nap kiviszi őt a környékre, a Kis-Zagyva völ­gyébe, Kisfaludra. Ott vannak ugyanis a juhok, amelyeket gondoz.-Hogyan lesz egy bányász­ból juhász?-Én „beleszülettem” a bir­birkatartásnak. Arról meg nem is beszélek, hogy a gyapjút pél­dául három évvel ezelőtt száz­hetven forintért vették át. Aztán lement az ára hetvenre, most pedig harminckét forintot kí­nálnak érte. Nyugdíjasként én viszont nem tudok megválni a birkáimtól: tartom őket... -cs­Takarékos nyugdíjasok A nemti postán, Kürtösiné Végh Mária hivatalvezetőtől megtud­tuk, vége már azoknak az időknek, amikor a lakosság megtudta a kamatemelést, és hozták a százezreket. Napjainkban nem tudnak mobilizálni ekkora összegeket. Egyébként jobbára a nyugdíjasok próbálják meg tartalékolni a pénzüket, mivel a fiatalok örülnek, ha el tudják tartani a gyereküket. Az emberek elpénztelenedését mutatja, hogy elég gyakori lett az újság-előfizetések lemondása. Csak az olcsóbb lapoknak van vala­mennyire keletje. Mindezek ellenére, azért havonta 3 ezer forint ér­tékű újságot sikerül eladni a postára betérőknek. Szóba került a sze­rencsejáték is, amiből Kürtösiné szerint kiábrándultak az emberek. Nem hiszik el, hogy megnyerhetik a főnyereményt. Persze, ha nye­reményhalmozódás van, nem tudnak ellenállni a kísértésnek. Mit ér mostanság az érettségi? Az érettségizettek könnyebben képesek megtanulni egy szakmát. A közelmúltban szemelget- hettünk azon a listán, amely az ország gimnáziumait állí­totta rangsorba a tanintéze­tekből felsőoktatási intézmé­nyekbe felvételt nyert diákok száma alapján. Ezen a listán 184 tanintézet szerepelt, s a kisterenyei Váci Mihály Gim­názium a 176. volt a rangsor­ban. Oravecz László igazgatót kértem arra, hogy értékelje ezt a helyezést.- Reálisnak tartja-e, ismerve saját tantestületét, s a diákok felkészültségét, a listán elfoglalt helyüket?-Az értékelés alapja közel van a realitáshoz, így a helyezé­sünket nézve, még ha az ránk nézve kellemetlen is, el kell fo­gadnunk, hogy valóban nem túl jó a felvételi arányunk.- Mire lehet visszavezetni az okokat?-Két dologra gondolhatunk: vagy a tanár, vagy a diák ludas a dologban. Ami a tanárokat il­leti: akik itt dolgoznak, megfe­lelő képesítéssel rendelkeznek, ugyanazok az emberek, akik korábban sikereket értek el. Ezért azt kell mondanom, nem hiszem, hogy visszafejlődtek volna. Sőt. A továbbképzéseken nagytöbbségük kiváló eredmé­nyeket ért el.-Akkor a diákoknál van baj a „kréta körül”?-Vizsgáljuk meg a tanulói oldalt is, mindjárt a kezdetekre visszatekintve. Tanulóink zö­mét a környék általános iskolái­ból kellene nyernünk, azonban a továbbtanulásra jelentkező di­ákok krémje, inkább a fővárosi vagy a menőbb vidéki taninté­zeteket célozza meg. Bár hoz­zánk is érkeznek ötös rendű gyerekek, akik eleve tovább szeretnének tanulni, a nagy többségre inkább az jellemző, hogy gyengébb rendűek. Szo­morú, hogy kettesekkel jönnek a gimnáziumba, de az is érthető, hogy ők is szeretnének tanulni, leérettségizni, bár arról nem álmodnak, hogy orvos lesz be­lőlük.- S mit ér manapság az érett­ségi, mondjuk azzal szemben, aki csak iszibe járt, de egy jól választott szakma esetén, nem a munkanélküli pályakezdők szá­mát gyarapítja?- Mindenképpen többet ér, mintha nem tanult volna semmit sem. Azt tapasztaljuk, hogy an­nak a viselkedése, mentalitása, gondolkodása annak, aki érett­ségi vizsgát tett, jelentősen más, mint azöké, akik nem jártak gimnáziumba.-A mai napig tapasztalható bizonyos ellentét a gimnazisták és az iszisek között. Vagyis én gimis vagyok, mégha kettes rendű is, te meg csak iszis, még ha ötös tanuló is vagy. Pedig a szakmunkástanuló, lehet hama­rabb talpra áll az életben, mint a búrában nevelkedett gimna­zista.- Ha azt nézzük, a szakmával is vagy sikerül, vagy nem az el­helyezkedés, Az érettségizett viszont a vizsgája után kezd vá­logatni, gondolkodni: hogyan tovább. Százféle tanfolyam, ké­pesítésszerzési lehetőség van számára. Nem akarok a szakmunkás- képzés ellen beszélni, de ott ke­vesebb időt szánnak az agycsi­szolásra, így az érettségizett könnyebben képes megtanulni a számára megtalált Szakmát.-Azért kicsit könnyelmű do­log csak az intenzívebb agycsi­szolásra hagyatkozva útjukra engedni őket. Nincs lehetőség valamilyen képzettség megszer­zésére a gimnázium falai kö­zött?- Kis pluszt azért tudunk nyújtani diákjainknak. Ugyanis van lehetőség gyors- és gépírás tanulására, ezen kívül működik a szállítási és ügyintézési fakul­táció is, ami jó szakmának szá­mít, hiszen a fuvarozásra min­dig szükség van. De terveink között szerepel, hogy a TIT-tel közösen egy vámkezelői tanfo­lyamot indítsunk. Ehhez az el­képzeléshez szeretnénk meg­nyerni a munkaügyi hivatal tá­mogatását is.- Végülis ezeknek a fakultá­cióknak a szervezésével csak azt erősítik, hogy önök is érzik: az érettségi önmagában nem elég.- Ha a külföldi oktatást né­zem, az érettségi megszerzése mindenütt fontos dolog. A szakképzés pedig majdnem mindig az érettségi utáni idő­szakra tolódik. Szerintem ná­lunk sem probléma, hogy az ember nem tizenhét, hanem húszéves korában kezd el dol­gozni. Igaz a tanulási időt ki­tolja, de nem haszontalanul te­szi ezt, mivel képzettebben ke­rül ki az életbe. Vallus Tibor Lesz gáz • Bátonyterenye. Elkészült a Kisterenye-ófalu, Maconka és Nagybátony-falu gázellátásá­nak tanulmányterve. A fogyasz­tói megállapodásokat a hivatal a közeli napokban köti meg a Ti- gáz-zal. Változó nyitvatartás ® Nagybátony. Március 1—jé- től az alábbiak szerint változott meg a település gyógyszertárá­nak nyitvatartási rendje: hétfőn 7-től 13.30 óráig, kedden ugyancsak 7-től 13.30-ig, szer­dán 7-től 16.00-ig, csütörtökön 7-től 14.30-ig, péntek pedig 7— tői 13.30-ig állnak a betegek rendelkezésére. Új utak • Bátonyterenye. Elkezdődtek a Csentei és Zrínyi utakat ösz- szekötő útszakasz, valamint az Ybl Miklós, Temető, Hársfa, Bercsényi és Szabadság utak szilárd burkolattal történő kiépí­tésének munkálatai. A munkála­tok tervezett befejezési határi­deje május 30-a. „Családlátogatások” • Nemti. Sok gondot jelent a település egészséges ivóvízzel való ellátása, ugyanis a kutak nitráttal szennyezettek. A helyi önkormányzat képviselő-testü- lete a közeljövőben felméri a községben, hogy a jó minőségű vezetékes vizet mely családok kívánják bevezettetni ottho­nukba. Az idei költségvetésből erre szánják a legtöbb pénzt, hogy megoldódjék végre ez a hosszú évek óta húzódó prob­léma. Ezért a napokban minden egyes családhoz ellátogatnak az illetékesek, egyeztetik az elkép­zeléseket. Megálmodta a gyógycsepp összetételét Már építik az orvosi rendelőt Zajlik az élet Dorogházán Ismerőseim mondták: él Nagybátonyban egy idős asz- szony, aki gyógyfőzetek készí­tésével és kártyajóslással is fog­lalkozik. Gondoltam, érdekes a dolog, így jutottam el S. Gézá- néhoz, Annuska nénihez, aki­nek lakását a régi bányászkoló- niai házak között nem sikerült elsőre megtalálni. Az egyik szomszédasszony - amikor megtudta kit keresek - a beava­tottak mindent tudó mosolyával az arcán mutatta meg, hol csön­gessünk. Egy alacsony, mosolygqs ősz hajú nénike nyitott ajtót, akinek prózai módon egy fakanál volt a kezében. A lakásba beljebb ke­rülve, kényelmesen elhelyez­kedtünk, s máris sorjáztak a kérdések.-Hallottam, hogy a svéd- csepphez hasonló főzetet készít Annuska néni.-Szó sem lehet róla, hogy hasonló legyen. Teljesen más. Huszonnégyféle anyagból ké­szítem, de ebből hat olyat meg­álmodtam, amilyet semmiféle könyv nem említ.- És ez az álom csak úgy jött, s másnapra megvolt a recept?- Elmondom, hogy történt. Nagyon beteg voltam. Szána­lom volt rámnézni. Az unokáim hoztak Bécsből svédcseppet, hogy attól majd meggyógyulok. Használt, de nagyon lassan ha­tott. Egy alkalommal nem tud­tam éjjel aludni, s jól benyakal- tam ebből a cseppből. Azt ál­modtam, hogy ezt a folyadékot csinálom: még ilyen gyökeret meg olyan gyantát kell hozzá­tenni... Reggel felébredtem, s kezdtem beszerezni az álmom­ban látott anyagokat. Tessék idenézni - mondja, azzal ki­nyitja a hűtőt, amely minden­féle szárított, porított növényi kivonattal és folyadékkal teli üvegcsékkel, gyökerekkel és egyéb növényekkel teli doboz­kákkal van teli. — Ezek a dolgok mind a fo­lyadékba valók - folytatja mon- dókáját a néni, - gyökerek, le­velek és egyebek, gyanták, az­tán mima, velencei tömjén, és az égi manna, amitől nem hal­tak meg a népek.- Mivel sikeresen felgyógyult ennek a szernek a segítségével, biztos sokan jönnek kérni be­lőle? — Jöttek bizony, és nyaggat- tak. Mondjam meg miből van. De ez az én titkom. Saját gyer­mekeimnek nem mondom el az összetételét. Le van ugyan írva, de eldugtam. Csak akkor kap­hatják meg, ha meghalok, hogy tudják gondozni magukat vele. Persze azért magából a csepp- ből adok nekik, meg egy-két szomszédomnak is. Amikor azt kérdem tőle, va­lóban tud-e kártyából jósolni, szégyenlősen, szemét lesütve válaszolja, persze.-Mesélne arról, hogyan tett szert erre a tudományra?- Erdélyben, Székelyföldön Annuska néni születtem. Az egész retyeru- tyám a Hargita és Csík megye környéki. A szüleim korán meghaltak, nagymamám nevelt föl. Édesanyám után örököltem egy varrógépet, így varrónő let­tem. A falumból aztán Aradra kerültem szabászatot tanulni. Ott egy magas rangú katonatiszt idős édesanyjánál laktam, aki­hez sokan jártak a magasabb körökből jósoltatni. Emlék­szem, még politikai jóslatai is voltak. Egyik este, vacsora után mondja, jósol nekem. Akkor, első alkalommal megmondta, hogy a falumban megyek férj­hez, s hogy kék szemű uram lesz. Sokat jósolt nekem, meg mondogattam is neki, hogy ta- nítgasson, mert érdekelt. Szóval az alatt a hat hét alatt, amíg Aradon voltam, megtanultam szabni is, meg jósolni is. Ami­kortól hazakerültem, kezdtem rendszeresen jósolni, s azt ta­pasztaltam, hogy bejönnek amit mondok.-Hisz a jóslásban? - kér­deztem.- Hiszek. Saját példámon többször is tapasztaltam, hogy a kártya megmutatta, mi fog tör­ténni. De a családban is sok esetben beváltak a jóslataim.- Gyakran kíváncsi a saját jövőjére is?- Minden reggel, ébredés után megiszom a cseppből az adagomat, aztán fogom a kár­tyámat, és megnézem, máma mi ér engem?- Gondolom sokakat idehoz, hogy beleleshetnek a jövő- jükbe?-Sokan jönnek hozzám, le­gyen az( szegény, vagy gazdag. Mert hiába jómódú valaki, olyan nincs, hogy mindenféle baj nélkül éljen. Az emberek pedig épp azért kíváncsiak, hogy mire számíthatnak. S a jóslataim bekövetkeznek. Ha nem mondok igazat, akkor mi­ért jönnek el harmadszor, ne­gyedszer is hozzám? Meglátják, maguk is eljönnek újra. v.t. A napokban, március 16-án megkezdődött a község oly ré­gen várt álmának megvalósí­tása, az orvosi rendelő építése. A beruházásra kiírt pályázatra több ajánlat érkezett, azonban ezek egyike sem tudott alatta maradni a 6,5-9 milliós ráfordí­tási összegnek, ami azt jelenti, igencsak szükség lesz a helybé­liek támogatására. A lakosság tisztában van azzal, hogy az ön- kormányzat egyedül, csak saját pénzeszközeire támaszkodva nem lesz képes ezt az összeget előteremteni, ezért lokálpatrió­tákhoz méltóan, egy emberként ajánlották fel segítségüket, hogy akár anyagiakkal, akár munkaerejük felhasználásával csökkentsék az építkezés anyagi terheit. Mint azt is megtudtuk, a tele­pülés munkanélkülijei közül, 10 főt tudnak foglalkoztatni köz­hasznú munkavégézés keretén belül. Ezeket az embereket szin­tén a rendelő építkezésére kí­vánják irányítani, ezzel is a lé­tesítmény szeptember 15-re ter­vezett átadását biztosítva. Ugyancsak tervbe vették az általános iskolában egy vizes­blokk kialakítását, amelynek kivitelezését a nyári szünidőre időzítették. Valószínűleg ezek­ről a beruházásokról is szó esik majd az április 10-ei falugyűlé­sen, ahol szeretnék tájékoztatni a lakosságot az elmúlt évi eredményekről, s az elfogadott idei költségvetés tükrében az 1992-ben megoldásra váró fel­adatokról. Egyébként a falu la­kói a jövő hónapban lomtalaní­tási akciót is szerveznek. Miről tárgyaltak? A március 19-én megtar­tott önkormányzati ülésen a bátonyterenyei városatyák a munkanélküliség gondjain kívül, szót ejtettek a helyi népszavazásról és népi kez­deményezésről. javaslatot hallgattak meg a városi szintű ünnepségek és megemlékezé­sek rendjére, majd helyi tá­mogatások odaítéléséről dön­töttek. Ez utóbbit illetően t9 fő adta be kérelmét lakásvásár­lás ill. -építkezés támogatá­sára, akik közül, előzetes helyszíni vizsgálat alapján, 8 kérelmezőt javasolt támoga­tásra érdemesnek a lakásügyi társadalmi bizottság. *

Next

/
Thumbnails
Contents