Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 27. szám), Nógrád Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-12 / 36. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. február 12., szerda Védjük holmijainkat Ki, mit vár a ’92-es évtől? Az elmúlt év bizonyára so­kaknak szerzett örömet, és bá­natot. A szilveszteri koccintás után a legtöbben biztosan felsó­hajtottak, vajon mit is hoz a jövő? Ennek alapján tettem fel a kérdést tanáraimnak: mit várnak az 1992-es esztendőtől? Göntérné Lipták Zsuzsanna (osztályfőnök):- Békét, az inf­láció megállítását, a tervezett közoktatási törvény megváltoz­tatását és egészséget. Hercsik Mária (földrajz, bio­lógia): - Jó egészséget! Sóvári László (történelem): - A gazdasági helyzet javulását. Mosoni István (technika): - Ne legyen rosszabb, mint a 91- es volt. Bughart Lange (német): - Az országokban békét, az embe­reknek munkát, ennivalót és egészséget. Katona Mária (rajz): -Bé­kességet és jó megélhetési tör­vényeket. Sándor András Salgótarján. Petőfi Ált. Isk.ö,A Mi is megpróbáljuk védeni holmijainkat a lopástól. Ho­gyan? Ügyeletes munkát vég­zünk. Van egy vezető ügyelete­sünk, akinek nem kell bemenni az órákra, hanem kint kell ülnie az alsós és felsős folyosók ta­lálkozásánál. Feljegyzi annak nevét, aki kijön az óráról: hová megy, hány órakor. Ha vendég jön, be kell irányítania az igaz­gatói irodába. Ezenkívül van még két-két folyosóügyeletesünk is, akik az alsós és felsős folyosón találha­tók. Az ő munkájuk az, hogy a szünetekben - a hetesek kivéte­lével - mindenki kimenjen az udvarra, vagy a folyosóra, vagy éppen fordítva. Ha a diákok nem engedelmeskednek, tanára­ink segítik munkánkat. E rendszer kialakításával re­méljük sikerül elemünk, hogy ne essen kár cipőinkben, ruhá­inkban. Túri Mónika Dejtári Általános Iskola Bombariadó iskolánkban Délután kezdődött ez az egész. Valaki telefonált isko­lánkba, hogy a bejárati ajtónál bombát rejtett el és az érintésre robban. Nagy volt a félelem. Levonultunk az udvarra, meg­ígérve, semmihez nem nyúlunk. A kihívott rendőrök gyorsan megérkeztek, mindent átkutat­tak, s megnyugtattak: nincs mi­től félnünk. Az ismeretlen tele­fonálótól nem volt szép, hogy felizgatta a tanulókat. Való­színű nincs gyermeke, ha ilyen lépésre szánta el magát. Ne te­gye többé! Doros Eszter St. Rákóczi Iskola Ép testben - ép lélek A Nagybárkányi Általános Iskola az egészséges életmód jobb megismerésére versenyt rendezett. A 4. osztálytól a 8. osztályig öt fős csapatok vettek részt a vetélkedőn. A játékos feladatok között voltak: répaevőverseny, plakát­tervezés, egészségügyi totó. A verseny végéig lehetett elkészí­teni a Makk Marci bélyegzőt, melyet a csapat legügyesebb kezű játékosa faragott krumpli­ból. Nagyon érdekes feladat volt az olyan dalok, mondókák, versek gyűjtése is, amelyben ehető és elkészítve fogyasztható zöldségek és gyümölcsök van­nak. Az első helyezettnek járó szép művészeti albumot a 6. osztály szerezte meg. A ver­senyt általános megelégedé­sünkre minden csapat egy-egy hatalmas tányér répa elfogyasz­tásával zárta. Mészáros Karina, Obreczány Éva, Malomhegyi Gyula Könnyűzenei koncert Iskolánk diákjai egy vidám kikapcsolódásnak könyvelhetik el azt a délelőttöt, amikoris egy csodás koncert megtartására együttes érkezett Balassagyar­matról. A műsorban sok szép dal hangzott el, köztük közked­velt filmzenék is. Amikor isme­rős dallam csendült fel együtt énekeltünk és tapsoltunk. Mon­dani sem kell, hogy a hangulat remek volt, s mindenki jól érezte magát. Csordás Anita Trepinszki Franciska Körzeti Ált. Isk. Magyamándor Összeült a Diákönkormányzat Apróhirdetés LAKÁS Egy szobás, katonaságra néző, összkomfortos lakásomat rózsadombi, a legrosszabb eset­ben Balaton parti villára cserél­ném. „Gyere őrült! Ujjé a ko­kszban nagyszerű!” jeligére a kiadóba. GÉPKOCSI Alig használt PL-es barna, koszos Trabantomat Nike ci­pőre cserélném. Jelige:„Láb- busz” KULTÚRA Modem Talking lemezt pa­pírzsebkendőre cserélném Jel­ige: „Csöpögő világban élünk" Húrozás nélküli trombitámat vízipisztolyra cserélném. Jelige: „Egy húron pendülünk” A lehető legrövidebb időn belül milliomos szeretnék lenni. Minden megoldás érdekel! Jel­ige:,, Fortuna” RUHANEMŰ Alig használt farmeromat el­adnám hálózsáknak. Jel- ige:„Tehénke” Újonnan („testi” óráról) ér­kezett tornacipőm matek házira cserélném. Jelige:„New Chema- tox” VEGYES Öngyilkossági ügyekben fo- ruljon bizalommal a Dunába! Szükséged van ötösre? Próbál­kozz a Lottón! Rózsaszín parókámat lila zok­nira cserélném. Jelige: „Én tu­dom mitől döglik a légy” Csábi Annamária. Balassagyarmat. Szántó Kovács János Gimnázium Összeállította: Kovács Margit Könyvbemutató és vásár Az International Language School Salgótarjáni Nyelviskola szervezésében a LONGMAN Kiadó hétfőn és kedden tankönyv- bemutatót és vásárt tartott a Salgótarjáni sportcsarnokban. Társadalomkép - a politológus szemével Irány Európa? (Ferenczy-Europress)A rendszerváltás során számtalan­szor felvetődött a kérdés, hogy merre megyünk: Európa vagy a Balkán felé? Reményeink szerint a kérdés természetesen költői. Más ügy persze, hogy a hőn áhított Eu­rópa kinek, mit jelent valójában. Könnyen kiderülhet, hogy min­denkinek mást, egyeseknek fej­lődést, másoknak csak üres szlogent. Egyfelől itt van vágyaink Eu­rópája - nyugalmával, kiegyen­súlyozottságával, jólétével, prosperáló gazdaságával, de­mokratikus parlamentarizmu­sával és nem utolsó sorban ma­gas szintű kultúrájával. Másfe­lől itt vagyunk mi, egy nyugta­lan, kiegyensúlyozatlan régió tengelyében, nem kevés aggo­dalommal és félelemmel, gyor­san romló életfeltételekkel. Sok a kedélyvesztett, borúlátó em­ber, aki nem elégszik meg a re­ményteli jövő ígéreteivel. Ezt mutatja az a tény, hogy a lakos­ság egy része csöndes szkepti­cizmussal és távolságtartással szemléli az eseményeket. Voltaképp ez az, ami remé­nyekre adhat okot. A magyar társadalom tömegei rendkívüli türelemmel, ha úgy tetszik, mél­tósággal viselték el az eddigi terheket. Úgy látszik, hogy a társadalom képes lehet a polgári értékrend elfogadására. Á rend­szerváltásnak minden bizonnyal az lenne a legnagyobb hoza- déka, ha kialakítaná a civil tár­sadalmat. Talán éppen ennek vagyunk tanúi manapság. Mert, az eredeti kérdéshez visszatérve, nem kell innen ide vagy oda, Keletre vagy Nyu­gatra mennünk. Nem kell az ilyen-olyan példákat, "testvére­ket" követnünk, másolnunk. Itt nálunk, Kelet-Európa tenge­lyében kell a polgári társadal­mat megteremtenünk. Ennek alapfeltétele azonban az, hogy az országos fórumokon és a he­lyi önkormányzatokban egya­ránt európai politikai kultúra uralkodjék. Ebben az esetben komoly esélyünk nyílhat arra, hogy a Balkán helyett Európába tartsunk. Böhm Antal A Salgótarjáni Diákönkor­mányzat legutóbbi összejövete­lén - tíz iskola diákönkormány­zatának húsz képviselője rész­vételével - megvitattuk a köz­oktatási törvénytervezetnek a diákokat legjobban érdeklő ré­szeit. A tanulók jogaival, kötele­zettségeivel, valamint a diákön­kormányzattal kapcsolatosan kialakult véleményünket, javas­latainkat továbbítottuk a minisz­térium felé. Salgótarjáni Diákönkormányzat Beszélgetés Hrúz Dénessel, a Madách-díjas Düvő együttes vezetőjével Az eredeti hangzáshuséghez ragaszkodnak A külföldiek rajonganak a magyar népzenéért REJTVÉNY Ha a hét kérdésre válaszolva beírod a helyes feleletet, az áb­rán látható, megvastagított, át­lós sorban megkapod azt a be­küldendő nevet, amely az 1912. április 14-én történt esemény­hez kapcsolódik. 1. A kukorica régebbi neve. 2. Borsod megye székhelye. 3. Árbocra szerelik. 4. Kuba fővá­rosa. 5. Déligyümölcs. 6. Nyu­gat-európai nép. 7. Rab, fogoly. A rejtvényt Takács Zoltán, a Petőfi iskola tanulója készítette. Megfejtéseiteket az ő címére küldjétek február 20-ig: 3100. Salgótarján. Füleki út 120. Legutóbbi fejtörőnk helyes megfejtése: „Gyéres tanár úr Nyilas Misinek - Légy jó mindhalálig — Móricz Zsig- mond - Az is tolvaj, aki az em­berek bizalmát meglopja.” Könyvjutalmat nyertek: Varga Péter, Salgótarján Pécskő út 12/b. Fries Piroska, Salgótarján Pécskő út 3. Vas Gyöngyvér, Salgótarján Virágos út 10. 1992. január 24-én Balassa­gyarmaton rendezett ünnepsé­gen adták át többek között a salgótarjáni Dűvő Együttesnek az idei Madách-díjat. Ä jeles el­ismerést követően egy próbán beszélgetttünk a napokban Hrúz Dénessel, a kitüntetett zenekar vezetőjével.- Hogyan „áll fel” ma az együttes?- Négyen muzsikálunk a Dű- vőben. Andrássy Ferenc a kor­elnök, ő 35 éves. A Kodály Zol­tán Általános Iskola ének-zene tagozatán szerette meg a muzsi­kát. Kilenc éve tagja a zenekar­nak. Bőgőzik, tekerőzik és cim- balmozik. A zeneiskolában népi hangszereket tanít. Nős, egy gyermek édesapja. Szabó István 25 éves. Szabó Gáspárnál tanult hegedülni a salgótarjáni zeneis­kolában. Tizenegy éve tagja a zenekarnak. Brácsázik és bőgő­zik. Még nőtlen, szüleivel él Salgótarjánban. Hrúz Szabolcs, a testvéröcsém 21 esztendős. 6 is Szabó Gáspárnál tanult hege­dülni. Hat éve tagja az együt­tesnek. Hegedűi és brácsázik. Nőtlen, szüleimmel él Salgótar­jánban. Jómagam Hrúz Dénes vagyok, 34 éves. Mint a töb­biek, én is Szabó Gáspárnál ta­nultam vonóshangszeren. Ala­pító tagja vagyok az együttes­nek. Hegedülök, brácsázok, du­dálok, furulyázom, és szólistája vagyok a Dűvőnek.- Milyen tájegységek zenéjét játsszák?- Az egész magyar nyelvte­rületet átöleli muzsikánk. Egy-egy híres falu vagy tájegy­ség dalait kötjük csokorba. Többnyire dalcsokraink címei is utalnak a tájegységekre. Pél­dául: Táncok Kalocsáról, Egy pár tánc Szászcsávásról, Nagy- sajói dallamok, Méhkeréki em­lékezés, Rimóci csárdások, Rá­baközi nóták, Székelyföldi falu­járás, Gömöri hallagó és csár­dás.- Élőből, hangzóanyagról vagy kottából tanulják a száma­ikat?- Legjobb az, ha élőben ta­lálkozhatunk öreg parasztmu­zsikusokkal. Kezet fogunk, el­beszélgetünk velük, aztán ha meghúzzák a vonót, játékuk minden rezdülését elleshetjük. Az élőben való tanulás olyan pluszt ad, amelyet semilyen technika nem pótolhat. Nem éppen olcsó mulatság fölkeresni a távoli tájak öreg muzsikusait, de valahol megéri. Többször gyűjtöttünk hangszeres népze­nét a Felvidéken és Erdélyben is. Többségében cigánymuzsi- kusok zenélnek a falvakban, ez már régi hagomány. De nagy köztük a különbség. Mifelénk'a palóc vidékeken a cigányzené­szek inkább műzenét játszanak „magyar nótákat”, melyeket vá­rosi zeneszerzők komponáltak. Feldolgozásaikban is a klasszi­kus összhangzattan szabályaira támaszkodnak. Erdélyben egészen más a helyzet. A cigányzenészek job­ban azonosulnak az ősrégi pa­rasztmuzsikálással. Igazi népda­lokat játszanak hagyományos népi kísérettel.- Miben különbözik egy-egy tájegység népzenéje egymástól?- Az erdélyiek például olyan szép régi lassú keservese­ket tudnak, hogy beleborzong, ha hallja az ember. Nálunk Pa­lócföldön a friss, új stílusú da­lok dominálnak. Nekem a mi palóc zenénk tetszik a legjob­ban.- A Dűvő együttes az eredeti hangzáshűséget követi vagy in­kább a feldolgozásokat szereti?- Elsősorban az eredeti hangzáshűséghez ragaszko­dunk, de sikeresek feldolgozá­saink is.-Ha hallgatom az együttes kazettáit, változatos játékuk tet­szik a legjobban.- Sok módon törekszünk a változatosságra. Számos népi hangszert megszólaltatunk. Itt van példaként a kontra. A zene­karok mindegyike háromhúros kontrával játszik. Mi pedig kontrázunk hegedűvel, 4 húros brácsával és háromhúros brá­csával egyaránt. A hangneme­ket jobban váltogatjuk, mint más zenekarok. Abban a hang­nemben játszunk, amely az adott falunak, tájegységnek a sajátja.- Hogyan fogadják a magyar zenét külföldön?- A külföldiek rajonganak a magyar népzenéért. A magyar népzene változatossága, bravú­ros játéka szinte felüdíti a lágy, egyszerű, egysíkú népzenéhez szokott nyugat-európaiakat.-Tudom, hogy sok ország­ban megfordultak.- Európában szinte minde­nütt. Csak Albániában, Angliá­ban, Svédországban, Norvégiá­ban és Portugáliában nem vol­tunk. Európától már távolabbra is eljutottunk. Izraelben például kétszer jártunk. Főleg tánccso­portokat kísértünk. Legszoro­sabban a Nógrád Táncegyüttes­hez kötődünk, de kísértük már a kiskőrösieket, a miskolciakat, a nyíregyháziakat, a százhalom- battaiakat.- Sokat szerepelnek Nógrád- ban is.- Naponként gyakorolunk, szeretjük a hangszereinket. Mindent alárendelünk a muzsi­kálásnak. És elmegyünk a leg­kisebb falvakba is, ha hívnak. Kevés hely van Nógrádban, ahol ne szerepeltünk volna.- Mire a leginkább büszkék?- Megjelent egy nagyleme­zünk Belgiumban, két kazet­tánk, az „Asszony, asszony, ki a házból” és a „Ha” Magyaror­szágon. De büszkék inkább másra vagyunk. Arra, hogyha belelendülünk, nem tudnak olyan számot kérni tőlünk, amit ne tudnánk eljátszani. Sosem esünk kétségbe. Nagy Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents