Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 27. szám), Nógrád Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-11 / 35. szám

1992. február 11., kedd RÉTSÁG ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Rétság. A város határában közel egy éve rendületlenül hirdeti szolgáltatásait a Shell üzemanyagtöltő-állomás. Úgy látszik nem hiába szerepel a sor végén az autómosó felirat, amely csak a rek­lámig jutott el. Gyurkó felv. A Rétsági Általános Iskola Gyermekeiért Alapítvány A szüret ideje még távolinak tűnik Várszegi István iskolaigazgató kezdeménye­zésére tavaly az általános iskola szerény, de an­nál nagyobb szívvel nyújtott tízezer forinttal alapítványt hozott létre azok támogatására, akik várhatóan a jövő szellemi letéteményesei lehet­nek. Az alapítványhoz bárkinek a csatlakozását szívesen fogadják, aki szívügyének tartja a fia­tal tehetséggondozást. Akiknek módjukban áll és hajlandóak anyagilag támogatni a tanulmá­nyi versenyeken, művészeti, kulturális és sport vetélkedőkön való részvételt, a tanulók jobb felkészítéséhez szükséges technikai eszközök beszerzését, a felkészítő tanárok segítését. Te­hető mindez azért, mert az alapítvány nyitott, közcélú, melyhez bárki csatlakozhat, aki az alapítvány céljait magáénak vallja. Az alapítvány tehát „útjára indult”. Akik csatlakoztak a nemes célok elérésének anyagi, szellemi hozzájárulással történő segítéséhez igen nemesen cselekedtek. Áldozatvállalásuk nyomán szélesebb körben bontakozhat ki azok­nak a terveknek a megvalósulása, amelyekben a rétsági általános iskolában bővelkednek. Mind a szellemi és mind a gyakorlati kreativitás te­kintetében gazdag az a program, aminek a vég­rehajtását dédelgeti a tantestület. Igaz, a dol­goknak még nagyon az elején tartanak, a siker szüretelésének az ideje még távolabb van. S még szükség lesz újabb alapítványi patrónu- sokra. Bizonyára lesznek még önzetlen emberek, intézmények, akik szívesen vállalják a kiművelt emberfők nevelésének megtisztelő mecénási szerepét. Bíznak ebben Rétságon is. P.A. Várakozás közben A rétsági áfész irodában vá­rakozom. A kedves titkárnő te­lefonál, intézkedik, érkező ügy­felekkel foglalkozik. Közben időnként az elnöki szoba felé hallgat, hátha befejezik már a benn ülők a diskurzust. Eközben megérkezik egy at­yafi. Ismeri a titkárnő, mert szí­vesen fogadja. Pillanatok alatt eligazítja, hogy mit tegyen, de azután hirtelen gondol egyet, s kiveszi a kezéből az iratot és ki­siet. Természetesen szóba elegye­dünk. Megtudom, hogy bádo­gos mester, a szomszédos Nő­tincsen gyakorolja az ipart. Azaz hogy gyakorolná ő csak lenne elegendő munka. Mun­kára azonban még jó darabig nem lehet számítani. Talán majd egy-két hónap múlva ha beköszönt a jó idő. Ebben re­ménykedik. Azért jött most, hogy behajt­son egy számlát, mert munkát végzett az áfésznek. Járt már itt, de hát ez sem megy egyik nap­ról a másikra. Ezt is belátja, csak már fizessék ki a munká­ját. Azután megpróbál valahol a környéken munkát keresni. Mert tud ő készíteni olyan bá­dogos munkát, hogy csodájára járhatnak. A titkárnő visszaérkezik, hozza a számlát, fel lehet venni a pénzt. Emberünk arcáról a jó hír hallatán a derű lefújta a munka hiánya okozta boron­gást, s most már jókedvűen kö­szönt el.- pádár ­A különválás örömei és gondjai Bánkon Megyénk egyik gyöngy­szeme Bánk, a község szívében elhelyezkedő tóval, az azt övező dombokkal és vendég- szerető lakóival. A település életében jelentős szerepet tölt be az idegenforgalom, hiszen a 770 őslakóval szemben a ví- kend telepen 520 hétvégi ház­ban tölthetik pihenéssel az időt tulajdonosaik. A község éveken át közös közigazgatású volt a szonszédos Rétsággal, mígnem tavaly szep­temberben a bánkiak úgy hatá­roztak, hogy önállóan próbál­nak megélni és gazdálkodni. Nehéz helyzetben vállalkoz­tak erre a merész lépésre. Olyankor, amikor fő bevételi forrásukkal, a tóval gondok kezdődtek. A hivatalos vizsgá­latok szerint a víz az algatúlten- gés miatt fertőzést okozhat, ezért a fürdést betiltották. — Ez a helyzet azonnal érzé­kelhető változást okozott a köz­ség idegenforgalmában — mondja Lomén Pál polgármes­ter, akivel a közigazgatási kü­lönválásról beszélgetünk. —Hogyan sikerült a külön­válást megoldani és milyen ter­vekkel láttak munkához? — A Rétságtól való elválást korrekt módon, a városi önkor­mányzat segítségével oldottuk meg. Most folyik a vagyon megosztása. Az eljárás során igyekszünk községünk érdekeit érvényre juttatni. A bánki ön­kormányzat tervei között szere­pel az intézmények működteté­séhez szükséges anyagi fedezet megteremtése. — Miként akarják megterem­teni az önálló gazdálkodás felté­teleit? — A helyzetünk nehéz, de nem kilátástalan. Működésünk anyagi biztosításához adókat is ki kell vetni, de ügyelni fogunk a mértékre és az igazságos­ságra. —Bánkon sajátos helyzetet teremt az idegenforgalmi jelleg. Hogyan ítélik meg az őslakosok és a hétvégiház-tulajdonosok viszonyának alakulását? — A község és az üdülőkör­zet érdekei azonosak. A kiala­kult emberi kapcsolatokat nem szeretnénk megrontani, ezért úgy tervezzük, hogy a befolyt pénzt annak a területnek a fej­lesztésére fordítjuk, ahonnan származik. — Van-e kialakult elképzelé­sük a tó sorsáról? — Természetesen van, de még nem beszélhetek róla. Sze­retnénk tőkeerős szponzorokat találni. Ez nagyon fontos, hi­szen a tó nemzeti kincs, aminek a megóvása, gondozása közös érdek. Erre a bánki önkormány­zat egyedül képtelen. A megol­dás összetett feladat, ami a tó kotrásának, víz-utánpótlásának és a község szennyvízelvezeté­sének együttes kezelését jelenti. /Keti/ Messze vidékeken is híres e fózde Bizonyára sokan érzékelték már, hogy a falusi szeszfőzdék általában igen csak elhanyagoltak. Öreg, sok évtizedet megélt épületek rejtik az üstöt, vagy üstöket, amikkel előállítják a férfi népség kedvére való nedűt. A nézsaifőzde valamelyes eltér a megszokottól. Önmagában már azzal, hogy a szerkezetet egy volt lakóépületben helyezték el, mivel a valami­kori szeszfőzde többször is leégett. így azután - vagy hatvan éve - elköltöztették a régi környezet­ből a jelenlegi helyére. Bent az épületben ketten is támasztják a falat. Most egyiküknek készül a törköly, mig a másikuk a sorára vár. Rakják az üst alatt a tüzet a karnyi nagyságú akácfával. Mosolyognak, de önmaguk­ról nem árulkodnak. Csak annyit sikerül meg­tudni, hogy nem helybéliek, de nem is innen a szomszéd községből érkeztek. Ez is bizonyítja, hogy ide szívesen jönnek, mert igencsak jó fajta pálinkát főznek Nézsán. Azt is megtudjuk, hogy Dunakeszitől, Drégely- palánkon át sok más távoli településről inkább ide jönnek főzetni, mert azt mondják, hogy az itteni pálinkának különleges zamata van. A jelenlévők invitálnak is, tartsunk minőségi vizsgálatot, de várjuk meg, amíg az ő pálinkájuk elkezd csurogni. Tennénk is, de arra még várni kell. így azután a megbizonyosodás helyett elfogadjuk a két atyafi vélekedését,s elbúcsúzunk. Elhisszük, hogy mesz- sze vidéken híres főzdében jártunk. p.a. Nagyoroszi. Az általános iskola végzős diákjainak egyik legked­veltebb órája a kémia. Felvételünkön Balogh Mónika és Szabóki Balázs 8. a. osztályos tanulók éppen egy izgalmas kísérlet ellenőr­zése közben láthatók. (Foto: Gyurkó Péter) Lába kelt a cserjéknek A rétságiak mind jobban ügyelnek kis városuk rendjére és tisztaságára. Ezért hajlandók időt és fáradságot is áldozni, így történt, hogy az egészség- ügyi központ elhanyagolt park­ját is meg próbálták rendbe hozni, ám hiába volt az igyeke­zet, ebben mégis csak egy más városbeli kertész tudott segí­teni. A fásítás, cserjésítés jól sike­rült, de nagy baj történt: valaki meggyalázta a szorgalmat és el­lopott tíz díszcserjét. Szégyellik is ezt sokan a városban. Pedig csak annak kellene szégyellni, aki elkövette! Pillanatkép Gyógyszerészek, betegek, gyógyszerek Valisek Zoltánná A romhányi gyógyszertár kö­zel a csempegyárhoz, forgalmas helyen áll. Ide nemcsak a hely­beliek járnak enyhülésért, ha­nem a máshonnan érkezők kö­zül sokan ebben a patikában szerzik be gyógyszerüket. Valisek Zoltánná, a gyógy­szertár vezetője nem panaszko­dik, de az örömtől sem repes, amikor a hétköznapokról be­szélgetünk. Megtudjuk, hogy a gyakorivá lett árváltozások nemcsak a betegeknek okoznak bosszúságot, hanem nekik is több lett a munkájuk. Kell egy bizonyos idő, amíg megszokják az emberek is, meg a gyógy­szertári dolgozók is. Gyakran fejtörést okoz az is, hogy a be­vált, megszokott gyógyszerek hiánycikké válnak, s így mást kell ajánlani helyettük - persze ha van. A gyógyszertárban öten dol­goznak. Egy pénztárgép és egy számológép segíti a munkáju­kat. A helyi forgalomhoz jön még a körzet, a szomszédos fal­vak az orvosainak ellátása, s nekik kell nyilvántartani a köz­gyógyellátásban részesülőket is. Átalakulás • Tolmács. Folytatódik az át­alakulás a Gránit-Gépgyár tol- mácsi üzemében. Egyelőre kft. formában kívánják működtetni az üzemet, de később más gaz­dasági formában is üzemelhet. Egy kft. már működik, amely különböző minőségű csiszoló­papírok gyártásával foglalko­zik. Idei tervek • Rétság. Az Ipolymenti Víz­gazdálkodási és Talajvédelmi Társulatnál is keresik a talpon maradás lehetőségeit. A beindí­tott francia pékség mellett ter­vezik, hogy fóliázó, vagy tész­takészítő üzemet indítanak be. Raktár- és irodahelyiségeket adnak bérbe. Az országhatár közelsége miatt szeretnék ki­venni a részüket a kamionforga­lomból is. A legjobbak • Tolmács. A múlt év eredmé­nyei alapján országosan az er­dőkémia üzemei közül a tolmá- csiak a legjobbak. Ebből az üzemből nem küldtek el egyet­len dolgozót sem, esetleg még létszámbővítésre is sor kerülhet, ha a számításaik, az elképzelé­seik szerint alakul az üzem sorsa. Újdonság és folyamatosság Pártharcoktól mentesen — Feleségem pedagógus. Pá­lyázat útján kerültünk Nagyoro­sziba. Először a termelőszövet­kezet fűrészüzemében voltam üzemvezető, majd a Gamesz - jelenlegi nevén a Műszaki El­látó Szolgáltató Szervezet - ve­zetésével bíztak meg — indítja a beszélgetést Cegléd József Kázmér a helyi képviselő-testü­let tagja. — Pártharcoktól mentes, jó­zan megfontolás és valóságis­meret jellemzi a képviselő-tes­tület munkáját. Kezdetben fur­csa volt, de az év végére kiala­kult a testület imázsa. A képvi­selők között vannak volt tanács­tagok is. Örülök annak, hogy a korábbi végrehajtó bizottság titkárát választottuk meg jegy­zőnek, aki régóta ismeri a tele­pülést, rátermett és szakmailag is jól képzett. A képviselő számszerűit nem tudja megmondani hány döntést és rendeletet hoztak. Azok reá­lis voltát viszont 95 százalékban határozza meg, azzal az indok­kal, hogy jól bizonyítja az ala1 posságot, és a felelősség érvé­nyesülését. — Mivel állítanak meg az ut­cán? - ismétli a kérdést, majd így folytatja. - Szociális segé­lyekhez kérik a közbenjáráso­mat, felhívják a figyelmemet, hogy rossz az út, gondozatlan a park stb. Beosztásomnál fogva gyakran megfordulok az óvo­dában, az iskolában, az orvosi rendelőben, így hát majdnem naprakészek az ismereteim a la­kosságot érdeklő, érintő kérdé­sekről.^ — Érdekelne, hogy miként és mennyire érzi a lakosság támo­gatását? — A könyvtár tetőszerkeze­Cegléd József Kázmér tének felújítását társadalmi munkában végeztük el. Ebből is látszik, ha értelmes célt tűzünk ki, akkor támogatnak bennün­ket. Nyitottságunk ellenére saj­nos nemigen látogatják ülésein­ket. Kizárólagos okot nem tu­dok mondani, ezért csak találga­tunk: esetleg fáradtság, régi be­idegződés, vagy talán nem hi­szik el, hogy a döntésekbe bele lehet szólni. Pedig a lakosság aktív köz­reműködésére saját jól felfogott érdekében is feltétlenül szükség van. Ugyanis a több szem töb­bet lát elv alapján egy döntés megalapozottságához nélkülöz­hetetlen a támogató társadalmi háttér. Különösen a fejlesztések sorrendjének kialakításánál je­lentene sokat. Továbbá olyan­kor, amikor anyagiakkal is hozzá kell járulni a közösség javát szolgáló elképzelésekhez. — Gondolok itt a megállapí­tott helyi adóra, mértékének ki­alakítására — vélekedik a kép­viselő, majd egyik legégetőbb gondjukra tereli a szót. — A hulladéktároló új he­lyének kijelölése és a lebonyolí­táshoz szükséges pénz előte­remtése foglalkoztatja most az önkormányzatot. Ezt a borsos- berényiekkel összefogva akar­juk megoldani. Mivel több el­képzelés van forgalomban, kö­zösen keressük a legjobb meg­oldást. — Jó-e képviselőnek lenni? — Mindenesetre meg kell ta­nulni mások fejével gondol­kodni. Valószínű nemcsak itt, hanem másütt is előfordul, hogy egyesek az ember háta mögött különböző igaztalan megjegy­zéseket tesznek. Feltételezem, hogy tájékozatlanságból. Pedig a helyi újságunkban a lakossá­got érintő kérdésekről alapos in­formációkat adunk. De lehet, hogy kényelemből történik az egész. Nem vesznek annyi fá­radságot, hogy meggyőződje­nek szavuk valóságáról. — Múló érzésnek tekinthetem az előbbi gondolatait? — A tanulóévek időszakát él­jük. Két év múlva a jelenlegi gyakorlat jobban kiforrja ma­gát, gördülékenyebben zajlik majd minden, kialakul a ránk jellemző sajátos munkastílus. Javasoltam a képviselőtestület­nek, dolgozzunk ki olyan köve­telményrendszert, aminek alap­ján odaítélhetjük a Községün­kért megtisztelő címet annak, aki nemcsak a legtöbbet tette a községért, de élvezi a lakosság megbecsülését és tiszteletét is. —Bizonyára Ön is tudja, hogy nem lesz könnyű javaslatát megvalósítani. — A pakliba, sok minden más mellett ez is benne van. Venesz Károly

Next

/
Thumbnails
Contents