Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 27. szám), Nógrád Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-10 / 34. szám

c 1992. február 10., hétfő SPORTTÜKÖR HÍRLAP 7 Piatini vitte a lángot- Szombaton a késő délutáni .órákban tartották a XVI. téli olimpia több szempontból is ^rendhagyó megnyitó ünnepsé­gét. Az esemény szempontjából gádeális, enyhe, 6 fokos időben gaz ideiglenesen felépített stadi­onban 30 ezren, míg a televíziós közvetítésnek köszönhetően a világon csaknem 2 milliárdan Követhették nyomon a több mint kétórás programot. Nyi­tányként nyolc vadászrepülő «tartott légi bemutatót, majd élő­ig adók a téli sportágakat imitálták ,;,'a meglehetősen modem felfo- : éású, avantgarde produkciójuk­kái. Az ünnepség koreográfusa ^z a 30 éves Philippe Decoufle oj volt, aki többek között két éve a (íffancia forradalom bicentenári- , Urnán a párizsi parádé műsorát ■'< állította össze. Ezután Francois Mitterrand államelnök egy helyi népvise­letbe öltözött kislány kíséreté­ben sétált be a stadionba, ahol 'Jüan Antonio Samaranch, a NOB elnöke, valamint a szer­vező bizottság (COJO) két társ­elnöke, Jean-Claude Killy és Michele Bamier köszöntötte. Ezt követte a 64 résztvevő or­szág bevonulása. A zászlóvivők között több olimpiai bajnokot üdvözölhettek a nézők, a néme­teknél a bobos Wolfgang Hoppe, az olaszoknál az alpesi síelő Alberto Tómba, a svájci­aknál a szintén síelő Vreni Schneider masírozott az élen. A francia ABC-nek megfelelően a H-betűsöknél került sorra a 24 sportolóval érkezett magyar csapat, amelynek zászlaját a harmadik olimpiáján szereplő jégtáncos, Tóth Attila vitte. A Független Államok Közösségé­nek küldöttsége az ötkarikás lo­bogó alatt, immáron az Egysé­ges Csapat néven vonult be. Ezután következett a cere­mónia hivatalos része. A COJO két társelnökének és Sama- ranchnak a köszöntőbeszéde után Francois Mitterrand meg­nyitódnak nyilvánította a játé­kokat, majd az olimpiai him­nusz hangjaira felvonták az öt­karikás zászlót. Nagy izgalommal várták a je­lenlévők, hogy ki lesz az olim­piai fáklyát vivő staféta utolsó embere, mert a szerencsés kivá­lasztott nevét a végső pillanato­kig titokban tartották. Nos, egé­szen rendhagyó módon egy olyan legendás sportember kapta a megtisztelő feladatot, akinek semmi köze sincs a téli sportokhoz. A 72-szeres labda­rúgó válogatott Michel Piatini, a francia nemzeti tizenegy je­lenlegi szövetségi kapitánya fu­tott be a lánggal a stadionba, ahol egy reményteljes, helyi síe­lőpalánta csatlakozott hozzá. A kilencéves helybéli sielőpalán- tának, Francois-Cyril Grange- nak jutott osztályrészül, hogy meggyújtsa az olimpiai lángot, amely ezúttal egy 23 méter ma­gas kandeláberben ég a játékok ideje alatt (még 150 km/órás szél sem fújja el). Újabb forma­bontásként a kandeláber lábánál -meggyújott láng egy tűzlabda formájában ért a rendeltetési he­lyére. Miután fellobbant a láng, a franciák kétszeres Európa- bajnok műkorcsolyázónője, Su- rya Bonaly tette le az olimpiai esküt, majd újra az ünnepé, az egyedülállóan látványos mű­soré volt a főszerep. A megnyitók jellegétől telje­sen eltérő, modern koreográfia remek jelmezekkel és techniká­val párosult. Először 150 táncos adta elő produkcióját a különle­ges hangszerekkel „előállított” zenére, majd a tűzoltók tartottak rendkívül látványos légi bemu­tatót gumikötelekről csüngve. Ezután a művészi koreográfia segítségével sorra vették az olimpia versenyszámait, majd a hangulat a tetőfokára hágott, amikor többszázas tömeg özön­lött zászlókkal a kezében a színpadra a stadionban kialakí­tott süllyesztett szintről elő­bújva. Zárójelenetként az elő­adók mindössze 25 mp alatt el­hagyták a pódiumot, hogy átad­ják helyüket a sportolóknak, akik Albertville-ben rendhagyó módon már a nyitóünnepélyen is köszönthették egymást önfe­ledten. Tyson csodálkozott Mike Tyson is sorra került az ellene nemi erőszak miatti bírósági tárgyalás 10. napján. A vádlott 1 óra 17 perces ki­hallgatáson esett át. A bok­szoló a jelentések szerint meglepően kedélyesen vála­szolt a hozzá intézett kérdé­sekre. Tagadta a 18 éves szépségkirálynőjelölt elleni nemi erőszak tényét, állítva, hogy a fekete szépség megér­tette a közeledését és el is fo­gadta azt, sőt, készséggel be­legyezett abba, hogy közösül­jenek. Hét végén megalakult az Orosz Labdarúgó Unió Megalakult az Orosz Labdarúgó Unió, amely az Orosz Labdarúgó Szövetség jogutód­szerepét tölti be. A testület elnöke Vja- cseszlav Koloszkov lett. Ugyanakkor létrehozták a Profi Labdarúgó Ligát. A jogilag önálló szer­vezet elsődleges feladata - Nyikolaj Tolsztih vezetésével- a versenyek szer­vezése minden szin­ten. így a liga fogja kidolgozni az orosz bajnokság részle­teit, amelynek leg­felsőbb osztályában 20 együttes vesz részt. Az Orosz Labdarúgó Unió ha­táskörébe elsősor­ban a nemzetközi szereplés biztosí­tása, az orosz válo­gatott összeállítása tartozik. Egyér­telmű, hogy a moszkvai döntések szinte megpecsétel­ték a Független Ál­lamok Közösségé­nek tervezett baj­nokságát, bár Ko­loszkov sietett le­szögezni, hogy az új fejlemények nem jelentik azt, hogy a FÁK Labdarúgó Szövetsége nem működne tovább. Holmes „nagypapa” győzelme Meglepő győzelmet aratott az Atlantic Cityben pénteken késő éj­jel rendezett ökölvívó mérkőzésen az egykori nehézsúlyú profi vi­lágbajnok, Larry Holmes. A 42 éves amerikai sportoló 12 menetes csatában egyhangú pontozással győzött honfitársa, a 12 évvel fiata­labb Ray Mercer ellen. Az ökölvívó „nagypapa" tavaly áprilisi visszatérte óta ezzel hatodik győzelmét könyvelhette el, s pályafu­tása 58 mérkőzéséből 55-ször hagyta el győztesen a ringet. Vetély- társa, Mercer Szöulban még amatőrként olimpiai aranyérmet szer­zett, majd a profik táborába állt. Hivatásos versenyzőként 18 alka­lommal nyert, s ez volt az első veresége. A találkozóért mindkét ök­löző egy-egy millió dollárt tehetett zsebre. Holmes, aki 1978-tól 1985-ig volt világbajnok, 1988 januárjában, a Mike Tysontól el­szenvedett kiütéses vereség után fejezte be pályafutását. Úgy tűnik, az egy évvel ezelőtt bejelentett visszatértét valóban komolyan gon­dolja. A mostani siker után ugyanis már azt tervezi, hogy kihívja a címvédő Evander Holyfield-et, sőt, a 43 éves ex-világbajnok Ge­orge Foreman ellen szorítóba kíván lépni. Megyei sporttörténeti kiállítás a salgótarjáni Strand Hotelben Hasznos kezdeményezés Szabó János a sporttörténeti relikviák között Salgótarjánban, a hidegvizű városi strandfürdő fölött, a Salgó-hegy lábánál épült egy­kori szakszervezeti oktatási központ, egyedüli építmény az országban. A szervezett dolgo­zók tagdíjaiból, az eladott tég­lahegyek árából és némi társa­dalmi munkával épült komple­xum, az átadását követően sok vihart élt át tízéves működése során. 1983-ban a magas üze­meltetési költségek enyhítése érdekében az akkori megyei ta­nácstól engedélyt kapott, hogy üdültetési célokra, némi térítési díj ellenében más vállalatoknak is átengedheti. A Strand Hotel ügyvezetője az a Szabó János, aki Nógrád megye sportmúltjá­val kapcsolatos számtalan és pótolhatatlan relikviákkal ren­delkezik, amelynek csupán egy töredékét a hotel aulájában, né­hány négyzetméternyi területen állított ki. Szabó János Nógrád megyét képviselve, a televízió, és a rá­dió műsoraiban, valamint más úton meghirdetett sportverse­nyek számos győztese, amely­nek jóvoltából járhatott több or­szágban, az elmúlt évben Spa­nyolországban, és számos he­lyen, mint a meghirdetett orszá­gos sportversenyekért járó díj első helyezettje. Csaknem valamennyi spor­tágban kutatja az egykori Nóg­rád megyei versenyzők adatait, eredményeit, és szakáganként foglalja rendszerbe: mivel a legnépszerűbb sportág, a labda­rúgás áll a szívéhez a legköze­lebb, a Magyar Labdarúgó Szö­vetség 1901-es megalakulásától minden magyar bajnokság, a későbbiektől a Nógrád megyei­vel együtt. Hogy miért nem fog­lalkoznak ezzel a témával az il­letékes főhivatásúak és az ebből élők? Ki tudja. — Diákkoromban Bábolnán járva, az akkori állami gazdaság igazgatójától, Burgert Róberttól hallottam, hogy nagyon fontos dolog, hogy az adott helyen járva a vendég milyen benyo­másokkal távozik onnan to­vább. Akkor határoztam el, hogy Nógrád megye sportjával és sportmúltjával kapcsolatos mindennemű relikviát, össze­gyűjtők és rendszerezem. Itt a Strand Hotelben, ahol dolgo­zom, csupán a töredékét tudom kiállítani. A Nógrád sportmúlt­jával foglalkozó téma, amely roppant gazdag, a Nógrádi Tör­téneti Múzeumnak (amely a vá­ros- központban helyezkedik el) lenne feladata összegyűjteni, de ott nincs olyan ember és főleg szakember, aki ezt a témát rend­szerezni tudná, s meghagyná az utókor számára. A levéltári ku­tatás is az érdeklődő számára nehéznek bizonyul. — Kik segítenek ebben a munkában? — Fél évtizeddel ezelőtt alakult a nógrádi sporttörténeti csoport, melynek tagjai igen­csak ismerik a megye sport­múltját. A megyei sportiroda­lomban sok segítséget kapok Hegedűs Gézától, a Fogtech­nika igazgatójától. Az ő segít­ségével tudtam rendszerbe fog­lalni, a felnőtt- és az ifjúsági eredményeket, melyek lényege­sen eltérnek egymástól. Pásztó- tól Salgótarjánon keresztül Ba­lassagyarmatig minden név és számszerű eredmény rendelke­zésre áll. — Mivel foglalkozik most? — Az olimpia (nyári) tiszte­letére a megyei sporthivatal se­gítségével és támogatásával a közeljövőben megjelenik a "Nógrádi olimpikonok, a nóg­rádi sajtó tükrében" című érte­kezés. A közeli napokban kere­sem meg a salgótarjáni városi polgármesteri hivatal illetéke­seit, hogy megbeszéljük a sport­történeti kiállítás helyét és idő­pontját. Szeretnék egy állandó sportkiállítást, elsősorban a me­gyével kapcsolatosat rendezni a városközpontban. Szeretném, ha segítenének azok, akiknek a birtokukban van bármilyen, Nógrád sportjával kapcsolatos emléktárgy, a sporttörténeti ki­állítás időszakára rendelkezé­sünkre bocsátaná. Sajnos nincs videó, hogy az anyagot videóra tudnánk venni, s megmaradna így az utókor számára. ly Az első bajnok • Az albertvillei téli olimpián az első aranyérmet a női 15 km- es sífutásban a FÁK-beli Lju- bov Jegorova nyerte. A magyar Bozsik Anna a 48. Farkas emléktorna • Nagy érdeklődés kísérte a Vasas volt válogatott labdarú­gója, Farkas János emlékére harmadik alkalommal kiírt ser­dülő teremtornát. A viadalon két kategóriában rendeztek mérkőzéseket. Az 1979. augusztus 1 —je után szü­letettek mezőnyében a győzel­met a Kispest, a két évvel idő­sebbeknél az UTE szerezte meg. Kokszoltak • Bebizonyosodott, hogy való­ban „manipulálták” a három német atlétanő, Katrin Krabbe, Grit Breuer és Silke Möller vi­zeletmintáját. Mint ismert, a neubrandenburgi versenyzőkön a januári dél-afrikai edzőtábo­rozás során hajtottak végre doppingvizsgálatot. A levett minták első próbája azt a gyanút keltette, hogy azok azonos sze­mélytől származnak. A B- próba elvégzésére Albertville- ből hazautazott Manfred Do­nike professzor, a kölni dop­pinglaboratórium vezetője. A vizsgálat után a professzor hatá­rozottan kijelentette, hogy „mindhárom minta ugyanattól a személytől származik, de azt nem tudjuk, melyiküktől”. TOTÓEREDMÉNYEK: 2,1,X,X, 1,X, 1,1, X, 2,2, 1, X és X Lapzártakor érkezett: Kosárlabda NBI. B. (férfiak) Kaposvár—SKSE 74-86 (40-41) Négyszemközti találka a hetvenesztendős felejthetetlen szpíkerrel: Szepesi Györggyel Mindig szívesen közvetítettem Tarjánból Amíg a fővárosi Liszt Ferenc téren lévő egyik presszóban vá­rakozom beszélgetőpartne- remra, agyamban kavarognak a gondolatok. Az 1952-es jugo- szlávok elleni olimpiai labdarú­gódöntő, amit a Cserhát lábánál fekvő szülőfalumban, a község kultúrházának ablakában elhe­lyezett rádión keresztül hallgat­tam, több tucatnyi tizenéves klottgatyás társammal és a falu idősebbjeivel együtt. Magam elé varázsoltam azt az idős né­nit, aki az olimpiai bajnokság megnyerése után kötényének szegletébe törölte örömköny- nyeit. A londoni évszázad mér­kőzése, a berni vb és megannyi válogatott labdarúgó-mérkőzés rádióriportere Szepesi György. Mint ahogy a sporttörténet is­mer egy évszázad-mérkőzését, ugyanúgy a rádióhallgató Sze­pesi személyét — az évszázad rádióriporterét. Fenomenális hangját, hangsúlyát, a legjobb parodista sem tudja utánozni. A közép-, és az idősebb korosz­tályhoz tartozó sportkedvelők­nek mindez ma már nosztalgia csupán. Amint meditálok a múlton, a presszó ajtajában megjelenik Szepesi György alakja és egye­nes testtartással, atletikus moz­gással mint mindig, moso­lyogva üdvözöl. A rádióriporterrel, a politi­kussal, az újságíróval és tucat­nyi könyv szerzőjével többször találkoztam, s mint eddig min­dig, a „magázást” most is eluta­sítja. — Hogy kezdődött a sporttal való kapcsolatod? — teszem fel a szokványos kér­dést. — Diákkoromban az újpesti gimnázium csapatában fociz­tam. Úgy éreztem, hogy nagy­nevű játékos nem válhat belő­lem, és akkor határoztam el magam, hogy sportújságíró le­szek. A gimnázium elvégzése után 1942-ben kezdtem el írni, bár cikkeim korábban is megje­lentek, amit jó érzés volt látni a lapok hasábjain. Gyermek vol­tam, amikor először hallottam Pluhár István hangját, s ezt kö­vetően minden sportközvetítést meghallgattam az éter hullá­main. — Nagy élményt jelentett számomra, amikor közvetlenül a második világháború után Puskás „Öcsit” láttam játszani. 1948-ban Gulyás Gyula bará­tommal Londonból 10 olimpiai aranyéremről számolhattunk be. Aztán néhány válogatott mér­kőzés közvetítése következett, majd az 1952-es olimpia, ame­lyen, mint tartalék a salgótarjáni Szojka Feri barátom is részt vett. Itt 16 aranyat szerzett a magyar sport. Jöttek az újabb és újabb olimpiák. Valamennyinek szemtanúja voltam. Ott leszek Barcelonában is, mint az olim­piai labdarúgó-bizottság tagja. — Visszatérve a labdarú­gásra, az aranycsapat mérkőzé­seinek közvetítése sok örömöt szerzett számomra, mivel több­nyire győztes mérkőzésekről számolhattam be hallgatóim­nak. Aztán jöttek: Tichy, Albert, Göröcs, Farkas Jancsi, Bene Feri és még egynéhány an Nyi­lasival bezárólag. Valahogy az utánpótlás nevelésével van a baj. Ezt kellene szervezettebbé, tudatosabbá tenni. Nem vigyá­zunk értékeinkre sem. Az utóbbi évtizedekben ez vonat­kozik Salgótarjánra is. Hogy a válogatott labdarúgócsapat gyengén szerepel a nemzetközi porondon? Hazai környezetben is találnánk az idegenlégiósok­hoz hasonló focistákat. — Az ötvenes években jártál Salgótarjánban, az NB I-ben szereplő SBTC mérkőzéseit köz­vetíteni... — Akkoriban az SBTC fo­galom volt a magyar labdarúgás forgatagában. Óriási fegyver­tény volt, hogy egy harmincezer lakosú városnak első osztályban szereplő labdarúgócsapata le­gyen, amely akkor meghatáro­zója volt a magyar labdarúgó­bajnokságnak is. Azért is jártam szívesen Salgótarjánba, mert lenyűgözött Szojkáék játéka. De az egész csapat szerkezete olyan volt, mint egy jól olajo­zott gépezet. Megleptek Taliga kiismerhetetlen cselei, Bodon „ Öcsi” és Csáki Béla óriási bombái, Dávid robosztus já­téka, de sorolhatnám a pozitív tényezőket órákon át. Lenyűgö­zött a pályát övező lelkes tarjáni közönség, amely tisztességes eszközökkel űzte, biztatta, haj­totta csapatát. Szojkának több válogatottbeli mérkőzését is közvetítettem, de Ferit életem­ben nem láttam lélektelenül ját­szani. Az ő neve példaképként állhat a mai magyar ifjúság elé. — Ferivel az elmúlt év őszén találkoztam. Mellette ült Taliga, majd Hidegkúti, és az asztal végén Grosics. Átvillant az agyamon: micsoda nevek! A nyolcvanhatszoros magyar csa­pat válogatott kapuvédője Gro­sics, a hatvanas évek első fel­ében volt SBTC labdarúgócsa­patának az edzője, az akkor NB I-ből kiesett és megtépázott lelkű SBTC-t visszavezényelte az „egybe”. A hatvankilencsze­res válogatott Hidegkúti az aranycsapat ásza, a nyolcvanas évek elején volt az SBTC szak- tanácsadója. Szojka Feri? Ő mindig azok közé tartozott, akik példát adtak derűlátásból, harcedzettségből, aki mindig csak szolgált, örö­met szerzett társainak, közön­ségének, mind válogatott, mind az SBTC fekete-fehér színű mezében egyaránt. Kívánom a tabániaknak, hogy rövid időn belül első vonalban szereplő labdarúgócsapatuk legyen, s megteljenek a Kohász-pálya le­látói lelkes szurkolókkal, mint annak idején, amikor még én is jártam Tarjánba, meccseket közvetíteni. Kukely Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents