Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 27. szám), Nógrád Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-07 / 32. szám
1992. február 7., péntek BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE 13 Demokrácia, egészség, vállalkozás Népfőiskola Novákon Mátranovákon, 66 év után az általános iskola ismét népfőiskolái előadássorozatot szervezett a község lakói számára. A népfőiskola története a településen 1919-ben kezdődött - tudhatták meg a jelenlévők Pálinkás Sándomé- tól az első előadáson amikor az Erdélyből idemenekült Rakvách Rezső elfoglalta igazgató-tanítói állását. Ő már akkor felismerte, hogy a főleg bányászokból álló lakosság számára szükséges egy ismeretterjesztő előadássorozat megszervezése. Az első évfolyamra 70 hallgató iratkozott be, s a megnyitóra 1924-ben került sor. Az akkori előadások minden valószínűség szerint a gyakorlati élet tudnivalóit tartalmazhatták. A következő év tananyaga főként az alapvető egészségügyi ismeretek elsajátítását tekintette fő célkitűzésének. Később Rakvách Rezső tevékenységének eredményeként a kulturális és a sportélet is fellendült a településen, bizonyítva a népművelés fontosságát. Mindezeket az előzményeket hallva még nagyobb kedvet éreztünk arra, hogy tovább folytassuk községünkben a Rakvách Rezső által megalapozott hagyományt. A mostani népfőiskola előadásai, vitái korunk emberéhez, róluk szólnak. A mai gazdasági, társadalmi élet problémáiról hallgatnak vitaindító előadásokat a hallgatók, neves előadóktól, így került sor többek között dr. Bánlaki Pál szociológus előadására, amelyben a résztvevőkkel demokráciánk esélyeit latolgatta. Egy másik foglalkozás témája az egészséges életmód volt, melynek keretén belül az érdeklődők dr. Váraljai Béla- körzeti orvostól választ kaphattak korunk jellegzetes betegségeinek megelőzésére is. A jövőben szó esik majd az egyház és a község kapcsolatáról éppúgy, mint a falusi turizmus adta lehetőségekről. A szülők és a pedagógusok szintén a népfőiskola keretén belül kaphatnak tájékoztatást a nemzeti alaptanterv új koncepcióiról, valamint a közművelődés helyéről, szerepéről településünkön. A vállalkozók a február 3-i előadáson hallhattak tájékoztatást az alapítványok és vállalkozások gazdasági hátteréről. Az előadások témakörének palettája tehát széles. Reméljük, ki-ki megtalálja köztük az egyéniségének, érdeklődésének megfelelőt. S ha a hallgatók valóban érdeklődéssel vesznek részt az előadásokon, akkor elmondhatjuk, hogy Rakvách Rezső nem csupán az 1920-as évek embere számára alapozta meg az általános műveltséget, hanem nekünk is megmutatta a korszerű műveltséghez és gyakorlati élethez vezető utat. Bakó Csabáné Harmincöt centiméter "Kinek fütyül a nagybárkányi fülemüle?" című írásunkra reagálni kívánt Institórisz Pál peres fele, Balogh Pálné. Elmondta, 1959-ben megegyeztek Institórisz Pál apósával, megveszik az ominózus földterületet. Az üzlet nem jött össze, mert árban végül nem tudtak megegyezni. Azóta abból áll a vita, hogy Institóriszék az ő (szomszédos) földjükből akarnak foglalni. Hat métert akar magáénak - mondja Baloghné-, pedig csak öt méter 65 centi járna neki. Majd így folytatta: — Nekem nem kell az övéből, de én nem adok neki még két centit se! Ezért van a veszekedés, sőt, olykor verekedés. Két évvel ezelőtt Ba- loghék újra megvették volna a földet, de megegyezésre akkor sem jutottak. Balogh Pálné véleménye szerint az áprilisi bírósági ítélet lezárja a szomszédok belharcát. Bízzunk benne. — dió — Ha leesik a csempe, vagy eldugul a fürdőkád... Érdekes vállalkozásba fogott a bátonyte- renyei Szabics Antal. Első nekifutásra ugyan semmi rendkívüli nincs benne: munka- erő-kiköz vetítő. Ami szokatlanná teszi, maga a munka, amihez kiközvetít. Fordulhat hozzá az is, aki disznót akar vágni, de nincs böllére, az is, aki le akarja kaszáltatni a kertjét, de a hosszú listán szerepel gyermekmegőrzés és háztartási munkák is. Szabics Antal Jószerencsét úti lakásában egészen prózai példával ismerteti az ötlet megszületését: — Számos dolog volt, amivel nem tudtam egyedül boldogulni. Gondoltam, másnak is vannak hasonló problémái. Személyes példát említve, én másfél napig javítottam a fürdőkádnál a kifolyót... Megkérdeztem az ismerőseimet, akik azt mondták, vállalnának ilyen munkákat. Az is felmerült bennem, hogy talán sokan vannak, akik nem, vagy nehezen tudnak munkához jutni, és örülnének a pluszpénznek. „Azt hittem százával jelentkeznek az emberek’' Nem volt olyan cég, ami ezzel foglalkozott volna. Ha a fürdőszobában leesik néhány csempe, nem megy ki a kőműves, mert neki az nem bolt. Lehet, hogy a tulaj összeszerencsétlenkedi, de az talán olyan is lesz! Vannak végzős diákjaim, akik szívesen elvégeznék az ilyen munkákat. Szabics Antal ugyanis a salgótarjáni szakmunkásképző intézetben tanít, és "csak" másodállásban vállalkozik. Az alapötleten túl még másik két tevékenység gyakorlása is szerepel Szabics Antal tarsolyában: —Azokat szeretném összefogni,' akik idénymunkára jelentkeznek. Alföldi cégekkel, téeszekkel, szövetkezetekkel veszem fel a kapcsolatot. A másik: tegyük fel, valaki munkahelyet akar változtatni. Ez általában kínos, mert ha nem jött össze, és kiderül, a következő leépítésnél valószínűleg ő jön szóba. A mi konstrukciónkban az ügyfél csak akkor nevesül, amikor már az anyagiakról kell tárgyalni. Szabics Antal Pásztó, Nagy- bátony és Salgótarján térségében kíván működni. A tevékenység december 4-én indult, tehát számottevő tapasztalatokról még nem beszélhetünk, ám annyit azért el lehet mondani: —Azt hittem, százával jönnek majd az emberek, de eddig összesen, ha vagyunk százan. Nem akarom tipizálni, de volt egy érdekes esetünk. Az egyik ügynököm beült a kisterenyei munkaközvetítő iroda várójába. Percekig hallgatta az elhelyezkedési gondokat, aztán elmondta a várakozóknak ezt a lehetőséget. Tudja, mi lett a vége? Mindenki elsomfordáit. Szabics Antal tanár, másodállású vállalkozó az emberek rossz anyagi helyzetére alapozta a vállalkozást. Úgy gondolta, jól jön mindenkinek az a néhány száz forint. Most úgy látja, nem annyira tragikus az emberek helyzete! De mivel az "apró-cseprő" szolgáltatásokra mindig szükségünk van, biztos benne, hogy igazából beindul az üzlet. Dudellai — Gyurkó Bátonyterenye és környéke A legnagyobb beruházás • Nemti. Február 13-án, csütörtökön ülnek össze legközelebb a község képviselői, hogy megvitassák első fordulóban az éves költségvetés tervezetét. Az intézmények fenntartásán, működtetésén kívül aligha lesz pénz másra, hiszen 1992 a víz, mint a legnagyobb beruházás éve. A tervezők február végére készítik el a tanulmánytervet, alternatívákkal és költségkihatással. Ufó-klub • Bátonyterenye. Az Ady Endre Művelődési Központban február 12-én, szerdán 17 órától lesz legközelebb ufó—klub, két előadással. A "Jelenségek, események" sorozat keretében előbb Trethon Judit beszél a titokzatos ufókról, majd Keleti György ezredes, a Honvédelmi Minisztérium szóvivője válaszol a második előadás kérdésére: Titkol-e valamit a honvédség ufó-ügyben? Fiatalkorú betörők Rendőrségi rovatainkban többször beszámoltunk már a szentkúti butiksoron (akkor még ismeretlen tettesek által) elkövetett sorozatos betörésekről. Ezúttal fordulatról adhatunk hírt. Tizenhét rendbeli butikbetörést buktattak meg Szentkúton a bátonyterenyei rendőrőrs nyomozói. Jelenleg folyamatban van a négy fiatalkorú gyanúsított kihallgatása, akiknél a házkutatások során megtalálták a szentkúti pavilonokból ellopott kegytárgyak egy részét: feszületet, oívasót, virágtartókat. A vállalkozás titka: nem szabad belemenni a gyors meggazdagodásba Nagybátony egyik neves sütőüzemében Oláh Jánost kerestük meg. Beszélgetésünk témája ezúttal nem a pékség, mint szakma, hanem a vállalkozás - általában. A cégtáblán olvasható "Oláh és társa" a házaspárt jelzi. Mindketten elvégezték az élelmiszeripari főiskolát. A saját pékség beindítása előtt Oláh János a sütőipar főmérnöke, majd az áfész tartósítóüzemének technológusa volt. Az indulásról: — Sokan abba buknak bele, hogy szuper berendezéssel kezdik. Sok pénzzel, ami természetesen sok hitelt jelent. Nagyon meg kell nézni, hogy mennyi pénzt fektetek a vállalkozásba, annak függvényében, hogy hogyan tudom majd törleszteni. Nem szabad belemenni a gyors Sokan belebuknak. meggazdagodásba! Nekem például egy éves működés után még félmilliót kellett költenem az épületre és a berendezésekre. — Hogyan kezdődik egy vállalkozás? — Sokan belekényszerülnek, miután egyik percről a másikra elveszítik a munkahelyüket. Ha valaki az utcára került, onnan nagyon nehéz felkapaszkodni. A régi rendszer szerint pedig a munkahelyek abszolút nem készítenek fel a vállalkozásra. Alapvetően lényeges dolgokat kell tudni. Előfordul, hogy valaki belevág, aztán fél év múlva derül ki, hogy nem fizetett áfát... Tudatosítani kellene többek között, hogy a vállalkozásból nagyon sokáig nem lehet pénzt kivenni! Mivel ezeket nem oktatják, a vállalkozóknak sok álmatlan éjszakára kell felkészülniük. —jönnek is voltak álmatlan éjszakái? —Hogyne. Személyes dolog, hogy egy közel 40 éves apa otthagyja a munkahelyét. Megtörtént, hogy megszereztem a jogosultságot az újrakezdési hitelre, majd két nap múlva közölték, hogy országosan leállították a folyósítást... És merőben új helyzetbe kerültem. A sütőiparnál az ember abban nőtt fel, hogy minden megy a maga útján. Nagyobb volumenű ügyekben a vállalati tanács dönt, ez olykor három hónapig tart. Éppen ezért változtattam annak idején munkahelyet. Az áfésznál önálló döntésekre kényszerültem, ez mindenképpen jó "bemelegítés" volt. — Dudellai — Fotó: Gyurkó Amikor még fakarusz buszok jártak Bátonyterenye, ezen belül Nagybátony annak idején a szénbányászat jóvoltából kezdett kinőni a földből, hogy előbb-utóbb várossá váljon. A mezőn, a lágy dombokon lakótelepeket húztak föl, városias közintézmények létesültek. Az épületek egy része abból az időből való, amit valamikor Boldizsár Iván „építészeti vaskorinak nevezett, találóan. Aztán megnőttek a házak merev kubusai között a fák, a későbbi építészet már több esztétikumot, emberi léptéket képviselt. A bátonyi Erkel Ferenc Általános Iskola épületének története is szinte kis várostörténet. Itt most a gyerekek szakosított tanterv szerint tanulják az ének-zene tantárgyat. Sőt, ezt kibővítve a komplex művészeti nevelés mind teljesebbé tételére van törekvés, máris értékelendő eredménnyel. Pedig ez még csak a második tanév itt. Ami a kis várostörténetet illeti, ez az épület az ötvenes években bányai munkásszállásnak épült, akkoriban még eléggé kietlen területen. Később aztán bányai oktatási központ, majd városi pártbizottság működött benne. Végül iskola lett, a zeneiskola és az általános iskola működik benne. Környezete manapság a város egyik legotthonosabb része, szemben a modem művelődési központtal, szép lakóépületekkel. Nem mindig volt ez így. A közelmúltban például Kerekes Lászlóné, az Erkel Ferenc Általános Iskola igazgatóhelyettese is beszélt erről. Mielőtt ide került, a bátonyi Bartók Béla Általános Iskola alsó tagozatos tanítónője volt, lelenleg negyedik osztályt tanít. — Nagyapámék 1944-ben jöttek ide, Kisbátonypusztára — mondja. — Itt lakom 12 éves korom óta. Egyébként a családi kötődések Szirákig nyúlnak. — Mire emlékszik a régi időkből? — A gyerekkor mindenkinek kedves. Akkor még nincs összehasonlítási alapja az embernek, ez csak később következik be. Ezért, ha nehéz is az élet, a gyerekkor megmarad a maga élménygazdagságában, bevésődik az emlékezetbe maga a táj, az emberek arca, szavajá- rása, minden, ami akkor körülvett bennünket. Mindenesetre, ahogyan emlékszem, 1952-ben már a bányaváros magja megvolt. Még járt a kisvasút. Járda nem volt, gumicsizmában jártunk, és akkoriban még fakarusz buszok közlekedtek. A nagy iskola Bátonyban a Bartók volt, az ötvenes évek elejétől, valóban tágas, hatalmas épületnek számított, kiemelkedett a környezetéből. Pedagógiai tanulmányait Jászberényben végezte, 1958-tól 1975-ig Dorogházán tanított, 1976-tól pcdig_ a nagy- bátonyi Bartók Béla Általános Iskolában. — Hogyan került ide az Erkelbe? — A tantestület úgy szerveződött, hogy akik tanítottak a zenei osztályokban, ide jöhettek. A feladat nagyon szép és lelkesítő, szakmai szempontból is. Tantestületünk számára ez nemcsak kihívás, hanem egyúttal a szakmai önmegvalósítás lehetősége. Természetesen, az oktató-nevelő tevékenység mindenütt a legmagasabb rendű hivatás, ebben a környezetben külön szépséget is jelent a komplex művészeti nevelés. — Említene-e ezzel kapcsolatban néhány példát is? — Igen. Például az ének-zene tantárgy heti öt órában adva van. A művészetek többi ágával is foglalkozunk. A 2-3. és a 4-5. osztályokban néptáncot oktatunk. A népművészet is jelen van, a többi között, szövés is folyik. Saját rajz szakos tanárra lenne szükségünk. A képzőművészettel kapcsolatban említem, hogy büszkék vagyunk saját iskolagalériánk eredményes működésére. — Milyen tárlatokat rendeznek? — Általában kéthavonként nyitunk kiállításokat, amelyeket nemcsak a gyerekek, hanem a szülők, illetve az érdeklődő nagyközönség is megtekinthet, hiszen ezek is nyitottak. Még nincs hosszú múltunk, de megemlíthetem, hogy például bemutatkozott itt Radics István, kiállítottunk japán gyermekrajzokat, volt sikeres zománckiállításunk, érdeklődést keltett Varga István fotókiállítása, Ivitz László művész-tanár tárlata a Váci Mihály Gimnáziumból, és így tovább. Tehát igyekszünk minél változatosabbá tenni az iskolagaléria programját is, amely szorosan kapcsolódik a komplex művészeti nevelés céljához. A tanulók nemcsak a megyében élő alkotókat ismerhetik meg, hanem különböző műfajok eredményeiből is ízelítőt kapnak. Ha a régi fakaruszos Bátonyra gondolok, eszembe jut, hol vagyunk ettől. —mér Amatőr festő kiállítása Bátonyterenyén A bátonyterenyei Ady Endre Művelődési Központban február 20-án, csütörtökön 17 órakor kerül sor dr. Baán János amatőr festő tárlatának megnyitójára. A kiállításon Jákóhalmi Ferenc, a szénbányák gazdasági vezérigazgató-helyettese mond köszöntőt. Közreműködik a bányász férfikórus.
