Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 27. szám), Nógrád Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-01 / 27. szám
6 KÖZGAZDÁSZ-TALÁLKOZÓ 1992. február 1., szombat Megtiszteltetés egy rangos országos rendezvény házigazdájának lenni Beszélgetés dr. Lonsták László főiskolai igazgatóval Nem nehéz kiszámolni, hogy -1981-től- immár tizenkettedik alkalommal nyílik ma meg Salgótarjánban, a Pénzügyi és Számviteli Főiskola épületében a Fiatal Közgadászok Országos Találkozója. — Gondolta volna, hogy évtizedes hagyománnyá formálódik e: a konferencia? - kérdeztem dr.Lonsták Lászlót, a házigazda intézmény igazgatóját. — Őszintén szólva nem nagyon. hiszen amikor Guhcsi Lajos. a Magyar Közgazdsági Társaság ifjúsági bizottságának akkori elnökeként megkeresett az ötlettel, hogy Salgótarjánban rendeznék a szokásos - eladdig különböző helyeken, még hajón, vonaton(l) is tartott - szakmai fórumukat. akkor mindössze egy alkalomról volt szó. Mindenesetre jó szívvel fogadtuk a kezdeményezést, hiszen Salgótarján szellemi központtá fejlesztésének programjába jól illeszkedett ez a szakmai közvéleményt megmozgató. országos jellegű találkozó. Úgy tűnik, hogy nem bizonyultunk rossz vendéglátóknak, hisz a „vándorgyűlés" átalakult egy városhoz kötődő rendezvénnyé. Azóta ha január vége. február eleje, akkor ifjú közgazdászok találkozója Salgótarjánban. — Hogyan lett a főiskola a tanát sközős otthona ? — Ez már kézenfekvő volt. hiszen végül is az általunk oktatott stúdiumoktól igazán nem Dr.Lonsták László álltak távol a fiatal közgazdászok által napirendre tűzött témák. Ráadásul az akkor mindössze nyolc-kilenc éves tanintézményünknek - amelyik az idén éppen húsz esztendős - jól jött e rendezvény abból a szempontból is. hogy a propagandája által egy kicsit mi is bevezettettünk az országos köztudatba. A szokásos híradásokon kívül a ugyanis a Kockázat című tévéműsorban, - amelyet Gubcsi Lajos szerkesztett - is rendszeresen helyet kaptunk. Az. csak egy apró véletlen momentum, hogy személyemben összefonódik a Közgazdasági Társaság megyei titkári t'unciója a főiskolai igazgatással. — S mit profitálnak az ön által irányított intézmény hallgatói abból, hogy ..helybe jött" egy ilyen jelentős tanácskozás? — Azzal kezdem a választ, hogy az ország valamennyi közgazdasági jellegű egyeteme, főiskolája delegál hallgatókat. Nekünk annyi helyzeti előnyünk van, hogy a mi hallgatóink nagyobb arányban vehetnek részt a tanácskozáson. Persze nekünk megtisztelő feladataink is vannak, s egy tíz-tizenöt fős hallgatói csoportunk a rendezői gárda tisztét is ellátja. — Az elsősorban fiatal szakembereket aktivizáló találkozó mit jelent a megye közgazdász társadalma számára ? — A Közgazdasági Társaság teljes megyei tagságát meginvitáljuk. Ugyancsak meghívjuk jogi tagjainkat. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az idősebb közgazdászok is sokan élnek a lehetőséggel és a jogi tagok — azaz a különböző vállalatokat — képviseletében más képzettségű szakemberek is megtisztelik a rendezvényt. Jó érzés látni, hogy korábban a mi intézményünkben végzettek egyike-másika ily módon is visszajár hozzánk. — A közismerten nehezebb anyagi körülmények között hogyan sikerül a rendezvény pénzügyi fedezetét biztosítani? — Erre a fő rendező szerv, a Magyar Közgazdasági Társaság Ifjúsági Bizottsága nevében lenne valaki hivatott válaszolni. Az én ismereteim szerint a találkozót részben a Társaság finanszírozza, részben pedig szponzorok fedezik a költségeket. Sőt valamennyi résztvevő is fizet egy jelképes összegű hozzájárulást. — Beszélgetésünk zárásaként szeretném, ha bármi más gondolatát elmondaná, ami az ifjú közgazdászok tarjáni találkozójával kapcsolatosan „kikívánkozik” önből. .. — Elve az alkalommal két dolgot kívánok még kiemelni. Egyrészt azt, hogy e rendszeres fórum a második legnagyobb rendezvény - az évenkéűti vándorgyűlések mellett-, amelyet a közgazdász szakma Magyar- országon szervez. Úgy vélem, hogy ez nem kis dolog, mint ahogyan örömmel szólok arról is, hogy Társaságunk elmúlt évi közgyűlése elismerően méltatta az új gondolatokat is mindig felszínre hozó salgótarjáni találkozót. Ugyancsak fontosnak tartom megemlíteni, hogy a korábbi rendezvények sikerüket, kedvező visszhangjukat nem kis mértékben a magas színvonalú előadásoknak és a jó nevű előadóknak köszönhették. Minden évben megfordult legalább egy miniszter intézményünkben, államtitkárok. miniszterhelyettesek közül pedig többen is. A ma is elismert szaktekintélyek közül fellépett itt például Békési László, Kupa Mihály. Palotás János, Pillái Miklós, Vissy Ferenc. Az idei rendezvényen is rangos előadói gárda lesz jelen. Külön is kiemelném Erdős Tibor akadémikus nevét, aki egyszersmind a Magyar Közgazda- sági Társaság elnöke is. — Köszönöm a beszélgetést. Csongrády Béla A jó közgazdászoknak nagy jövőjük van Fiam Pálné Én mindig szívesen emlékszem vissza a fiatal közgazdászok országos találkozóira ;— mondja Fiam Pálné, aki az Állami Biztosító rétsági fiókjában dolgozik. - Nagyon színvonalas előadásokban hallottunk niida- zokról az újdonságokról, amelyek abban az időszakban jelentek meg. Az év eleji változásokról általános tájékoztatást adtak, s egy kicsit a lényegét is megmutatták annak, hogy mi-miért történt? Jó egy évtizede végeztem a tarjáni főiskolán, s azóta mindig részt vettem a találkozókon, ha csak valami rendkívüli dolog nem jött közbe. Én mindig egy összefoglaló tájékoztatást kaptam arról, hogy miért is történik ez a rengeteg változás a gazdasági életben. Kellemesen emlékszem viszsza Kupa Mihály, vagy Sárosi Lászlónak a tavalyi, nagyon érdekes előadására. Igen tetszett a néhány fiatal privatizációs elképzelése. ami talán egy kicsit furcsán is jött ki. mert ők úgy képzelték, hogy mi ifjú szakemberek nagy privatizációs lehetőségekkel bírunk, hogy mi- utánunk mindenki kapkod, minket lehet menedzselni. Sajnos ez nem így van, tudomásul kell venni, hogy nem mi vagyunk a legjobb befektetők a világon. Mindettől függetlenül az a véleményem, hogy a jó közgazdász szakembereknek nagyon nagy jövőjük van. Segíteniük kell a gazdasági vezetőket, mert ha ők nem tudnak tanácsokkal, felmérésekkel, újabb pénzügyi lehetőségek felkutatásával, vagy pedig egy befektetésnél a saját vállalatuknak a kellő kiajánlásával megjelenni, akkor sajnos ebben a pénztelen világban nem tudunk a jövőben megélni. A mostani tanácskozáson arra szeretnék választ kapni, hogy miként alakul hazánkban a vállalati privatizáció. Szeretném érzékelni azt. hogy a befektetőknek mezőgazdasági vonalon van-e elképzelésük, mert úgy látom, hogy ez az egyik legjobban alulértékelt ágazatunk annak ellenére, hogy tavaly az egyik legszebb eredményt érte el. A mezőgazdasági vezetők hiába bizonyítják rátermettségüket, ezekkel az árakkal, nem tudnak versenyezni. P.A. Egy korábbi találkozó résztvevői. (Archív fotó) A szakmai hovatartozás jelentős fóruma 1:. ■ k'käKK: Kovácsné Tonhauser Ágnes Több mint tíz éve végeztem Salgótarjánban a főiskolán. Amint lehetőségem nyílt rá azonnal beléptem a Magyar Közgazdasági Társaságba, amelynek keretében rendszeresen meghívtak az ifjú közgazdászok országos találkozóira. Amikor csak az időm engedte szívesen vettem részt ezeken a rendezvényeken. Azért igyekeztem ezekre az összejövetelekre időt szakítani, mert az ott elhangzó előadások a továbbképzésnek egy nagyon jó formáját jelentették számomra. De úgy vélem, hogy minden résztvevő számára is. S ezt mással nem is lehetett pótolni - mondja Kovácsné Tonhauser Agnes okleves üzemgazdász Romhányból. A találkozókon elhangzott előadásokat nagyon jónak ítélem meg, sokat segítettek képzettségünk gyarapításában. Nem tudnék, de nem is akarok talán név szerint kiemelni senkit. Nem akarom azokat sérteni, akiket nem tudnék emlékezetből felsorolni. A rendezvények előadói a maguk szakterületének megfelelően a maximálisát nyújtották előadásukban. Ahogyan visszaemlékszem az előadások mindig nagyon jó légkörben zajlottak le. Tehettünk fel kérdéseket az előadóknak. akik a lehetőségeknek megfelelő válaszokat is megadták. Nagy erénye ezeknek a találkozóknak, hogy általában az év elején rendezik. Az új jogszabályok az arra a konkrét évre vonatkozó változásokkal a legy- gyakrabban január elsején léptek életbe. S ezeken a találkozókon a jogszabályok értelmezésére. gyakorlati megvalósíthatóságára nagyon sok segítséget kaptunk. Számomra miért volt hasznos e találkozókon való részvétel? Ez a szakmai hovatartozásnak és az úgynevezett közgazdász társadalom összetartásának egy jelentős fóruma volt az elmúlt évtizedben. Pádár András Aki a születésnél bábáskodott Dr. Kozgonyi József, a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola igazgatója „belülről" is ismeri e közgazdász-konferenciák történetét: — Az első tíz évben a fő szervezők egyike voltam a fiatal közgazdászok megyei titkáraként. Azóta mint elnökségi tag figyelem az. eseményeket. — Gondolták volna, hogy az e találkozóm elhangzottak mindig kicsit megelőzik korukat? — Igen, hittünk benne. Csupa olyan fiatal látott a szervezéshez, aki alig került ki az egyetem padjaiból. A természetes szakmai kíváncsiság vezetett minket, s a meghívásokat is azok kapták, akikről tudtuk, hogy őszinte véleménynyilvánítást várhatunk tőlük. Elég talán Pulai Miklóst, vagy Pozsgay Imrét említeni. — Ha már Pozsgayt említette: ha jói tudom, itt mondta ki először, hogy 1956 népfelkelés volt. . . — Igen, de nem ez volt az egyetlen ilyen történelmi mondat e falak között. Hiszen ugyancsak 1989-ben kérdőjelezték meg e helyen az NDK létjogosultságát. 1990-ben a Szovjetunió végét jósolták meg - szóval, a jegyzőkönyvek őriznek néhány ilyen akkoriban vadnak tartott megjegyzést. — Mindig sikerült megnyerni a részvételnek a ..kinézett" előadóikat? — Nem. Volt, hogy egyesek nem tettek eleget a felkérésnek, de egy idő után presztízsnek számított eljönni. A hallgatóság is megszerette a konferenciák légkörét: megszokták, hogy itt az előadók „elengedik” magukat. mert nem kimondott hivatalos közegben kell beszélniük. A gyakorló közgazdák a következő évi gazdasági szabályozás „finomságai”, a az elmélet iránt érdeklődők pedig a már említett mindig várható szenzációk miatt jön rendszeresen. — Váltsunk témát: egy közgazdász iskolaigazgató mit tud profitálni az elhangzottakból? — Nekem személy szerint nagy előny, hogy helyben vannak ezek a konferenciák. A 111. és IV. évfolyamos diákjainknak kezdettől fogva szorgalmazzuk a részvételt. A friss információk a tanároknak is sokat használnak az oktatásban. — A tankönyvek és az itt elhangzottak azért eltérnek egymástól. Mit szólna, ha egy diák a szóibeli érettségin azt mondaná: a könyv ugyan ezt írja. de á fiatal közgazdászok konferenciáján azt hallottam, hogy. . . — A tankönyv késéssel követi az életet, ez természetes. De az ön által említett érettségi Dr.Rozgonvi József felelet nem utópia. Volt már ilyen diákom, s remélem, még lesz is. Lehet, hogy az idén is. Kicsit rontja az esélyt, hogy előző este lesz a „Közgé" szalagavatója. de az érettségi előtt állók közül biztos láthat a főiskolán egynéhányat. Balázs József „Egy kicsit én is eretnek lettem . . Dr.Sándorné Dombai Margit Dr.Sándorné Dombai Margit, az OTP Nógrád megyei igazgatóhelyettese eddig minden ifjú közgazdásztalálkozón részt vett. — Az idén sem szakad meg ez a hagyomány? — Ma már elmondhatom, hogy nem. Pedig azt hittem, hogy engem már nem számítanak az ifjú közgazdászok közé — a meghívót ugyanis csak hetvenkét órával a rendezvény előtt, a szerdai postámban találtam meg. De komolyra fordítva a szót: természetesen szerepelt a az idei programomban is ezen a szakmai konferencián való részvétel. — Milyen általános tapasztalata van a korábbi évekből? — A hallgatóság 70 százaléka valóban a fiatalabb korosztályból került ki. A 30 százalék pedig olyan kulcspozícióban lévő vállalati szakember volt, akiket az érdekelt, miként vélekednek az előadók az adott témáról, hiszen az itt elhangzottakból mindig lehetett következtetni a bekövetkező változásokra. — Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy számos eretnek gondolatnak voltak tanúi a számviteli főiskola falai ? — Egyáltalán nem. Az ifjúságra jellemző a kíméletlen őszinteség, s bizony én már szem- és fültanúja, illetve résztvevője voltam néhány előadásnak. mely után az előadó nem tudta, milyen irányba kerülje meg a hozzá intézeti kérdéseket. Az igazán jó előadó persze az, aki nem választ ilyen kerülőutakat. — Melyik találkozóra emlékszik legszívesebben? — Többre is. Mind a választott témák, mind a meghívott szakemberek rendszerint olyanok voltak, hogy sokat lehetett profitálni az elhangzottakból. Még mindig fülemben cseng például öt évvel ezelőtlről Pulai Miklósnak egy élvezetes előadása. vagy éppen tavalyról Kupa Mihály és Palotás János privatizációval kapcsolatos beszéde. A legelső ilyen rendezvény - még a nyolcvanas évek elejéről - pedig azért különösen szép emlék számomra, mert akkor voltam először a főiskola új épületében, több volt csoporttársammal együtt. Mi még a régebbi intézménybe jártunk. . . — Most az értékpapírok és a bankrendszer lesznek terítéken. Egy OTP-s szakembernek ez szinte csemege - vagy tévedek? — Nem téved. Különösen három előadóra leszek nagyon kíváncsi, hiszen Botos Katalin. Bokros Lajos és Antal László előadásait már évekkel ezelőtt, a Közgazdasági Egyetemen is hallgathattam. — Ón mikor került először kapcsolatba az értékpapír-forgalmazással? — Az én kezem is benne volt 1987-ben a salgótarjáni városi tanáccsal közösen kibocsátott „kommunális kötvényben". Még a Pénzügyminisztériumból is felhívtak: hogy képzelem én azt, hogy 12 százalék éves kamatozású kötvényt bocsássunk ki, amikor senki sem ad többet I I százaléknál. (A három évre tartósan lekötött betétekre akkor 8 százalék kamatot fizettek.) Ezért egy kicsit én is eretnek lettem. S az idő túlhaladta még ezt a merészséget is. Hiszen ez a papír fix kamatozású — az infláció pedig már rég lekörözte az akkori „hatalmas" kamatot. Ezek után nagyon kíváncsi vagyok, az idei előadások milyen meglepetéseket tartogatnak. .. . B.J.
