Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 27. szám), Nógrád Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-20 / 43. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. február 20., csütörtök Hírünk a világban Egyre többször olva­sunk, hallunk a Nógrád megyei fotóklub egyik reprezentáns alkotójának sikereiről. Ő Herbst Ru­dolf Jobbágyiban él és lapunk hasábjain is sok fotójával találkoztak ol­vasóink. Legutóbb két jelentős sikeréről értesültünk. Szlovákiában, Rózsa­hegyen évtizedek óta rendezik a "Fotófórum Ruzomberok" nemzet­közi pályázatot és fotó- kiállítást. Erre a pályá­zatra mindig többezer al­kotó küldi el műveit a vi­lág minden tájáról. Közü­lük alig többen, mint százan kapnak helyet a tárlat falain. Most Herbst Rudolf egyik képével érte el ezt a sikert, és sze­repelt a tárlaton, repre­zentálva ezzel szűkebb pátriánkat. A világ egyik legran­gosabb fotós fóruma a londoni Fountain Press kiadásában megjelenő évkönyv, a Photography Yearbook. Ennek a rend­kívül reprezentatív év­könyvnek szerkesztői sokezer fotós műveiből válogatnak. Ezért is jelent nagy si­kert az, hogy Herbst Ru­dolf egy fotóját, egy rendkívül izgalmas meg­oldású színes szolarizá- ciót megjelentette ez az album.-Veres­Az utóbbi évek forgatagában az ember úgy hozzászokott a váratlan, meghökkentő dolgok­hoz, hogy úgy érzi: már semmi meglepetés nem érheti olvas­mány-, rádiós vagy tévés élmé­nyei nyomán. Aztán kezébe ke­rül a Népszabadság, amelyben Vitányi Iván három személy - Sztálin, Churchill és Roosevelt - ellen tesz ,feljelentést”, akik egyformán felelőssé tehetők az elmúlt negyvenhét esztendőért. Az eddigi felfogáshoz képest ez bizony merőben más, s min­denképpen elgondolkodtató. Abban viszont, amit a Gon­dolat - Jel vasárnapi adásában az úgynevezett művészeti aka­démia megduplázásáról hallot­tam, semmi pozitív elemet nem véltem felfedezni. Bár Győrffy Miklós bevezetőjében felhívta a figyelmet arra, hogy nálunk las­san most már mindenből -ér­dekvédelmi képviseletből, újsá­gíró szövetségből, orvosi kama­rából, TV-híradóból stb. - kettő van, mégis felettébb furcsának tűnt, ami Kosáry Domokos kez­deményezését követte. Az MTA elnöke ugyanis az elmúlt évben azt proponálta, hogy a tudományos akadémia keretei között jöjjön létre egy autonóm, saját elvei szerint működő mű­vészeti akadémia. A Széchenyi István nevével, szellemiségével fémjelzett „tár­sult egység” decemberben már meg is alakította szervezőbi­zottságát s az eddig megtartott fórumokon sikerült egy asztal­hoz ültetnie a közismerten más-más szemléletű, világlá­tású Csoóri Sándort és Konrád Györgyöt, akik közösen támo­gatták ezt a „nemzeti érdekelt­ségű” ügyet. Jóval később, az utóbbi he­tekben röppent csak fel a hír, hogy Makovecz Imre és Szoko- lai Sándor vezetésével létrejött és mint társadalmi szervezet be­jegyeztetett a Magyar Művé­szeti Akadémia. Kosáry Domo­kos — Lantos Gabriella - mik­rofonja előtt igyekezett nagyon higgadt, korrekt maradni. Nem vonta kétségbe senkinek a jogát egy szervezet -mégha majd­nem azonos nevű is - létrehozá­sára, de furcsállotta, - joggal - hogy a kezdeményezés és az életrehívás „dicsőségét” is elvi­tatták tőle egy újságcikkben. Valószínű a riporter járt kö­zel az igazsághoz, amikor felve­tette a gyanúját annak, hogy a háttérben ezúttal is politikai megfontolások húzódnak meg. Sajnos a magyar kultúra meg­osztottsága, a két azonos célú művészeti akadémiával nem csökkent, hanem erősödött, nóta bene: még nyilvánvalóbbá vált. S mit tehet a „kívülálló” rádió- hallgató. Megkérdezheti, hogy kinek jó ez? * * * Van egy közeli ismerősöm, aki nem szereti a televíziót, in­kább olvas ráérő idejében. Azért kedveli a könyvet, mert annak hatására szabadjára en­gedheti a képzeletét és nem má­sok által értelmezett képet kell néznie. Avantgarde tárlat a Szerb templomban Balassagyarmaton a Szerb templomban látható Mócsány Róbert festő kiállítása. Az Ipoly-parti vá­rosban élő amatőr képzőművész avantgarde festményeit az érdeklődök március 26-áig tekinthetik meg. -Rigó Tibor felvétele­Én tévépárti is vagyok, de felkaptam a fejem a Ragályi Elemérrel folytatott beszélgetés egy mondatán. A neves opera­tőr ugyanis azt fejtegette, hogy- lévén 1939-es születésű - sze­rencsére oly korban nőtt fel, amikor nem volt televízió, még kevésbé video, amely gátolta, behatárolta volna fantáziája szárnyalását, ami viszont nélkü­lözhetetlen volt sajátos képi lá­tásmódja kialakulásához. A Ragályi-portré méltónak bizonyult egy fdmes nemzet­közi szaktekintély életútjához, sikerekben gazdag -Oscar-díj- jal koronázott - pályájához. Bár sok mindent megtudtunk az operatőri munka kulisszatitkai­ról is, a film legnagyobb ér­deme az emberközelség. Ragá­lyi őszintén, keresetlenül, sze­rényen beszélt eredményeiről, szóba hozva dilemmáit is. El­mondta, milyen nehéz méltó­sággal viselni azt a „prostituált” szerepet, amely a filmpiac sar­kára kényszeríti az operatőrt. Azzal is tisztában van, hogy nem úgynevezett sikerfilmeket csinált (példaként e helyütt a Régi idő focijá-t, a Vasárnapi szülők-et, a Ripacsok-at említ­jük), de bízik abban, hogy egy­szer még „divatba” jönnek ezek az alkotások is. Pályatársai, rendezőkollégái- Gazdag Gyula, Rózsa János, Sándor Pál, Zolnai Pál - vala­mennyien nagy elismeréssel szóltak Ragályiról, kiemelve a partneri viszonyra való hajlan­dóságát, készségét. Őszinte szívvel reméljük, hogy e portréfilm nem lezár, csak összegez, s az utóbbi idő­ben főként nyugatra dolgozó ki­tűnő operatőr visszatér a ma­gyar filmművészetbe is. Ha lesz még egyáltalán az ő kvalitását igénylő itthoni megbízása, fel­adata!- csongrády ­A görényvadász Hatalmas nagy ember. . . Csúnya testtartási, háta széles, kissé felpúposodó... Tekintete élénk és sunyi, esetenként la­pító: attól függően mit "ültet" a célgömbre. Mert természetesen puskája is van, olyan hosszú­csövű - újnak tűnő régi mor- dály. . . A rókánál nem ravaszabb, szimata is olyan. Messziről megérzi a görényszagot... S ilyenkor az ideg tépi, hajtja a vére s űzi árkon-bokron át a fé­nyes, sötétbamaszínű ragadozó emlőst, amit végtére is nem lát az elvadult bozótban, csak a för­telmes szagát érzi, hol erősen, hol meg alig észlelhetően. . . Ilyen a vadászsors - különösen a görény vadászé: semmi zsák­mány, sok-sok izzadság s ékte­len, alig kibírható bűz... Este, amikor hazafelé ván­szorog fáradt, roggyadozó lá­bakkal, elfordulnak tőle a szembejövők, csúnyán meg­ugatják a kutyák s ilyenkor úgy érzi: végtére nem is görény va­dász hanem inkább vadászgö- rény(!): a szelídített, a betaní­tott, a bűzmirígyeivel együtt... (gl) Csütörtököt mondunk Mottó: "Ahhoz, hogy va­lami megtisztuljon, más va­laminek be kell piszkolódnia. Viszont mindent be lehet pisz- kítani anélkül, hogy bármi is megtisztulna." (Murphy tör­vénykönyvéből) A MABÜSZ éve? Nap mint nap olvasni a sajtóban, hallani a rádióban, látni a té­vében, melyik az az egyetlen szervezet Magyarországon, amely hétköznaptól-ünneptől függetlenül fáradhatatlanul végzi mindennapi tevékeny­ségét. Ez pedig a MABÜSZ. A Magyar Bűnözők Országos Szövetsége. Tevékenységük sokrétű: "megölte, leszúrta, kirabolta, megcsonkította, feldarabolta, agyonverte". Ha csak „jogtalan használatba vette, ellopta, kicsempészte, megkárosította, megverte", akkor már fel sem szissze­nünk. Tisztelet a lojális, em­berszerető elkövetőnek! Be­lőlük aztán megintcsak több­féle van. Á minap írtuk: ma­holnap már a vasút sem jár Rútságnál, mert a szegény mozdonyvezetők tájékoztatá­sára a sínek mellett lévő táb­lákat ellopják. Tökmindegy mit, csak lopjanak. Tényleg: mikor fognak oda jutni, hogy mozdonyt is lopjanak? Vajon a MÉH-telepek átvevőinek az sem szúr majd szemet? Sajnos, megeshet... Apropó vasút: eddig sem volt olcsó, ma már még ke­vésbé. Míg Gyarmatról Pestre négytagú családnak kerül kétezerbe az út oda-vissza, Tarjánban ugyanekkora költ­ség elveréséhez egy három­tagú família is elég. Közben a terhes anyákba egy pesti úton belefagy (de az is előfordul, hogy „beleforr”) a magzat, s új mesét írhatnának a piros kis "játékvonatokról" is - amik mellesleg utasszállításra vannak specializálva. Állító­lag. A mese címe: Piroska (a vonat beceneve: a szerk.) és a farkasordító hideg. Közben pedig megy a drága energia a levegőbe. A minap a szer­kesztőségünkben járt vendég, a Bergerdorfer Zeitung fő- szerkesztője csodálkozott, va­jon miért remegnek a ház fa­lai már húsz perce. Aztán megtudta: nálunk a vasút csak 1995 után lesz villamosítva, a miniatűr földrengést egy mozdony okozza, amely álló helyzetben okádta üzem­anyagát a megyeszékhely ózondús levegőjébe. Vendé­günk megállapította: ilyen engergiapazarlás mellett va­lószínűtlennek tartja 1995-re a villamosítást. Egyet kell vele értenem... Farsang 1992. Taron megvolt a bál. Igaz, nem ilyen bált akartak, de szép magyar hagyomány az ok- kal-ok nélkül egymásnak esés. Egyes helyeken mindent megtesznek a helyi cigány­sággal kitörő konfliktus keze­lésére, másutt minden igye­kezettel a tűz szításán van­nak. Akik pedig tudomást szereztek a botrányról, azok­nak már teljesen mindegy, volt-e, lesz-e Taron tehet­ségkutató, farsanggal egybe­kötve. Olyan ez, mint az a bi­zonyos kabátlopási ügy... Néma gyereknek... Úgy hírlik, azért nincs telefonja a tarjáni tehertaxinak, mert el­felejtették megrendelni. És ugye néma gyereknek anyja se érti a szavát. De mint kide­rül, a szószátyár gyerek is hi­ába jártatja a száját, mert — példa rá Balassagyarmat —, az uszodára igény is van, meg erre kivételesen a kormány is tudna áldozni, viszont a vá­rosi költségvetés forráshiá­nyos. És hogy törjön fel a víz ott, ahol még egy árva forrás sincs? A gyarmati gyerekek tehát sehogyan sem fognak úszni, mert a pénz máshová úszik el... Balázs József Beszéljen a látvány! Amerika után Európát, s ha­zánkat is meghódítják az óriás reklámposzterek. Nógrád me­gye területén is számos helyen találkozhatunk ezekkel a nagy reklámokkal, vagy legalábbis azokkal az óriástáblákkal, ame­lyeknek ezeket a hirdetéseket kellene magukon „viselniük”. Napjainkig, a honi hirdetési szakmában dolgozók, a hirdető cégek, a reklámért kiáltok mind-mind a hagyományos, ki­sebb méretű plakátokat, a hir­dető oszlopokat, s a cégzászló­kat amelyek az utóbbi 2-3 évre voltak jellemzőek részesítették előnyben. A rendszerváltással aztán egyre több nyugati befektető, vállalkozó érkezik az országba, nyit képviseletet, alapít vegyes vállalatot, s velük nem- csak a tőke áramlik be, hanem a fejlet­tebb reklámstílus is. Mi még csak szoktatjuk magunkat ezek látványához, de az USA-ban, a reklám szülőhazájában, a nagy­városok közterületein, parkjai­ban, hídfeljáróin, a tűzfalakon, s mindenütt, ahol erre alkalmas, nagyobb szabadfelület van, hét­köznapi látvány az óriásplakát, amely elsősorban mindennapos fogyasztási cikkeket, biztosító- társaságokat, bankokat, utazási irodákat hirdet. Az óriásposzte­rek esetében a képnek, a lát­ványnak kell beszélnie, mivel a forgalom sodrában nincs idő a feliratok olvasgatárásra. Azon pár pillanat alatt, amíg a képre nézünk, kell tudatosodnia a lá­tottaknak. A szakemberek több­sége ezért is tartja ezt a kifeje­zési módot a dinamikus ember­nek szóló, legtömörebb hirde­tési műfajnak. -vallus­Nem várnak „jobb idők jobb focijára” Alapjáraton a József Attila Művelődési Központ A város ünnepi esztendejé­nek elején egyelőre alapjáraton működik a megyeszékhely egyik fontos kulturális intézmé­nye, a József Attila Művelődési Központ is. Ennek oka, hogy a működés garanciáját jelentő jó­váhagyott költségvetéssel még nem rendelkezik, miután a vá­rosi költségvetést is csak feb­ruár végén fogadják el. Ugyan­akkor a korábbi évek gyakorla­tának megfelelően hosszú idő óta a tavaszi hónapok esemény- sorozatai jelentik Salgótarján­ban a helyi kulturális és közmű­velődési élet egyik csúcsát. Ek­kor zajlanak a Tarjáni Tavasz rendezvényei, köztük a nemzet­közi hírre emelkedett dixieland fesztivál. Az intézményben persze nem várnak tétlenül a ,jobb idők jobb focijára”. Nagyon is élénk tervezési munka folyik, miköz­ben a szolgáltatások, a kiscso­portok is változatlanul működ­nek s három színházi előadás is lesz még februárban. Az események pedig márci­ustól sűrűsödnek igazán. Az első félév csúcspontja a húsvé- tot követő két hét lesz, a már említett Tarjáni Tavasz, a dixie­land fesztivál, s ezeket megelő­zően a Salgó Rali eseményei. Az intézmény tevékenységét több szempontból is egész év­ben meghatározza az a tény, hogy a város 70 éves. Egyrészt, a város kulturális központjaként koordinálja az eseményeket, s méltó helyet ad legjelentősebb programoknak. Másrészt maga az intézmény és működő közös­ségei változatos eseményekkel készülnek az ünnepi év fényé­nek emelésére, miközben a standard programok természe­tesen változatlanok. A tervek között szerepel pél­dául az, hogy az intézmény tör­ténetében valamikor jelentős közönségsikert aratott, de a már többé-kevésbé elfelejtett ese­ményeket, a régi nagy sikereket felújítják. Valamikor igen nép­szerű volt a jazz-presszó. He­lyette jazz-klub indult, amely iránt máris hatalmas érdeklődés nyilvánul meg. Márciustól két­hetenként várja az érdeklődőket ez a klub. Ugyancsak szeretnék felújítani a pódium-műsorokat. Tervezik, hogy egy év szünet után ismét megrendezik a sza­badtéri szoborkiállítást, továbbá néhány patinás nyári tábort is, köztük a pop-, a jazzbalett- és a kórustábort. A megyei közmű­velődési központtal közösen az ekhós portyát is felújítják, ama­tőr csoportokkal kistelepülése­ken lépnek föl. Még a rendszerváltást meg­előző években volt az intéz­ménynek egy sikeres előadásso­rozata „Helyünk Európában” címmel. Ennek aktualitását vál­tozatlanul érezve ősszel foly­tatni kívánják ezt a sorozatot. Csakúgy, mint az idősek feszti­váljának megrendezését és a szilveszteri városmozgató játék felújítását, utóbbit a Salgótar­jáni Városi Televízióval, vala­mint az Axel Springer-Magyar- ország Kft. Nógrád Megyei Iro­dájával közösen. Természetesen, nemcsak a régi dicsőségből kívánnak élni. Újabb terveik között említendő, hogy a korábbi karácsonyi vásá­rok helyett most húsvét és a gyermeknap tájékán rendeznek nagy vásárt. A szabadtéri szo­borkiállítás ideje is áttevődik nyár végéről július hónapra, amikor utcazenész-találkozót is rendeznek. A város vállalkozó­inak, menedzsereinek,- ameny- nyiben igénylik - állandó helyet szeremének teremteni. Ezután maga az intézmény vállalkozik majd a művelődési központ belső kertjének üzemeltetésére. Azoknak a kamaraműfajoknak, pódiumműsoroknak, filmvetíté­seknek stb. adnak itt helyet, amelyeket kulturált vendéglá­tással összekötve élvezhet majd a közönség. Tervezik továbbá a város mai művészeti arculatának bemuta­tását, kiállítások és a legváltoza­tosabb rendezvényi formák se­gítségével. E tervek - esetleg vágyak - megvalósulása az anyagi lehetőségek függvé­nye. —mér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents