Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 27. szám), Nógrád Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-15-16 / 39. szám
1992. február 15-16., szombat-vasárnap SPORTTÜKÖR HÍRLAP . 11 A szupernehézsúlyú öklöző (balra) és az üzlettárs-menedzser A Szikora név ma is jói cseng a pesti éjszakai életben" Fájdalmas pofonokat osztogatott-Alig hittem a szememnek. Amilyen elegánsan kiléptél ebből a 300-as Mercedesből, ebben az extravagáns bordó zakóban, nyakkendősen, egy jól szituált úriember, s nem egy sportoló jutott az eszembe.- Most mit mondjak? Hála Istennek futja mindenre. Nehogy azt hidd, hogy ez valami nagy sikk manapság. Ha az ember összeszedi magát, egy kicsit megszalad neki, akkor a kocsi , a divatos öltözködés meg minden természetes.- Amikor jó két éve hátat fordítottál a bunyónak, panaszkodtál: kevés a fizetés, kevés a kalóriapénz, megélhetési gondjaid vannak. Aztán elmentél Pestre, bele az éjszakába, kidobólegénynek, s a jelek szerint rendesen megszedted magad.- Ez nem ilyen egyszerű. Először is én az Expo diszkójába szerződtem portásnak, majd gyorsan rájöttem, hogyha egy kicsit a fejemet is használom, akkor a portásságot felválthatom valamilyen vállalkozással. És ezt úgy képzeld el, hogy közben egy tucat menő éjszakai szórakozóhelyre csábítottak valami elképesztő ösz- szegű pénzért szintén portásnak. Én viszont mindenkinek nemet mondtam, mert éreztem: nagyobb lehetőség előtt állok, minthogy éjszakáimat egy szórakozóhely bejárati ajtajánál töltsem, akár újabb hónapokig is.-Mitől csengett ilyen jól a Szikora név? Miért versengett érted, ahogy te mondod, egy tucat diszkó?-Nézd, nagyképűség nélkül mondom, az éjszakai erős legények között az én nevem a legmenőbbek közé számított és számít. És azt ne felejtsd el, hogy az emberek máig jól tudják: ez a Szikora egyszer bokszolt a Tyson ellen, meghogy magyar felnőttbajnok volt a legsúlyosabb pofonosztogatók mezőnyében. S ez nem kevés tekintély. Talán azért is van, hogy tiszteltek, tisztelnek: aki akár egy keveset is tud rólam, az nem húzza ki a gyufát. Tudja, hogy a rövidebb jutna neki.-Egyáltalán akadt, aki kipróbálta fizikai felkészültségedet?- Azt szoktam mondani: nem igazán jó velem dulakodni, mert a kezdegető könnyen megsérülhet. Akadt egy-két külföldi, akit néhány csattanós pofonnal rendre kellett utasítanom, de sosem szerettem egy szórakozóhely nyugalmát verekedéssel visszaállítani. Ha ugyanis valakiket jól megpofoztam, az nagyon fájdalmas volt szegényeknek.- Végül tehát úgy döntöttél, a portás életet abbahagyod, s vállalkozásba kezdd. Mibe vágtad a fejszédet?- Ennek külön története van, hadd meséljem el. Valamivel több, mint egy éve összetalálkoztam az Expóban dr. Latoré - zai Lászlóval. Ő egy pesti ügyvédi munkaközösségben dolgozott korábban, aztán megérezte, hogy a vendéglátóiparban talán jobban érvényesülhet. Ismertük egyébként régebbről egymást, mert Laci nagy bokszrajongó, s engem is látott öklözni. Ráérzett: vállalkozásához egy jól csengő név plusz lökést ad, illetve minden tekintetben tá- madhatatlanná teszi az üzletet. Ezért felajánlotta: legyek az üzlettársa. Én azt hiszem jól egymásra találtunk. Kiváló ember a Doki, mertogy mindenütt csak így ismerik. Vállalkozásunk profilja a pesti éjszakai élet „nehezebbik” része.- Szóval van a Doki, aki nem csupán üzlettársad, hanem menedzsered is egyben.- Igen. Most, hogy úgy gondoltam, megpróbálkozom kivívni az olimpiai részvétel jogát, megegyeztünk: ő elvégez minden adminisztratív munkát helyettem a vállalkozásban is és a sportban is, intézi az ügyesbajos dolgokat, az utazástól a szállásig. Nekem csak a bunyóval kell törődnöm, no meg fél szemmel azért az üzlettel is.- S miért jó ez az egész bunyós ügy a ti vállalkozásotoknak?- Te, azért a mi eléggé veszélyes szakmánkban az nagyot nyom a latba, hogy köztudott: ez a Szikora megint ringbe szállt, osztogatta a pofonokat, szívós gyerek, jó tőle minnél távolabb helyezkedni, már ami persze a kekeckedést illeti.- Itt valahol elérkeztünk egy lényeges ponthoz: mi motivált abban, hogy újra kezdjed, hogymegpróbáld?- Kénytelen vagyok most közhellyel válaszolni: talán megvalósulhat az az álom, amely a magára valamit is adó sportolónak a legnagyobb vágya: az olimpiai részvétel. Persze ha az álmodozás mögött nem lenne munka, akkor nem ugrottam volna bele ebbe az egészbe.- Talán tréningeztél a közelmúltban?- Mióta hivatalosan abbahagytam a versenyzést, rendszeresen edzettem. Lejártam a KSI-be, oda, ahol heti két—három alkalommal összejön a pesti éjszaka portásainak színe java. Többnyire mind volt bunyósok. Jókat dumálunk és tréningezünk. A kondícióm mindig jó volt, a bunyó is ment. Éppen a múltkorában itt gyakoroltak a szlovák kezdő profik. Verekedtem egyet az ő szupernehézsúlyú gyerekükkel. Mit mondjak, jól kipofoztam. Szóval rendszeresen edzettem, s többen is mondták: térjek visz- sza, legalább az olimpiáig. Szó szót követett. Beszéltem Szántó Imrével, a válogatott edzőjével, aki szintén megerősített: induljak el a koppenhágai válogatón, s ha ott az első hatba kerülök, utazó csapattag lehetek Barcelonába.-Summa summárum, akkor most teljes gőzzel edzel.- így van. Az UTE-ban is, és a válogatott Szabadság- hegy—i edzőtáborában is. Keményen készülök, nem veszem tréfára a figurát. Szeretnék résztvenni az olimpián, azt megelőzően pedig a magyar bajnokságon felállni a dobogó legmagasabb fokára.- Mi lesz, ha nem sikerül?- Hát a világ akkor sem dől össze, az biztos. Nem tudom olvastad-e a Száll a kakukk fészkére című könyvet. Abban a Mc Murphy megpróbálkozott egy kutat megemelni, de nem sikerült neki. Akkor azt mondta, hogy: „én legalább megpróbáltam.” Hát valahogy így vagyok én is. - Tehát hátat fordítasz a kiegészítő sportágadnak, a kick-bokszanak?-Azt nem mondtam. Látod, milyen érdekes, de itt is számítanak rám. A válogatott mesteredzője, Stranyovszky Zsolt ki szeretne vinni ősszel a válogatott csapat tagjaként az EB-re. Isten bizony, de ő mondta: azért vagyok jó kick-bokszos, mert nem csupán ütni tudok, hanem jó nagyokat rúgni, és ami a lényeg: rafkósan gondolkodni is. Nem büszkeségből mondtam ezt, de az embernek csak jó érzés, ha a szemébe dicsérik.- Te, most, hogy szinte minden érdekeset elmondtál magadról, én csak ámulok. A két éve még megélhetési gondokkal küzdő Szikora Pista egyszeriben császár lett. Nincsenek ezért irigyeid?- Most jó a sorom, és, hát iri- gyem is akad bőven. De amikor összevert képpel jártam Gyarmat utcáit, a monokliaimat, a foltjaimat a képemen nem irigyelte senki. Nagy bunyós koromban, ha szabad így mondanom, senki sem foglalkozott velem. Most sem kell. Élem a magam életét, boldogan, kiegyensúlyozottan. Minden más mellékes. Illetve még az olimpia! Az igen! De tudod mit? Várjuk meg a selejtezőt, utána a Nagy Versenyt, aztán majd megkereslek. Hátha érdemes lesz újra megszólalnom.-Meggyőztél. Várom jelentkezésedet. Addig is sok sikert, Pista! Vaskor István Vadas Mária a Világ Kupán # Salgótarján. Vadas Mária, a Salgótarjáni Petőfi DSE fiatal sílövőnője elutazott Németországba, egy Európa Kupa-viadalra. A tehetséges sportolólányra hamarosan még ennél is nagyobb erőpróba vár, hiszen most már biztos, hogy utazik a kanadai Canmore-ban hamarosan kezdődő junior világbajnokságra. Tekézök bajnoki összecsapása # Salgótarján. A Síküveggyár SE NB Il-es férfi tekecsapata szombaton délelőtt 11 órai kezdettel bajnoki mérkőzést játszik a hódmezővásárhelyi Hódgép együttesével a Sugár úti teke- csarnokban. Profi ökölvívók Olaszországban # Balassagyarmat. A Gong Kft. Nógrád megyei profi ökölvívói közül hárman is szorítóba lépnek a hét végén. Az Ipoly parti trió két, eddig nyeretlen tagja, Oláh Csaba és Gresina Gábor az itáliai Salemo városában, míg Lakatos András Bres- cia-ban öklözik, egyaránt hat menetet. Kispályások az olimpián Irány Barcelona! Vonzó díjakkal országos kispályás labdarúgó tornát szervez az egri Alpha Szabadidős Sportegyesület (3300 Eger, Bükksétány 4., tel.: 36/25-892). A március 15-ig jelentkező férfi és női együttesek a tervek szerint régiónként játszanák le a selejtezőket, majd a legjobb nyolc csapat júniusban Egerben vívja a döntőt. A nevezési díjakból — ez csapatonként 15 ezer forint — a szervezők értékes jutalmakat adnak át a dobogósoknak. Az első helyezettek (12-12 fő) nyolc napos barcelonai utazáson vesznek részt, s megtekinthetik a nyári olimpia egy- egy versenyét. A játéklehetőséggel az NB I-ben és NB II-ben igazolt labdarúgók kivételével bárki élhet. Szikora Istvánnak hívják. Huszonnyolc esztendős, nős, egy gyermek apja. Többszörös magyar ifjúsági, junior és felnőtt magyar bajnok. Szupernehézsúlyú ökölvívó. Borsodból érkezett Nógrádba, még szinte gyerekfejjel, s legnagyobb sikereit a Balassagyarmati HVSE színeiben aratta. Bunyózott a Bp. Honvéd sportolójaként, aztán abbahagyta a versenyzést. 1990. márciusában akasztotta szegre a bokszkesztyűt. Néhány hete gondolt egyet: újra ringbe száll, megkísérli kivívni a barcelonai olimpiai részvétel jogát. Napokkal ezelőtt Balassagyarmatról az UTE-ba igazolt. Készül az olimpiai selejtezőre, melyet Koppenhágában rendeznek hamarosan. Itt az első hat közé kell kerülnie, hogy részt vehessen a nyári játékokon. A sportemberrel Salgótarjánban beszélgettünk. Kecskeméttel kosaraznak A Salgótarjáni Kohász SE NB I-es kosárlabdacsapata utolsó hazai mérkőzését játssza az alapbajnokságban szombaton 17 órai kezdettel a Városi sportcsarnokban. A kohászok ellenfele ezúttal - vagyis a 20. fordulóban - az Univer Kecskeméti SE együttese lesz. A „hírős város” gárdája momentán a kilencedik helyen tanyázik. Az őszi összecsapás kecskeméti győzelemmel végződött. A kohászok háza táján nehézségeket okoz, hogy a héten, szinte az egész csapaton végigsöpört az influenza. Ezért a felkészülés „lazább” volt a szokásosnál. Szerencsére, a hét végére úgy ahogy mindeki összeszedte magát, Tatár István a lehető legjobb összetételű csapatot tudja pályára küldeni. Rendkívül fontos a szombati találkozó. Az SKSE, ha megszerzi - sorrendben hatodik - győzelmét, a hatodik helynél már nem kerülhet lejjebb. A lefújás után ismét közönségtalálkozóra kerül sor, ahol mindenki személyesen tehet fel kérdéseket a játékosoknak. (balás) Hogy van, mit csinál ma? Szert Sándorné Valamikor Balassagyarmaton kézilabdával kezdte, majd amolyan egyszerűen, az iskolaudvaron felfigyeltek a magasra nőtt hölgyre, s elcsábították kosárlabdázónak. Immár Salgótarjánban, Szarvas József kezei alatt sajátította el a sportág alapjait, s lett állandó és meghatározó játékosa a tarjáni női csapatnak. Szert Sándorné pályafutása befejezése után is hű maradt szeretett labdajátékához: a Nógrád Megyei Kosárlabda Szövetség elnöke.- Mennyire tartották nagy tehetségnek önt?- Amikor elkezdtem, rengeteg volt a játékkal kapcsolatos fogyatékosságom, de mindenkori edzőim folyamatosan csiszolták a hibákat. Akadt például egy olyan időszak, amikor Pesten külkereskedőnek tanultam, s Killik László csapatában, a Fővárosi Tanács együttesében játszottam. Ő is rengeteget foglalkozott velem.- Pályafutása valamikor a hetvenes évek közepén befejeződött. Milyen emlékeket őriz a nagy csatákból?- Sokat és kellemeseket. ’69-ben például az NB I kapujában álltunk, de a Szolnokkal játszott emlékezetes meccsen az utolsó szalmaszálon elcsúsztunk. Tudja az én időmben alapvetően szerétéiből játszottunk, mert akkoriban a labdarúgás volt a minden Tarjánban, erre mentek a nagy pénzek. Valahol ellenben nagy öröm számomra, hogy amit nekünk sem sikerült megvalósítanunk, azt az SKSE férfi gárdája véghez vitte, s bejutott az elsőosztályba.- Ön most a Nógrád Megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője. Közben, ha ideje engedi a régi társakkal még összejár, kosaraznak is, mindemellett pedig szövetségi elnök. Nem sok ez?-A társadalmi-gazdasági változások szele bennünket is elért, sok a hivatalban a tennivaló. Ezért, legalábbis ebben az időszakban kevesebb időm jut sportügyekre. Am én bizakodom, hogy a sportban tapasztalt sok pozitív változást a gazdasági életben is kedvező irányban tudjuk követni. (vaskor) Balassagyarmaton nem panaszkodnak, bár ez még nem a Kanaan A lényeg: működnek a létesítmények Horváth Béla idestova negyed évszázada tevékenykedik Balassagyarmat sportéletében. Dolgozott felügyelőként, majd a helyi egyesület elnökeként, s immáron hetedik esztendeje a városi sportlétesítmények vezetője. Beszélgetésünk apropóját az a manapság fehér holló ritka- ságú megállapítás adja, mely a minap elhangzott a közismert sportember szájából: nem panaszkodom!... A sport jól ismert mai helyzetében meglepő, egyúttal örömteli e tény, melynek hátterét érdemes részletesen megismernünk. Az Ipoly-parti város sportlétesítményei az önkormányzat intézményeként működnek. Ide tartozik a városi sportcsarnok, a Nagyligeti sporttelep, hat teniszpálya (négy világítással ellátott), a Nádor utcai sportcentrum (kézilabda-, kosár-, és teniszpályákkal, valamint 200 méteres futókörrel), az ökölvívóterem és a Vizy Zsigmond (egykoron Lékai) úti pálya. Eves költségvetésük az idén 5 millió 600 ezer forint, a tavalyinál 400 ezerrel több. Reálértékben ez jóval kevesebb, de ezzel együtt elégedett Horváth Béla, hiszen mint mondja: tudnak fűteni, világítani, jó színvonalon kielégíteni a város tömeg-, diák-, és versenysport igényeit, vagyis működnek — kell ennél manapság több?! A kérdés költői. Azonban nem csupán "kapott pénzből”, hanem saját bevételekből is gazdálkodik az intézmény. A múlt esztendőben például 1,5 millió forintot hoztak a konyhára, az idén ezt az összeget is növelni fogják terveik szerint. Miből és hogyan? Egyik legjelentősebb forrás a Vizy úti sportpálya, ahol hétfőnként a használtpiac "uralja a területet". 1991. szeptember elejétől így van ez, az önkormányzat képviselő-testületének akkori döntése nagy segítséget jelent. A sportcsarnokban elhelyezett reklámtáblák is a létesítmények kasszáját gazdagítja, miként a népszerű labdarúgó teremtornák résztvevőinek nevezési díjai is. Saját autóbusszal is rendelkezik az intézmény, a különféle csoportok bérszállítása is kifizetődőnek bizonyult eddig, bár az autó már kezd elöregedni, hiszen nyolc éve fut az utakon. Nem mellékes az sem, hogy a sportlétesítményeknél mindösz- sze tizennégy alkalmazott dolgozik, s a tavalyi átlagkereset kereken 7800 forint volt. Az összeg is mutatja, az itt tevékenykedők valóban sportszere- tetből munkálkodnak. Nem véltlen, hogy szinte mindany- nyian három-négy munkakört is ellátnak. Persze, ahogy az már csak lenni szokott, a tervek rovat sem áll üresen Horváth Béláék- nál. Több éves megoldásra váró probléma a futballpálya lelátójának rendbehozatala, a salak körpálya és az ökölvívóterem felújítása, de ezek milliós nagyságrendű összeget emésztenének fel, így továbbra is mint ál- mok-vágyak szerepelnek. Mert hiába nem panaszkodik a gyarmati sportlétesítmények vezetője, azért ez még korántsem a Kánaán. (eszen)
