Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 27. szám), Nógrád Megyei Hírlap, 1992. január (3. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-14 / 38. szám

4 HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1992. február 14., péntek Az ebek harmincadj án Egy színész, aki énekel Hosszú évek óta a magyar filmművészet egyik nagy örege, pedig február 18-án még csak 54. születésnapját ünnepli. „Besoro­lása” természetesen nem életkorának, hanem kimagasló művé­szi teljesítményének szakmai honoráriuma. Szabó István ren­dező nemcsak az Oscar-díj, hanem egyebek között a Brit Aka­démia, a David di Danatello, a Visconti, az Ezüst Vitorla, a ber­lini Ezüst Medve díj, a locarnói, az oberhauseni, a toursi nagy­díj és sok más rangos elismerés tulajdonosa. Új alkotása, az Édes Emma, drága Böbe a most zajló 23. Magyar Filmszemle záróprogramja volt. Ezúttal nem az életmű új darabjáról, ha­nem a filmek és filmesek hosszabb szünet után megrendezett ta­lálkozásáról, a szemle újszerű kereteiről beszélgettünk vele.- Úgy vélem, helyes, hogy filmjeink bemutatásával hosz- szabb szünetet tartottunk - mondja Szabó István. Kis or­szág vagyunk, meglehetősen kis „kapacitással”: az átalunk évente készített és gyártott 17 film nemigen elegendő egy-egy ilyen nagyobb szabású szemle megrendezéséhez. Jómagam éppen ezért annak örülnék, ha a jövőben nem egy, hanem két­évenként kerülne sor hasonló eseményekre.- így viszont fölöttébb ke­mény a program, ennyi játék és dokumentumfilmet nehéz meg­emészteni.- Igen, szerintem is.. . Sze­rencsésebb, ha van egyfajta élő szelekció és csak a legértéke­sebb művek kerülnek a szemle közönsége elé. Ennek ellenére a mostani seregszemle nekem tet­szett, úgy, ahogy van. .. Jó a volt a szervezés és kitűnő az öt­let, hogy a megmérettetés és bemutatkozás színhelye nem a kongresszusi palota, hanem há­A születésnapi tortán 73 szál gyertyának kellene égnie. A ha­gyományos meglepetés helyett a Fővárosi Operett Színház egy 19 évvel ezelőtti bemutató fel­újításával köszönti az ünnepel­tet. Akkor is Bessenyei Ferenc volt a Hegedűs a háztetőn cím­rom nagykörúti mozi: a Metró, a Művész és a Színbád volt. A korábbi hasonló eseményeket nagy csinnadratta előzte meg, meghívott „elittel”, belépőkkel, tiszteletjegyekkel (amiket a tu­lajdonosok nagy része nem használt fel), most viszont a fő­város központjában bárki beül­hetett a vetítésekre. Igaz, a be­lépőjegyet meg kellett venni, még az alkotóknak is, ha kollé­gáik alkotásait meg akarták nézni, de aki ott ült a nézőtéren, az „csak” azért ment el, hogy az új termés egy-egy darabját lássa...- Az idén nem volt zsűrizés és nincs díjazás sem.- Ez is jó dolog. Mindig is azt tartottam, hogy nem lehet egy almát egy fürt szőlővel ösz- szehasonlítani, s megmondani, melyik a jobb gyümölcs. A szemle valójában - szemle, nem pedig verseny. Rokonszenves, hogy a filmeket csak nézni kell, nem rangsorolni és díjazni. Ha rajtam állna, a jövőben is ezt a szereplője, most is ő kapta a felkérést színpadra állítására. A hetedik X-en — ki mon­daná róla? - túljáró művész örömmel vállalta a visszatérést. Február 14-én, a premier nap­ján tehát újra az ő tolmácsolá­sában csendül fel a népszerű gyakorlatot követném.-A jelen mellett föltehetően a magyar fűm múltja és jövője is szóba került a szakmai vitá­kon.- Természetesen. Tragikus­nak tartom, hogy a magyar film ebek harmincadján van. Elszo­morító az is, hogy sok kolléga csak azokkal a filmekkel fog­lalkozik, amit maga csinál. A magyar filmművészet igazi egyetemes értékeket hozott létre - gondolok például a Valahol Európá-ra, a Körhintára, a Tal­palatnyi földre és sok más ki­tűnő alkotásra. Ezek a filmek ma már a végpusztulás állapo­tában vannak: a rablógazdálko­dás tönkretette eredeti kópiái­kat. Sok más mű is közel jár az enyészethez - cselekedni kell megmentésükért!- A Magyar Filmintézet munkatársai - talán a 24. órá­ban - létrehoztak egy alapít­ványt a filmek védelmére. Meggyőződésem, hogy kezde­ményezésük minden támogatást megérdemel. Ha segíthetek, melléjük állok! Úgy érzem, ennyivel tartozom Fábry Zol­tánnak, Máriássy Félixnek, Herskó Jánosnak, Szűcs István­nak, Korda Sándornak - vagy akár saját magamnak is. Tehát nem csupán saját filmjeimet szeretném persze jó állapotban tudni, hanem azokét is, akiktől ezt a szakmát tanultam, s akik­nek műveit büszkén mutathat­juk be bárhol a világon... dal: „Ha én gazdag lennék... ” A felújítás további érdekes­sége, hogy az 1973-as bemu­tató szereplői közül négyen most is partnerei lesznek Bes­senyeinek. Minden esély meg­van arra, hogy újabb sikerszéri­ája kezdődik a musicalnak. Nemrégiben Pásztót is elérte Gergely Róbert színművész or­szágjáró turnéja. A művelődési ház nagyterme zsúfolásig metelt nézővel, s bár minden pótszéket és mintegy nyolcvan állóhelyi jegyet is eladtak, számos érdek­lődőnek kellett csalódottan ha­zatérnie. Az ok: egyszerűen nem fértek el többen a nézőté­ren. Gergely Róbert profi elő­adóművészhez méltóan, a más­fél órás műsor végére hagyta, mintegy ráadásképp, nagy slá­gerét, a tévében is vetített Ema- nuelle című erotikus film egyik zeneszámának magyar változa­tát, amellyel a honi slágerlisták éllovasa lett, s amellyel ezen az estén is feltette az i-re a pontot.-Ha jól tudom, vidéki szí­nészként kezdte pályáját.- Igen. Hét évet töltöttem el a Pécsi Nemzeti Színház társula­tában. Csak szép emlékeim vannak azokról az évekről. Faj­súlyos, jelentős szakmai nívójú darabokban, meghatározó egyéniségű kollégákkal játsz­hattam nem akármilyen szere­peket. Aztán öt évvel ezelőtt úgy döntöttem, a vidéki évek után, szerencsét próbálok a fő­városban.- Gondolom a híre megelőzte Filatelisták számvetése Megkezdődtek a bélyegy- gyűjtő körök beszámoló taggyűlései megyénkben. Elsőként a pásztóiak tartot­ták meg számvetésüket. A legaktívabban működő sal­gótarjáni körök közül az öb- lösüveggyáriak kezdték el, a városi kör bélyegyűjtői február 23-án, míg a kohász filatelisták március 2-án tartják meg értékelő taggyű­lésüket. A 73 éves Bessenyei újra a „háztetőn” Cene István képei a salgótarjáni Pénzügyi és Számviteli Főiskolában Finom érzékenység a fantasztikum iránt Egy amatőr képzőművész tizenöt fest­ménye látható jelenleg a salgótarjáni Pénz­ügyi és Számviteli Főiskola aulájában. Ezek Cene István képei. A főiskola aulája nem ál­landó kiállítóhely, erre nem is lenne alkal­mas: alkalmilag akasztották ki a falra a ké­peket. Úgy tetszik, kissé bizonytalanok is voltak abban, hogy jól tették-e? Legalábbis erre utalt a kérdés, amit az egyik szervező tett föl, amikor érdeklődtem a kiállítás helye iránt: miért, valami baj van vele? Pedig egyáltalán nincs baj. Ha valahol kiállítást rendeznek — vagy félig-meddig azt —, ak­kor számítani lehet arra, hogy akadhatnak olyanok, akik kiváncsiak rá. Egyébként, sokan megnézték már eddig is az amatőr művész képeit, elsősorban maguk a főiskolai hallgatók, másrészt a fiatal köz­gazdászok nemrég rendezett találkozójának résztvevői. Tehát a legjobb időben rakták ki a képeket. Cene István ceredi származású, jelenleg raktáros a salgótarjáni városgazdálkodás­nál. Tagja a Balassi Bálint Asztaltársaság­nak, Földi Péter festőművész „fölfede­zettje” . Résztvett a mártélyi alkotótábor munkájában, képei a többi között ott voltak a hódmezővásárhelyi téli tárlaton. „Alom” című képe a VEGA Magazin címlapján tűnt föl. Eddig háromszor lépett önálló tárlattal a közönség elé, először tavaly ősszel a salgó­tarjáni József Attila Művelődési Központ­ban, ugyancsak múlt év novemberében Ró­nafalun, idén januárban pedig a Somoskőúj­falui általános iskola galériájában. Ez a mostani, főiskolai önálló szereplés a negye­dik alkalom a képeivel való ismerkedésre. Az érdeklődő számára kézenfekvőnek tűnik, hogy Cene István számára érthetően nagy szerepet kap a művészettörténeti ins­pirációkeresés, ez pedig szorosan összefügg a fantasztikum iránti érzékenységével. A képeken a művészi ösztön és a fantázia kapja a leghangsúlyosabb szerepet. A vi­lágérzékelésnek ez a fajta módja igen gaz­dag asszociációs tevékenységgel járhat együtt, végletes belső feszültségek fölvil- lantásával ajándékozva meg a nézőt. Nyilvánvaló, hogy egy miniatűr tárlat nem ad lehetőséget egy, a pálya elején álló ember művészi törekvéseinek jellemzésére, érzékeltet azonban néhány fölismerhető vo­nulatot a további lehetséges utak közül. A jelen kiállítás alapján három ilyen jellegze­tességre lehet utalni. A legkevesebbet talán a nyilvánvaló út­keresés produktumairól érdemes szólni. A kis bemutatón ilyen talán ,A madarak pusz­tulása" , vagy az „Út a Golgotára". Itt semmi olyan gondolati többlettel nem lehet találkozni, amely ne lenne túlságosan is is­merős a néző számára. Mindez a kompozi- cíós megoldások közhelyszerűségét is ma­gyarázza. Sokkal érdekesebb a másik két vonulat, ami egyébként egymásnak is tökéletesen el­lentmond. Szinte hihetetlen, hogy a roman­tikus festmények mellett, mint amilyen pél­dául a „Metamorfózis”, a „Vihar", vagy az „Isten kezében”, olyan modern, sőt, bizo­nyos képi elemeikben posztmodern művek kerültek ki Cene István keze alól, mint a ki­tűnő „Merész, de hatalmas feszültség!", „A jég asszociációja”, a „Szerelem", és még néhány más kép. Az említett romantikus, tengeri képek előtt néha az az érzése az embernek, mintha visszacsöppent volna az időben, amikor a magyar Kisfaludy viharos képeit festette, vagy — teszem azt — a nagy örmény ten­gerfestő, Ajvazovszkij alkotta meg életmű­vét. Ezektől a képektől még az impresszio­nizmus, például Turner is messze van. Hol van akkor még a szürrealizmus — egyálta­lán az izmusok — mindazon törekvése, ami a korábbi értékrendeket módszeresen le­rombolta, ugyanakkor fölszabadította a szellem ismeretlen tartományait. Márpedig Cene István legjobb képei ép­pen e korszak inspirációi, például a tudata­latti felszabadítása jegyében születtek, min­denekelőtt Salvador Dali, vagy talán kisebb mértékben Edvard Munch szellemi hatására utalva. Úgy tetszik, Cene István már emle­getett érzékenysége a fantasztikum iránt előbb-utóbb megszabadítja az előképek közvetlenebb hatásától, s egyéni hangú, összetett tartalmú művészi munkásság ki­bontakozását ígéri. —mér A komputer tudja meddig élünk A gyomirtószerek káros hatásai Amerikai orosok és számítógép-szakértők kifejlesztettek egy olyan komputerprogramot, mely csaknem 100 százalékos valószí­nűséggel előre jelzi a betegek túlélési esélyeit. Az orvosok betáplál­ják betegük állapotának 27 legjellemzőbb adatát. Ezeket a gép egy­beveti a korábbi kóresetekről a memóriájában szereplő 18 ezer adat­tal. Ennek alapján a komputer jelzi, hogy a hasonló eseteket alapul véve hány százalék a kezelés kockázata és a gyógyulás esélye. Ez a fontos információ az orvosok számára az alkalmazandó terápiát ille­tően. Az alkotók hangsúlyozzák: gépük nem gondolkodik, „csak emlékezik, ezt viszont mindenkinél eredményesebben teszi”. A gyomirtó szerek régi prob­lémája, hogy nemcsak a gyom, hanem a haszonnövényeket is károsítják. A közelmúltban a müncheni egyetem biokémiai intézetének munkatársai a gén- technológia segítségével olyan ellenállóvá tették a dohánynö­vényt, hogy a gyomirtószeres kezelés után eltávoztak belőle a káros anyagok, de maga a nö­vény egészséges maradt. A tudósok szerint más ha­szonnövényeknél is kifejleszt­hető ez az ellenállóképesség. Ugyanakkor ökológiai szem­pontból nem megnyugtató a helyzet. A növény által lebon­tott mérgező anyag ugyanis sú­lyos károsodást okozhat. Pesten, s amikor megérkezett, kapva-kaptak önért a színházak.- Hát, nem mondanám, hogy így történt. Jó ideig nem volt ál­landó szerződésem, aztán sike­rült a Vidám Színpadra kerül­nöm, ahonnan viszont rövide­sen eljöttem, mivel úgy érez­tem, nem az igényeimnek meg­felelően foglalkoztatnak. Idő­közben persze nem tétlenked­tem. Színpadra alkalmaztam a Love story-t, amelynek elját­szottam a főszerepét az Operett Színház zsebszínházában, aztán ugyanitt az Ének az esőben fő­szerepét is, de vendégként sze­repeltem Debrecenben és régi sikereim színhelyén, Pécsett is. Szerencsére, gyakran hívtak a tévé zenés-táncos műsoraiba énekelni, ami megalapozta mos­tani sikeremet is.- S hogyan került sor a slá­gerlisták meghódítására?-Ez úgy történt, hogy az egyik zenemű kiadó filmsláge­rek összeállítására készült és én, mint több zenés műsorban sze­repelt énekes, szintén kaptam felkérést az ebben való közre­működésre. A lemezen több vi­lágsikerű külföldi film slágerré lett betétdalait énekljük töb- bedmagammal. Nekem az Emanuelle jutott. Külön szeren­csének tartom, hogy a lemez megjelenésével azonos időben vetítette a vilmet a televízió, így ennek a számlájára is írható az a közönségsiker, amit ez a dal ki­váltott. Minden estre a kiadó felbuzdult a lemez kapósságán, s elkészített velem egy önálló nagylemezt, amely az elmúlt két hónap eladási adatai alap­ján, elérte a 150 ezres példány­számot, így platinalemez lett.- Lehet, hogy most elindult a szekér önnel fölfelé?- Nincs okom panaszra. Mos­tanában fejeztem be egy tévé­film forgatását, játszom a József Attila Színházban, s újpesten is "csináltunk" egy színházat, ahol mostanság egy vígjátékot muta­tunk be. Emellett megy önálló show-műsorom, amellyel jár­juk az országot, sőt nyáron Szlovákiában is fellépünk.- Apropó, a show-műsor. Mit szól a felesége, hogy három ilyen csinos táncosnővel tur- nézgat országszerte?- Nem féltékeny emiatt, ha erre gondolt, sőt örül neki, hogy táncosnők is vannak a műsor­ban, már csak azért is, mert az egyik közülük éppen ő. A felsé­gem.-vallus­Helytörténeti pályázat A XX. század magyar törté­nelmének valósághű feltárása és bemutatása, valamint a helytör­téneti kutatás és oktatás fellen­dítése érdekében a Lakitelek Alapítvány - hatmillió forint keretösszeggel díjazott - hely- történeti pályázatot hirdet. Pályázni lehet egy-egy tele­pülés összefüggő történetének megírásával, a helyi gazdaság, társadalom, kultúra fejlődésé­nek föltárásával, ezen belül va­lamely egyházi vagy világi in­tézmény, üzem, politikai vagy társadalmi szervezet, egyesület, család történetének részletes bemutatásával. A pályamű készülhet helytör­téneti szakkönyv, olvasókönyv, dokumentumgyűjtemény, élet­rajz, kislexikon, krónika vagy szöveggel kisért helytörténeti fotóalbum formájában. A pá­lyamű terjedelmének alsó ha­tára: legalább 50 gépelt oldal (dokumentációs anyaggal, fényképpel, térképpel együtt.) A pályaműveket a szerző (vagy a helytörténeti munkakö­zösséget, szakkört képvi­selő)nevével és lakcímével együtt 3 példányban kell elkül­deni 1992. október 23-ig a La­kitelek Alapítvány postacímére: 1399 Budapest, Pf.: 701-380. A pályaműveket történé­szekből, pedagógusokból álló bíráló bizottság értékeli. A díjazás két kategóriában történik. A magyarországi pá­lyaművek esetében: I. díj 50.000, a II. díj 30.000, a III. díj 20.000 forint. Az értékelő bizottság további száz pályaművet egyenként 10.000 forint pályadíjjal jutal­maz. Az értékeléskor előnyben ré­szesül az iskolai oktatásban használható pályamunka, s amelynek kiadását legalább egy szaklektor írásos véleménnyel támogatja. Az értékelő bizott­ság 150.000 forint keretösszeg­ben a helytörténeti szakkörök, munkaközösségek pályamun­káit különdíjban részesíti. A szomszédos országokból érkező pályaművek között egymillió forintot osztanak ki. Eredmény- hirdetés: 1993. március 15-én. Képes technikatörténet Asztrolábium és naptár A csillagok állása és a csilla­gászati mérések lehetősége már az ókortól foglalkoztatta a tudó­sokat, de mégis, az elmélet messze megelőzte magát a csil­lagászati mérőeszközöket. Az első, a csillagászati mérések végzésére szolgáló műszert, az asztrolábiumot Hipparkhosz gö­rög csillagász (Le. 2. században élt) készítette el, amivel 1080 állócsillag helyét határozta meg, továbbá a Hold és a Föld közötti távolságot alig 5 száza­lékos eltéréssel mérte meg. Az első ránk maradt asztrolá- biummal már az ekvátori koor­dináták megállapítása nélkül mérhetők az ekliptikái koordi­náták. A képünkön ábrázolt, aranyozott asztrolábiumot az indiai (Lahore-állambeli) Mo­hamed Mugim szerkesztette a 18. század közepén. Jelenlegi naptárunk előfutá­rát („Julián-naptár”) i.e. 46-ban Julius Caesar vezette be. Ebben minden három 365 napos évet egy 366 napos („szökő”) év kö­vetett, melynek eltérése (0,0078 nap) a 16. században már 10 napra szaporodott fel. Ezért 1582-ben XIII. Gergely pápa Mugim asztrolábiuma a lei­den i Természettudományok Történetének Múzeumában. csillagászai segítségével meg­alkotta a mai, „Gergely-nap- tárt”s úgy rendelkezett, hogy 1582. október 4-e után 15-ét ír­janak. A ma is használatos gre­gorián év átalagos hossza 365,2425 nap. Ennek eltérése a tropikus évtől csak 3000 év alatt tesz majd ki egy napot. K.A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents