Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-14 / 11. szám
4 LÁTÓHATÁR 1992. január 14., kedd TVéleasséwy Literatúra farmerben Börtönmúzeum Kiskunfélegyházán Szívesen venném, ha egy megbízható közvéleménykutatás alapján megtudhatnám, hogy vajon hányán és kik nézik manapság a Stúdió éppen soros évfolyamának műsorait. Szeretném ugyanis ismerni, hogy kikkel tartozók egy szekértáborba, „szektába”, kik azok, akik soha, semmilyen - a tévé alaposan kibővült kínálatával, a konkurenciával összefüggő- ok miatt nem tágítanak e kulturális folyóirat megtekintésétől. Hisz kellett - kell - egyfajta ál- hatatósság, némi mazochizmus. hogy az ember folyamatosan „kövesse” a két program között ide-oda hányódó magazint és napjaink politika-, valamint pénzcentrikus világában másra is próbáljon figyelni, ha már értelmiséginek tartja magát. Egy valakit ismerek, aki rendre a készülék előtt ül hétfőn esténként - újabban - kilenc órakor és érdeklődve nézi a szellemi élet -enyhén szólva nem megnyugtató - híreit. Onnan tudom ezt. hogy másnap általában megjegyzést tesz a látottakra, tudakolja a véleményemet, s elmondja az övét. Mi sem természetesebb, lévén toll forgató, költő az illető, hogy az irodalom jelenségeire reagál a legérzékenyebben. Nem véletlen, hogy a múlt heti Stúdiót látva Mezei András kamerák előtti szereplését hozta szóba, amely bizony jócskán elgondolkodtatott engem is. Mezei kendőzetlenül, szenvedélyes hangnemben mondta el a kamerák előtt, tehát a nagy nyilvánosságnak, ország-világnak szánva, hogy a művészeti alkotómunkának nem kedvezett az általa, is igényelt (lásd a korábbi állapotok az Ilyen gazdagok vagyunk? vagy a Magyar kocka. . . címmel megfogalmazott kemény kritikáját) radikális fordulat. O ugyan megpróbált igazodni a korszellemhez s legfrissebb verseskötetét - az Itt a vadnyugat-ot(l?) - saját ötletére farmeranyagba köttette, hogy olcsóbb legyen, s szinte ház- ról-házra járkálva árulta. De mit tegyen az a széplelkű író, aki nem képes önmaga ilyetén - már-már meghlázó - menedzselésére, s inkább'rieht dolgozik, vagy az íróasztal fióknak ír. Az sem kis dolog persze, hogy felkopik az álla - dehát az végül is magánügy -, de mi lesz az irodalommal, ha - az állami mecenatúra híján - nem iratnak meg az újabb regények, színdarabok, ha kimondatlanok, vagy legalábbis publikálatlanok maradnak magvas gondolatok, míves szavak. Mezei nem átallotta megemlíteni, hogy a múlt rendszerben többezres példányban jelentek meg lírai kötetek s az emberek - számos komoly gondjuk-bajuk Küldjön egy sztorit! Jockeynak Ismerőseim körében én vagyok az, akivel mindig történik valami. — Az egyik nap korán reggel igyekeztem a munkahelyemre, ami a városháza épületében székel. A Lakberárúházés az Új Nógrád szerkesztőség közötti aluljárón szoktam megtenni az utat. Megakadt a szemem a Szamóca Market éjjel-nappali kivilágított üzleten. Messziről láttam, sürögnek-forognak az alkalmazottak. Pakolásztak, akkoriban tervezték a megnyitót. Még nem értem el a pár lépcsőt, amin fel kell mennem, de már láttam „valaki mosolyog felém”, talán köszön is. Szépen illedelmesen viszonoztam, mert ismerősnek tűnt az illető.- Jó reggelt kívánok! - mondtam én. Mikor már a negyedik lépcsőfokot is elértem, akkor láttam, az ismerős férfi nem más Öcsém Három évvel ezelőtt az akkor 13 éves nyurga fiammal Szentendrén üdültünk. Hétágra sütött a nap, igazi kánikula volt, így hát természetesen időnk nagy részét a strandon töltöttük. Két fürdés között fiam unszolására rászántam magamat, hogy a hosszan kígyózó sorba beáll- junk fagyit venni. Már vagy húsz perce álltunk ott kitartóan, amikor egy idős néni éppen mellettünk leejtette a szatyorját, a tartalma szanaszét potyogott a homokban. Gyermekem - lévén jónevelt - azonnal ugrott, és segített a néninek összeszedni a sok apróköszöntem mint Jockey Ewing a Dallas című televíziós filmből. Ott mosolygott rám a remlámfigura a cukorkás gondola csücskén, szemben a bejárattal. Azért nem ismertem föl előbb, mert kalap nélkül csak ismerős volt, kalapban viszont „lockeylL-.. — Néztem jobbra, néztem balra, majd hátrafelé és egy nagyot nevettem magamon! Szerencsére nem találkoztam senkivel. A munkahelyemen elmeséltem a sztorit, hogy kinek is köszöntem aznap reggel. Persze akkoriban még az első részek mentek a tv-ben, most viszont már a sokadikat is láthattuk. Azóta is, ha bemegyek a Szamócába vásárolni, magamban mindig megjegyzem: ennek a képnek köszöntem én. Zsiga Ibolya Salgótarján a fiam? ságot. A néni hálálkodva fordult hozzám: „Köszönöm aranyoskám, maguknak biztosan nagyon rendes szüleik vannak, hogy ilyen udvarias kisöccse van.” Erősen tapostam fiam lábát a forró homokban, rángattam a kezét, mir^ ő értetlenül nézett rám. tdÁ'J c í Amikor a tnéni hallótávolsá- gon kívül ért, megszólalt a gyerek: „Anyu, már megint mi rosszat csináltam, miért rángattál?” Mire én: „Azért kisfiam, hogy meg ne szólíts anyuként!” Wiltner Anna Salgótarján Magyar Űrkutatási Iroda alakul Űrkutatási Irodát hoz létre a kormány. A Magyar Közlöny január 6-i számában közzétett rendelet szerint az iroda felügyeletét Pungor Ernő tárca nélküli miniszter látja el. Költségvetését a Miniszterelnöki Hivatal fejezetén belül, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elkülönítetten kezeli. Az MTI értesülése szerint idén az iroda 60 millió forinttal gazdálkodik, működését január végén kezdi meg. Az Irodát az űrkutatás terén folytatott hazai tevékenység és nemzetközi együttműködés feltételeinek megváltozása, illetve e tevékenység új alapokra helyezése miatt hozta létre a kormány. Feladata az űrtevékenység terén: a felmerülő kormányzati feladatok teljesítése, a hazai kutatás-fejlesztési munkák és az ezekből létrejövő eredmények hasznosításának, valamint a hazai és a nemzetközi együttműködés koordinálása. Magyarország egyik jelentős börtönmúzeuma az alföldi városban található. Az intézmény termeiben több évszázad - a XVII. századtól napjainkig - alkalmazott eszközöket láthatják az érdeklődők. (MTI Fotó) Gyarmati legendák Öszvéres Johanna és a többiek ellenére - olvastak verseket, érdeklődtek az irodalom iránt. Rosszallóan szólt arról a gyakorlatról, amely mindent megszűntet, ami bevált, ami jó volt- az olvasó népért mozgalmat, a versbarát köröket - csak azért, mert egy politikai értelemben elhibázott korszakban találtattak ki. Azzal a gondolatával is célba talált - s valószínű nemcsak az én esetemben hogy az írók egy része miért adta direkt politizálásra a fejét, ahelyett, hogy azt tenné, ami a dolga, amire képessége, talentuma predesztinálta. Nem értem, hogy - most már két év távlatából - hol vannak azok a művek, amelyek megörökítenék a lezajlott történelmi léptékű változások emberi motivációit, a mikroszféra hullámveréseit, ezernyi konfliktusát. Én ugyanis Spiró György egyik - tavaly májusi - Népszabadság-béli nyilatkozatával értek egyet, melyben azt taglalta, hogy nincs olyan híradás, amelyből igazán kiderülne, mi folyik a világban, s főleg mi történik bennünk. Ezt egyedül a művészet tudná megmutatni. Aggódom hát - Mezei Andrással s a Stúdió nézőivel együtt- az irodalom sorsáért, hisz a szólásszabadság nem helyettesítheti a szépírás sajátos funkcióját, igenis küldetését.-csongrády Postánkból Rongyrázás a televízióban Most főleg az idősebb korúak véleményét szeretném tolmácsolni, mivel igen sokan megkerestek, hogy írjam meg az Üj Nógrád szerkesztőségének. Arról van szó, hogy szerintünk a televízió vezetősége nagyon rosszul teszi — lásd az ünnepi műsort-, amikor egy zsákra való pénzt szór ki a különböző játékok, vetélkedők győzteseinek. Csak nem arra akarják nevelni a fiatalokat, hogy munka nélkül is lehet sok pénzhez jutni, nyerészkedni? A szlovák televízióban sokkal szerényebb, szimbolikus ajándékokat (pl. egy kiskutya kosárban, tükrös mézeskalács szív) osztanak ki a nyerteseknek. Legyünk mi is szerényebbek, mértéktartóbbak, szálljunk le a lóról! A szponzorok támogatása is zömmel a magyar lakosság pénzéből van! Tanuljunk meg küzdeni, dolgozni az anyagiakért és ne azt várjuk, hogy mikor, mennyit fogunk nyerni! Takács Lajosné Salgótarján Öszvéres Johanna fogalom volt Balassagyarmaton. Atko- zódni úgy tudott, hogy annak csodájára jártak az emberek. Szájából úgy dőlt a kígyó és a béka, hogy a gólyák díszpolgárukká fogadták. Jókívánsága alkalmából az égre emelte kétesen tiszta tekintetét az Úr jóváhagyását várva. Állítólag az Úr azért nem szólította eddig magához, mert ki nem állhatta őt. Johannának volt egy háza a Jópolgárok utcában. Mikor végre sikerült rajta túladni, csak úgy rutinból nrégegyszer megátkozta az utcát, a vevőt és a bérlőt. A bérlő, nevezzük Tücsök úrnak, lassan negyven éve terpeszkedik a ház egyik felében. Míg mások gyűjtögettek, Ő és neje a hasát süttette a napon és jóízűen muzsikáltak, vagy éppen gyantáztak. Már-már felakarták terjeszteni a helyi magisztrátushoz az aranylajhár díjra, de jött a rendszerváltás. Amikor az Ipoly felől jeges szelek fújtak. Tücsök úr átment filozófusba. Igazi mezei filozófus volt, kinek az ars poéticája abból állt, hogy: - Másoknak miből!? Merengtek és meditáltak, és ha kellett bölcselkedtek is, hisz nem volt más gondjuk. Bölcsességüket csak fokozta az a tény, hogy új gazda jött a házhoz. Afféle tudós ember, egy kortörténész és kedves neje. két apró gyerekkel. Tücsök úr pallért hívott és 12 kőművessel odabetonozta magát a házhoz, onnan még lerobbantani sem lehetett. Tanúk előtt kijelentette: ő egy tapodtat sem. De az Isten őtet nem „segélte”, mert az egy főre eső jövedelme nem tette lehetővé, hogy bekerüljön a segélyezettek névsorába. Maradt a cseszegetés népies változata, intenzív fokon. Kortörténész úr tűrte, míg tűrhette, majd elment a bölcs kádihoz segítséget kérni. Móndá a kádi. helyes dolog, hogy hozzám jöttél, segítek én is neked, csak nem ma. Rád majd 2040-ben kerül a sor. Előbb sajnos nem lehet, mert az igazságtevésben még csak a bolhánál tartok, és a Tücsök ABC-nek a végén van. Kórtörténész úr nagyon elkeseredett, fogadott egy jeltolmácsot, hogy megtalálja a közös nyelvet Tücsök úrral. Szavát adta a hegedűk virtuózának, hogy vesz neki egy kuckót a nagy orosz hamiskártyásról elnevezett Uljanov lakótelepen, terasszal, tokkal és vonóval. Tücsök úr hasát fogta a röhögéstől és modott egy bűvös számot: Másfélmillió!!! Szegény kórtörténész úr rohan az orr-fül-gége osztályra, és mosatja fülét azonnyomban. Otthon Tücsök úr elismétli a számot és szomorúan veszi tudomásul, hogy a füle az tökéletes. Más halandó a szám hallatán ilyenkor az egyik karját a másik karja hajlatába helyezné, és ütemesen le-föl lóbálná, de a tudós úr éppen hiányzott az iskolából, amikor ezt a népies mozdulatot okították. Maradt a csendes szó, alázat, melyet Tücsök úr gyengeségnek vélt. Megtette az utolsó ajánlatát e muzsikáló bogár, egy lakásra a város közepén, egymillió-háromszázezerért. plusz minden más. A közvélemény felszisszent, ÁFÁT-nekiü! Több sem kellett Tücsök úrnak, a házat átalakította jégveremmé és követeli, hogy történész urat tiltsák ki a tisztességes emberek klubjából. Itt már a hatóság is keményen megszólalt, és Tücsök urat határozottan megfedte, azt mondta, hogy no-no! Tücsök úr ettől vérszemet kapott, és beperelte a családot, hogy nem rendeltetésszerűen használja a légifolyosót, hogy sapjzolják a levegőt, és ezzel ők okozzák az ózonlukat az égen. Jelenleg itt tartana az ügy, ha igaz lenne, de mint tudjuk Gyarmat egy olyan polgári értékeket és hagyományokat őrző város, ahol az ilyen huncutságoknak nincs helyük. Marad a legenda, amelynek nincs valóságalapja. Ebben különbözik Gyarmat a többi várostól. Soós Géza Szabó István emléknapra készülnek Kevesen tudják Kazárról, hogy a kis nógrádi települést a magyar irodalomtörténet.-írás is számon tartja. Ez Szabó Istvánnak (1801-1892) köszönhető, aki a múlt században harminchat évig volt Kazár plébánosa. Irodalmi munkásságot is folytatott. A többi között az ő nevéhez fűződik az első teljes Homé- rosz-fordítás. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Kazáron ebben az évben ünnak 70. évfordulója tiszteletere a helyi zeneiskola Mesterbérlet címmel hangversenysorozatot indít a következő hetekben. A négy alkalommal megrendezendő koncerteken hazánk zenei életének igen neves, rangos előadóművészei lépnek fel. A sort január 24-én Sebestyén János és Lantos István ornepi eseménysorozattal emlékeznek rá. március 28-án Szabó István emléknapot tartanak, a program előkészítése már folyik. A rendezők, a helyi ön- kormányzat, a plébániahivatal, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Nógrád megyei csoportja, valamint a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum tartalmas programot állítottak ösz- sze. Az önkormányzat helyreállította Szabó István sírját, amelyet megkoszorúznak az emlékgonaestje nyitja meg. Február 21-én Szenthelyi Judit (zongora) és Szenthelyi Miklós (hegedű) kamaraestjére kerül sor. Március 20-án Tarjáni Ferenc és ifj. Tarjáni Ferenc (kürt) és Szerencsés Márta (zongora) vendégszerepei Salgótarjánban. A sorozat záróhangversenye áprilisban lesz. Fellép: Pege Aladár nagybőgőművész, zongorán napon. Ugyancsak ekkor a templom épületének falán emléktáblát helyeznek el. Irodalmi tanácskozást is tartanak Szabó István tiszteletére meghívott előadókkal. Tóth Sándor Szabó István életútját és egyházi tevékenységét méltatja, Kassai György a Homérosz-fordításról szól. Kovács Anna pedig Szabó István hagyatékáról az ország közgyűjteményeiben. Az ünnepségen közreműködik a Kecskés-együttes. kísér Rácz Gábor. A koncertek 19 órakor kezdődnek a zeneiskolában. Bérletek ugyanott vásárolhatók. A bevételt a zeneiskola orgonájának javítására fordítják. A Mesterbérlet szerves folytatása az előző évek színvonalas hagversenyeinek s az ünnepi alkalomhoz méltóan gazdagítja Salgótarján kulturális életét. Gépkocsi behozatal Hamarosan változni fognak a személygépkocsi import engedélyezési szabályai. A korábbi-, akhoz képest annyi lesz a módosítás, hogy a külkereskedelmi forgalomban behozott használt gépkocsikat itthon csak abban az esetben lehet leyizsgáztatni, ha a származási országban legalább hat hónapig érvényes műszaki vizsgája van. Az új autókra vonatkozó rendelkezések nem változnak: továbbra is csak import-engedéllyel rendelkező cégek foglalkozhatnak személygépkocsi behozatallal, s ennek során be kell tartaniuk a megfelelő forgalmazási, műszaki előírásokat, valamint a fogyasztói érdekvédelemmel - jótállással, alkatrészei látással, javítással - kapcsolatos szabályokat. Az utasforgalomban behozott gépkocsikra vonatkozó előírások szintén változatlanok maradnak: az ily módon behozott autók engedélyhez nem kötöttek. Mesterbérlet a jubileumi évfordulóra Salgótarján várossá válásá-
