Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-11 / 9. szám

1992. január 11szombat SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE 5 A tar,jani Gyermekház és Gyermektábor szervezésében az elmúlt év októberében indult egy számítógépes tanfolyam kisiskolások részére. Hetente három csoportban, közel harminc gyermek is­merkedik játékos formában a technikával. -Gyurkó fotó ­A 23. losonci gyalogezred a Donnál A 23. losonci gyalogezred a Donnál, 1942-43 címmel kiállí­tás nyílik január 18-án a salgó­tarjáni Nógrádi Történeti Mú­zeumban. A megnyitó beszédet Kéri Kálmán országgyűlési képviselő, nyugdíjas vezérezre­des mondja. A történeti tárlat­hoz kötődően bemutatják a mú­zeum munkatársai, Hídváry Ist­ván és Kovács Sándor által ké­szített videófilmet „Bennünket leírtak” címmel. A megnyitó után tudományos emlékülést tartanak abból az alkalomból, hogy a gyalogezred 50 éve ke­rült ki a frontra. Előadást tart dr. Szakály Sándor „A II. magyar hadsereg történeti megítélése”, dr. Szabó Péter „A 23. losonci gyalogezred harcai a Donnál”, Stark Tamás „A II. magyar had­sereg veszteségei” és Kamarás Oszkár, a Doni Bajtársi Szövet­ség elnöke „Emlékeim az 53/3-as salgótarjáni zászlóalj doni harcairól” címmel. A kiál­lítás és a tudományos tanácsko­zás megrendezéséhez anyagi támogatást nyújtott a múzeum­nak az érsekvadkerti és a ka- rancssági önkormányzat, a Nógrád Tourist, a Nógrádvín Kft., a Híd Alapítvány és a Nógrád Megyei Tisztifőorvosi Szolgálat. A doni harcok kutatása 1988-tól folyik a Nógrádi Tör­téneti Múzeumban. Ekkor ke­rült elő Bartha József salgótar­jáni nyomdász naplója. Ezután ' adta közre a múzeum fölhívá­sát, amelyben kérte a túlélők segítségét ahhoz, hogy a gyalo­gezred történetét megismertet­hesse a közvéleménnyel. Ez eredményesnek bizonyult, érté­kes dokumentumanyag került a múzeum birtokába, amelyből a kiállításon gazdag válogatást mutatnak be. Egyébként, a gya­logezred havi létszáma 4000 fő volt, és 2725 azoknak a száma, akik meghaltak, vagy eltűntek. Kellenek a szavak Egy németországi festő magyar versei Salgótarjánban Endrödi Bella János könyvét adja ki a megyei könyvtár Ha... A salgótarjáni Düvő együttes magyar népzenét játszik, főként hagyományőrző stílusban, önálló zenekarként 1981-től koncertezik. Repertoárjában el­sősorban a Kárpát-medence et­nikumainak dalai szerepelnek. Az együttes tagjai maguk is gyűjtenek népzenét, mindenek­előtt a palóc vidéken. Rangos hazai és nemzetközi fesztiválok résztvevői és díjazottjai. „Ha...” címmel most látott napvilágot újabb hangkazettá­juk Salgótarjánban, ezúttal a Mikszáth Kiadó gondozásában. A kazetta a Salgótarjáni Tán­cház támogatásával készült. A magyar népzenei anyag Romániából. Erdélyből, Szlo­vákiából, főként Gömörből, il­letve Rimócról. Méhkerékről, Kalocsáról, Szatmárból való. A felvételen hangszerek egész sora vonul föl. Ezek megszólal- tatója Hruz Dénes, Hruz Sza­bolcs, Andrássy Ferenc és Szabó István. Munka nélkül Nem túlságosan szerencsésen alakult a karancslapujtői Csata Zoltán eddigi sorsa. Az elmúlt évben egy hónapot dolgozott a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűz­helygyárban, de egy hónap után felmondtak neki. 1991-ben még érvényben volt egy rendelet, amely szerint - mivel volt már ugyan munkaviszonya, de nem megfelelő ideig munkanél­küli járadékot sem kaphatott, így rosszabbul járt, mintha egy percet sem dolgozott volna. Idén januártól módosult ez a jogszabály. A fiatal, oklevelé­nek kézhezvétele után másfél évig pályakezdőnek számít. Ez alatt az idő alatt - az első három hónap kivételével -, jogosult a segélyre, akkor is, ha közben dolgozott is valameddig. A múlt esztendő Nógrád me­gyei képzőművészeti kiállítási programjának egyik kiemel­kedő eseménye volt Bella János festőművész kiállításának meg­nyitása Salgótarjánban, a Ba­lassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtárban. A művész 1935-ben Endrődön (Gyoma- endrőd) született; 1956 után Németországba távozott, ahol jelenleg is él egy Stuttgart mel­letti városkában, Backnangban. Művésztanárként dolgozik, több kiállítást rendezett Német­országban, festőként és grafi­kusként ismert. Salgótarjáni tárlata nemzet­közi visszhangot váltott ki. A könyvtár német és magyar nyelvű katalógust adott ki erre az alkalomra, amelynek máso­dik része Hontalanságom nap­lója címmel a művész verseinek tömör válogatását is tartal­mazta, ezeket 1958 és 1990 kö­zött írta. Ugyancsak múlt év utolsó negyedében Backnang­ban is elegáns katalógusa látott napvilágot, magyar nyelvű versbetétekkel. Most Endrődi Bella János néven költőként is jelenkezik Magyarországon, első —- egyút­tal válogatott — verseskötetét idén jelenteti meg Salgótarján­ban a Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtár. A könyv az 1958-tól napjainkig írt versei­nek válogatását tartalmazza. A festőművész tradicionális kelet-közép-európai lírai sze­repben lép a közönség elé. amelynek egyik jellemzője, hogy az értéknormák nem-esz­tétikai követelményekkel ötvö­ződve jelennek meg. Mindazo­náltal számára nem a líratípus megválasztása a kérdés, hanem annak a determináltságérzetnek a kifejezése, amely személyes sorsából következik. Ebben a sorsban természetesen sokakkal osztozik, hiszen se szeri, se száma a nyugati magyar iroda­lomban azon költőknek és pró­zaíróknak, akik életművében meghatározó az éltető anya­nyelvi közegből való kiszaka­dás élménye, a nyelv- és lélek- vesztés veszélyének érzése. Ez­úttal talán elegendő csupán egyetlen példát említeni ennek érzékeltetésére: Márai Sándor megrázó erejű Halotti beszéd című versét, amely ugyancsak a közelmúltban tért haza, a többi között a Szép versek antológiá­ban való megjelenéssel is. Tanúlságos e szempontból is Endrődi Bella János vallomása: „Egy idő óta az érdeklődésem középpontjába mind gyakrab­ban nyelvi problémák kerülnek. Elképzelem, mily szomorú lát­ványt nyújt az a valami, ami még önmagát sem tudja megne­vezni, mert egy számmá válto­zott! Most tudom igazán a mű­vészek egyik legnagyobbikát megérteni, aki elkészült művét kényszerítve így kiáltott: „Paria!” (beszélj) — mert a nyelv élet és kinyilatkoztatás! Talán e miatt hajlok mindin­kább az Irodalom felé és próbá­lom a Festészetet a Költészettel egybekötni, ott a vásznon és itt önmagámban.” A nyelv szerepével való küszködésen kívül Endrődi Bella János verseinek további fontos rétegét jelenti az európa­iság és a magyarság önmagában való „tisztázása”, vagyis az identitás kérdése, ami az emig- rációs lét körülményei köze­pette külön is alapvető jelentő­ségűnek látszik. Erről a követ­kezőképpen vélekedik: „Az, hogy magyarnak éreztem és ér­zem magam, már régen tudatos előttem. Valamivel későbbi az európaiságom érzete. Ez utóbbi azonban még ki nem alakult forma, még nem teljességében létező érzet volt az utóbbi idő­kig. Most viszont kezd egy új érzet tért hódítani bennem, és ez az érzet örömmel tölt el: a ke­leteurópaiságom érzete. Ez már formásabb, színesebb és reáli­sabb érzet, mert benne vannak az őseim, 'és így éreztem én, de még nem elég tudatosan európa­iságomat, amikor pár évvel ez­előtt az alábbi négysorost írtam: Hanyatt vágtam magam a gyepen. Fölöttem felhők tomyosúl- tak; Európát rajzoltak nekem S a hátamon őseim vonúl- tak.” Úgy tetszik, Endrődi Bella János mára otthonra lelt az anyanyelvben, ebben a hatal­mas virtuális hazában és biroda­lomban, de otthont talált a két létező hazában, Magyarorszá­gon és Németországban is. Vagyis otthon van kelet-kö- zép-európaiként, magyarként Európában. A szülőföld, a békési táj. a békési ember a maga küzdelmes múltjával és jelenével, régi szo­kásaival, mai zaklatottságával, de ugyancsak mai reményeivel is ott él verseiben. E lírai napló legszebb lapjai közé pedig be- sorolandóak azok a versek, amelyek az eltűnt gyermekkor, az első szerelem, a család emlé­két idézik, a messze fénylő bol­dog időket. Egyik versének kifejezésével élve, ezüstös glória ragyog e vi­lág fölött, amit elnyelt a vissza­fordíthatatlan idő, mert hiszen Endrődi Bella János már ismeri az idő természetét is, amelyben élünk, amíg csak hozzánk nem lép az Isten, s „Mehetünk...” — mondja szórakozottan. És az ember megy, mi mást tehetne. Ez jut eszébe a békési szűkebb haza sorjázó sírhatjairól. Alat­tuk a szülők, a rokonok, az is­merősök pihennek, akik addig élnek, amíg valaki emlékezik rájuk. Ez a lírai napló az emlé­kezést is magába foglalja. Endrődi Bella János készülő könyve, amelyet saját festmé­nyeinek, grafikáinak reproduk­ciói ékesítenek majd, méltónak ígérkezik az olvasók érdeklődé­sére. A megszenvedett humá­num üzen általa mindazoknak, akik képesek a hallásra. —mér Művelődéstörténeti kuriózum Ilyen még nem volt A színházi évad kellős kö­zepén járunk. Az esztendő for­dulója mintegy két „félidőre” osztja az évadot, s szinte kínál­kozik az eddigiek értékelésé­nek lehetősége. Ugyanakkor még sem kíséreljük ezt meg, mert reális, mérvadó „bizo­nyítvány” csak az összkép alapján „állítható ki”. Ez pedig egészen biztos változik majd, hiszen javulni fog az igazi színházi jellegű előadások ará­nya a Mikroszkóp kabaréihoz képest, és olyan - joggal várt - produkció is szerepel még a József Attila Művelődési Köz­pont színpadán mint Füst Mi­lan Az árvák című drámája a Radnóti Színház előadásában. Azt egyelőre nem tudni, hogy a már sokszor elmaradt Nórá-nak mi lesz a sorsa. Január 13-án, hétfőn este 19 órakor mindenesetre különle­ges, eleddig egyedüli ese­ményre kerül sor Salgótarján színházi életében. A több évti­zedes hagyományú bérletsoro­zatba az idén került be először egy amatőr „társulat”: jelesül a helyi KIVISZI színjátszó egy­üttes. A tehetséges, ambiciózus fiatalokból álló csoport a szín- házigazgató-író (vagy író-színházigazgató) Schwajda György: Segítség. . . Himnusz című tragikomédiját adja elő. E műsorukat bemutatták már ko­rábban „törzshelyükön” a Ko­hász Művelődési Központban és több országos fesztiválon, szakmai fórumon is sikerrel szerepeltek vele, most mégis nagy izgalommal készülnek a másfajta megmérettetésre. Nagy felelősség ez szá­mukra, de nem kisebb az in­tézmény - s egyszersmind a város - színházi programját szervezők számára sem, hiszen - mint minden kezdeménye­zés, minden vállalkozás - koc­kázattal is jár. Amennyiben a közönség tetszéssel fogadja a KIVISZI-t, nem lehetetlen a folytatás sem. Ez pedig egé­szen biztos ösztönzést jelen­tene a napjainkban agonizáló öntevékeny színjátszásnak, mozgósíthatná a szunnyadó he­lyi energiákat, sőt egy komoly lépést lehetne az amatőr szín­ház megteremtésének egyelőre beláthatatlan útján. Ez viszont nem kis változással is járhatna az „import színházak” általi anyagi és erkölcsi „kiszolgálta­tottság” csökkentésében. Ellenben: ha a nézők úgy ítélik meg, hogy a KIVISZI fellépése „felhígította” a szín­házi bérletsorozat döntő több­ségében profik biztosította programját, akkor a kísérlet minden bizonnyal egyszeri marad, s nem lesz több műve­lődéstörténeti érdekességnél. Én mindenestre bízom az előbb említett változatban, mert láttam az előadást, isme­rem értékeit. Remélem az „erősebb rivaldafény” nem fogja károsan befolyásolni a KIVISZI teljesítményét, sőt: a nem mindennnapi lehetőség, az új kihívás doppingoló ha­tású lesz számukra.- csébé ­Hideg égövi állatfaj Salgótarjánban A hideg égövi kétezer méter magasságig megtalálható a Délkelet- Ázsiában honos majomfaj a Rhesus Audeb. Ez volt a legkereset- teb az importőrök körében, ezért is nyilvánították védetté. Az embert meghazudtolva harminchat féle arcmimikája van, az emberének közel kétszerese. A felvételünkön látható egyedet egy salgótarjáni lakásban kaptuk lencsevégre. -Gyurkó felv.­Sal írótálján és környéke Otthon félidőben # Gered. Szociális otthon léte­sítését kezdte el a község veze­tése a múlt évben. A volt orvosi rendelőt, illetve a mellette lévő szolgálati lakást alakítják át erre a célra, várhatóan hétmilliós költséggel. Az összberuházás fele készült el eddig, a folyta­táshoz szükséges pénz egy ré­szét ismét pályázati úton szeret­nék megszerezni. A művelődési ház működéséért # Kazár. Nem akadt vevő mindeddig a falu művelődési házára, amit a Váci Kötöttáru- gyár már tavaly megvételre kí­nált. Az önkormányzat nem rendelkezik azzal a plusz 13 millióval, amennyit a gyár kapni szeretne, a létesítmény működését viszont fontosnak tartjá. Nemrégiben a fűtésére kellett költenie, jelenleg pedig egy társadalmi elnökség létre­hozását készítik elő. Ez a le­endő testület mindenekelőtt ki­dolgozná a segítségnyújtás mi­kéntjét. A helybeliek ugyanis nemcsak a fenntartásában, ha­nem például a programok szer­vezésében is részt vennének. Tervkészítés, adóztatás • Mátraszele. Az idei költség- vetéssel kapcsolatos elképzelé­sek megvitatása, elfogadása, il­letve jóváhagyása a legköze­lebbi testületi ülés egyik legfon­tosabb napirendje lesz. Várha­tóan terítékre kerül ezen az ösz- szejövetelen a helyi adók té­mája, a testület munkaterve, va­lamint az egész évi útkarbantar­tás is. Az utóbbival kapcsolato­san a napokban bonyolítottak le versenytárgyalást. Szavalóverseny a kultúra napján • Zabar. A Társadalmi Egye­sülések Szövetsége helyi szer­vezete a Magyar Kultúra Napja alkalmából a falu általános isko­lásainak szavalóversenyét szer­vezi. Ehhez kapcsolódóan kiál­lítást is terveznek. Videoklub a SITI-ben • Salgótarján. Az Ifjúsági Irodában videoklub kezdi meg működését. Szerdánként mindig 17 órától vetítenek filmeket az érdeklődőknek. Az első három alkalommal a Diploma előtt, a Maraton életre-halálra és az Aranyoskám című alkotásokat mutatják be. Sóshartyáni hírek • Költségvetése még a hartyá- niaknak sincs - de még szeren­csére tart a tavalyi pénzből. így jelenleg sem áll az élet a falu­ban; a patakmeder tisztítása és a buszváró tetőszerkezetének fel­újítása folyik. Ezen kívül a he­lyi önkormányzat közvéle­ménykutatást tart a faluban. Et­től függ, hogy 1992-ben kivet- nek-e helyi adókat a község­ben, és ha igen, miért kell majd fizetnie a lakosságnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents