Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-09 / 7. szám

4 LÁTÓHATÁR 1992. január 9., csütörtök Filmjegyzet Azok a csodálatos nők A két nőnek végképp elege van eddigi életéből. Thelma há­ziasszony, s kibírhatatlan férje mellett, annak árnyékában dö- gunalmasan telnek napjai. Lou­ise pincér, s zenész barátja mel­lett, annak házassági ajánlatára várva nyugodtan múlatja idejét. A boldogtalan barátnők. Csor­dultig tele a pohár. Talán egy közösen eltöltött hétvége feled­teti ideig-óráig az elviselhetet- lenségig szürkült hétköznapo­kat. Útra fel, hát! Valami más, valami új, va­lami, ami hiányzott. A szabad­ság mámorító öröme. A mennyország piciny darabkája. Los Angeles autópályái és Utah vörös agyagos mellékútjai. Mint a madár. Az ismeretlen felfedezése. Más, jobb, szebb ez az élet. Élmény. Nincsenek tündérmesék. Va­lami történik. Valami kiszámít­hatatlan, súlyos és sorsdöntő. Nincs visszaút. Visszafordítha­tatlanul megváltozott minden. Az élet örökre. Adám és Éva. Férfi és nő. Egyik a másik, másik az egyik Egy izgalmas jelenet a Thelma és Louise című filmből. (Forgal­mazza: a Dunafilm) nélkül = halál. Együtt az élet. Nem könnyű. .. , Férfi és nő. Egyik erősebb, mint a másik. A közismerten erősebbik nem. Nem fizikáli­sán, véletlenül sem. Érzelmileg. A női lélek akár a világminden­ség legértékesebb pórja: olyan gyönyörű, s egyszersmind se­bezhető. Ridley Scott mozija a csodálatos Susan Sarandon - Geena Davis duó játékával szól nemcsak a nőkről és nemcsak a nőknek. Többről éss többeknek. A lelkekről, az életről, a világ­ról mindazoknak, akik a felejt­hetetlen filmeket szeretik. (szilágyi) Az Északi-tengeren Platformok alkonya Amikor néhány éve leégett és százhatvanhét ember tragikus halálához vezetett egy kő- olaj-kitermelő úgynevezett pla- form katasztrófája az Északi-tengeren, felvetődött a kérdés: szükség van-e egyálta­lán ezekre a monstrumokra, kell-e ilyen sok embernek ilyen kis helyen és veszélyes körül­mények között dolgoznia. A szénhidrogén-temelő tár­saságok többek között ezért is fáradoztak agy ideje olyan szi­vattyúk kifejlesztésén, amelyek szükségtelenné teszik a plat­formokon történő előzetes fel­dolgozást. Eredményeik alkal­mazásával a legkisebbre csök­kenthető a platformok kezelő személyzete, sőt ha a kutakat a tengeraljzaton képeznék ki, maguk a platformok is felesle­gessé válnának. Ilyen rendszer már működik az Északi-tenge­ren. Komoly anyagi előnnyel járhat ez a kitermelési mód a nagy mélységekben elhelyez­kedő nyersanyagtelepek eseté­ben, ahol nincs mód rögzíthető platform működteteésére. Küldjön egy sztorit! Egy ember, aki megünnepelte az életben maradását Sok balesetet láttam életem során, hisz a közlekedésnél dol­goztam. Egy esetet sosem felej­tek el, szoktam is gyakran em­legetni. Kispesten voltam szolgálat­ban 1960-ban. Fényes nappal volt, jó idő, egyenes pálya a Vö­röshadsereg útján. Egyszer egy idősebb férfi a villamos mellé került. A vezető rácsengetett, szinte lépésben haladt. Az illető azonban nem tágított a villa­mostól, a vezető megállt, el­küldte melegebb égtájjatra a ré­szeg embert. Én elvezettem a járdára, és elindultunk együtt. A férfi később újra megjelent a villamos mellett. A vezető lassított, a „páciens” is megállt. Kész kabaré volt, az utasok jóí­zűen nevettek. Megint leszáll­tam, és kénytelen-kelletlen át­vezettem őt az út túlsó oldalára. Újra elindultunk, de - mit ad Isten: barátunk az indulás után újra megjelent, de a villamos eleje föllökte, s véresen terült el a kerekek mellett. A vezető ide­jében állt meg, de mégis későn. A sérültet azonnal kórházba vi­tettük. Beálltunk a villanyte­lepre: jegyzőkönyvi.) kihallgatá­sok és így tovább'., Mielőtt ha­zamentünk volna, telefonáltunk a kórházba, hogy mi van a be­teggel? Szinte nevetve kaptuk a vá­laszt. Az illető bekötött véres fejjel a kerítés tetején kiszökött a kórházból s a legközelebbi kocsmába tért be örömében, hogy nem halt meg. Újra berú­gott, holott ki se józanodott! Sándor Istvánná Pásztó A fekete pont története Az unokám az általános is­kola első osztályos tanulója volt. Egy alkalommal sírva jött haza, ezért a lányom megkér­dezte tőle, hogy „miért sírsz kis­lányom?” Érre az unokám azt vála­szolta, hogy „fekete pontot kap­tam magaviseletből azért, mert a hátam mögött ülő Sárika meghúzta a hajamat, mire én hátraütöttem, és ezt meglátta a tanítónéni”. A lányom azt mondta az unokámnak, hogy máskor ezt nem így kell csinálni, hanem meg kell várni a szünetet és amikor nem figyel oda senki, akkor Sárikát jó fenéken kell billenteni.” Erre az unokám a következő­ket mondta: - - — „Anyuci, könnyű azt ne­ked mondani, s én meg is tettem volna, de ezt nem lehetett, mert Sárika ült.” Lipták József Salgótarján x • Jóska bácsi 1965-ben - a Vöröskereszt jóvoltából - a Szovjetúnióban, Moszkvában jártam egy népes társasággal. Hazafelé jövet vo­natunk sokáig vesztegelt a Kár­pátokon túli első kis állomás­son, Lavocsnén. Nem volt na­gyon hűvös az idő, november tizediké körül. A vonat lehúzott ablakából figyeltük a tájat. Az állomás épülete előtt, éppen ve­lünk szemben egy kopott ruhás öreg muzsik ácsorgott, a vona­tot bámulva. Hóna alatt egy olyan kilós féle barna kenyeret szorongatott. A tréfára mindig kész O. Jancsi nevű útitársam odakiáltott az öregnek. — Jóska bácsi drága volt-e a buci? — Hetven kopek fiam - fel­elte tört magyarsággal az öreg. Meglepetésünkben alig tudtunk szóhoz jutni. Aztán erőt véve magunkon, csak megkérdeztük: — Hát maga tud magyarul öreg? — Már csak nagyon kicsi - felelte. Onnan jötte ide - muta­tott túl a Kárpátokon - Ferenc Jóska alatt. Volta vasutas. Jötte háború, jötte lengyel, jötte ma­gyar, jötte orosz, és maradta - mondta tovább búsan „Jóska bácsi”. (Talán ráhibáztunk és tényleg így hívták valaha?) — Aztán, mikor volt jobb, öreg? Ferenc Jóska alatt, vagy most?^ — A, Ferenc Jóska jó volt. Akkor jöhetsz-mehetsz. — Ezzel summázta monda­nivalóját. És öreg szemeivel ré- vetegen bámult a Kárpátokon túlra. Régi hazájára, régen látott falujára gondolhatott. Horváth György Bátonyterenye Nem a Politikatörténeti Intézetből származik A Népszava január 8-i, teg­napi számában közzétette azt a levelet, amelyben Antall József még ellenzéki politikusként re­agált Grósz Károly 1988. no­vember 29-ei, a Sportcsarnok­ban elmondott beszédére. A le­vél, illetve az azzal kapcsolatos néhány dokumentum nem a Magyar Szocialista Párt Politi­katörténeti Intézetéből került ki - közölte szerdán az MTl-vel az .intézmény, vezetése, A volt MSZMP Központi Bizottságá­nak irattárából ilyen dokumen­tum nem került az intézethez - szögezi le a nyilatkozat. Az MSZP-nél elmondták: az MSZMP-nél az volt az általá­nos gyakorlat, hogy a különféle dokumentumok az irattárból egy évtized ehelte után kerültek a levéltárba. így az 1988 végén íródott Antall-levél semmikép­pen sem lehetett levéltári anyag. Grósz Károly személyes irattá­rát 1989. október 17-én vette át az MSZP Politikatörténeti Inté­zete. Az összes dokumentumról lista készült, ám ez nem tartal­mazza az Antall József által írt levelet. így lehet, hogy az ak­kori „zavaros” időszakban azt valaki(k) eltulajdonították. Az intézet semmilyen politikai dokumentumot nem tett közzé, nem használt fel politikai célra megalakulása óta. Csütörtököt mondunk „Ha rájössz, hogy egy do­log négyféleképpen mond­hat csődöt, s mindegyik le­hetőséget kivéded, menten fellép az ötödik.” (Murphy törvénykönyvéből) Szabad sorok. Bár még nem szabad a péntek (de a szombat - elvileg - már rég), és szabad szappanozni is (míg futja szappanra), országunk jelszava kétségkívül a „sza­bad” lett. Az új esztendő tiszteletére tovább emelkedtek a szabadá­rak. Szabadon vásárolhatunk fel ugyan még nem szabadított béreinkből, amit akarunk. Még benzint is. E termékről most már rég tudtuk, hogy árával mindent szabad (kivéve csökkenteni), például a beleé­pített fogyasztási adót is addig szabad emelni, amíg lesz eb­ben a szabad országban egyet­len ember is, aki meg tudja venni, mert e nedű nélkül jár­művünk csak szakadékban hátszéllel képes haladni. De úgy nagyon. Persze nem szabad elfe­ledni: az ország nehéz hely­zetben van. Igencsak kell a pénz, mert nagy az adósság. S még nagyobb lesz, ha hitelün­ket vesztjük a pénzes nyugat előtt. Például akkor, ha elő­fordul egyszer, hogy decem­ber 31-én koccintásra (24.00 órára) nem lesz költségveté­sünk. Ilyen azonban nem for­dulhat elő. Lehet akármennyit vitatkozni év közben, üresen konghatnak a Tisztelt Ház padsorai akár évi 360 napon át is, ki ne ismerné a mondást, hogy „végén csattan az os­tor”? Akkor jön szabad orszá­gunk szabad házelnöke, Sza­bad György - és minden meg van oldva. Egy kis éjszakázás, és van költségvetés! Hogy szabad volL-e neki megtenni ezen intézkedését, arról javá­ban vitázik a házbizottság. Két eset lehetséges (szerintem mindkettő bejön): L: Nem fogják elnöküket személyi szabadság korlátozásával vá­dolni. Nincs az a Zétényi-Ta- kács! 2.: Nem szavazzák meg saját maguknak az éjszakai pótlékot erre a virrasztásra. Mert a nép (mely azért már korántsem oly szörnyű, mint boldogult Petőfi idején) azért nézi a tévéközvetítéseket, s félő, hogy feltámadna a ten­ger. Szóval, mindent mégsem szabad... Nem vagyok hülye. Ez per­sze vitatható, de tény: autót akkor se veszek, ha megve­szek! Legalábbis még nem lesz bankszámlám Svájcban. Miért ott? Mert a jobbaknak ott van. meg aztán ott olcsób­ban lehet tankolni, lévén ke­vesebbe kerül a benzin, mint nálunk - a kinti tankoláson még spórolhatnék is. De a ta­karékosság legravaszabb for­máját ötlöttem ki: nem veszek autót, nem fizetek kötelező biztosítást, s persze súlyadót sem, meg AB-Hungária-mi- egymás CASCO-t, és képzel­jék: még környezetvédelmi igazoló- (rövidebben környe­zetvédelmi iga-) lapot sem. Ezt mindaddig megtehetem, míg valamely honatyának eszébe nem jut az autóval nem rendelkező néhány millió kol­dust beperelni folytatólagosan elkövetett jogtalan haszon- szerzésért. Még ezt is megér­hetjük. . . Kenyereden Tarján. Ugye, ismerős elnevezés a harmincas évekből? Bizo­nyára. És a kilencvenes évek­ből nem ismerős? Pedig le­hetne: legutóbb éppen 1992 elejéről. Vajon miért nem le­hetett kenyeret kapni a város­ban? Megint a „bolond vásár­lók” halmozták fel otthon? Vagy a „hozzá nem értő ke­reskedők” voltak képtelenek helyesen felmérni a reális igé­nyeket? (Az idézőjelek a két tábor egymásról alkotott vé­leményét hivatottak kife­jezni.) Különben mindegy. Lényeg: Tarján megint kenye­reden volt! Balázs József Fodor Istvántól Ugrin Emeséig... II. Parlamenti frakcióvezetők év eleji „kívánságlistája’ ,55 Dr. Kónya Imre (MDF): — Túl vagyunk az év végi hajrán, amelyet egy ellenzéki obstrukció közepette kellett vé­gigcsinálnunk. Nos, ezt a kiéle­zett, terméketlen időhúzó vitát - amelynek célja a költségvetési törvény megszületésének meg­akadályozása volt - és ennek hangulatát szeretném elfelej­teni. — Jövőre nyugodtabb, konstruktívabb egüttműködést várok a parlamentben. Az or­szágban pedig a stabilitás fenn­tartását, a rendszerváltozási fo­lyamat továbbvitelét, kiteljesí­tését és felgyorsítását várom és remélem. Dr. Orbán Viktor (FIDESZ): — Az elfelejtendő dolgok hosszú listájával szolgálhatok. Szeretném efelejteni a Kónya- tanulmányt, a Zétényi-Ta- kács-féle törvényjavaslatot, a kárpótlási törvény körüli herce-hurcát, ami az országban folyik és ami még óriási gondo­kat fog okozni. — Szerettem’volna, ha Kó­nya Imre nem nevezi hazaáru­lónak az ellenzéki képviselőket, mondván: ők az ország tönkre­tételében érdekeltek, ami szá­momra a hazaárulás vádjával egyenlő. S szeretnék számos, más, politikai kultúrát mérgező indulatos politikusi véleményt elfelejteni. Örültem volna, ha a parlament néhány koncepcioná­lisan elhibázott, rossz törvényt nem fogad el: ha a miniszterel­nök és a köztársasági elnök kö­zötti kisstílű adok-kapok vége- térne. — A jövő évtől elsősorban azt várom, hot v a politikai kul­túra megnyugodjon. Szeretném, ha visszatérhetnénk ahhoz a klímához, közhangulathoz, amely ezelőtt két évvel jelle­mezte az országot. Összességé­ben azt kívánom, hogy kevésbé militáns, kevésbé agresszív, ke­vésbé antihumánus hangulat uralkodjon az országban 1992-ben. Ez nemcsak a politi­kára érvényes, de elsősorban arra igaz. Dr. Pásztor Gyula (FKGP 33-as csoport): — Abban bízom, hogy jö­vőre hatékonyabb lesz a parla­ment munkája. Azt remélem, hogy a párton belül pedig egy egészséges kompromisszum születik, amely mind a két felet kielégíti, s így a Kisgazda Párt visszatér ahhoz a régi hagyo­mányhoz, amelyet - az utóbbi időtől eltekintve - korábban követett és képviselt. Tardos Márton (SZDSZ): — Az egész idei évet szeret­ném elfelejteni, úgy ahogy van. Attól tartok azonban, hogy az új év az óévben kialakult kedve­zőtlen tendenciák folytatása lesz. — Nem várom a fellendülés kezdetét 1992-től, de azt igen, hogy az egyenletes lefelé csú­szás - amivel 1991 eltelt - vé­get érjen és elkezdődjenek mindazok a folyamatok a priva­tizációban és a költségvetés struktúrális átalakulásában, amelyek végül is alapjai lehet­nének a föllendülésnek. Dr. Ugrin Emese (FKGP 12-es csoport): — Nem sokat foglalkozom a múlttal, 91-ről tehát csak any- nyit: jó lett volna, ha sok min­den nem úgy történik, ahogy megtörtént, de ezekből is ki le­het, ki kell szűrni a tanúságo­kat. — Ami a várakozást illeti: szeretném hinni, hogy valami elkezdődött és az új évben már olyan szekéren ülünk, amely előre is halad s nemcsak hátra gurul. Sok fontos törvény meg­alkotása vár ránk. Örülnék, ha e munka során az ország helyze­téből és jövőjéből kiindulva a józan ész alapján születnének a döntések. Az is jó lenne, ha párhuzamosan tudnánk kezelni a politika és a gazdaság kérdé­seit. hogy az egyik ne „üsse” a másikat. — Szeretném, ha nem lenne „dafke” szavazás, ha egyetlen képviselő nem gondolkozna úgy, hogy „ha te így szavazol, akkor én jusztis úgy... ’’Mert nem az a lényeg, hogy ki mellett szavazok, hanem az, hogy mi­ért, illetve mire. Hiszem, hogy egyszer csak beletanulunk majd a demokratikus törvényho­zásba. Újvári Gizella Az enyészeté lesz a majki kastély? Ismét kérdésessé vált hazánk - s egyben Európa - egyik leg­szebb barokk-kori műemléke, az Oroszlány melletti Majk- pusztán lévő egykori Ester- házy-kastély sorsa. Bő egy év­vel ezelőtt viszont még úgy tűnt, hogy az elhanyagolt álla­pota ellenére is felbecsülhetet­len értékű épület nem lesz az enyészeté. A műemlékegyüt­teshez a kastélyon kívül 17 egykori szerzetesi cellalakás és egy földrengés következtében megrongálódott templom romja tartozik. Megmentésére ugyan korlátolt felelősségű társaság alakult, s ez szindikátusi szer­ződést kötött a kastély jövőbeni hasznosítására az amerikai H-B International Ing. CO. nevű pénzügyi, tanácsadó és befekte­tési társasággal, s a külföldi partner luxusszállót kívánt kia­lakítani a kastélyból, tervezte továbbá, hogy egy-egy golf-, lovagló- és teniszpályát, vala­mint egy uszodát is épít a kas­tély mellé, e szép terv megvaló­sulása azonban mára kérdésessé vált. Az ügyben ugyanis a mű­emlék- és műemlékjellegű épü­letek tulajdonviszonyait egyér­telműen rendező felsőszintű szabályozások hiánya miatt a szerződés aláírása óta eltelt egy év alatt sem történt érdemi elő­relépés. Az oroszlányi önkormányzat ezért kényszerült most meg­bízni az egykor a Vértes gyöngyszemének nevezett mű­emlékegyüttes hasznosítására alapított kft.-t a szindikátusi szerződés felülvizsgálatával, il­letve új hasznosítási forma ke­resésével.

Next

/
Thumbnails
Contents