Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-07 / 5. szám

1992. január 7., kedd SZÉCSÉNY ÉS KÖRNYÉKE 5 Ábrándozás nélkül Dobozolt izzó zsugorfóliázására alkalmas gép Szécsény. Két telefonkagyló, két egyidejű beszélgetés köti le a Newtec-H unpack Csomagoló gépgyártó Kft. ügyvezető igaz­gatójának, Kiss Sándornak a fi­gyelmét. Régen megszokhatta már a megosztottságot, mond­hatnánk szinte hitvallása lett ez a fajta magatartás. Azt tartja: nem szabad semmit reagálás nélkül hagyni, erre tanítja kol­légáit is. Bizonyára ennek is köszön­hető, hogy nyereséges évet zár­tak. sőt! A jelenlegi kilátások bátor optimizmusra adnak okot a kollektívának, mely ugyan kényszerűségből karcsúsodott a korábbi években, de idén már az - óvatos - létszámbővítés felé kacsintgathatnak. — Csökkentett munkaidőre forgácsoló, lakatos, illetve sze­relő szakmunkások felvételét tervezzük az év első felében. De van ennél nagyobb újság is: 700 ezer dolláros és egy húszmilliós szerződésre van kilátásunk, s ez igen megnyugtató számunkra. Egymillió háromszázezer forin­tos haszonnal mondtunk búcsút 1991-nek. s ehhez annyit ten­nék hozzá: soha ne legyen rosz- szabb - mondja az igazgató. Szerződéseik zöme olasz és ukrán, a legkisebb részt kévisel a magyar, a hazai igény ugyanis fokozatosan csökken termékeik iránt. — Kilencvenhat céggel le­folytatott tárgyalásból tizenöt­húsz hozott kedvező eredményt, a gyárakkal való kapcsolatkere­sés is megérett mostanra. Hu­szonkét új típusú gépel készítet­tünk az elmúlt időszakban, az álláspontunk ugyanis az. - ma­gyarázza Kiss Sándor, hogy mindaddig fent kell tartanunk a fejlesztést, amíg össze nem om- lunk.. . Mindezt megfeszített energi­ával, vállalkozó kedvvel, s nem utolsó sorban fiatal jó szakem­bergárdával lehet csak csinálni. A megvalósítható ötletekről, kimeríthetetlen piackeresésről nem beszélve. Létrehoztak egy szervízhálózatot is. ezt a jövő­ben tökéletesíteni szeretnék. — Az első negyedévben indí­tottunk be egy gipszpólya cso­magolásra szolgáló berendezést Ukrajnában. Összesen tízet ren­deltek ebből. Készítem elő a balti államokba való körutat, s nemrégiben keresett meg a ja­pán Minolta bécsi cége, s egy tajvani is érdeklődik irántunk. Tőkés piacban is bontogatjuk a szárnyainkat, de megmondom őszintén: a Nyugatra nyitást áb­rándnak tartom. M.J. Terítéken az akkubontó Nagylóc. Rendkívüli falu­gyűlés lesz január 10-én. pén­teken a községben. Minden la­kos meghívót kapott a mozite­remben 17 órakor kezdődő megbeszélésre. A falu életében jelentőst változást hozhat a ter­vezett akkumulátorbontó üzem létesítése. Az önkormányzat szeretné megismerni a lakosság legszélesebb köreinek vélemé­nyét arról, hogy létrehozzák-e a sokak által környezetkárosító­nak vélt bontót. Egyesek szerint nagy szükség lenne helyben munkalehetőséget teremteni. A kérdés nyitott, a tét jelen­tős. A közeljövőben szavazás dönti el: a tiszta környezet vagy a munkahely fontosabb? Szégyellem megmondani keresetünket A fák állva halnak meg o A természet a kívánatos hó­takaró alatt megyénk erdeiben is a téli álmát alussza. A vele járó, uralkodó csendet az Ipoly- vidéki Erdő-és Fafeldolgozó Gazdaság szécsényi kerületé­ben a kitermelést végző fűré­szek és szállítógépek zaja töri meg. Az itt dolgozók felségterülete tízezer hektárt foglal magába. Karancskeszitől Garábig, Nóg- rádsipektől Nógrádmarcalon át Szügyig, illetve Balassagyarma­tig. Ezen a szétszórt területen a legnagyobb egybefüggő részt a 3-4 ezer hektárt magába foglaló litkei-sipeki terület vallhatja magáénak. — Nálunk is folynak az át­alakulást célzó privatizációs tárgyalások. A régi tulajdono­sok közül is jónéhányan kérik vissza erdeiket - utal mai való­ságuk lényegét érzékeltetve a jövő várható eseményeire Szabó Sándor, az erdészet vezetője, aki nem is olyan régen még er­dészmérnökként a műszaki ve­zetői beosztással járó tenniva­lókat látta el. Maradva a jelennél, a követ­kezőkkel folytatja: — Tizenhét éve mindig nye­reséggel zártuk az évet, ered­ményesen gazdálkodtunk. így sikerült az elmúlt esztendőben is - állítja nem kis büszkeséggel a hangjában az erdészet veze­tője. Az. állami tulajdonban lévő erdőrengetegben három fő te­vékenység köré koncentrálják tevékenységüket az idesereg- lők. A terveknek megfelelően kitermelik a vágásra érett fákat, elvégzik az erdőtelepítéssel kapcsolatos feladatokat, és fel­újítják a szükséges erdőrésze­ket. — A múlt évben 23 ezer köbméter fát exportáltunk .me­lyet Olaszországban, Ausztriá­ban, és Jugoszláviában használ­tak fel megrendelőink. A kiszál­lított alapanyag zöme akác volt. Ezeken kívül erdeinkben megta­lálható a tölgy és a fenyő. Ez utóbbi a szécsényi és szügyi csemetekertjeinkben díszük. Fontos tevékenységünk még a gyérítés és az ápolási vágás. Ezzel az a célunk, hogy az ál­lomány nagyobb levegőhöz jus­son. Egészségi okokból meg­mentjük az erdőt a száraz fáktól is. Az utóbbi gondolathoz kap­csolódva sokak kérdését tolmá­csolom: — Miért hányják a táskákat a földben? — Mert visszakerülve a ta­lajba, annak humusztartalmát növelik. A visszatérési idő igen különböző — három-négy év­től tíz évig terjed, a fától füg­gően. — Folytassuk azzal, ami nem használ az erdőnek: mondjuk az állományt ritkító betegségekkel. — Tavaly a tölgyhervadó támadta meg erdeink egy részét. Amennyiben nem tudjuk a fákat megmenteni, akkor a beteggé vált fák állva halnak meg, ugyanis nem kapnak elegendő vizet. Tulajdonképpen gombás fertőzésről van szó. A hatalmas területen tizenöt kerületi erdész vigyáz az állam vagyonára. A gondjaikra bízott erdők nagysága változó; 600 hektártól 1200 hektárig terjed. — Több-kevesebb sikerrel, de megbirkóznak önként vállalt szakmai feladataikkal - szól meggyőződéssel és elismeréssel a hangjában Szabó Sándor, majd kisvártatva kesernyés hangon tolmácsolja mérnök tár­sainak aggódó, féltő szavait: — Sajnos gátlástalanul lop­ják az erdeinket. Akiket lefüle­lünk, azok csak büntetéssel úsz- szák meg hívatlan jelenlétüket. Az elmúlt évben 300 ezer forint büntetést fizettek, akiket rajta­kaptunk az engedély nélküli ki­termelésen. Általában a szabad területe­ket szemelik ki, ritkábban láto­gatják a zárt és csemetekertje­inket. Arra a kérdésére, hogy kik a rendszeres dézsmálok, megbízható adatot pillanatnyi­lag nem tudok mondani. Esete válogatja. A közismert nóta szerint erdő mellett nem jó lakni, mert sok fát kell hasogatni. E gondolat jegyében firtatom a kereseti le­hetőségeket. Szabó Sándor előbb hossza­san rám néz, aztán szinte körül­tapogatva minden szót, így vá­laszol: — A kerületben százharmin­cán dolgoznak. A csemetések- ben munkálkodó női csapat 60 főt képvisel. Annyira alacsony a keresetük, hogy szégyenlem elmondani. A férfiak végzik a legnehezebb fizikai munkát, s havonta átlagban tízezer forin­tot visznek haza. Ebből lehet következtetni arra, hogy mit ke­reshetnek a női dolgozók. Amit mond az önmagáért be­szél. — Az az igazság sajnos, hogy sohasem tartoztunk a job­ban fizetett rétegek közé. No de hagyjuk ezt a mindannyiunkat irritáló témát! — zárja gondola­tait az erdészet vezetője. Ennél sokkal jobban hangzik az, ami tény a szécsényi erdé­szetnél: bárhogy és bármilyen irányba terelje a kollektíva éle­tét az átalakulással járó új idők szele, az új felállásban sem tágí­tanak eddigi jó szokásuktól. A kitermelés csökkenése, az erdő- telepítés ütemének mérséklése ellenére a most elkezdett esz­tendőt ismét'nyereséggel kíván­ják befejezni. Venesz Károly Itt az adó • Szalmatercs. A kommunális adó bevezetése mellett döntött a település vezetése. Ezen belül a vállalkozók adója hét személyt érint, ők fejenként ezerötszáz forintot kell fizessenek. Modern mese • Ságújfalu. A község úgyne­vezett Csáki -féle házának me­sébe illő a története. Korábban a fiatalok vették birtokukba, de nem viselték gondját. Kívül-be- lül elcsúnyult, így talált rá a kö­vetkező ifjú nemzedék, s elhatá­rozta. hogy rendbeszedi az öreg épületet. Meszeltek, festettek, vakoltak, persze a kőművesek­kel. Nemrégiben el is készültek, s ma már ifjúsági klubnak hasz­nálják a helyiségeket. Százezrek ajándékba • Litke. A község képviselő­testülete pénztámogatásban ré­szesítette a hetven éven felülie­ket, illetve a rászorulókat. A napokban kétszázhatvanezer fo­rintnyi összeget osztottak szét az érintettek körében. A gyer­mekes családokra is gondoltak: közöttük 170 ezer forint talált hasonló módon gazdára. Kicsiknek, nagyoknak Szécsény. A napokban na­gyon sok családot ért kellemes meglepetés a városban. Az ön- kormányzat, pontosabban a szociális bizottság jóvoltából januárban az általános iskola menzásainak nem kell étkezési térítési díjat fizetni. A testület javaslatára a település vezetése az összeget átutalja az intéz­mény számlájára. Ide tartozik, hogy az elmúlt év végén valamennyi óvodás és iskolás ajándékcsomagot ka­pott, 172 diák pedig ezer forint értékű, az iskolai munkáját se­gítő felszerelést vehetett át. Az idősebbekről sem feled­keztek meg: a fentiekkel egy- időben több mint félszáz idős emberhez kopogtattak be az ön- kormányzat dolgozói, s szintén ajándékokkal kívántak boldog új évet. A kosár azonban még ezek után sem üresedett meg. Tarto­gattak egy kis pénztámogatást azoknak a helybelieknek is. akik rendkívüli szociális és ne­velési segélyre szorulnak, Együttérzés, gesztus, bizalom Az elmúlt napok bebizonyí­tották: egyik önkormányzat ha­sonlít a másikra. Persze nem­csak szervezeti felépítésükben hasonlatosak hanem szándéka­ikban is. Az évbúcsúztatók pél­dázták ezt a legjobban. Még friss az emléke az álta­luk szerzett megannyi meglepe­tésnek. Az esetek többségében pénztámogatásról, egyszeri se­gélyről volt szó. Bizonyos he­lyeken a hírvivő újság adta az ötletet az ajándékozásnak ehhez a formájához: mi sem maradha­tunk ki a sorból, jegyezte meg az egyik kis falu polgármestere, amikor a pénzcsomag szétosz­tásáról számolt be. Egy másik településen a ke­mény tél könnyebb átvészelése volt a jelszava az adakozásnak. Nógrádszakálon két alkalom­mal adományoztak: először a legidősebbeknek szereztek kel­lemes perceket, aztán a gyer­mekes családokat, egyedülálló­kat keresték meg. Szalmatercs. Karancsság és más Ipoly-völ- gyi falvak iparkodtak beállni a sorba. Szó sincs arról, hogy gazdag községek nagylelkű megnyil­vánulásai voltak ezek. Sokkal inkább lehet beszélni a nehe­zebb körülmények között élők­kel való együttérzésről. A gesz­tus nem a külvilágnak szólt, bár kétségtelen: a bizalom meg­szerzése. megőrzése is szerepelt a célok között. Több helyen gondosan ügyel­tek arra is: személyesen, kedves szóval adják át az. egy-kétezer- nél nem nagyobb összegeket. Négylábú tetemek a tárolóban Bögrecsárdák végnapjai Szécsény belterületén több „osztályon aluli" ivó található, a törzsvendégek kocsmahivatal­nak. bögrecsárdának nevezik ezeket. Az idők során rájuk ragadt a „becsületsüllyesztő" jelző is. amit ma már nehéz lenne megmagyarázni. Egyesek arra esküsznek, hogy az ilyen he­lyekre járó vendégek egy részének szeszfo­gyasztása és népszerűsége fordítottan arányos. Míg mások arra voksolnak, hogy ezek az ivók a maguk nem éppen esztétikai élményt nyújtó mivoltukkal, s az onnan ki-betántorgó vendé­gekkel a település rangját, tekintélyét ássák alá. Valóban, mindez nem sorolható a látványos­ságok közé, bár, hogy van mit látni az ivók kö­rül. az biztos. Az alkoholmámorban úszó ven­dégek a falmellékeket vécének nézik, sürgős dolgaikat ott intézik el. Igaz, - néhány kivételtől eltekintve - odabent nincs erre lehetőségük. A terjengő bűz ékes bizonyíték az elmondottakra. A városatyák úgy döntöttek: véget vetnek az áldatlan állapotoknak. Törvényt alkottak, mely kimondja: Szécsény belterületén csak harmad vagy magasabb osztályú vendéglátó egységet lehet üzemeltetni. A bögrecsárdák, bodegák te­hát végnapjaikat élik. De mielőtt bárki is azt mondaná, hogy ez egy sztaniolba csomagolt áremelés, megjegyzem: szó sincs erről. A feltételeket, a környezetet kell minimum harmadosztályú szintre emelni. Az árak lehetnek osztályon aluliak is. -sz. Halálszeglet. Ez a név illeti a Szécsény jelképes városkapujá­hoz közeli mezőséget. Néhány hodály, s hol több. hol kevesebb szarvasmarha található itt. A hóban-sárban álldogáló jószá­gokról szaktudás nélkül is a ri­deg szó jut az ember eszébe, s még valami: rideg ember lehe­tett. aki ezt a fajta marhatartást kitalálta, jónak tartotta. Csupán pár lépést kell tenni a karámtól a kerítéssel körülvett fémtárolóig, mely legtöbbször dugig telt borjú tetemekkel. Legszívesebben nem látná az ember az égnek meredező lába­kat. a kifordult beleket. Mi történt itt? Marhavész vagy más betegség pusztított? - találgatja az erre járó. Aztán te­kintete az egykedvűen kérődző élő állatokra téved, s már nincs több kérdése. Legközelebb megint erre visz az útja. Pechjére. A tartály lát­ványa ismét taszító. Még jó. hogy fagyos az idő, legalább hűti az állatmaradványokat - gondolja, s szeme megakad a kerítésen. Furcsa kép: a dróton egy jól megtermett, élettelen varjú csüng, tolláit néha szél borzolja. Nehéz elképzelni, hogy át­préselte a fejét a résen és szán­dékosan akasztotta fel magát. Az éhsége okozhatta a vesztét: ti bomló húsból lakmározhalott. s az perceken belül végezhetett vele. Hátborzongató.-Mihalik-G\ urkó

Next

/
Thumbnails
Contents