Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-06 / 4. szám

1992. január 6., hétfő BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE 5 A pokolba vezető út Szerencse fel?! Tudja, kit tegyenek bolonddá! Valószínűleg privatizálják majd. Nógrád megyében vannak gyerekek, akik azért fáznak, mert szüleiknek nincs miből fű­teni. Családok éheztek az ünne­pek alatt, mert nem volt miből élelmiszert vásárolniuk. Sokunk fejében megfordul, segíteni kel­lene rajtuk. De hogyan? A mondás azt tartja: a po­kolba vezető út jószándékkal van kikövezve. Ha valakit a bajban mindig kisegítenek, soha nem lesz módja megtanulni, hogyan kell viselkedni, mit kell tenni kritikus helyzetekben, és ha ilyenkor egyszer csak ma­gára marad. . . Bátonyterenyén vannak, akik hónapok óta nem tudnak mivel fűteni. A TIGAZ ugyanis ki­kapcsolta lakásaikban a gázt, mert az ott élők folyamatosan nem fizettek, tartozásuk pedig felhalmozódott. Balogh Imre, a Magyarországi Nemzeti Kis- sebbségi Liberális Fórum veze­tője ismertette a családok hely­zetét. — Zsemlyán Miklóséknál - három kiskorú gyerek és két felnőtt öt ember él havi 12 ezer forintból, ha a lakbért és a villanyszámlát leszámítjuk. Az ember munkanélküli, alkalmi munkákból próbál egy kevés puszt előteremteni. 28750 forint hátralékuk van, de ilyen körül­mények között mikor tudnak majd fizetni? Sándor Péter harmadmagával él 7000 forintból havonta, tarto­zásuk 13500 forint. De lehetne sorolni, ott van Molnár Ilona, Puporka Kálmán, Hadusovszki Rudolf. Valamennyien dolgoz­tak tisztességesen, de a munka­helyük megszűntével pénz nél­kül maradtak. Itt elsősorban kiskorú gyere­kekről van szó, ezért emeltük fel a hangunkat. Ezeknek a csa­ládoknak ha eddig nem volt Visszajáró lélekként könyve­lik már el a bátonyterenyei rendőrőrsön P. Gy. helyi lakost. Októberben szabadult előzetes letartóztatásból. De­cember 11 —étől több gépkocsit lopott el Nagybátony és Kiste- renye területén. Nem észrevét­lenül, így aztán újra előzetes le­tartóztatásba került. Szintén letartóztatták a mát- raverebélyi származású R. G. nagybátonyi lakost, aki ajtó és lakatfelfeszítés útján hatolt be a Bányász út 5. szám alatti élel­miszerüzletbe. Tizenöt ezer fo­rint értékben vitt el trafikárut, pénzük fizetni, most honnét lenne, most, amikor munkalehe­tőség is alig akad. Ezeknek az embereknek reményük sincs, hogy valaha is visszakapcsolják a gázt hozzájuk. Próbálkoztam azzal, hogy a nemzeti kisebbségi liberális fó­rum nevében szerződést köt­nénk a Tigázzal, de mivel még nincs pénz a szervezetünk számláján, nem jött létre a meg­állapodás. Manapság pedig nem jótékonykodik egyik vállalat sem. Csak az önkormányzat se­gíthetne, de eddig még semmit nem tettek a megoldás érdeké­ben. — Visszakérdeznék. Miért nem próbálnak tenni valamit - saját érdekükben - azok az em­berek, akik rossz körülmények között élnek? Miért nem keresik ők maguk a megoldást, miért várnak a segélyekre, arra, va­laki megszánja őket? — Ezeket az embereket ko­rábban segítették, ha problémá­juk volt. Most ellenben ma­gukra maradtak. Nem mindenki képes megbirkózni az előtte álló nehézségekkel. A helyi önkormányzat mit kíván tenni a probléma orvos­lása érdekében? Kiss László, a bátonyterenyei önkormányzat egyik illetékese válaszolt kérdé­sünkre: — Meglehetősen későn kere­sett még bennünket Balogh Imre, beszélgettünk az ügyről, de az önkormányzatot hivatalo­san még nem tájékoztatta a szervezet. Ellenben egy felhí­vást eljuttattak hozzánk, amely­ben kérik azokat, akiknek mód­jukban áll és akarnak segíteni a rászorulókon, a liberális fórum számlájára juttassák el pénza­dományaikat. Számlaszám: OTP Fiók Bátonyterenye 379 - 98044. fenyvesi de nem jutott velük messzire. Még a lakásáig sem ért, amikor a gépkocsizó járőrök elfogták. Már ez sem nagy szerencse, de ezzel még nincs vége: további négyrendbeli betörést is beis­mert emberünk. Másodikára virradóan a szentkúti elárusító bódék zsalu- gátereit szaggatták le ismeretlen tettesek, majd nagyobb mértékű rongálást végeztek bennük. A rendőrség kéri a környéken la­kókat, ha bármit tudnak az emlí­tett esetekről, jelezzék a bátonyi rendőrőrsön, vagy az 53-647- es telefonszámon. Két évvel ezelőtt kezdték meg, ez év február másodi- káig kell befejezni a Nógrádi Szénbányák felszámolását. Papíron ez csak ennyi, sőt az is csak egy szám, hogy az ed­dig 1500-ra csökkentett lét­számot folyamatosan 1000-re szűkítik. A jövő részleteit igyekeztünk megtudni Nagy- bátonyban Morvái Ernő vezé­rigazgatótól, de lássuk be, nem sikerült. Annyit mondott, a zárómérleg elkészítése után évi 700 ezer tonnás bányász­kodás marad, és a cég nagy valószínűséggel privatizálódik majd. Azzal búcsúztunk, ápri­lis-májusban érdemes vissza­térnünk a kérdésre, akkor már láthatók lesznek a kör­vonalak. Azt hittük, ennyit futot­tunk. Az udvaron derült ki, ez volt a start. —Ne haragudjanak, maguk honnan jöttek? - kérdezett ránk egy férfi. Az lett a vége, hogy a szénosztályozóban kötöttünk ki. Utunk igen kalandos volt, oly­kor bánhattuk, hogy nem szület­tünk denevérnek. Végül is job­ban jártunk, mint az a vendég- munkás, akinek az első napon szétvágta a fejét egy vasdarab. Kalauzunk Lakatos László, aki jelenleg gépkezelő. Azelőtt szakképzett műtősként dolgo­zott a megyei kórházban, aztán „befürdött" a jobb jövő remé­nyében. Az étkezdében vagyunk (nem találnák ki róla). Sapkás fiata­lember áll a kályha előtt. A ménkesi bányaüzemből jött. Miért? — Ezt a bányamestertől vagy a főmérnöktől kérdezze meg! — Elküldték egy csomó em­bert, de ugyanazt a termelést követelik, ezt tessék megírni! (Aztán olyan is van, amit ne tes­sék megírni!). A nő, aki nem ragaszkodik neve közléséhez, megerősíti Lakatost: — Öt telepített hely lenne, de egyedül vagyok gépkezelő. 7-8 ezret keresünk nettóban, az éj­szakai, meg a veszélyességi pót­lékkal együtt. Életveszélyes itt dolgozni, mondják. Nincsenek védőrá­csok. védőburkolatok. — A munkát megkövetelik, de ha balesetet szenved a dolgozó, ő a hibás, mert nem használt védőruhát! Ami egyébként nincs. A nő őt is megerősíti: —Azt mondták a ruharak­tárban, vegyek magamnak me­legítőt. Ha lesz pénzük, kifizetik. Miből vegyek én melegítőt? Ke­nyeret nem tudok venni lassan! Azért csak kiderül, hogyan került ide a sapkás férfi: — Hatunkat helyeztek ide Ménkesről decemberben, ja­nuár másodikáig. December végén tudtuk meg, hogy még ja­nuárban is itt leszünk. Most le­gyen az embernek kedve dol­gozni! Tudja, kit tegyenek bo­londdá! Én csak azt tudom, hogy innen elküldik az embere­ket. Akkor minek hoznakí ide bennünket? — Mit gondol, minek? — Ha okosabb főnökkel ta­lálkozik, az majd megmondja. De tudja mit? Azt akarják el­érni, hogy magunktól menjünk el! A fronton 20 ezret kerestem, itt nyolcat. Azt mondják, ha va­lakit lökdösnek, az vagy szemé­lyi, vagy üzemérdek, igaz? Hát ha üzemérdekből vagyok itt, ak­kor ne legyen vékonyabb a borí­tékom! Próbáljak meg a 8 ezer­ből 9 ezres OTP-t fizetni, meg három gyerekemet eltartani! Nyílik az ajtó. Csikós La- josné utolsó napját tölti az osztá- lyozóban, több, mint 8 év után. — Egy hétig táppénzen vol­Még a salgótarjáni járási ta­nács alapította a nagybátonyi városgazdálkodási vállalatot. 33 község tartozott a járáshoz. Mátraverebélytől Kányásig, Mátranováktól Etesig a vállalat látta el az állami lakások ingat­lankezelői feladatait. Erről is beszélgettünk Nagy Istvánnal, a vállalat vezetőjével. Éppen az átmeneti állapotban, ugyanis az említett lakások januártól már nem államiak. — A múlt évben elkészítet­tük az ingatlannyilvántartást - mondta Nagy István -. Ezeket a polgármesteri hivatalok elküld­ték az Állami Vagyonügynök­séghez, mert a bérlakások ön- kormányzati tulajdonba kerül­nek. — Mennyiben jelent ez válto­zást önöknek, és mennyiben a bérlőknek? — Januárban új megállapo­dásokat kell kötnünk az üzemel­tetés feltételeiről, módjáról. Ezt már az önkormányzatok hatá­rozzák meg. Mindenhol kinyil­vánították, azt szeretnék, hogy továbbra is mi kezeljük a bér­leményeket. tani. Ahogy visszajöttem, kiad­ták a felmondási papíromat. Egyedülálló vagyok, két gyere­ket nevelek, azt mondták a mun­kaügyön. ők néni tehetnek róla. Nyugodtan süthetek-fózhetek otthon. Nem kérdeztem meg, hogy miből?! — De az irodából senkit nem küldenek el! (Ez közfelháboro­dást okoz.) A felmondási idő után me­hetnek Kisterenyére, a közvetí­tőbe, ott már tudnak róluk, mondják. A sapkásnak nem kell a munkanélküli' segély. — A vezetők egyszerűen nem mernek kiállni a dolgozók elé, hogy megmondják, mi a helyzet! El kell menni? Lopok tyúkot, lopok a boltból! Ha börtönbe zárnak, én bemegyek, de jönnek ők is utánam! Ha én nem kellek, ők se kellenek! A bányászfizetés 8-10 éve még irigylésreméltó pénz volt, de a mai kommentár így hang­zik: — Az utcaseprőnek már na­gyobb becsülete van, mint a bá­nyásznak! Mi elköszöntünk, és eltávoz­tunk. De, mit mondhatnánk mi a munkásoknak? Szerencse fel? Dudellai Ildikó Fotó: Gyurián Tibor Korábban állami támogatást is kaptunk, de a múlt évben már csak a lakbér állt rendelkezé­sünkre. Ennek ellenére 15 la­kást újítottunk fel Nagybátony- ban. Ézt nem fedezte a lakbér, és még nem is tudjuk, hogyan térül ez meg? A bérlakások 80-85 száza­léka Bátonyterenyén van. A külső területeken, a komfort nélküli lakásoknál kevés a lak­bér, ezért tudnunk kell, milyen fedezetet tud biztosítani az ot­tani önkormányzat? Hiszen az üzemeltetési költségeink drá­gulnak, és ezt sem a bérlő, sem az önkormányzat nem érezte meg, ez mind nálunk csapódott le. Eddig nagyon kellemetlen volt a helyzetünk. Amikor a kormány rendeletet alkotott a lakbéremelésről, azt ígérte, drá­gább lesz, de jobb lesz a szol­gáltatás. Nekünk ugyanakkor megszabták, mit tehetünk, és mit nem! Ezután nem mi vitat­kozunk majd a bérlőkkel, ha­nem az önkormányzat. Tudo­másunk szerint nem emelik az eddigi bérleti díjakat. Minden terv megvalósult • Nemti. Jól zárta az évet a község önkormányzata. A tava­lyi költségvetésben hárommil­lió kétszázezer forintot tervez­tek beruházásra, fejlesztésre, és valamennyi elképzelésüket meg is valósították. így például meg­történtek a fűtéskorszerűsítések az intézményekben, utat építet­tek a Béke-telepen, és sikerült elkészíttetni a Nemtiben lévő földutak terveit. Helyi adók tervezete • Mátraterenye-Nádújfalu. Decemberben tartottak köz­meghallgatást a településrészen, a polgármester és a testületi képviselők részvételével. A szép számban megjelent lako­sokkal ismertették az idei költ­ségvetést, és szó volt a helyi adók kérdéseiről. Ez utóbbi po­zitív fogadtatásban részesült, mivel a tervezet szerint egye­lőre mentesítik az adófizetés tel­jes összege alól mindazokat, akik közműfejlesztési hozzájá­rulást fizetnek. Helyi iparosok építik 9 Dorogháza. A két közmeg­hallgatás után a község képvi­selő—testületé úgy döntött, hogy helyi vállalkozókat kérnek fel az orvosi rendelő építési munkáinak kivitelezésére. A beruházás végleges összegéről egyelőre nem tudunk beszá­molni, mert az függ a lakosok önkéntes önkéntes felajánlásai­tól, illetve annak mértékétől is. Január 27-ig a jegyző és a kép­viselők meglátogatják a csalá­dokat. hogy megtudják, vállal­nak—e társadalmi munkát, il­letve tudnak-e nyújtani más jel­legű segítséget. Áz eddig kapott árajánlatok (kulcsátadással) hat és fél millió és nyolcmillió ki- lencszázezer forint között mo­zognak. Fogadónap • Bátonyterenye. Romhányi Gyula jegyző, január nyolcadi­kén tart fogadónapot, az alábbi időpontokban és helyeken: 8- tól 12 óráig a kisterenyei ügy­félszolgálati irodán, délután 13 órától 16 óra 30-ig a nagybáto­nyi városházán. POFOSZ - gyűlés • Bátonyterenye. A Politikai Foglyok Országos Szervezeté­nek megyei csoportja január 10-én, délelőtt 10 órától ren­dezi meg havi gyűlését. A szer­vezeti ügyek mellett megvitat­ják a Zétényi-Takács-féle tör­vényjavaslatot, és a kárpótlás mértékét és módját is. Ülés előtt • Bátonyterenye. Január kö­zepén tartja elnökségi ülését az MSzP városi szervezete. Előké­szítik a költségvetést, és az is eldől, kit hívnak meg az orszá­gos elnökségből, a nagyvá­lasztmányból és a frakcióból. Lenin, a hős, ki csak népének élt Lenin élt. Legalábbis a történelemnek ezt a részét (legújabb információink szerint) még nem értékelték át történészeink. Egykori létezé­sének egyfajta bizonyítékával a minap a nagy­bátonyi szeméttelepen találkoztunk. (Fogal­mazhatunk úgy is, hogy a városgazdálkodási vállalat raktárudvarán, de a helyzeten alapve­tően nem javít a szépítés.) Egy darabig Dimitrov marsai lal vállalt itt kényszerű sorsközösséget, de ünnepek előtt a marsallt múzeumba szállítot­ták. Lenin most a szovjet katonával fagyoskodik a telepen. Bár el kell mondanunk, hogy betakar­ták őket nylonzsákokkal, sőt, az egykori népve­zér fejére még téglát is tettek a biztonság kedvé­ért. Különös érzés Vlagyimir Iljics társaságában ácsorogni a majd térdig érő hóban. Amíg nézem őt, eszembe jut, hogy egyszer már találkoztam vele. Akkor népesebb társaságban, és csak futó­lag. A hasonlóság csak annyi, hogy akkor is tér­dig ért a hó. Végtelennek tűnő ideig sorakoz­tunk, és a közelébe kerülve megvizsgálták, nincs-e nálunk tiltott holmi. Második találkánk sokkal egyszerűbben jött létre. (Azt hiszem, ez nem azt jelenti, hogy egyszerűsödnek a világ dolgai.) Azt is furcsállom kicsit, hogy Moszkva után Nagybátonyban futottunk össze újra, de is­ten útjai (illik most istenre hivatkozni?) csak­ugyan kifürkészhetetlenek. Ott tartottunk, hogy különös érzés Leninnel szemben ácsorogni. Még akkor is, ha ő nem tud rólam. És minthogy ő már csak szobor formájá­ban (testileg is hiányos kiállásban) társalkodik velem, beszélgetésre is alkalmatlan a helyze­tünk. Ezt igazán sajnálom, egyébként. Elmond­hatta volna, milyen érzés onnan ide kerülni. De még sokkal izgalmasabb lett volna, ha afölött tanakodunk, hogy egy újabb negyven év múlva kit fedezhetünk fel egy kisváros szeméttelepén (még ha a területet raktárudvarnak nevezzük is)? — Dudellai — Újévi betörések Lakbérből üzemeltetnek Kit szidnak majd?

Next

/
Thumbnails
Contents