Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-06 / 4. szám
1992. január 6., hétfő BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE 5 A pokolba vezető út Szerencse fel?! Tudja, kit tegyenek bolonddá! Valószínűleg privatizálják majd. Nógrád megyében vannak gyerekek, akik azért fáznak, mert szüleiknek nincs miből fűteni. Családok éheztek az ünnepek alatt, mert nem volt miből élelmiszert vásárolniuk. Sokunk fejében megfordul, segíteni kellene rajtuk. De hogyan? A mondás azt tartja: a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve. Ha valakit a bajban mindig kisegítenek, soha nem lesz módja megtanulni, hogyan kell viselkedni, mit kell tenni kritikus helyzetekben, és ha ilyenkor egyszer csak magára marad. . . Bátonyterenyén vannak, akik hónapok óta nem tudnak mivel fűteni. A TIGAZ ugyanis kikapcsolta lakásaikban a gázt, mert az ott élők folyamatosan nem fizettek, tartozásuk pedig felhalmozódott. Balogh Imre, a Magyarországi Nemzeti Kis- sebbségi Liberális Fórum vezetője ismertette a családok helyzetét. — Zsemlyán Miklóséknál - három kiskorú gyerek és két felnőtt öt ember él havi 12 ezer forintból, ha a lakbért és a villanyszámlát leszámítjuk. Az ember munkanélküli, alkalmi munkákból próbál egy kevés puszt előteremteni. 28750 forint hátralékuk van, de ilyen körülmények között mikor tudnak majd fizetni? Sándor Péter harmadmagával él 7000 forintból havonta, tartozásuk 13500 forint. De lehetne sorolni, ott van Molnár Ilona, Puporka Kálmán, Hadusovszki Rudolf. Valamennyien dolgoztak tisztességesen, de a munkahelyük megszűntével pénz nélkül maradtak. Itt elsősorban kiskorú gyerekekről van szó, ezért emeltük fel a hangunkat. Ezeknek a családoknak ha eddig nem volt Visszajáró lélekként könyvelik már el a bátonyterenyei rendőrőrsön P. Gy. helyi lakost. Októberben szabadult előzetes letartóztatásból. December 11 —étől több gépkocsit lopott el Nagybátony és Kiste- renye területén. Nem észrevétlenül, így aztán újra előzetes letartóztatásba került. Szintén letartóztatták a mát- raverebélyi származású R. G. nagybátonyi lakost, aki ajtó és lakatfelfeszítés útján hatolt be a Bányász út 5. szám alatti élelmiszerüzletbe. Tizenöt ezer forint értékben vitt el trafikárut, pénzük fizetni, most honnét lenne, most, amikor munkalehetőség is alig akad. Ezeknek az embereknek reményük sincs, hogy valaha is visszakapcsolják a gázt hozzájuk. Próbálkoztam azzal, hogy a nemzeti kisebbségi liberális fórum nevében szerződést kötnénk a Tigázzal, de mivel még nincs pénz a szervezetünk számláján, nem jött létre a megállapodás. Manapság pedig nem jótékonykodik egyik vállalat sem. Csak az önkormányzat segíthetne, de eddig még semmit nem tettek a megoldás érdekében. — Visszakérdeznék. Miért nem próbálnak tenni valamit - saját érdekükben - azok az emberek, akik rossz körülmények között élnek? Miért nem keresik ők maguk a megoldást, miért várnak a segélyekre, arra, valaki megszánja őket? — Ezeket az embereket korábban segítették, ha problémájuk volt. Most ellenben magukra maradtak. Nem mindenki képes megbirkózni az előtte álló nehézségekkel. A helyi önkormányzat mit kíván tenni a probléma orvoslása érdekében? Kiss László, a bátonyterenyei önkormányzat egyik illetékese válaszolt kérdésünkre: — Meglehetősen későn keresett még bennünket Balogh Imre, beszélgettünk az ügyről, de az önkormányzatot hivatalosan még nem tájékoztatta a szervezet. Ellenben egy felhívást eljuttattak hozzánk, amelyben kérik azokat, akiknek módjukban áll és akarnak segíteni a rászorulókon, a liberális fórum számlájára juttassák el pénzadományaikat. Számlaszám: OTP Fiók Bátonyterenye 379 - 98044. fenyvesi de nem jutott velük messzire. Még a lakásáig sem ért, amikor a gépkocsizó járőrök elfogták. Már ez sem nagy szerencse, de ezzel még nincs vége: további négyrendbeli betörést is beismert emberünk. Másodikára virradóan a szentkúti elárusító bódék zsalu- gátereit szaggatták le ismeretlen tettesek, majd nagyobb mértékű rongálást végeztek bennük. A rendőrség kéri a környéken lakókat, ha bármit tudnak az említett esetekről, jelezzék a bátonyi rendőrőrsön, vagy az 53-647- es telefonszámon. Két évvel ezelőtt kezdték meg, ez év február másodi- káig kell befejezni a Nógrádi Szénbányák felszámolását. Papíron ez csak ennyi, sőt az is csak egy szám, hogy az eddig 1500-ra csökkentett létszámot folyamatosan 1000-re szűkítik. A jövő részleteit igyekeztünk megtudni Nagy- bátonyban Morvái Ernő vezérigazgatótól, de lássuk be, nem sikerült. Annyit mondott, a zárómérleg elkészítése után évi 700 ezer tonnás bányászkodás marad, és a cég nagy valószínűséggel privatizálódik majd. Azzal búcsúztunk, április-májusban érdemes visszatérnünk a kérdésre, akkor már láthatók lesznek a körvonalak. Azt hittük, ennyit futottunk. Az udvaron derült ki, ez volt a start. —Ne haragudjanak, maguk honnan jöttek? - kérdezett ránk egy férfi. Az lett a vége, hogy a szénosztályozóban kötöttünk ki. Utunk igen kalandos volt, olykor bánhattuk, hogy nem születtünk denevérnek. Végül is jobban jártunk, mint az a vendég- munkás, akinek az első napon szétvágta a fejét egy vasdarab. Kalauzunk Lakatos László, aki jelenleg gépkezelő. Azelőtt szakképzett műtősként dolgozott a megyei kórházban, aztán „befürdött" a jobb jövő reményében. Az étkezdében vagyunk (nem találnák ki róla). Sapkás fiatalember áll a kályha előtt. A ménkesi bányaüzemből jött. Miért? — Ezt a bányamestertől vagy a főmérnöktől kérdezze meg! — Elküldték egy csomó embert, de ugyanazt a termelést követelik, ezt tessék megírni! (Aztán olyan is van, amit ne tessék megírni!). A nő, aki nem ragaszkodik neve közléséhez, megerősíti Lakatost: — Öt telepített hely lenne, de egyedül vagyok gépkezelő. 7-8 ezret keresünk nettóban, az éjszakai, meg a veszélyességi pótlékkal együtt. Életveszélyes itt dolgozni, mondják. Nincsenek védőrácsok. védőburkolatok. — A munkát megkövetelik, de ha balesetet szenved a dolgozó, ő a hibás, mert nem használt védőruhát! Ami egyébként nincs. A nő őt is megerősíti: —Azt mondták a ruharaktárban, vegyek magamnak melegítőt. Ha lesz pénzük, kifizetik. Miből vegyek én melegítőt? Kenyeret nem tudok venni lassan! Azért csak kiderül, hogyan került ide a sapkás férfi: — Hatunkat helyeztek ide Ménkesről decemberben, január másodikáig. December végén tudtuk meg, hogy még januárban is itt leszünk. Most legyen az embernek kedve dolgozni! Tudja, kit tegyenek bolonddá! Én csak azt tudom, hogy innen elküldik az embereket. Akkor minek hoznakí ide bennünket? — Mit gondol, minek? — Ha okosabb főnökkel találkozik, az majd megmondja. De tudja mit? Azt akarják elérni, hogy magunktól menjünk el! A fronton 20 ezret kerestem, itt nyolcat. Azt mondják, ha valakit lökdösnek, az vagy személyi, vagy üzemérdek, igaz? Hát ha üzemérdekből vagyok itt, akkor ne legyen vékonyabb a borítékom! Próbáljak meg a 8 ezerből 9 ezres OTP-t fizetni, meg három gyerekemet eltartani! Nyílik az ajtó. Csikós La- josné utolsó napját tölti az osztá- lyozóban, több, mint 8 év után. — Egy hétig táppénzen volMég a salgótarjáni járási tanács alapította a nagybátonyi városgazdálkodási vállalatot. 33 község tartozott a járáshoz. Mátraverebélytől Kányásig, Mátranováktól Etesig a vállalat látta el az állami lakások ingatlankezelői feladatait. Erről is beszélgettünk Nagy Istvánnal, a vállalat vezetőjével. Éppen az átmeneti állapotban, ugyanis az említett lakások januártól már nem államiak. — A múlt évben elkészítettük az ingatlannyilvántartást - mondta Nagy István -. Ezeket a polgármesteri hivatalok elküldték az Állami Vagyonügynökséghez, mert a bérlakások ön- kormányzati tulajdonba kerülnek. — Mennyiben jelent ez változást önöknek, és mennyiben a bérlőknek? — Januárban új megállapodásokat kell kötnünk az üzemeltetés feltételeiről, módjáról. Ezt már az önkormányzatok határozzák meg. Mindenhol kinyilvánították, azt szeretnék, hogy továbbra is mi kezeljük a bérleményeket. tani. Ahogy visszajöttem, kiadták a felmondási papíromat. Egyedülálló vagyok, két gyereket nevelek, azt mondták a munkaügyön. ők néni tehetnek róla. Nyugodtan süthetek-fózhetek otthon. Nem kérdeztem meg, hogy miből?! — De az irodából senkit nem küldenek el! (Ez közfelháborodást okoz.) A felmondási idő után mehetnek Kisterenyére, a közvetítőbe, ott már tudnak róluk, mondják. A sapkásnak nem kell a munkanélküli' segély. — A vezetők egyszerűen nem mernek kiállni a dolgozók elé, hogy megmondják, mi a helyzet! El kell menni? Lopok tyúkot, lopok a boltból! Ha börtönbe zárnak, én bemegyek, de jönnek ők is utánam! Ha én nem kellek, ők se kellenek! A bányászfizetés 8-10 éve még irigylésreméltó pénz volt, de a mai kommentár így hangzik: — Az utcaseprőnek már nagyobb becsülete van, mint a bányásznak! Mi elköszöntünk, és eltávoztunk. De, mit mondhatnánk mi a munkásoknak? Szerencse fel? Dudellai Ildikó Fotó: Gyurián Tibor Korábban állami támogatást is kaptunk, de a múlt évben már csak a lakbér állt rendelkezésünkre. Ennek ellenére 15 lakást újítottunk fel Nagybátony- ban. Ézt nem fedezte a lakbér, és még nem is tudjuk, hogyan térül ez meg? A bérlakások 80-85 százaléka Bátonyterenyén van. A külső területeken, a komfort nélküli lakásoknál kevés a lakbér, ezért tudnunk kell, milyen fedezetet tud biztosítani az ottani önkormányzat? Hiszen az üzemeltetési költségeink drágulnak, és ezt sem a bérlő, sem az önkormányzat nem érezte meg, ez mind nálunk csapódott le. Eddig nagyon kellemetlen volt a helyzetünk. Amikor a kormány rendeletet alkotott a lakbéremelésről, azt ígérte, drágább lesz, de jobb lesz a szolgáltatás. Nekünk ugyanakkor megszabták, mit tehetünk, és mit nem! Ezután nem mi vitatkozunk majd a bérlőkkel, hanem az önkormányzat. Tudomásunk szerint nem emelik az eddigi bérleti díjakat. Minden terv megvalósult • Nemti. Jól zárta az évet a község önkormányzata. A tavalyi költségvetésben hárommillió kétszázezer forintot terveztek beruházásra, fejlesztésre, és valamennyi elképzelésüket meg is valósították. így például megtörténtek a fűtéskorszerűsítések az intézményekben, utat építettek a Béke-telepen, és sikerült elkészíttetni a Nemtiben lévő földutak terveit. Helyi adók tervezete • Mátraterenye-Nádújfalu. Decemberben tartottak közmeghallgatást a településrészen, a polgármester és a testületi képviselők részvételével. A szép számban megjelent lakosokkal ismertették az idei költségvetést, és szó volt a helyi adók kérdéseiről. Ez utóbbi pozitív fogadtatásban részesült, mivel a tervezet szerint egyelőre mentesítik az adófizetés teljes összege alól mindazokat, akik közműfejlesztési hozzájárulást fizetnek. Helyi iparosok építik 9 Dorogháza. A két közmeghallgatás után a község képviselő—testületé úgy döntött, hogy helyi vállalkozókat kérnek fel az orvosi rendelő építési munkáinak kivitelezésére. A beruházás végleges összegéről egyelőre nem tudunk beszámolni, mert az függ a lakosok önkéntes önkéntes felajánlásaitól, illetve annak mértékétől is. Január 27-ig a jegyző és a képviselők meglátogatják a családokat. hogy megtudják, vállalnak—e társadalmi munkát, illetve tudnak-e nyújtani más jellegű segítséget. Áz eddig kapott árajánlatok (kulcsátadással) hat és fél millió és nyolcmillió ki- lencszázezer forint között mozognak. Fogadónap • Bátonyterenye. Romhányi Gyula jegyző, január nyolcadikén tart fogadónapot, az alábbi időpontokban és helyeken: 8- tól 12 óráig a kisterenyei ügyfélszolgálati irodán, délután 13 órától 16 óra 30-ig a nagybátonyi városházán. POFOSZ - gyűlés • Bátonyterenye. A Politikai Foglyok Országos Szervezetének megyei csoportja január 10-én, délelőtt 10 órától rendezi meg havi gyűlését. A szervezeti ügyek mellett megvitatják a Zétényi-Takács-féle törvényjavaslatot, és a kárpótlás mértékét és módját is. Ülés előtt • Bátonyterenye. Január közepén tartja elnökségi ülését az MSzP városi szervezete. Előkészítik a költségvetést, és az is eldől, kit hívnak meg az országos elnökségből, a nagyválasztmányból és a frakcióból. Lenin, a hős, ki csak népének élt Lenin élt. Legalábbis a történelemnek ezt a részét (legújabb információink szerint) még nem értékelték át történészeink. Egykori létezésének egyfajta bizonyítékával a minap a nagybátonyi szeméttelepen találkoztunk. (Fogalmazhatunk úgy is, hogy a városgazdálkodási vállalat raktárudvarán, de a helyzeten alapvetően nem javít a szépítés.) Egy darabig Dimitrov marsai lal vállalt itt kényszerű sorsközösséget, de ünnepek előtt a marsallt múzeumba szállították. Lenin most a szovjet katonával fagyoskodik a telepen. Bár el kell mondanunk, hogy betakarták őket nylonzsákokkal, sőt, az egykori népvezér fejére még téglát is tettek a biztonság kedvéért. Különös érzés Vlagyimir Iljics társaságában ácsorogni a majd térdig érő hóban. Amíg nézem őt, eszembe jut, hogy egyszer már találkoztam vele. Akkor népesebb társaságban, és csak futólag. A hasonlóság csak annyi, hogy akkor is térdig ért a hó. Végtelennek tűnő ideig sorakoztunk, és a közelébe kerülve megvizsgálták, nincs-e nálunk tiltott holmi. Második találkánk sokkal egyszerűbben jött létre. (Azt hiszem, ez nem azt jelenti, hogy egyszerűsödnek a világ dolgai.) Azt is furcsállom kicsit, hogy Moszkva után Nagybátonyban futottunk össze újra, de isten útjai (illik most istenre hivatkozni?) csakugyan kifürkészhetetlenek. Ott tartottunk, hogy különös érzés Leninnel szemben ácsorogni. Még akkor is, ha ő nem tud rólam. És minthogy ő már csak szobor formájában (testileg is hiányos kiállásban) társalkodik velem, beszélgetésre is alkalmatlan a helyzetünk. Ezt igazán sajnálom, egyébként. Elmondhatta volna, milyen érzés onnan ide kerülni. De még sokkal izgalmasabb lett volna, ha afölött tanakodunk, hogy egy újabb negyven év múlva kit fedezhetünk fel egy kisváros szeméttelepén (még ha a területet raktárudvarnak nevezzük is)? — Dudellai — Újévi betörések Lakbérből üzemeltetnek Kit szidnak majd?
