Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-04 / 3. szám

1992. január 4., szombat MŰVÉSZET ÉS TÁRSADALOM 7 Magyar siker az Alter Operben Gondolsz-e majd rám? jfe A mindig jó kedélyű, hangulatos zenét játszó Dolly Roll együttes jellemző kellékekkel. Közel 4300 kilométert tett meg autóbusszal a pásztói Ra- jeczky Benjámin Zeneiskola igazgatóhelyettese az elmúlt év végén, amikor Németországban járt hangversenykörúton. — A budapesti Akadémiai Kórustársaság énekkarának meghívott zongorákísérőjeként vehettem ezen, amelyet cserelá­togatás keretében a koncertutak szervezésével foglalkozó iroda, röviden GEMO készített elő - magyarázta Balázs Ferenc. - Három autóbusszal 81-en indul­tunk útnak, neves szólistákkal együtt. — Hogyan került kapcso­latba a kórussal? — 1986-ban a békés-tarhasi zenei napokon találtunk egy­másra. A karnagy - ismerve zongorajátékomat - felkért, hogy járjak el a pesti próbákra. Teltek, múltak az évek, s én na­gyon szép élményekkel gazda­godtam. Megfordultam a kórus­sal Franciaországban, Olaszor­szágban, az NSZK-ban. Angli­ában például a Világ Kórusa címmel ismerték el művészeti tevékenységünket. Örülök, hogy a sikerhez, mint zongora­kísérő, én is hozzájárulhattam. A kórussal két hanglemezfel­vétel is készült. A TEL- DEC-cég gondozásában 1989-ben megjelent lemezen népzenei művek szólalnak meg, közülük háromhoz adok kisére­A nyolcvanas évek közepén, egy jugoszláviai filmfesztiválon a házigazdák megkérdeztek egy szovjet rendezőt, miért készül a Szovjetúnióban még mindig olyan sok film a második világ­háborúról. A rendező a művész lekiis- meretére emlékeztetett: sok nemzedéknek készül egy-egy becsületes alkotás, míg az év­fordulókra gyártott közömbös, hazug, érzéketlen filmek tucat­jai egyszerűen lelkiismeretle­nek. .. Nagyjából ezidőtájt lát­tuk az utolsó jugoszláv partizán filmeket a magyar mozikban: már-már az elviselhetetlenségig teátrális. öntömjénező, hazug mozidarabokat. . . Azóta nincs már S/.ovjetúnió! Gyakorlatila nincs már Jugo­szlávia sent. De 1991/92 telén nincs mái: túlélési esélye sem­milyen szerb partizán folklór­nak sem. Nincs, mert a közel­múltban megjelent Cseres Tibor új könyve, a Vérbosszú Bács­kában, és dokumentatív erővel leplezi le a partizánok által 1944 őszén elkövetett népirtó gyalázatosságokat. A Hideg na­pok fájdalmas vallomása után Cseresnek kellett papírra vetnie a minden képzeletet felülmúló szerb vérbosszú tényeit is. Hogy szánalmas képzeletű, bosszúálló magyar hadvezetők 1941-ben Újvidék körül Du­nába lőttek százakat, ezreket, köztük ártatlan áldozatokat is, hideg gyászos fájdalommal, szégyennel, vettük tudomásul, mert a tények, az írói szigorú­ság becsületesség közügyünkké növelték a targédiát. . . S bár kétségtelenül már a hatvanas évek végén hallottunk lefojtott suttogásokat arról is. miért nem esik szó az ártatlan magyarok háborús sérelmeiről. Lényegében mindmáig nem is­mertük a borzalmas tényeket, amelyek most napvilágra kerül­tek. 1944 végén, már nem iga­zán kockázatos háborús állapo­tok között történt, ami történt. Nem fenyegetettségében, két- ségbesett riadalomban, életek veszélyeztetettségében, de csak a győztesek vérgőzös bosszúő­rületében. Több mint negyve­nezer ártatlan magyar embert gyilkoltak meg a partizánok Bácskában a „felszabadítás" örömében. Olyanokat, akik sem tét. A másik hanglemez anyagát Karai József műveiből készített összeállítás alkotja. A kórus a hazai zenei életben is jelen van. Gyakran adnak koncertet töb­bek között a Zeneakadémián, a Vígadóban, de vidéken is. — Térjünk vissza a németor­szági szerepléshez. Hogyan ké­szültek fel erre az útra? — Magyarország zenei életét kép­viseltük odakinn. Érthető, hogy nagyon sok próba előzte meg a bemutatkozást. A maximális felkészülés nagy koncentrálást igényelt mindenkitől. Úgy ér­zem szakmailag nagyon sokat fejlődtem ez idő alatt. — Müven müvekkel léptek fel? — Műsorra kerültek a legna­gyobb oratórikus művek. így Bruchnertől a Te Deum, Kodály Zoltántól a Psalmus Hungari- cus. Felcsendült Händel: Koro­názási Anthem és Izrael Egyip­tomban című művének részlete, valamint Schumann: Zigeuner- leben-je. Az operettgálán töb­bek között Lehár Ferenc, Kál­mán Imre operettjeiből hangzot­tak el részletek. — Hogyan fogadta a közön­ség a magyarokat? — Nem túlzók, ha azt mon­dom, elsöprő sikerünk volt. Például Frankfurtban, a kétezer férőhelyes Alter Operben már jóval az előadás előtt elkelt minden jegy. Nem először lép­orvlövészek nem voltak, sem háborús vétkeik nem lehettek, csak egyszerűen magyarok vol­tak. A többségüket egyszerűen folyókba, előre kiásott tömegsí­rokba lőtték bele. de százakat, ezreket az elhatározott kivégzés előtt kegyetlenül megkínoztak, megnyomorítottak. A tatárhor­dákra emlékeztető barbariz­mussal szíjat hasítottak az áldo­zat hátából. Tüzes parázson fut­tatták végig a halálra szántakat, de az is előfordult, hogy karóra húzás volt az ember sorsa. Má­sokat nyakig a földbe ásták, és tankokkal taposták szét az élő emberfejeket.. . A megsemmi­sítő náci haláltáborok őrei, hó­hérai, a népirtó polpotisták őrült gyilkosai csak szerény másod- hegedűsök lehetnek immár em­lékezetünkben, a XX. századi történelem pusztításra hangolt nagy zenekarában. A szerb partizánok vérgőzös iszonyatos tetteihez fogható gyalázatosság páratlan! 1991. karácsonya körül egyszerűen alig-alig volna hihető az iszo­nyatos rémtörténet, ha az író. Cseres Tibor nem lenne ezúttal is pontos, szigorú, becsületes krónikás. Aki immár hiába várta évtizedeken át, hogy a szerb partizánok hősi eposzát egy szerb író egészítse ki 1944 októberében, novemberében történtekkel. Nem, erre nem ke­rült sor. A hideg napok után megszületett a Vérbosszú Bács­kában. Döbbenet és iszonyodás lesz úrrá az olvasón: ez a rém­ség is itt történt meg Európá­ban. Erről is hallgatni kellett év­tizedeken át! Ezt az iszonyat - dokumentációt is mérlegre kell tenni, amikor mégis és újra azt mondjuk; legyen béke, legyen megbékélés már a Duna men­tén! Ezt a vérfolyamot is hozzá kell írni a kelet-európai gyilkos­ságok számlájához. . . Túl sok film készült már a második világháborúról? Igen, valószínű. De amikor Cseres könyvét elolvassa az ember, csak arra gondolhat: egy film­nek még feltétlenül el kell ké­szülnie. Egy szigorú, becsületes filmnek, amelyik nem becsüle­tért kiált milliók filmvásznáról, de méltóképp elsiratja a holta­kat, és igazságot mutat fel Tria­non, Párizs, Jalta urainak, meg az egész világnak. . . tünk fel a zeneértő német kö­zönség előtt, így bátran mond­hatom, kedvelik a magyar kóru­sokat, igénylik vendégszereplé­süket. —Milyen ott a zenei élet? —Sokkal pezsgőbb, mint Magyarországon. Erről a zenei prospektusok is tanúskodnak. Gyakoriak a koncertek, s a világ minden tájáról hívnak ide neves előadóművészeket. A szerve­zésről is csak felsőfokon be­szélhetek. Az észt, a magyar kó­rus koncertje, az operettgála ra­gyogóan előkészített program volt. — Mi volt a vendégszereplés legmegkapóbb élménye? — Talán az, amikor az egyik koncerten több kórus, legalább kétszáz ember énekelt együtt zenekari kísérettel egy karnagy dirigálása mellett. — A kórussal való kapcso­lata gondolom ezután sem sza­kad meg? — A család miatt ma már nem tehetem meg, hogy rend­szeresen résztvegyek a próbá­kon. Megtisztelő volt szá­momra, hogy ennek ellenére gondoltak rám. Értékelték szakmai munkámat, s vidéki zenetanár létemre meghívtak erre a szép útra. A baráti kap­csolatokat ez a gesztus termé­szetesen tovább erősítette. Adorján László Szövegelés „Az okos nő addig követ el ostobaságokat, míg fiatal.” (Barbara de Rossi, filmszí- nésznő) „Egy színésznő semmi, ön- maghában nem is létezik. Csak akkor létezik, amikor másnak a bőrébe bújik.(Fanny Aidant, színésznő) ..Parfümöt a test minden olyan pontjára kell tenni, ami­vel az ember hatást kíván el­érni. (Liz Taylor, filmsztár) Korosztályom még emlék­szik, de már nem tartja számon a Sztálin-díjas írókat. Most, amikor éppen csak lezárult egy korszak itt, Közép-Kelet Euró­pában még korai föltenni a kér­dést, hogy mi marad meg annak irodalmából, művészetéből. Csak az nyilvánvaló, hogy az értékrend átfogalmazódik, s a kegyetlen idő lomtárba hullat tegnap még ünnepelt, preferált műveket, sőt életműveket is. A kérdés azonban, hogy miért nem születtek meg a művek, amelyek adekvátan fejezik ki a kort, már ma is jogos és kínzó. Most elsősorban és csak a ma­gyar irodalomra utalok, mert az orosz (szovjet?) irodalom elvé­gezte ezt a feladatot. A Gulag- irodalmára gondolok, amely a robbanás erejével nyitotta fel a világ szemét (tehát a baloldali értelmiségét is) arra, hogy mi­lyen szörnyszülött kelt ki Marx-Engels-Lenin tojásából. Századunk írójának a Holo­caust és a Gulag után még ne­hezebb válaszolni a szorongató kérdésekre: ki vagyok én? mi dolgom a világban?, hiszen ezek a totalitárius eszmerend­szerek és hatalmak nem csupán megkérdőjelezték az embert, de meg is semmisítették. Ez a szé­gyen - a századé - a kétségbee­sésbe sodorták a szellem embe­rét, hiszen éppen abban kellett keservesen csalódnia, amire oly büszke (volt) Európa: a ráció és a humánum erejében. Hogyan éli meg ezt valaki, aki magyar, zsidó és kommu­nista? A kérdés már konkrétan Aczél Tamásra vonatkozik, akinek az 1981-ben New York­ban kiadott, angolul írott regé­nyét -az Illuminációk-at - most magyarul is olvashatjuk Talán nem csak az időseb­bek, hanem a fiatalabbak is em­lékeznek e valamikori nagy slá­gerre. Bizony, már több mint 20 év eltelt azóta, hogy ez a szer­zemény először elhangzott! Szerencsére a több évtized nem ártott az említett dalnak; örök­zölddé lett, s máig szívesen játsszák különöbző zenei műso­rokban. Talán erre figyelt fel a Dolly Roll együttes, amikor csokorba gyűjtötte a 60-as évek legna­gyobb hazai slágereit, és közös albumon megjelentette őket. így került egy korongra az Al­mát eszem, a Csinibaba, a Bar­nabőrű hableány, a Hosszú forró nyár és még megannyi hí­res szerzemény. A Dolly Roll nem először fog ilyen vállalkozásba. Mindigis olyan zenét játszottak, melynek alapjai valahol a 60-as évek ze­nei világában keresendők; de természetesen a dalok megszó­laltatásakor már a mai hangzás- világot követték. E tevékenysé­gük eddigi legjelentősebb vál­lalkozása volt annak az album­nak a megjelentetése, amely ta­valy tavasszal a 60-as évek leg­nagyobb világslágereinek ma­gyar nyelvű feldolgozásait tar­talmazta. Az új lemez - amely a napokban került a boltokba - ennek hagyományait követi annyi módosítással, nhogy most az akkori magyar slágereket dolgozták fel. Erről beszélgetünk Kékes Zoltánnal a Dolly Roll vezető­jével: Hogyan született a válo­gatás ötlete? — Tulajdonképpen a külföldi válogatás sikere erősítette meg bennünk azt a régen dédelgetett ötletet, hogy feldolgozzuk a kor magyar slágereit is. Nekem személy szerint valahogy min­dig fájt az a megkülönböztetés, ahogyan ezeket a dalokat kezel­ték és kezelik manapság. A nosztalgihullámal ugyan előjöt­tek a kor amerikai és angolszász értékei, de mindenki megfeled­kezett arról, hogy itt Magyaror­Gy. Horváth László gördülé­keny, szellemes fordításában. Maga a regényeim a válasz: az Illuminációk ugyanis a megvi­lágosodásokat jelenti. E folya­mat keserves és fájdalmas, s nem csupán a szerzőnek, de egész Európának, mindannyi­unknak. Éppen az egyik magyar filo­zófus hívta fel a figyelmet arra, hogy az európai értelmiségnek mindenkor imponált az erő, mint a „rendcsinálás” eszköze, holott éppen a történelem (benne a forradalmak is ) meg­taníthatták volna arra, hogy ez a „rend” csak hullahegyeket, üsz­kös romokat és hosszan tartó nyomorúságot „teremt, termel”. Igen. sportszerűtlen és méltány­talan lenne hát a mai tudásunk birtokában számon kérni Aczél Tamáson, az aczéltamásokon, hogy ezt miért nem ismerte föl korábban. Hiszen - ezt ő írja a regényben - a történelem isme­retére, megértésére éppen a tör­ténelem tanít. Az egyes embert is, de népeket, országokat, az egész emberiséget is. A csapda­helyzet éppen a folyamat-jel­legből adódik. Mire megértünk valamit a múltból, már meg is haladtuk azt. s az új helyzet új kihívást jelent, amiben nem se­gítenek a történelmi analógiák, hiszen azokat is csak utólag is­merjük föl. Mindennek csak annyi köze van Aczél Tamás regényéhez, amennyiben segít megérteni dr. Feldheimer György (az író alte- regója?) Thezeusz-i bolyongá­sait a történelem labirintusában. A neves gyermekgyógyász egyetlen és gondosan nevelt gyermeke naivan és jóhisze­műen sodródik bele az antifa­siszta ellenállásba, majd balol­szágon is születtek akkoriban jelentős szerzemények. Remé­lem, sikerült egy olyen jó albu­mot készítenünk, amely méltó lehet ezeknek a slágereknek a rangjához. — Nem gondoljátok-e, hogy a zenekar saját arculatának vá­lik kárára, ha több olyan lemezt megjelentettek, amelyen nem saját dalok szerepelnek? — Nem, ilyesmitől egyálta­lán nem félünk! Mi büszkék va­gyunk arra, hogy játszhatjuk ezeket a szerzeményeket és hisszük azt, hogy közönségünk is szereti e nótákat. A Dolly Roll mindig szívesen nyúlt azokhoz a régi dalokhoz, ame­lyek régebben más előadókkal már népszerűek voltak. Úgy gondoljuk, a közönség szereti és igényli ezeket a dalokat. Az idősebbek azért, mert már ko­rábban is szerették őket, a fiata­lok meg azért, mert ezek a dalok ma is „fiatalok”, tehát nekik is szólnak. Azt hiszem a Dolly Roll eddigi tevékenységébe tö­kéletesen beleillik ezeknek a nótáknak az interpretálása. — Hosszú szünet után jelen­hetett n\fig, a mostani album. A zenekar rajongói már-már megszokhatták, hogy évi két le­mezzel jelentkeztek. Mi okozta e kiesést? dali mozgalomba. Szülei pusz­tulása után (bombatalálat éri a házukat) tökéletesen egyedül marad, mert rá kell döbbennie, fokozatosan, hogy a bolseviz- mus sem tiszteli az egyént, az intellektust, hogy a mozgalom (és a hatalom) lényege a hiszté­rikus ellenségkép, s a maga te­remtette fantomok üldözése. Kis túlzással azt mondhatnók (lásd Berija. Rajk stb. ), hogy a mozgalom (párt) résztvevői számára a legnagyobb, a szó szoros értelmében életvesze­delmet éppen az ember - az éle­tidegen mozgalom jelenti, amely Kronoszként felfalja sa­ját fiait. Feldheimer (fogorvos), a polgár mindvégig^ testidegen a mozgalomban. Éppen, mert polgár és gondolkodik. Tettleg nem bántják, csak éppen megfi­gyelik. időnként „barátságosan” elbeszélgetnek vele, de ez a hisztéria, s az ebből következő frusztráltság még akkor is el- idegenítené az eszmétől is, a mozgalomtól, ha hinne benne. De a polgárt nem lehet sokáig megtéveszteni. Őt - a munkás­tól és a paraszttól eltérően - megtanították gondolkozni, azaz elemezni, összegezni és viselkedni. Túlélni, ahogy lehet. Csakhogy a túlélés csak mini­mális program lehet, (azaz a pa­raszti bölcsesség, miszerint „mindig volt valahogy”) élet- stratégiának szánalmasan ke­vés. Van egy tűrési pont. amikor változtatni kell. A dolgokon vagy a helyzeten. Ez a pont volt 1956, amikor elemi erővel tör ki az elégedetlenség. Feldheimer György azonban ebben már nem akar résztvenni, inkább he­lyet változtat. Elhagyja az or­— Valóban korábbra tervez­tük ennek az összeállításnak a megjelentetését, de aztán mégis inkább kivártunk egy bizonyos időt. Az utóbbi időben olyan sok lemezünk jelent meg, hogy úgy gondoltuk, engedjük kifutni azokat a produkciókat. Remél­jük, közönségünk is nagyon várja már az új albumot. — Milyen csemegékkel szol­gálhatunk még a Dolly Roll-ra- jongoknak? — Elkészült az albumról a címadó dal videóklipje. Min­dent megteszünk, hogy minél gyakrabban látható legyen a te­levízióban. Októberben egy nagyszabású budapesti koncer­ten veszünk részt, s reméljük mód nyílik a későbbiekben or­szágszerte találkoznunk közön­ségünkkel. Külön meglepetés minden kazettavásárló számára, hogy a borító belső oldalán egy kis rejtvény, a kazettadobozban pedig egy sorsjegy szerepel. Aki a megfejtést levelezőlapon a sorsjegy fogadószelvényével címünkre visszaküldi, az részt vesz a sorsoláson. Reméljük persze, hogy azok sem fognak bánkódni, akik semmit sem nyernek, hiszen a kazetta nekik is ott lesz, hallgathatják, és bí­zunk abban, hogy örömüket le­lik benne! szágot. Bécs után Londonba ke­rül, s éli a magyar emigránsok életét. Hogyan? - erről szól a regény. Fokozatosan döbben rá - ezek a megvilágosodeások -, hogy a múltat nem lehet levet­kőzni, mint a kiizadt inget, szét­taposott cipőt. Mint polgár ter­mészetesen hamar otthonra talál Európában -, hiszen intelligens és tanulékony, ám az itthagyott múlt: szülei, gyermekkora em­lékei. ha vissza nem is húzzák, de fogva tartják. Éreznie kell, hogy Európa mitsem ért Ma­gyarországból, Kelet-Európá- ból. Azt nem értik, hogy egy polgár, aki zsidó, hogyan lehe­tett, ha időlegesen is kommu­nista. Egyszerűen nem hiszi el. hogy ezt ki lehet nőni, meg le­het haladni, s ebben - sajnos - van is némi igaza. Londonban is megkérdezik a „szervek” - el­végre a hidegháború éveiről van szó -, hogyan is volt itthon, s egyáltalán hogyan élhette túl. úszhatta meg Feldheimer az egészet. Nehéz erre válaszolni, s hősünk nem is tud, mert - mint utaltam rá - ehhez el kel­lene mondania, fel kellene idéznie az egész történelmet, ami nonsens is. de meg senki se kiváncsi rá Londonban (ma sem. . .) Aczél Tamás regénye - állí­tólag - szenzáció volt az angol könyvpiacon. Gyanítom, hogy itthon nem lesz az. Való igaz, hogy a szerző sokat, sokmin­dent tud az emberről, korról, de a totalitás élményével adós ma­rad. Abban igaza van, hogy az egyes ember, s minden ember világa ,maga a teljesség, ám a Tolsztoj-ok, a Thomas Mann-ok ennél többet nyújta­nak, azaz a partikularitást el tudják helyezni a kozmosz, a történelem teljességében, mint tették azt a görögök is. Horpácsi Sándor Filmért „kiált” Cseres Tibor regénye Vérbosszú Bácskában A megvilágosodás fájdalmas folyamat t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents