Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-31 / 26. szám
4 LÁTÓHATÁR 1992. január 31péntek Demokrácia magyar módra? Embert csak vereségben és hatalomban lehet kiismerni Demokrácia. Az idegen szavak szótára szerint a kifejezés azt jelenti, népuralom. Az a politikai rendszer, amelyben a hatalom a népé. Ugyanebben a fejezetben található az a megjelölés is: jogegyenlőség. A többség uralmának, az állampolgárok szabadságának és egyenjogúságának elismerése. "így járhat mindenki..." - A Surányi György leváltása utáni mondat tette igazán ismertté a Demokratikus Chartát. A Charta alapítói közül Farkasházy Tivadar szerkesztő, Komád György író, és Vitányi Irán szociológus volt január 24-én Salgótarján vendége. Bevezetőjében Bódi Tóth Elemér fogalmazta meg az alapkérdéseket: Demokrácia van- e ma Magyarországon, és ha igen, miért jött létre a Demokratikus Charta? Vitányi Iván: — Haladunk afelé, hogy a demokrácia kialakuljon. A demokráciát éppúgy nem szabad mindenre gyógyírt adó fogalomként használni, mint más szavakat sem. Nem lehet azt mondani, legyen demokrácia! - és minden megoldódott, mert a demokrácia feladat. amiért újból és újból meg kell küzdeni. A demokrácia Európában is folyamat és feladat, méginkább az nálunk. Ahol nem mondhatjuk azt. hogy itt van már a Kánaán, a demokrácia szempontjából sem. Örülni kell annak, ami megtörtént, de azt kell látni, hogy kevés, éppen azért, mert még mindig fenyeget a tekintélyuralmi rend. Ezért van szükség a Chartára, egy közös alapra, közös elvekre. Mi lesz belőle? Nem a Charta sorsa a lényeges, hanem a demokráciáé. Konrád György: — A demokrácia kultúra, filozófia, az emberek viselkedése. A parlamenti demokrácia leglényegesebb eleme a yáltógazdaság. Ha egy kormányzati többségben lévő politikai garnitúra olyan módon alakítja a játék kereteit, hogy ne lehessen kibuktatható a hatalomból, az demokráciaellenes. Ha úgy akarja tartósítani, rendszerré fejleszteni a négy évre szóló kormányzati megbízatását, hogy csupa olyan törvényt, rendelkezést hoz, úgy szól bele egy-egy intézmény vezetésébe, hogy összeálljon egy stabil követő uszály, és ismét félelemre épülő szolgalelkű mentalitás alakuljon ki, amely azt mondja, ne szólj szám, nem fáj fejem, akkor ezzel a megfélemlítéssel van rá esély, hogy a kormány rendszert tud csinálni a hatalomból. A kérdés az, hogy Magyarországon mi lesz erősebb? A félelem. vagy az emberek képessége arra, hogy kifejezzék véleményüket? Elhangzott a fórumon olyan vélemény, miszerint Magyarország többpárti demokráciára szavazott, de azt kell tapasztalnia. hogy a kormány nem kormányozni, hanem uralkodni akar. Ezért a Demokratikus Chartának ma mozgósítania kellene. Azt kellene megmagyaráznia, hogy diktatúrában nem lehet jólétben élni. A vendégek erre a következőképpen reagáltak: Vitányi Iván: — A Demokratikus Charta elsősorban a politikai berendezkedéssel foglalkozik, és nyilván nem fog tudni, mondjuk önálló gazdaságpolitikát felvázolni. Abból indulnék ki, nagyon egyszerűen fogalmazva, a demokrácia az. hogy a másik éntEretnek” ötletből sikeres kiállítás 11 Nyugat-Európában régi hagyománya van a falfirkálásnak, a graffiti „intézményének". Magyarországon is sűrűn találkozhatunk, csak itt más megítélés alá esnek c munkák. A BIT-NODISZ Dimenzió Klub vezetője, Jakab Zsolt azonban gondolt egy merészet: mi lenne, ha Salgótarján várossá nyilvánításásnak 70. évfordulója tiszteletére rendeznének egy falfirka kiállítást, mely verseny is egyben? S „eretnek" ötlete támogatókra talált! Persze, ehhez az is kellett, hogy ne a megyeszékhely lakóházainak fala legyen a verseny „hadszíntere". hanem ártalmatlanabb terület - néhány négyzetméter hullámpapír. Még az OTP is támogatta a rendezvényt: kellett is. hiszen a festék elég drága, a két és fél méter magas, több méter széles alkotások készültek, melyeknek festékköltsége egyenként is vaskos ezrekben mérhető. Január 24 volt a pályamunkák elkészítési határideje. Az elmúlt szombaton nyitott a belőlük készült kiállítás, melyet gazdagítottak a város falairól (még) el nem távolított festmények fotói is. Az ötletet a nagy- közönség kedvezően fogadta. A megnyitón ötvenen voltak, s többen sajnálták, hogy nem tudtak erről a lehetőségről, hiszen maguk is próbára tették volna művészi képességeiket. — Magam sem számítottam arra, hogy meghallgatásra talál a tervem - vallja Jakab Zsolt - ismerve e műfaj korábbi megítélését. Nyugaton nagy falakat festenek tele ilyen rendezvényeken, azzal szándékosan ne4nt próbálkoztunk, a hullámpapíros megoldásnak viszont nem voltak ellenzői. — Ezek szerint van még hasonló ötlet a tarsolyodban? — Támogatók nélkül ez sem jöhetett volna létre, szponzorokat pedig nehéz találni. Legközelebb olcsóbban kivitelezhető tárlat lesz klubunkban: Izraelben készült fotókat mutatunk be. Balázs J. Dercsényi Dezső sajtódíj A Dercsényi Dezső sajtódíj jelöltjére vonatkozó javaslatokat az Országos Műemléki Felügyelőség február 25—éig fogadja. Az alapító okirat értelmében a díjat az az újságíró, riporter. publicista, közíró kaphatja meg. aki az előző évben műemléki szempontból a legjobb. leghasznosabb publikációt jelentette meg a nem szakirányú sajtóban. Szakirányú sajtónak tekinthető többek között a Műemlékvédelem, a Magyar Építőművészet, a Művészettörténeti Értesítő, a Városépítés, az Értékmentő és az Unokáink sem fogják látni című televíziós műsor. Javaslatot bárki tehet. A díjat a Műemléki Világnap központi ünnepségén, április 15-én adják át. bért is velem egyenlőnek tartom, és megérteni akarom. Azt is mondhatnám, akkor tud az ember demokratikusan élni, ha van miben választania. De az is hozzátartozik, hogy ne csak négyévenként lehessen kormányzatot választani, hanem a ki- sebb-nagyobb dolgokban is választhassunk. Hogy az ember ne úgy éljen: eszi, nem eszi, nem kap mást. A jelenlegi politikában is az a központi kérdés, hogy van-e alternatíva? A kormánynak egyre kedvesebb megállapítása, hogy nincs alternatíva. Egy garnitúra van, azt kell csinálni, ami elhatároztatott. Nagyon sokan rendelkeznek ma a politikai életben mes- sijistudattal. El is mondták néha, hogy "minket a nép megválasztott". Azért nagyon kérdéses dolog, hogy kit választott meg a nép. mikor 60 százalék ment el szavazni, és annak 60 százaléka szavazott a kormánypártokra. Ma a hatalomnak olyan koncepciója érvényesül, amelytől megakarunk szabadulni. Ha valamitől meg akarunk szabadulni a demokrácia jegyében, az nem csak az a hatalom, ami elé azt mondjuk, kommunista, szocialista. - hanem egyáltalában minden olyan hatalom, amely túlságosan sokat összpontosít. Konrád György: — A tisztánlátás pesszimizmusa, és az akarat optimizmusa - körülbelül ez felel meg a Chartának is. Lehetséges, hogy '94-ben a mostani kormánykoalíció győz. Ezt nem tartom valószínűnek. Én azt gondolom, hogy nem győz, és ez jót fog neki tenni. Azok, akik jönnek majd, ugyanúgy ki lesznek téve a kísértésnek. Embert csak vereségben és hatalomban lehet kiismerni - mindkettő nagy kísértés. — Dudellai — Xymox: Táncoljunk emberek! POPSAROK Ronny Moonrings, a Xymox vezetője boldog, s ezt nem is titkolja Myriam Léon előtt, aki a minap interjút kért tőle. De miért is kéne titkolnia? Azért mert a hölgy úgy tudja, hogy egy igazi rockernek vannak olyan érzései, melyek nem valók a közönség elé, s ezen érzések egyike a boldogság? Hová fajul a világ, ha már ezek az emberek is elengedik magukat és lelkendeznek elragadtatott örömökben? - kérdezi Léon, s kérem döntse el ki-ki magában, hogy komolyan beszél e (és akkor persze élcelődik) vagy bolondozik. Ronny mindjárt azzal kezdi, hogy szerelmes. Aztán elújságolja, ha Léon (kisasszony?) még nem tudná, hogy a Clan of Xymox. amelynek első albuma ezzel a címmel/névvel jött ki 85-ben a 4AD-nál, már nem létezik. Csak Xymox van. Nem egyszerűbb így? A keresztrejtvényekben is jobban elfér, ha van egy-egy például a New Musical Expressben. A folytonosság azonban megmarad.A boldogságtól sugárzó Ronny Moonrings a most megjelent „Főnix” című LP-t a negyedik lemeznek számolja. Két év csend után kerül a piacra, és a zenekar a kiadás után turnéra indul. Pedig ez a kiadvány első lemez is lehetne egy új sorban.Nemcsak a (lerövidült) név miatt, hanem mert Xymox a túlságosan is romantikus, baljós és sötét, drakulásan rémisztgető újhullámból szépen átment a búfeledtető, vidám groovy tánczenébe. A lemezcég is más. Ezúttal a Polydor. „Ugyanazt adják mint a 4AD, ám jobban terítenek mint az európaiak. Egy szál lemezük sem volt Amerikában. Hát hogy történhetett ez? Változtatni kellett, méghozzá villámgyorsan.” Csak úgy magunk között - így pár magyar, ugye: „Az árnyak twistje” című lemezüket százhatvanezer amerikai vette meg. Persze ettől még nincs aranylemez, de képzeljék el ezt a sokaságot egy koncerten. Kilencvenötezer felebarátom társaságában láttam Louis Armst- rongot Pesten 1965. június 9-én. Mit mondjak? Imponáló tömeg gyűlt össze a Népstadionban. „Táncolni kell az embereknek - mondja közben Ronny Léonnak, és ide-oda kapkod, egyik szavát a másikba ölti - Mondtam a srácoknak a próbán, ez állati jó, játszuk újra el a régi nótákat, de így groovyban. Azért félek is a koncertektől, mert mi lesz, ha elfelejtem a szöveget, vagy hasraesek a színpadon. A groovy kell. a yuppie! Ez megy most, nem lehet becsukni a szemünket. Ritmus kell, hadd táncoljanak. Ma már más a hangzás, másképp építkezik egy szám. Azt mondja a Happy Mondays vagy a Soup Dragons, hogy tánc közben felejt az ember, nem gondol a bajával. Ezt mondja a Xymox is már. Csak táncoljunk, táncoljunk, mindenki táncoljon. Nem csak a pénzt kell hajtani, csinálni mint Madonna, vagy George Michael el kell vonni, rabolni az embereket a bajuktól. Sajnos örökre nem lehet. De azért csak táncoljon mindenki, amikor teheti. Most így kell elfordulni mindentől, ami gonosz a világban. Táncoljunk emberek! Táncoljunk! Ma ezért szól a zene. Ez a message, ez az üzenet, és ez csodálatos.” Vass Imre Hármashatár Irodalmi Társaság Az erdélyi Szatmárnémeti, a kárpátaljai Beregszász, valamint a Szabolcs-Szatmár- Béré g megyei Fehérgyarmat városban, illetve környékén élő írók és költők közül tizenketten elhatározták, hogy megalakítják a Hármashatár Irodalmi Társaságot. A társaság szándékai szerint segítséget kíván nyújtani Magyarország, Románia és Ukrajna egymással határos területein élő és alkotó irodalmároknak. Támogatja majd a régiók irodalmi hagyományainak megismertetését és ápolását, a meglévő publikációs lehetőségek jobb kihasználását, valamint újak teremtését. Tervezi, hogy közös antológiát ad ki. Bombariadó Manapság gyakran hallani, olvasni róla, hogy iskolában, minisztériumban, repülőtéren, vásárcsarnokban- s még lehetne sorolni a lehetséges színhelyeket - bombariadót rendeltek el. Már jó ideje kényszerűen együtt élünk ezzel a fogalommal. Kezdetűén borzongva gondoltunk rá, hogy a helyszínen mi történik. A televízió révén pedig bepillanthattunk a riadó elhárításának részleteibe. Láthattuk a nyüzsgő biztonsági embereket, tűzszerészeket, kutyás rendőröket. Valóságos koreográfiája alakult ki a keresésnek, aminek a végeredményeként a leggyakrabban - szerencsére- nem találtak semmit. Nos, akkor miért történik a jelentős emberi erőket és esetenként nagy technikai apparátust megmozgató riadó? Miért a nagy felhajtás, ha tudva-tudják vaklárma az egész? Azért, mert ha valahol bombával, megsemmisítéssel fenyegetnek embereket, anvagi értékeket, egy percet sem késlekedve, intézkedni kell! Kerül, amibe kerül, a biztonságért felelős erők kényszerűen cselekednek. Ezért kell ilyenkor mindenkit eltávolítani a veszélyeztetett zónából, s bevetni a legfejlettebb technikát a mentés érdekében. A bombariadó a világpolitika színpadáról átkerült a belpolitika porondjára, s mi több. az idegileg labilis személvek mellett telefonbetyárok. iskolakerülők gyakori "játékszerévé" válik. Veszedelmes és költséges játékszer! Egyben félelmetes is. Mit tehetünk, hogyan védekezhetünk a fenyegetések ellen? Nagyon nehéz ezt meghatározni, hiszen a fenyegető személye válogatja a motivációt, ami a feltűnési vágytól az elkeseredésen és a gyűlöleten át a betegségig minden lehet. Vajon hogyan lehet kivédeni egy telefonbetyár otrombaságait, szexuális trágárságait? Ha kézre akarnánk keríteni, csak nagyon körülményesen tehetnénk. Az ilyesmit inkább próbáljuk tolerálni és bosszankodva gondolunk rá egy ideig. A bombával, a robbanószerrel való ijesztgetés azonban ettől sokkal több. Ezt nem lehet tolerálni, elbagatellizálni. ezt halálos komolyan kell venni. A bombával fenyegetőzők ellen csak közös erővel lehetséges fellépni, maximálisan támogatva ebben a védelmünkre hivatott biztonsági erőket! Mert mindannyiunk érdeke, hogy ne engedjük eluralkodni az erőszakot, ami szétrobbantja az emberiesség láncszemeit. Ehhez persze kevés lehet az óhaj, az összefogás is. ha az ilyen "emberek" nem kapják meg méltó büntetésüket,elrettentésül. Még akkor is meg kel! ezt tenni, ha ez nem egyezik a példabeszéddel: "Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel." Pádár András Százszoros véradó kutya A győri állatkórház Csöpi nevű kutyája jubilál. Nemrégiben adott 100. alkalommal vért ebtársai számára. (MTI Fotó) Küldjön egy sztorit! A hóhér tette a szépet En voltam az utolsó kalauz a kisterenyei-mátraszelei buszjáraton. Szinte minden embert ismertem, hisz állandóan ott szolgáltam azon a vonalon. Az egyik nap egy elegáns, jó megjelenésű férfi szállt fel a buszra. Mi tagadás, jobban megnéztem, mint általában másokat. Nem sok utas volt akkor, hamar lekezeltem a jegyeket, s leültem mellé. Beszédbe elegyedtünk: nagyon kedves volt. Mizserfára vett jegyet, kérdeztem, kihez megy? Azt hiszem a szüleit emlegette, vagy a testvérét. Beszélgettünk, s egyszeresük odasúgta, hogy tetszem neki. Megfogta a kezem, meglepődtem a bátorságán. Kérte, mondjam meg az őszinte véleményem róla. mint emberről, mint férfiről. Veszek-e észre rajta valamit? Az átlagosnál, egy kicsit jobb képű. jobb modorú - mondtam. Ugye. maga valami jobb helyen dolgozik? - Hát ez az, - mondta: Bogár Imre vagyok. Nézze hülyének az öreganyját - válaszoltam, hisz Bogár Imrét rég fölakasztották. - Nem a betyár Bogár vagyok, hanem Magyarország hóhéra. Meghűlt bennem a vér.vi- szolygás fogott el. A többire nem emlékszem, csak arra. hogy mikor Mizserfáról kijöttünk. megállítottam a buszt, mert rosszul voltam. Egyedül a sofőrnek mondtam el. hogy kivel beszélgettem. 3-4 nap múlva, mit ad Isten, ismerőeöm velünk jött vissza is. Bocsánatot kért. hogy megijesztett. Kérdeztem, van-e családja? Csak lányára emlékszem, nagyon szép volt. Mondta, hogy neki az a munkája, ha ő nem csinálná, csinálná más. Egyébként őt is minden akasztás után elítélik, de egy másik paragrafussal fölmentik. Amikor leszállt Kisterenyén a buszról, a kezét nyújtotta, és megígérte, hogy soha többel nem árulja el a nevét senkinek. Sándor Istvánná Pásztó
