Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-30 / 25. szám

1992. január 30., csütörtök SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE 5 Megpróbálnak segíteni a fiataloknak Melyik ujjamat harapjam? Nem könnyű ma fiatalnak lenni. De az sem vállal magára keve­set, aki a fiatalok gondjainak egy részét veszi a nyakába — mert van tennivalója bőven. Salgótarjánban, az Információs Tanácsadó Irodában épp ilyen dolgokkal foglalkoznak. Nem kis fejtörést okoz az ott dolgo­zóknak. hogyan, miként segít­sék a rászorulókat e nehéz, hely­zetben. A legújabb lehetőségek­ről az iroda két dolgozójával, Kiss Katalinnal és Godó Anná­val beszélgettünk. — Milyen újdonságokat tud­tok kínálni a hozzátok forduló tizen- és huszonéveseknek? — Kezdjük talán a komo­lyabb problémákkal: sok fiatal küzd most lelki problémákkal. Olyanokkal, amelyeket képte­len magában feldolgozni, ezért pszichológusra volna szüksége A Palócföld múlt évi utolsó száma A kéthavonként megjelenő Palócföld múlt évi utolsó száma kis késéssel a napokban látott napvilágot Salgótarjánban. A folyóirat szépirodalmi ro­vata ezúttal gazdagabb a meg­szokottnál. Zalán Tibor, Csiki László, Bodor Béla, Rácz Péter, Handó Péter, Vincze Dezső, Karácsondi Imre, Lőrinczy Ist­ván, Tamás István, ■ Paróczai Csaba, Etesi Deák László ver­sein, Tandori Dezső prózáján kívül „A remény íródeákjai” címmel bőséges irodalmi össze­állítást kínál a lap az olvasók­nak. Az „irodalmi menü” válto­zatosságát Hervay Tamás, Tur- csány Péter, Villányi László, Labancz Gyula, Kiss Irén, Prá­gai Tamás versei jelzik. Itt ol­vasható Munor Bertalan kriti­kája Kelényi Béla két kiállításá­ról. A művésznek egyidőben két helyszínen nyílt tárlata, a Józsefvárosi Galériában és a Budapesti Kiállítóteremben. A két environmentének belső ösz- szefüggése révén kiállításának valójában nem a két említett te­rem, hanem az a tér, melynek a termek is, az environmentek is csupán elemei. A továbbiakban Szilágyi Andor és Elmer István novellája, valamint Pálfi Ágnes emlékezése Nemes Nagy Ág­nesről teszi izgalmassá az ösz- szeállítást. A Valóságunk rovat Bögre Zsuzsanna vallás-szociológiai, a szerkesztői megállapítás sze­rint modell értékűnek tekinthető- ami viszont nem egy olcsó mulatság. Október óta tartunk lelki-életvezetési tanácsadást hétfőn délutánonként, természe­tesen pszichológus vezetésével. Ezen kívül most tervezzük egy önismereti, helyesebben szólva inkább önképző csoport létre­hozását. Gönczi Éva és Sárvári György pszichológusok segítsé­gével beszélgethetnének a fiata­lok életük időszerű kérdéseiről, emberi kapcsolatokról, barát­ságról, szerelemről, szexről, s önmagukról. — A fiatalok egy részének nemhogy pszichológusra, de hovatovább mozijegyre se futja! — Ezen, is lehet segíteni. Február 22-től indul az Apolló mozi kamaratermében egy nyolc előadásból álló filmklub, amelynek vetítései szombaton­ként lesznek. A bérlet árát most A régi Salgótarjánról mind­máig Szabó Zoltán mondta el a legtöbbet Cifra nyomorúság című könyvében. Nagyszabású szociográfiai műve nemcsak a korabeli társadalomtudományos műveltség legmagasabb szín­vonalú dokumentumai közé tar­tozik, hanem szépirodalmi érté­kekkel is bír. Az a külső város­képben is megjelenő, sőt, pon­tosan körülhatárolható társa­dalmi szerkezet, amit művében az olvasó elé tár hiteles volt. Bár azóta ezt a helyi társadal­mat szintén többször is szét­szórta a történelem a század fo­lyamán, volt, amelyik csoportját ki is irtotta, különösen a város­kép nyomaiban még mindig föl­fedezhető a hajdani település szerkezete. Ezt a várost „csinál­ták”, alapja a múlt század köze­pén fölfedezett barnaszén és rá épülő ipar volt, mindegyik saját munkáskolóniával. Helyi tiszt­viselői rétege főként a Tarján patak mentén, kereskedői, kis­iparosai a városka közepén, a Fő utcán és környékén élték éle­tüket. Szabó Zoltán szociológiai pontossággal írja le ezt az éle­tet, annak történeti alapját és korabeli belső feszültségeit. Ugyanakkor stílusa például az utcakép-, vagy a tájfestésben, a hangulati elemek használatában helyenként olyan elbűvölőnek bizonyul, hogy csak sajnálhat­juk, mennyire hiányzik a szépi­rodalomból, a képzőművészet­ből ez a város. Radnóti Miklós Naplójában egy vagy két mondatot szánt kalkuláljuk, de 100 és 150 fo­rint között lesz az ára - nyolc előadásra! Hogy fiatal házasok is igénybe vehessék, gyermek­felügyeletet is tervezünk az elő­adás idejére. — És aki csak egy kis test­mozgásra vágyik? ■—Jelenleg még csak egy sportágban tudjuk felajánlani segítségünket - a kosárlabda iránt érdeklődők előnyben! Szerdánként 18 órakor találko­zunk az Ifjúsági Irodában a résztvevőkkel, majd irány a Madách Gimnázium torna­terme, ami ezeken a napokon fél héttől fél nyolcig miénk a tanév végéig. Nem profiknak - mo­zogni vágyó amatőröknek szer­veztük mindezt, nehogy valakit elriasszon, hogy „úristen, mit szólnak a többiek”! Jelentkezni még erre is lehet. (B.J.) neki. Rokonaihoz utaztában pil­lantott ki a vonatablakon, és látta a patakparti sétányon „zajló” vasárnapi kisvárosi kor­zót, az úri népet, amint az „eseményt”, az elhaladó gyors­vonatot bámulják. Szomorúnak találta ezt a zárt világot. Salgótarjánnak voltaképpen nincs írója, költője és festője. Voltak írók, költők, akik e tájon éltek, vagy errefelé kóborolván emlegették, főként a környék várait, erdeit, mezeit, természeti szépségeit, esetleg palóc dalait. De egyrészt, akkoriban még nem létezett maga a város, más­részt, a később már létező Sal­gótarján alapvetően helyi társa­dalmi szerkezetéből, a polgáro­sodás elmaradottságából követ­kező zártsága nem bizonyulha­tott jó „nevelő vidék”-nek. A széttagolt ipari településen nem jöhetett létre az a fajta városi szellem, amely a polgárosultság sajátja, noha természetesen itt is működtek tehetséges értelmisé­giek, főként az iparhoz kapcso­lódó egzisztenciával rendel­kezve. A második világháború után ez a helyi társadalom is át­rendeződött, illetve átrendezték. Különösen a hatvanas évektől politikai erőfeszítések történtek például az értelmiség ide telepí­tésére, a kulturális intézmény- rendszer kiépítésére, mindezen belül a helyi irodalmi, képző- művészeti és zenei élet föllendí­tésére. Ez utóbbi törekvés bizo­nyos szempontból, különösen a képzőművészetben eredménye­ket is hozott, elsősorban az Iskolaügyben nem tudott má­sodjára sem dönteni az az in­tézményirányító bizottság, amely három önkormányzat - Cered, Zabar és Szilaspogony - küldötteit fogja össze. A döntés nem is egyszerű. 206 iskolás gyerek idei tanulásának anyagi biztosítása a tét. A pénz kevés, nehéz kiszorítani a két iskola - Ceredre és Zabarra járnak a po- gonyi gyerekek is - fenntartá­sát. Az már eldőlt, hogy fejen­ként 53 ezer forintot tudnak adni az önkormányzatok. Ekkor viszont egyetlen fillér sem jut a diáksportkör támogatására, a szakkörökre, és kimarad a pe­dagógusok 13. havi fizetése. A busszal járó gyerekeknek a bérleteket is az önkormányza­tok állják, még a mostani ár ki­fizetése is gondot okoz, és mi lesz akkor, ha a Volán újfent utóbbi körülbelül másfél évti­zedben- élénkítette a szépiro­dalmi publikációs tevékenysé­get, zenei, színházi eseményso­rozatokat hívott életre, és így tovább. Mindazonáltal Salgótar­ján ma sincs ott a magyar iroda­lom szerelmes földrajzában, legföljebb táji-történeti értéke­ire történik itt-ott utalás. Értékei ide hozottak, szürke háztömbjei és utcái között inkább a nehezen megfogalmazható, de nyomasz­tóan érezhető közöny járkál, mint a szellem üdítő szélfúvása. Igen. évszázadokkal ezelőtt járt a környéken Balassi Bálint, Petőfi Sándor romantikus verset írt a Salgóról. Megfordult itt Móricz Zsigmond. Juhász Gyula versben emlegeti. Rad­nóti Miklós Naplójában van a már jelzett pár sor. Később is megfordultak itt írók, költők, kapcsolatokat is szereztek, pél­dául Gerelyes Endre műveiben rendre írt is a városról, egy-két köszöntő, üdvözlő vers szüle­tett. a többi inkább csak publi­cisztika. tanulmány, monográ­fia, a mindenkori aktualitás je­gyében született írás, grafika vagy festmény. A hely szelleme, a lokalitás lényege nem mutatkozott meg szépirodalmi műben, képzőmű­vészeti alkotásban, talán csak a régi tarjániak fogyatkozó emlé­kezetében él valami belőle. A lokalitásnak ez a fajta hiánya teheti, hogy bár a város többé-kevésbé igyekezett nyi­tott lenni, vagy legalábbis an­nak mutatkozni, a szellemi ér­árat emel? Az már bizonyosnak mondható, hogy a tavaly még elegendő összeg az idén sem­miként nem futja a kiadásokra. A bizottság tagjai, valamint az iskola igazgatója újabb javasla­tokat terjesztett elő. Minden­ként sort kell keríteni bizonyos munkahelyi átcsoportosítá­sokra, az így felszabadult bé­rekből talán megoldható lenne a költségek kiszorítása. Elhang­zott az is. hogy meg kell emelni a napközis normát, mert az élelmiszer áremelések után a mostani összegből már nem le­het kihozni az ebédet. Most ott tartanak Cereden, hogy el kell dönteni, melyik uj­júkat harapják meg, hogy az kevésbé fájjon. Abban egyetér­tettek viszont, hogy mégegyszer összeülnek, aztán döntsenek az önkormányzatok testületéi, (cs) többnyire elutasítónak, rideg­nek találják. Úgy érzik, van va­lami tradicionális a kulturális nemlétben. Következésképpen a város nem is lehet igazán be­fogadó. bár formálisan e megál­lapítás valószínűleg „csípőből" cáfolható. Az ellentmondás ott van. hogy itt most nem az in­tézményes. és eredményeket is hozó törekvésekről van szó, ha­nem arról, ami e tisztes törekvé­sek valódi alapja lehetne, a szerves városfejlődésről, ponto­sabban ennek hiányáról. Ez a város egy évszázad alatt ugyancsak megszenvedte a gyakori újrakezdést. Először a huszas évek elején igyekezett a kor adott keretei között várossá válni, ez a viszonylag rövid idő alatt nein sikerülhetett. A má­sodik újrakezdést 1945, illetve az ötvenes évek után követke­zett be. Sok minden történt a vá­rossá válásért. Lényegében mindaz, ami most ismét leépü­lőben van, vagy a leépülés fe­nyegeti. Napjainkban a harma­dik újrakezdés előtt áll. Félő. hogy eddigi eredményei is semmivé foszlanak a mostani leépülés közepette. Egy hason­lattal élve, olyan ez a város, mint egy lerágott hal, lefoszlik róla az ipar. eddigi létalapja, csak a hal váza marad meg hosszan elnyúlva a légszennye­zett völgyben. Most kellene új gyökereket eresztenie harmad­szor a század során ahhoz, hogy egyszer más is gyökeret ereszt­hessen benne. -mér Salgótarján cs környéke Hétfőtől lesz orvosi rendelés • Karancslapujtő. A polgár- mesteri hivatal korábbi tájékoz­tatásával ellentétben nem ked­den, hanem már hétfőn délelőtt átadják a községben a/, új or­vosi- és fogorvosi rendelőt. Ha a hét végén sikerül befejezni a költözködést, már a megnyitást követően, hétfőn délutántól fo­gadhatják a betegeket az új ren­delőkben. Idei tervek • Vizslás. Bár még nincsenek konkrét számadatok, mekkora összegből gazdálkodhat a köz­ség 1992-ben, az feltételezhető, hogy a tavalyi 19.5 milliónál nem lesz sokkal több pénze a helyi önkormányzatnak. Ennek nagy részét egyébként is fel­emészti az intézmények fenntar­tása. Tervek pedig vannak: az anyaközséget Újlakpusztával összekötő három és fél kilomé­teres út régi álom. ez mintegy 20 millióba kerülne, mert a he­lye ma még szűz terület. Előre szeretnének lépni az általános iskolai ellátásban, az óvoda bő­vítésében és a belterületi utak állagán is bőven, van javítani­való. Csak pénz legyen. Kertbarát kör, tánctanfolyam • Karancslapujtő. A művelő­dési házban hétfőn tartja legkö­zelebbi foglalkozását a kertba­rát kör. A községben 60 gazda jár rendszeresen e kör összejö­veteleire. ahol hasznos tanácso­kat kaphatnak az éppen aktuális kertbéli munkákról. A kicsik számára is van program a ház­ban: huszonegyen jelentkeztek — többségükben lányok — arra a tánctanfolyamra, melyet kis­iskolásoknak hirdettek meg. s az ötlet hamar kedvező fogadta­tásra talált. Tarján az újrakezdés városa zékenységgel bíró emberek Falugyűlés higgadt reményekkel Kemény sarc, telefon, kábeltévé a láthatáron Mesenincs királyfi Boszorkány lézerbottal Vajon hol a kedvesem? - kérdi a főhőst alakító Tokai Tibor. tanulmányát közli a sülysápi ka­tolikus egyházközség szervezeti életéről és működéséről. Tarján Tamás és Horpácsi Sándor kritikája. Mezey László Miklós és Kovács Győző Fábry Zoltánról szóló tanulmánya a kor irodalmi, irodalomtörténeti kérdéseihez szól hozzá. A Személyes történelem ro­vatban folytatódik Hasznos Jó­zsef „Kutyaszorítóban” című visszaemlékezéseinek közlése az 1941-1945 közötti időkről, annak „vasúti” vonatkozásairól. A Palócföld jelen száma Mű­hely rovatában tiszteleg Szujó Zoltán grafikusművész emléke előtt. Salgótarjánban még sokan emlékeznek rá. Kérdés, hogy miként? Peák Ildikó művészet- történész a művész jeles grafi­kai sorozatait elemzi tanulmá­nyában. Egyúttal rövid életrajzi összefoglalást is nyújt. Zsibói Béla pedig „Indulatos rajzla­pok” címmel írt tanulmányt né­hány grafikáról, amelyek a sal­gótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum tulajdonában vannak. Ebben a művész munkásságát a korszak szellemi-művészeti áramlatainak, stílusirányainak tágabb összefüggéseibe helyezi, miközben rámutat a helyi, ke- let-közép-európai sajátossá­gokra, egyéni meghatározottsá­gokra is. —mér Bárna. A falu életében ritka az olyan esemény, ahol a tele­pülés vezetése a munkájával való „elszámolásra” s a közeli jövőre vonatkozó elképzelései vitára bocsájtására vállalkozik. A napokban megtartott, még ma is „falugyűlésnek” titulált nyil­vános képviselő testületi ülésen került sor erre. A helybeliek a nagy számú megjelenéssel és érdeklődésükkel fejezték ki az összejövetel iránti szimpátiáju­kat. Hadik Barna polgármester tá­jékoztatójában - a teljesség megközelítésének igényével - csak úgy röpködtek a számok: tavaly 18,7 millióból élt a köz­ség. Ebből 14-et működésre ad­tak ki, fejlesztésre pedig min­tegy 4 milliót fordítottak. Áz idei összbevétel 23.8 mil­lió forint lesz a számítások sze­rint. Ezt kell .úgy beosztani, hogy ne lássanak hiányt az in­tézmények. s megvalósuljanak a túlzott igényességgel nem vá­dolható tervek: az iskola, a ra­vatalozó külső tatarozása, a volt moziterem festése, valamint az utak aszfaltozása. A hangosbe­mondó felszerelése elmarad a várható telefonbekötések, ká­beltévé kiépítés miatt. Az adórendelettervezet is­mertetése - a magánszemélyek kommunális adóját és a helyi iparűzési adót szándékoznak kivetni - megindította a hozzá­szólások lavináját. Többen a más faluból való mozgóáruso­kat védelmezték: a napi ötszáz forint behajtása azoktól, akik szó szerint házhoz viszik az élelmet az időseknek is, biztos, hogy megállítja a helyi boltok forgalmának fokozatos csökke­nését? Természetesen mások a bárnai kereskedők érdekeinek képviseletét tartották fontosnak. Mi lesz a munkanélküliek­kel? - tették fel a már-már köl­tőinek nevezhető kérdést néhá­ny an. A válasz erre így hang­zott: a munkahelyteremtés nem az önkormányzat, hanem az ál­lam feladata. (Mihalik) A József Attila Művelődési Központban január 23-án mu­tatta be a Közép-Európa Tánc­színház Mesenincs Királyfi, ze­nés mesejátékot. A nézőtéren egy talpalatnyi hely sem volt. A gyerekek végig izgulták a vi­rágból született fiú és kedvese a szerelmükért vívott harcát a go­nosz ellen. A színpad állandó színes megvilágítása sejtelmessé, ti­tokzatossá tette az eseménye­ket. Az élő díszletek, a szagga­tott mozgás csak fokozta a han­gulatot. Ijesztő volt. amikor ba­nya a színre lépett világító lézer botjával. Halk sikolyok hallat­szottak a teljes áttéléssel figyelő gyereksereg soraiból. De akkor is visongtak a csemeték, amikor a gonosz elnyerte méltó bünte­tését és a szerelmeseket már, csak az ásó, a kapa és a nagy ha­rang választhatja el egymástól. Az egész előadás alatt szinte minden gyermek néző a katarzis határáig jutott. De a felnőttek is élveztek a profi, igazi ’’európai” teljesítményt. — A mesejátéknak folytatása is lesz és ha minden igaz a Szentendrei Theatrumban, Hová. hová Hétrőlos? címmel júliusban meg is nézheti a tisz­telt publikum - árulkodott az együttes művészeti vezetője. Énekes István. - Még azt is el­mondta. hogy áprilisban a Tar­jám Tavasz és a Tánc Világ­napja alkalmából itt tartják a vá­rosban most készülő felnőtt da­rabjuk főpróbáját, amelynek a Nemzeti Színházban lesz a premiere. Ez az alkotás kifeje­zetten folklór jellegű. Régi nagy koreográfus mesterek feledésbe merült műveit mutatják be, két felvonásban. Azért esett a választásuk Sal­gótarjánra. mert a színpad a tánc szempontjából tökéletesen megfelel és ilyen lelkes közön­ség előtt szívesen lépnek fel. Jó volt hallani az elismerő szavakat. Szeli Sára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents