Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-28 / 23. szám

2 HAZAI KÖRKÉP - KÜLFÖLD 1992. január 28., kedd Kérdőjelek Behatárolva (FEB(Riasztóak a hírek: vita a Kuril-szigetek hovatartozásáról, orosz-ukrán civakodás a Krím-félsziget jövőjéről, s véres katonai kérdés, hogy ami a földön szuverén Horvátország és Szlovénia, az a légtérben még Jugoszlávia vagy sem? Ismét bebizonyosodott, hogy a határügyekről nem beszélni élet- veszélyes. De beszélni róluk sem veszélytelen, de a legveszélye­sebb az, amikor egyesek elég erősnek érzik magukat a határmódosí- lásokkal való fenyegetőzésekre. Mi a: újdonság a mai helyzetben? Az, hogy a határproblémák so­rozata ismét a napi politika égető témájává vált, mégpedig egy föld­rajzilag széles övezetben. S robbanással fenyeget, ha nem sikerül lehűteni a forró fejeket. Amint ezt már nem egyszer tapasztalhattak ebben az évszázadban. Ehhez képest elég komolyan veszik-e azok ismételt figyelmezteté­seit, akik felelősségtudattól vezérelve hangoztatják, hogy a határ- konfliktusoknak akkor sem lehetnek nyertesei, ha hivatalosan el­rendezik azokat? Hiszen akiktől elvesznek - vesztesek, s így érez­nek, cselekednek a jövőben. Születhet hát igazi megbékélés határmódosításokból? Szókratész sokatmondó megállapítása, hogy szörnyű károkat okozhat az, aki nem tudja hol a határa a józan szavaknak és cselekedeteknek. Ez nagyon időszerű igazság - határügyekben is. Kocsis Tamás Hírek röviden • Moszkva . Borisz Jelcin két napra elutazott Moszkvából, és nem vesz részt a kedden kez­dődő közel-keleti értekezleten - erősítette meg a Reuter tudósí­tójának telefonon Pavel Vos- csanov, elnöki szóvivő a hétfői japán lapjelentéseket. Voscsa- nov ugyanakkor kategorikusan cáfolta, hogy Jelcin távolmara­dása egészségügyi problémák­kal függne össze, mint ezt az Aszahi című lap tudni vélte, és kijelentette, hogy az elnök a hét második felében elindul tervbe vett nagy-britanniai, amerikai és kanadai útjára. Az elnök tel­jesen egészséges, és kiváló formában van. • Párizs. Kínos vereségeket szenvedett - alig két hónappal az idén esedékes helyhatósági választásq^TjpU s 4 kormányzó Francia Szocialista Párt a hét végén több helyi választáson, il­letve egy nemzetgyűlési pótvá­lasztáson. Ez utóbbinál. Nord megye egyik választókerületé­ben a második fordulóba csak a szélsőjobboldali Nemzeti Front és az egyesült ellenzék jelöltje jutott tovább. A szocialista párt szóvivője, Jean-Jack Quey- ranne hétfőn elismerte, hogy a párt választóit nem sikerült mozgósítani, és igen nehéz helyzetbe kerültek. A veresége­ket általában ..helyi okokra,, igyekezett visszavezetni, de be­ismerte, hogy vannak általáno­sabb okok is, így például az, hogy a pártot erősen lejáratták a választók szemében az állítóla­gos pénzügyi viszaélések hírei és az országosan érezhető gaz­dasági nehézségek. • Shannon (Írország). A várt­nál gyorsabban halad a Függet­len Államok Közösségében a volt szovjet atomfegyverek le­szerelése. Ezt a James Baker amerikai külügyminiszter kör­nyezetében lévő amerikai ma­gas rangú tisztségviselő jelen­tette ki hétfőn. - A tüzérségi aknák, taposó aknák, légvé­delmi rakéták és tengerészeti fegyverek egy részét már ösz- szegyűjtötték a köztársaságok­ban, miközben más ilyen fegy­verek már úton vannak Orosz­ország felé, ahol harcképtelenné teszik azokat - közölte Baker. • Tbiliszi . Tbilisziből érkező jelentések szerint Zviad Gam- szahurdia hívei már alig-alig mutatnak ellenállást: az ellen­zék erői hétfőn elfoglalták Poti kikötővárost, amelyből az el­űzött elnök csapatai már koráb­ban kivonultak - közölték a tbi­liszi katonai tanácshoz közel ál­lók forrásokból. A TASZSZ je­lentése szerint Tbiliszi valót­lannak nevezte az orosz televí­zió hírét, amely szerint 200 000 tüntető vont blokádot a kormá­nyépület köré a grúz főváros­ban. Vita a jogfosztottak kárpótlásáról Szabó Tamás tárca nélküli miniszter hétfőn, az Országgyű­lés rendkívüli téli ülésszakának 14. munkanapján letette a hiva­tali esküt. Ezt megelőzően a jegyző ismertette a jelenlévő Göncz Árpád köztársasági el­nök átiratát Botos Katalin fel­mentéséről, és Szabó Tamás miniszteri kinevezéséről. Az új miniszter az aktus után szót kért, és a távollevő Kupa Mi­hály nevében bejelentette: a ka­binet csütörtöki ülésén dönti el, hogy kezdeményezi-e a költ­ségvetés módosítását. Ez azért vált szükségessé, mert a Ma­gyar Közlönyben az elfogadott törvénytől eltérő szöveg látott napvilágot. Az Országgyűlés egész hétfő délutáni munkáját az életüktől és szabadságuktól politikai ok­ból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szójó törvényja­vaslat általános vitájának szen­telte. Este 7-ig, a vita elnapolá­sáig csak a miniszteri expozéra, és a szakértők közreműködésé­vel készített frakció-álláspon­tok ismertetésére került sor. Véget ért a szénbányák jogi csűrés-csavarása! (Folytatás az 1. oldalról) hazában, ahová a vállalat fel­lebbezhetne. Megnyertük a pert, mert az első perctől tudtam, hogy igazunk van. Nem hagy­hattuk, hogy bennünket és raj­tunk keresztül tízezer nyugdíjas társunkat a szénbányák megká­rosítson. Felháborító és mély­ségesen elítélendő az a vállalati magatartás, amelyet a Nógrádi Szénbányák vezetősége tanúsít a volt dolgozói szénjárandósági ügyében kezdeményezett mun­kaügyi vitánkban. A vállalat jogi képviselői va­lóban minden követ megmoz­gattak, csakhogy megtorpedóz­zák a bányásznyugdíjasok ügyét. íme dióhéjban az egy és egynegyedéves történet. Molnár Tibor és Jóházi Zoltán 1990. október 4-én beadvánnyal for­dultak a Bátonyterenyei Mun­kaügyi Döntőbizottsághoz, s kérték 642 Ft megítélését. Tud­niillik a vállalat arra az évre 1938 Ft-ot utalt ki szénjárandó­ság címén, ám az áremelés kö­vetkeztében a nekik törvénye­sen járó 20 mázsa kányási kocka szenet csak 2580 Ft-ért tudják megvásárolni. A döntő- bizottság a nyugdíjasok javára hozta meg határozatát. A szénbányák jogi képvise­lője azonban nem nyugodott bele a döntésbe, s a Salgótarjáni Munkaügyi Bírósághoz felleb­bezett, kérve annak hatályon kívüli helyezését. A bíróság a vállalat mellett tette le a „vok- sát”, mire a nyugíjasok a Leg­felsőbb Bírósághoz fordultak. Tették ezt a Bányaipari Dolgo­zók Szakszervezeti Szövetsége elnöke által igazukban megerő­sítve, aki válaszlevelében azt is közölte: az az 1982. évi rende­let, amelyről fél éve vitatkoz­nak, már több hónapja hatályát vesztette. Molnárék az ipari és kereskedelmi miniszternek is ír­tak, s itt sem utasították el őket. A Legfelsőbb Bíróság újabb jogi eljárásra kötelezte a Salgó­tarjáni Munkaügyi Bíróságot, s az újabb tárgyaláson a nyugdí­jasok javára ítélkezett a bírónő. Következő lépésként a vállalat jogi képviselője a Legfőbb Több kilóra rúg a periratok súlya — mutatta Molnár Tibor Ügyészséghez fellebbezett, ám az a volt bányászdolgozóknak adott igazat. — Hat tárgyalás van mögöt­tünk — összegezte a jogi proce­dúra „végeredményét” Molnár Tibor. — Kizárólag azért nyúlt ilyen hosszúra az eljárás, mert Morvái Ernő, a vállalat vezéri­gazgatója és dr. Szőllős Gyula, a szénbányák jogi képviselője presztízst csinált a kérdésből, nem tudván elviselni a per el­vesztését! Nevezettek maximális rosszhiszeműségről tettek tanú- bizonyságot a per során, igye­keztek ügyünket zsákutcába jut­tatni. Ebben elsősorban a jogi képviselőnek van kimagasló „érdeme”, aki a paragrafusok és jogszabályok útvesztőjében lavírozva, a joghézagokat és az értelmezési zavarokat keresve, próbálta védeni a vállalatot. Am véget ért a jogi csürés-csa- varás, csődöt mondott az értel­metlen, időhúzó taktika. Arra viszont mindez jó volt, hogy megmutatta, a szénbányák je­lenlegi egyes vezetői mennyire semmibe veszik nyugdíjasaik törvényes érdekeit. — Végül is mennyi pénzt követelnek hajdani kenyéradó­' juktóí? ’ " — Nem kis összegről van szó Az 1990. évi szénárkülönbözet 1500, az 1991. évi 3 ezer forint fejenként. Ez a vállalat tízezer nyugdíjasával számolva 45 mil­lióra rúg. Ehhez jön még az 5-6 millió forintot kitevő késedelmi pótlék. Tehát hozzávetőlegesen 50 millió forint jár nekünk. — Kérdés persze, mikor lát­nak ebből pénzt — vetettem közbe. — Köztudott ugyanis, hogy a bányát jogutód nélkül felszámolják. — Mi is tudjuk, a kérdés ezzel még nincs lezárva — ismerte el Molnár Tibor. — További szí­vós küzdelmet kell vívnunk, hogy a minket megillető pénz a zsebünkben legyen. A vállalat hitelből él, nem tud miből fi­zetni. Ügyünk további intézése a továbbiakban a Fővárosi Bíró­ság Gazdasági Kollégiuma Fel- számolási Csoportjához tarto­zik. Igényünk teljesítése szerin­tem még legalább fél évig elhú­zódik. De nem adjuk fel, lesz tü­relmünk kivárni. A vállalat illetékesei elmon­dásuk szerint még nem kapták kézhez a Legfőbb Ügyészség végzését, így volt, aki ennek hi­ányában nem nyilatkozott. Ba­lázs Ernő, a szakszervezeti bi­zottság titkára így fogalmazott: — Örülök neki, hogy végre lezárult a hosszadalmas, kusza per. Most már 'csak azt nem tu­dom, ki és miből fogja a szóban- forgó 50 millió forintot kifizetni. Annál inkább, mert a nyugdíja­sok idei járandóságára orszá­gosan Ígért 100 milló forintból a minket megillető 25 milliót még nem kaptuk meg. Dr. Szőllős Gyula a szénbá­nyák jogi képviselője szintén nem kapta meg a Legfőbb Ügyészség végzését, de haj­landó volt nyilatkozni: — Miért nem tartja jogosnak a bányásznyugdíjasok követelé­sét? — kérdeztem tőle. — Távolról sem állítom, hogy valamilyen mértékben nem jo­gos a követelésük. Am azt látni kell: nagy a jogi bizonytalanság a felszámolás alatt álló, vagy felszámolásra kerülő vállalatok esetében. Ez a mostani ügy pél­daértékű, precedenst teremthet. Tisztázni kell, a fővárosi-, avagy az érintett városi bíróság jogosult-e döntést hozni. Abban is határozni kell, hogy ha meg­születik egy bírósági ítélet, ak­kor külön, vagy csak a felszá­molásban érvényesítik-e. — A Legfőbb Ügyészség a bányásznyugdíjasoknak adott igazat. Ezzel bezárult a kör, nemde? —A Legfelsőbb Bíróság el­nökénél még mindig törvényes­ségi óvást emelhetek. — Tételezzük fel, hogy el­vesztik a pert. Amennyiben a helyi munkaügyi döntőbizott­ság határozatát elfogadják és fi­zet, úgy 50 millió forintnál jó­val olcsóbban megúszhatta volna a vállalat. — Ki beszél itt 50 millió fo­rintról?! A szénbányák legfel­jebb kifizeti Molnárnak és Jó­házinak a 4500forintot, plusz a késedelmi díjat. És slussz. — De hiszen ők írásos meg­bízatás alapján tízezer nyugdí­jasért harcoltak. — Azt ők csak hiszik. A meg­bízatás nem érvényes, mert az azt aláíró nyugdíjas szakszerve­zeti titkárok nem jogi szemé­lyek. Ilyen meghatalmazást csak Balázs Ernőnek lett volna joga adni, de erre nem került sor. Tehát a tízezer nógrádi nyugdí­jasnak külön-külön perelnie kell a vállalatot, ha a tarifaeme­lésekből adódó szénárkülönbö­zetet meg akarja kapni! A jogi csűrés-csavarás tehát mégis folytatódik?! Kolaj László Számoljon, mielőtt fizet! 5. Hogyan fogy el adósságunk? A kölcsöntartozás minden részletfizetés alkalmával csök­ken. A futamidő elején a tör­lesztés túlnyomó része csak a kamatot fedezi, ezért kevés ma­rad a tőketartozás fogyasztá­sára. Később ez az arány foko­zatosan megváltozik, és fel­gyorsul az adósság „apasztása”. Nagyobb törlesztőrészletből már a futamidő elején is több jut a tőketörlesztésre, ezért gyor­sabban fogy el az adósság. Ezt az „A" jelű grafikon szemlélteti. Jól látható, hogy a havi törlesztőrészlet növelésé­vel egyre meredekebb pályán fut le a törlesztési folyamat. A kisebb részletek lassúbb, a na­gyobbak gyorsabb törlesztési pályát eredményeznek. Ä grafikon segítségével a fu­tamidő bármely időpontjában meghatározható a még hátra­lévő adósság, ha ebből az idő­pontból függőleges szerkesztő­vonalat húzunk, amelynek az egyes pályákkal való metszés­pontjában leolvasható az aktuá­lis adósság összege. Pl.: 100.000 forint kölcsöntar­tozás, 32 százalékos kamatláb és 2.600 forint havi törlesztés esetén a futamidő ötödik évének közepén a hátralévő tartozás 67.600 forint, de 3.000 forint havi törlesztés esetén ugyanek­kor már csak 23.000 forint. Nézzük meg milyen lehetősé­geink vannak a futamidő és az összes visszafizetés csökkenté­sére. a./A havi törlesztőrészlet emelése. A „B” jelű grafikonon olyan eset látható, amikor havi 2.400 forinttal történik a tör­lesztés az első év végéig. A má­sodik év elejétől 2.600 forintra emeljük a havi részletfizetést. Innen már az ennek megfelelő meredekebb pályán folytatódik a törlesztés. Ha az új pályaszakaszt pár­huzamosan eltoljuk a váltási időpontig (1 év), akkor a futam­idő megtakarítást a régi és új pá­lyának a vízszintes tengelyen leolvasható (lemérhető) kü­lönbségből közvetlenül meg­kapjuk. Ez esetben 38,6 hónap a futamidő rövidítése, amelynek eredményeként az összes visz- szafizetésben elérhető nettó megtakarítás mintegy 75 ezer forint. b./ Eseti befizetések ha­tása. A futamidő csökkentésé­nek egyik leghatásosabb mód­szere, ha a menetrend szerinti havi törlesztéseken túl eseten­ként jelentősebb összeget fize­tünk be a lakáskölcsön szám­lánkra. Az ilyen terven felüli befizetések nagy előnye, hogy a teljes összeg a tőketartozást csökkenti, mivel a kamatokat a rendszeres befizetések fedezik. A csökkentett tőketartozás miatt a kamatterhek is kisebbek lesz­nek, ezért a változatlan havi tör­lesztőrészletekből nagyobb há­nyad marad a tőketörlesztésre. Ez a kettős kedvező hatás a fu­tamidő és ezzel együtt az összes visszafizetés jelentős csökkené­sében nyilvánul meg. Ilyen esetet ábrázol a „C" jelű grafikon. Ha pl. 100.000 fo­rint kölcsöntartozás, 32 száza­lékos kamatláb és 2.400 forint havi törlesztés esetén a futam­idő első évében a negyedik hó­nap végén 10 ezer forintot fize­tünk be a terven felül a lakás­kölcsön számlánkra, akkor ez az ábrán látható hatást váltja ki. A befizetés időpontjában a befizetett összeggel azonos mértékben csökken az adóssá­gunk, s a havi törlesztésnek megfelelő pálya a felmért füg­gőleges végponttól folytatódik, ahova párhuzamos eltolással vihetjük át. A futamidő csökkentésére gyakorolt megdöbbentő hatás a vízszintes tengelyen leolvas­ható. Négy évvel rövidül a fu­tamidő, s ezáltal mintegy 115 ezer forintot takaríthatunk meg a 10 ezer forint árán. (A következő részben a tör­lesztési folyamat nyomonköve- tésének egyszerű módszerét mu­tatjuk be.) ifj. Tohai László számítástechnikus Tohai László gépészmérnök

Next

/
Thumbnails
Contents