Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-27 / 22. szám

1992. január 27., hétfő BALASSAGYARMAT ÉS KÖRNYÉKE 5 Ha kevés a pénzed, told meg egy ötlettel! A szügyi önkormányzat sem dúskál az anyagiakban, ugyan­akkor szeretné gyarapítani a te­lepülést. Pénzre van tehát szük­sége, s ehhez megfelelő lehető­séget nyújtanak a manapság „divatos” vállalkozások. Élnek is a kínálkozó eshetőségekkel a falu vezetői, akik azt tartják: ha kevés a pénzed, told meg egy ötlettel! Már eddig is több jó üz­letet kötöttek a köz javára. A Csesztvével és Nógrád- marcallal együtt létrehozott nagykereskedelmi szervezet a múlt évben 30 millió forint ár­bevételt könyvelhetett el. Töb­bek között borokat, üdítőket forgalmaznak, s a bejövő nyere­séget a helyi alapellátás javítá­sára szándékozzák fordítani. Két hónappal ez előtt alakult meg a magyar-csehszlovák ér- dekeltégű Kincsmarket Kft., melyben a hazai fél a szügyi önkormányzat. A korlátolt fele­lősségű társaság a kishatármenti forgalmat szándékozik fellendí­teni: magyar termékeket értéke­sítenek a határon túli oldalon, csehszlovákokat az innenső te­rületeken. Természesetesen úgy, hogy a vállalkozók megta­lálják a számításukat. Az újabb ötlet: a volt várme­gyeháza egyik kastélyépületé­nek üresen álló szobáit nyáron, két hónapra 100 ezer forintért, idegenforgalmi célra bérbe ad­ják a Vakáció Gmk.-nak. Kihasználva a kedvező időjárást, folyamatosan dolgoznak a Pestkörnyéki Kőbányák Kft. üzemei­ben, s naponta átlagosan 2 ezer tonnát bányásznak ki. Egyelőre teljesen bizonytalan, mennyi lesz az idei terv, de egy már biztos: a vasút a tavalyi 150 ezer tonnának csak az egyharmadára tart igényt. Talán fellendül az útépítés, s így a múlt évhez hasonlóan ismét értékesíthető lesz 600 ezer tonna kő. Leáldozott a szíjgyártásnak Hol vannak már azok a régi szép napok, amikor a szíjgyár­tók piros és zöld posztóval, ara­nyos verettel díszes, sallangos lószerszámokat készítettek?! Amint tette azt hat évtizeden át a balassagyarmati Szomor Pál. A 88 éves korában elhunyt, messzeföldön ismert aranykezű mester igazi művésze volt a bőrmunkának, még Buttler báró kocsisa is tőle vásárolta a pará­dés szerszámokat a kecses já­rású lovak öltöztetéséhez. A Szerb utcai műhelyben napjainkban a vő, Vacző Lajos dolgozik. A 79. életévében járó, nemkülönben szívélyes, jóbe- szédű férfi MÁV-főfelügyelő- ként ment nyugdíjba, s 1979-ben váltotta ki az ipart. — Életének utolsó tíz esz­tendejében sokat segítettem az apósomnak — mesélte Lajos bácsi. — De sokszor is mondta: „Te Lajos, régebben puhábbak voltak a bőrök, a maiakat már nem bírom átszűrni." Igaz, a ló mellére helyezett, több rétegből álló „húzó" megvarrása engem is ugyancsak próbára tett. A Budapesti Állami Felsői­pari Iskola fém-vasipari szakán végzett „utód” kiváló műszaki érzékének köszönhetően gyor­san elsajátította bőr művészetét. Átplántálódott belé az első vi­lágháborús klágenfurti huszár apósának legendás fegyelme, megbízhatósága. Avatott ke­zekbe került tehát a családi mes­terség folytatása. A falon szerszámtartókban sorakoznak a munkavégzés el­engedhetetlen rekvizitumai. Kü­lönböző méretű tűből és árból tucatnyit is látni, fogókból, kör­zőkből, lyukasztókból úgyszin­tén. Muzeális értéket képvisel­nek a bőrvékonyítók és a bőr- keskenyítők, hasonlóképpen ré­giek a varrógépek. A legpatiná­sabb darab azonban mindközött a fából kimunkált küsü, melybe a megvarrandó szíjat, vagy bőrt szorítják be — magyarázta ér­deklődésemre a házigazda. Itt tartottunk a beszélgetés­ben, amikor tíz év körüli fi­úcska érkezett az édesanyjával. Kutyapórázt, szájkosarat, nya­körvet rendelt, s mint kiderült, a nagyitól a születésnapjára ka­pott pénzéből fizetett. Amíg Lajos bácsi kiszolgálta a vevőt, a kedves feleségével váltottam szót. Ilonka néni megmutatta a Nógrádi Hírlap 1943. augusztus 21 —i számát, melyben ország-világ tudtára adták, hogy Vaczó Lajos és Szomor Inci eljegyzi egymást. Házasságukból egy fiú szüle­tett, aki Nyíregyházán orvos. Vaczó Lajos kezében a küsüvel Két unokájuk egyike autósza­lonban eladó, a másik, az ifjabb, ötvös, s hat hónapig a napfé­nyes Kaliforniában műveli a szakmát és közben tanulja az angol nyelvet. — Legtöbb szerszámra ma már nincs szükség — jegyezte meg hangjában érezhető szomo­rúsággal az idős mester. — Ló­szerszámot utoljára öt évvel ez­előtt rendeltek tőlem. Ma már inkább táskákat, cipzárakat, olykor kantárokat javítok. Hi­ába, no, leáldozott a szíjgyár­tásnak! kolaj — rigó Bonyplult balassagyarmati foglalkoztatási helyzet Rettenetes tizenhét százalék Ismeretes - magunk is megír­tuk -, hogy Nógrád megye a munkanélküliség tekintetéhen a maga tizenhat százalékos rátá­jával második helyen áll az or­szágban a megyék kétes dicső­ségű ranglistáján. Nem lehet mellékes, hogy vajon miként áll a helyzet a megyeszékhelyi rangra meglehetősen komoly esélyekkel aspiráló Balassa­gyarmaton és körzetében. A fentiekről szólván Balogh Sándor, a megyei munkaügyi központ balassagyarmati kiren­deltségének vezetője elmondta, hogy náluk sem kedvezőbb a helyzet, mint a megyében álta­lában. Január húszadikai adat szerint több, mint háromezren vannak munka nélkül a város­ban és a huszonnégy település­ből álló vonzáskörzetben. Szá­muk különösen megnövekedett az utóbbi időben. A mostani munkanélküliségi mutató pon­tosan tizenhét százalék. Lássuk a rétegek szerinti megoszlást. A szakmunkások és a betanított munkások száma egyaránt 1100 körül mozog; 500 segédmunkás és ugyanany- nyi nem fizikai vár munka­helyre. Ezen felül vannak még a pályakezdők. Ragadjuk ki Ba­lassagyarmatot: 940-en része­sülnek segélyben vagy járadék­ban. továbbá a 93 pályakezdő is hozzájuk számolandó. Az utóbbi napokig a kirendeltség­Bilecz Endrét kizárják? Az SZDSZ gyarmati szerve­zete nem tudott állást foglalni Bilecz Endre országgyűlési képviselő frakcióból való kilé­pése ügyében. A frakciót elha­gyó honatyákkal kapcsolatban az SZDSZ országos Szervezeté­nek Etikai és Jószolgálati Bi­zottsága hoz határozatot, s ez­után nyilatkoznak a gyarmatiak. Plénánia rangra emelkedett a Don Bosco lelkészség Az 1800-as évek közepén Itá­liában, Torino városában egy fiatal pap - aki bejáratos volt a helybéli ifjú korúak börtönébe - megdöbbenten tapasztalta, mi­lyen sok jobb sorsa érdemes fia­talt tartanak itt. Segíteni akart ezeken az embereken, de még nem tudta, pontosan hogyan is fogja ezt csinálni. Égyik nap misére készült, amikor a sekrestyébe egy kí­váncsiskodó gyermek tévedt, akit a sekrestyés seprűvel ki akart zavarni. A fiatal pap azonban a csavargó védelmére kelt. aki máskor is meglátogatta őt, sőt egy idő után a társait is masával hozta. _ Az alig pár hónapja felszen­telt lelkész különös színfoltja lett Torinónak, hiszen általában hatalmas gyereksereg kíséreté­ben lehetett őt látni. Az ifjú lel­kész a későbbi élete során a fia­talok segítésével és nevelésével kapcsolatos tevékenységével először a Szard-Piemonti Ki­rályságban, majd egész Itáliá­ban tekintélyt szerzett magának. Bosco Szent Jánosról sok ér­dekes történetet ismerünk. O volt az, aki 1858-ban a Szalézi Szent Ferencről elnevezett tár­saságot megalapította. Az első szaléziak a század elején érkez­tek hazánkba. Balassagyarmatra meghívás után, a harmincas évek elején érkeztek. Dr. Trikó! József pá­pai prelátus támogatásának kö­szönhetően vetették meg a lá­bukat az Ipoly parti kisváros­ban. A múlt év elejétől pedig már plébánia rangra emelkedett a Don Bosco lelkészség. A hí­vek sürgetésére és nagy örö­mére született meg az olyany- nyira várt döntés. Vendrey Gábor plébános el­mondta, a húszezres lélekszámú települést megterhelő feladat volt egyetlen egyházi hivatal­nak ellátni, ezért alapították meg ez év januárjától az új plé­bániát. így jobban szolgálhatják Isten népét. /fenyvesi/ nek hat bejelentett szabad mun­kahelye volt - mindegyik beta­nított munkások számára -, eb­ből hármat már betöltötték. Mifélék a kilátások? Balogh Sándor szerint egyelőre még to­vább fog romlani a helyzet. A gondokkal küszködő Ipoly-vi- déki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság számos munkahelyet kénytelen lesz megszüntetni. Ugyanez a helyzet az őrhalmi és az érsekvadkerti téeszeknél és még számos más cégeknél is. A kábelgyárnál és a fémiparnál se’ felvétel, se’ leépítés nincsen ezekben a hetekben. Itt az ideje hogy számbave- gyük a kilábalás lehetőségeit. Nos, rövid távon nem érdemes csodákra várni. Balogh úr örül minden bejelentett álláslehető­ségnek, de egyre kevesebb sike­rélményben van része. Elég sok vállalkozó keresi fel őket ezek­ben a napokban, de ennek ked­vező hatása még várat magára. A hambiüzem már régóta épül- get, ők jelentős összeget kaptak a szolidaritási alapból munka­helyteremtő beruházásra. A ba­lassagyarmati Épszöv meg­nyerte a pályázatot a megyei bí­róság felújítására, új munkaerők bevonásával is. A kábelgyár ta­lán fejlesztésbe kezd a közeljö­vőben, s az őrhalmi téesz fa­üzeménél is kilátásban van né­hány új munkahely. A munkaügyi központ sem ül ölhetett kézzel. Előkészületben áll a közhasznú munka beveze­tése, amit a polgármesteri hiva­talokkal közösen valósítanak meg. Száz embert tudnak fog­lalkoztatni, s kilenc-tízezer fo­rintot tudnak fizetni. De csak csepp a tengerben. Á pályakezdők elhelyezke­dési esélyei például szinte nul­lával egyenlőek. Részükre egyelőre a foglalkoztatási alap­ból tanfolyamokat szerveznek. A fekete munka problémáját már parlamenti szinten igye­keznek kezelni, mégpedig olyan formában, hogy az állampolgár se járjon vele rosszul. A cégek kötelesek minden munkahelyet bejelenteni. De mindezek még nem oldhatják meg a gondokat. Mi lehetne hát a megoldás? Balassagyarmat nagyobb válla­latai már stabilan állnak a lábu­kon, sok vállálkozó számára is adnak munkát, s azon törik a fe­jüket, hogyan menthetnék meg a munkahelyeket. Remélhető, hogy ezek a cégek erőre kap­nak, s akkor majd felszippant­ják a munkaerőfelesleget. De az infrastruktúra fejlesztése is sok ember kezébe adhatna kenyeret. Ám addig még fenékig kell ürí­teni a keserű poharat. Február végétől mintegy 300 ember ke­rül ki a munkaügyi központ vé­dőszárnyai alól, s úgy néz ki, egyelőre teljesen ellátatlanok lesznek. (Balás R.) és környéke Kommunális adó • Becske-Galgaguta. Kom­munális adót vetettek ki a két te­lepülésen ez évtől kezdődően. Becskén a magánszemélyek ezer, a vállalkozók minden fog­lalkoztatott után 2 ezer. Gal- gagután egységesen 1200 forin­tot fizetnek. Nógrádkövesden, valamint Szécsénkén, a kör­jegyzőséghez tartozó további két településen, a második fél­évtől vezetik be az új adót. Pénz útfelújításra • Bércéi. A helyi önkormány­zat pályázat útján több, mint egymillió forintot nyert a me­gyei munkaügyi központ pályá­zatán. Az összeget - 390 ezer forint saját erőforrással meg­toldva - útfelújításra fordítják, egyúttal öt ember foglalkoztatá­sát is megoldják. Csődben a Lenin • Szanda. Csődöt jelentett a helybeli Lenin Termelőszövet­kezet, melynek tartozása eléri a 15 millió forintot. Kedvezőbb helyzetben volna a kollektíva, ha sikerülne behajtania 8 millió forintos kintlévőségét, ám erre kicsi az esélye, mert néhány adós cég már megszűnt, vagy úgyszintén fizetésképtelen. Á mezőgazdasági üzem vagyona 113 millió forint, így eladások­kal kiegyenlítheti a számláját. Vitalíj Terényben • Dr. Salajev Vitalíj ukrán or­vos, ismert természetgyógyász hétvégén, szombaton és vasár­nap, a községben, az üresen álló orvosi szolgálati lakásban ke­zelte a nagyszámban jelentke­zett a betegeket. Korábban is járt már itt, s a jövőben rendsze­resen visszatér gyógyítani. Madách versemondó verseny Mostantól a hagyomány kötelez A leghosszabb utat is egyet­len apró lépéssel lehet elkez­deni - ez a régi igazság illik a balassagyarmati „kéri” három évvel ezelőtti kezdeményére, amikor iskolájuk történetében először vállalkoztak egyelőre csak városi versmondó ver­seny megrendezésére Madách Imre nevével. A minap a harmadik januári találkozóra is sor került - ezút­tal azonban már a megyei kö­zépfokú tanintézetek diákjai­nak meghívásával. A január­hoz a névadó születése napja (21-ike) miatt érdemes ragasz­kodniuk, mert a Madách-napi rendezvények is akkor zajla­nak és újabban Balassagyar­maton, a hagyomány pedig csak akkor él, létezik, ha hűsé­gesek hozzá alapítói. A Kereskedelmi ésVendég- látóipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola korábban ugyanis alig tudott felmutatni olyan szellemi értékőrző ha­gyományokat, mint helyben a szerencsésebb és idősebb tár­sai (Balassai, Szántó Gimná- nium). Ezért pártolta fel szinte mindenki - könyvtár, művelő­dési ház - már az első jelent­kezésüket is a versmondó ver­seny megrendezésével. Két vá­rosi szintű találkozó után a megyeire is jó néhányan eljöt­tek Balassagyarmatról, a „szomszédvárakból”. A Szántó Kovács János középfokú tanin- tézeből, az /.S'Z/-bői, bár az idén éppen a leghíresebb is­kola a Balassi Bálint Gimná­zium nem jutott el a megyei versenyre. Holott mindössze még egy versmondó verseny létezik újabb időkben Nógrád- ban - a nevét változtató? (de miért? hiszen a névadó majd­hogynem titkolt költő volt meghatározó körökben) -, a Váci Mihály versmondó ver­seny Salgótarjánban. Eljöttek Salgótarjánból, Pásztóról a diákverselők, ösz- szesen tizenöten, ami nem sok - mondhatja bárki. A számsze­rűség soha nem lehet mérvadó semmiben. A zsűri az egytől tízig adható pontok devalváló­dásával találta szembe magát, hiszen hat, vagy négy pontnál kevesebbet senki nem kapott! Feltűnően jó volt a színvonal, jó néhány valóban tehetséget mutató diák és diáklány állt (képletesen) dobogóra az idén. Ilyen, viszonylag kis résztve­vői létszám mellett négy, vagy öt egészen egyéni, markáns vonásokat felmutatni tudó te­hetség igen nagy meglepetés azok számára, akik ismerik a sokat és sokféleképpen szidott „múltat”. Azt az időt. amit va­lójában egy korabeli (hetvenes évek) izlésterror tönkretett az irodalmi színpadok szinte tel­jes szétzüllesztésével, az avantgárd és mindenféle divat­színjátszás, groteszk ábrázolás erőltetésével. Akkor úgy tűnt. a versmondásnak befellegzett. Ma is így tűnhet, persze. Éppen emiatt kell-lehet örülni egy minden tekintetben helyét, önállóságát, fejlődését város­ban. sőt diákvárosban! betölt­hető szerepét kereső iskola, a „kéri" hagyományteremtésé­nek. Mert három\ már hagyo­mány, ami kötelez. Végül is egy salgótarjáni „madáchos” diák és egy pász­tói diáklány végzett holtver­senyben az élen, jó nagy zsűri­vita után. Zsibói Gergely és Babus Mónika, aki prózát mondott emlékezetesen szé­pen. Nagy Gábor (Szántó Ko­vács János) a második, Kiss Il­dikó (Szántó) a harmadik díjat vitte örömmel iskolájának.-pat -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents