Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-25 / 21. szám

1992. január 25., szombat HETVEN ÉVE VÁROS SALGÓTARJÁN Nem az orvosi műszerekre, hanem sportra kell a pénz Beszélgetés Mecser Lajos veterán atlétával Hajdanán az SBTC színeiben aratta sikereit, melyek listáját felsorolni egy lapoldal is kevés lenne. A teljesség igénye nél­kül: először nyert a magyar atlé­ták közül amerikai fedettpályás bajnokságot, 3000 mérföldön. Fedettpályás bajnokságot nyert Kanadában is. A párizsi L'Hu- manité versenyeken háromszor is - 1963, 1964, 1966 - győze­delmeskedett. 1967-ben Mont- reálban az Amerika-Európa at­létikai viadalon első helyezést ért el 5000 méteren. Az 1966— os Európa-bajnokságon máso­dik lett 10 000 méteren. A jelen­leg is élő 5000 méteres magyar csúcsot 1968. július 3-án fu­totta, Stockholmban (13:29,2). Országos mezei bajnokságokon összesen tizenegy bajnoki címet szerzett. Az ötvenesztendős fér­fiú élő legenda.-Mikor nyilatkozott utoljára a sajtónak?-Talán három éve.-Mi volt a hallgatás oka?-Ez még a régi rendszer bűne volt. Nem értékeltek kellőkép­pen, és szél ellen hiába harcol­tam. Egy fecske nem csinál nyarat. Ezért félreálltam, csak magamnak sportoltam.-Mikor vonult önkéntes szá­műzetésébe?-Régen volt már: 1973-ban.-A visszatérés?-Tavaly májusban Angyal Jancsi, az SKSE atléták főnöke megkeresett: rendeznek egy ve­terán versenyt Görögországban, a szervezők várnak engem is, minden költséget fizetnek. Ta­nakodtam néhány napig, de az­tán kiutaztam. Négy ország ve­teránjai álltak rajthoz tizenkét kilométeren, jómagam negye­dikként értem célba. Több, mint másfél évtized után ez volt az első versenyem.-Végiilis mi volt az a döntő momentum, amiért újra bekap­csolódott az aktív sportéletbe?-Kissé spontán jött. Meg az­tán úgy éreztem, most már más időket írunk, vannak partnerek a munkában, érdemes tevé­kenykedni. A tarjáni ugrógála megadta a végső lökést. Gyulay készített velem egy riportot a Mecser újra megszólalalt tévében, ahol igyekeztem kifej­teni a véleményem: egy nemzet a kultúra, a tudomány és a sportja révén tud kiemelkedni. Egy zongoraművész nemcsak önmagának, hanem az ország­nak is hoz dicsőséget. Ezeket az értékeket most már nekünk is becsülnünk kell. A Nyugat már régen előttünk jár ebben is, úgy kétszáz évvel... Ha nem ügye­lünk arra, hogy egészséges ifjú­ságunk legyen, akkor nem (esz nyugdíjunk, mert egy ország csak azt tudja elosztani, amit megtermel. Es csak egészséges náció tud termelni.-Eveken keresztül vattacukor árusként láthatták az emberek. Mit jelentett ez az ön számára: megélhetést vagy pótcselek­vést?-Talán mindkettőt egyszerre, de nem gazdagodtam meg be­lőle, az biztos. Tavaly nyáron abbahagytam.-Most hol dolgozik?-Fő állásban vízóraleolva­sással, vízdíjbeszedéssel foglal­kozom. Havi nyolc-kílehcezé'r forjptot keresek- Elég.,szalad vagyok.-Mecser Lajos, a díjbehajtó. Nem érzi sérelmesnek, hogy ez­zel keresi a kenyerét?-A munka nem szégyen, csak kellemetlen. Komolyra fordítva a szót: ez van. Meg aztán mé- hészkedem is, három*-éve már komolyabban foglalkozom vele. És hát ott az örök szere­lem, az atlétika.-Köztudott, hogy amatőr klubot alapított...-Most nagyon sokat dolgo­zom ebben, régi sporttársaim­mal válvetve. Hiszek abban, hogy az emberek előbb-utóbb hazánkban is rájönnek arra, hogy állandó mozgás nélkül nem lehet meglenni. Igaz, hogy nálunk más világ van, mint Nyugaton, de nincs ésszerű ok a sportolás mellőzésére.-Sikerült támogatókat meg­nyernie céljának?-Két hét alatt már jártam kö­zel félszáz cégnél. Mindenhová személyesen megyek el, hogy megértessem, mit akarok.-Hogyan fogadják a mai pénzszűke világban?-Konkrét pénzbeli segítséget adott az ÖMV, a Salgógép, a Praktikum Kft., a Kakuk Toyota és a mátranováki szakoktató in­tézet. De a legtöbb cég támoga­tást igér. Nagyrészt ismernek, tudják, nem megalapozatlanul beszélek. Egyik helyen nagy kupacban álltak az igazgató asz­talon a kérvények. Például or­vosi műszerek vásárlására kér­tek súlyos forintokat. Mondtam: nem orvosi műszerekre kell a pénz, hanem a sportra és akkor nem lesz szükség a műszerekre.-Az idén ünnepli várossá nyilvánításának 70. évforduló­ját Salgótarján. Mit jelent ön­nek a város?-Van egy bölcs mondás: az marad meg utánad, ami jót tet­tél. Ha most lennék fiatal, több­szörösét keresném a hajdani pénzemnek. Akkoriban engem az eredményeimhez képest nem becsültek 'meg kellőképpen. Sajnos, a múlt rendszerben azok a pártfunkcionáriusok irányítot­ták a sportot, akik más területen nem voltak használhatók, A sporthoz sem értettek. Nekem az SBTC-nél volt 11 elnököm, de közülük vagy hatnak az író­asztala mellett állt a vörösboros demizson. A sportirányítás terü­letén lassú a változás hazánk­ban. Megfelelő embert a megfe­lelő helyre. (szilágyi) A szavak széthullanak, a tettek beszélnek Kakuk József, ha akarná sem tagadhatná, hogy Salgótarján­ban több ezren ismerik. Termé­szetesen nincs is szándékában, mert szomorú lenne, ha egy iz- zig-vérig tőzsgyökeres tarjáni polgár valami kivetni valót ta­lálna az ismeretségében. — Elne-e másutt? — Nem, és ezt őszintén mondom. Az Oncsa telepen nőt­tem fel, ahol volt összesen hat ház, s abban lakott tizenkét csa­lád. Gyerekek sokan voltunk, legkevesebb hatvan-hetven ki­sebb nagyobb lurkó szaladozott rendszerint az udvaron. — Autószerelő a szakmája. Miért ezt választotta? — Annak idején az MHSZ-be is lehetett tanulónak menni. Én oda kerültem, így kezdődött. Ám tulajdonképpen a bánya gazdasági udvarában, a bánya teherautóin tanultam meg szerelni. Arra a mai napig büszke vagyok, hogy a megyé­ben elsőként sikerült életre hívni egy kft.-t, ami ugyancsak különlegességnek számított. Ebből nőtt ki a Toyota-Kakuk „autóbázis”. Ennél jobb szót nem tudok rá mondani, mert mindennel foglalkozunk: van autóbemutató, e mellett javí­tunk, szervízelünk, előkészí­tünk vizsgára. — A városban gyakran röp­pen fel az Ón neve. Megszállott lokálpatriótaként emlegetik. Mi ebből az igazság? — Az igazság, hogy a nagy szavak széthullanak, a tettek beszélnek. Én ennek az elvnek a híve vagyok. Méghozzá a lát­ható, kézzel fogható eredmé­nyek elérésének! A nyolcvanas években csináltunk például egy síklubot, gyarapítva Tarján kör­nyékét sípályákkal, öt új sífel­vonóval. Nagy volt a lelkese­dés, a sízés jó értelemben vett tömegsporttá vált, hozzáértő emberek irányításával. De em­líthetném a tavaly nyáron első­ként megrendezett augusztusi vidám vásárt - remélem lesz folytatása -, vagy az Egészsé­ges Salgótarjánért Alapítványt. — Akkor sima úton haladt. — Nem, nem. Amikor az au­tótelepet bővíteni szerettem volna, az egyházakon kívül tu­lajdonképpen mindenki akadá­lyozott. Volt ebben irigység, rosszindulat is talán, na meg a bürokrácia hatalma. Nem is lett volna belőle semmi, ha egy te­lektulajdonossal nem sikerül megegyeznünk. Tudja én az őszinte szót szeretem. A mellé­beszélés kihoz a sodromból, pedig nyugodt ember vagyok. — Ón ismert, sőt elismert polgára Salgótarjánnak. Milyen a kapcsolata az önkormányzat­tal? — Hivatalosan még soha senki meg nem keresett onnan. Egyszer kaptam talán egy leve­let, hogy támogassak valamit. Más kérdés, hogy én sem járok a városházára. — Megbántották? — Semmi sértődöttség nincs bennem. Ha azt mondanám, hogy csalódott vagyok, hazud­nék. De kisebb-nagyobb tüskék azért vannak bennem ... Ennek a város nem látja kárát. Ha mó­domban áll és látom, hogy jó ügyet szolgálok, mindig készen Kakuk a tettek embere állok a segítésre. Mondok egy példát és nem dicsekvésvből. A kórház megkeresett, hogy nagy szükség lenne kis teherautókra és az orvosi ügyeletek ellátás­hoz személykocsikra. Csakhogy egy árva fillérjük sem volt a vá­sárlásra. Megkapták a kért jár­műveket - kamatmentesen -, s nemrégiben fizették ki. Azt hi­szem a köz járt jól az általam biztosított kedvezménnyel. — Mindig ilyen nagylelkű? — Ez nem nagylelkűség kérdése. Abból indulok ki, hogy az emberek többsége becsüle­tes, és az én helyemben hason­lóképpen döntött volna. — Hogyan tovább? — Derűlátó vagyok a város jövőjét illetően. Ám nem szere­tem az acsarkodást, a fölösleges versenyfutást, az idegölő kiva­gyiságot, a majd én megmuta­tom kinek van igaza szemléle­tet. Erre senkinek semmi szük­sége. De az is igaz, ha gyorsab­ban haladhatunk, lépjük meg okosabban a lépcsőfokokat, anélkül, hogy visszaráncigál- nánk egymást. (csatai) Borkohászok versenye _ A Salgótarjáni Kohászati Üzemek kiskerttulajdonosai évente megrendezik borverse­nyüket. A közeli napokban immár ötödik alkalommal mérik össze borkészítő tudományukat a sal­gótarjáni borkohászok. A ver­senyt két kategóriában - szőlő- és gyümölcsbor - rendezik meg. Volt egyszer egy acélgyári színjátszás Keskeny lépcsőkön jut föl az ember a salgótarjáni acélgyár — ma Kohászati Üzemek — mellett a század első felében épült Jónásch körútig amely­nek egyik csinos lakásában Csics György is lakik. — Jómagam 1939-ben jöt­tem vissza Salgótarjánba, 46 évet ledolgoztam az acélgyár­ban, 1985-ben mentem nyug­díjba — mondja. — Egész ro­konságom idevaló. Édesapám is dolgozott a gyárban, én Pestről, édesanyámtól vágyódtam Tar- jánba, ahol 1925-ben születtem. Ez a gyár a jó dolgozókat és le- származottaikat megbecsülte, így kerülhettem be én is gond nélkül. Volt egyszer egy acélgyári színjátszás, megélt száz évet. Sokakhoz hasonlóan Csics György is úgy vélekedik, hogy ez életének része volt. — Vannak szép emlékeim és nosztalgikus érzéseim —jegyzi meg. —- Az Acélgyári Műked­velő Együttesnek 1940-41-től tagja voltam. Amikor 1945-ben hazajöttünk, ismét együtt voltak a régi színjátszók, igen szerve­zetten kezdett működni az Acélgyári Olvasóegylet Petőfi Színjátszó Szakosztálya, akkor ezt a nevet vette föl. Később az Acélgyári Művelődési Központ Petőfi Kohász Színpada néven szerepelt, de mindig ugyanazt jelentette, az öntevékeny művé­szeti mozgalmat, a színjátszást, 1987-ig, akkor ünnepeltük az egy évszázados évfordulót. A búcsúösszejövetelt 1988-ban tartottuk. — Sajnálja, hogy így történt? — Igen, hiszen ezzel egy nagy tradíció szakadt meg. Á színjátszó szakosztály 1887-ben alakult. A tradíció vége akkor is szomorú, ha talán a világ válto­zásával ez törvényszerű. Ez a művészeti tevékenység az én életem üresjáratait is kitöltötte. Nem tudok úgy visszaemlé­kezni a négy évtizedre, hogy üresek lettek volna a napjaim. Hálás vagyok a sorsnak, hogy volt ez a mozgalom. Én kezdet­ben színjátszó voltam, aztán az 1950-es évek közepétől rendez­tem is. — Említene néhány emléke­zetes sikert? — Ez nagyon kockázatos, hi­szen nagyon sok ilyen darab van. Például 1954-ben rendez­tem Lehár: Luxemburg grófját az acélgyári szimfonikus zene­kar és a balettegyüttes bevoná­sával, ez 21-szer ment. Hatal­mas siker volt Schönthan-Kel- lér: A szabin nők elrablása 1949-ben, 1956-ban és 1968-ban, vagy a Tartuffe 1947-ben, 1965-ben, 1966-ban. Egyébként, az együttes egyik fénykora 1945 előtt a 42-43-as Az emlékek szépek években volt, amikor Vertich József rendezett. Rendezőként az ötvenes években Somoskői István is szép sikereket ért el, és akkor még nem is szóltunk a régi híres színjátszókról, vagy Krajcsi Lajos karnagyról és a többiekről, akik beírták nevüket az emlékezetbe. -mér BIZTOS KOTES. ff Mái* köthető a gépjármű alap casco biztosítás HUNGÁRIA és kiegészítő biztosítások CASCO ^ gépjármű törésbiztosítás, _________ extrát art ozék-biztosílás, ü veg és baleset biztosítás ) aHoiigárilliztosíti^l^ígységeiiié^^ A bányai elemi iskola Dr. Ruzsik Mihály Salgótar­ján és környéke természeti érté­keinek, flórájá­nak és faunájá­nak szerelmesei közé tartozik. Mi több, hosszú évtizedek óta nagyon sokat tesz azért, hogy a természetvéde­lem egyszer végre elnyerje rangját az egyéni és a közösségi gondol­kodásban. Hovatovább globálisan is a környezet pusztulásának féke­zésén, illetve megállításán mú­lik az ember sorsa. A világ fej­lettebb régióiban már fölismer­ték ezt, noha a gazdasági érdek ott is gyakran győz a józan ész fölött. Még inkább így van ez a perifériákban, például Kelet- és Kelet-Közép-Európában, ahol a politikai és a gazdasági átmenet zajában, az elszegényedés szorí­tásában egyelőre ritkán gondo­lunk arra, mit jelent a föld, a víz, az ég tisztasága. Ki az az ember, aki mindezzel már, régóta tisztában van? Dr. Ruzsik Mihály 1923. július 28-án született Salgótarjánban. — Dédapámat bányai ak­nászként hozták ide Beszterce­bányáról, itt is halt meg, Tar- jánban. Nagyapám, Ruzsik Mi­hály bányai mozdonyvezető, géplakatos és esztergályos a Zagyvái rakodón, édesapám, Ruzsik Rezső ugyancsak. Az egész dinasztia együttesen mintegy 235 évet szolgált a bá­nyának. Az anyai ág acélgyári. — Közismerten azok közé tartozik, akik még sokat tudnak a régi Tarjánról, gyűjtik is an­nak emlékeit. Említene-e né­hány dokumentumot hatalmas gyűjteményéből? — Mindkettő, amit említek, családi vonatkozású is, szá­momra ezért értékes. Van egy kivonat Salgótarján r. t. város képviselőtestületének 1929. évi Imádja a természetet március hó 20-án tartott közgyűlésén ä felvett jegyző­arntTf? könyvéből a Fü­I leki- és Fő-utca. valamint a Kas­sai-sor felső ré­szének és az ál­latvásártérnek részbeni csator­názásával kap­csolatban. A véghatározat mellett igennel szavazott Ruzsik Mihály is, a nagyapám, aki képviselő-testületi tag volt. A többi között kötelezően ki­mondja a képviselő- testület, hogy a csatornák mentén min­den ingatlantulajdonos köteles a csatornákba csatlakozni, ennek költségeit vállalni. A másik dokumentum is csa­ládi: „Mi, alólírottak, mint a salgótarjáni állami polgári is­kola 1911-12-ik évében, a IV-ik osztályt végzett tanulói, közös elhatározás alapján, kötelezzük magunkat, hogy az 1922. év jú­nius hó 30-án tartandó tíz éves találkozón megjelenünk. Meg­bízzuk Bauer Miksa, önképző- köri elnököt, hogy a jelzett idő­pont előtt néhány héttel figyel­münket a találkozóra a „Pesti Hírlap” és a „Budapesti Hír­lap"-ban előre felhívja. Salgó­tarján, 1912. június hó 20-án. Aágh ózsefs. k. oszt. főnök.” Az ekkor végzettek között volt éde­sapám, Ruzsik Rezső. Személyes emlékek? — Mérhetetlenül sok emlé­kem van a régi Tarjánról és tar- jániakról. De csak legkorábbiak közül említek egyet. A bányai elemi iskolában 1-1V. osztály tunult. Az iskolaszolga az öreg Ringmüller bácsi volt. Itt lakott az iskolában, nagyon rendsze­rető volt. Boldogok voltunk, ha a becsengetéskor megengedte a kisharang zengetését. Talán mindenkinél a gyerek­kori családi, iskolai, települési rend, vagy rendetlenség a meg­határozó a későbbiekben, -mér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents