Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-24 / 20. szám

4 w*M*mhä LÁTÓHATÁR 1992. január 24., péntek Hetven éve nyilvánították várossá Salgótarjánt III. Iparvárossá lett az egykori nagyközség A létrejött gyárváros látképe Maga a falu, Salgó-Tarján, ahogy akkoriban írták, egy kes­keny völgyben épült ki, amely mintegy „kínai fal” zárta el a külvilágtól hosszú ideig. A völgyet három oldalról ka- réjozták a hegyek, csak délen torkollott a Tarján-patak, illetve a Zagyva-folyó kiszélesedő, majd ismét beszűkülő völgyébe. A Budapest-Zólyom közötti vasútvonal vágta ketté a telepü­lést, megakasztva rövid ideig, terjedni vágyó építkezését. A lakosság apró házaival, minden rendszer nélkül, a hosszanti keskeny fővölgyön végigvo­nuló út mentén - a völgy mo­csaras fenekét elkerülve - a domboldalra húzódott. Két épü­letet emeltek csak téglából, a kúriát és vele szemben az ura­ság gazdatisztjének lakását - a későbbi Szilárdy-féle úrilakot. A többi lakóház gerendákból ácsolt, szalmafedeles, agyaggal tapasztott kis üvegtáblás épület volt. Sártenger, kenderáztató mocsár terült el a mai Fő-tér he­lyén. A házcsoportok, tekintet nélkül az utakra és a település patakjainak kanyargó irányvál­toztatásaira, a palóc falu rendje szerint épültek egymás hátára. A „házak igen kevés kivétellel a lehető legkönnyebb modorban épültek, szinte rányomta bélye­gét az a körülmény, hogy hirte­len nagyobb tömegű embernek kellett elhelyezkedést biztosí­tani és pedig nem örök időre.” Ez az állapot körülbelül egybe­esett a szénbányák megnyitásá­val, amikor is gyorsan kellett nagyobb munkástömegnek mi­nél olcsóbb és egyszerűbb fede­let biztosítani, azzal a gondolat­tal, hogy a szén egyszer kifogy és mehet a munkás tovább. A faluban 1861-ben a Szent István Kőszénbánya Társulat te­lepedett meg, majd 1868 után létrejött a Salgótarjáni Kősién­bánya RT., s kezdte meg a ko­lóniák építését, de az új tárók, aknák nyitásával párhuzamosan kisebb telepek is létesültek. Ezek magukon viselték az idő­szakosság jellegét. Kezdetben ezek a telepek a községtől távol helyezkedtek el, s így az építé­szeti képben még nem jelentet­tek változást, a község területé­nek terjedésével azonban hama­rosan bekerültek a kialakuló vá­rosképbe. Salgótarján a köztudatban ré­góta, mint bányaváros szerepelt, és ez természetes is annyiban, hogy régi barnaszénbányászata indította és emelte fel erre a rangra. A város évtizedek alatt kialakított képe a magyaror­szági kapitalizmus különböző korszakait mutatta építészetileg is. Amikor a trianoni békekötés következményeként az ország egyik legjelentősebb szénbá­nyászati és ipari központjává vált, érkezett el az ideje annak, hogy városi rangot kapjon. 1922. január 27-én rendezett tanácsú város lett, 1929-ben a helyzetét jobban kifejező „me­gyei város” él|iv\&Ji§;{4yerte el Balassagyarmattal együtt. Förster Kálmán - az első polgármester - idején indult meg az igazi városiasodás az építészetben is. Központja az új vasútállomás előtti piactér, a Főtér lett. A régi falumag (r.kat. templom és kúria környéke) mindinkább vesztett központi jellegéből, mert a város terjesz­kedése a városháza - azaz északnak - s részben a régi vá­sártér helyén kialakított Újtelep felé irányult. Ez volt az első egységes elgondolású, kertvá­ros jellegű városrésze a telepü­lésnek. A vasútvonalon túl elte­rülő bányatelep, mivel a szén­bányászat súlypontja a városkö­zeli bányák kimerülése miatt a századfordulótól délre húzó­dott, a város építészeti képének kialakításában már jelentett hú­zóerőt. A város déli szélén elte­rülő gyártelepek (üveggyári, vasöntödéi) építkezései sajnos nem emelték a városkép szín­vonalát. A két irányt adó pólus közül, az északi (acélgyári) rendezett útjaival, modernnek számító épületeivel máig kiható nyomot hagyott a város-képen. A város vezetése felismerte, hogy Salgótarján földrajzi fek­vése nem teszi lehetővé azt az építési módot, hogy a meglévő várost sorsára hagyva, mellette, egy minden szempontból át­gondolt városrendezési terv alapján új, modem várost épít­senek gazdasági súlyának meg­felelően. Ezért a szabályozás alapja a régi város keret volt, amit re­konstrukciós városfejlesztéssel- bontással és építéssel - gon­doltak megvalósítani, anyagiak hiányában a terv szerény mér­tékű megvalósítása indulhatott meg. 1950-ben Nógrád megye székhelyét gazdasági, földrajzi és részben politikai okokból Salgótarjánba helyezték. 1960- 1977 között több városkörnyéki községet a város közigazgatási területéhez csatoltak, így lakos­sága 1983-ban meghaladta az 50 ezer főt. A városépítés több szakasz­ban - de még mindig extenzív szakaszként - jelentette a város még szabad területének beépíté­sét. A városépítés harmadik, ki­alakulásának intenzív szaka­szának, a hatvanas évek elején kezdődött, és még ma is tartó városrekonstrukciós folyamatot kell tekintenünk, melynek során- sajnálatos módon - az egész városközpont lebontása és újjá­építése megtörtént. 1968-ban az országban elsőként Salgótarján kapta meg az eredményes vá- rosfejlsztésért adományozott Hild János urbanisztikai emlé­kérmet. Salgótarján lakosai az évszá­zadok során nem illesztettek te­lepülésük neve elé „epiteton or- nansokat”. Megtették ezt kéret­lenül helyettük mások. Úgy gondolom, hogy irodalmi isme­reteim és a leírtak alapján utó­lag megillethetné a „legtürel­mesebb város” cím, de „cui prodest”? Hibei Sz. Ferenc (Vége) Zenetudományi Intézet Megalakult a Pannon Zene- tudományi Intézet, Ezt dr. Falvy Zoltán, az MTA Zenetudomá­nyi Intézetének igazgatója és dr. Wolfgang Suppan, a grazi Ze- „neetnológiai Intézet vezetője je- . lentette be a keszthelyi Feste-' tich kastélyban - magyar és osztrák zenetudósok részvéte­lével - rendezett kétnapos kon­ferencia nyitónapján. A grazi és keszthelyi köz­pontú intézmény hosszú távú, összehangolt program kereté­ben a Pannon térség 19. század előtti - illetve magyar részről az ezen időszak utáni - népzenei és fúvószenei kultúra feltárására vállalkozik. Kutatási eredmé­nyeiket az 1996-ra tervezett vi­lágkiállítás idejére összegzik, s reprezentatív zenetörténeti tár­laton kívánják bemutatni. Vita a Művészeti Alap átalakítása körül A Képzőművészek és Ipar­művészek Érdekképviseleti Egyesülete kifogásolja, hogy a Művészeti Alap átszervezését nem a tagság nagy többségének egyetértésével, hanem csupán egv szűkebb csoport bevonásá­val- kívánják véghez vinni. A * több, mint hatezer tagot szám­láló egyesület ugyanakkor nem a Művészeti Alap átszervezése ellen, hanem annak helyes megvalósításáért emel szót. Ezt Koppány László, a Képzőmű­vészek és Iparművészek Érdek­képviseleti Egyesületének el­nöke nyilatkozta az MTI mun­katársának. Hangsúlyozta: nehezménye­zik, hogy a művelődési minisz­térium által - az átszervezés le­bonyolítására - egy évvel ez­előtt létrehozott Előkészítő Bi­zottságnak a művészeken kívül a Művészeti Alap régi vezetői is tagjai, akik még az elmúlt rend­szerben hitelüket vesztették az alaptagok, széles tábora előtt. Aláhúzta a Művészeti-Alap át­szervezését úgy kell végrehajt tani. hogy a művészek megélhe-1 tésp. ne kerüljön veszélybe, és kiállítási lehetőségei továbbra is adottak legyének. Ennek ellent mond a Művészeti Alap azon szándéka, hogy aZ ország 25 ga­lériája közül 22-t - még az át­szervezés előtt - kft.-vé alakít. Ha ezt a tervet keresztülvinné, az gyakorlatilag azt jelentené: e galáriák elvesznek a művészek számára, hiszen semmi garancia nem lesz arra, hogy privatizálá­suk után is a művészet szolgála­tában maradnak. „Szégyenle­tesnek tartjuk az Előkészítő Bi­zottságnak azt a javaslatát, hogy a jövőben a művészek nyugdí­jának felső határa mindössze 8 ezer forint legyen. Ez önmagá­ért beszél!” - mondta az egye­sület elnöke. Elmondta még: az érdekkép­viseleti egyesület 'a napokban szavazólapot küld minden mű­vészeti alaptagnak, felkérve őket: szakítsanak a bizalmatlan- säg-szülte passzivitással és ír­ják le az átszervezéssel kapcso­latos javaslataikat, a konszen­zus kialakítása, illetve az átala­kítás demokratikus megvalósí­tása érdekében. Fekete György, a művelődési minisztérium helyettes állam­titkára az MTI érdeklődésére ki­fejtette: alaptalannak tartja az érdekképviseleti egyesület ag­gályait. Egyébiránt a miniszté­rium nem kíván beavatkozni a Művészeti Alap átszervezése körüli vitába - szögezte le. Új Röpke ívek Balassagyarmaton A balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társa­ság körülbelül egy évtizeddel ezelőtt úgyszólván a semmiből vált ismertté a város, illetve Nógrád megye szellemi életében. A közös­ség létrejöttéhez nem nagyon számíthattak támogatásra a korabeli hivatalosság részéről. Mindez azonban nem csökkentette az alapí­tók és a résztvevők lelkesedését, a közösségen belül végzett munká­jukkal, nyilvános megjelenéseikkel igyekeztek kivívni a figyelmet. Több fiatal alkotó, aki itt kezdte szárnyait próbálgatni, mára már or­szágosan is jegyzett név az irodalmi és a képzőművészeti életben. A társaság mindenkori tevékenységéhez tartozott a könyvek, an­tológiák megjelentetése, kiállítások szervezése. Publikációik és rendezvényeik közül jó néhány országos érdeklődést is kiváltott. Mindezen kívül figyelmet fordítanak a névadó, Komjáthy Jenő szel­lemi örökségének ápolására, annak méltó megjelenítésére is. A múlt évben egy új kiadványsorozat publikálását kezdték meg. Az Új Röpke ívek című kiadvány válogatást tartalmaz az irodalom és a művészet köréből, a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság tagjainak műveiből. A válogatás mindig a legújabb alko­tásokból történik, bár természetesen korántsem nyújthat teljes ké­pet. Megjelentetését negyedévenként tervezik. Az Új Röpke íveket a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtár adja ki, szerkesz­tője Adám Tamás. Az első szám szerzője volt Adám Tamás, Görög Imre, Matúz Gábor, Pénzes Géza, Szabó Endre, Tibay András, Csi- kász István, Karmann János, Nagy Márta. Radnai Ketykó István. Szőke Zsuzsa és Zonda Tamás. —mér Zsaruiskola A tamburás halála Legutóbbi rejtvényünk alap­története január 3-iki számunk­ban jelent meg. Nyertese: Már­ton Zsolt Balassagyarmat. Köz­társaság tér 7. 2660. Az alábbi­akban közöljük a díjazott meg­oldást. A nyomozás megállapításai - meztelen holttest, mérgezés - arra utalnak, hogy a bűncse­lekmény elkövetője valószínű­leg nő volt. Ezt a felvetést a több évtizedes bűnügyi statisz­tikák is igazolják. Vajon most is így történt? Azon az éjszakán ketten is vártak a vendéglő előtt Milito- vics mesterre. Aliz és Babi. Szóváltásba keveredtek, mind­ketten fel akartak jutni a tambu- ráshoz. A középkorú zenész Babi mellett döntött. Aliz úgy érezte, ezzel nagyon megaláz­zák, különösen Militovics mes­ter meglepő megjegyzései dühí­tették fel őt. Hazasietett, a férje Lipót, már aludt. így leosont a féltve őrzött antik bútorok közé, amit ósze­res férje egész élete során gyűj­tött össze, s nagy becsben tar­tott. A bútorok között volt egy öreg gyógyszeres szekrény is. Lipát mindig is precíz volt, egy év gyűjtése során szerezte be a szekrény tégelyeibe, fioláiba a hitelesség miatt az odaillő gyógyszereket. Aliz magához vette az arzént tartalmazó üveg­csét. Hajnali három óra volt, mikor visszasietett a tamburás lakásához. Éppen ekkor lépett ki Babi a házból, s mint aki jól végezte a dolgát elindult haza­felé. Aliz felcsengetett a zenész­hez. A mester azt hitte, hogy Babi jön vissza, mert valamit ottfelejtett, így megkérdezés nélkül kinyitotta az ajtót. Meg­lepődve látta, hogy az ajtó előtt Aliz áll. A nőkhöz azonban mindig is volt érzéke. Rögtön bekísérte, megpróbálta meg­nyugtatni őt. Bocsánatot kért az este történtekért. Aliz kezdett megpuhulni. Látta ezt a férfi is, s gondolta, mostmár az ágyban minden megoldódik. Szeretkezés után Alizban ismét fellángolt a düh. Úgy érezte célját elérte, egyet­lenegyszer csak az övé volt a tamburás. Mostmár ne is legyen senki másé. Mikor a férfi nem figyelt oda, poharába arzént csepegtetett. Militovics gyanútlanul megitta az ital felét a pohárból. A szer azonnal hatott, a férfi meztele­nül az ágyra esett. Aliz ekkor kesztyűt húzott, s minden nyo­mot megpróbált eltüntetni. A sietségében azonban elfelejtette kiönteni a megmaradt arzénes italt a pohárból. Elvette a lakás kulcsát, s bezárta a holttestet. A lakáskulcsot hazafelé sietve egy szemetes kukába dobta. Hajnali fél ötre ért haza. A férje még aludt, nem vette észre Aliz tá­vollétét. Aliz megnyugodva fe­küdt a férfi mellé. Mindez ho­gyan derült ki? Az orvosszakértői vizsgálat kimutatta, hogy Aliz gyenge idegrendszepő. Hajlamos dühk*-_ törésekreTs ekkor cselekedetei beszámíthatatlanok. Továbbá a gyógyszeres szekrényben lévő arzént és a pohárban maradt italból kiszűrt arzént azonosítot­ták. A vegyvizsgálat kimutatta a kettő azonosságát. Militovics, a tamburás életében csak egyszer hibázott a nőkkel szembeni vi­selkedésében, s ez az életébe került. Márton Zsolt Balassagyarmat A Zsaruiskola című rejtvény­játékunk ezzel lezárult. Köszön­jük mindazoknak, akik velünk játszottak. Legyen a Hírlap pártfogója! A Nógrád megye egyetlen napilapja, az Új Nógrád, 1992. február 3—ától új címmel, megváltozott szerkezettel, reményeink szerint gazdagabb tarta­lommal, tartalmasabb in­formációkkal, de válto­zatlan áron, 9,60-ért ke­rül hűséges olvasótábo­runk kezébe. A korszerűbb eljárással készülő NÓGRÁD ME­GYEI HÍRLAP igyekszik mindenütt jelen lenni, a legkisebb érdekes megyei történésekről is tudósítani és információkat adni kö­zel százezer olvasójának. Jelszavunk: „Mi minde­nüttjelen vagyunk!” Legyen ön is Nógrád megye egyetlen napilap­jának pártfogója! Hogy tudja ön is mi történik lakóhelyén, szomszédjában, mi zajlik szűkebb pátriánkban, Nógrád megyében, mi­ként alakul a világpoliti­kai, milyen események történnek hazánkban, vá­sárolja rendszeresen a HÍRLAPOT! Fordítson nagyobb gondot napra­kész tájékozottságára! Ön még nem előfize­tője lapunknak? Ne vár­jon vele, bennünk nem csalódik! A mellékelt megrendelőlapon fizesse elő a NÓGRÁD ME­GYEI HÍRLAPOT, ám amennyiben már meg­tette, ajánlja ismerősei­nek, munkatársainak, ba­rátainak! Pártolja ezzel is lapunkat, tájékozódjon és tájékoztasson a megye életéről. Mi bízunk önben, ön bízzon bennünk! Legyen a HÍRLAP barátja! La­punk változatlanul olcsó áron, friss információkkal jut el a jövőben is olvasó­inkhoz. Nem csupán nevünk­ben újulunk meg. Tovább szeretnénk bővíteni szol­gáltatásainkat, igyek­szünk minél több nógrádi emberhez eljutni és őket bemutatni. Ha a HÍRLA­POT olvassa, naprakész információi lesznek. BAlASSAGrARMAf. BÁTOMTIEHtHYE. PÁSZTÓ. RCíSAG, SALGÓTARJÁN, S7ÉCSHIY VÁROSOK ÉS »QBMVftÜK NAPILAPJA ÓNÉRT! KERESSE HÍRLAPÁRUSOKNÁL MEGRENDELHETŐ A MELLÉKELT MEGRENDELŐLAPON. MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Nógrád Megyei Hírlap című napilapot ____________példányban_______________hónapra. Kérem az alábbi címre kézbesíteni: Megrendelő neve:________________________________ Címe: (város, község, irányítószám)________________ utca, házszám:________________________________ Az előfizetési díj: egy hónapra 245,- Ft, negyedévre 735,- Ft, fél évre 1470,- Ft, egy évre 2940,- Ft. aláírás A megrendelőlapot borítékban, bélyeg nélkül, a helyi postahivatalok részére kérjük feladni.

Next

/
Thumbnails
Contents