Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-23 / 19. szám

4 LÁTÓHATÁR 1992. január 23., csütörtök Modern love story A SZERELEM EREJÉVEL: jelenkori románc (InterCom) A kilencvenes évek love storyja! Harangozták a filmpla­kátok, tévéreklámok és filmkri­tikák, hogy felkeltsék a roman­tikus mozinézők érdeklődését, így aztán sokan nem is vártak többet egy csöpögős, érzelgős történetnél. Ó, igen! Valóban felfedez­hető sok hasonlóság a hetvenes években készült Love story- hoz, amely sok kritikus számára elég volt ahhoz, hogy ugyan­abba a skatulyába helyezze. Itt is adott egy gazdag család ifjú leukémiás sarja, akinek szintés rossz a kapcsolata az ap­jával; valmint egy szegény, ám gyönyörű leány - akik szere­lembe esnek. Ez azonban mégis valami más. Több, mint egy évtized telt el Eric Segal könyvének meg­filmesítése óta. Azóta értékren­dünk, s a filmvilág is változáso­kon ment keresztül. Itt nem csupán egy tragikus szerelem filmkockái peregnek le előttünk, hanem egy betegség valósághű, naturalisztikus képei is. Itt nem csak a szerelmi ér- zelmességen van a hangsúly, hanem szerelmesünk vállalá­sán; a lelkierőről, a kitartásról, amely valljuk be őszintén, mai világunkban, amikor a válások dömpingjét éljük, meglehetősen aktuális téma. Talán aktuálisabb és egye­dibb eset tárult elénk, de épp a túlzás hívja fel a figyelmünket a szeretet fontosságára, s a szere­lem erejére, amely felemel, ér­tékekkel telít, s a legnagyobb keserűség közepette is boldog perceket ajándékoz nekünk az élet kimeríthetetlen kosarából. S ha megpróbáljuk elfogulat­lanul, az összehasonlítás szi­gorú kritikája nélkül nézni ezt a szerelmi történetet, felfedezhet­jük benne azokat az értékeket, amelyek által méltán viselheti ez a film a kilencvenes évek love storyja Címet. Mert ez any- nyiban más, amennyiben más a világ ma, 1992-ben. Semmiképpen nem szabad megfeledkeznünk a főszereplő­ről: Julia Kotersről - Amerika ügyeletes üdvöskéjéről, aki már előző filmjeivel (Pretty Wo­man, Flatniners, Acélmagnó­liák) bebizonyította, hogy nem csupán szépségével, hanem te­hetségével, és színházi munká­jával is kivívta a filmsztár cí­met. Tanulságként talán annyit vonhatnánk le, hogy olyan cso­dálatos ajándékot, mint a szere­tet, büszkeségből, dacból, anyagi gondok miatt, vagy fél­elemből felelőtlenség feladni. A boldogság perceiért meg kell küzdeni, s minél inkább harco­lunk a másikért, anál szebb az az idő, amit a kiválasztottal tölthetünk. Nos, ha szórakozást várnak a filmtől, csalódni fognak, ha ro­mantikát és idillt, abból kapnak egy keveset; de inkább valósá­got tükröző képeket egy beteg­ségről; fájdalmat és szenvedést - s végül a belenyugvás keserű boldogságát. Fülöp Szilvia Csütörtököt mondunk Mottó: „Elvezetni könnyű egy lovat a folyó­hoz. De ha arra is rá tudod venni, hogy háton ússzék, már tényleg valamit elértél.” (Murphy törvénykönyvéből) Magyarország-Görögország 1-1 x Ez ugyan nem totóeredmény, csak a „ha meg­döglött a tehenem, dögöljön meg a szomszédé ts” stílus európai normává tétele. Jól kibántunk sze­gény görög kam ionosokkal, akikben - szaknyel­ven szólva - rükvercben járt a vérkeringés, mi­után megtudták, hogy tízszeres pénzt kell fizet­niük a határon, ha már használták ezeket a csodás útjainkat. Akkor a szakminisztérium mosta kezeit - bár elismerte: túl gyorsan határoztak, nem volt idő kiértesíteni a görögöket. (Lehet, hogy ezért nem csukták szegényeket az adósok börtönébe?) A görögök megfontolták a választ. Úgy döntöt­tek: fizess, magyar! Kerülj csődbe te is! Apropó, csőd. A Béke csendben mondott cső­döt. Nem a déli határszakaszon, hanem Pásztón. Ez a Béke ugyanis egy TSZ. Volt. Ehhez képest a Barátság jobban járt: csak a nyaka volt véres, azt bevarrták. így az olasz csöveken továbbra is foly­hat a kőolaj. Előbb-utóbb (megint) a vakvilágba: Kiderült: ezek a vezetékrészek nem éppen Co- com-listások. Jöhet az újabb nyaki vérzés. 12 a 33 ellen. Futballban még sportminiszte­rünk is fixre vehetné az ily’ összecsapás kimene­telét. De politikus legyen a talpán, aki a Magyar Köztársaságot éltetői?) koalíció „derékhadának” (szerénység, oh!) belviszályát fixre veszi. Bár fix, hogy még egy darabig harcolnak. Kizárnak, be­zárnak. vitát le nem zárnak. Ez a politika. Nálunk. Házunk tája. Nem tudnak mit kezdeni a diá­kok a gyarmati papírbolttal. Képtelenek igénybe venni „szogáltatását”, a papírárusítást. Dolgozat- Jfüzethez ugyanis kizárólag dolgozatírás alatt jut­hatnak hozzá, akkor meg nem lehet. Tehát vagy az iskola kezd 8 után (erre nem fogadnék), vagy a bolt nyit előbb. Majd meglátjuk. Vagy nem. Eközben Tarjánban is az írásra helyezik a hang­súlyt. Pontosabban: a rajzra. A BIT-NODISZ Iroda Dimenzió Klubja most falfirkászokat keres. Dicséretes. Főleg, hogy nemrég még a falfirkák eltüntetése volt az ifjak szent célja. Ki érti ezt? Vakrepülés — új pilótával. Ez nem az Air- port-sorozat legfrisebb epizódja: ez Salgótarján, 1992! A (polgármesteri) szoba ugyanis nem vál­tozott. A költségvetés (nagy vonalakban) ugyan­olyan, mint ’91-ben. Állati szerencse, hogy az évszám más. Különben összetévesztenénk a 365 napos tavalyt a 366 napos idénnel. Ez van . . . A fentiekből is látszik, hogy a magyar ló nemhogy háton, de sehogvsem fog úszni. Eset­leg megbokrosodik a folyó látványától. Igaz, azzal is elérünk valamit - s Murphv-nek akkor is igaza lesz. Balázs József Két magyar kiállító a frankfurti vásáron Kétezer kiállító részvételével január 25-én nyitja meg kapuit a Messe Frankfurt Premiere nemzetközi szakvásár, amelyen papír-, író- és irodaszereket. kozmetikai cikkeket, valamint ajándéktárgyakat mutatnak be a résztvevő kiállítók. A magyar vállalatok ezúttal meglehetősen csekély számban jelentkeztek a vásárra: mindössze két cég mu­tatkozik be, a Ferunion - írósze­rekkel - és a debreceni Felföld Color Kft. irodaszerekkel és ajándéktárgyakkal. Színjátszók Gyarmaton Két úton érkezik a HAHOTA Hogy a tehetség minden módon és előbb-utóbb utat tör magának, az régi igazság, de hogy egyszerre két utat is tör­jön - a mai pénzszűke világ­ban valóságos csoda. Ez esik meg most a pénte­ken kezdődő balassagyarmati színjátszó fesztiválon, a legtá­volabbról érkező HAHOTA Nemhivatásos Színjátszó Tár­sulattal, „aki” Sütő András vá­rosából, Marosvásárhelyről jut Balassagyarmatra. A város Fráter Erzsébet Le­ánykollégiuma nemrégiben egy vásárhelyi sportdelegáci­ónak adott néhány napra olcsó szállást. így kezdődött az a kapcsolat, amelynek kifejlő­dése napjainkban is tart. A sportolók elvitték hírét a ven­dégszerető helynek, kollégi­umnak, amelyet komoyan is vett - nem hiába! - Cseh Gá­bor marosvásárhelyi kultúra­pártoló vállakozó, így került képzőművészeti kiállítása Vá­sárhelyről Balassagyarmatra, kettő is, Molnár Dénes műve­iből (zenede, kollégium). És így menedzselte az ISZN-en történő szereplésre ugyancsak Cseh Gábor „magánzó” az ot­tani HAHOTA társulatot. Be is neveztek annak rendje módja szerint, el is fogadták nevezésüket. Egy másik vonalon ezen­közben a majd most is zsűriző Máté Lajos indította „embe­rét”, hogy fedezzen fel egy arra érdemes együttest a sep- siszetgyörgyi fesztivál részt­vevői közül, amelyet hivatalo­san is meghívhatnának Balas­sagyarmatra. A színházi szakember vá­lasztása is a Hahota tásulatára esett, de akkor ők talán már minden szempontból egye­nesben voltak. Ritka szeren­cse, vagy nagyon is érthető fordulat. A HAHOTA min­denesetre az „I love you” két­személyessel játszik a feszti­válon és felép Magyarnándor- ban, Szécsényben és a Fráter kollégiumban is.-pat­Hetven éve nyilvánították várossá Salgótarjánt II. Kihasználni a pillanat adta előnyöket Amikor jelöletlenül volt még a térképen Salgótarján helye, akkor a megye egyik legkisebb faluja volt. Lakosai cirokseprűt fabrikáltak, faeszközöket készí­tettek, művelték, ahogy tudták sovány földjeiket, napszámba jártak. A bamakőszéntelepek felfe­dezése, és jóval későbbi hasz­nosítása után vált csak lehetővé a község területén ipartelepek létesítése, mely Salgótarján vá­rossá fejlődésében döntő szere­pet játszott, történetében új kor­szakot nyitott. Természetes az is, hogy az ilyenfajta gyors fejlődés egy község lakóinak általában elő­nyére válik, de ha ez a folyamat a gyors meggazdagodás vágyá­val párosul, akkor a község fej­lesztése mindig háttérbe szorul. Salgótarjánnak is ez volt a vég­zete: „Ide senki azzal a céllal nem telepedett le, hogy végleg itt maradjon: kihasználni a pil­lanat adta előnyöket s azután tovább menni” volt az általános felfogás. Ily körülmények kö­zött a község fejlesztése annak növekedésével sohasem állt arányban. Magának a vasútvonalnak a létrehozása hatalmas húzóerőt jelentett, de rossz vonalvezetése miatt a községet derékban ket­tészelte, megteremtve a vasúti átjárók hiányában a település kettéosztását. Salgótarján a kevésbé ismert nógrádi települések sorából a múlt század közepén lépett ki, akkor telepedett meg a kicsiny faluban a bányavállalat, s ezzel eldőlt a falu jövője, hiszen az igazgatósági határozat a bánya­üzem központjául jelölte ki. Később a kiegyezést követő években - az ipari fellendülés időszakában - lerakták a vas­gyártás alapjait, amikor 1867-ben létrehozták a Salgó­tarjáni Vasfinomító Társulatot. A vasgyár helyének kijelölése­kor a vasút 1867-es kiépítése és a gazdag szénmezők Salgótar­jánnak biztosították az elsőbb­séget. Ezekre az alapokra támasz­kodva vált az ország legjelentő­sebb bányászati, majd ipari centrumává, ahová áramlott a munkát keresők tömege. Az üveggyártás a Szilárdy-féle ma­jor déli részén lévő gazdasági épületben kezdődött meg az 1870-es években, de mint ilyen, akkoriban nem prosperált (ha­sonlóan a Csókás-pusztán lévő üveggyárhoz) mert leégése után nem építették újjá. Az első palack üveggyár (1893), a vasöntöde (1894) megépítésével az iparvállalatok azután néhány évtized alatt tel­jesen megváltoztatták a falu ké­pét. A község az egész medence bányászatának és iparának cent­rumává lett, a vasút révén köz­vetlen kapcsolatot teremtett a fővárossal, iparosok, kereske­dők, tisztviselők telepedtek le. A kiegyezés után a magyar gaz­dasági élet egészére jellemző ipari fejlődés Salgótarjánban rendkívüli módon felgyorsult. A nagyipar civilizációt teremtő ereje, műszaki és humán értel­misége alapvetően változtatta meg a táj arculatát, az ősi tele­pülési társadalom képét, hatás­sal volt várossá válásának fo­lyamatára. Az első bányamunkások az Osztrák-Magyar Monarchia majd minden tájáról érkeztek a szénmedencébe. Kezdetben ugyan kevés magyar szót lehe­tett hallani a bányavidéken, de a múlt század utolsó évtizedétől kezdve már a nógrádi szegény­parasztok és nincstelenek bizto­sították a munkáskezet. A település népessége ug­rásszerűen, évről-évre növeke­dett, 1890-ben már elhagyta 9478 fős lakosával a megye- székhely községet, Balassa­gyarmatot (7738) és a feltö­rekvő kereskedelmi, közleke­dési, kulturális központi szerepe egyre alkalmasabbá váló Lo­soncot (7460). Az eredetileg tisztán őster­melő kis község több évtized alatt az átmeneti bányász nagy­községi jelleg után ipari vá­rossá, egy ipari táj közigazga­tási, politikai, kereskedelmi és kulturális központjává fejlődött. Hibei Sz. Ferenc (Folytatjuk) Legyen a Hírlap pártfogója! A Nógrád megye egyetlen napilapja, az Új Nógrád, 1992. február 3—ától új címmel, megváltozott szerkezettel, reményeink szerint gazdagabb tarta­lommal, tartalmasabb in­formációkkal, de válto­zatlan áron, 9,60-ért ke­rül hűséges olvasótábo­runk kezébe. A korszerűbb eljárással készülő NÓGRÁD ME­GYEI HÍRLAP igyekszik mindenütt jelen lenni, a legkisebb érdekes megyei történésekről is tudósítani és információkat adni kö­zel százezer olvasójának. Jelszavunk: „Mi minde­nüttjelen vagyunk!” Legyen ön is Nógrád megye egyetlen napilap­jának pártfogója! Hogy tudja ön is mi történik lakóhelyén, szomszédjában, mi zajlik szűkebb pátriánkban, Nógrád megyében, mi­ként alakul a világpoliti­kai, milyen események történnek hazánkban, vá­sárolja rendszeresen a HÍRLAPOT! Fordítson nagyobb gondot napra­kész tájékozottságára! Ön még nem előfize­tője lapunknak? Ne vár­jon vele, bennünk nem csalódik! A mellékelt megrendelőlapon fizesse elő“ a NÓGRÁD ME­GYEI HÍRLAPOT, ám amennyiben már meg­tette, ajánlja ismerősei­nek, munkatársainak, ba­rátainak! Pártolja ezzel is lapunkat, tájékozódjon és tájékoztasson a megye életéről. Mi bízunk önben, ön bízzon bennünk! Legyen a HÍRLAP barátja! La­punk változatlanul olcsó áron, friss információkkal jut el a jövőben is olvasó­inkhoz. Nem csupán nevünk­ben újulunk meg. Tovább szeretnénk bővíteni szol­gáltatásainkat, igyek­szünk minél több nógrádi emberhez eljutni és őket bemutatni. Ha a HÍRLA­POT olvassa, naprakész információi lesznek. NÖGRÁDÉ HÍRLAP ÖNÉRT! KERESSE HÍRLAPÁRUSOKNÁL MEGRENDELHETŐ A MELLÉKELT MEGRENDELŐLAPON. MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Nógrád Megyei Hírlap című napilapot ____________példányban_______________hónapra. Kérem az alábbi címre kézbesíteni: Megrendelő neve:________________________________ Címe: (város, község, irányítószám )________________ utca, házszám:________________________________ Az előfizetési díj: egy hónapra 245,- Ft, negyedévre 735,- Ft, fél evre 1470,- Ft, egy évre 2940,- Ft. aláírás A megrendelőlapot borítékban, bélyeg nélkül, a helyi postahivatalok részére kérjük feladni.

Next

/
Thumbnails
Contents