Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-21 / 17. szám
4 LÁTÓHATÁR 1992. január 21kedd TVéfeméojr Bjzaiomra méltó nemzedék Schwajda György, számos színpadi groteszk, tragikomédia szerzője, a Szolnoki Szigligeti Színház épppen távozóban lévő igazgatója mesélte a minap a tévében, hogy milyen megaláztatás érte a pesti utcán, amikor a Vígszínházba sietett esetleges szerződtetése (ami egyébként azóta tártalan: Cs.B.) tárgyában. Egy tilosban rohanó autó elől elugorva majdnem egy másik ütötte el. Ez utóbbi gépkocsi vezetője kikelve magából mindennek lehordta az ártatlan és védtelen drámaírót, s jó hogy testileg nem bántalmazta. Bizony az emberi kapcsolatok, a közállapotok dolgában messze vagyunk még Európától - vonta le a keserű következtetést a valóságban tapasztaltakra felettébb érzékeny Schwajda. Hát igen, megannyi példával tudná bárki bizonyítani, hogy hazánkban a közműveltég igencsak messze van az európai léptékűnek tartott szinttől. Ez nem jelenti persze azt, hogy ne lehetnénk joggal büszkék azokra a kiválóságokra, akik akár a távolabbi, akár a közeli múltban dicsőséget szereztek e kis országnak szellemi teljesítményükkel, sportsikereikkel, emberi helytállásukkal. De ezekben az esetekben végül is a rendkívüli képesség, a kiemelkedő személyiség szerepe dominált, amely azonban nem egalizálja az általános műveltség fehér - vagy éppen fekete - foltjait. Szerencsére arra is lehet példákat találni, hogy a helyzet korántsem kilátástalan, végzetszerűen sötét. Nos én egy ilyenre akadtam az Útkereső című vitám űsorban. Szó szerint „akadtam”, mert nem volt szándékomban megnézni a kamaszoknak!!) ajánlott programot. De megütötte a fülem a téma, kíváncsi lettem, hogy a tizenévesek miként vélekednek a mindennapi értékekről manapság, amikor minden olyan kaotikusnak, tisztázatlannak tetszik. Mielőtt naivnak látszanék, sietek gyorsan kijelenteni: tisztában vagyok vele, hogy a stúdióba meghívottak közel sem az átlagot képviselik, valószínűleg tüzetes válogatás után kerültek a képernyőre. Mindenesetre jó volt látni, hallani -az életkori sajátosságaiknak megfelelően pergő ritmusban, olykor egymás szavaiba vágó, de - sok okos, megfontolt gondolatot kifejtő fiatalokat. Már-már filozofikus mélységeket is érintve vitáztak a családról, a barátságról, a vallásról, a hitről. Feltűnt, hogy egyikük-mási- kuknak önálló, kifejezetten kiforrott nézeteik vannak s mit sem zavarja őket a társadalmi méretű értékválság, az átalakulóban lévő s egyelőre meglehetősen cseppfolyós értékrend körüli csetepaté. Irigylésre méltó határozottsággal nyilatkoztak például arról, hogy a felnövekvőket- a szülői háznak, az iskolának - mindenekelőtt dönteni kell megtanítania. Aki nem tud dönteni, az az ember életképtelen. Úgy vélték, hogy az a szülő rosszat tesz, aki minden megpróbáltatástól, konfliktushelySzívátültetés (Ferenczy-Europress) Giza nővér, azaz Szorcsik Gizella elvtársnő, speciális alkalommal Muci, aki nem állt sorba észért, viszont mellbőségéért kétszer is odapofátlankodott, szóval Giza a nagyviziten úgy leelvtársozta az adjunktus urat, mintha csak pártkongresszuson lettek volna. E tévedését korrigálandó viszont KISZ taggyűlésen Gumimókusnak nevezte. Ilyen előzmények után érthető, hogy az ügyeletes szoba fojtott, erotikus csendjében meg folyton azt sugdosta rekedt gerlehangján, hogy: — Élvezzen már. adjunktus úr, mert lui nem sietünk, perforál a Kincses néni vakbele. Ilyen lelkiismeretes volt Giza nővér. Mondhatni, hogy kizárólag a szakmájának élt. Maga is csak akkor engedett a feszültségből, amikor Gumimókus adjunktus úr-elvtárs alig észrevehetően jelezte, hogy egyetért. Nem részletezte, nem hangoskodott, csak kedvesen azt mondta:- Most már ülj át szívem a székre. És ebből lett a kalamajka. Érnem ugyanis szoros barátságot ápolt Giza nővér közvetlen kolleganőjével, aki e célra rendszeresített kulcslyukat használva tagja volt a kórházi láttuk-hallottuk pávakörnek, és akit bizonyos helyzetekben következmények nélkül szabadott Bozinak becézni, a bozontosból rövidítve. Másnap éppen bizonyos helyzet volt és Bozi kiszivárogtatta Ememnek, hogy tegnap éjjel, szigorúan zárt ajtók mögött, szívátültetés történt a sebészeten. Talán érthető, hogy a szépreményű, ámde felszínes zsurnaliszta be sem fejezte a dolgát Bozival és mondhatni félig letolt nadrágban rohanni kezdett a szerkesztőség felé. Aki - bármilyen okból - futott már ilyen felöltözötten, igazolhatja, hogy ez milyen körülményes, tehát értékelni tudja a tollforgató teljesítményét, amely utóbbiról Bozinak azon az estén spéciéi nagyon rossz véleménye volt. Mindegy. Lényeg, hogy másnap reggel a Helyi Harsona első oldalán megjelent a szenzációs hír: „Szívátültetés a helyi kórházban! - Fokváros után először a mi megyeszékhelyünkön - Christian Bemard követőit köszöntjük! Már a nyomdászok is egymás kezéből kapkodták a lapot, az ügyeletes kollegák meg irigykedve kérdezték: — Honnan ez a friss információ? Érnem úgy mosolygott, mint egy Lisoform-ember: —-Tömegkapcsolat. A tömegkapcsolat, kollegák, az a legfontosabb . . . (Részlet Miskolczi Miklós „Elvtársaim ingben, glóriában” című könyvéből.) Felújították a móri templomot Ünnepi szentmise keretében áldotta meg a felújított móri kapucinus templomot a hét végén Takács Nándor székesfehérvári megyéspüspök. A XVIII. Században épített egyházi létesítményt a hívek adományaiból, valamint jelentős külföldi támogatással rendbehozták. Felújították az 50 méter magas torony 17 méteres tetőszerkezetét, s elvégezték az épület külső tatarozását. Minderre 20 millió forintot költöttek. Az' rendkívül szép templom elődjét 1695-ben a Mórra települő kapucinusok építették át plébánia templommá. Az épület az elmúlt évtizedekben alaposan megrongálódott, különösen a torony faváz szerkezete. Felújítása tavaly már elodázhatatlanná vált, s mivel egy osztrák-magyar vegyes vállalat személyében kivitelezőt is sikerült találni a nagy szakértelmet igénylő munkához, alig egy éve megkezdték a tetőszerkezet cseréjét. zettől igyekszik görcsösen megóvni gyermekét, hisz az „üvegházi” gyakorlat a későbbiekben üt vissza. Érdekes polémiát folytattak arról, hogy jó-e, ha a szülők saját arcmásukra akarják formálni utódaikat. Ugyancsak korukat meghazudtolva értelmezték a teljes illetve csonka család fogalmát, amelyről pedig olyan sok nézetkülönbség ismeretes a felnőttek társadalmában is. A csonka család is lehet teljes, ha szere- tetre, bizalomra épül - mondták -, és fordítva is igaz lehet: hiába van meg mindkét szülő, ha az alapvető erkölcsi normák hiányoznak életvitelükből. Ez esetben a gyerek még aktívabban keresi máshol -többek között a Máltai Szeretetszolgálatnál - a megbecsülést, a bizalmat. Az már nem is volt igazán meglepő, hogy milyen precíz különbséget tudtak tenni a barátság és haverság ketegóriája között, hisz ha valaki járatos „ez ügyben”, akkor egy tizenéves feltétlenül az. Egy nevet külön is megjegyeztem a stáblistáról: ez pedig a műsorvezetőé. Marcsa Attila ugyanis nem profi tévés, hanem egyike a vitatkozó srácoknak és lányoknak, de igazán hozzáértően teszi a dolgát. Tud kérdezni, tudja mikor kell új pályára állítani az eredeti céljától el-elkanyarodó diskurzust. Ezek után talán érthető, hogy miért ösztönzött vélemény- mondásra a fiataloknak szánt, de az éltesebb korúnknak is igen tanulságos vita.- csongrády Drogosok Szegeden A kábítószer-fogyasztás az utóbbi időben olyan méreteket öltött Szegeden, hogy a rendőrség a sajtón keresztül elsősorban az érintett fiatalok, fiatal felnőttek szüleinek figyelmét szeretné felkelteni a folyamat megállítása érdekében. A szi- pózás, a vadkender, a mák után ma már orvosi rendelőkbe, gyógyszertárakba törnek be a kemény drogért a kábítószer rabjai. A kórházakban pedig túladagolt fiatalokat igyekeznek megmenteni az orvosok. A rendőrség illetékese elmondta: jelenleg négy kábító- szeres ügyön dolgoznak. A napokban például egy gyógyszer- tárból loptak el kétezer ampulla morfiumot, valamint 1 kilogramm kokainterméket. Két művész az iskolagalériában Hétfőn délelőtt Salgótarjánban a Madách Imre Gimnázium galériájában Réti Zoltán balassagyarmati festőművész kiállítása nyílt meg. A tárlatot egy kolléga, Földi Péter festőművész „adta át” a gimnázium iskolaközösségének, illetve a megnyitó ünnepségen jelenlévőknek. Gyurián Tibor felvétele. Az egészségügyi ellátás mindenkinek jár A Hungaroton a Midem-en A Hungaroton elsősorban komolyzenei felvételeket kínált a hét végén megkezdődött Midem fesztiválon. Ella István, vezérigazgató elmondta: a magyar könnyűzene iránt mérsékelt az érdeklődés Nyugat-Európá- ban. Az elmúlt években sikerült megkötni egy-két szerződést, ám a komolyzenei üzletek mértékéhez képest ez jelentéktelen tétel volt. (FEB) Főleg az idősek félnek attól, hogy biztosítási kártya hiányában nem mehetnek orvoshoz. Mi történik akkor, ha a nyugdíjas az elkövetkező hetekben nem kapja meg a kártyát? - kérdeztük dr. Kincses Gyulát, az egészségügyi rendszerváltozást koordináló bizottság elnökét: — Reméljük, ilyen eset nagyon kevés lesz. Éppen a nyugdíjasok kártyáinak kiosztása folyik a legrendezettebbben. A társadalombiztosítás naprakész nyilvántartással rendelkezik. A kártyákat tértivevénnyel küldik ki postán, várhatóan kevés lesz a reklamáció. Ha mégis előfordulna, akkor a területileg illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz kell fordulni, oda, ahol egyébként a nyugdíjjal, járadékkal. kapcsolatos panaszokat is intézik. — Nagyobb településen, ahol több orvos is dolgozik, nincs akadálya a szabad választásnak, de mi a teendő akkor, ha a községben egy orvos van, vagy két falunak egy orvosa? — Törvény írja elő, hogy a helyi önkormányzat köteles megteremteni a rendelés feltételeit és működtetni az orvosi szolgálatot. Június végéig van idő erre, addig a jelenlegi körzeti orvos köteles ellátni minden hozzáfordulót, akár van már biztosítási kártyája, akár nincs. — Előfordulhat, hogy az ön- kormányzat és a falu lakói nem ugyanazt az orvost akarják felkérni? — Ilyen eset valóban lehetséges. A demokrácia lényege, hogy a választott önkormányzati képviselőkön keresztül a közösség érvényesíteni tudja az akaratát. Tehát az lesz a falu orvosa, akit az ott élők akarnak. — A nyugdíjasok, a biztosítottak és gyerekeik szinte automatikusan megkapják az orvosi ellátáshoz szükséges egészség- ügyi kártyát. De mi lesz. azokkal, akik nem dolgoznak, mun. kanélkjUieJi? — Azokkal nincs gond, akik munkanélküli segélyt kapnak, hiszen ők szerepelnek a nyilvántartásban. Az igazi problémát azok jelentik, akik már nem kapnak segélyt. Természetesen ők sem maradhatnak ellátás nélkül. Nekik a helyi önkormányzatot kell megkeresniük, ahol igazolást kapnak szociális helyzetükről, és ez alapján kérhetnek biztosítási kártyát. Feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a háziorvosi-hálózat kialakításában rendkívül nagy és fontos feladat hárul az önkormányzatokra. A terület szociális ellátásáért felelős testületeknek, tisztségviselőknek, ott helyben kell gondoskodniuk arról, hogy senki ne maradjon egészségügyi ellátás nélkül. — Változik-e, és hogyan a szakorvosi ellátás rendje? — Az egészségügyi rendszer átalakítása hosszabb folyamat. Első lépésként a háziorvosi-hálózat jön létre, várhatóan július elsejéig mindenütt megtörténik a választás. Az év második felében készülnek el azok a rendeletek, amelyek a szakorvosi rendszer, igénybevételét fogják szabályozni. Egyébként ennek a kérdésnek a megoldása korántsem lesz olyan egyszerű, mint a háziorvos választása. Ugyanis a szakorvosi ellátásnál szakmai és anyagi előírások, korlátok lesznek. Hasonlóan egy távolabbi időpontban kerül sor a szabad kórház-választás rendszerének kidolgozására, szabályozására. Ebben az évben tehát csak háziorvosi hálózat jön létre. Szabó Margit Próféták lettek saját hazájukban! —-. „Megköszönte, Arankám? — Nem, Józsi. —Miért nem Arankám? —Mert szorítottad a nyakát. Majdnem megfojtottad. -—És megfojtottam Arankám? — Meg Józsi. . . ” E dialógus a színpadról, Schwajda György, Himnuszából hallatszik. Egyszerű, a darabnak megfelelő színpadi díszletek, a szegénység és a nyomor szinte ordít. Hirtelen elsötétül a szín, és a hangfalakból kellemes hangú rikkancsok kiabálják: Samsung a legjobb márka, ön is ezt nézze! Lehetetlen helyzetek, a végtelenségig leegyszerűsített párbeszédek jellemzik a darabot, profi színvonalú játék jellemezte az előadást. Pedig egy amatőr társulat: salgótarjáni KIVISZI mutatta be Schwajda tragikomédiáját. Az együttes kitett magáért, a közönség vastapsa is erről tanúskodott. (Ugyan nem volt teltház és csak néhányan szegték meg a színházi etika legalapvetőbb szabályát, hogy az előadás közben nem illik elhagyni a nézőteret.) Lassan kiürül a József Attila Művelődési Központ nézőtere, s az előbb még tragédiát játszó fiúk, lányok a díszleteket pakolják a színpadon. Vidámak. Ez érthető, hiszen bebizonyíthatták az itthoniaknak, hogy ők akarnak valamit tenni a maguk eszközeivel a városukért, és végre próféták lehetnek a saját hazájukban is. Susán Ferenc, a darab rendezője, végigizgulta az előadást. Megkönnyebbült mosollyal jön fel a színpadra. —• Gyerekek, jó volt, bár nem minden poén jött be,. . . és sorolta a javítanivalókat a legközelebbi balassagyarmati fellépésig.! De melyik rendező elégedett saját „szülöttével”?)- Nagyon izgult? — Természetesen, de tudtam, hogy megcsináljuk. Nagyon örültem a közönség reagálásának, mert érezni lehetett a nézőtéren, hogy szinte egyszerre lélegeztek a szereplőkKelemen Kata és Kocsis Pál, a darab főszereplői kel. Ez nagy segítség! — Mi lesz a KIVISZI-vel? — Megmaradunk. Sőt titkos vágyunk, hogy Salgótarjánban létrehozzunk egy amatőr színházat. - Ne menjetek sehova, mert a Karancsban vacsorázunk. Mindenki a vendégem! - mondja a többieknek. — Tóth Csaba a művelődési központ igazgatója mosolyogva gratulál az együttes tagjainak. — Ezek szerint a KIVISZI megérdemli a hazai színpadot? — Ez nem vitás. Képesek voltak arra, hogy ennnyi éven keresztül fennmaradjanak és - mint a mostani teljesítményük is igazolja - profi színvonalon teljesítsenek. Az asztalnál már oldott a hangulat. Folynak az anekdótá- zások. Az főszereplő, Kocsis Pál még néhány napig hordja a hadsereg ruháját. Színművészetire készül, de nem tud megválni a „csipet-csapattól”. — Nagyon szeretem ezt a légkört, s ha sikerül a felvételim, akkor sem leszek hűtlen, a KIVISZI-hez. Nemcsak a színpadon vagyunk együtt, hanem az életben is. Már mozdulatokból kitaláljuk, hogy a másik mit akar. Kelemen Kata hat éve jár a társulatba és a világért sem hagyná el a csoportot. — Az Öblösüveg gyárban vagyok bérszámfejtő. S csak azt mondhatom, amit a Pali mondott: mi együtt vagyunk jóban és rosszban és szeretnénk egy igazi amatőr színházat! Fiúk, lányok, csak így tovább! (Szeli)
