Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-21 / 17. szám

4 LÁTÓHATÁR 1992. január 21kedd TVéfeméojr Bjzaiomra méltó nemzedék Schwajda György, számos színpadi groteszk, tragikomédia szerzője, a Szolnoki Szigligeti Színház épppen távozóban lévő igazgatója mesélte a minap a tévében, hogy milyen megaláz­tatás érte a pesti utcán, amikor a Vígszínházba sietett esetleges szerződtetése (ami egyébként azóta tártalan: Cs.B.) tárgyában. Egy tilosban rohanó autó elől elugorva majdnem egy másik ütötte el. Ez utóbbi gépkocsi vezetője kikelve magából min­dennek lehordta az ártatlan és védtelen drámaírót, s jó hogy testileg nem bántalmazta. Bi­zony az emberi kapcsolatok, a közállapotok dolgában messze vagyunk még Európától - vonta le a keserű következtetést a va­lóságban tapasztaltakra fe­lettébb érzékeny Schwajda. Hát igen, megannyi példával tudná bárki bizonyítani, hogy hazánkban a közműveltég igen­csak messze van az európai lép­tékűnek tartott szinttől. Ez nem jelenti persze azt, hogy ne le­hetnénk joggal büszkék azokra a kiválóságokra, akik akár a tá­volabbi, akár a közeli múltban dicsőséget szereztek e kis or­szágnak szellemi teljesítmé­nyükkel, sportsikereikkel, em­beri helytállásukkal. De ezek­ben az esetekben végül is a rendkívüli képesség, a kiemel­kedő személyiség szerepe do­minált, amely azonban nem egalizálja az általános művelt­ség fehér - vagy éppen fekete - foltjait. Szerencsére arra is lehet pél­dákat találni, hogy a helyzet ko­rántsem kilátástalan, végzetsze­rűen sötét. Nos én egy ilyenre akadtam az Útkereső című vi­tám űsorban. Szó szerint „akadtam”, mert nem volt szándékomban meg­nézni a kamaszoknak!!) ajánlott programot. De megütötte a fü­lem a téma, kíváncsi lettem, hogy a tizenévesek miként vé­lekednek a mindennapi értékek­ről manapság, amikor minden olyan kaotikusnak, tisztázatlan­nak tetszik. Mielőtt naivnak látszanék, sietek gyorsan kijelenteni: tisz­tában vagyok vele, hogy a stú­dióba meghívottak közel sem az átlagot képviselik, valószínűleg tüzetes válogatás után kerültek a képernyőre. Mindenesetre jó volt látni, hallani -az életkori sajátosságaiknak megfelelően pergő ritmusban, olykor egy­más szavaiba vágó, de - sok okos, megfontolt gondolatot ki­fejtő fiatalokat. Már-már filozo­fikus mélységeket is érintve vi­táztak a családról, a barátságról, a vallásról, a hitről. Feltűnt, hogy egyikük-mási- kuknak önálló, kifejezetten ki­forrott nézeteik vannak s mit sem zavarja őket a társadalmi méretű értékválság, az átalaku­lóban lévő s egyelőre meglehe­tősen cseppfolyós értékrend kö­rüli csetepaté. Irigylésre méltó határozottsággal nyilatkoztak például arról, hogy a felnövek­vőket- a szülői háznak, az isko­lának - mindenekelőtt dönteni kell megtanítania. Aki nem tud dönteni, az az ember életképte­len. Úgy vélték, hogy az a szülő rosszat tesz, aki minden meg­próbáltatástól, konfliktushely­Szívátültetés (Ferenczy-Europress) Giza nővér, azaz Szorcsik Gizella elvtársnő, speciális alkalommal Muci, aki nem állt sorba észért, viszont mellbőségéért kétszer is odapofátlankodott, szóval Giza a nagyviziten úgy leelvtársozta az adjunktus urat, mintha csak pártkongresszuson lettek volna. E tévedését korrigálandó vi­szont KISZ taggyűlésen Gumi­mókusnak nevezte. Ilyen előzmények után ért­hető, hogy az ügyeletes szoba fojtott, erotikus csendjében meg folyton azt sugdosta rekedt ger­lehangján, hogy: — Élvezzen már. adjunktus úr, mert lui nem sietünk, perfo­rál a Kincses néni vakbele. Ilyen lelkiismeretes volt Giza nővér. Mondhatni, hogy kizáró­lag a szakmájának élt. Maga is csak akkor engedett a feszült­ségből, amikor Gumimókus ad­junktus úr-elvtárs alig észreve­hetően jelezte, hogy egyetért. Nem részletezte, nem hangos­kodott, csak kedvesen azt mondta:- Most már ülj át szívem a székre. És ebből lett a kalamajka. Érnem ugyanis szoros barát­ságot ápolt Giza nővér közvet­len kolleganőjével, aki e célra rendszeresített kulcslyukat használva tagja volt a kórházi láttuk-hallottuk pávakörnek, és akit bizonyos helyzetekben kö­vetkezmények nélkül szabadott Bozinak becézni, a bozontosból rövidítve. Másnap éppen bizonyos helyzet volt és Bozi kiszivárog­tatta Ememnek, hogy tegnap éj­jel, szigorúan zárt ajtók mögött, szívátültetés történt a sebésze­ten. Talán érthető, hogy a szép­reményű, ámde felszínes zsur­naliszta be sem fejezte a dolgát Bozival és mondhatni félig le­tolt nadrágban rohanni kezdett a szerkesztőség felé. Aki - bármi­lyen okból - futott már ilyen felöltözötten, igazolhatja, hogy ez milyen körülményes, tehát értékelni tudja a tollforgató tel­jesítményét, amely utóbbiról Bozinak azon az estén spéciéi nagyon rossz véleménye volt. Mindegy. Lényeg, hogy másnap reggel a Helyi Harsona első ol­dalán megjelent a szenzációs hír: „Szívátültetés a helyi kór­házban! - Fokváros után elő­ször a mi megyeszékhelyünkön - Christian Bemard követőit köszöntjük! Már a nyomdászok is egymás kezéből kapkodták a lapot, az ügyeletes kollegák meg irigy­kedve kérdezték: — Honnan ez a friss infor­máció? Érnem úgy mosolygott, mint egy Lisoform-ember: —-Tömegkapcsolat. A tö­megkapcsolat, kollegák, az a legfontosabb . . . (Részlet Miskolczi Miklós „Elvtársaim ingben, glóriá­ban” című könyvéből.) Felújították a móri templomot Ünnepi szentmise keretében áldotta meg a felújított móri ka­pucinus templomot a hét végén Takács Nándor székesfehérvári megyéspüspök. A XVIII. Szá­zadban épített egyházi létesít­ményt a hívek adományaiból, valamint jelentős külföldi tá­mogatással rendbehozták. Fel­újították az 50 méter magas to­rony 17 méteres tetőszerkezetét, s elvégezték az épület külső ta­tarozását. Minderre 20 millió forintot költöttek. Az' rendkívül szép templom elődjét 1695-ben a Mórra települő kapucinusok építették át plébánia temp­lommá. Az épület az elmúlt év­tizedekben alaposan megrongá­lódott, különösen a torony faváz szerkezete. Felújítása tavaly már elodázhatatlanná vált, s mivel egy osztrák-magyar ve­gyes vállalat személyében kivi­telezőt is sikerült találni a nagy szakértelmet igénylő munká­hoz, alig egy éve megkezdték a tetőszerkezet cseréjét. zettől igyekszik görcsösen megóvni gyermekét, hisz az „üvegházi” gyakorlat a későb­biekben üt vissza. Érdekes po­lémiát folytattak arról, hogy jó-e, ha a szülők saját arcmá­sukra akarják formálni utódai­kat. Ugyancsak korukat megha­zudtolva értelmezték a teljes il­letve csonka család fogalmát, amelyről pedig olyan sok né­zetkülönbség ismeretes a felnőt­tek társadalmában is. A csonka család is lehet teljes, ha szere- tetre, bizalomra épül - mondták -, és fordítva is igaz lehet: hiába van meg mindkét szülő, ha az alapvető erkölcsi normák hiá­nyoznak életvitelükből. Ez esetben a gyerek még aktívab­ban keresi máshol -többek kö­zött a Máltai Szeretetszolgálat­nál - a megbecsülést, a bizal­mat. Az már nem is volt igazán meglepő, hogy milyen precíz különbséget tudtak tenni a ba­rátság és haverság ketegóriája között, hisz ha valaki járatos „ez ügyben”, akkor egy tizen­éves feltétlenül az. Egy nevet külön is megje­gyeztem a stáblistáról: ez pedig a műsorvezetőé. Marcsa Attila ugyanis nem profi tévés, hanem egyike a vitatkozó srácoknak és lányoknak, de igazán hozzáér­tően teszi a dolgát. Tud kér­dezni, tudja mikor kell új pá­lyára állítani az eredeti céljától el-elkanyarodó diskurzust. Ezek után talán érthető, hogy miért ösztönzött vélemény- mondásra a fiataloknak szánt, de az éltesebb korúnknak is igen tanulságos vita.- csongrády ­Drogosok Szegeden A kábítószer-fogyasztás az utóbbi időben olyan méreteket öltött Szegeden, hogy a rendőr­ség a sajtón keresztül elsősor­ban az érintett fiatalok, fiatal felnőttek szüleinek figyelmét szeretné felkelteni a folyamat megállítása érdekében. A szi- pózás, a vadkender, a mák után ma már orvosi rendelőkbe, gyógyszertárakba törnek be a kemény drogért a kábítószer rabjai. A kórházakban pedig tú­ladagolt fiatalokat igyekeznek megmenteni az orvosok. A rendőrség illetékese el­mondta: jelenleg négy kábító- szeres ügyön dolgoznak. A na­pokban például egy gyógyszer- tárból loptak el kétezer ampulla morfiumot, valamint 1 kilo­gramm kokainterméket. Két művész az iskolagalériában Hétfőn délelőtt Salgótarjánban a Madách Imre Gimnázium galé­riájában Réti Zoltán balassagyarmati festőművész kiállítása nyílt meg. A tárlatot egy kolléga, Földi Péter festőművész „adta át” a gimnázium iskolaközösségének, illetve a megnyitó ünnepsé­gen jelenlévőknek. Gyurián Tibor felvétele. Az egészségügyi ellátás mindenkinek jár A Hungaroton a Midem-en A Hungaroton elsősorban komolyzenei felvételeket kí­nált a hét végén megkezdő­dött Midem fesztiválon. Ella István, vezérigazgató el­mondta: a magyar könny­űzene iránt mérsékelt az ér­deklődés Nyugat-Európá- ban. Az elmúlt években sike­rült megkötni egy-két szer­ződést, ám a komolyzenei üz­letek mértékéhez képest ez je­lentéktelen tétel volt. (FEB) Főleg az idősek félnek attól, hogy biztosítási kártya hi­ányában nem mehetnek orvos­hoz. Mi történik akkor, ha a nyugdíjas az elkövetkező hetek­ben nem kapja meg a kártyát? - kérdeztük dr. Kincses Gyulát, az egészségügyi rendszerválto­zást koordináló bizottság elnö­két: — Reméljük, ilyen eset na­gyon kevés lesz. Éppen a nyug­díjasok kártyáinak kiosztása fo­lyik a legrendezettebbben. A társadalombiztosítás naprakész nyilvántartással rendelkezik. A kártyákat tértivevénnyel küldik ki postán, várhatóan kevés lesz a reklamáció. Ha mégis előfor­dulna, akkor a területileg illeté­kes társadalombiztosítási igaz­gatósághoz kell fordulni, oda, ahol egyébként a nyugdíjjal, já­radékkal. kapcsolatos panaszo­kat is intézik. — Nagyobb településen, ahol több orvos is dolgozik, nincs akadálya a szabad válasz­tásnak, de mi a teendő akkor, ha a községben egy orvos van, vagy két falunak egy orvosa? — Törvény írja elő, hogy a helyi önkormányzat köteles megteremteni a rendelés feltéte­leit és működtetni az orvosi szolgálatot. Június végéig van idő erre, addig a jelenlegi kör­zeti orvos köteles ellátni min­den hozzáfordulót, akár van már biztosítási kártyája, akár nincs. — Előfordulhat, hogy az ön- kormányzat és a falu lakói nem ugyanazt az orvost akarják fel­kérni? — Ilyen eset valóban lehet­séges. A demokrácia lényege, hogy a választott önkormány­zati képviselőkön keresztül a közösség érvényesíteni tudja az akaratát. Tehát az lesz a falu or­vosa, akit az ott élők akarnak. — A nyugdíjasok, a biztosí­tottak és gyerekeik szinte auto­matikusan megkapják az orvosi ellátáshoz szükséges egészség- ügyi kártyát. De mi lesz. azok­kal, akik nem dolgoznak, mun­. kanélkjUieJi? — Azokkal nincs gond, akik munkanélküli segélyt kapnak, hiszen ők szerepelnek a nyil­vántartásban. Az igazi problé­mát azok jelentik, akik már nem kapnak segélyt. Természetesen ők sem maradhatnak ellátás nélkül. Nekik a helyi önkor­mányzatot kell megkeresniük, ahol igazolást kapnak szociális helyzetükről, és ez alapján kér­hetnek biztosítási kártyát. Feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a háziorvosi-hálózat kia­lakításában rendkívül nagy és fontos feladat hárul az önkor­mányzatokra. A terület szociális ellátásáért felelős testületeknek, tisztségviselőknek, ott helyben kell gondoskodniuk arról, hogy senki ne maradjon egészségügyi ellátás nélkül. — Változik-e, és hogyan a szakorvosi ellátás rendje? — Az egészségügyi rendszer átalakítása hosszabb folyamat. Első lépésként a háziorvosi-há­lózat jön létre, várhatóan július elsejéig mindenütt megtörténik a választás. Az év második fel­ében készülnek el azok a rende­letek, amelyek a szakorvosi rendszer, igénybevételét fogják szabályozni. Egyébként ennek a kérdésnek a megoldása koránt­sem lesz olyan egyszerű, mint a háziorvos választása. Ugyanis a szakorvosi ellátásnál szakmai és anyagi előírások, korlátok lesz­nek. Hasonlóan egy távolabbi időpontban kerül sor a szabad kórház-választás rendszerének kidolgozására, szabályozására. Ebben az évben tehát csak házi­orvosi hálózat jön létre. Szabó Margit Próféták lettek saját hazájukban! —-. „Megköszönte, Arankám? — Nem, Józsi. —Miért nem Arankám? —Mert szorítottad a nyakát. Majdnem megfojtottad. -—És megfojtottam Arankám? — Meg Józsi. . . ” E dialógus a színpadról, Schwajda György, Himnuszá­ból hallatszik. Egyszerű, a da­rabnak megfelelő színpadi dísz­letek, a szegénység és a nyomor szinte ordít. Hirtelen elsötétül a szín, és a hangfalakból kellemes hangú rikkancsok kiabálják: Samsung a legjobb márka, ön is ezt nézze! Lehetetlen helyzetek, a vég­telenségig leegyszerűsített pár­beszédek jellemzik a darabot, profi színvonalú játék jelle­mezte az előadást. Pedig egy amatőr társulat: salgótarjáni KIVISZI mutatta be Schwajda tragikomédiáját. Az együttes kitett magáért, a közönség vastapsa is erről ta­núskodott. (Ugyan nem volt teltház és csak néhányan szeg­ték meg a színházi etika lega­lapvetőbb szabályát, hogy az előadás közben nem illik el­hagyni a nézőteret.) Lassan kiürül a József Attila Művelődési Központ nézőtere, s az előbb még tragédiát játszó fiúk, lányok a díszleteket pakol­ják a színpadon. Vidámak. Ez érthető, hiszen bebizonyíthatták az itthoniaknak, hogy ők akar­nak valamit tenni a maguk esz­közeivel a városukért, és végre próféták lehetnek a saját hazá­jukban is. Susán Ferenc, a darab rende­zője, végigizgulta az előadást. Megkönnyebbült mosollyal jön fel a színpadra. —• Gyerekek, jó volt, bár nem minden poén jött be,. . . és sorolta a javítanivalókat a leg­közelebbi balassagyarmati fel­lépésig.! De melyik rendező elégedett saját „szülöttével”?)- Nagyon izgult? — Természetesen, de tud­tam, hogy megcsináljuk. Na­gyon örültem a közönség reagá­lásának, mert érezni lehetett a nézőtéren, hogy szinte egy­szerre lélegeztek a szereplők­Kelemen Kata és Kocsis Pál, a darab főszereplői kel. Ez nagy segítség! — Mi lesz a KIVISZI-vel? — Megmaradunk. Sőt titkos vágyunk, hogy Salgótarjánban létrehozzunk egy amatőr szín­házat. - Ne menjetek sehova, mert a Karancsban vacsorá­zunk. Mindenki a vendégem! - mondja a többieknek. — Tóth Csaba a művelődési központ igazgatója mosolyogva gratulál az együttes tagjainak. — Ezek szerint a KIVISZI megérdemli a hazai színpadot? — Ez nem vitás. Képesek voltak arra, hogy ennnyi éven keresztül fennmaradjanak és - mint a mostani teljesítményük is igazolja - profi színvonalon teljesítsenek. Az asztalnál már oldott a hangulat. Folynak az anekdótá- zások. Az főszereplő, Kocsis Pál még néhány napig hordja a hadsereg ruháját. Színművésze­tire készül, de nem tud meg­válni a „csipet-csapattól”. — Nagyon szeretem ezt a légkört, s ha sikerül a felvéte­lim, akkor sem leszek hűtlen, a KIVISZI-hez. Nemcsak a szín­padon vagyunk együtt, hanem az életben is. Már mozdulatok­ból kitaláljuk, hogy a másik mit akar. Kelemen Kata hat éve jár a társulatba és a világért sem hagyná el a csoportot. — Az Öblösüveg gyárban vagyok bérszámfejtő. S csak azt mondhatom, amit a Pali mon­dott: mi együtt vagyunk jóban és rosszban és szeretnénk egy igazi amatőr színházat! Fiúk, lányok, csak így to­vább! (Szeli)

Next

/
Thumbnails
Contents