Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-03 / 2. szám

4 LÁTÓHATÁR 1992. január 3., péntek A művelődési tárca államtitkárának fogadónapján Szegény az eklézsia a Szalai utcában Sebességkorlátozási ütközet (FEB) Az eső egyhangúan veri az V. kerületi ház ablakait. A Művelődési Közoktatási Mi­nisztérium épülete kihalt, hi­ányzik a hétköznapok megszo­kott nyüzsgése. Csupán egyet­len emeleten van világosság: az államtitkár dolgozószobájában, ahol az esős idő ellenére egy­másnak adják a kilincset a fo­gadóórára érkezők. Dr. Kálmán Attila szívesen lát. Üdítővel, kávéval kínál, aztán.. . Többé nem ér rá velem foglalkozni. Néma fültanúként hallgatom a gondokat, a panaszokat, a ké­réseket. .. Középkorú, gyorsbeszédű ember huppan le a székre. Sze­gedről jött, egyetemi tanár. Vé­leményezésre hozta a felsőfokú irodalomoktatáshoz kézített anyagát. Kísérleti jelleggel már kipróbálták, nyugtatja meg az államtitkárt és már veszi is a ka­lapját. Egy esztergomi orvosnak adja át a helyét, aki a tanárjelöl­teket okítaná egészségneve­lésre, szexológiára, programot dolgozott ki az egészséges életmódra nevelésre is. Az ál­lamtitkár bólogat, mindketten azzal az ígérettel távoznak: ta­nulmányozni fogják az anyago­kat. Indulatos csapat tolakszik az irodába: a budaörsi általános is­kola szülői munkaközösségé­nek küldöttei. Szóvivőjük heve­sen magyarázza, miért nem ér­zik legitimnek az iskolaszékü­ket. Az államtitkár igyekszik megnyugtatni valamennyiüket: rövidesen kivizsgálják a pana­szukat. Lassan-lassan magam is ér­zem, mi az, ami könnyebben el­intézhető, mi az, ami reményte­len ügy. A következő audenci- ára jelentkező ügyfél támoga­tást szeretne kapni. De a tárca tárcája teljesen üres. Az állam­titkár sem tehet mást - széttárja karjait. Más már az esélye is annak a tatabányai tanítónak, aki a városi általámos iskola dyslexiás gyerekeinek oktatá­sához kér némi pénzt, hogy se­gédeszközöket vásárolhassa­nak. Nyugodtan indulhat haza a következő vonattal, Kálmán At­tila segíteni fog az ügyben. Mo­solyogva lép be, és úgy is kö­szön el a csepeli Burattino Is­kola igazgatója is: korábban felvállalták a hátrányos hely­zetű, deviáns viselkedésű gye­rekek oktatását, most a kiscso­portok után járó emeltszintű no- ratív támogatást kérik - és meg is kapják. Hiába jött a hatvani általános iskola igazgatónője. Még csak biztatást sem kapott, pedig má­jus óta várnak némi anyagi tá­mogatásra. Az iskolában egy­szerűen csapnivlóak a tanítás feltételei, a folyamatos műkö­déshez is hiányoznak a legalap­vetőbb dolgok. A tíztantermes iskolát két másikkal szeretnék bővíteni, csakhogy ehhez is pénz kellene. Nincs. „Szegény az eklézsia” - mentegeti a A „megtért” színész Paudits Béla a színészet vonzásáról (Ferenczy-Europress) Az ó-év utolsó napján, mintegy szilveszteri ajándékként mu­tatta be a Madách Színház John Kander és Fredd Ebb nagyszerű musicaljét, a Ka­barét, amelynek egyik jelen­tős szerepét Paudits Béla játssza, A főpróba napján be­szélgettünk vele a jelenről, a darabról, a múltról, a színészi pályaelhagyás éveiről és a kö­zeljövő terveiről. A művészvi­lág sajátos tehetségű, nép­szerű alakja sok évvel ezelőtt találkozott először a Kabaré­val, az akkori szerelem azon­ban egyoldalú maradt... Előbb a musicalből készült kitűnő filmet láttam, s óriási ha­tással volt rám. Később, amikor megnéztem a színművészeti fő­iskolások bemutatóját, önkénte­lenül is beleestem abba a hi­bába, hogy áz induló pályatár­sak produkcióját összevetettem a filmmel, ami persze irreális és és igazságtalan hason lítgatás volt. Hozzáteszem, soha nem voltak különöseb szerepál­maim, hiszen karakterszínész vagyok, s mindig jó, testhez álló feladatatokat kaptam. Ám mi­kor annak idején a Fővárosi Operettszínház is bemutatta a darabot, azt mondtam magam­ban: ezt a szerepet, a konferan­szié figuráját nekem kellett volna színpadra állítanom! De persze egy másik színház tagja voltam, s számoltam azzal, hogy ez a feladat soha nem ada­tik meg nekem. Aztán múltak az évek, s lám, ma - már igaz, nem fiatal színészként,-- hiszen túl vagyok már a negyedik X-en - ölembe pottyan a lehetőség. — Pár évvel ezelőtt — szinte mindenkinek váratanul - eltűnt a színházi világból, s akkor úgy tűnt, hogy végleg. — Igen, 1986-ban történt, hogy hátat fordítottam a színé­szetnek. Magam sem tudom miért, hiszen szerettek, senki sem bántott. Valahogy úgy éreztem, hogy elég... Fogtam magam, elmentem „civil" életbe, keramikusnak, vendég­látósnak. Olyannyira komolyan gondoltam a pályamódosítást, hogy még vendéglátóipari isko­lába is beiratkoztam. Tetszett az új „módi”, jól éreztem magam. — Egy idő után azonban mégis rá kellett jönnie, hogy nem tud elszakadni a színi pá­lyától. — Önmagam árnyékát - úgy látszik - én sem tudtam, tudom átlépni. Pedig vendéglátósként csupán egy kis presszót szeret­tem volna, de a Halló Orfeu­mot,-állítom a világ egyik „legnehezebb” kocsmáját - kaptam meg, ami azután menet közben változott át némileg a Kabaré Kit-Kat klubjához ha­sonló szórakozóhellyé. Egyszer eljött hozzám Sándor Pál film­rendező és felesége, Hernádi Judit, s elcsodálkoztak, hogy nálam még éjjel háromkor is műsor volt. Összeszedtem ugyanis mindenkit, akit tehet­ségesnek tartottam, s éjszakai orfeumot csináltunk, ahol - egyébként- konferáltam. A konferanszié szerepét tehát már az életemben eljátszottam, bár persze a kabaré számaiból még semmit sem énekeltem el. — Hogy zajlott le a nagy visszatérés? — Kerényi Imre igazgató konok, már-már erőszakos sze- retete hozott vissza. Bár több­ször is ellenálltam a kísértés­nek, de amikor elküldte a „Gettó” szövegkönyvét, képte­len voltam nemet mondani. Visszakaptam a Macskákban is a régi szerepemet... — Ezentúl tehát újra a szín­háznak él. Apropo: rendes tagja a Madáchnak? — Továbbra is szabad szí­nész vagyok, mert valójában ma sem érzem magam igazán szín­házi embernek. Úgy látszik, va­lahogy más az alkatom. Ami terveimet illeti? Nos, a színé­szetet nem tartom szokvá­nyos-szabványos hivatásnak, afféle nyugdíjas álásnak. A színművész az - színművész, független attól, hogy státuszban van-e vagy sem. Sz. B. munka becsületét az államtit­kár. Nem áltatja, nem hitegeti az igazgatónőt. Együttérzéssel tanácsolja, hogy 1993 előtt ne is számítsanak támogatásra, mert ha a minisztérium szétaprózná a pénzt, s mindenkinek adna egy keveset, akkor tulajdonképpen senkinek sem jutna semmi. Egy idősebb úr és a társasá­gában lévő hölgy nem pénzért jött és nem is panaszkodik. 1992 elején lenne Galilei halá­lának 350. évfordulója, szeret­nének emlékünnepséget ren­dezni, már hozták is magukkal a tervezetet. Az államtitkár lelke­sedik az ötletért és biztosítja a vendégeket, hogy minden tőle telhető segítséget megad a méltó megemlékezéshez. A Népfőiskola szívügye az állmtitkárnak is, s ezt nem is tit­kolja a Mezőfalváról érkezett rendkívül csinos hölgy előtt, s még hozzáteszi: égi elkötele­zettje a mozgalomnak. Támo­gatja a kérését is, hogy a mező- gazdasági kombinát tulajdoná­ban lévő mintegy 4500 hektár­nyi föld kezelői jogát a főiskola kapja meg, amely a gödöllői egyetemmel karöltve mintafar­mot, biokertészetet létesítene a területen. A biogazdálkodástól azt remélik, hogy talán csök­kentheti a rákos megbetegedé­sek elterjedését. A meghallgatásra előzetesen feliratkozottak 20 percenként követik egmást. Papíron. Az ál­lamtitkár úgy véli, manapság az emberek két dologra ügyelnek: a pénzükre és az idejükre. Mégis előfordul, hogy egyik-másik panasz megbeszé­lése akár egy órát is igénybe vesz. Mint például azé az öt fia­talemberé, akik a miskolci böl­csész egyesület hallgatói. Azért kértek kihallgatást dr. Kálmán Attilától, mert sérelmezik, hogy a magánegyetemük által kiadott diplomát sokhelyen megkérdő­jelezik. Kell-e, szükség van-e magánegyetemre, ha kétkedve fogadják diákja tudását? Ha eleve megkérdőjelezik az ott szerzett diploma hitelességét? A maguk igaza mellett érvelnek a fiatalok és érvel az államtitkár is: noha megérti őket, úgy véli hogy a minisztérium hatáskörén kívül esik az ügy. Azt javasolja, hogy a miskolci egyetem és a bölcsész egyesület vezetői ülje­nek le és egymás között tisztáz­zák a konfliktust. Ezen a szombaton összesen 25-en iratkoztak fel a fogadó­napra. Az államtitkár arcát für­készem, a fáradtság, a feszült­ség nyomait keresem, az egész heti munka utórezgéseit. Lát­szólag frissen pakolja össze az asztalon felgyülemlett temérdek iratot. A falióra elüti a hetet. Kint már sötét este van. Már indul­nánk, amikor kopog a titkárnő: — Kicsit maradjon még, ál­lamtitkár úr. Újabb három ven­dége érkezett.. . Újvári Gizella Eddig 145 elnökjelölt! Mr. Kreml a Fehér Házban? (FEB) Az amerikai elnökje­löltek listájára feliratkozott egy délkarolinai professzor, akit - nem csalás, nem ámítás - Wil­liam Kremlnek hívnak. A jelek szerint vonzó George Bush bársonyszéke, amivel évi 200 ezer dollár fizetés, 50 ezer dollár költségtérítés, 132 szobás otthon jár, nem is beszélve a pompás uszodáról, teniszpályá­ról. a Boeing 747-es szolgálati jumbóról és egyéb járulékos apróságokról. Mint kiderült, az esztendő végére a Federal Elec­tion Comission, a Szövetségi Választási Bizottság irodájában már 145 (!) jelentkező kérelme fekszik. Nem Mr. Kremlé az az egyet­len tréfás név: az egyik jelöltet George Washington Americá- nak hívják. Jogilag alig kell valami ah­hoz, hogy a delikvens pályáz­hasson az ország legmagasabb hivataláért. Minden amerikai ál­lampolgárnak joga van ehhez, aki elmúlt 35 esztendős és leg­alább 14 éve az Egyesült Álla­mokban él. Érdekes módon a büntetlen előélet nem feltétel. Egy bizonyos Lyndon La- Rouche. aki immár negyedszer elnökjelölt, ezúttal a minnesotai fegyházból vezeti kampányját, ugyanis csalás-sorozatáért 15 éves büntetését tölti. Különös lenne, ha befutna: az országot akkor egy börtönben berende­zett irodából irányítanák. Curly Thornton úr győzelme esetén pedig alighanem kocs­mából. Ez a jelölt ugyanis az Alkoholista Liga élén szeretné meghódítani a Fehér Házat. (FEB) 1992 január 1-jétől a volt NDK autópályáin is meg­szűnt a sebességkorlátozás. Megeshet, hogy a változás csak ideiglenes lesz, mert egész Né­metországban tombol a tempó­limit körüli csata. Az ütközet­ben különböző érvek és érdekek csapnak ősze. Áz autóipar a jelenlegi teljes száguldási szabadság híve. A VDA, a német autóipar szövet­ség szóvivője szerint az ország minden hatodik munkahelye közvetve vagy közvetlenül kap­csolódik a gépkocsihoz és a se­bességkorlátozás „tragikus fog­lalkoztatási következményekkel járna”. A BNW igazgatótaná­csának elnöke így vélekedik: „A sebességkorlátozás követ* keztében elvesztenénk külföldi és hazai megrendelőink _ jóré­szét, hiszen miiért vennének to­vábbra is gyors kocsikat. Ezál­tal munkahelyek ezrei kerülné­nek veszélybe.” A német közvélemény 56 százaléka azonban a limit híve. A rajnai autóklub pszichológusa azt vallja a száguldási szabad­ság „harctérré teszi az országu­tat, egyenlőtlen és veszélyes küzdelem színterévé.” Egerek és emberek Az emberiség megmentője? Miközben az állatvédő moz­galmak nagy része egyre eré­lyesebben tiltakozik az állatkí­sérletek betiltásáért, a gyógy­szergyárak, orvostudományi ku­tatóintézetek nem szívesen vál­nának meg kedvenc kísérleti alanyaiktól. Még a szerencsésebbek közül valók azok az egerek, amelye­ket egy kísérletben diétára fog­tak, s ezáltal kevésbé hajlamo­sabbnak mutatkoztak rákos megbetegedésre, mint normáli­san táplált társaik, élettartamuk 30 százalékkal nőtt, miután napi táplálékuk kalóriatartalmát 40 százalékkal csökkentetlek. Egyébként már közismert, hogy a kövér emberek köbben sokkal nagyobb a rákos esetek száma, mint azok között, akik ügyelnek normális testsúlyukra. Nem ilyen szerencsések azok az egerek, amelyeket az ameri­kai Harward egyetem kutatói szabadalmaztattak, miután gén­technológiai úton állították elő őket. Ezekben a parányi emlő­sökben az emberi rákhoz meg­tévesztően hasonló daganatok fejlődnek ki. A rákegérnek ke­resztelt állatkában „feltalálói óriási lehetőséget látnak", a szörnyű betegség gyógymódjá­nak kutatásához. A rákegér - a környezetvé­dők szerint- a génmanipulált szörnyetegek előfutára, de a szabadalmi oltalmat kiadó hiva­tal álláspontja szerint az új kí­sérleti állat a jövőt szolgálja, az emberi bajok orvoslásához visz közelebb. Zsaruiskola A tamburás halála Diplomás prostituáltak? Militovics piester kezében gyönyörű hangon szólal meg a már-már feledésbe menő hang­szer. Minden este ugyanabban az időben, este hatkor indul a városszéli kisvendéglőbe, hogy szórakoztassa a vendégeket. Középkorú férfi, egyedül él a szüleitől örökölt lakásban. So­kat ad magára. Azt mondják róla, hogy a nőkkel is ugyanúgy tud bánni, mint a hangszerével. Messze tájról idejönnek a fér­fiak, hogy meghallgassák a tambura szépen pengő hangját, no meg a kacérkodó lányokkal elszórakozzanak. Ezen az estén is. mint min­dig, tenyérnyi hely sem maradt szabadon a teremben. A szem­közti asztalnál foglalt helyet a művész egyik hódolója, Aliz, a dúsgazdag ószeres felesége. Két asztallal odébb Babi, a zeneta­nár, akiről hasonló vélemények terjengenek. De fél szemmel oda-oda kacsingat Bella, a ven­déglő tulajdonosának, Derko- vits Tamásnak a felesége is. Tamás pár napja észrevette, hogy az asszony érzelmileg kö­zeledik a zenészhez, de ezt szó nélkül tűri, mert tudja, ha kiadja az útját, tönkre megy az üzlet. Aliz férje Lipót is gyanít va­lamit. Bár ritkán kíséri el fel­eségét, de a mester utáni rajon­gása mindent elárult számára. Babi a zenetanár ismert sze­mélyiség a városban. Bár nincs férje, de hírneve miatt ügyelni kell minden lépésére. Megpró­bál úgy viselkedni, mintha a zene és nem a férfi érdekelné. Ezen az éjszakán - mint szombatonként mindig - éjjel egy órakor zárt a vendéglő. A tamburás összecsomagolta hangszerét, pár szót váltott Bel­lával, majd vette kalapját. Búcsúzóul megivott egy üveg Martinit, kezet fogott Tamással, és egyedül távozott. Kis idő el­teltével Tamás bezárta az üzlet kapuit, de távolabb, az üzlet­fény alatt meglátta, hogy a mű­vészhez csatlakozik valaki és ketten mennek tovább. Ennek nagyon jelentőséget nem tulaj­donított, hiszen máskor is elő­fordult ilyesmi. Másnap, a szokásos időben nem jelentkezett a mester. Hét körül az üzlet tulajdonosa elsza­lasztottá a pincérfiút: nézzen utána, mi az oka Militovics mester távolmaradásának? A lakás ajtaját zárva találta, de a szomszédok segítségével sikerült bejutnia. Megdöbbentő látvány fogadta. A mester ruha nélkül, holtan feküdt az ágyban. A nyomozás megállapí­totta: — Az orvosszakértő a halál beáltát hajnal négy óra körülire teszi. — A halál oka: arzénnal tör­ténő mérgezés, amely itallal ke­rült a szervezetbe. — A helyszíni szemle során két poharat találtak az éjjeli szekrényen. Egyiken a művész újjlenyomatait rögzítették, míg a másikon kesztyűs újjnyom volt látható. — A félig telt pohár italma­radványból a vegyvizsgálat ar­zént mutatott ki. * * * A megfejtéseket kérjük legkésőbb január 17-ig szer­kesztőségünk címére (Erzsé­bet tér 4.sz.) eljuttatni. Zsaru­iskola megnevezéssel. A leg­jobb megoldást közöljük, a megyei rendőrfőkapitányság pedig ezer forintos tárgyjuta­lomban részesíti. Az már a világ minden részén előfordult, hogy diplomával rendelkező nők - legtöbbször anyagi okokból - prostitúcióra kényszerülnek. Ha azonban jó­váhagyják a prágai Károly egyetem tervét, akkor a világ legősibb mesterségét űző lá­nyok és asszonyok rövidesen diplomával a zsebükben indul­hatnak az utcára vagy a nyilvá­nos házakba. A Zemedelske Noviny című csehszlovák lap hétvégi értesü­lése szerint a Károly Egyetem Testnevelési és Sportfakultása katedrát szándékozik létesíteni prosituáltak képzésére. A lap azt is tudni véli, hogy az egye­tem által az illetékes minisztéri­umokhoz benyújtott javaslat tar­talmazza az egyes szemeszterek tantervét is. A diplomázni óhajtó prosti­tuáltaknak ezek szerint alapis­meretekkel kell rendelkezniük a sportok terén és gyakorlatra kell szert tenniük a keleti és erotikus masszázs terén is. Az illetékes minisztériumok eddig még nem válaszoltak a nagytekintélyű egyetem komoly tervére.

Next

/
Thumbnails
Contents