Nógrád, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-16 / 13. szám

4 LÁTÓHATÁR 1992. január 16., csütörtök A baba, a Maca, meg a többiek HAMIS A BABA: kellemes felüdülés a fullasztó amerikai akciózuhatagban Felettébb kellemetlen érzés, ha az ember munkahelyén megjelenik egy hatalmas fi­gura, aki éppen nyomozó, s röpke, zavaros percek után erős felindulásában, családi, no meg üzleti ügyei miatt, egészen egyszerűen ráborítja a mázsás íróasztalt az ártat­lan, hivatali szenvedőre. Az pedig már-már földőntüli él­mény, ha az ember egyszerű fia olyan didkőkat kuksolhat, melyekre először gyermeki őszinteséggel, s meglepetéssel rácsodálkozik, majd ámuldo­zik, aztán pedig álmodozni kezd ilyesfajta, egyedülálló női puha paplanokról, s azok közé való befurakozásról. Ötvös Csöpi (van széles e ha­zában, ki e nevet nem ismeri?) barátunk éppen, ki tudja há­nyadszor életében, a rendőrség kötelékéből elbocsájtva, éltető elemével, a vitorlázással fogla­latoskodik. A hatóság pedig fontos ügyben, napi probléma: kábítószer-kereskedelem lelep­lezése, tevékenykedik. A nyo­mozást a bájosan balfácán Kar­dos doki vezeti (pontosabban vezetné), s így egyenes követ­kezmény Csöpi illetve magán- vállalkozásban, külföldi tőkével (többek között egy szovjet - orosz, ukrán,stb? - harckocsi) működő nyomozócégének be­vonása (csak valutáért!) a ha­talmas akcióba. Csöpi végzi a dolgát. Néhány alvilági ürgének menetet vág a fején és lukat rúg az ülepén, mellesleg tekintélyparancsoló védőszárnyai alá vesz egy sze- retnivalóan csibész lurkót, to­vábbá megszokott nagyvilági szövegével, arcizomrándulás nélkül kommentálja az esemé­nyeket (helyhiány miatt csupán egyetlen gyöngyszem: "Doki- kám. a te fejedben egy agy rák éhen pusztulna."), - s szépen, komotósan, de biztosan kiderít mindent, kibogozza a szálakat, elkapja a bűnbandát. A siker, természetesen mondani sem kell. Kardos dokié, de kit érde­kel ez a nüansznyi apróság eme nagy dolgok közepette? A babákba rejtett narkó, a Bögyös (hej, ha én is közöttük lehetnék!) Maca, meg a töb­biek: Csöpi, Kardos, Purci úr, Ricsi, meg valahány név a nap­tárban, csupa új-régi poén. teli­találat, melyhez csupán jobbke­zünket kell használni, egy erős, határozott mozdulat, a gratulá­ció erejéig. S ne hallgassuk el azt sem, hogy'a Bujtor-film, a maga minden nehézségével, gondjával és valóságával jobb, mint a mozgóinkat elárasztó- fullasztó évenkénti kéttucatnyi ámerikai, hasonszőrű mozi. Végre ismét van könnyed, szó­rakoztató, hamisítatlan hazai alkotásunk, mikor a legtöbb honi produkció megértéséhez professzori koponya szükségel­tetik. Nem maradt más hátra, mint kidüllesztett mellkassal, örömtől sugárzó arccal, igenis bátran, s joggal! ismételni a doki filmbéli szlogenjét: ma­gyar vagyok! Szilágyi „Zsötem” egy erotikus szalonban Manapság ritkaság: új ma­gyar játékfilm forgatása fejező­dött be a Hunnia Filmstúdióban. Az elsőfilmes Salamon András „Zsötem”-jének országos be­mutatója január 24-én lesz a mozikban. Salamon András, a film for­gatókönyvírója és rendezője az MTI tudósítójának érdeklődé­sére elmondta: a Zsötem három magyar fiatalról szól, akik egy bécsi erotikus szalonban akar­nak szerencsét próbálni, s köz­ben - nem egyedi eset - szere­lem szövődik közöttük. A film a fiatalokról, de nem csak a fiatalokhoz szól. A főbb szerepekben Kerekes Évát, Lu- káts Andort és Bölcsök Enikőt láthatja a közönség. Csütörtököt mondunk Gyarmaton mesélik Az öreg Guttmann Guttmann Pista bácsi sokáig- évtizedekig - Balassagyarmat egyik meghatározó egyénisége volt. Némelyek azt mondták róla. hogy ő talán már születé­sekor is öreg volt, mert annyi életbölcsesség szorult bele. Fa­nyar, jellemző humora sokakat megdöbbentett, vagy megnevet­tetett. A hatvanas években ment a Fantomas című francia film a mozikban a felejthetetlen Louis de Funessal és Jean Gabinnal a főszerepben. A fehér gumiarcú Fantomasra biztosan sokan em­lékeznek a középkorú és idő­sebb tévénézők körében. Ebben az időben esténként Guttmann doktor egy betegét járt injekciózni, de olyan ponto­san, hogy órát lehetett volna hozzá igazítani. Útja mindig a két temető között vezetett. Ezt nézte ki, - no meg természete­sen a doktor újján a hatalmas arany pecsétgyűrűt - a város ismert hóhányója. Az öregúr - mert talpig úri­ember volt - vastag elmaradha­tatlan görbebotját himbálva kö­zeledett. A temetőkapuból a sö­tétben elétoppant egy fehérre mázolt képű alak: — Ide a gyűrűt! Én vagyok Fantomas! — Én meg Guttmann vagyok- válaszolt a doktor, botjával jó nagyot sújtva az útját akadá­lyozó „Fantomasra”. A „találkozás emléke” nyolc napon belül gyógyult. J.S. Mottó: „Szakértő az, aki el­kerüli az apróbb tévedése­ket, miközben hanyatt-hom­lok száguld a grandiózus téveszme felé.” (Murphy törvénykönyvéből) Szakértelemből jeles! Már legalábbis gazdaságunk me­zőgazdaság néven emlegetett szeletében. Irtó jól mennek a dolgok: már úgy értve, hogy irtottak. Teheneket. Mondván: sok a tej. „Marha érdekes” — mondhatnánk, ha nem irtottuk volna ki a marhákat. De kiir­tottuk. Az is sok volt. Most már kevés. A marha is, a tej is. Mégis nehéz megfizetni ezt is, azt is. Hiába, ezt nevezzük „sajátosan magyar” piacgaz­daságnak. Megesett! Az alábbiakban nem egy lányról lesz szó. Be­tört mindennapjainkba a Sei— fi! Csökkentették Gyarmaton a hőszolgáltatói tarifákat! Vala­honnan rájöttek (mit ne mond­jak, ez eltartott egy darabig), hogy, ha mind a négy kazánt átállítják az olcsóbb gáztüze­lésre, ezáltal olcsóbban kihoz­ható a fűtés. Hogy erre miért nem jöttek rá az akkori illeté­kesek már jóval korábban!? Elnézést, ez nem a rejtvény­rovat, úgyhogy hagyjuk . . . Közlekedjünk okosan! Tehát gyalog. Mint őseink. A busztarifák ugyanis mennek ám felfelé. Elővették a sutból a régi, kipróbált jelmondatot: felső határ a csillagos ég! Ez­úton is tájékoztatom a salgó­tarjáni helyijáratok utazókö­zönségét, hogy városuk 70. születésnapja itt van a nyaku­kon. De ne örüljenek! Ez nem jelenti azt, hogy Salgótarján ingyen utazhat az autóbuszo­kon! Itt ugyanis még mindig az egyén saját életkorát veszik számításba. Lóci nem lesz óriás. Meg­bukott a lóci akkubontó! Mi­csoda felismerés! Hirtelen rá­jöttek, mégsem akarnak mér­gezett levegőt szívni. Igaz, nem volt olyan nyomós okuk, mint a borukat féltő gyöngyö­sieknek, de ők is biztosan fél­tettek valamit. Ha mást nem, a szomszédjukban pislogó ri- móci nyulat. FÁK napja. Óvjuk a FÁ- Kat. Boldogult Joszif Visszá- rionovics születésnapja óta - mióta létezik FÁK. (Ragozási- lag amúgy ez furcsa, de meg kell szokni.) Szóval védjük a FÁKat. Fel is ajánlottuk ta­pasztalatainkat, hasznosítsák, ha már egyszer olyan szépen megalakultak. Hogy mire megy a kicsi tapasztalataival ez a nagy, ha elfogadja, nem tudom. Feltehetően ugyanarra, mint amikor nekem ajánlotta fel egy kicsi (világútlevele szerint 103 cm-es) ismerősöm összes tapasztalatait. Nem uta­sítottam vissza, meg ne tudja szegény, hogy én azt már amúgy is tudtam. Ha neki ez úgy jó. Hogy mire megy a FÁK az MK (Magyar Köztár­saság) élettapasztalatával!? (Elvégre mi is most lettünk megint független állam.) Szó­val valószínűleg ugyanarra nagy tapasztalatunkkal, mint én kis barátoméval. Meghall­gatják . . . Balázs József A jáki templom visszakapja régi fényét Remélhetően visszakerülnek hazánk egyik leghíresebb ro­mán kori műemlékének, a XIII. században épült jáki templom­nak különböző múzeumokba, kőtárakba szállított és ott kiállí­tott eredeti szobrai, díszei. Is­mét eredeti helyén látható majd a budapesti Képzőművészeti Múzeumban őrzött, a millen- neum alkalmával bemutatott kő- tári anyag, vagy a kőszegi Zwingerben, a szombathelyi Savaria Múzeumban és másutt található emlékek. Az Országos Műemléki Felügyelőség a fel­újítási és restaurálási munkála­tok folytatásaként pedig a dí­szes főkapuzat apostoli szobrai­nak másolatait keszítúfil} illető­leg a különösen jelentős kődí­szeket korróziógátló'és a káro­sodásokat javító úgynevezett kősáilárdító bevonattal látja el. A tervek szerint az apostolok szobrait leemelik és a fővárosi központi restaurátorműhelyben elkészített másolataik kerülnek vissza a főkapu építményére, mivel az erdeti szobrok igen nagymértékben károsodtak. Ez utóbbiakat a jáki kőtárban lát­hatja majd a közönség felújítá­suk után. Az apátsági templom elmúlt évben elkezdett restaurálásának zöme még hátravan, így például a Szent Jakab kápolna teljes felújítása, a kőtár épületének helyreállítása, a nemrégiben megtalált középkori szárnyasol­tár restaurálása, amivel az idei húsvétra talán el is készülnek. A munkálatok mintegy 50 millió forintba kerülnek, s a pénz előreremtéséhez segítséget adhat a tavaly év végén létreho­zott Alapítvány a Jáki Templo­mért is, amit a vasi községben működtetnek. Az önkormány­zat, a helyi takarékszövetkezet és termelőszövetkezet, valamint a templom plébánosa, Rátkai László által kezelt alap egyelőre ötszázezer forinttal gazdálko­dik. Véleménye szerint évente az idegenforgalomból integy félmillió forinttal gyarapodnak majd, ami az egyéb, adomá­nyokkal és kisebb ajándékké­szítő műhelyük bevételével ki­egészítve elég lesz három oltár helyreállításának költségeire. A 23. losonci gyalogezred a Donnál I. Megérkezés a frontra, az első vonalba Az 1930-as évek végére sok tekintetben új politikai viszo­nyok formálódtak ki Európá­ban, a világban. A háború - rö­videsen világháborúvá terebé­lyesedve - az eszmei zavart nö­velte. A nyomában megjelenő gazdasági, katonai döntések a mindennapi életben az új erő­vonalak mentén, új polarizációt teremtettek. A Magyar Királyi Honvéd­ségben 1938-1939-ben jelentős szervezeti változásokat hajtot­tak végre. Az átszervezés össze­függésben volt a magyar politi­kai és katonai erők törekvései­vel is. Ugyanis az 1938-as müncheni egyezmény, az ugyanazon év november 2-ai, első bécsi döntés nyomán felvi­déki magyar települések csatla­koztak az országhoz. 1939. márciusa Kárpátalja, 1940. au­gusztus 2.-a, a második bécsi döntés, Észak-Erdély városai­nak, településeinek visszatéré­sét eredményezte. Mindezek hatása, illetve a politikai döntések végrehajtá­sához szükséges hadi feltételek megteremtése képezte a katonai átszervezés alapját. A hadi szervezeti átalakulás eredményezte a 23. gyalogezred létrejöttét. Az ezred parancs­noksága Losoncra került. Ma­gasabb egysége az egri 20. könnyű hadosztály volt. A 13. miskolci, 14. egri gyalogezred­del együtt a miskolci székhelyű VII. hadtest kötelékébe tartoz­tak. A 23. gyalogezredet három zászlóalj alkotta: a 23/1. losonci (parancsnoka Botond László alezredes), a 23/11. balassa­gyarmati (parancsnoka Lászay János alezredes), az 53/111. sal­gótarjáni (parancsnoka Várnagy Károly őrnagy) volt. Személyi állománya a szék­helyen lakó hadkötelesekből, a környék falvainak fiataljaiból és tartalékosaiból állt. Később, az újonnan magyar irányítás alá került területekről sok román, ruszin anyanyelvűt is ide soroz­tak be. Áz ezred katonái részt vettek az erdélyi hadművele­tekben is. Az 1941-ben szovjet földön elszenvedett katonai vesztesé­gek arra kényszerítették a német hadvezetést, hogy 1942-re ter­vezett hadműveletekben na­gyobb arányban vegye igénybe szövetséges hadseregeinek ere­jét. A magyar és a német kato­nai vezetés 1942 januárjában három magyar hadtest frontra küldésében állapodott meg. A losonci gyalogezred tarta­lékos állományának bevonulta- tása 1942. máriusától kezdődött meg. Parancsnoka ekkor Nagy Géza ezredes volt. Rövid ki­képzést követően júniusban ün­nepélyesen búcsúztatták az ez­redhez tartozó zászlóaljakat a helyőrségi városok polgárai, a bevonuló katonák hozzátarto­zói. A miskolci VII. hadtest ala­kulatai, az egész 2. magyar had­sereg egységei hosszú ideig tartó vasúti szállításának utolsó szakaszában vonultak el a keleti frontra. 1942 július 7-8-án in­dultak, és útjuk Érsekújvár - Galánta - Trencsén - Zsolna - Jablonkai hágó - Katowice - Kielce - Bialystok - Grodno - Vilnius - Dünaburg - Vi- tyebszk - Szmolenszk - Orel - Kurszk vonalon vezetett, és tíz napig tartott. Az útirány nagy kerülőre utal, amit azért kellett megtenniük, mert a néhány közvetlen vasúti vonalon a Sztá­lingrád irányába előre vonuló német hadsereg utánpótlása és ellátása folyt. Az ezred alakulatai a kurszki külsőpályaudvarokon - Szvo- boda, Szolotucsino - rakodtak ki. A Don folyó - hol magas, hol mocsaras - partszakasza in­nen, közel 300 kilométerre volt. Ezt a távolságot gyalogmenet-' ben tették meg az alakulatok. A hosszú gyalogmenetek viszon­tagságait a kortárs így rögzí­tette: „Időjárás a menetek alatt nem kedvező: hőmérséklet szél­sőséges (+12 és +30 közt) és ál­landó esőzések. A sok eső az utakat teljesen hasznavehetet­lenné tette úgy, hogy a menet időnként teljesen elakadt. A lo-j vak leromlása már itt megkezf dődött. Ezen menet fáradalmak többé már nem tudták kihe­verni.” A fárasztó gyaloglást köve­tően, néhány pihenő nap után a 20. könnyű hadosztály alakula­tait, így a losonci gyalogezredet is „azonnal az első vonalba ren­delték”. Dr. Horváth István (Folytatjuk) Honvédéi! bí eözfe^a Salgótarján megyei. város '.Azön- sége vasamon bűo'ú/.f a‘ i a n keleti arcvbnaíra induló házi zászlóalját. Délelőtt ünnepélyes istentisztelet volt a fel (’kezet ■ k templomaiban. -A honvéd> • /.után a levente­zenekar i ... Vin + t- tncmére % zászlódig he öltözött főtérre vo­nult, ahol a város o • ’ében Föisti'r Kálmán dr. polgármester, a tűz­harcosok nev + ben pedig Rfidrr Alfréd igazgató-tanító búcsúztatta a honvédeket? A beszédekre az el­vonuló zászlóalj parancsnoka vá­laszolt. Az ezredzá: zló és a HAaüJc szobrának megkoszorúzása után elhangzott, az ünnepélyes eskü, majd a nöegyleiek szövetsége egy- egy virágcsokorra erősített eiga- retlacsonrjg.nl ajándékozott meg minden egyes honvédet. A fel­emelő ünnepség diszmencttel ért véget. _______________________________ A korabeli „Új Magyarország” cikke «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents