Új Nógrád, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-12 / 291. szám

4 LÁTÓHATÁR 1991. december 12., csütörtök A mozi új életet akar élni Szocialista kultúrpolitika - prolongálva? Volt egyszer egy szocializ­mus. A művészi alkotómunká­ban így természetesen kellett legyenek szocialista értékek. A filmes alkotótevékenység köré­ben is kinevezték ezeket az ér­tékeket, és létrehozásuk támo­gatására kitaláltatott a kulturális járulék. Nem vicc: az értékeket „A” filmeknek minősítették, a giccset, a szórakoztató tömeg­filmet „C” filmeknek. Az állami mozik, a társadalmi mozik a „C” filmek bevételéből tíz szá­zalékot befizettek egy ismeret­len mélységű nagykalapba, vagy mellényzsebbe, és az ér­ték-kinevezők, támogatók on­nan preferálták az „A" filmek megszületését, forgalmazását. Hogy milyen alapon? Úri kedvük, meg néhány dróton rángatott bizottság, albizottság véleményezése szerint. Mert ugye, ha szocialista érték meg- kívántatik, akkor természetesen van is ilyen érték, és bizottság is mindig akad, amelyik kinevezi, hitelesíti az „értéket”. Itt van, tessék, fogyasztható; ezzel az értékkel az állampolgár garan­táltan nevelhető! Akkoriban a mozik üzemelte­tői, mint az ötvenes évekből itt ragadt álvállalatok, nagyjából ötven százaléknyi állami támo­gatásból, s, ugyanannyi jegybe­vételből működtettek vagy há­rom-négyezer mozit, vetítőhe­lyet Magyarországon. A filmértékekre egyrészt szakmai ambíciókkal szívesen invitáltak, másrészt gyengéd Vizsga sofőröknek (FEB)Az utóbbi években tör­tént tragikus végű autóbuszbal­esetek nagyobb elővigyázatos­ságra intik a fuvarozókat, és a hatóságokat egyaránt. Ezért a kormány rendeletben szabá­lyozta. milyen feltételekkel ve­hetnek részt 1992. január 1-től a nemzetközi közúti személyszál­lításban a hazai gépkocsiveze­tők. Eszerint a Magyar Köztár­saság határait csak olyan autó­busz lépheti át, amelynek veze­tője szigorított szakmai vizsgát tett, elvégezte a 72 órás elméleti felkészítő tanfolyamot és gya­korlati ismereteiről is bizonysá­got adott. Ennek helyszíne az ausztriai Teesdorf tanpályája, ahol a vészhelyzeteket mesterségesen kialakított körülmények között biztonságosan gyakorolhatják a vezetők. Megtanulhatják, mit kell tenni, ha síkos, jeges úton közlekednek, ha éles kanyar­ban. vagy meredek lejtőn meg­csúszik a járművük. A szakava­tott - többnyire autóversenyző­ből lett oktatók - először maguk mutatják meg miként lehet a leghatározottabban úrrá lenni az elszabadult Ikaruszokon, majd a pálya széléről, rádióval navigál­ják a sofőröket. A teesdorfi pályán évente 15 ezer gépkocsivezető gyakorol­hat. itt tanulják meg a vezetés fortélyait az osztrák rendőrök, katonák és mentősök is. A pálya egyébként a vezetési rutinra vá­gyó „úrvezetők” előtt is nyitva áll. A magyar fuvarozóknak a Magánvállalkozók Nemzetközi Fuvarozó Ipartestülete, a Volán Oktatási Kft. és az ÖAMTIC - az osztrák autóklub - között lét-* rejött szerződés keretében nyí­lik lehetősége a pálya használa­tára, a tandíjat pedig a magyar biztosítótársaságok állják. Ed­dig 40 magánfuvarozó vett részt a tréningen, s az osztrák szak­emberek legnagyobb megelé­gedésére jó felkészültségükről adtak tanúbizonyságot. Az Ausztriában járt sofőrök szerint idehaza is szükség volna hasonló pályára. erőszakkal beterelték a nézőket. Az önkéntes látogatók és a bete­relt nézők aránya nagyjából: 1:100 aránnyal volt kifejezhető. De végeredményben egy-egy „szocialista érték” sokszázezres nézőszámát lehetett kultúrpoli­tikai eredményesség mutatója­ként felmutatni, publikálni. Szóval a rendszer működött: a vállalati árkiegészítések elle­nében, „ügyes szervezéssel”, gyerekek, fiatalok tízezrei vál­tak „A” film nézővé. Tehát in­dokolt volt akár számolatlanul is pénzt biztosítani még újabb szocialista értékek megszületé­sére, forgalmazására. A szocializmus egy ideje vé­get ért. Az érték kinevezés, a kultúrális járulékkal manipuláló folyamat. isten tudja miért, to­vább folytatódik. Szocialista, vagy nem tudom milyen értékek létrehozásának finanszírozására a moziüzemeltetőknek, (ahogy a hanglemezgyártóknak, videó­kiadóknak is!) ma is be kellene fizetniük a szórakoztató művek bevételéből tíz százalék járulé­kot egy új nagykalapba. Pedig már nem dotációból, hanem a piaci viszonyok között éppen elérhető jegybevételből dolgoznak a mozik, és a járu­lékfizetésnek lényegében sem­milyen törvényi alapja nincs. A moziüzemeltetők többsége nem is fizeti a járulékot. Sőt alkot­mánybírósághoz fordultak: szűnjön meg „a szocialista cé­lok” finanszírozására létreho­zott járulék! Ha egyszer piaci viszonyok alakulnak, akkor ne legyen helye se értékkinevezés­nek, se nagykalapnak, mellény­zsebnek! Számla és ellenszol­gáltatás nélkül beszedett pénzek nagyvonalú újra elosztásának! Az értéket minősítse a kö­zönség, a piac! Ha a szponzo­ráló állam is mindenáron ösztö­nözni, minősíteni akar, akkor azt a költségvetés támogatásá­val tegye, és ne abszurd piaci beavatkozással, törvénytelen bevétel-elvonással. Olyan kö­rülmények között, amikor a mozik bevételei általában is csak megközelíthetik a növekvő költségeket, és az egész mozi­hálózat összeomlik, mielőtt tényleges és értelmes privatizá­cióra sor kerülhetne. Pedig a mozi élni akar, új éle­tet akar élni. 1991/92 fordulóján már semmilyen terelő korláttal, gyengéd erőszakkal nincs mód „értékfogyasztókat”, nevelési pirula-beszedőket bekényszerí- teni az előadásokra. A holnap korszerű mozijában a jó filmek, a valódi művészfilmek kínálata is csak nagyon lassan nyeri majd meg a „polgáriasuló” kö­zönséget. A „fenyegető meg- dumálás”, a ma is élő művész- film-kinevezés gyakorlata a természetes érdeklődést is visz- szariasztja. Ideje volna bizonyítani: rém­hír, hogy a filmgyártás, a for­galmazás, a moziüzemeltetés körében a szocialista kultúrpoli­tika-műsort prolongálták... Erdős István Elzabrált történelem A Szovjetunió visszaadja Franciaország titkos múltját. Vagy legalább is felajánlotta cserébe, modern rögzítéstech­nikai berendezésekért. Ha az üzlet létrejön, a francia történé­szeknek és politikai krimiszer­zőknek módjuk lesz betekinteni másfél évszázad elveszettnek hitt dokumentumaiba. Napóle­ontól a második világháború ki­töréséig. Párizsban úgy tudták, hogy ez a rendkívül értékes, titkos anyag elveszett a háború forga­tagában. Nemrég jelentkezett azonban az orosz archívumokat felügyelő bizottság alelnöke, és közölte: Franciaország elve­szettnek tartott dokumentumait Moszkvában, a Viborgszkaja utca egyik épületében őrzik. A „lelet" önmagában is hatalmas mennyiségű: a több mint 300 ezer dosszié egymilliót megha­ladó darabszámú dokumentu­mot tartalmaz. Az értékük fel­becsülhetetlen. Az anyag egyebek között tar­talmazza a kémelhárítás és a tit­kos szolgálat szuperbizalmas dossziéit is. Annak idején a né­metek kaparintották meg a lá­dákat, és Prága mellett egy kas­télyt találtak biztonságos rej­tekhelynek. Innen már egyenes volt az őt: a KGB már 1945-ben Moszkvában tanulmányozhatta Franciaország intim múltját. A gyanakvó franciák nem zárják ki. hogy az ismereteket zsaro­lásra is felhasználták; ily módon is toborozhatta külföldi ügynö­keit a KGB. Csütörtököt mondunk Mottó 1.: „Jelenben és kö­zelmúltban nem történnek hibák” (Murphy) Mottó 2.: „Ha Murphy té­vedhetett, akkor tévedett is. Ebben ..(Balázs) Az ígéret földje Magyaror­szágon van! Vagy nem hiszik? Ha tovább hitetlenkednek, menjenek nyugdíjba — aztán majd rájönnek! ígéretet annyit kaphatnak, hogy ihaj! Történt ugyanis, hogy év elején elkü­lönítettek egy kis „aprópénzt”, nem éppen hét krajcárt. Hét és felet. Igaz, hogy nem krajcárt, hanem forintot, és igaz, hogy nem hét és felet, hanem hét és fél milliárdot, de pénz az nincs. Illetve közben kiderült, hogy van. A bankban. A bank át is adná azt a nyugdíjasok­nak, de a közvetítők képtele­nek felvállalni, hogy még ka­rácsony előtt megkapják. Mi­vel nem a La Manche-, hanem a „Bürokratikus-csatornán” át kell áthajóznia az összegnek, én legalábbis nem csodálko­zom. Kedves honatyák! Leg­közelebb szavazzák meg már márciusban! Kilenc hónap alatt talán kihordják. .. Februárig elmarad. Ne es­senek kétségbe, nem az egy­szeri kiegészítés: a buszjegy­áremelés! Eddig azt hajtogat­ták a környezetvédők, hogy „gyalogolni jó”, de hogy mennyire, azt csak februárban tudhatjuk meg igazán. Amikor már ha jó. ha nem, muszáj. Ha ugyanis egy húszasba fog ke­rülni egy rövid, kéjesnek egyáltalán nem nevezhető uta­zás, akkor két alternatíva áll előttünk. Gyalog megyünk, vagy Elvis Presley. Azok nyernek vele legtöbbet, akik majd nem férnek fel az agyon­tömött buszokra, mert közgaz­dasági képtelenség azt feltéte­lezni, hogy ha már többe kerül utazni, majd kényelmesebb is lesz, s nem kell agyonfagyni a megállóban a járatracionalizá­lás korszakában kellően meg­ritkított járatok egyikére várva. Fejlőd(get)ünk(?). Nem panaszkodhatunk: szépen gya- rapszunk crossbar-központi- lag. Egyre több nógrádi telepü­lés lakóit lehet feltárcsázni csak úgy egyszerűen. Néhány hete már a megyeszékhelyi rangra áhítozó Balassagyarma­tot is hívhatjuk. Már csak egy telefonkönyv hiányozna, ez azonban már megoldott. Már­mint a hiány. Gyarmaton ugyan cirka százasért már bárki juthat városi telefon­könyvhöz, mely mind az 1100 helyi ötjegyűt tartalmazza. Hogy hol vehetik meg? Én a lengyel piacon láttam. Hivata­los helyen azt közölték: a tele- fonkönyv-kiadás monopó­lium. Legalábbis a megyei te­lefonkönyvé. Lehet, hogy a jövő: egy önkormányzat, egy telefonkönyv? Megeshet. . . Világkiállítás-beállítás. Határtalan lelkesedései vettük tudomásul Mikulás, Télapó, vagy akármilyen bácsi leg­szebb ajándékát, az Expót, mely mégis lesz. Hatásait a ha­tás- és ellenhatásvadászok csak 1996 után tudják kellően lemérni. Hogy milyen lesz, azt majd meglátjuk, ahogyan a vak megmondta. Vannak, akik a demokráciát egy csoportba sorolják a kocsmai söröskriglivel, lévén szerintük mindkettő csorbul az új rendőrségi törvénnyel. Már csak arra vagyok kíváncsi, az illetők hol élnek. Vagy őket még nem rabolták ki? Csupán idő kérdése! Balázs József A világűr kannibáljai Moszkva. A TASSZ szovjet hírügynökség külpolitikai szobája válság esetere 50 méterrel a föld fel­színe alatt. MTI foto Mikor a század elején Kari Schwarzschild német csillagász meghatározta a róla elnevezett sugár értékét, nem sejtette, mi­nek jutott a nyomára. Ugyanis ha egy égitest hirtelen össze­roppan, a sugara Schwarzs- child-sugár értéke alá csökken, fekete lyukká válik, amelyből a hatalmas gravitáció miatt még a fény sem képes kilépni. A fekete lyukakat közvetle­nül nem lehet megfigyelni, csak hatásaikból ismerhetők fel. így erős sugárzás lép fel, mikor a környezetükből anyagot szív­nak magukba és elnyelik: kan­nibalizmus az Univerzumban! Divatba jöttek a fekete lyu­kak. Ha egy jelenséget nem tudnak megmagyarázni, rögtön feltételeznek egy fekete lyukai. Postánkból Ismeretlen vandálok Velem együtt sokan tapasz­talják, akik busszal utaznak, és szeretnének tájékozódni a jára­tokról, hogy a kihelyzett táblák­ról ez sajnos megyeszerte lehe­tetlen. Ugyanis ismeretlen sze­mélyek folyamatosan letépik, lekaparják, - talán késsel- a Volán által felragasztott, kifüg­gesztett indulási időpontokat. Napestig lehetne ezeket a bar­bárságokat sorolni, melyekre nem is tud az ember szavakat ta­lálni. Hogyan tehetnek az ál­lampolgárok ilyen haszontalan dolgokat? Miért szereznek any- nyi bosszúságot az utasoknak, akik így nem tudnak tájéko­zódni! Mi utasok csak köszönettel tartozunk a Volánnak, hogy igyekszik, ahol szükségesnek látja a táblákat gyorsan pótolni, de úgy látszik minden hiába való. Talán felhívással is lehetne fordulni a megye lakosaihoz, hogy kísérjék figyelemmel azoknak a garázda személyek­nek a ténykedését, akik letépik, összefirkálják, olvashatatlanná teszik az utazók számára a tájé­koztató hirdetményeket. Véleményem szerint ugyanis nem lehet szó nélkül hagyni e vandalizmust, hanem össze kell fogni és megbüntetni ezen sze­mélyeket, a károkozókat. Takács Lajosné Salgótarján figyelmét, hogy 1991. október 1 -tői 869 forint havonta, s arról még nem is beszélve, hogy csa­ládonként 9-11 köbméter me­legvizet számláznak! Ebben az évben az egész vá­ros melegvíz-díjának emelése meghaladja a 306 százalé­kot! ÜEz azért mégsem 70 szá­zalék.! Miniszterelnök Úrnak 1991. október 31-én feladott leve­lemre kaptam ugyan választ, de engem az nem elégít ki. Jó lenne, ha végre odafigyelnének a Pestről távolabb eső városokra is, mert ez már abszurdum, amit egyes vezetők megengednek maguknak!!! Pintér Sándor Salgótarján Nagyon hideg telünk lesz Tarthatatlan állapotok (E levelet a szerző eljuttatta a Miniszterelnöki Titkárságra is.) Tisztelettel kérek elnézést, hogy másodízben zavarom leve­lemmel. A levelet azért írom nyílt levél formájában, mert úgy gondolom, hogy Salgótarján ügyében ez közérdekű. Levelem témája ismételten a távfűtés, s az azzal járó prob­léma. Lehet, hogy drasztikus le­szek, de feljelentést szeretnék tenni a NÓGRÁDHŐ ellen. Indokaim a következők: — a fűtés- és melegvízdíjak drasztikus emelése: — a díjszabásba beépített rendelkezésre állási díj, ami szerintem jogtalan; — a lakosság rettegésben tar­tása; Remélem, e három indok alapján végre vizsgálat indul a NÓGRÁDHŐ ellen!( . . .) Az emelés 69 százalékos. De, s itt külön szeretném felhívni a Jó lenne végre választ kap­nunk rá, hogy hol van az ember­telenség határa? Meddig me­hetnek el büntetlenül egyes mo­nopóliumok? A szolgáltatók mikor nyújtanak nyugati díja­kért, legalább volt keleti szol­gáltatást? December 7-e óta a távfűté­ses lakásokban 16-17 fok a volt a hőmérséklet. Fagyoskodtak azok is, akik eddig rendesen fi­zették a kiszabott díjakat. Az ügyeletes dolgozók szerint a hőerőmű nem ad elég hőt. mert- tartozik nekik a Nógrádhő. Szenvedjen miattuk a tisztessé­ges fogyasztó? Az igazsághoz az is hozzátar­tozik, hogy december 10-én délután elkezdtek melegedni la­kásomban a radiátorok, így 17 óra 25 perckor nevemre hivat­kozva megjelentek lakásunkon a Nógrádhő dolgozói, hogy le­mérjék a hőfokot. Természete­sen nem engedtem, mert ők a nálam mért hőmérséklet alap­ján, inkorrekt módon kívánták bizonyítani a fagyoskodókkal szemben saját igazukat. Nekik egy 80 lakásos épületben soha nem kell külön hőmérsékletet mérni egy-egy lakónál, ha abból az épületből napokon át folya­matosan jelzik a lakók a fűtet- lenséget. Az épületek hőköz­pontjaiban vannak a mérők, me­lyekről pontosan tudják, hogy mennyi a hőmérséklet a laká­sokban. Csak abban az esteben szükséges a lakásban mérniük, ha a hőközpontban megvan a szükséges felmenő meleg. Ilyenkor valószínűsíthető, hogy abban az egy lakásban, vagy azon az egy standon van a hiba. Viszont nálunk egyetlen lakás­ban sem volt meleg, majd 10-én délután 17 órára minden lakás­ban meglett az előírt minimum, a 20 fok. Az ügy pikantériája, hogy a lakásokban való hideg miatt sem én, sem a feleségem nem szólt be egyetlen egyszer sem telefonon a Nógrádhő ügyeletére, mégis hozzánk jöt­tek hőmérsékletet igazoltatni. Ez tiszteletlenség minden távfűtéses lakásban élő ellen, de főleg azokkal szemben, akik még fizetjük a Nógrádhő veze­tői által kiszabott díjakat. A Városgazdálkodási Válla­lat felemelte a szemétszállítás díját, sői újabb emelést jelzett. A kukáskocsik a napszak bi­zonytalan idejében jönnek. De­cember 9-én délután a kukák többségét félig sem ürítették ki, mert azokba kissé belefagyott a szemét. Az elmúlt teleken köte­lezte őket vállalatuk, hogy ki­verjék a befagyott szemetet a kukákból. Most a házfelügyelők szinte síró könyörgésére jön a válasz, hogy nem vasazgatnak, mert nincsenek megfizetve ahogy kellene. Díjat emelnek az alacsonyabb színtű szolgáltatá­sért. Szenvedjenek a házfelü­gyelők és a háztulajdonosok? A politika forró őszt jósolt, de úgy látszik a valóságban hi­deg telünk lesz, mert egyesek hivatali szinten keményen meg­fizettetnék az általuk el nem végzett munkát is. Próbáljunk hát ebben a sok szempontból hazug és rabló világban is em­berek maradni egymással szemben és tisztességgel vé­gezni azt a munkát, amelyet vál­laltunk. Mező Sándor Salgótarján

Next

/
Thumbnails
Contents