Új Nógrád, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-12 / 291. szám
4 LÁTÓHATÁR 1991. december 12., csütörtök A mozi új életet akar élni Szocialista kultúrpolitika - prolongálva? Volt egyszer egy szocializmus. A művészi alkotómunkában így természetesen kellett legyenek szocialista értékek. A filmes alkotótevékenység körében is kinevezték ezeket az értékeket, és létrehozásuk támogatására kitaláltatott a kulturális járulék. Nem vicc: az értékeket „A” filmeknek minősítették, a giccset, a szórakoztató tömegfilmet „C” filmeknek. Az állami mozik, a társadalmi mozik a „C” filmek bevételéből tíz százalékot befizettek egy ismeretlen mélységű nagykalapba, vagy mellényzsebbe, és az érték-kinevezők, támogatók onnan preferálták az „A" filmek megszületését, forgalmazását. Hogy milyen alapon? Úri kedvük, meg néhány dróton rángatott bizottság, albizottság véleményezése szerint. Mert ugye, ha szocialista érték meg- kívántatik, akkor természetesen van is ilyen érték, és bizottság is mindig akad, amelyik kinevezi, hitelesíti az „értéket”. Itt van, tessék, fogyasztható; ezzel az értékkel az állampolgár garantáltan nevelhető! Akkoriban a mozik üzemeltetői, mint az ötvenes évekből itt ragadt álvállalatok, nagyjából ötven százaléknyi állami támogatásból, s, ugyanannyi jegybevételből működtettek vagy három-négyezer mozit, vetítőhelyet Magyarországon. A filmértékekre egyrészt szakmai ambíciókkal szívesen invitáltak, másrészt gyengéd Vizsga sofőröknek (FEB)Az utóbbi években történt tragikus végű autóbuszbalesetek nagyobb elővigyázatosságra intik a fuvarozókat, és a hatóságokat egyaránt. Ezért a kormány rendeletben szabályozta. milyen feltételekkel vehetnek részt 1992. január 1-től a nemzetközi közúti személyszállításban a hazai gépkocsivezetők. Eszerint a Magyar Köztársaság határait csak olyan autóbusz lépheti át, amelynek vezetője szigorított szakmai vizsgát tett, elvégezte a 72 órás elméleti felkészítő tanfolyamot és gyakorlati ismereteiről is bizonyságot adott. Ennek helyszíne az ausztriai Teesdorf tanpályája, ahol a vészhelyzeteket mesterségesen kialakított körülmények között biztonságosan gyakorolhatják a vezetők. Megtanulhatják, mit kell tenni, ha síkos, jeges úton közlekednek, ha éles kanyarban. vagy meredek lejtőn megcsúszik a járművük. A szakavatott - többnyire autóversenyzőből lett oktatók - először maguk mutatják meg miként lehet a leghatározottabban úrrá lenni az elszabadult Ikaruszokon, majd a pálya széléről, rádióval navigálják a sofőröket. A teesdorfi pályán évente 15 ezer gépkocsivezető gyakorolhat. itt tanulják meg a vezetés fortélyait az osztrák rendőrök, katonák és mentősök is. A pálya egyébként a vezetési rutinra vágyó „úrvezetők” előtt is nyitva áll. A magyar fuvarozóknak a Magánvállalkozók Nemzetközi Fuvarozó Ipartestülete, a Volán Oktatási Kft. és az ÖAMTIC - az osztrák autóklub - között lét-* rejött szerződés keretében nyílik lehetősége a pálya használatára, a tandíjat pedig a magyar biztosítótársaságok állják. Eddig 40 magánfuvarozó vett részt a tréningen, s az osztrák szakemberek legnagyobb megelégedésére jó felkészültségükről adtak tanúbizonyságot. Az Ausztriában járt sofőrök szerint idehaza is szükség volna hasonló pályára. erőszakkal beterelték a nézőket. Az önkéntes látogatók és a beterelt nézők aránya nagyjából: 1:100 aránnyal volt kifejezhető. De végeredményben egy-egy „szocialista érték” sokszázezres nézőszámát lehetett kultúrpolitikai eredményesség mutatójaként felmutatni, publikálni. Szóval a rendszer működött: a vállalati árkiegészítések ellenében, „ügyes szervezéssel”, gyerekek, fiatalok tízezrei váltak „A” film nézővé. Tehát indokolt volt akár számolatlanul is pénzt biztosítani még újabb szocialista értékek megszületésére, forgalmazására. A szocializmus egy ideje véget ért. Az érték kinevezés, a kultúrális járulékkal manipuláló folyamat. isten tudja miért, tovább folytatódik. Szocialista, vagy nem tudom milyen értékek létrehozásának finanszírozására a moziüzemeltetőknek, (ahogy a hanglemezgyártóknak, videókiadóknak is!) ma is be kellene fizetniük a szórakoztató művek bevételéből tíz százalék járulékot egy új nagykalapba. Pedig már nem dotációból, hanem a piaci viszonyok között éppen elérhető jegybevételből dolgoznak a mozik, és a járulékfizetésnek lényegében semmilyen törvényi alapja nincs. A moziüzemeltetők többsége nem is fizeti a járulékot. Sőt alkotmánybírósághoz fordultak: szűnjön meg „a szocialista célok” finanszírozására létrehozott járulék! Ha egyszer piaci viszonyok alakulnak, akkor ne legyen helye se értékkinevezésnek, se nagykalapnak, mellényzsebnek! Számla és ellenszolgáltatás nélkül beszedett pénzek nagyvonalú újra elosztásának! Az értéket minősítse a közönség, a piac! Ha a szponzoráló állam is mindenáron ösztönözni, minősíteni akar, akkor azt a költségvetés támogatásával tegye, és ne abszurd piaci beavatkozással, törvénytelen bevétel-elvonással. Olyan körülmények között, amikor a mozik bevételei általában is csak megközelíthetik a növekvő költségeket, és az egész mozihálózat összeomlik, mielőtt tényleges és értelmes privatizációra sor kerülhetne. Pedig a mozi élni akar, új életet akar élni. 1991/92 fordulóján már semmilyen terelő korláttal, gyengéd erőszakkal nincs mód „értékfogyasztókat”, nevelési pirula-beszedőket bekényszerí- teni az előadásokra. A holnap korszerű mozijában a jó filmek, a valódi művészfilmek kínálata is csak nagyon lassan nyeri majd meg a „polgáriasuló” közönséget. A „fenyegető meg- dumálás”, a ma is élő művész- film-kinevezés gyakorlata a természetes érdeklődést is visz- szariasztja. Ideje volna bizonyítani: rémhír, hogy a filmgyártás, a forgalmazás, a moziüzemeltetés körében a szocialista kultúrpolitika-műsort prolongálták... Erdős István Elzabrált történelem A Szovjetunió visszaadja Franciaország titkos múltját. Vagy legalább is felajánlotta cserébe, modern rögzítéstechnikai berendezésekért. Ha az üzlet létrejön, a francia történészeknek és politikai krimiszerzőknek módjuk lesz betekinteni másfél évszázad elveszettnek hitt dokumentumaiba. Napóleontól a második világháború kitöréséig. Párizsban úgy tudták, hogy ez a rendkívül értékes, titkos anyag elveszett a háború forgatagában. Nemrég jelentkezett azonban az orosz archívumokat felügyelő bizottság alelnöke, és közölte: Franciaország elveszettnek tartott dokumentumait Moszkvában, a Viborgszkaja utca egyik épületében őrzik. A „lelet" önmagában is hatalmas mennyiségű: a több mint 300 ezer dosszié egymilliót meghaladó darabszámú dokumentumot tartalmaz. Az értékük felbecsülhetetlen. Az anyag egyebek között tartalmazza a kémelhárítás és a titkos szolgálat szuperbizalmas dossziéit is. Annak idején a németek kaparintották meg a ládákat, és Prága mellett egy kastélyt találtak biztonságos rejtekhelynek. Innen már egyenes volt az őt: a KGB már 1945-ben Moszkvában tanulmányozhatta Franciaország intim múltját. A gyanakvó franciák nem zárják ki. hogy az ismereteket zsarolásra is felhasználták; ily módon is toborozhatta külföldi ügynökeit a KGB. Csütörtököt mondunk Mottó 1.: „Jelenben és közelmúltban nem történnek hibák” (Murphy) Mottó 2.: „Ha Murphy tévedhetett, akkor tévedett is. Ebben ..(Balázs) Az ígéret földje Magyarországon van! Vagy nem hiszik? Ha tovább hitetlenkednek, menjenek nyugdíjba — aztán majd rájönnek! ígéretet annyit kaphatnak, hogy ihaj! Történt ugyanis, hogy év elején elkülönítettek egy kis „aprópénzt”, nem éppen hét krajcárt. Hét és felet. Igaz, hogy nem krajcárt, hanem forintot, és igaz, hogy nem hét és felet, hanem hét és fél milliárdot, de pénz az nincs. Illetve közben kiderült, hogy van. A bankban. A bank át is adná azt a nyugdíjasoknak, de a közvetítők képtelenek felvállalni, hogy még karácsony előtt megkapják. Mivel nem a La Manche-, hanem a „Bürokratikus-csatornán” át kell áthajóznia az összegnek, én legalábbis nem csodálkozom. Kedves honatyák! Legközelebb szavazzák meg már márciusban! Kilenc hónap alatt talán kihordják. .. Februárig elmarad. Ne essenek kétségbe, nem az egyszeri kiegészítés: a buszjegyáremelés! Eddig azt hajtogatták a környezetvédők, hogy „gyalogolni jó”, de hogy mennyire, azt csak februárban tudhatjuk meg igazán. Amikor már ha jó. ha nem, muszáj. Ha ugyanis egy húszasba fog kerülni egy rövid, kéjesnek egyáltalán nem nevezhető utazás, akkor két alternatíva áll előttünk. Gyalog megyünk, vagy Elvis Presley. Azok nyernek vele legtöbbet, akik majd nem férnek fel az agyontömött buszokra, mert közgazdasági képtelenség azt feltételezni, hogy ha már többe kerül utazni, majd kényelmesebb is lesz, s nem kell agyonfagyni a megállóban a járatracionalizálás korszakában kellően megritkított járatok egyikére várva. Fejlőd(get)ünk(?). Nem panaszkodhatunk: szépen gya- rapszunk crossbar-központi- lag. Egyre több nógrádi település lakóit lehet feltárcsázni csak úgy egyszerűen. Néhány hete már a megyeszékhelyi rangra áhítozó Balassagyarmatot is hívhatjuk. Már csak egy telefonkönyv hiányozna, ez azonban már megoldott. Mármint a hiány. Gyarmaton ugyan cirka százasért már bárki juthat városi telefonkönyvhöz, mely mind az 1100 helyi ötjegyűt tartalmazza. Hogy hol vehetik meg? Én a lengyel piacon láttam. Hivatalos helyen azt közölték: a tele- fonkönyv-kiadás monopólium. Legalábbis a megyei telefonkönyvé. Lehet, hogy a jövő: egy önkormányzat, egy telefonkönyv? Megeshet. . . Világkiállítás-beállítás. Határtalan lelkesedései vettük tudomásul Mikulás, Télapó, vagy akármilyen bácsi legszebb ajándékát, az Expót, mely mégis lesz. Hatásait a hatás- és ellenhatásvadászok csak 1996 után tudják kellően lemérni. Hogy milyen lesz, azt majd meglátjuk, ahogyan a vak megmondta. Vannak, akik a demokráciát egy csoportba sorolják a kocsmai söröskriglivel, lévén szerintük mindkettő csorbul az új rendőrségi törvénnyel. Már csak arra vagyok kíváncsi, az illetők hol élnek. Vagy őket még nem rabolták ki? Csupán idő kérdése! Balázs József A világűr kannibáljai Moszkva. A TASSZ szovjet hírügynökség külpolitikai szobája válság esetere 50 méterrel a föld felszíne alatt. MTI foto Mikor a század elején Kari Schwarzschild német csillagász meghatározta a róla elnevezett sugár értékét, nem sejtette, minek jutott a nyomára. Ugyanis ha egy égitest hirtelen összeroppan, a sugara Schwarzs- child-sugár értéke alá csökken, fekete lyukká válik, amelyből a hatalmas gravitáció miatt még a fény sem képes kilépni. A fekete lyukakat közvetlenül nem lehet megfigyelni, csak hatásaikból ismerhetők fel. így erős sugárzás lép fel, mikor a környezetükből anyagot szívnak magukba és elnyelik: kannibalizmus az Univerzumban! Divatba jöttek a fekete lyukak. Ha egy jelenséget nem tudnak megmagyarázni, rögtön feltételeznek egy fekete lyukai. Postánkból Ismeretlen vandálok Velem együtt sokan tapasztalják, akik busszal utaznak, és szeretnének tájékozódni a járatokról, hogy a kihelyzett táblákról ez sajnos megyeszerte lehetetlen. Ugyanis ismeretlen személyek folyamatosan letépik, lekaparják, - talán késsel- a Volán által felragasztott, kifüggesztett indulási időpontokat. Napestig lehetne ezeket a barbárságokat sorolni, melyekre nem is tud az ember szavakat találni. Hogyan tehetnek az állampolgárok ilyen haszontalan dolgokat? Miért szereznek any- nyi bosszúságot az utasoknak, akik így nem tudnak tájékozódni! Mi utasok csak köszönettel tartozunk a Volánnak, hogy igyekszik, ahol szükségesnek látja a táblákat gyorsan pótolni, de úgy látszik minden hiába való. Talán felhívással is lehetne fordulni a megye lakosaihoz, hogy kísérjék figyelemmel azoknak a garázda személyeknek a ténykedését, akik letépik, összefirkálják, olvashatatlanná teszik az utazók számára a tájékoztató hirdetményeket. Véleményem szerint ugyanis nem lehet szó nélkül hagyni e vandalizmust, hanem össze kell fogni és megbüntetni ezen személyeket, a károkozókat. Takács Lajosné Salgótarján figyelmét, hogy 1991. október 1 -tői 869 forint havonta, s arról még nem is beszélve, hogy családonként 9-11 köbméter melegvizet számláznak! Ebben az évben az egész város melegvíz-díjának emelése meghaladja a 306 százalékot! ÜEz azért mégsem 70 százalék.! Miniszterelnök Úrnak 1991. október 31-én feladott levelemre kaptam ugyan választ, de engem az nem elégít ki. Jó lenne, ha végre odafigyelnének a Pestről távolabb eső városokra is, mert ez már abszurdum, amit egyes vezetők megengednek maguknak!!! Pintér Sándor Salgótarján Nagyon hideg telünk lesz Tarthatatlan állapotok (E levelet a szerző eljuttatta a Miniszterelnöki Titkárságra is.) Tisztelettel kérek elnézést, hogy másodízben zavarom levelemmel. A levelet azért írom nyílt levél formájában, mert úgy gondolom, hogy Salgótarján ügyében ez közérdekű. Levelem témája ismételten a távfűtés, s az azzal járó probléma. Lehet, hogy drasztikus leszek, de feljelentést szeretnék tenni a NÓGRÁDHŐ ellen. Indokaim a következők: — a fűtés- és melegvízdíjak drasztikus emelése: — a díjszabásba beépített rendelkezésre állási díj, ami szerintem jogtalan; — a lakosság rettegésben tartása; Remélem, e három indok alapján végre vizsgálat indul a NÓGRÁDHŐ ellen!( . . .) Az emelés 69 százalékos. De, s itt külön szeretném felhívni a Jó lenne végre választ kapnunk rá, hogy hol van az embertelenség határa? Meddig mehetnek el büntetlenül egyes monopóliumok? A szolgáltatók mikor nyújtanak nyugati díjakért, legalább volt keleti szolgáltatást? December 7-e óta a távfűtéses lakásokban 16-17 fok a volt a hőmérséklet. Fagyoskodtak azok is, akik eddig rendesen fizették a kiszabott díjakat. Az ügyeletes dolgozók szerint a hőerőmű nem ad elég hőt. mert- tartozik nekik a Nógrádhő. Szenvedjen miattuk a tisztességes fogyasztó? Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy december 10-én délután elkezdtek melegedni lakásomban a radiátorok, így 17 óra 25 perckor nevemre hivatkozva megjelentek lakásunkon a Nógrádhő dolgozói, hogy lemérjék a hőfokot. Természetesen nem engedtem, mert ők a nálam mért hőmérséklet alapján, inkorrekt módon kívánták bizonyítani a fagyoskodókkal szemben saját igazukat. Nekik egy 80 lakásos épületben soha nem kell külön hőmérsékletet mérni egy-egy lakónál, ha abból az épületből napokon át folyamatosan jelzik a lakók a fűtet- lenséget. Az épületek hőközpontjaiban vannak a mérők, melyekről pontosan tudják, hogy mennyi a hőmérséklet a lakásokban. Csak abban az esteben szükséges a lakásban mérniük, ha a hőközpontban megvan a szükséges felmenő meleg. Ilyenkor valószínűsíthető, hogy abban az egy lakásban, vagy azon az egy standon van a hiba. Viszont nálunk egyetlen lakásban sem volt meleg, majd 10-én délután 17 órára minden lakásban meglett az előírt minimum, a 20 fok. Az ügy pikantériája, hogy a lakásokban való hideg miatt sem én, sem a feleségem nem szólt be egyetlen egyszer sem telefonon a Nógrádhő ügyeletére, mégis hozzánk jöttek hőmérsékletet igazoltatni. Ez tiszteletlenség minden távfűtéses lakásban élő ellen, de főleg azokkal szemben, akik még fizetjük a Nógrádhő vezetői által kiszabott díjakat. A Városgazdálkodási Vállalat felemelte a szemétszállítás díját, sői újabb emelést jelzett. A kukáskocsik a napszak bizonytalan idejében jönnek. December 9-én délután a kukák többségét félig sem ürítették ki, mert azokba kissé belefagyott a szemét. Az elmúlt teleken kötelezte őket vállalatuk, hogy kiverjék a befagyott szemetet a kukákból. Most a házfelügyelők szinte síró könyörgésére jön a válasz, hogy nem vasazgatnak, mert nincsenek megfizetve ahogy kellene. Díjat emelnek az alacsonyabb színtű szolgáltatásért. Szenvedjenek a házfelügyelők és a háztulajdonosok? A politika forró őszt jósolt, de úgy látszik a valóságban hideg telünk lesz, mert egyesek hivatali szinten keményen megfizettetnék az általuk el nem végzett munkát is. Próbáljunk hát ebben a sok szempontból hazug és rabló világban is emberek maradni egymással szemben és tisztességgel végezni azt a munkát, amelyet vállaltunk. Mező Sándor Salgótarján
