Új Nógrád, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-31 / 305. szám

1991. december 31kedd ÜNNEPI SOKFÉLE 7 Kereszthordozás után lesz feltámadás Beszélgetés Herczeg János kereszténydemokrata országgyűlési képviselővel (FEB) A Guinness Rekordok Könyvében ugyan ott a szigorú figyelmeztetés, hogy a benne szereplő információk védettek, a szerkesztők talán nem veszik zokon, ha a magyar rekorderek közül a szebbik nemet egyedül képviselő Frank Júliára hívjuk fel a figyelmet. Az 1992-es kiadásban azzal vívta ki magának a helyet, hogy hazánkban ő írta a legtöbb sza­kácskönyvet - szám szerint ke­reken harmincat. Amikor beszélgetésünk ele­jén szót ejtettünk kötetei számá­ról, Frank Júlia rögtön helyesbí­tett: — A rekordok könyve kéz­iratának leadása után néhány nappal jelent meg a harmince­gyedik, az „Ötletfazék” sorozat ötödik köteteként. — Mikor jelent meg a leg­első konyhai opusa? — Majdnem tíz éve, 1982-ben, Disznótorban cím­mel. — Akkor maradjunk a Guin- nes-stílusnál: melyik kelt el a legnagyobb példányszámban ? — Éppen a legelső, több mint 100 ezer fogyott belőle. — Melyik a szerző számára a legkedvesebb? — Nehéz eldönteni, egyet nem tudok választani - mondok hármat: a „Szárnyasparádé”, a „Házi befőzés” és a „Krumplis könyv”. — A legszebbnek melyiket tartja? — A Nagy fagylalt könyvet, meg a Házi befőzést és a való­ban csodás kiállítású Nagy fri- tukönyvet. — Igen, az olajsütő most a háziasszonyok egyik kedvenc segítőtársa. — Én is nagyon szeretem. A bűn jól fizet Egyébként grillsütőből hat da­rab van a konyhámban, és imá­dom a miniszámítógéppel mű­ködő robotgépet. — Szóval egy kisebb műszaki árúházzal felér a gasztronómus konyhája . . . De ez nem luxus. — Már hogy lenne az. Van úgy, hogy két napig egyfolytá­ban sütök, főzök. — Még maradt a leg-kérsé- dekből. Van kedvenc fűszere, gyümölcse, zöldségféléje a sza­kácskönyvírónak? — Azt hiszem, nincs ked­venc fűszerem, hiszen éppen a sok fűszer harmonikus egysége jelenti a szakácsművészet csú­csát. Legszívesebben azonban a fokhagmát használom, főleg ki­váló élettani hatása miatt. A zöldségek közül a padlizsánra és a brokkolira szavazok. Mind a kettőt sokféleképpen el lehet készíteni, szinte kimeríthetetlen a variációk száma. — Es mit jelent a szakács­könyvekben visszatérő recept cím: Frank-módra, Júlia módra? — Természetesen a Frank férjem nevére utal. O a legelső és legszigorúbb kritikusom. A Júlia-módra pedig újdonságot jelez. — A Magyar Nők Lapja ro- vatvezetőjeként mi a véleménye a különféle táplálkozási irány­zatokról? — Nem szeretem a szélső­ségeket. Az a véleményem, hogy igenis szükség van a ve­gyes táplálkozásra, tehát nem állok ki például a vegetáriániz- mus mellett sem. Az emberi szervezetnek sokféle táp­anyagra van szüksége, és ezt egyoldalú táplálkozással - pél­dául a hús teljes kizárásával - nem lehet elérni. Legalábbis az amerikai leg­felsőbb bíróság decemberben hozott döntése szerint, ami ezentúl lehetővé teszi, hogy a híres-hírhedt bűnözők „műal­kotásban" tárhassák a nagyér­demű elé azt. amiért a törvény életfogytiglanra, netán vila- mosszékre Ötélte őket. Egy eset kapcsán most így foglalt állást ez a tekintélyes testület: „Az ál­lamnak bizonyos értelemben érdeke annak megakadályozása, hogy a bűnöző hasznot húzzon a bűncselekményből, ám az ed­digi törvény sérti az alkotmány­nak a szólásszabadságra vonat­kozó tételét.” S hogy milyen nagyságrendű mellékjövede­lemre számíthatnak a börtön­szerzők, íme a példa. Martin Scrossese megfilmesítette Henry Hill maffiózó sztoriát, amiért közel 100 ezer dollárt kaphatott volna az „ötletgazda". A sors különös iróniája, hogy a kifogásolt törvényt 1977-ben azért hozták, hogy David Ber­Ki mit mond/ott/? A jövőről A jövő semmi más. mint az. ami már megtörtént. így kell készülni a jövő évre is. (Hermann Josef Abs német bankár) * A jövőt kutatni annyi, mint akkor vakarózni, amikor még nem is viszket. (Peter Sellers angol színész) * Mindig a jövőre gondolok. Elvégre abban fogom leélni éle­tem hátralévő részét.(Robert Jungk amerikai futurológus/ * Soha nem gondolok a jövőre. Úgyis utolér. ' /Albert Einstein/ kovitz ne juthasson hozzá ahhoz a nagy összegű honoráriumhoz, melyet az emlékirataiért ígér­tek. Ebben azt kellett volna el­mesélnie, hogy miképpen sze­melte ki és ölte meg áldozatait - autóban szeretkező fiatal pá­rokra specializálta magát - és hogyan kapott „parancsot az ör­dögtől, aki gyakorta szólt hozzá”, mint ahogy állította. Amivel a holttesteket kézjegyé­vel is ellátta - áldozatain a „SAM FIA” cédulát hagyta - a bűnözők különjövedelmét, azaz a szerzői jogdíjat akadályozó törvényt ezen a címen jegyezték be az USA legtöbb államában. A „Sam fia” törvényre hivat­kozva kobozták el 15 ezer dol­lár jogdíjat egy pincér gyilkosá­tól (Norman Mailer író fedezte fel). Sőt egy tanárnőt, aki a sze­retője megölésének sztrorijával szerzett honoráriumból a rabok gyerekeit akarta segélyezni, még e jótékony célú alkotói szándéktól is eltántorítottak. Az amerikai Time hetilap az idén Ted Turner amerikai milli­omost, a CNN hírtelevizió ala­pító tulajdonosát választotta az „Év emberének”. Turner, aki 1980-ban hozta létre a 24 órán keresztül híreket adó televíziót, 150 ország tévé­nézőit tette a történelem közvet­len szemtanúivá.” Az Atlanta székhelyű CNN 1991-ben egyebek között egye­nes adásban közvetítette az öbölháborút, valamint a nagy port felvert, elvetélt augusztusi moszkvai puccskisérletetet. A Time 1927 óta választja meg minden esztendőben az Csitáron mindenki ismeri a képviselő urat, noha urazni ne­migen szokta senki. Persze Herczeg János, a megyei lista­vezetőként megválasztott ke­reszténydemokrata képviselő nem is tart erre igényt. Sokkal közvetlenebb ember annál. Hetvenedik életévében jár - s kész regény az élete. Egy két­gyermekes kisparaszti család első szülöttje. Édesapja három hold földjéből nem tudtak meg­élni, ezért a nógrádgárdonyi grófi uradalomba járt napszá­mosnak, mígnem később maga is gazdálkodni kezdett. Két hol­dat kapott az 1945-ös földosz­táskor. — Suszter maradj a kapta­fánál - tartja a közmondás. Nem mondták ezt még véletlenül a politizáló Herczeg Jánosnak? — Nem. Az emberek meg­szokták ezt, hiszen kora ifjúsá­gomtól politizálok. — Honnan az indíttatás? — Anyai nagyapámtól min­den bizonnyal, aki hangadó volt a faluban. De ő még nem állt ki az emberek elé. Én viszont mindig éltem a nyilvános sze­replés lehetőségével. — A Kereszténydemokrata Néppártban politizál. Hogyan formálódott ki ez az irányult­sága, szellemisége? — Két oldalról töltöttem fel a vénámat. Egyrészt bekapcso­lódtam a Kalot-mozgalomba, másrészt Veres Péter és a népi írók könyveit bújtam. Világné­zetemet tehát a katolikus hit és a népiség eszmeköre alakította és határozta meg, mind a mai na­pig­Az élet nem kényeztette el a csitári fiatalembert. Frontszol­gálatosként Kijevig jutott, ki­vette részét a battonyai harcok­ban (itt lépték át a szovjetek a magyar határt). A Kárpátokban a partizánok fogságába került, elengedték, két ízben a reguláris szovjet haderők fogták el, de mindkétszer sikerült megszök­nie. 1945 tavaszán egyik. szerve­zője volt a földosztó bizottság­nak. Szervezte a Parasztszövet­séget, amelynek később a me­gyei titkára lett. Természetes módon került kapcsolatba a Független Kisgazdapárttal, s 1946 telén a megyei titkárává választották. De hamarosan csa­lódnia kellett. — A Dobiék vezette Kis­gazdapárt túlságosan balra ment, annyira kiszolgálta Ráko- siékat, hogy kétszer is lemond­tam a funkciómról. Kiengeszte­lésül egy kormányküldöttséggel Prágába vittek, mégsem bírtam elviselni azt a politikát. A párt­központot bezártam Balassa­gyarmaton, és 1948 tavaszán hazajöttem gazdálkodni. De nem bírtam politika nélkül. Ak­koriban alakultak meg a Mind- szenty bíborost támogató Credo szervezetek, szinte minden férfi tagja volt a faluban, én nem - a feudális szelleme miatt. A templomban a szószékről azon­ban beszéltem az emberekhez. „Év emberét”. A kiválasztottak között Joszif Sztálin kétszer is szerepelt. Winston Churchill néhai brit miniszterelnök 1949- ben „Az évszázad első felének embere” megtisztelő címet is megkapta. Év embere volt Nyi- kita Szergejevics Hruscsov né­hai szovjet pártfőtitkár, vala­mint Corazón Aquino fülöp— szigeteki elnök. 1983-ban Ro­nald Reagan amerikai elnök az akkori első számú szovjet veze­tővel, Jurij Andropovval oszto­zott a dicsőségben. 1989-ben a nyolcvanas évtized emberének Mihail Gorbacsovot választotta az amerikai hetilap. Úgy kellett nekem ez a szerep­lés, mint egy falat kenyér. — Aki ilyen szellemiséggel és formában politizált abban az időben, tudomásom szerint, az nem sokáig vihette el szára­zon... — Tény, hogy engem is le­tartóztattak... A Kisgazdapárt létrehozott egy parasztírókat tömörítő kört az Igazság című hetilap körül, majd 1949-től Ba­rázdák Népe címmel kiadtunk egy illegális, országos folyóira­tot, amely verseinket, novellá­inkat közölte. Havonta egyszer mindig megjelent. írógéppel sokszorosítottuk. Rendszeresen publikáltam benne verseket. Mígnem rájött az AVO, és 1953. március 23-án letartóztat­tak. Az ország különböző ré­szein tízünket fogtak le. Ölti Vilmos tanácsa zárt tárgyaláson ítélt el. Még az ügyvédemet sem fogadhattam, nem is lát­tam. Ebben a titkos, úgynevett 00-ás perben nyolc évet kap­tam, teljes vagyonelkobzással, és tíz évre megfosztottak politi­kai jogaim gyakorlásától. A népi államrend megdöntésére irányuló szervezkedés volt elle­nem a vád. Még fellebbezni sem mertem, nehogy többet kapjak. Márianosztrán magán­zárkában tartottak. Aztán any- nyira kellett nekik a bányász, hogy levittek Várpalotára, a Cseri aknába. — Innen szabadult? — A csolnoki 9-es aknából. Ide 1956 nyarán kerültem, ami­kor általános politikai felülvizs­gálatát tartották az ügyeknek. Nekem nem csökkentették a büntetésemet, csak áthelyeztek. Október 31-én, a forradalom vége felé szabadultam. Az is úgy történt, hogy felhívtuk ma­gunkra a kormány figyelmét. Négy napig éhségsztrájkoltunk a föld alatt. Aztán az említett napon 16 fakarusz jött értünk Budapestről, és felvitt a fővá­rosba. Itt fogadtak bennünket. Garamvölgyi Tóni győzködött, hogy kapcsolódjak be a megyei politikai életbe, de nagyon le voltam gyengülve. A forradalom leverése után három napra bevittek a balassa­gyarmati börtönbe, aztán elen­gedtek. Majd 1957 tavaszán vá­laszút elé állítottak: visszame­gyek a börtönbe, vagy leme­gyek a bányába. Az utóbbit vá­Heves viták középpontjába került I. Vilmos porosz király és német császár (1861-1888) lo­vasszobra. Koblenz város elöl­járósága ugyanis szeretné a szobrot visszahelyezni talpaza­tára azon a helyen, ahol a Mo­selle folyó a Rajnába ömlik, Rajna-Pfalz tartományi kormá­nya ellenben nem nézné jó szemmel a harcias Németország eme jelképének újbóli megjele­nését. A vita annál is kínosabb, mivel olyan időpontban robbant ki, amikor Németország elis­merte a független Horvátorszá­got és Szlovéniát, ami már ma­gában véve is nem éppen barát­ságos kommentárokhoz vezetett külföldön Németország európai lasztottam. Pár év múlva azon­ban nem engedtek le a föld alá. nem tartottak megbízhatónak, így keveset kerestem, és ott­hagytam a bányát. Gépkezelő lettem a váci cementgyárban, később - elvégezve a tanfolya­mot - gépkocsit vezettem Ba­lassagyarmaton, Salgótarján­ban. A repülőgépes növényvé­dőkkel bejártam az országot. Végül a balassagyarmati áfész- től mentem nyugdíjba, mint sü­tőüzem-vezető. — Hogy állta meg, olyan mozgalmas, harcos ifjúkor után. hogy évtizedekig nem politizált ? — Úgy, hogy realista vol­tam. Nem lehetett politizálni, ismertem a helyzetet. A temp­lomba azonban rendszeresen el­jártam. —• Nyilván ezért talált rá a kereszténydemokrata pártra is... — Ne felejtse, hogy kis­gazda voltam. Újbóli bekapcso­lódásom a politikai életbe tehát ennek a pártnak az oldalán törJ tént. Nyolcvankilenc januárjá­ban magához hívatott Pártay Tivadar bácsi, és megkérdezte, mi van Nógrádban , s telkemre kötötte, hogy szerveznem kell. hiszen a megyei titkárságról hi­vatalosan nem mondtam le, és később majd átadom a munkát a fiataloknak. Ezután hazajöttem, és elmentem Patakra, Dejtárra, kerestem a régieket, de már ke­vés élt belőlük...Részt vettem a párt viharos gyűlésein, bevá­lasztottak az országos intézőbi­zottságba. De már a kezdet kez­detén feltűnt nekem a túlfűtött egoizmus, a kivagyiság. Na­ponta feljártam Pestre békít- getni az embereket. Nem alud­tam, nem ettem, lefogytam, idegileg kiborultam. Harminc­négy évig voltam a párt tagja, nehéz volt a szakítás. Egyszer aztán írtam.egy levelet, lemond­tam intézőbizottsági és politikai bizottsági póttagságomról. Nem a pártból, az elvekből ábrándul- tam ki, hanem az emberekből. Ekkor keresett meg Keresztes Sanyi - aki később a vatikáni nagykövet lett - , kapcsolódjak be náluk a politikai életbe. Jó helyre jött, hiszen keresztény a gondolkodásom. A KDNP-ben lelki vigaszt találtam. Tiszta lelkű emberekkel találkoztam, tiszta párttal, és tiszta szívvel kezdtem el szervezni a megyé­ben. — Megyénkről azt terjesztet­ték el a korábbi rendszerben, hogy vallástalan. Gondolom, nehézkes lehetett a pártszerve­zés. — Arról, milyen szellemi­ségű ez a megye, sok mindent elárul, hogy az országban egye­düli módon egyéni választóke­rületből csak innen kerültek ke­reszténydemokrata képviselők az Országgyűlésbe - hár­man...Persze a szervezés való­ban nem volt könnyű. Megáll­tam a megye közepén, és csak fogtam a fejem, forgolódtam, most merre menjek, egyedül, segítség nélkül. De az Úristen. diplomáciáját illetően. Ráadásul még elevenen él a nemzetközi közvélemény emlékezetében a színpompás ceremónia, amely- lyel a nyáron Potsdamban újra eltemették II. (Nagy) Frigyes porosz királyt és apját, Frigyes Vilmost, a „katonakirályt”. Koblenz polgármestere, Willi Hoerter azonban nem is sejtette, hogy mekkora vitát robbant ki, amikor javasolta, hogy jelezzék vissza talpazatára I. Vilmos nagy lovasszobrát, amely a má­sodik világháború alatt amerikai bombázás következtében ledőlt és súlyosan megrondálódott. Az 1992-ben második évezredét ünneplő Koblenz, Valéry Gis- card d'Estaing volt francia köz­megsegített. Találtam olyan embereket, akik szólni mertek. Bátorság kellett hozzá, hiszen ha gyűlést hirdettünk, sokan a függöny mögül nézték, ki megy el. A munka akkor gyorsult fel. amikor közeledett a választás. Alapszervezeteket azonban nem nagyon sikerült alakíta­nunk, csak a nagyobb települé­seken. Balassagyarmaton kép­viselőjelöltnek megtaláltam Kovács Gábort, Szécsényben Juhász Pétert, Pásztó-Bátonyte- renyén Tóth Sándort, akiket az­tán be is juttattak a parlamentbe a választók. Tarjánra sajnos már nem jutott elég időnk... — A KDNP a kormánykoa­líció tagja, s a kormány politi­kája széles néprétegekben nem igazán népszerű. Mit szól eh­hez? — Sokszor nekem sem tet­szik, ahogy mennek a dolgok. Nem így képzeltem. Egy alapja­iban új Magyarországot kellene teremteni, de ez az új nem lát­szik eléggé. Az MDF - mint legnagyobb párt - nem úgy áll a dolgokhoz, ahogyan én képzel­ném. és az ellenzék sem, nem kellően konstruktív. Meg kel­lene értetni a nehézségeket a néppel, beszélni velük, hiszen nem olyan buta ez a nép, hogy ne értene a szóból. De hát mi kis párt vagyunk, 21 képviselőnk van, s gyakran nem kíváncsiak még a véleményünkre sem. Mégis vállaljuk a koalíciót, mert ki kell építeni a demokra­tikus Magyarországot, amely boldogulást hoz a lakóinak...Mi egy romos országot találtunk itt, gazdaságilag, erkölcsileg. Talán rosszabbul állunk. mint 1945-ben, csak éppen a házak nem romosak. — Sokszor hallani ezt az ér­vet, sokan el sem fogadják már, s a választásban győztes pártok Ígéreteik teljesítését kérik szá­mon. Önnek milyen teljesítetlen Ígérete van? — Tiszta a lelkiismeretem. Azt hangsúlyoztam - a többiek is, talám ezért a sikerünk - , hogy amíg az új, erős, jobb létet adó Magyarország megvalósul, addig nagyon nehéz évek kö­vetkeznek. Szelíden, megfon­toltan beszéltünk. Tudtuk, ke­reszthordozás lesz, de utána el­jön a feltámadás is. Csak kemé­nyen meg kell dolgozni érte. —- Ebben valóban nincsen hiba. De az eredményességhez még más is kéne. nem utolsó­sorban az áskálódás helyett ösz- szefogás. — Ezzel teljes mértékben egyetértek. És ismételten hang­súlyozom, mert valamennyi po­litikai erőt hibásnak érzem eb­ben, és a társadalmi kiábrán­dultság. közömbösség fő oká­nak tartom: többet kell konzul­tálnunk a néppel, hogy meg­értse az áldozatvállalás szüksé­gességét. Én ezt teszem képvi­selőként. és azt tapasztalom, hogy a világos, józan érveket megértik az emberek. — Köstönöm a beszélgetést. Sulyok László társasági elnök szülővárosa helyre akarta ugyanis állítani legnagyobb túrisztikai attrakci­óját, a „német sarokban", a Mo­selle és a Rajna találkozásánál felállított lovasszobrot. Egy helybéli mecénás vállalta a bronzszobor helyreállításának költségeit és egy düsseldorfi műhely hozzá is kezdett a 40 tonnás szobor restaurálásához. Minden készen állott tehát, hogy a „német sarok” újból fo­gadhassa a porosz királyt és III. Napóleon francia császár sedani legyőzője ismét elfoglalja he­lyét a talpazaton. Teljes egészé­ben megváltoztatta azonban a képletet a legutóbbi tartományi választások eredménye. Ted Turner / az „Ev embere” Vita Vilmos császár lovasszobra körül Világhíres tanácsok szélsőségek nélkül Egy magyar hölgy a Guinness Rekordok Könyvében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents